Sporthirlap, 1919. július-december (10. évfolyam, 27-68. szám)

1919-10-10 / 45. szám

2. oldal, SPORTHÍRLAP 45. szám, Kizárják a volt központi hatalmakat az antwer­peni olympiai játékokból. Szinte ütemesen csapnak le ránk a mel­lünknek szegezett bojkott kalapácsütései. •Kezdte a francia sportsajtó, amely hangos lármával követelte az ellenség (még mindig ellenség!) sportjának a bojkottját. Követte a példáját az angol football szövetség, amely a FIFA kebeléből akarja kizárni, a központi hatalmak football szövetségeit. S végül mint döntő faktor, mint a kis kalapácsok között a kőtörő pöröly, lecsa­pott az angol olympiai bizottság is. Ez után már igazán le kell tennünk­ minden reményről. Az angol olympiai bizottság ugyanis ki­mondotta, hogy azzal a feltétellel fogadja a Belgiu­n meghívását az 1920. évi antwerpeni olympiádra, hogy egyetlen ellenséges nemzet sem lesz ott­ így. Most legalább tisztában­­vagyunk azzal, amire számít­hatunk, miben remény­kedhetünk. Anglia és Franciaország (a »fraternité La Franceria«) konokul hirde­tik a bojkottot s bizony nem valószínű, hogy Svédország megállíthatja a vágtató szekeret. Az 1920. évi olympiász tehát megint csak holmi fiók-olympiásszá de­valválódik, olyanná, amilyen a Pershing­­olympiász volt. Mert nem igazi, nem ideális olympiász az, amelyen nem léphetnek a küzdőtérségre a világ legjobbjai — kivétel nélkül. S éppen ezért máris tiltakozással kell élnie a Magyar Olympiai Bizottságnak az ellen, hogy az 1920. évi antwerpeni spor­­ünnepséget Olimpiásznak nevezzék el. Talán Coubertine bárónál is lehetne érdeklődni, hogy mit szól az olymmpiász-jelzővel folyó furcsa játékhoz. fi bécsi sajtó a válogatott mérkőzésrü­l. Félre , vettük kézbe a bécsi lapokat, mert­­ diadalformától, büszke és hangzatos frázisok örömétől tartottunk. De csalatkoztunk. A bécsi lapok bámulatos önmérsékléssel írtak az osztrák győzelemről, sőt a legtöbbje nyíl­tan megírja, hogy nem a jobb, hanem a sze­rencsésebb csapat győzött. Még van valami, amiben megegyeznek a bécsi lapok tudósí­­­tásai és kritikái. Valamennyi szomorúan re­zignált hangon állapítja meg, mint leszűrt konklúziót, a football sport hanyatlását. A bécsi lapszemlét a­ ­ Der Neue Tag­ tudósításával nyitjuk meg, mert a leghivatot­­tabb bécsi sportírónak, Meisl Hugónak a tol­lából ered.­­ „ Kemény ütközet volt, amelynek az első félidőbeli* heves tempóját aligha lehetne túlszárnyalni. Különösen áll ez a magyarokra, akik az első 20 percben teljesen magukhoz ragadták a vezetést és igazi magyar hévvel és temperamentummal, olyan tempót diktál­tak, amihez az osztrák tizenegy képtelen volt alkalmazkodni. Ezt azzal lehet megmagya­rázni, hogy a magyar csatárok egyéni áttöré­sekre voltak utalva, míg az osztrák csapat egy gépezet benyomását keltette, amelyet nehezebben lehetett teljes mozgásba hozni. A magyar csapat hibája az volt, hogy hat csapatból illesztették össze,­ mint egy mozaikot s a válogatást sem ejtet­ték meg szerencsés kézzel. Hiányzott belőle az MTK belső triója. Az osztrák csapat előnye az egységesség volt. Tehát éppen az, aminek a magyarok a legtöbb győzelmüket köszön­hették. Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a Lajtán túl hiányzik az erőskezű, befolyásos szövetségi kapitány, mert a mostaninak, az MLSz szabályzata következtében csak ár­nyékhatalma van. Aminthogy nálunk (értsd Ausztriát) sem merte volna még egy második a teljes Rapid legénységet beállítani a válo­gatott csapatba a Rapidnak múlt heti veresége után, hanem — engedve az egyesületi és a szövetségi funkcionáriusok befolyásának, szétforgácsolásnak adott volna tért. úgy lát­szik Magyarországon nem győzött az elv, a legjobb tizenegyet kiválasztani, tekin­tet nélkül az egyesületi és a szövetségi sportpolitikára. A vendégcsapatról. Magyarországnak mindig a kiváló védelem volt a főtámasza. Végül 11 hiba nélküli biztos rugó, Feldmann méltó partnere. Zsáknak nem volt komoly munkája. A második gólnál nem fejtette ki teljesen klasszikus tudását. A halfsor fényesen bevált. . Orth, nemzetközi kaliberű centerhalf. Magas alakja ,mindenütt feltűnik, ahol támogatás szükséges, majd előre nyomja — tegnap ez sziszifuszi munka volt — a támadósort, majd segít a szorongatott hátvédének — s emellett soha­sem erőlködik, sohasem sportol. Mintaszerű fejjátéka van s annyi footballintelligenciája, a mennyi fölött egy játékos a kontinensen egyáltalában rendelkezhet. Zlochnak könnyű dolga volt s ezt el is végezte. Kertész II még így is jobban tet­szett, különösen vége felé, amikor csodálatos erőkifejtéssel dolgozott egy gólért (Ehren­­gaal), anélkül, hogy vasakarata magával tudta volna ragadni a társait. A támadásban csak a szárnyak éltek. Jenyt, aki szépen dolgozott, elhanyagolták, főként mert Zloch védőjátékot folytatott. Nemes néhányszor brilliánsan lefutott, de mert a belsők nem értékesítették a beadásait, rideg önzésbe­­sülyedt. Pataki túlságosan puha lett, csalódást keltett. Priboj nem team­ember. Erősen játszik, de azért szimpatikus marad, becsületesen dolgozik eredményre, de fortélyoskodás nélkül. Hasznos egy klubcsa­patban, de nem reprezentatív. Hasonló hozzá Schiller is. Neues Wiener Tagblatt ezt írja: „Nem sokat ''bíztunk az osztrák tizenegyben. Óvatosságra intett az osztrák footbal klasszisának a hanyatlása, ami a szövetségi kapitányt is nehéz feladat elé állította. Az, h­ogy a teljes Rapid csa­patot küldte a tűzvonalba, tulajdonképpen merész kísérletezés volt,­­ami ezúttal szerencsésen bevált A győztes csapat teljesítménye nem állt maga­­sabb fokon a legyőzötténél. Hanyatlott úgy látszik a magyar football szintje is. A 90 perces meccsből legföljebb 20 percet volt érdemes végignézni. A többi időt másod klasszisú játék töltötte ki, különösebb stílus és lendület nélkül. A gólok öt percen belül­ estek, de a közönség lelkesedése ha­marosan kihűlt. A más alkalommal szinte lüktető lázas feszültségből semmit sem lehetett érezni. A vendégcsapatból az angol stílusban játszó Orth center halt vált ki, aki a mezőny valamennyi hallját túlszárnyalta. A második fénypontja Vogel II volt, aki labdabiztonságával szintén vetélytárs nélkül állt. Kertész Il-őt illeti meg a harmadik rang. Zsák és Feldmann jó átlag játékkal elégítet­tek ki. Sokkal gyengébb volt, mint máskor a ma­gyar támadósor. Nemes volt a legjobb, de ez még nem jelenti azt, hogy jó is volt. Pataki jól oszto­gatta a labdákat, de semmit sem ért a kapu előtt­ A többi csatár nagyapáink Öreges stílusával játszott. Beit Morgen: Szerencsés körülmények között nyertük meg a mérkőzést. A magyarok játékstílusa megfelelőbb mozgásuk gyorsabb volt s hogy mindez még sem jutott kifejezésre az eredményben, azért a magyar csatársort okolni, amelynek a játéka időnkint tel­ jesen csődöt mondott s amelyből hiányzott oszlo­pos tagja, Schlosser Imre is. A balszárnya rutin nélküli és gyönge volt, míg az egyetlen használ­ható embert, Patakit, nem támogatták. A magyar halfsor, amelyből Orth rendkívül kimagaslott klasszisokkal volt jobb osztrák ellenfelénél. A Vogla Feldmann párból Feldmann volt a jobb. Mind a kettő magas reprezentatív klasszis. Zsák nem csinált hibát. Neues 8 Uhr Blatt: A mérkőzésre, noha Ausztria győzelmét hozta, nem lehetünk különösen büszkék. Győztünk, illetve győzhettünk, mert a magyar csapat még az osztráknál is gyengébb volt. Rossz szolgálatot tennénk a sportnak, ha úgy mutatnánk erre a győzelemre, mint valami kimar­­asló teljesítményre. Milyen más volt az 1914 évi 2 : 0 arányú győzelmünk. Akkor egy klasszikusan szép meccset láttunk, már azért is, mert a magya­rok nagy formában voltak. Egy bizonyos: erősen hanyatlott a footballsport klasszisa. Sportblatt am Hittag: Footballsportunk fejlődésében stagnálás állott be, amit már a válogatott mérkőzéseken sem lehet véka alá rejteni. De hanyatlik Magyarország foot­­ball sportja is, amely pedig felénk, került a háború­ban..Ez a helyzet annyiban változott, hogy a magyar footballisták ma éppen olyan rosszak, mint a mieink. Ez a tanulság a haszna a 44-ik válogatott mér­kőzésnek. A mérkőzés szerencsés győzelmet hozott az osztrák színeknek, de ahogy kiküzdöt­­ték, a játék stílusa, senkit sem elégített ki. A .já­..­ték pillanatokra sem emelkedett a közepes nívók fölé, annak ellenére, hogy valamennyi osztrák já­tékos a javát adta a tudásának, így aztán , ez a mérkőzés volt a legunalmasabb, amit Ausztria Magyarországgal valaha vívott. A magyar csapat. Nem voltak indokolatlanok a Magyarországból hallatszó panaszok a válogatás ellen. Még soha­sem láttunk ilyen gyönge, ilyen színtelen nemzeti tizenegyet Bécsben. Különösen a támadása volt rossz. Csak a jobbszárnyán csillant föl néha-néha egy-egy félénk kombináció, amiket azonban nem értettek meg a partnerek. Magyarország ereje a védelem és főként a centerhalf volt. A csatársor. A magyar csatárok nem tudtak érvényesülni. A legjobb köztük Nemes volt, aki gyors futásával és jól centerezett labdáival sokszor hozta veszélybe az osztrák kaput. Pataki, aki az egyetlen volt, aki rendszert próbált bevinni a támadásba, eredmény­,­telenül fáradozott. Erősen ügyeltek rá , így nem tudott tiszta labdákhoz jutni. Priboj volt a leggyöngébb támadásirányító, akit valaha Magyarország Bécsbe küldött. Priboj még nem kész, testileg gyönge, kevés az áttörő ereje a szegény ötletekben, csakis a sablonos munkához ért. Egy reprezentatív játékostól azonban sokkal többet kívánnak. Schaller sokkal nagyobb klasszisnak látszik gyors, jó technikájú és agilis. Jenny szintén tálen-­ tumor, de még nem válogatásra érett. A halfsor. A magyar csapat legjobb része a halfsor volt, Orth kiválóan játszott minden tekintetben. Játéka rendkívül intelligens, nem hatásvadászó, de annál hasznosabb. Kertész 11. régi nagyságában mutatko­­zott be helyezkedés, labdatechnika dolgában. Még mindig mintája a jobbhallnak. Zlooh jó volt. Az ő munkája sem föltűnő, ellenben nyugodt és meg­gondolt. Talán egy keveset lassú. A védelem. Jó munkát végzett. Az imponáló felszabadító rúgások azonban kicsit hatást­adászok voltak. Kü­lönösen Vogel II. rúgásai. Vogel nem törődött azzal, hová jut a labdája, csak arra törekedett, mennél messzebbre továbbítsa. Egyébként könnyű dolga volt,, mert Uridil szokott formája alatt játszott. Feldmannak több (Bauer ellen) és hálátlanabb munkája volt. A magyar védelem nem volt olyan imponáló, mint amilyenhez a magyar csapatok szoktattak bennünket, de azért megfelelt. Zsák mindent fogott, ami fogható volt. Egyik gólért sem terheli felelősség* ____— yu. .aLftw r­á­­­,? ,w.'-.z*úu L Z _j j

Next