Sporthirlap, 1936. január (27. évfolyam, 1-9. szám)
1936-01-01 / 1. szám
2 Legyen az új esztendő a tervszerű nevelőmunkát végső nagy futball egyestületek kialakításának esztendeje Erős futballszakosztályokat a látszategyletek helyett! — A Sporthirlap tudósítójától —■ 1934-ben megszavazták a szövetségi reformokat és a Nemzeti Bajnokságot. A szövetségi reformok üdvös hatását — sajnos — személyi okok miatt mindmáig nélkülözzük. A Nemzeti Bajnokságért eddig már 84 mérkőzést játszottak csapataink. A küzdelem gyakran heves volt, de a játékszínvonal nem emelkedett olyan mértékben, ahogy szerettük volna. Játékosaink nagy része még mindig csak azt érzi, hogy valahogy másképpen kellene játszani, mint eddig, de céltudatos vezető nélkül, sőt a minduntalan jelentkező kor,kolyhintők által megzavarva, nem találja a helyes utat. 1935, mint a magyar futball reformesztendeje, mégsem volt eredménytelen. Ez meglátszott válogatott csapatunk ősz óta örvendetesen javuló teljesítményén és a klubcsapatok ünnepi portyáján. 1934 és 1935 verése nem ment kárba, ha lassan érik is. Új esztendő, új célkitűzés Az 1936-os új esztendő küszöbén ismét új célt tűzünk ki a magyar futballsport minden rendű és rangú vezére, közkatonája s híve elé. Természetesen ez a cél a miénk is, melynek eléréséért dolgozni és küzdeni akarunk saját fegyvereinkkel, kék papírmezőkön nyomtatott betűseregekkel. 1936 a nagy magyar futballegyesületek újjáéledésének esztendeje legyen! A légvárak A futballsport kettéválasztása után a futballegyesületek anyagi súlypontja teljesen áttolódott a profi alakulatra. Az egyesületi költségvetésekben a proficsapat fenntartására legalább a kiadások 70 százalékát irányozták elő. Nemcsak mert a játékosokat fizetni kellett, hanem mert számítottak rá, hogy vásárolni kell játékosokat. Sőt, nemcsak játékosokat, de pályaválasztási jogokat is... Lassan elsorvadtak a futballegyesületek egyéb sporttal foglalkozó szakosztályai. Maguk az atléták, ökölvívók, birkózók, vívók, úszók, vízipólózók, tornászok sem szívesen maradtak a futballegyesületben, ahol alig foglalkoztak velük és egyre kevesebb lehetőségük nyílt a fejlődésre. Azután következett a futballszakosztály összezsugorodása. Egyre kevesebb pénz jutott az amatőr futballisták felszerelésére, kevesebb idő az oktatásukra. Ráadásul a KISOK-rendelet is nehezítette az utánpótlást. Régi meggyőződésünk, hogy az egyesületi vezetők is felelősek a „KISOK-viszonyok”-ért, mert korántsem tettek meg mindent, hogy javítsanak rajtuk. Az utánpótlás hiányának és a futballsport legyengülésének indokolásául szívesen emlegették a KISOK-ot, de nem vettük észre, hogy tolakodtak volna — némi kiadást is jelentő — diákcsapatokat szervezni. Mindig csak azokat a diákokat akarták megszerezni maguknak, akik esetleg azonnal a proficsapatba, de legalább az I. amatőr csapatba kerülhettek voln. Futballegyesületeink nagy része legfeljebb 12 csapatot szerepeltetett. Egyet a PLASz és egyet a BLASz bajnokságáért. De már az is ritkaságszámba ment, hogy valamelyik egyesületben mindkét csapat jól szerepelt volna, így ezek a csapatok légvárakhoz váltak hasonlókká. A nagycsapat mögött nem állt igazi utánpótlás, az egyesületnek nem volt szilárd alapja. Mert az igazi futballegyesületben csakis a nagycsapat mögött fejlődő fiatalság tekinthető komoly, biztos alapnak. A látszategyesületek Még szomorúbb látványt nyújtottak az elfogulatlan szemlélő számára azok az „egyesületek”, amelyekben 12—14 játékoson kívül csak néhány vezetőt lehetett találni. Nem csupán az ú. n. gyökértelen profiklubokra gondolunk,annál kevésbé, mert ezeket, mint „kisüzemek”-et, vagy „szövetkezeti alapon működő profi alakulatok”-at még csak megindokolhatják), az amatőrök közt még több ilyen látszategyesület akadt. A BLASz ugyanis sportpolitikai okok miatt elősegítette az új klubok alakítását. Ezt sportbelileg azzal indokolta, hogy jobb ha minden klubban egy csapat játszik, mintha egy játszik és öt csapatra való játékos tétlenkedik. A gyakorlat bebizonyította ennek az okoskodásnak helytelenségét. A kisegyesületi játékosok 99 százaléka idő előtt megunja a futballozást, de amíg játszik, addig sincs remény rá, hogy képességei kibontakozzanak és az egyetemesmagyar futball javára felfedezhetők legyenek. Ezek a tömegek jóformán sohasem kerülhetnek igazi szakértő szeme elé. A rengeteg klub legfeljebb arra jó, hogy alapítóik kielégíthessék személyi ambícióikat a különböző elnöki tisztségekkel. . Új alapok Nem tagadható, hogy a helyes útra is a BLASz lépett elsőnek. A fővárosi amatőrök alszövetsége kezdte kiépíteni a kölyökcsapatokat, hogy bennük nevelje fel a jövő futballnemzedékét. A kölyökcsapatok szervezésében anyagi segítséggel is támogatták a klubokat, de másrészt, „agglegényadó”val sújtották azokat a klubokat, amelyek nem alakítottak kölyök- vagy ifjúsági csapatot. Sajnos, a BLASz kölyök akciójának sem tudunk fenntartás nélkül örülni. Mert ezzel tulajdonképpen ismét csak azokba az egyesületekbe terelik a legfiatalabb játékosjelölteket, ahol képességeik örökké rejtve, kihasználatlanul maradnak. Annál inkább, mert a segélyek révén a látszatklubok is képesek megszervezni a kölyökcsapatokat. Sokkal fontosabb, hogy az igazi nagy futballegyesületek építsék ismét ki a teljes, nagy futballszakosztályokat. Nemcsak kölyökcsapatokra, de erős ifjúsági és I. amatőrcsapatokra is szükség van a Nemzeti Bajnokságért küzdő együttesek mögött. Nagy klubokra van szükség Igazi nagy futballklubokra van szükség. Jelenleg csak két ilyen igazi nagy futballklubról beszélhetünk: a Ferenvárosról illetve az FTC-ről és az Újpestről, vagyis az LITE-ről. De még ezek sem tökéletesek. Az FTC-ből hiányzik az egységes irányítás, mely pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az utódok egyenes vonalban fejlődhessenek a mai nagyokig. Az UTE utánpótlása csak kereteiben kielégítő, a keretek megfelelő kitöltése még hátra van. A Hungária csak a legutóbbi időben érezte meg, hogy eljött az idő, amikor ismét komolyan kell foglalkozni az utánpótlással. Máris érezhető a hatás: az amatőrcsapat szépen javul és az ifjúságiak játékán is nyomot hagyott már Nyúl Ferenc, oktatása. Az MTK a szétválasztás előtt legnagyobb futball, sőt sportegyesületeink közé tartozott, de nemrégen még csak a proficsapatnak adott keretet. Holott pályája a főváros legnagyobb befogadóképességű sporttelepe, méretei nagyegyesületiek, képtelenség, hogy egyedül a proficsapata képviseljen igazi sportértéket. Ismételjük: minél több nagy klubra van szükségünk, mert csakis a nagyklubokban nyerhet a fiatalság megfelelő oktatást és képességei csakis ott válhatnak az egyetemes futballsport javára. Természetesen nem csupán a professzionalista alakulatok klubjaiból válhatnak nagy futballegyesületek. Most már a sportbeli haladás az amatőrök számára is korlátlan, a Nemzeti Bajnokság kapui nyitva állnak minden klub csapata előtt. Egészséges, komoly futball, egyesületekre van szükség s ilyen szempontból a túlméretezés is veszedelmes. Semmi szükség rá, hogy előnyös helyzetben lévő vállalati egyesületek 10—15 csapatra való futballistát kényszerítsenek magukhoz. Profik ne vásárolják, az amatőrök ne „szipkázzák” a játékosokat: neveljék őket! A játékosok nevelése nem lehet egy esztendő programja. Sőt ennek a vetésnek elsőaratása is csak öthat esztendő múlva válhat esedékessé. És ezért is fontosnak tartjuk a nagy futballegyesületek alakulását. Mert csakis ezekben nyílik mód arra, hogy öthat esztendőre szóló programot tűzzenek ki. A szövetség feladata Az MLSz urai állandóan hangoztatják, hogy nem az ő dolguk a futball feljavítása. Játékosokat az egyesületekben kell nevelni. Ez igaz. De ahhoz, hogy nagy futballegyesületeink legyenek, az MLSz támogatására is szükség van. A szövetségnek kell támogatni az egyesületeket a hatóságoknál, hogy azok megkönnyítsék terheiket. A tönkreadóztatott, agyonilletékezett egyesületektől hiába várjuk, hogy komoly összegeket áldozzanak a fiatalság nevelésére. Örülnek, ha az esedékes rendőri díjakat befizethetik és nem függesztik fel játékjogukat az OTT-tartozások miatt. Személyi kérdések Amikor a nagy futballegyesületek újjáéledését kívánjuk, nem kerülhetjük el a személyi kérdéseket sem. Legfeljebb nem említünk neveket. Komoly, nagy egyesületi élet csakis ott fejlődhet ki, ahol elegendő számmal akadnak a vezetésre alkalmas személyek. Gondoljunk csak a régi MTK-ra, FTC-re, UTE-ra, MAC-ra. Micsoda vezérkarok működtek azokban a klubokban!... Akik csakis a profiegyesületek anyagi egyensúlyának megőrzésére alkalmasak, nem lehetnek a nagy futballegyesületek vezetői. Nekik meg kell maradni a profialakulatnál, de a központi irányítást azokra kell bízni, akik a futballsport szakértői. Annál inkább, mert csakis ezek a szakértők biztosíthatják a klubok harmonikus fejlődését, sőt a nagycsapatok megfelelő szereplését is. A szakértők pedig igyekezzenek a régi játékosokból, vagy a használható fiatal vezetőségi tagokból a saját utánpótlásukat fölnevelni. A magyar futball egyik legnagyobb baja az is, hogy évek óta nincs igazi utánpótlás a szakértő vezetőkben sem. Elég körülnézni az alszövetségi és szövetségi vezérkarokban, hogy lássuk, mennyire ez az igazság. Reméljük, hogy 1936 végén már legalább 15—20 nagy futballegyesülésnek örvendezhetünk. S akkor majd nem kell szomorkodnunk, ha néhány légvár összeomlik, ha néhány látszategyesület évközben megszűnik. Szebenyi Sándor. 43. NÉV: ••*•«•••»■ CÍM: *■«•••••«• SPORTHÍRLAP SZERDA, 1936 JANUÁR 1. Az MLSz nem engedélyezi a Soroksár januári portyamérkőzéseit — A Sporthírlap tudósítójától — A Soroksár vezetősége pótlóan több portyamérkőzésre kért engedélyt az MLSz-től, ahol azonban ezekre a mérkőzésekre nem adtak engedélyt. Sőt máris figyelmeztették az egyesület vezetőit, hogy esetleg ezután lekötendő mérkőzéseket sem engedélyeznek. A szigorú intézkedés indoklása, hogy a Soroksár mindössze 11 játékossal utazott portyájára, tehát sportszempontokból sem engedélyezhető a mérkőzések további halmozása. Egyébként az MLSz-ben azt is aggályosnak tartják, hogy a Soroksár St. Diziere-ben is akart vendégszerepelni, ahol — ugyanakkor! — a Kispest csapata játszik engedélyezett portyameccset. A Soroksár az MLSz határozatába nem nyugodott bele, hanem közvetlenül Usetty Béla dr.-hoz, a futballszövetség elnökéhez fordult, kérve portyamérkőzéseinek engedélyezését. Értesüléseink szerint lehetséges, hogy végül a Soroksár mégis lejátszhatja mérkőzéseit a St. Diziere-i kivételével. ALBERTI ZAMORA NYOMÁBAN Albertinek nagy , sikere van Spanyolországban. Amióta Madrid csapatában Zamora helyét elfoglalta, állandóan írnak róla a spanyol újságok. Az „ABC” — amelynek sportrovatvezetője Riccardo Zamora — legutóbbi számában a következőket írja Albertiről: — Zamora helye Albertivel egyelőre betöltöttnek látszik. Ez a ruganyos fiú hétről-hétre javul. És, ha teljesen leszokik majd a fölösleges pózolásról, egészen jó is lesz. Élesszemű, vakmerő és fürge. Minden jó tulajdonsága megvan ahhoz, hogy igazi nagy kapussá nőjje ki magát. Kelemenről a lap csak annyiban emlékezik meg, hogy ő az igazi skótstílus követője. És hogy nem csalódtak benne, mint nemrégiben egy másik magyar csatárban... SOPRONIT, a SFAC játékosát nem hozatják fel a vasárnap lejátszandó Csepel elleni mérkőzésre. Az indokolás szerint a vonat olyan későn fut be (!), hogy Soproni játszatására már amúgy sem kerülhetne sor. Ezek szerint tehát vasárnap nem hét, hanem csak hat vidéki játékos jön fel a fővárosba. AZ ÚJPEST Athénből küldött amzixet a Sporthírlapnak. Az Akropolist ábrázoló képeslap képtelen felén az Újpest és kísérői boldog újévet kívánnak az egész magyar sporttársadalomnak. A SVÁJCI ÁTADÓLISTA érdekessége: a válogatott Defago a Grasshoppersből az PC Bem csapatához szerződött. CSEPEL felállítása a válogatottak ellen: Grieger (aki a szabadságon lévő Dénes helyett véd) — Sőtér, Takács — Németh, Geiger-Gere, Kupi — Szabó, Fehér, Keresztes, Kolontár, Frigyes. Csepel a meccs előtt zászlót ad át a válogatottnak. A pálya kitűnő állapotban van és így semmi akadálya annak, hogy a csepelieknek remek meccsben legyen részük. Különösen annak örülnek, hogy az illetékesek megfigyelhetik másik amatőr kitűnőségük, Fehér játékát is. A BOCSKAYT meghívták vasárnapra Erfurtba egy mérkőzésre, amelyet a Bocskay már táviratilag be is jelentett a szövetségnek. Miután a hat bejelentett mérkőzésből kettőt nem játszott le, valószínű, hogy a Bocsikay számára még engedélyezett négy mérkőzést ki is használja és Erfurtból Franciaországba megy. AZ OLASZ GÓLLÖVŐLISTÁN Meazza vezet 13 góllal. Követi Piola 9, Silano 8, Rosetti és Moretti 6—6 góllal. Meazza majdnem minden meccsen lőtt egy gólt. Piola erősem nyomában van. A fiatal válogatott center most jön formába.