Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1947 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1947 / (12. szám) - Baránszky Jób László: Sőtér István
680 BARÁNSZKY JÓB LÁSZLÓ: SÖTÉR ISTVÁN nek, nemzetnek, nőnek, férfinak annyiféle önárulást, s ugyanannyiféle egyetemest megtagadó egoizmust tesz lehetővé? De a rothadásnak ebből a burkából milyen természetesem bontakozik ki az új mag. Az új nemzedék, botladozva, tapogatózva nyújtja csápjait az egészség, a hősi önfeláldozás, — és a szentségi felé. A tornászbajmok diákszent, akire volt iskolatársa, lelki tanácstalanságában úgy gondol egyszerre csak, mint akihez segítségért tudna folyamodni... A regény etikai, társadalmi mondanivalóinak hitele a hangszerellés, az a sokrétegű, differenciált és differenciáltságában egybehangolt anyag, amely természetes bonyolultságú, s amit mindenkor puha, tiszta, épszervességű mondatok tolmácsolnak. Mondatok, amelyek a gondolatot az in statu nascendi állapottábain köztik. Sőtér intellektualizmusa és misztikája, amely eddig polarizálóan hatott, most termékeny szintézisben állítja elő a valóságot. Egy társadalom lelki zónája ez, és a valóság ezen fut, ebben az anyagban, a regény ezt állítja elő hitelesen. Hangulati természetű, de minden ízében formált hangulat, mint a nagy zeneművek egyetemes hangulata, a találó, tiszta, formai részletmegoldásokból születik. Bonyolult lelkek részletrajzaiból. A művészi megvalósítás jórészt megértés és annyiból áll, hogy Sőtér nem szimplifikálja őket valamilyen célra, hanem nyomon követi lelki dialektikájukat, elfogadja és tolmácsolja a paradoxonokat, amelyek a lelki megvalósulás folyamatát jellemzik. A leletonajz írjszerű, meggyőző volta ez a bátor kompokáltság, amely a „kész“ másolása helyett születő élő voltukban mutatja az egyéniségeket. Irodalmunkban ilyen bátran, és kedvvel utoljára talán Justh Zsigmond rajzolta franciás prózában a lelki paradoxonokat, ő is bomló, hanyatló társadalom lelki képletét érzékeltetve. A Sőtér előző műveiben is ott kísérte morbidot amelyre bizonyára Bronté-től kapott művészi indítást, s itt a társadalmi rajz eszközévé lesz. A regény kétségtelenül morbid hangulatú, de ez, a bűnbeesés koráé, a társadalmi bűnbeesésé, mitikus metafizikai jellege társadalmi realizmus síkján etikaiba fordul át. Sőtér írói fejlődése szép példája, mint válik egyéni és, nemzedékstíl a maga érésében kora társadalmának megnyilatkoztatójává és egyben művészileg új fok jelölőjévé. Ez, az életábrázolás, kifejezésmód a két közvetlen előd, Krúdy és Márai utáni az újat jelenti. A stílus hangulatisága, amit Krúdy hagy örökbe utódaira, és a modern lélek válságainak Márai adta rajta beleállítva társadalmi miliőbe, úgyhogy valóságát abbam kapja meg. Az a légüres tér, amelyben ezek a problémák Máriáinál mintegy a kísérlet tisztasága érdekében exponálódnak, nincs meg többé. Sőt a társadalommal, a környezettel, a korral való kapcsolat egyik legszembeszökőbb problémájuk az alakoknak: a végzetük, amelyből kitörniük lehetetlen, s így meg kellene kísérelniük ezek megváltoztatását. A „Bűnbeesés“ az új nemzedéki szemlélet fononátöltése,. Előkelő s művészileg makulátlan hangnemben, amely biztosítja számára, hogy a nagy előzmények folytatása lehessen. Még csupán helyzetfeltárás, jobbára negatív. Kérdés, hogy lehet-e folytatása pozitívabb megfogalmazást, összefér-e ez azzal a művészi tisztaelvűséggel, amely a „Bűnbeesésének kétségtelenül legnagyobb ereje, nemcsak művészi hatás, de a társadalomkép hitelessége szempontjából is. BARÁNSZKY JÓB LÁSZLÓ