Sporthirlap, 1930. augusztus (21. évfolyam, 85-94. szám)
1930-08-28 / 93. szám
6 SPORTHIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1930 AUGUSZTUS 18. Amerika a futball számára is a korlátlan lehetőségek hazája A Hungária-expedíció első benyomásai a csillagos lobogó földjén — Fodor Henrik dr. tudósítása a Sporthírlap számára — Newyork, augusztus 12. Újra Newyorkban. Gyönyörű hajóút után sikeresen és zavartalanul futottunk be a Ward Line dokkjaihoz. Már jóval a befutás előtt, az immigracisds tisztjeivel együtt szállott fel a hajóra Náthán Agár, a Brooklyn Wanderers vezetője, míg a dokk széléről Herzog Edwin gömbölyded alakja integetett felénk. Némi nehézségek a kihajózás körül A kiszállás nem ment egész zavarmentesen. Átutazási vízumunk csak augusztus 22-ig való tartózkodásra jogosított volna fel bennünket, nekünk pedig túlmenő engedélyre volt szükségünk, mert augusztus 23-ra és 24-re Chicagóban vannak lekötött mérkőzéseink. Az immigrációs tiszt — egy egyébként nagyon kedves és udvarias úriember — sehogy sem volt hajlandó a mexikói amerikai konzul engedélyezett határidején túlmenő tartózkodási engedélyt adni, csak amikor hosszas beszélgetés után a komor Ellis-Islandra telefonált és onnan megkapta a bevándorlási főbiztos felhatalmazását, engedett bennünket partra szállani újabb heti tartózkodási engedéllyel. Addigra már csak mi maradtunk egyedül a hajón és egy néger kamerán, akit azonban könyörtelenül átvittek Ellis-Islandra. Szegény Takács már-már azt hitte, hogy újra elviszik jómagunkkal együtt a kivándorlási hivatalba, miként már Havanában megesett vele és már rémüldözött, hogy visszaszállítják Havanába. Végre mégis csak partra szálltunk és a Broadway-nek a kikötőre tornyosuló házsora — ez a pompás és felejthetetlen látvány — egyszerre felejttette velünk Kubát, Mexikót. Úgy éreztük, hogy féllábbal már útban vagyunk az ismert és kedvelt tájak felé, egy hatnapos ugrásra van Cherbourg és amíg azt az ugrást megtehetjük, felénk int Amerika ezer varázsa, Newyork káprázatos fénye, Chikagó, Detroit, csupa olyan érdekesség, ami eddig csupán képzeletünkben élt, de most való életre kel. A Cornish Arms szállóban jól ismert arcok fogadtak. Egy sereg amerikai magyar várt reánk, azután levelek, újságok, hírek a világ minden részéből. Csupa élet és elevenség, ami egyszerre Európára emlékeztetett és a középamerikai szomorú napok után kellemesebb napok reménységét keltette fel bennünk. Még egy disszonáns hang a mexikói sportdzsungelből Alonso barátom levele is befutott Mexikóból, melyben az újabb fejleményeket jelzi, amik eltávozásunk óta a mexikói szövetségben és sportban történtek. Mint egyik régebbi levelemben jeleztem, a Steal Espana zászlóját Veracruzból visaszaküldöttem a szövetség útján az egyesületnek. Ez a tény nagy izgalmakat váltott ki Mexikóban — írja Alonso. A szövetség nyomban titkos ülésre ült össze és azon a szövetség „szélkakas jellegű” elnöksége — így írja Alonso a levelében — egyszerre frontot változtatott és a zászló visszaküldését, mint helytelen cselekedetet, elítélte és úgy határozott, hogy erről a körülményről a magyar szövetséget is értesíti. Dr. Jesu Salgado úr tehát csak addig mutatkozott jóbarátnak és internacionális értelemben vett jó sportembernek, amíg ki nem tettem a lábamat Mexikóból. Azontúl ismét az Espana befolyása alá került és amit eddig az Espana cselekedeteiben elítélt, most egyszerre visszavonta. Ez nem ingat meg abbeli meggyőződésemben, hogy az egyetlen elégtétel, amit magamnak, mint sportembernek, egyesületemnek és az egész magyar sportnak szerezhettem, ennek a zászlónak a visszautasítása volt Solana úrnak és hozzá hasonló sportvezetőknek ajándékait a presztízsre valamit adó sporttestületnek vissza kell utasítania. És ha majd a magyar szövetség előtt feltárom, hogy milyen szövevényével a rosszhiszeműségnek, barátságtalanságnak és sportszerűtlenségnek találkoztam a Real Esparánál, akkor fognak csak odahaza ráeszmélni arra, hogy milyen ; vad vidék még Mexikó és csak milyen nagy óvatossággal szabad oda csapatokat elengedni. Új világ — régi ismerősök Valóságos felüdülés nekem itt ezt az új világot, új és mégis régi, kedves arcokat látni. Az „Amerikai Magyar Népszava” szerkesztőségét, Balassa Bélát, az amerikai newyorki főkonzulátus titkárát, a régi magyar futballistát, aki magas hivatali minőségében sem szűnt meg egy pillanatra sem szeretni a labdarúgást és titokban egy skót amatőr csapatban ma is játszik. Itt vannak körülöttem Gelb, Kocsis magyar boxoló bajnokok is. Gelb már kedvence a newyorkiaknak és egy-egy mérkőzésén csak úgy viharzik az aréna a „Mike-Mike” kiáltozásoktól. Itt járt Santelli Giorgio, a maestro fia, akinek nagyszerű vívóiskolája van a 11. utcában. Sorra látogatnak meg a newyorki egyesületek vezetői, Náthán Agár a feleségével, Mr. Wandeweghe, a Giants tulajdonosa a bécsi Bergerrel, Mr. Vyberg, a Nationals menezsere, Edelheit, a newyorki Hungária elnöke. És mindenekfelett a mindig mosolygó, kedves dr. Manning, a szövetség nemzetközi bizottságának elnöke, Mr. Broumnal, a másodelnökkel és Armstrong titkárral együtt. Az örök mosoly csak akkor tűnik el dr. Manning arcáról, amikor beszélgetésünk a FIFA-kongresszusnak a visszatartási jog respektálását előíró új szabályára terelődik, melyet főképpen az én utolsó kétségbeesett intervenciómra változtattak meg olyan formára, mely az amerikaiak játékoskiviteli lehetőségét a minimumra csökkenti. Gyakran ülök dr. Manninggal a szövetség kis kétszobás helyiségében, melyben összesen két ember dolgozik és ilyenkor , mindig elkeseredetten vitatkozunk. A Sternberg-ügy utóhullámai A minap kapta meg az amerikai szövetség a Seeldrayers FIFA-alelnök aláírásával ellátott ama határozatot, mely a FIFA-nak a Steinberg-ügyben kiküldött bizottsági döntését tartalmazta és amelynek értelmében a FIFA arra kötelezi az USA futballszövetségét, hogy Steinberg szerződését semmisítse meg. Hallatlan konsternációt keltett ez a határozat Newyorkban. Az amerikai szövetség nyomban hosszú indokolással ellátott levélben protestált e határozat ellen, a levél másolatát elküldte az MLSz-nek és kijelentette, hogy a határozat végrehajtását megtagadja. Elképzelhető ezek után, hogy nem igen tudunk egyező álláspontokra jutni dr. Manninggal. Az amerikai szövetség egyébként elhatározta, hogy a jövőben ő is kihasználja azt az előnyt, amit az új FIFA-szabályok a visszatartásra statuálnak és a jövőben minden játékoskikérésre, melyet idegen szövetségek intéznek hozzá a nyári szabad időközben, amikor a szerződések lejárnak, azzal válaszol, hogy „X. Y. játékosnak a szerződése ugyan lejárt, de ennek és ennek az egyesületnek a visszatartási listáján szerepel", így válaszolt már az MLSz-nek a Vadas (Weisz) kikérési ügyében és az MLSz, mint a nemzetközi szabályokat respektáló fórum, nem is igazolta le Vadast (szerintem helytelenül) semmilyen egyesület részére. Mikor azt kérdeztem dr. Manningtól, hogy adott esetben, ha idegen szövetségtől az amerikai szövetséghez hasonló értelmű válasz fog érkezni, vájjon az amerikai szövetség is hasonlóképpen fog-e eljárni, mint az MLSz, Manning dr. a következő választ adta: — Nincs ugyan jogom a nemzetközi bizottságnak prejudikálni, mely csak szeptemberben ül össze és tárgyalja majd a jelentésemet a FIFA-kongreszszusról, de ha szabad feltételeznem, hogy a bizottság respektálja a véleményemet, úgy biztosra veheti, hogy az amerikai szövetség a FIFA határozata ellenére sem fogja soha az egyes szövetségek intern visszatartási szabályait és jogát respektálni. Mikor erre azt válaszoltam, hogy ez a felfogása sok súlyos új konfliktus magvát rejti magában, a nagyszerű diplomata-elnök kijelentette, hogy az amerikai szövetség hajlandó esetrőlesetre és a viszonyoknak megfelelően a különböző szövetségekkel a játékosvándorlásra vonatkozólag karteleket kötni. Amerikai „dribi“ Ballantyne körül És most itt csücsülök dr. Manninggal, hogy e lehetetlen felfogás-ellentét közepette tárgyaljak vele a Ballantyne-ügyről. Ballantyne kétségtelenül szabad a világ minden szövetsége részére, kivéve Amerikát, ahol a visszatartási jognál fogva csak a Giants játékosa lehet. Ha azonban az MLSz kikéri, úgy a Vadas- Weiszre vonatkozó salamoni, helyesebben dodonai választ kapja. Ahogy én ismerem az MLSz-t, az Ballantynet sem fogja leigazolni. Következésképpen nem is vállalhatom a rizikót arra, hogy Európába vigyem. Viszont a legelső adott esetben az amerikai szövetség a Manning-féle elgondolás alapján minden skrupulus nélkül le fog igazolni egy magyar visszatartási listán levő játékost. Az amerikai szövetség most lesve lesi, hogy mit fogok csinálni a Ballantyne-ügyben. Szeretne belőle precedenst csinálni, hogy rámutathasson arra, miszerint ime az MLSz sem respektálja az USA visszatartási jogát, jóllehet az lényegben egészen elüt a magyar visszatartási jogtól. Én pedig ezt az ú. n. „ziccert” nem vagyok hajlandó megadni és Ballantynet csak akkor hozom magammal, ha ehhez kifejezetten megkapom a Giants hozzájárulását és az amerikai szövetség kiadatását. Így áll tehát a Ballantyne-ügy és így használja fel az amerikai szövetség azokat a kis réseket, amelyek minden szabályban megvannak, a saját álláspontjának a megvédésére. (Időközben a Hungária vezetősége azt az értesítést kapta Amerikából, hogy Ballantyne mégis jön! — A szerk.) Minden egyéb kérdésben a legteljesebb megértés és barátság van köztem és dr. Manning között. Elnézem, milyen fáradhatatlanul intézi ennek a hatalmas szövetségnek minden nemzetközi vonatkozású ügyét. Most Detroit jelentkezik és a szövetség elnöke, Mr. Parrison van a telefonnál, akinek dr. Manning referálja, hogy sürgönyt kapott Rimet-től, a FIFA elnökétől, melyben arra kéri az amerikai szövetséget, hogy tiltsa le válogatott csapatát a Brazília válogatottjával való mérkőzéstől. Nem látok a kulisszák mögé, de úgy vélem, hogy Montevideó van mögötte. Amerika aligha enged a kérésnek. Újabb táviratban a török Fener Bagtsche ajánlkozik több amerikai mérkőzésre. Amerikában nem örülnek a Fall River túrájának A Fall Riverről is szó esik. Sportkörökben nagyon helytelenítik, hogy a szövetség elengedte a csapatot, mert távolléte felborítja a kezdődő ligaprogramot. Tudomásomra jutott, hogy a Fall Siver 800 dollárt kap hetenként a vállalkozótól és összes utazási és ellátási költségeit, valamint a nettó bevételek 50 százalékát. Ha ez igaz, úgy ez a túra a vállalkozó súlyos deficitjével fog végződni.* Ma délben vendégem volt ebédre Mr. Cahill, a szövetség volt érdemes főtitkára. 67 éves, de nem látszik többnek 50-nél és rajong Európáért. Nagyon meghatott, mikor régi kedves sportemlékei közül három gyönyörű jelvényt ajánlott fel nekem és társaimnak és egy csomó általa szerkesztett régi „Spalding”-gal ajándékozott meg. Kár, hogy ez a kiváló sportember már visszavonult az aktív intézéstől, nagyon sok fiatalabb sportvezér tanulhatna tőle. Megígérte nekem, hogy jövőre átjön Európába és ellátogat Budapestre is. _ Egy régi sárgult névjegyet mutat Fischer Mórtól és kérdi, hogy ismerem-e? M így telnek a napok, miközben szorgalmasan készülünk az amerikai program lebonyolításába. Most jönnek a magyar egyesületek elleni meccsek: Betlehem, Cleveland, Chicago, Detroit ünnepi mérkőzések, az ottani magyarság legteljesebb belekapcsolódásával. Most kezdődik számomra is a túra legterhesebb része bankettekkel, beszédekkel, azonban mindet szívesen és örömmel csinálom mindaddig, amíg látom, hogy a csapat velem érez és dolgozik és az itteni magyaroknak ezzel egy kis magyar levegőt, magyar világot varázsolunk a pályákra, klubokba, estélyekre is mindenüvé, amerre mint a magyar sportkultúra reprezentánsai, megfordulunk. Talán a sors is kegyes lesz és megengedi, hogy az ünnepi mérkőzéseket financiális siker is koronázza és deficitmentesen, becsületben tudjam hazavinni a csapatot az őszi bajnokkampány kellős közepébe. Fodor Henrik dr. A Hungária játékosai a legnagyobb bizalommá néznek a szeptember 7-iki Kispest elleni bajnoki mérkőzésük elé Hiába az újvilág minden csodája, amikor a szívek már haza vágynak — Fodor Henrik dr. tudósítása a Sporthírlap számára — Newyork, augusztus 14. Ma kaptam az értesítést Budapestről, hogy Kispest mereven ragaszkodik a szeptember 7-i bajnoki mérkőzéshez. Kiváncsi voltam a csapat véleményére és megkérdeztem a fiúkat, merik-e vállalni egy hosszú tengeri út után egy-két napi otthoni pihenővel — amit a viszontlátások örömei fűszereznek — a bajnoki mérkőzést. Egyhangú válaszképpen azt kaptam, hogy minden körülmények között vállalják a mérkőzést és a legnagyobb bizalommal néznek elébe. Ez mindenesetre megnyugtat, mert azt látom belőle, hogy a csapat sportszerűen gondolkozik és tudja a kötelességét. Ami a kondícióját illeti, azt cseppet sem félteni; ha sűrűbbek is lesznek a vége felé az amerikai mérkőzések, a hosszú tengeri úton majd kipihenik a fáradalmakat és az a tudat, hogy újra a kedves hazai közönség előtt játszanak, meg fogja kétszerezni akaratukat. Már maga a hazai talaj, a levegő, a környezet, a hazai arcok és hangok új erőt fognak adni. Szép egy ilyen külföldi túra, sok varázsa van, sok újat és nem vártat tár az utazó elé, új világot, szokásokat, embereket ismerünk meg, de a harmadik hónapban már a szívben semmi más nem kalapál, mint a vágy hazafelé. Elnézem a fiúkat, milyen mohón lesik a hazai híreket, lapokat, hogy falnak minden mondatot, mely hazulról regél és ha kimennek a Hudson Riverre és messziről meglátják a hatalmas szabadság szobrot, csak egy vágyuk, egy szavuk van: „erre megyünk hazafelé”. Sokszor megfigyelem az arcokat, amint egy-egy hazai levelet olvasnak, az elgondolkodást, elmerengést a szemekben, ilyenkor tudom, hogy egy ismerős kedves arc, ház, szoba tűnt fel a képzelet előtt és hív, vonz visszatarthatatlan erővel a messzi Kelet felé. Hiába kínálnám Amerika minden csodáját augusztuson túlra a fiúknak. Los Angeles, Kalifornia, Hollywood trevnden bája és varázsa sem tudná őket Nyugat felé vinni s ha ma választani kellene a Niagara csodás zuhatagának megtekintése és a hegyeshalomi határállomás között, nem kétséges, hogy az egyhangú szavazatszámot Hegyehalom kapná. Ezért nem tartom aggályosnak a Kispest bajnoki mérkőzést, bármilyen közel is lesz hazaérkezésünkhöz és hiszem, hogy az első akadályt hiba nélkül veszszük. Már sokkal aggályosabb a második, amikor a túra fáradalmai a hazai viszontlátások örömei közepette inkább kiütköznek. Most már egyre-másra kapjuk a magyar lapokat és lassan kint kialakul előttem a hazai sportvirányok képe. Hovatovább teljes érdeklődésem ezekre irányul, hiszen Amerika már a vége felé jár — ami az itt tartózkodásunkat illeti — és utána újra a hazai események forgatagába kerülök, tehát jó előre elkészülni a hazai eseményekre. Hogyan került szóba a Hungária - Fall River mérkőzés ? Mindenekelőtt szeretném azt a félreértést eloszlatni, ami a Fall River szereplése és a mi álla'kgos játékunk körül keletkezett. Az a hír, hogy mi a Fall River ellen játszunk augusztus 20-án Fail Riverben, úgy keletkezett, hogy én