Sportélet, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

togad­juk-e vagy sem, magunk­nak mindenképpen be kell valla­nunk, hogy egy ilyen jelentős tanács­kozás után, mint amilyen a Magyar­­Szocialista Munkáspárt IX. kongres­szusa volt, mi sportolók, sportveze­tők és sportbarátok szinte nagyító­val vizsgálunk át minden tudósítást, s a beszámolókban, a hozzászólások­ban és az összefoglaló határozatban egyaránt élénk érdeklődéssel kutat­juk a „sport” szócskát, s mindazt, ami e számunkra igen kedves foga­lommal és mozgalommal kapcsolat­ban akár csak közvetve is elhangoz­hatott. S miért tagadnánk, hogy ha­tározottan jólesik, ha magát e szót, s a sportról és a sportmozgalomról közvetlenül szóló megállapítást, elemzést és iránymutatást is találunk a kongresszus anyagában. Épp így kár lenne tagadni azt is, hogy az első hatás mindenképpen bizonyos kis csalódás, ha hosszú kutatás után sem bukkan elő a szó, és nem húzhatunk alá egyetlen sportra vonatkozó köz­vetlen utalást sem.­­ S az ilyesfajta kutatás egyáltalán nem a „minden cigány a maga lovát dicséri” szemlélet terméke, vagyis nem abból fakad, hogy az országos, sőt nemzetközi jelentőségű dolgok közül éppen a sportot találnánk a legfontosabbnak, vagy akár csak az egyiknek a legfontosabbak közül, ha­nem inkább abból, hogy általános társadalmi, politikai, termelési és kulturális érdeklődésünk mellett, munkakörünk, hivatásunk kérdései­nek elemzése közepette a bennünket olyannyira érdeklő és érintő sport­­mozgalom kérdéseinek a megoldá­­sára is szeretnénk közvetlen eligazí­tást találni. Tehát nem a szívügyün­ket jelentő sport túlértékelése kész­tet bennünket erre, hanem éppen az a felelősségérzet, hogy tudjuk, egy ilyen jelentős tanácskozás tanulsá­gait feltétlenül és kötelességszerűen hasznosítani, gyümölcsöztetni kell a sportmozgalomban is. Ebből a szem­pontból pedig nemcsak, hogy indo­kolatlan a csalódás, ha maga a „sport”­ szócska nem tűnik fel a kongresszusról szóló tudósításokban, hanem talán még világosabbak is a tennivalók, ha a kongresszus anyagá­nak egészéből indulunk ki s nem egy-egy mondatot értelmezünk, vagy magyarázunk esetleg ki-ki másként, a maga óhajai, felfogása szerint. A kongresszus szellemében kell hozzányúlni a sportmozgalom kérdé­seihez is — ez az a módszer, amely a lényeghez vezet . idézetmagyará­zatok helyett a nagy tanácskozás szellemének átültetésével visz új, eleven hatóerőt a sportmozgalomba is. Mert vegyük csak mindenekelőtt azt a nyílt, alapos, nagyon mély és őszinte elemzést, amely nem félt szá­mot vetni nemcsak a komoly problé­mákkal, hanem a gondokat okozó fogyatékosságokkal és hibákkal sem, s ugyanakkor fejlődésünk tényeit, nemzetközileg is sokra tartott ered­ményeinket sem a kétkedés, vagy el­bizakodottság nézőszögéből elemezte, hanem már a továbblépés, az elkö­vetkezendő feladatok megoldásának szilárd talajaként vizsgálta. , Vajon a sportmozgalomban nem lenne szükség hasonlóan nyílt, ala­pos, nagyon mély és őszinte elem­zésre mindannyiszor, valahányszor számot vetünk a hibákkal és az ered­ményekkel? Mert bizony előfordul még nem is egyszer, hogy kendőzzük a hibákat, holott csak a nyíltság ve­zethetne azok felszámolásához, ered­ményeinket pedig néhanapján egye­nesen úgy értékeljük, mintha már mindenkin túltettünk volna, s köny­­nyen megfeledkezünk arról is, hogy ezeket az eredményeket szívós igye­kezettel tulajdonképpen további fej­lődéshez vezető lépcsőfokká tegyük. S még mennyi mindent oldhatnánk meg, kell majd megoldanunk a kong­resszus szellemében. A társadalmunk demokratizmusáról a kongresszuson elhangzottakat szinte „egyenesben" értelmezhetjük a sportmozgalomban is. Hiszen a sportmozgalom — az él­sport csúcsának ma már szinte hihe­tetlenül magas igényei ellenére is — valójában igazi társadalmi mozga­lom, elengedhetetlen hát, hogy a tár­sadalmi erők minél teljesebb mérték­ben és alkotóan kibontakozhassanak benne, szellemi és anyagi erőt egy­aránt jelentve a felmerülő kérdések megoldásához. Ez pedig a sportmozgalomban is csak a demokratizmus teljesebb ki­bontakoztatásával serkenthető iga­zán. De éppúgy, mint a kongresszu­son is nyomatékkal esett szó róla, a sportmozgalomban sem lényegtelen, hogy a fejlődő demokratizmus mel­lett bizonyos központilag szabályo­zott kérdésekben növekedjék a fe­gyelem is! Mert a sportmozgalom­ban is csak a helyi sportszervek és szervezetek önállóságának, öntevé­kenységének és felelősségének erősí­tésével, de egyben a fegyelem, a tör­vényesség és a szabályok feltétlen betartásával haladhatunk előre. S ez még csak azért is nagyon természetes a sportmozgalomban, hi­szen a benne részt vevők már eleve olyan mozgalomhoz csatlakoztak, amelyben alapvető jelentőségűek a vetélkedések sportszerűségét biztosí­tó versenyszabályok. Legalább ilyen jelentőséget kell tehát tulajdonítani a mozgalom egészének fejlődését biz­tosító szabályok betartásának, a tör­vényesség, a fegyelem és a sportsze­rűség minden téren való megszilár­dításának. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán tárgyaltak termé­szetesen mindenképpen kihatnak a sportmozgalomra is. Országunk, né­pünk, társadalmunk fejlődése köz­vetve és közvetlenül is alapja min­den sportbeli fejlődésünknek. De a kongresszus szelleme a többi között éppen arra is késztet mindenkit, aki a kongresszus munkájában részt vett, vagy azt akár csak figyelemmel is kísérte, hogy ezen az általános és törvényszerű ráhatáson túlmenően ki-ki maga is mindent tegyen meg a kongresszusi határozatok megvalósí­tásáért, saját területének felvirágoz­tatásáért. S ez, éppen ez a legfonto­sabb feladatunk most nekünk, akik munkánk és hivatásunk mellett még a sportért és a sportmozgalomért is felelősséget érzünk és vállalunk. Akkor cselekszünk a kongresszus szellemében, ha ezt a fontos á tu­da­­tunkat is teljes felelősséggel igyek­szünk megoldani. Kéri János II kongresszus szellemében .

Next