Sorakozó, 1939 (1. évfolyam, 2-46. szám)
1939-09-08 / 30. szám
I. évfolyam, 30. szám Budapest, 1939. szept 8. péntek Fajvédő politikai hetilap Megjelenik minden pénteken Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vitt. Ker., József-körút 47. szám Telefon : 138-148. Bűnszövetkezet a petiszen húsfogyasztási adófronton Javadalmi ellenőrök megvesztegetési ügye • Megdöbbentő detektívregény a „fekete“ állatvágásokról, törvényt kijátszó húsiparosokról és a javadalmi ellenőrzés szemérmetlen zsarolásairól A hús és borfogysztási adó a községi háztartásoknak olyan fontos része, hogy ennek behajtására egészen külön szervet, javadalmi hivatalt tartanak a városok és községek, ahol több-kevesebb ú. n. javadalmi ellenőr és főellenőr serénykedik, hogy a községi háztartásoknak legbiztosabb jövedelme minél nagyobb mértékben csörgedezzen be a pénztárba. Pestszenterzsébeten harmincnál is több ilyen ellenőr működik, kiknek az a kötelességük, hogy a húsiparosok és italmérők forgalmát ellenőrizzék és ügyeljenek arra, hogy egyetlen deka hús és egyetlen deci bor adózatlanul ne kerüljön eladásra. Hogy ezt a feladatot milyen lelkiismeretesen oldják meg a javadalmi ellenőrök ebben a rohamosan fejlődő pestkörnyéki városban, arra nézve egészen csinos históriát kerekít ki a m. Télt Államrendőrség nyomozó testülete, „üzlet”-be és kerülő úton értesítette Pest vármegye alispánját, így került a dolog a vármegyei főállatorvos és a m. kir. álomrendőrség tudomására. Ozoray rendőrtanácsos a pestszenterzsébeti kapitányság vezetője kioktatta a húsiparost és szeptember elsején megjátszották a zsarolókkal szemben szokásos és már nagyon is ismert leleplezési mókát. A hentesüzletben két fővárosi, Pestszenterzsébeten ismeretlen detektív csellengett, amikor az egyik javadalmi ellenőr megjelent a kialkudott pénzért. A húsiparos behívta az ellenőrt az irodába és ott leolvasta neki a pénzt, az ellenőr átvette, aztán bejegyezett valamit a húsellenőrzési könyvbe, aláírta a saját nevét és még egy társáét is, aki jelen sem volt. Mikor azután el akart távozni az üzletből, a két detektív melléje lépett és felszólította, hogy menjen velük a kapitányságra. Úgy pergett le minden, mint a detektívregényekben. Ozoray rendőrtanácsos előtt megmotozták az ellenőrt, megtalálták nála azokat a húsz és tízpengősöket, amelyeknek számát már előző napon feljegyezte a rendőrtanácsos és a tettenérésnek olyan frappáns esete forgott fenn, hogy tagadásra gondolni sem lehetett. Az ellenőr szépen bevallotta, hogy ez az összeg bizony a hentesektől lezsarolt juttatás és az ezenkívül nála volt többszáz pengőről is beismerte, hogy azt más húsiparosoktól kapta azzal a céllal, hogy az ellenőrök között arányosan szétosztják. Balkénrendszer. Hónapok óta suttogják Pestszenterzsébeten, hogy a javadalmi ellenőrök egyrésze összejátszik a hentesekkel, azoktól kisebb-nagyobb, de rendszeresen megismétlődő összegeket kap, és ennek ellenében szemet hunynak a vágóhídon kívüli ú. n. „fekete“ állatvágásoknak, tűrik, hogy a fogyasztási adó lerovása nélkül kerüljön nagyobb húsmennyiség forgalomba, ezzel megkárosítják a várost, de viszont maguknak jelentős hasznot biztosítanak és a húsiparos is mentesül jelentékeny teher viselése alól. Beszélik, hogy némelyik húsiparos a kimért húsmennyiség 40—50, sőt 80%-át is „feketén” vágta le és nem rótta le utána a fogyasztási adót, ellenben 1-én pontosan lefizette a jelentkező ellenőrnek a 100—120 pengő sápot. Ilyen módszerrel „dolgoztak..." Nemrégiben egyik olyan húsiparost is megkörnyékeztek, aki eddig havonta 1500 —1800 pengő fogyasztási adót fizetett be a város pénztárába. Elmondották neki, hogyha fizet 300 pengőt az ellenőröknek minden hónapban, akkor annyi sertést vághat le otthon, amennyit akar. Az ellenőrök nem fogják keresni, hogy lerótta-e a fogyasztási adót és az ellenőrző könyvbe azokat az adatokat írják be, amit éppen bediktál. Ennek a húsiparosnak nem nagyon tetszett a dolog, de látszólag belement az „Megvesztegetés bűntette..." A nyomozás további részét már a főkapitányság intézi és hogy az eldobott kő hol áll meg, azt egyelőre még sejteni sem lehet. Nem lehet tudni, hogy a harmincnál is több ellenőr közül hányan vannak benne ebben a bűnszövetkezetben és azt sem lehet tudni, hogy hány húsiparos és mióta vett részt a megvesztegetésben. Eddig sok kihallgatás történt, de csak két őrizetbevételről tudnak Pestszenterzsébeten, bizonyos azonban, hogy az ország negyedik nagy városának javadalmi hivatalában rövidesen több állás megürül és az sem lehetetlen, hogy évvel a leggazdagabb húsiparosok kerülnek megvesztegetés büntette miatt a vádlottak vádjára. Csak néhány hét előtt tettük ismételten szóvá azt a kavargó ügyet, ami a húsiparosokat Pestszenterzsébeten a forgalmiadóval kapcsolatban nyugtalanítja. Ennek a húsfogyasztási adóbotránynak a felgöngyölítése is bizonyára segíti tisztázni azokat a kérdéseket, hogy kik is vágtak le forgalmiadó-lerovás nélkül állatokat Pestszenterzsébeten és kik azok, akik másnak a nevében vásároltak távoli községekben, hogy azután ártatlan embereket zaklassanak az adóhatóságok. Hallottunk olyasmit is, hogy a megvesztegetésben részes hentesek most a jelenlezőre haragszanak és a kari szolidaritás ellen vétőnek mondják.. Pedig nem lehet kétséges, hogy a legjobban felfogott kari érdek az, hogy minden szennyet, sőt minden szennynek a látszatát is minél távolabbra űzzék Pestszenterzsébet kisiparosainak testületéből. ■■nan Egy határszéli polgári iskola kálváriája A kultúra támogatásának jutalma — tíz pengő pénzbüntetés Ha valaki rászánja magát, hogy végigutazzon Nagykanizsától Letenyén, Tornyiszentmiklóson, Lentin és Zalabaksán keresztül alsó Zala megyén, a robogó gépkocsi üvegablaka mögül is megállapíthatja, hogy ezen a vidéken csak mumus és közelről nem ismert veszedelem az egyke. Ha betekintünk ennek a vidéknek akármelyik iskolájába, azt tapasztaljuk, hogy a cirka hétezer lakosú faluknak 4—5 tanerős zsúfolt elemi iskolái vannak. Gyerekáldásra tehát itt nincs panasz. Vannak esetek azonban, amikor a 6—5—6—7 gyerekes szülők ezt az áldást bizony alig-alig elviselhető tehernek érzik. Különösen áll ez azokra, akik az utóbbi hat esztendőben gyerekeiket a lentit nyilvánosságú magán polgári fiú- és leányiskolába íratták be. Ezt az iskolát tulajdonképpen Trianon hozta létre. A békeszerződés elszakította Alsózala több mint száz községét, kulturális és gazdasági gócpontjától, Alsólendvától és az iskoláztatás annyira megnehezült, hogy az ötven kilométerre lévő Zalaegerszegre bizony kevesen küldhették gyermekeiket taníttatni. Lenti iparos és tisztviselő társadalma, melynek tagjai maguk is legnagyobb részben alsólendvai polgári iskolában kezdték meg középfokú műveltségük megszerzését, nagy áldozat árán összehozott 1933-ban egy magán polgári iskolát. Iskolafenntartóként azonban a csonka alsólendvai járás iparos, gazdálkodó és kistisztviselő társaidalma. A havi tízpengős tandíjon kívül nemcsak a szülők, hanem a gyermektelenek is állandóan vállalnak kisebb-nagyobb áldozatot, hogy az egyre fejlődő iskolának a legelemibb szükségleteit elő tudják teremteni. Hihetné az ember, hogy ennek a nagy erőfeszítésnek láttára a hatóságok is mindent elkövetnek, hogy az iskolafenntartás gondjai lehetőleg minél kisebbek legyenek. Természetes lenne, hogy az immár száz tanulónál többet számoló iskola községi vagy állami támogatást is kapjon, ha már nem is lehet arról szó, hogy valamelyik közület átvegye az iskolafenntartás szerepét. Dehát, ami természetes, az nem mindig valósul meg. Így van ez Lentiben is. A hatóság nagyon sok esetben nem jóindulatú támogatással, hanem a paragrafusok érvényesítésének kérlelhetetlen szigorával szemlélte az iskola működését és nem egy esetben nagyon megkeserítette azoknak az egyszerű iparosembereknek az életét, akik napi gondjaik és fáradtságos munkájuk után esti szabad óráikat arra használták fel, hogy az iskola fenntartása érdekében fáradozzanak. Arra gondolni sem lehetett, hogy az iskola számára megfelelő épületet állítsanak fel, vagy ilyent béreljenek. Az iparosság adakozásából felépült iparosotthon azonban nagyon jó iskolának bizonyult, majd amikor ez szűk lett, az iparos áldozatkészség kibővítette az otthont, hogy minden tanteremnek helye legyen. Az otthon természetesen csak csak délelőtt volt iskola, este és vasárnapokon az ipartestületnek és iparoskörnek a céljait szolgálta. Egyszer azután derült égből villámként csapott le egy főszolgabírói végzés, amely arra utasította a járási ipartestületet, hogy irodahelyiségét olyan helyre helyezze át, ahol kizárólag csak az ipartestület irodája lehet, és a helyiséget semmi más célra nem használják. Magyarul ez azt jelentette, hogy vagy akolbólítsák ki a polgári iskolát, vagy pedig béreljen más helyiséget az ipartestület és ezzel is jelentékeny összeget vonjanak el a polgári iskolától, nehogy az ipartestületi iroda bérének megfelelő összeg is kulturális célokra szolgálhasson. Kerékpárral télvíz idején Még nem hárult el ez a veszedelem sem, amikor újabb rendészeti intézkedés nehezítette meg a kulturális munkát. 1937 október 18-án 3511/1931. sz. alatt kiadott „figyelmeztetés”-sel az iskola igazgatóját tette felelőssé a járási főszolgabíró a polgári iskolai tanulók közlekedési szabálya