Sporthirlap, 1935. november (26. évfolyam, 87-95. szám)
1935-11-20 / 92. szám
2 Névtelen Hunga kalandjai Szegeden öt fejezetben — A Sporthírlap tudósítójától — A Budapestre vasárnap este 9.12-kor befutó 2015. sz. gyorsvonat egyik másodosztályú fülkéjében, a vonatkísérő kalauz egy pepita füzetet talált, rajta ezzel a címzéssel: „A Sporthírlapnak”. . . Címzett a füzetet megkapta s miután egyrészt arról győződött meg, hogy a füzet tulajdonosa kinyomozhatatlan, másrészt arról, hogy a jól olvasható kézírással megírt soksok oldal a Hungária szegedi útjáink le írását tartalmazza, néhány jelentéktelen simítással az alábbiakban közreadja: I. . amelyben elindulunk Pestről és az életet tetszetősnek találom Hogy ki vagyok, nem fontos. Egymilliomod része vagyok Budapestnek, ahol megszülettem, élek és élni fogok hirtelen meggazdagodásomig, vagy legalább is halálomig. Szeretem a futballt, szeretem a veszélyest kalandokat és szeretem itthagyni Pestet. Ezek az érzések indítanak arra, hogy a Hungáriával Szegedre utazzam, már most, szombaton délután. Boldog öröm árad szét bennem, ahogy a nyirkos, homályos és füstös pályaudvarról nekirugaszkodik a gyorsvonat, hogy más vidékek, más emberek közé ragadjon. Takács Béla „Hungária" felírású kék cédulákkal külön szakaszt tépett ki a vonatból. Ha befordulok az ablakból, ahonnan gúnyos mosollyal néztem a tovatűnő Podmaniczky-utcát, pirulnom kell. Ami nekem felemelő, boldog esemény, az a többieknek fásult Unalom. Amíg én diadalmasan nézem a visszafelé rohanó pesti háztetőket és a Szabadság ünnepét ülöm magamban, addig Turay, Szabó, Dudás és Kardos mozdulatlan arccal römizik és egykedvűen szívja cigarettáját. Biró olvas, Pénzes ölhetett kezekkel néz a poggyásztartóra. A vezetők is kártyáznak, csak Schaffer nem. Hatalmas teste olyan egyenesen ül a padon, mint egy Memnon-szobor. Tekintete a semmibe révedez. Ha akarnék is a holnapi mérkőzésről beszélni, aligha tudnék valakivel is. Csak kártyabemondásokat hallhatok s az az érzésem, hogy itt senki sem ismeri a másikat egy napnál régebben. Ha író lennék, azt mondanám, ez a vihar előtti csend, mely a szegedi mécsesét megelőzi. De magamnak bevallhatom: itt mindenki unatkozik. Én nem. Megint csak az ablakhoz állok. Még sohasem láttam ennyire a sötétedést, mint most. Mintha valami nagy színpadon a világosító oltogatná a lámpákat, úgy borul fátyol a hamuszínű földekre. Mert már Monornál járunk. A kocsiban már régen ég a villany. Már Schaffer is pikézik Mándival, Kisfalvi igazgató alsóst játszik Csehvel. Hang nem habszik. Nem tudom miért, de nagyon jól érzem magam. Lehet, hogy a vonat ringatása okozta, lehet, hogy az álmosító meleg, az ablaknál állva elaludtam. Még egy ideig láttam a vonat szikráit, azután csak arra emlékszem, hogy lármára ébredtem fel. A fiúk a csomagokat szedték le és elrakták a kártyákat. Felvesszük a kabátokat, kitódulunk a perronra és a vonat szuszogva begördül a II. fejezetbe, melyben Szabó majdnem belefullad a céklástálba A pályaudvar elég sötét, tapogatózva szorítunk kezet a küldöttséggel, mely fogadtatásunkra megjelent. Hűvös szél vág az arcunkba. A pályaudvar előtti térségen három rozzant taxi. Mi, kísérők, vad rohammal elfoglaljuk valamennyit, a csapat gyalog akar bemenni a városba, amely félórányira fekszik. Bent, a puha, meleg szállodában találkozunk össze újra. Meg is szaporodtunk. Szalavetz Lajos úr van itt, a híres potyautas. Ő az, aki Nápolyba is ingyen utazott, nem volt számára probléma Szegedre lejönni. Megtanultam a potyautazás művészetét, ki tudja, mikor lesz rá szükségem. — Újpestnél felszálltam, — magyarázza Szalavetz, aki nagyon imponál nekem — és amikor jött a kalauz, egyszerűen azt mondtam, hogy már kezelte. De Ceglédnél jött az ellenőr és le kellett szállnom. Felszálltam a következőre, arról Félegyházán leszállítottak. A következő vonattal érkeztem meg. Három pengővel indultam, még van egy pengőm. —Ebből, neki bőven telik visszautazásra. De a jószívű Takács nagyobb összeghez juttatja. A vacsoránál nyolc pengőt gyűjt neki. A hosszú asztal körül ülünk valamennyien és nagyrészt sült kolbászt vacsorázunk. Schaffer minden falat után körülnéz. Kardos rengeteg vizet iszik, Szabó vagyontételben eszi a céklát és borral locsolja, persze csak kevéssel. Érdekes lenne kimutatni, hogy hány méter kolbászt evett meg a 12 futballista. Sputnira csavarva úgy festene, mint egy pesti kábel. A nehéz vacsora könnyű mozgást kivág. Keresve sem találhatni megfelelőbbet, mint a billiárdot. Dzsessz szól a kávéházban, a kísérők feketéznek. Futballról még mindig nem esett szó. Féltizenegykor Schaffer kicsavarja a dákót Cseh kezéből és aludni zavarja a társaságot. A 12 játékos a túlerővel szemben tehetetlen. A kísérők viszont felkerekednek és kisétálnak az alvó Szegedbe. III. , amelyben napfényre és vesegörcsre ébredünk és Seidner doktor csodát mivel Ragyogó, kristálytiszta reggel. Az ablakomból jól látom a Tiszát és Újszegedet, és ugyanaz az érzés fog el, mint tegnap a vonat ablakában. Aztán kiderül, hogy Szabó görcsökkel fekszik a szobájában és kétségbeesettre változik minden arc. Schaffer nem veszti el veleszületett nyugodtságát és bízik valami isteni csodában. A többiek odalent reggeliznek és bíznak Schafferben, így telik az idő. Villányi Armand, a Szeged elnöke is itt tölti idejét, főleg panaszkodással. Nincs elővétel, roszszak a bírók. A szegedi közönségnek nem szívügye a Szeged, az amatőröket inkább szeretik. Igaz, hogy ennek főleg a bírók az okai, akik kivétel nélkül ellenségei a szegedieknek. — Talán Wiczenik nem... — sóhajtja reménykedve az elnök. Azután megebédel a csapat és befut a különvonat. A 400 vendég szétárad a városban, sok jut ide is. Két orvos is érkezett, Bodánszky dr. és Seidner dr. Utóbbi hozott magával morfiumot és papaverint és fecskendőt és ezzel bizonyítja, hogy az orvosnak — a szegedi elnökkel ellentétben — megadatott a jövőbelátás tudománya. Szabó két injekciót kap, amitől feléled. Aztán sietve öltöznek és autóbuszra kapnak, hogy rohanjanak a IV. fejezetbe, amelyben izgalmas mérkőzésnek és egy szomorú lélekdrámának lehetünk tanúi Nem akarok a mérkőzés leírásával foglalkozni, mert bár a játékos véleményem szerint — érdekes volt és változatos, nem volt elég nagyvonalú ahhoz, hogy dicsérjem és nem volt elég gyenge ahhoz, hogy szidjam. A Hungária jobb volt, ezt mindenki megállapíthatta volna, ha akadt volna objektív szem a szegedi határban. De nem akadt. Csak én voltam objektív. Megállapítom tehát, hogy a szegedi közönség a világ legfurcsább közönsége és Wiczenik bíró Shakespeare legtragikusabb hőse lehetne. A szegedi közönség:. 1. Már azzal az elhatározással jön ki a pályára, hogy botrányt csinál, ha nem tetszik neki a játék. 2. A pestivel ellentétben nem az idegen csapatot, hanem annak közönségét szidja. 3. Meg sem közelíti a pesti publikum szakértelmét. Ezzel szemben Viczenik: 1. Kimosolyog a közönségre, amivel egészen megássa a maga sírját. 2. Nem mer megadni egy jogos 11-est, viszont utána annyira furdalja az oldalát a lelkiismeret, hogy megad egy vitatható 11-est. 3. Emiatt viszont megintcsak annyira furdalja a lelkiismeret, hogy nem ad meg egy szabályos gólt. Hogy mégsem neveztem őt rossz bírónak, azt azzal indokolom, hogy a tudása megvan, csak könynyen zavarba jön, hála a szegedi publikumnak és azzal, hogy végeredményben nem gátolja meg az eredmény reális kialakulását. Ezen a meccsen különben még egyéb csodákat is láttam. Láttam a világ legrosszabb jobbszélsőjét, a Hungáriában, láttam a világ legizgatottabb rendőrtisztjét a pályán. Hallottam, hogy kő süvít el a fülem mellett s megérhettem jó egészségben a meccs végét, ámbár győzött a Hungária. V. , melyben minden jóra fordul és örömmel köszöntöm a drága jó Budapestet Újra a vonaton ülök. Az utóbbi órák izgalma, melyekbe hibámon kívül csöppentem bele, most már kellemes zsibbadásban nyilvánul, apró fejfájásban. Mint Edward angol királynak, nekem is fülembe zúgja átkait a szegedi népharag, melyet oly közelről kellett kiállanom. . Sötét tájakon rohan vonatunk és a függönyhöz bújva bőven van időm álmodozni mindenféléről. Sportról, igazságról, kultúráról. De ilyen bohóságokkal nem érdemes foglalkozni. A meleg — érzem — újra elaltat és mielőtt kihullna kezemből a töltőtoll, befejezem az írást. A füzetet itthagyom a pamlagon majd, a rendőrséget arra kérem, juttassa el a címzettnek és ne boncolgassák ennek okát. Most pedig addig nézem az elsuhanó bakterházakat, amíg el nem alszom. Jó érzés azt tudni, hogy egyenletes gyorsasággal közeledünk Pesthez... A pepita füzet tartalma Itt véget ér. Alulírott, mint a Végre ismét érdekes vasárnapjuk volt az amatőröknek. Az Elektromos ismét a régi nagy formában győzött, Szentlőrincen 1500 néző előtt folyt le a helyi derbi, a Hungária—KAC-mérkőzésen intézőt vert a bíró. (Hova tartozik Mandik titkár?) Hetek óta készült az SzFC és a WSC a helyi derbire, amely azért is fontos volt, mert mindkét csapat be akar kerülni a Nemzeti Ligába s Mandik Bélát, a BLASz titkárát mindkét csapat magáénak vallja. A vasárnapi mérkőzésen 1500 néző jelent meg és a Wekerletelepi SC fölényesen győzött 3:0-ra. Tegnap este a szövetségben Mandik Béla büszkén mondta mindenkinek: — Mit szól a csapatomhoz? 3:0-ra győzött! Egyesek szerint, ha vasárnap az SzFC győzött volna 3:0-ra, akkor Mandik a szentlőrinci csapatot vallaná a magáénak. (Válogatni jár az alsóosztályú kapitány) Gefahl Henrik vasárnap megjelent, az egyik III. osztályú mécsesén. Néhány tehetségre hívták fel a figyelmét, azokat akarta megnézni. A mérkőzés rendiben folyt egészen a II. félidő közepéig, akkor az egyik játékos kiállítása miatt nagy lett a felháborodás. A nézőtéren verekedni is kezdtek. — Én is a verekedő csoport közelében álltam — meséli Gerahl — és már majdnem meg is vertek. Ekkor vette észre az egyik csapat vezetője, hogy milyen szorongatott helyzetben vagyok „Ezt ne bántsátok, — kiabált rám mutatva — ez az új intézőnk!” így aztán megmenekültem. Majd még szomorúan hozzátette : — Hát érdemes alsóosztályú kapitánynak lenni? ... (Intézőverés a Soroksári úton) Derbi mérkőzés volt a Soroksáriúton a „kis” Hungária és a KAC között is. Végeredményben egy góllal győzött a Hungária. A KAC csapatának intézője szerint azonban ezt csak Hertzka bírónak köszönheti. Az egyik szemtanú szerint Szűcs intéző ebbeli meggyőződésének a bíróöltözőben is kifejezést adott Méghozzá túlerélyes formában. Azt mondta a bírónak: — Na, bíró úr, ön se fog több Kispest-mérkőzést vezetni! A diskurzus folyamán Szűcs intéző megsértette a bírót, aki rögtön elégtételt vett magának. Szegény intézőik! 30 .... NÉV: CÍM: Sporthirlap Szegedre küldött munkatársa kijelentem, hogy fentiekhez semmit hozzá nem tettem, semmit el nem, vettem, pusztán néhány helyesírási hibát javítottam ki. Tabi László: (A Vérhalom driklije) A Vérhalom—BSC kölyökmérkőzésre nem jelent meg a bíró. A BSC ebbe belenyugodott, az intéző már kezdte felöltöztetni a srácait Schlesinger bácsi, a Vérhalom intézője sehogyan sem akart belenyugodni abba, hogy ne legyen mérkőzés. Gondolkozott, mit csináljon. És hogy mit csinált, azt már ő meséli el: — Odamentem az egyik szurkólónkhoz, kezébe adtam egy csomagot ,és azt mondtam, hogy menjen ki a pályáról és jöjjön úgy vissza, mintha ő lenne a bíró. Kiment, mikor láttam visszajönni, elkiáltottam magam: itt a bíró! A BSC nem gyanakodott, lejátszottak a mérkőzést, győztünk hat góllal. A mérkőzés után elmondták a BSC-nek a driklit, de szegény csapat még óvni sem óvhat, hiszen a szabályok szerint kölyökmérkőzést bárki vezethet... (A „kis” Sárosi „nagy” gólja!) Sárosi III. nem először szerepelt vasárnap a MAFC I. csapatában, játszott az MTK ellen is. Sőt ez után a játék után majdnem ki is maradt a csapatból. A bemutatkozás ugyanis, hogy úgy mondjuk, nem volt „Sárosi”-méretű. A MAFC vezetősége azonban, nagyon helyesen, nem alkotott végső véleményt egy játék után és „betette” a BSE ellen is. Eredmény: egyelőre nincs jobbösszekötő gond a műegyetemieknél. Tavaly ilyenkor meg az újonc csapatban játszott a „kis” Sárosi (amilyen „kicsi”, 170-en jóval felül) s most vasárnap olyan gólt lőtt a „nagy” BSE-nek, amilyen „a nagy könyvben van”. . — Csudám megijedtem, amikor megkaptam Gulyás labdáját, — mondta Sárosi III. a félidőben — hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Olyan tisztán álltam, nem akartam elhinni, hogy ez is lehetséges. Aztán lőttem__ — Lőni már tudsz — mondta egy idősebb klubtársa — majd nyilatkozni is megtanulsz ... Merthogy csak a zöldfülűek lennének ilyen őszinték? AMIRŐL A BÖRZÉN BESZÉLNEK Milyen idők! Majdnem megverték a válogatót! A bíró megverte az intézőt! — A Sporthirlap tudósítójától — Sportérmet, plakmek ét || n /. | Budapest, szobrok, sertepek, románc |y|Os 4»§ClH will cÉi iV- kér, jelvényei Iwolcsabttan T ** | EskátS SPORT HÍRLAP SZERDA, 1935 NOVEMBER 20. A CSAF—MLSZ nagyszöllősi alszövetségének őszi fordulója után a Huszti SE pontveszteség nélkül áll az első helyen. 2-ik a beregszászi BFTC, 3-ik a szintén beregszászi EMSE. Az ungvári alszövetségben a királyhelmeci KSC szintén pontveszteség nélkül vezet, mögötte az ungvári UMTE és a csapi CSSE helyezkedtek el. A nagyszöllősi kerületben még néhány mérkőzés hátra van, ezeket már csak tavaszszal bonyolítják le.