Sportélet, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
togadjuk-e vagy sem, magunknak mindenképpen be kell vallanunk, hogy egy ilyen jelentős tanácskozás után, mint amilyen a MagyarSzocialista Munkáspárt IX. kongresszusa volt, mi sportolók, sportvezetők és sportbarátok szinte nagyítóval vizsgálunk át minden tudósítást, s a beszámolókban, a hozzászólásokban és az összefoglaló határozatban egyaránt élénk érdeklődéssel kutatjuk a „sport” szócskát, s mindazt, ami e számunkra igen kedves fogalommal és mozgalommal kapcsolatban akár csak közvetve is elhangozhatott. S miért tagadnánk, hogy határozottan jólesik, ha magát e szót, s a sportról és a sportmozgalomról közvetlenül szóló megállapítást, elemzést és iránymutatást is találunk a kongresszus anyagában. Épp így kár lenne tagadni azt is, hogy az első hatás mindenképpen bizonyos kis csalódás, ha hosszú kutatás után sem bukkan elő a szó, és nem húzhatunk alá egyetlen sportra vonatkozó közvetlen utalást sem. S az ilyesfajta kutatás egyáltalán nem a „minden cigány a maga lovát dicséri” szemlélet terméke, vagyis nem abból fakad, hogy az országos, sőt nemzetközi jelentőségű dolgok közül éppen a sportot találnánk a legfontosabbnak, vagy akár csak az egyiknek a legfontosabbak közül, hanem inkább abból, hogy általános társadalmi, politikai, termelési és kulturális érdeklődésünk mellett, munkakörünk, hivatásunk kérdéseinek elemzése közepette a bennünket olyannyira érdeklő és érintő sportmozgalom kérdéseinek a megoldására is szeretnénk közvetlen eligazítást találni. Tehát nem a szívügyünket jelentő sport túlértékelése késztet bennünket erre, hanem éppen az a felelősségérzet, hogy tudjuk, egy ilyen jelentős tanácskozás tanulságait feltétlenül és kötelességszerűen hasznosítani, gyümölcsöztetni kell a sportmozgalomban is. Ebből a szempontból pedig nemcsak, hogy indokolatlan a csalódás, ha maga a „sport” szócska nem tűnik fel a kongresszusról szóló tudósításokban, hanem talán még világosabbak is a tennivalók, ha a kongresszus anyagának egészéből indulunk ki s nem egy-egy mondatot értelmezünk, vagy magyarázunk esetleg ki-ki másként, a maga óhajai, felfogása szerint. A kongresszus szellemében kell hozzányúlni a sportmozgalom kérdéseihez is — ez az a módszer, amely a lényeghez vezet . idézetmagyarázatok helyett a nagy tanácskozás szellemének átültetésével visz új, eleven hatóerőt a sportmozgalomba is. Mert vegyük csak mindenekelőtt azt a nyílt, alapos, nagyon mély és őszinte elemzést, amely nem félt számot vetni nemcsak a komoly problémákkal, hanem a gondokat okozó fogyatékosságokkal és hibákkal sem, s ugyanakkor fejlődésünk tényeit, nemzetközileg is sokra tartott eredményeinket sem a kétkedés, vagy elbizakodottság nézőszögéből elemezte, hanem már a továbblépés, az elkövetkezendő feladatok megoldásának szilárd talajaként vizsgálta. , Vajon a sportmozgalomban nem lenne szükség hasonlóan nyílt, alapos, nagyon mély és őszinte elemzésre mindannyiszor, valahányszor számot vetünk a hibákkal és az eredményekkel? Mert bizony előfordul még nem is egyszer, hogy kendőzzük a hibákat, holott csak a nyíltság vezethetne azok felszámolásához, eredményeinket pedig néhanapján egyenesen úgy értékeljük, mintha már mindenkin túltettünk volna, s könynyen megfeledkezünk arról is, hogy ezeket az eredményeket szívós igyekezettel tulajdonképpen további fejlődéshez vezető lépcsőfokká tegyük. S még mennyi mindent oldhatnánk meg, kell majd megoldanunk a kongresszus szellemében. A társadalmunk demokratizmusáról a kongresszuson elhangzottakat szinte „egyenesben" értelmezhetjük a sportmozgalomban is. Hiszen a sportmozgalom — az élsport csúcsának ma már szinte hihetetlenül magas igényei ellenére is — valójában igazi társadalmi mozgalom, elengedhetetlen hát, hogy a társadalmi erők minél teljesebb mértékben és alkotóan kibontakozhassanak benne, szellemi és anyagi erőt egyaránt jelentve a felmerülő kérdések megoldásához. Ez pedig a sportmozgalomban is csak a demokratizmus teljesebb kibontakoztatásával serkenthető igazán. De éppúgy, mint a kongresszuson is nyomatékkal esett szó róla, a sportmozgalomban sem lényegtelen, hogy a fejlődő demokratizmus mellett bizonyos központilag szabályozott kérdésekben növekedjék a fegyelem is! Mert a sportmozgalomban is csak a helyi sportszervek és szervezetek önállóságának, öntevékenységének és felelősségének erősítésével, de egyben a fegyelem, a törvényesség és a szabályok feltétlen betartásával haladhatunk előre. S ez még csak azért is nagyon természetes a sportmozgalomban, hiszen a benne részt vevők már eleve olyan mozgalomhoz csatlakoztak, amelyben alapvető jelentőségűek a vetélkedések sportszerűségét biztosító versenyszabályok. Legalább ilyen jelentőséget kell tehát tulajdonítani a mozgalom egészének fejlődését biztosító szabályok betartásának, a törvényesség, a fegyelem és a sportszerűség minden téren való megszilárdításának. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán tárgyaltak természetesen mindenképpen kihatnak a sportmozgalomra is. Országunk, népünk, társadalmunk fejlődése közvetve és közvetlenül is alapja minden sportbeli fejlődésünknek. De a kongresszus szelleme a többi között éppen arra is késztet mindenkit, aki a kongresszus munkájában részt vett, vagy azt akár csak figyelemmel is kísérte, hogy ezen az általános és törvényszerű ráhatáson túlmenően ki-ki maga is mindent tegyen meg a kongresszusi határozatok megvalósításáért, saját területének felvirágoztatásáért. S ez, éppen ez a legfontosabb feladatunk most nekünk, akik munkánk és hivatásunk mellett még a sportért és a sportmozgalomért is felelősséget érzünk és vállalunk. Akkor cselekszünk a kongresszus szellemében, ha ezt a fontos á tudatunkat is teljes felelősséggel igyekszünk megoldani. Kéri János II kongresszus szellemében .