Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1946 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1946 / 1. szám - Hamvas Béla: Egy költő apológiája

EGY KÖLTŐ APOLÓGIÁJA. 1. Ha a költő csak léttartalmak kifejezője, Kisfaludy Sándor menthetet­len. Ha a költő léttartalmak megjelenése is, Kisfaludy Sándor értékelését felül kell vizsgálni. 2. Ebben a megfogalmazásban a szellem szót sikerült kiküszöbölni és a léttartalmak szóval helyettesíteni. Nem mintha a két szó értelme egymást mindenben fedné, hanem csakis azért, mert a szellem szó hasonló ese­tekben renyheségből szokott szerepelni. A szellem, legalább is mai hasz­nálatában, a tartalmat is, a megjelenítés erejét is, magát a jelenséget is, annak értelmét is jelenti s így csaknem az ideával vált egyenlővé. A kiküszöbölés előnye az, hogy egyrészt azt a kérdést, amely nemcsak Kisfaludy Sándorra vonatkozik, hanem általánosabb, sikerült kevesebb szóval finomabban árnyalni; másrészt pedig a konvencionális és sokértel­­mű szellem helyett olyan kifejezést alkalmazni, amely a kérdés élességén semmit sem csorbít és sem zavarra, sem a megkülönböztetések elke­­nésére módot nem ad. 3. Vannak telhetetlen szavak, amelyek a szótár csaknem minden je­lentését képesek lennének magukba szívni, hogy aztán végül nem annyira mindent jelentsenek, sokkal inkább semmit. Ilyen szó a szellem. Hasz­nálatából a legutóbb már sokkal több zavar támadt, mint az a világos­ság, amelyet eredetileg jelentett s amit terjeszteni kívánt. Úgynevezett nagy szó lett, amely inkább körvonalainak elrajzolt volta, mint értel­mének dinamikus feszültsége folytán minden felmerült nehézséghez oda­tolakodott, következetesen mindig az egyetemes megfejtő és megfejtés igényével. Hovatovább úgy tűnt, hogy a világ rejtvény s e rejtvény meg­oldása: a szellem. Ha bizonyos általánosságban ennek van is némi ko­molysága, a részletekben egészen biztosan nincs. Különösen pedig nincs olyan alkalmazott kérdésekben, mint amelyek a költészetre is vonat­koznak s ahol távolról úgy látszik, minden általános szellem, közelről azonban kitűnik, hogy adott léttartalom. 4. Az első kérdés az, várjon: a költő csak léttartalmak kifejezője? A válasz gyors és határozott lehet. Nem az. Csak szélsőséges ars poe­ticák merték a merész és merev tételt felállítani és a költőtől a tar­talmak értékelésétől függetlenül csak, mint mondták, a szép formát kö­vetelni. A legtöbb esetben az, aki ezt a tanítást hirdette, maga sem volt képes követni. A kifejezés, más szóval: a formai elemek a tartal­makat még rangban sem előzik meg.

Next