Sporthirlap, 1932. május (23. évfolyam, 35-43. szám)

1932-05-05 / 35. szám

6 SPORTHIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1932 MÁJUS 5. Két olaszországi magyar tréner elárulja az elvben már kész olasz csapatot íme: Combi - Rosetta, Allemandi - Pitto, Ferraris, Bertolini - Costantino, Cesarini, Meazza, Magnozzi, Orsi A látogatóba hazaruccant Révész Béla és Kovács Lajos dr. beszél a bécsi eredmény hatásáról, az olasz előkészületekről, Pozzo kapitány kiválasztottjairól, Meazza nagy formájáról, a kilencven perces hajráról és egy kicsit az esélyekről is A magyar—olasz mérkőzés drá­májának előjátéka ma érkezik iz­galmas cselekményének csúcspont­jára. Ugyanis mindkét fronton ma állítják össze a tűzbe induló együt­teseket, ezzel — ha utána nem kö­vetkezik sehol sem lemondás — vé­get ér a sokféle kombináció, tipe­­lés és tanácsadás a csapatokat ille­tően s következik a találgatás a mérkőzés kimenetelére vonatko­zóan. A magyar—olasz kérdésnek közvetlenül a csapatok kijelölése előtti helyzetében talán sikerül a feszültséget levezetnünk — leg­alább az egyik oldalról — annak a két beszélgetésnek a közlésével, amit két olaszországi magyar tré­nerrel folytattunk abból az alka­lomból, hogy rövid látogatásra ha­zaérkeztek Budapestre. Az egyik­­Révész Béla, kinek csapata, a Triestina vasárnap Milánóban ját­szott az Ambrosiana ellen, kedden este Budapestre érkezett családjá­hoz. A Triestina két hét előtt a Juventussal játszott, Révésznek te­hát alkalma volt arra, hogy az olasz válogatott csapat néhány standard játékosának formáját közvetlenül megfigyelhesse.) Ami az olaszoknál nem létezik — Látja kérem — ezzel fogadta Révész a Sporthírlap munkatár­sát —, ez az eredmény (és itt a Ferencváros—Somogy 10:1-es eredményére mutat) jellemzi leg­hívebben az olasz és magyar fut­ball kiegyensúlyozottsága közötti differenciát. Olaszországban ez nem létezik. Mi vasárnap Milanó­ban játszottunk az Ambrosiana ellen és ott egy öngóllal 3:2-re kaptunk ki. Ezzel azt akarom mondani, hogy ilyen erőkülönbség nem létezik egy osztályban játszó csapatok között. Az Ambrosiana a harmadik, a Triestina a tizen­ötödik az olasz bajnokságban, de az Ambrosianának verejtékesen meg kellett dolgozni otthonában is, hogy maga alá gyűrhessen bennünket. A Juventustól, amely szinte biztos győztese már a baj­nokságnak, erős küzdelem után 4:2-re kaptunk ki. Azt nem kell bővebben fejtegetni, mit jelent az a futball fejlődése szempontjából, ha tátongó szakadékok állanak fenn a csapatok erőviszonyai kö­— Révész Béla — csapatának, a Triestina-nak legutóbbi mérkőzé­sén látta az olasz válogatottjelöl­tek nagy részét, míg a másik — Kovács Lajos dr. — az olasz válo­gatott keret mai páduai tréning­­partnerének trénere. Mivel mindkét magyar tréner, egymástól függetlenül, de egybe­hangzóan jelöli meg Pozzó mai vá­logatásának végső eredményét, azt hisszük, nem tévedünk, ha Révész és Kovács dr. „csapatát” tekintjük a vasárnap kiálló olasz válogatott csapatnak, mely alighanem „papí­ron” már készen is van. De halljuk magukat a kitűnő szakértőket: gyogó, Orsi is megtalálta önmagát. Meazza újra a régi! Friss, ruga­nyos, erőtől duzzadó. Nagyon sok tött. A szövetségi kapitánynak sohasem állhat rendelkezésére kellő támpont a válogatott csapat összeállítására vonatkozólag. Kapusbessz (Az olasz csapatról beszél Ré­vész.) — Szerintem az olasz csapat így fog felállni: Combi — Rosetta, Allemandi — Pitto, Ferraris IV., Bertolini — Costantino, Cesarini, Meazza, Magnozzi, Orsi. Itt legfel­jebb arról lehet szó, hogy Combi helyett Sclavi véd. Véleményem szerint ez teljesen közömbös, a ma­gyar csapat szempontjából, mert a válogatott keretből éppen a két ka­pus az, aki nincs megnyugtató for­mában az olaszok szempontjából. Ha a magyar győzelem esetleg el­marad, ezt nem az olasz kapus fog­ja megakadályozni. Meazza a régi! — Két héten belül a Juventus és az Ambrosiana válogatottait lát­tam. A Juventus öt válogatottja közül négy formája tetőpontján van, egyedül Combi az, aki bi­zonytalankodik. Rosetta csupa ész, olyan, mint a legjobb Mandi volt. Vasárnap Caligaris is szerepelt a Bologna ellen. Most már fit, de Pozzo nem tette be, mert őt nem nyugtatja meg Caligaris neve. Allemandi kemény, ruganyos, re­mek harcos, őt okos passzokkal le­het csak átjátszani. Bertolini na­gyon jó, Cesarini technikája ra­baja lesz vele a magyar védelem­nek. Ellenünk lőtt egy remek gólt és rengeteg gólhelyzetet hozott össze.­­ Általában az olasz anyag rendkívül friss, amit nem is lehet csodálni, hisz a rengeteg utazás, amit ezek csaknem hétről-hétre vé­gigcsinálnak, kitűnő kondíciótré­­ning. Jó eredmény — rossz eredmény — Az olaszok nem „dőltek be” a bécsi 8:2-nek — folytatja Révész. — Tudják, hogy az eredmény csak kifutott Bécsnek, azt azonban sej­tik az eredményről, hogy nálunk valami nincs rendjén. Alkalmam volt beszélni egy igen befolyásos politikus sportemberrel, aki igen jól ismeri a magyar futballt. Erő­sen csóválta a fejét a 8:2-re és ki­jelentette, hogy igen kezdetleges a magyar futball szervezettsége, mert ilyen játékosanyaggal na­gyobb sikereket lehetne elérni. — A magyarok erősen hajlamo­sak arra, hogy a végletekbe essenek — mondta. — Pedig egy ered­ményből jóra se, rosszra se lehet következtetni. Ahogy egy jó ered­mény még nem jelenti azt, hogy az illető ország futballja fellendülő­ben van, a rossz eredmény sem je­lenti a futball végzetes dekadenciá­ját. Az olaszok is sokszor csalódtak keservesen, amíg megtalálták a he­lyes szervezettség útját. Az a bizonyos W formáció A bécsi mérkőzés után „nép­szerűségre” szert tett W­ formá­­cióról is beszél Révész Béla: — Ez a játékszisztéma nem új. A pesti 5:0-nál is az volt az ola­szok taktikája, hogy Meazza elől portyázott a két szélsővel és össze­kötői csak akkor váltak láthatóvá és­­ érezhetővé, ha az olaszok tá­madásban voltak. Ez a forma külö­nösen a Juventusnál divatozik, de nagyon érti sok olasz csapat és egész biztos, hogy vasárnap is így fognak ellenfeleink játszani. Az ellenszer egyszerű: jól és kitar­tóan kell dolgozni és tudatos tak­tikával rá kell lépni ennek az el­gondolásnak a nyakára. Hogyan? Úgy, ahogy ők csinálják. Ez az úgynevezett homeopatikus, vagyis hasonszenvi gyógymód. A mi összekötőink is portyázzanak há­tul és a középfedezet is kapcsolód­jék bele a közvetlen védelem mun­kájába. Valami magasrendű fut­ Kovács Lajos dr. a régi MTK játéko­­sa, aki évek óta Padovában tréneres­­kedik, kedden reggel hozzátartozóinak látogatására Budapestre érkezett. Ko­vács dr. alapos ismerője az olasz fut­­ballnak, de jól van informálva a ma­gyar futball aktuális kérdéseiről és a L­atásnál szóba került magyar játé­­képességeiről is. Kovács doktort megérkezése után felkereste a Sport­hírlap munkatársa és beszélgetett vele a magyar—olasz mérkőzésről, az olasz csa­patról és a magyar válogatott keretről. A nyilatkozat ma azért is nagy érdek­lődésre tarthat számot, mert Pozzo, az olasz szövetségi kapitány — mint isme­retes — Kovács dr. padovai csapatát jelölte ki az olasz válogatott csapat tré­ningpartneréül és így Kovács dr. az olasz csapatról és a várható összeállí­tásról is pontos információval szolgál­hatott. A kérdéseinkre adott nyilatkozat itt következik­— Milyen hatást váltott ki olasz sportkörökben a bécsi eredmény? — Az olaszok a bécsi eredmény után — mondja Kovács dr. — egy pillanatig sem változtatták meg azt a határozott véleményüket, hogy a legjobb magyar tizenegy mindenkor egyenlő eséllyel veheti fel a küzdelmet akár az osztrák, akár az olasz válogatott együttes­sel. Hangsúlyozom, ez a megálla­pítás a tizenegy legjobb magyar játékosra vonatkozik, tehát nem arra a csapatra, amely Bécsben a magyar színeket képviselte. Nem kétséges, a futballban nagy szere­pet játszik a pillanatnyi kondíció, szerencse és más szubjektív körül­mény is, de ez csak 1—2 gólos differenciát jelenthet az egyik vagy másik csapat javára. Az szakértő körök éppen ezért a leg­nagyobb mértékben tudatában vannak, hogy az olasz csapatnak Budapesten képességeinek száz­százalékát kell nyújtania, mert különben könnyen baj történhetik. — Mikor jelölik ki a Budapesten szereplő olasz csapatot és milyen összeállítás várható? — Mint ismeretes, Pozzo tizen­öt játékosból álló keretet jelölt ki. A játékosoknak csütörtökön reg­gel kell jelentkezniök Padovában és ott csütörtökön délután triál­­mérkőzést játszanak az általam trenírozott Padova III. és IV. csa­patából összeállított kombinált együttessel. Az olasz összeállításra vonatkozóan biztos tudomásom van arról, hogy a triálon már az a tizenegy játékos fog szerepelni, amely az olasz színeket Budapes­ten képviseli. A csapat a követ­kező: Combi — Rosetta, Alle­mandi — Pitto, Ferraris, Berto­lini — Costantino, Cesarini, Meazza, Magnozzi, Orsi. — Pozzo a fenti csapatot akar­ja Budapesten szerepeltetni és változás csak a kapus és a bal­szélső posztján várható. Lehetsé­ges ugyanis, hogy Combi helyett Sclavi fogja védeni az olaszok kapuját és Orsi helyett esetleg De Maria, a Lazio nagyszerű bal­szélsője játszik.­­ Az olasz szövetségi kapi­tánynak egyébként az eredeti el­gondolástól csak a centercsatár posztját illetően kellett eltérnie, mert a többi helyeknél a kijelölt játékosok isten állottak rendelke­zésére. A center posztjára Pozzo ugyanis először Schiaviot, a Bo­logna középcsatárát akarta állí­tani, de ez a félelmetesen gyors játékos a vasárnapi Bologna a Juventus mérkőzésen bokarándu­lást szenvedett és így szerepelte­tésétől el kellett tekinteni. He­lyette Meazza kerül a csatársor tengelyébe, akit a budapesti kö­zönség már jól ismer. Mivel Meazza ma kitűnő formában van, az olasz csapat értéke még árnya­­latilag sem csökkent Schiavio sé­rülésével. — Mi a véleménye a magyar já­­tékoskeretről és milyen összeállítás­ban képzeli el a magyar válogatott csapatot? — Szabó kivételével az összes kijelölt magyar játékosok képes­ségét ismerem­ és miután az ola­szok egyéni- és összteljesítményé­vel is tisztában vagyok, a kér­désre tárgyilagosan válaszolha­tok. — A kapus posztjára Szabó és Háda egyforma eséllyel pályázhat, a bekkpárt Dudás—Kocsis össze­állításban képzelem, amennyiben Kocsis régebbi sérülésére való te­kintettel vállalja a játékot. A half­­sorom Kalmár—Sárosi—Lázár, vagy Borsányi—Sárosi—Kalmár összetételű, míg a csatársort így gondolom: Titkos, Cseh, Turay, Toldi, Híres. Titkosnak a jobb­szélre való beállítása, szerintem, még mindig nem olyan nagy koc­kázat, mint ha Lázárral kísérletez­nének ezen a fontos poszton. — Milyen eredményt várna ettől a csapattól? — Ez a csapat, szerintem, az olasz együttessel teljesen egyenlő játékerőt képvisel és ha a magyar fiúk tudásuknak és lelkesedésük­nek a maximumát adják, úgy a magyarok egy gól differenciával győzedelmesen kerülhetnek ki a küzdelemből. Hangsúlyozom azon­ban, hogy a győzelemhez a teljes játéktudáson kívül a végnélküli győzniakarás is kell, mert az olasz iskola elsősorban abból áll, hogy minden játékos, minden körülmé­nyek között a teljes játékidőn ke­resztül adja azt, ami a tudásából kitelik. — Mikor érkeznek az olaszok Bu­dapestre és kikből áll a kíséret? — Az olasz csapat Pozzo veze­tésével pénteken délben indul el Padovából és szombaton délelőtt érkezik meg a Délivasútra. Pozzon kívül Mauro, az olasz bírótestület elnöke és Barassi, a Commissione Superiore elnöke jön Budapestre. Révész Béla az olasz futball kiegyen­súlyozottságáról beszél és kissé fél a vasárnapi mérkőzéstől Kovács Lajos dr. a mieink győzelmét várja, ha a magyar csapat is „kilencven perces" lesz ball talán nem fog ebből kialakulni, de annál nagyobb lesz a küzdelem. Kilencvenperces küzdelem — Még csak annyit — mondja befejezésül Révész Béla —, hogy az olaszok az első perctől a kilenc­venedikig egyforma erővel és len­dülettel játszanak. Ők bírják. Ha a magyar csapat ezt nem fogja bírni, ez nagy baj lesz. Azt taná­csolom a fiúknak, hogy nagyon vi­gyázzanak a kondíciójukra. Aki megtudja, hogy bent van a csapat­ban, annak ne legyen más gondja, mint a kondíció. Egyébtől nem kell tartani, hiszen állandóan nem disznóznak az olaszok sem, futball­­tudás pedig lesz annyi a magyar csapatban, mint az olaszban. ... És Firenze — Még meg kell mondanom, hogy a firenzei olasz B­ csapat nagy erőt képvisel. Sehogyan sem tudom elképzelni, hogy az amatőr válogatott csapat komolyan helyt­állhasson az olasz tartalékcsapattal szemben. Az pedig, hogy ott Firen­zében mi lesz az eredmény — és persze a pesti eredmény is — egy­általán nem közömbös a külföldön A legszebb emlék a magyar —olasz meccsről a Sporthírlap hétfő reggeli képes száma és főleg Olaszországban élő ma­gyar sportembereknek. Bizony na­gyon elkelne már egy megnyug­tató szép magyar győzelem. Már csak azért is, mert akárhogyan is udvariaskodik az olasz sportközvé­lemény velünk szemben, a közhit az, hogy a magyar futball ma nem egyenrangú ellenfele az olasznak... Úgy látszik, erre senki sem gon­dolt, amikor a firenzei csapatot összeállították. (Révész Béla ezzel be is fejezte tanulságos fejtegetéseit, amikkel híven eddigi sportműködéséhez, a magyar futball ügyét akarta szol­gálni.) Vasárnap délelőőtt 10 órakor játszák Soroksárt a Soroksár FC—Székesfehér­vári DVE revánsmérkőzést. Az amatőrbajnokság vasárnapi fordu­lóján a két bajnokjelölt egyaránt nagy gólaránnyal győzött. Az FTC 5:1-re ver­te az UTE-t, a Törekvés 4:1-re a BEAC-ot. A többi eredmények: Elektro­mos—MÁVAG 3:3, III. ker. TVE-„33“ FC 2:2, MTK—BSE 3:1, Postás-Fer. Vasutas 3:2.

Next