Sporthirlap, 1918. július-december (9. évfolyam, 26-52. szám)

1918-09-30 / 39. szám

39. szám. jegyzetek az MTK-DFC mérkőzésről. 8:0! A két szára így papírra vetve, egy­szerűen, szürkén fest, de a valóságban leg­nagyszerűbb footballsikereink egyikét, a leg­jobb magyar klubcsapatnak a legjobb osztrák együttes felett aratott győzelmét jelenti. Ha jómagam és még vagy tizenkétezeren, akik ott voltunk a mérkőzésen, nem lehet­tünk volna szemtanúi a vasárnapi játéknak, az eredmény láttára ezernyi kifogást keres­hetnénk a DFC vereségének mentségére s a magyar győzelem értékének csökkentésére. De így tudva, hogy a DFC szinte teljesen kompletten állt starthoz s a győzelem reali­tásához kétség sem férhet, nem elégedhetünk meg csupán a győzelem feletti örömünk ki­fejezésével, hanem megragadjuk az alkal­mat és reflexiószerűen még egyszer megele­venítjük a mérkőzés lényegesebb momentu­mait s behatóbb vizsgálat tárgyává tesszük azt a hatást és hangulatváltozást, amelyet a győzelem aránya nemcsak nálunk, de a Laj­tán túl is footballkörökben előidézett. * Gyönyörű, ideális footballidőben jelent meg a zöld gyepen a két nagy rivális. Negyed ötre járt az idő, mikor a csapatok a fényké­pező­gépek elé állottak s egy negyedórával később 12.000 főnyi nézőközönség néma figyelme közepette megütköztek. Egy-két rö­vid passz, néhány akció s nyilvánvalóvá lett, hogy az MTK különösen jól van diszponálva, a mérkőzést aligha veszítheti el. Az 5. perc­ben elért első gól mindenesetre igen jól esett mindnyájunknak, de nem jogosított még fel rá, hogy a kék-fehérek fölényes győzelmére következtethessünk. Hiába, nem felejthettük el egyik percről a másikra azokat az önérze­tes kijelentéseket, amelyek a DFC vezetők száját elhagyták s látnunk kellett a prágaiak hatalmas kisérő gárdáját, amely biztosra ment s el nem tudta képzelni, hogy csapata vere­séget is szenvedhet. E bizonytalanságunk azonban csak ideig­­óráig tartott s mikor Schaffer­ Konrád össz­­játékából utóbbi a 21. percben valósággal tabellaszerüen a második gólt lőtte, alig akadt ember a hatalmas nézőközönség soraiban, nemcsak sikereiknek, pályáiknak, hanem rivali­záló sportpolitikájuknak is köszönhetik. Azért hiába mondják, hogy a sportpolitika ártal­mára van az egyesületeknek. A konjunktúráknak helyes irányban és becsületes módon való felhasz­nálása mindig hasznukra vált az egyesületeknek, a­mit előnyösen éreztek különösen akkor, ha sportműködésü­k révén a háború okozta nehéz­ségek és egyéb hátrányok folytán háttérbe szo­rulni voltak kénytelenek. A FTC hamarosan visszanyerte a tömegek rokonszenvét, a­­mit kitartó munkájának is kö­szönhet, az utolsó hónapokban tanúsított forma­­javulása nemcsak régi híveit állította sorompóba, hanem új tábort is szerzett. A MTK, a­mely a sportkonjunktúrákon kívül a FTC gyengeségét és ellenfelének időleges háttérbe szorulását a saját érdekében előnyösen ki tudta használni, sorozatos attrakcióival és kedvező eredményeinek halmozásával tartja ébren híveinek érdeklődését. Ha a vetélkedés a sport terrénumán maradna és a sportpolitikában is csak a megengedett esz­közök alkalmazásáig terjedne, h­a a rivális egye­sületek minden kérdésben, a játékosok átigazolá­sának kérdésétől kezdve a szövetségi eszme ápo­lásának és az amatőrkérdés minden kételyt ki­záró módon történt rendezésének kérdéséig oly útra térnének, a­mely a többi szövetségi egye­sületek érdekeinek sérelme nélkül rendeztetnék, elkerülhetők lennének olyan viharok, a­melyek a­ múltban a szövetség alapjait rázkódtatták meg­ és a sportközönség, legyen az a küzdők kám­elyi­­kének táborából, a szeretet és rajongás érzetével szemlélné az erők összecsapását és az eredményt a­­megérdemelt munka jutalmának tekintené. A legyőzött pedig nem a keserűség érzetével gondolna a revánsra, hanem a sport s­zeretetéből merítve erőt, nemes becsvágytól sarkalva fogna újabb munkához, hogy a győzelmet tudásáv­al, tehetségével kivívni iparkodjék. Ily eszmények mellett a győztes a magyar testnevelés ügye lenne , aki egy esetleges magyar vereségtől még mindig félt volna. Különösen a figyelmes szemlélő, a szak­értő sem fedezhetett fel olyan jelenségeket a játékban, amelyek bizalmat kelthettek s az első félidő munkájának megérdemelt gyü­mölcsét a második félidőre helyezték kilá­tásba. Az MTK csatársor állandó offenzíváját a prágai védelem ideig-óráig fel tudta ugyan tartani, de már az első háromnegyed órában sem volt elég ereje saját csatársorát is támo­gatni s így történt, hogy a DFC félelmetes csatársora ekkor sem tudott egyetlen egész­séges akciót sem vezetni az MTK kapuja ellen. A második félidő első percei azután csak­hamar meggyőztek róla, hogy a DFC teljesen elkészült erejével s a magyar győzelem aránya többé csak a kék- fehér csatárok agilitásától, gólképességétől függ. S a kék-fehér csatárok hosszú idő után először mindkét irányban nagyszerűt produkáltak. Lelkesedésük, ambí­ciójuk a sok gól nyomán sem lankadt le s támadásaikat oly jól sikerült lövésekkel fe­jezték be, amineket még tőlük is csak ritkán láttunk. Góljaikat szebbnél-szebb akciók be­fejezéseképpen hatalmas lövések révén érték el s érdekes, hogy a nyolc gól közül talán egyetlen egy volt, amelyet védeni lehetett volna.♦ Teljes sötétségben jelezte Fehéry Ákos sípja a mérkőzés végét s rövid néhány má­sodperc alatt az ifjak ezrei lepték el a küzde­lem színterét s diadalmenetben vitték a játéko­sokat öltözőjükbe. A hatalmas publikum osz­ladozni kezdett, lassan kint csend borult a pályára is s ezt az időpontot használtam fel, hogy a mérkőzés eseményeiről a prágai kí­sérőkkel és az osztrák szövetségi kapitány­nyal, a mérkőzésre lezúdult Retschurgval egy kissé elbeszélgessek. A mérkőzés előtt hatalmas önbizalommal fűtött társaság — látva csapatának katasztró­­fális vereségét — rendkívül levertté vált, el­csüggedt. Nem akadt közöttük senki, még a legsovinisztábbak közül sem, aki az MTK négy-öt gólarányú győzelmét megérdemelt­nek ne tartotta volna. Elismerték az MTK nagy klasszisát, de nagyon fájlalták és meg­rótták durva játékát. Közben természetesen egészen megfeledkeztek a saját csapatuk durvaságáról, amely bizony alig maradt el a kék-fehérek faultjaitól. Ez azonban nem gá­tolhat meg bennünket abban, hogy újólag ne figyelmeztessük és kérjük valamennyi csapa­tunkat és játékosunkat, jelen esetben első­sorban az MTK-t, hogy a jövőben nagyobb súlyt helyezzenek a fair játékra s különösen nemzetközi meccseknél ügyeljenek rá, hogy játékmodoruk a megengedett kereteket tűzbe lépje. Az a négy-öt durva fault, amelyet a vasárnapi meccsen elkövettek, igazán nem használt­ a csapatnak s csak ártott football­­sportunk jó hírnevének. Ha a vereség ment­ségére mást Prágában nem tudnak majd fel­hozni, oda fogják állítani kifogásul az MTK durva játékát s közben természetesen elhall­gatják majd, hogy az MTK fouljai­­— egy ki­vételével — csak az ötödik gól után történ­tek. Nincs szükségünk durva játékra, mikor fair játékkal többet érhetünk el s mikor az csak a footbal ellenségeinek táborát gyara­pítja teljes joggal. Szükségesnek véltük a játékosok figyelmét a durvaságok következményeire ezúttal külö­nös nyomatékkal felhívni, nehogy a jövő heti válogatott, vagy egyéb nemzetközi meccse­ken megismétlődhessenek azok. * A mérkőzés eredménye általános örömet keltett sportköreinkben, mert bizonyságot szolgáltatott róla, hogy reprezentatív jelölt csatáraink top kondícióban és nagy formá­ban vannak s félelemre nincs okunk. Annál deprimálóbban hatott a súlyos ve­reség híre a császárvárosban, ahol az utolsó időben erősen reménykedtek abban, hogy csapatukat három-négy DFC csatárral meg­erősítve revánsot vehetnek az utolsó két esz­tendő sorozatos vereségeiért. A prágai csa­tárok vasárnapi gyenge teljesítménye után azonban ez álmuk megvalósulásának való­színűsége is a minimumra csökkent. A helyzet ma kétségtelenül kedvezőbb ránk nézve, mint az osztrákokra, ez nem jelenti azonban azt, mintha a mérkőzést minden különösebb megerőltetés nélkül meg­­nyerhetnék. Teljes tudását kell kifejtenie, legjobb for­máját kell kijátszania a csapatnak, hogy ok­tóber 6-án is magyar győzelem dicsőségét hirdesse sok szép sikerünk színhelye, a WAC Práterben fekvő sporttelepe, Faragó Lajos. Aradi MTE-Szegedi Art­­3:0 (1:0). Múlt vasárnap Aradon folyt le a mérkőzés, amelyről tudósítónk a következő részleteket közli: — Az AMTB kezd és nyomban támadóan lép föl. Az offenzíva már a 12. percben ered­ménynyel jár: Sztojka pompás gólt lőtt. Ez­után a SzAK támad veszélyesen, de a Nyíri— Brigmann hátvéd páron nem tud áttörni. Ál­talában az AMTE volt a többet támadó fél, hét­­koráért is szerzett, gólnak értékesíteni azonban nem tudott egyet sem. A második félidő elején a SzAK lelkesen küzdött a kiegyenlítésért, de a kapu közvetlen közelébe nem tudtak eljutni. Ellenben amint támadó szerepbe jutott az AMTE, komért ért el s ebből Korecz megszerezte a második gólt. A következő percben Koreczt bokarúgás éri, kiá, s ettől kezdve az AMTE 10 emberrel ját­szott. Ennek ellenére is sikerült Rónainak a gólok számát háromra emelni. Ebben a félidő­ben állandó fölényben volt az AMTE s a SzAK csak elvétve jutott támadáshoz. A mezőnynek kimagaslóan legjobb embere Nyíri volt, akinek hatalmas felszabadító rúgásai sűrűn ragadták tapsra a közönséget. A csatársorban jól játszott Stoffa és Korecz. A SzAK legjobb embere Vezér volt. A Törekvés gyásza, Rosinger Miksa, a Törek­vés második csapatának fedezetjátékosa kedden spanyollázból származó tüdőgyufa húsban meg­halt. A Törekvés tagjai és az északi főműhely munkásainak százai kisérték el utolsó útjára az elhunytat, aki népszerű volt mint játékos, közkedveltségnek örvendett mint szerény, jó modorú klubtag és általános szeretettel és tisz­telettel övezett volt mint munkás. Baján Gyula. SPORTHÍRLAP 3. ®l®aS. Hegedűt, gras­mophont, harmonikát REMÉNYI MIHÁLY elsőrangú magyar hangszertelepén vegyünk Budapest, Király­ utca 58. sz. Árjegyzék minden hangszerről k­ülön-küllön kérendő.

Next