Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1946 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1946 / 1. szám - Hamvas Béla: Egy költő apológiája
EGY KÖLTŐ APOLÓGIÁJA. 1. Ha a költő csak léttartalmak kifejezője, Kisfaludy Sándor menthetetlen. Ha a költő léttartalmak megjelenése is, Kisfaludy Sándor értékelését felül kell vizsgálni. 2. Ebben a megfogalmazásban a szellem szót sikerült kiküszöbölni és a léttartalmak szóval helyettesíteni. Nem mintha a két szó értelme egymást mindenben fedné, hanem csakis azért, mert a szellem szó hasonló esetekben renyheségből szokott szerepelni. A szellem, legalább is mai használatában, a tartalmat is, a megjelenítés erejét is, magát a jelenséget is, annak értelmét is jelenti s így csaknem az ideával vált egyenlővé. A kiküszöbölés előnye az, hogy egyrészt azt a kérdést, amely nemcsak Kisfaludy Sándorra vonatkozik, hanem általánosabb, sikerült kevesebb szóval finomabban árnyalni; másrészt pedig a konvencionális és sokértelmű szellem helyett olyan kifejezést alkalmazni, amely a kérdés élességén semmit sem csorbít és sem zavarra, sem a megkülönböztetések elkenésére módot nem ad. 3. Vannak telhetetlen szavak, amelyek a szótár csaknem minden jelentését képesek lennének magukba szívni, hogy aztán végül nem annyira mindent jelentsenek, sokkal inkább semmit. Ilyen szó a szellem. Használatából a legutóbb már sokkal több zavar támadt, mint az a világosság, amelyet eredetileg jelentett s amit terjeszteni kívánt. Úgynevezett nagy szó lett, amely inkább körvonalainak elrajzolt volta, mint értelmének dinamikus feszültsége folytán minden felmerült nehézséghez odatolakodott, következetesen mindig az egyetemes megfejtő és megfejtés igényével. Hovatovább úgy tűnt, hogy a világ rejtvény s e rejtvény megoldása: a szellem. Ha bizonyos általánosságban ennek van is némi komolysága, a részletekben egészen biztosan nincs. Különösen pedig nincs olyan alkalmazott kérdésekben, mint amelyek a költészetre is vonatkoznak s ahol távolról úgy látszik, minden általános szellem, közelről azonban kitűnik, hogy adott léttartalom. 4. Az első kérdés az, várjon: a költő csak léttartalmak kifejezője? A válasz gyors és határozott lehet. Nem az. Csak szélsőséges ars poeticák merték a merész és merev tételt felállítani és a költőtől a tartalmak értékelésétől függetlenül csak, mint mondták, a szép formát követelni. A legtöbb esetben az, aki ezt a tanítást hirdette, maga sem volt képes követni. A kifejezés, más szóval: a formai elemek a tartalmakat még rangban sem előzik meg.