Sport és testnevelés, 1953 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
Nem lehet felemelőbb érzés számunkra, mint az, hogy olyan barátokkal büszkélkedhetünk, akik élen járnak a haladásért vívott harcban, akik utat mutattak, hogyan kell harcolni az elnyomók által letiport nép felemelkedéséért, a nyugodt és boldog életet biztosító békéért és a legmagasabb emberi eszményért, a szabadságért. A magyar nép büszke szovjet barátaira. Ez a büszkeség nemcsak a hűség és a hála kifejezője felszabadítónkkal, új életünk megteremtőjével szemben. Ez a büszkeség azt is bizonyítja, hogy dolgozóink a súlyos elnyomatás és az ebből adódó tévelygések után érzik, hogy a helyes útra léptek és hogy ezenaz úton, amely az új társadalmunk és a szocialista ország felépítéséhez vezet, csakis a szovjet barátaink példamutatásával és hatékony segítségével tudunk eredményesen előrehaladni. — Büszkék vagyunk, mert ezeréves történelmünk folyamán először érezhetjük, hogy olyan barátok állnak mellénk, akik együttesen képviselik a legnagyobb történelmi erőt, a Szovjetunió legyőzhetetlen erejét és a legmagasabbrendű igazságot, a marxizmus-leninizmus objektív tudományon nyugvó megdönthetetlen törvényeit. Az erő és igazság mellett haladni, a szabadságszerető népek rohambrigádjai között olyan felemelő érzés számunkra, ami hatalmasan megnövelte önbecsülésünket, önbizalmunkat. Szovjet barátaink megtanítottak arra, hogy bátrabb és merészebb célokat tűzzünk magunk elé, állandóan fokozzuk igényeinket önmagunkkal szemben és ezekhez a felfokozott igényekhez méretezzük feladatainkat is. A szovjet sportemberek barátságának és baráti segítésének köszönhetjük, hogy néhány év alatt testnevelésünk és sportunk olyan színvonalra emelkedett, a sportolóink nemzetközi viszonylatban is olyan eredményeket értek el, amelyekre ma csodálattal tekintenek szerte az egész világon. Hosszú volna felsorolni, hogy mi mindent kaptunk és tanultunk szovjet sportbarmainktól. Kezdve a tömegeket sportra mozgósító GTO rendszer megismerésén — amelyet a mi viszonyainkra alkalmazva elértük, hogy mi is a dolgozók százezreit vonjuk be a sportba — az élenjáró szovjet sport tudományosan megalapozott gazdag tapasztalatainak átvételéig számtalan technikai újítást, szervezési módszert és a sport fejlesztésének sok más eszközét vettük át, amelyekkel sportéletünk tömegjellege mellett biztosítani tudjuk a minőségi sport fejlődését is. A magyar-szovjet sportbarátság gazdagon termi gyümölcsét. A baráti szeretet légkörében lezajló sporttalálkozóink, a közös edzések, versenyek és mérkőzések nyomán Európa- és világcsúcsokat állítottak fel sportolóink. Ezeken a találkozókon edződtek olyan versenyzőkké, akik a legizzóbb légkörű nemzetközi csatákban is helyt tudnak állani, akik a helsinki olimpián is bebizonyították, hogy méltók az olimpián első helyen végzett tanítóikhoz és a nemzetek versenyében elért büszke harmadik helyükkel boldogan osztoznak szovjet sportbarátaink dicsőségében. A szovjet barátság számunkra azonban a fényes dicsőség mellett további helytállást és kötelezettségvállalást is jelent. Méltókká kell lennünk barátainkhoz nemcsak sporteredményeinkben, hanem munkánkban, általános magatartásunkban is. A szocialista sportolót óriási erkölcsi különbség emeli emberileg a burzsoá sportoló fölé. Ez a különbség megmutatkozik viselkedésén, széles látókörén, műveltségén, hazaszeretetén és a hazájáért való küzdeni tudáson egyaránt. A szovjet sportolók barátsága sportéletünk további javítására kell hogy serkentsen bennünket. A Magyar-Szovjet Barátsági Hónap alkalmával forró lelkesedéssel gondolunk a népek győzelmét kiharcoló szovjet népre és végtelen hálával a nagy tanítóra, az örök mintaképre, Sztálin elvtársra. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nép nagy fia, Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, Rákosi elvtárs vezet bennünket rohambrigádunk élén szovjet barátaink nyomában újabb és még dicsőségesebb sikerek és még nagyobb győzelmek felé. BARÁTAINK írta: SEBES GUSZTÁV, az OTSB elnökhelyettese