Sporthirlap, 1930. augusztus (21. évfolyam, 85-94. szám)

1930-08-28 / 93. szám

6 SPORTHIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1930 AUGUSZTUS 18. Amerika a futball számára is a korlátlan lehetőségek hazája A Hungária-expedíció első benyomásai a csillagos lobogó földjén — Fodor Henrik dr. tudósítása a Sporthírlap számára — Newyork, augusztus 12. Újra Newyorkban. Gyönyörű hajóút után sikeresen és zavartalanul futot­tunk be a Ward Line dokkjaihoz. Már jóval a befutás előtt, az immigracisds tisztjeivel együtt szállott fel a hajóra Náthán Agár, a Brooklyn Wanderers vezetője, míg a dokk széléről Herzog Edwin g­ömbölyded alakja integetett fe­lénk. Némi nehézségek a kihajózás körül A kiszállás nem ment egész zavar­mentesen. Átutazási vízumunk csak augusztus 22-ig való tartózkodásra jo­gosított volna fel bennünket, nekünk pedig túlmenő engedélyre volt szüksé­günk, mert augusztus 23-ra és 24-re Chicagóban vannak lekötött mérkőzé­seink. Az immigrációs tiszt — egy egyébként nagyon kedves és udvarias úriember — sehogy sem volt hajlandó a mexikói amerikai konzul engedélyezett határidején túlmenő tartózkodási enge­délyt adni, csak amikor hosszas beszél­getés után a komor Ellis-Islandra tele­fonált és onnan megkapta a bevándor­lási főbiztos felhatalmazását, engedett bennünket partra szállani újabb heti tartózkodási engedéllyel. Addigra már csak mi maradtunk egyedül a hajón és egy néger kamerán, akit azonban kö­nyörtelenül átvittek Ellis-Islandra. Sze­gény Takács már-már azt hitte, hogy újra elviszik jómagunkkal együtt a ki­­vándorlási hivatalba, miként már Ha­­vanában megesett vele és már rémüldö­zött, hogy visszaszállítják Havanába. Végre mégis csak partra szálltunk és a Broadway-nek a kikötőre tornyosuló házsora — ez a pompás és felejthetet­len látvány — egyszerre felejttette ve­lünk Kubát, Mexikót. Úgy­­ éreztük, hogy féllábbal már útban vagyunk az ismert és kedvelt tájak felé, egy hatna­pos ugrásra van Cherbourg és amíg azt az ugrást megtehetjük, felénk int Ame­rika ezer varázsa, Newyork káprázatos fénye, Chikagó, Detroit, csupa olyan érdekesség, ami eddig csupán képzele­tünkben élt, de most való életre kel. A Cornish Arms szállóban jól ismert arcok fogadtak. Egy sereg amerikai magyar várt reánk, azután levelek, új­ságok, hírek a világ minden részéből. Csupa élet és elevenség, ami egyszerre Európára emlékeztetett és a középame­rikai szomorú napok után kellemesebb napok reménységét keltette fel bennünk. Még egy disszonáns hang a mexikói sportdzsungelből Alonso barátom levele is befutott Mexikóból, melyben az újabb fejlemé­nyeket jelzi, amik eltávozásunk óta a mexikói szövetségben és sportban tör­téntek. Mint egyik régebbi levelemben jelez­tem, a Steal Espana zászlóját Veracruz­­ból visaszakü­ldöttem a szövetség útján az egyesületnek. Ez a tény nagy izgalma­kat váltott ki Mexikóban — írja Alonso. A szövetség nyomban titkos ülésre ült össze és azon a szövetség „szélkakas jellegű” elnöksége — így írja Alonso a levelében — egyszerre frontot változta­tott és a zászló visszaküldését, mint helytelen cselekedetet, elítélte és úgy ha­tározott, hogy erről a körülményről a magyar szövetséget is értesíti. Dr. Jesu Salgado úr tehát csak addig mutatko­zott jóbarátnak és internacionális érte­lemben vett jó sportembernek, amíg ki nem tettem a lábamat Mexikóból. Azontúl ismét az Espana befolyása alá került és amit eddig az Espana cseleke­deteiben elítélt, most egyszerre vissza­vonta. Ez nem ingat meg abbeli meggyőző­désemben, hogy az egyetlen elégtétel, amit magamnak, mint sportembernek, egyesületemnek és az egész magyar sportnak szerezhettem, ennek a zászló­nak a visszautasítása volt Solana úr­nak és hozzá hasonló sportvezetőknek ajándékait a presztízsre valamit adó sporttestületnek vissza kell utasítania. És ha majd a magyar szövetség előtt feltárom, hogy milyen szövevényével a rosszhiszeműségnek, barátságtalanság­­nak és sportszerűtlenségnek találkoztam a Real Espar­ánál, akkor fognak csak odahaza ráeszmélni arra, hogy milyen ; vad vidék még Mexikó és csak milyen nagy óvatossággal szabad oda csapato­kat elengedni. Új világ — régi ismerősök Valóságos felüdülés nekem itt ezt az új világot, új és mégis régi, kedves ar­cokat látni. Az „Amerikai Magyar Nép­szava” szerkesztőségét, Balassa Bélát, az amerikai newyorki főkonzulátus tit­kárát, a régi magyar futballistát, aki magas hivatali minőségében sem szűnt meg egy pillanatra sem szeretni a lab­darúgást és titokban egy skót amatőr csapatban ma is játszik. Itt vannak kö­rülöttem Gelb, Kocsis magyar boxoló bajnokok is. Gelb már kedvence a new­­yorkiaknak és egy-egy mérkőzésén csak úgy viharzik az aréna a „Mike-Mike” kiáltozásoktól. Itt járt Santelli Giorgio, a maestro fia, akinek nagyszerű vívó­iskolája van a 11. utcában. Sorra láto­gatnak meg a newyorki egyesületek ve­zetői, Náthán Agár a feleségével, Mr. Wandeweghe, a Giants tulajdonosa a bécsi Bergerrel, Mr. Vyberg, a Natio­­nals menezsere, Edelheit, a newyorki Hungária elnöke. És mindenekfelett a mindig mosolygó, kedves dr. Manning, a szövetség nemzetközi bizottságának elnöke, Mr. Broum­nal, a másodelnök­kel és Armstrong titkárral együtt. Az örök mosoly csak akkor tűnik el dr. Manning arcáról, amikor beszélgeté­sünk a FIFA-kongresszusnak a vissza­tartási jog respektálását előíró új sza­bályára terelődik, melyet főképpen az én utolsó kétségbeesett interven­ciómra változtattak meg olyan formára, mely az amerikaiak játékoskiviteli lehe­tőségét a minimumra csökkenti. Gyakran ülök dr. Manninggal a szö­vetség kis kétszobás helyiségében, mely­ben összesen két ember dolgozik és ilyenkor , mindig elkeseredetten vitatko­zunk. A Sternberg-ügy utóhullámai A minap kapta meg az amerikai szö­vetség a Seeldrayers FIFA-alelnök alá­írásával ellátott ama határozatot, mely a FIFA-nak a Steinberg-ü­gyben kikül­dött bizottsági döntését tartalmazta és amelynek értelmében a FIFA arra köte­lezi az USA futballszövetségét, hogy Steinberg szerződését semmisítse meg. Hallatlan konsternációt keltett ez a ha­tározat Newyorkban. Az amerikai szö­vetség nyomban hosszú indokolással el­látott levélben protestált e határozat el­len, a levél másolatát elküldte az MLSz-nek és kijelentette, hogy a hatá­rozat végrehajtását megtagadja. Elképzelhető­­ ezek után, hogy nem igen tudunk egyező álláspontokra jut­ni dr. Manninggal. Az amerikai szövet­ség egyébként elhatározta, hogy a jövő­ben ő is kihasználja azt az előnyt, amit az új FIFA-szabályok a visszatartásra statuálnak és a jövőben minden játékos­kikérésre, melyet idegen szövetségek in­téznek hozzá a nyári szabad időközben, amikor a szerződések lejárnak, azzal válaszol, hogy „X. Y. játékosnak a szer­ződése ugyan lejárt, de ennek és ennek az egyesületnek a visszatartási listá­ján szerepel", így válaszolt már az MLSz-nek a Vadas (Weisz) kikérési ügyében és az MLSz, mint a nemzetközi szabályokat respektáló fórum, nem is igazolta le Vadast (szerintem helytelenül) sem­milyen egyesület részére. Mikor azt kérdeztem dr. Manningtól, hogy adott esetben, ha idegen szövet­ségtől az amerikai szövetséghez hasonló értelmű válasz fog érkezni, vájjon az amerikai szövetség is hasonlóképpen fog-e eljárni, mint az MLSz, Manning dr. a következő választ adta: — Nincs ugyan jogom a nemzetközi bizottságnak prejudikálni, mely csak szeptemberben ül össze és tárgyalja majd a jelentésemet a FIFA-kongresz­­szusról, de ha szabad feltételeznem, hogy a bizottság respektálja a vélemé­nyemet, úgy biztosra veheti, hogy az amerikai szövetség a FIFA határozata ellenére sem fogja soha az egyes szövet­ségek intern visszatartási szabályait és jogát respektálni. Mikor erre azt válaszoltam, hogy ez a felfogása sok súlyos új konfliktus magvát rejti magában, a nagyszerű diplomata-elnök kijelentette, hogy az amerikai szövetség hajlandó esetről­­esetre és a viszonyoknak megfelelő­en a különböző szövetségekkel a játékosván­dorlásra vonatkozólag karteleket kötni. Amerikai „dribi­“ Ballantyne körül És most itt csücsülök dr. Manninggal, hogy e lehetetlen felfogás-ellentét köze­pette tárgyaljak vele a Ballantyne-ügy­­ről. Ballantyne kétségtelenül szabad a vi­lág minden szövetsége részére, kivéve Amerikát, ahol a visszatartási jognál fogva csak a Giants játékosa lehet. Ha azonban az MLSz kikéri, úgy a Vadas- Weiszre vonatkozó salamoni, helyeseb­ben dodonai választ kapja. Ahogy én is­merem az MLSz-t, az Ballantynet sem fogja leigazolni. Következésképpen nem is vállalhatom a rizikót arra, hogy Euró­pába vigyem. Viszont a legelső adott esetben az amerikai szövetség a Man­­ning-féle elgondolás alapján minden skrupulus nélkül le fog igazolni egy magyar visszatartási listán levő játé­kost. Az amerikai szövetség most lesve lesi, hogy mit fogok csinálni a Ballan­­tyne-ügyben. Szeretne belőle precedenst csinálni, hogy rámutathasson arra, mi­szerint ime az MLSz sem respektálja az USA visszatartási jogát, jóllehet az lé­nyegben egészen elüt a magyar vissza­tartási jogtól. Én pedig ezt az ú. n. „ziccert” nem vagyok hajlandó meg­adni és Ballantynet csak akkor hozom magammal, ha ehhez kifejezetten meg­kapom a Giants hozzájárulását és az amerikai szövetség kiadatását. Így áll tehát a Ballantyne-ügy és így használja fel az amerikai szövetség azo­kat a kis réseket, amelyek minden sza­bályban megvannak, a saját álláspont­jának a megvédésére. (Időközben a Hungária vezetősége azt az értesítést kapta Amerikából, hogy Ballantyne mégis jön! — A szerk.) Minden egyéb kérdésben a legteljesebb megértés és barátság van köztem és dr. Manning között. Elnézem, milyen fáradhatatlanul intézi ennek a hatalmas szövetségnek minden nemzetközi vonat­kozású ügyét. Most Detroit jelentkezik és a szövetség elnöke, Mr. Parrison van a telefonnál, akinek dr. Manning refe­rálja, hogy sürgönyt kapott Rimet-től, a FIFA elnökétől, melyben arra kéri az amerikai szövetséget, hogy tiltsa le vá­logatott csapatát a Brazília válogatott­jával való mérkőzéstől. Nem látok a kulisszák mögé, de úgy vélem, hogy Montevideó van mögötte. Amerika alig­ha enged a kérésnek. Újabb táviratban a török Fener Bagtsche ajánlkozik több amerikai mérkőzésre. Amerikában nem örülnek a Fall River túrájának A Fall Riverről is szó esik. Sportkö­rökben nagyon helytelenítik, hogy a szövetség elengedte a csapatot, mert tá­volléte felborítja a kezdődő ligaprogra­mot. Tudomásomra jutott, hogy a Fall S­iver 800 dollárt kap hetenként a vál­lalkozótól és összes utazási és ellátási költségeit, valamint a nettó bevételek 50 százalékát. Ha ez igaz, úgy ez a túra a vállalkozó súlyos deficitjével fog vég­ződni.* Ma délben vendégem volt ebédre Mr. Cahill, a szövetség volt érdemes fő­titkára. 67 éves, de nem látszik többnek 50-nél és rajong Európáért. Nagyon meghatott, mikor régi kedves sportem­lékei közül három gyönyörű jelvényt ajánlott fel nekem és társaimnak és egy csomó általa szerkesztett régi „Spal­­ding”-gal ajándékozott meg. Kár, hogy ez a kiváló sportember már visszavo­nult az aktív intézéstől, nagyon sok fia­talabb sportvezér tanulhatna tőle. Meg­ígérte nekem, hogy jövőre átjön Euró­pába és ellátogat Budapestre is. _ Egy régi sárgult névjegyet mutat Fischer Mórtól és kérdi, hogy ismerem-e? M így telnek a napok, miközben szorgal­masan készülünk az amerikai program lebonyolításába. Most jönnek a magyar egyesületek elleni meccsek: Betlehem, Cleveland, Chicago, Detroit ünnepi mér­kőzések, az ottani magyarság legtelje­sebb belekapcsolódásával. Most kezdő­dik számomra is a túra legterhesebb része bankettekkel, beszédekkel, azonban mindet szívesen és örömmel csinálom mindaddig, amíg látom, hogy a csapat velem érez és dolgozik és az itteni ma­gyaroknak ezzel egy kis magyar leve­gőt, magyar világot varázsolunk a pá­lyákra, klubokba, estélyekre is minde­nüvé, amerre mint a magyar sportkul­túra reprezentánsai, megfordulunk. Talán a sors is kegyes lesz és megen­gedi, hogy az ünnepi mérkőzéseket fi­nanciális siker is koronázza és deficit­mentesen, becsületben tudjam hazavinni a csapatot az őszi bajnokkampány kellős közepébe. Fodor Henrik dr. A Hungária játékosai a legnagyobb bizalommá­ néznek a szeptember 7-iki Kispest elleni bajnoki mérkőzésük elé Hiába az újvilág minden csodája, amikor a szívek már haza vágynak — Fodor Henrik dr. tudósítása a Sporthírlap számára — Newyork, augusztus 14. Ma kaptam az értesítést Budapestről, hogy Kispest mereven ragaszkodik a szeptember 7-i bajnoki mérkőzéshez. Ki­váncsi voltam a csapat véleményére és megkérdeztem a fiúkat, merik-e vállalni egy hosszú tengeri út után egy-két napi otthoni pihenővel — amit a viszontlátá­sok örömei fűszereznek — a bajnoki mérkőzést. Egyhangú válaszképpen azt kaptam, hogy minden körülmények kö­zött vállalják a mérkőzést és a leg­nagyobb bizalommal néznek elébe. Ez mindenesetre megnyugtat, mert azt látom belőle, hogy a csapat sport­szerűen gondolkozik és tudja a köteles­ségét. Ami a kondícióját illeti, azt csep­pet sem félteni; ha sűrűbbek is lesznek a vége felé az amerikai mérkőzések, a hosszú tengeri úton majd kipihenik a fáradalmakat és az a tudat, hogy újra a kedves hazai közönség előtt játszanak, meg fogja kétszerezni akaratukat. Már maga a hazai talaj, a levegő, a környezet, a hazai arcok és hangok új erőt fognak adni. Szép egy ilyen külföldi túra, sok varázsa van, sok újat és nem vártat tár az utazó elé, új világot, szo­kásokat, embereket ismerünk meg, de a harmadik hónapban már a szívben sem­mi más nem kalapál, mint a vágy haza­felé. Elnézem a fiúkat, milyen mohón lesik a hazai híreket, lapokat, hogy fal­nak minden mondatot, mely hazulról regél és ha kimennek a Hudson Riverre és messziről meglátják a hatalmas sza­badság szobrot, csak egy vágyuk, egy szavuk van: „erre megyünk hazafelé”. Sokszor megfigyelem az arcokat, amint egy-egy hazai levelet olvasnak, az el­gondolkodást, elmerengést a szemekben, ilyenkor tudom, hogy egy ismerős kedves arc, ház, szoba tűnt fel a képzelet előtt és hív, vonz visszatarthatatlan erővel a messzi Kelet felé. Hiába kínálnám Amerika minden csodáját augusztuson túlra a fiúknak. Los Angeles, Kalifornia, Hollywood trevnden bája és varázsa sem tudná őket Nyugat felé vinni s ha ma választani kellene a Niagara csodás zuhatagának megtekintése és a hegyeshalomi határ­­állomás között, nem kétséges, hogy az egyhangú szavazatszámot Hegyehalom kapná. Ezért nem tartom aggályosnak a Kis­pest bajnoki mérkőzést, bármilyen közel is lesz hazaérkezésünkhöz és hiszem, hogy az első akadályt hiba nélkül vesz­­szük. Már sokkal aggályosabb a máso­dik, amikor a túra fáradalmai a hazai viszontlátások örömei közepette inkább kiütköznek. Most már egyre-másra kapjuk a ma­gyar lapokat és lassan kint kialakul előt­tem a hazai sportvirányok képe. Hova­tovább teljes érdeklődésem ezekre irányul, hiszen Amerika már a vége felé jár — ami az itt tartózkodásunkat illeti — és utána újra a hazai események for­gatagába kerülök, tehát jó előre el­készülni a hazai eseményekre. Hogyan került szóba a Hungária - Fall River mérkőzés ? Mindenekelőtt szeretném azt a félre­értést eloszlatni, ami a Fall River sze­replése és a mi álla­'kgos játékunk kö­rül keletkezett. Az a hír, hogy mi a Fall River ellen játszunk augusztus 20-án Fail Riverben, úgy keletkezett, hogy én

Next