Sporthirlap, 1936. december (27. évfolyam, 96-103. szám)
1936-12-05 / 97. szám
Arat 2 Ilii. 1.20,4C ! CSSftSZEOVA • lei .... (román? 2V dinár augoszu 20 9rascnen foszt.? Franciaországban . . 1— fr. Olaszországban . » « —.SO 1. Németországban „ 6 , 35 Pl. Amerikában . . . i . 4 C. Afifizetési ára negyedévre: Belföldre 3.70 P. Ausztriába 3 P. Északamerikába 1 P. Egyéb külföldre 3.50 P. ■* * 14 SZOMBAT 1936 dec. 5. XXVIL «vl 97. urnám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Böki Szilárd utca 4. sz. Hl. «»* Megjelenik: szerdán és szombaton Telefon: Szerkesztdség: *... 1—413—93 Kiadóhivatal: .... 1—439—75? Csak délután 8 óráig Levéld®: Budapest 72. Postafiók: . 57, Dublini telefon: Sárosi középcsatár, Cseh jobbszélső, Turay jobbfedezet!! Polgár, Szücs, Toldi és Pálinkás is játszik Dublinben Szabó, Lázár, Sas és Zsengellér, vagyis a könnyűsúlyúak csoportja, pihen . Harmadik ír a-magyar mérkőzésre kiküldött tudósítónk, egyébpénteken este a következőket jelenti telefonon: Dublin, december 4. Véget értek a londoni napok... Pénteken reggel háromnegyedkilenckor indult el velünk a vonat. Búcsúztatásunkra kijött Miklós Béla Pál is, aki Londonban állandóan együtt volt a csapattal. Szívélyes búcsúzkodás után kigördült a pályaudvarról a vonat. Elutazott Dublinbe mind a 16 játékos, tehát Toldi is, csak a kísérők száma csappant meg. Most Fischer Mór, Fodor Henrik dr., Dietz Károly dr. és Takács Béla van velünk. Gyönyörű napsütéses az idő, ugyanolyan, mint csütörtökön volt. Csej, pedig inkább használhattuk volna ezt a mérkőzés napján...) Délután fél 3 órakor értünk Holyheadba, ahol felültünk a „Hibernia” nevű 3767 tonnás gőzösre. Nagy meglepetésünkre, bár a gyönyörű idő kitartott mellettünk a tengeren is, hatalmas hullámok csaptak fel hajónk oldalán. Nagyon rosszul viselkedett a tenger ... Persze megijedt a társaság. Gyorsan előszedik a tengeri betegség megelőzésére kapott gyógyszereket. Turay, Sárosi dr. és Dietz dr. porokat vesz be, Toldi és JA. már hamar lefekszik. Dudás sápadtan ül be a dohányzóba. Szerencsére másfélórás utazás után, félúton, lecsitult a tenger. Most már zavartalan volt az utunk, senki sem lett rosszul és fél 6-kor kikötöttünk Kingstown-ban. Innen már vonaton folytattuk utunkat Dublin felé. A vonatutazás ellen már semmi kifogásunk nem lehet. Csak az időjárás vált újra hűvössé, nyirkossá. Ez egy kicsit kellemetlen. Jobb volna, ha száraz hideg volna. Dublinben az ír szövetség két alelniöke, Proles Wickham ,várt bennünket. Ezt a két utat már jól ismerjük Lon■imtói atai 9&IK&M& messeás& sanfcett« utána rögtön hazautaztak. Az út a város belsejébe húsz percig tartott és ezalatt vendéglátóinkkal a londoni mérkőzés tanulságait beszéltük meg. Prole barátunk megjegyezte: — Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar csapat itt jobban fog játszani, ez azonban attól is függ, hogy milyen lesz a felállítása ... Látszott rajta, hogy ki akarja szedni Dietz doktorból a csapatösszeállítás titkait, aminek esetleg hasznát vehetné. Dietz dr. azonban semmi áron sem mondta meg neki, sőt határozottan kijelentette, hogy, egyelőre" fogalma sincs róla. De amint a szállónkban magunkra maradtunk, kiderült, hogy a kapitány csapata már készen van. És a következőképpen fest: Pálinkás — Polgár, Biró — Turay, Szűcs, Dudás — Cseh, Vincze, Sárosi dr., Toldi, Titkos. Dietz dr. a következőket mondta a csapatösszeállítással kapcsolatban : — Mint látható, mindentírtan lehet szóhoz juttattam. De nem is ez vol a csapat új összeálításáiaak vezérlő elve, hanem az, hogy a könnyűsúlyú emberek helyett „súlyosabb’ egyéniségek kerüljenek, be, Lázárt, Sast és Zsengéiért ■pihentetem a legközelebbi mérkőzésig. A szállónk halljában egyébként igen sok ír futballszurkoló vette körül a fiúkat és ők azt a benyomást szerezhették, hogy a magyar futball írországi tekintélyének nem ártott a londoni vereség. Étemittamautogramok számából. A fiúk nem sokáig állták az autogramkérők ostromát s a tengeri út fáradalmaira való tekintettel sürgősen az ágyba menekültek. Mi még megtudtuk, hogy az ír csapat változatlan: Holey — O’Neill, Gorman — O’Reilly, Turner, Moulson — Ellis, Donelli, Davis, Moor, Falcon. Tartalékok: Blair és Gauggher. Az írek, mint halljuk, mindent megkíséreltek, hogy hazahozassák Stephensont, az E vertanból, de ez nem sikerült nekik. A mérkőzés iránt egész Írországban nagy érdeklődés nyilvánul meg. Wickham szerint nem szabad majd csodálkoznunk, ha annyi közönség lesz a dublini meccsen is, mint amennyi Londonban volt. Globetrotter. A magyar kormány tagjai nem titkolt örömmel és jogos büszkeséggel hirdetik. Végre beteljesül a magyar sporttársadalom régi vágya, végre megvalósul a régi álom, a Klebelsberg-féle „nagy egységek” sorába — a Testnevelési Főiskola, a Szövetségi Ház és a Ferett Uszoda után — Herman miniszter odailleszti most a Sportcsarnokot is. Nevezetes határkőhöz érkezett ezzel a magyar sport. Legégetőbb hiányosságát pótolja a magyar királyi kormány döntése. Megépül a Sportcsarnok s ezzel kezdetét veheti sportéletünkben a sportágak egyenrangúságának kora. A vívó, a birkózó, az ökölvívó számára ezentúl a közelgő tél nem jelenti majd többé a gondok, s a hontalanság, a nyomor évszakának kezdetét, amikor irigykedniük kell azokra a szerencsésekre, akiket corsuk és hajlamuk „nyári” sportok űzésére hajtott, és az úszókra, akik már korábban kiverekedték maguknak a téli otthont. De — reméljük — oka van örömre a nyári, sportoknak is, hiszen az sem volt rendjén eddig, hogy az őszi esők beköszöntésével szegre akaszthatta cipőjét azatléta, kerékpárját a kerékpáros, ütőjét a tankszező. S ha csak át nem tért a „kiegészítő” sportok, a gimnasztika, a sí, vagy a korcsolya művelésére, sportműködése a külföldi „vidoorversenyek”-ről, a „hatnaposok”-ról, a különféle sportok különféle fedettpálya-versenyeiről szóló távirati jelentések böngészésére szorítkozhatott. Új kor küszöbén állunk. Lelki szemeink előtt már jólködletek a Magyar Nemzeti Sportcsarnok változatos műsorának körvonalai: Box- és birkózóversenyek az európabajnoki címért, Six-day külföldi és magyar (!) kerékpárosok részvételével, Isodolio—Szabó reváns,, von Gramm—Szigeti küzdelme „Mr. G.” teniszsezlegéért, vívóversenyek teltház előtt... De elég az ábrándképekből! Örüljünk egyelőre a puszta ténynek, hogy annyi sportember legfőbb vágya végre teljesül. Örüljünk végre a ritka vívmánynak, amelyet mindenki a saját sikereként könyvel el. Hiszen éppen ez bizonyítja, hogy a Sportcsarnok megépítésének elhatározása helyes és népszerű kormányzati tett vett. A magyar sport mély hálát érez a kormány iránt, amelynek jóvoltából, a sporttársadalom régi vágya végre teljesül. De önmagának is gratulálhat a magyar sport, mert hiszen érdemeinek jutalma, elismerése a Sportcsarnok. Méltó jutalmazása eddigi teljesítményeinek, annak a pompás munkának, amely — legutóbb — Berlinben tíz olimpiai aranyéremmel szerzett a kis Magyarországnak világraszóló sikert, általános elismerést és megbecsülést. A magyar sport méltán hálás a megértő kormánynak s a kormány méltán büszke a magyar sportra, amely nehéz időkben is tudta érdemelni is annyi idén Át Mába áhított Sportcsarnokot. A MUSZ VACSORÁN ÜNNEPELTE V. IFJ. HORTHY MIKLÓST , Vitéz ifj. nagybányai Horthy Miklós, a MÜSz elnöke névünnepe alkalmából társasvacsorát rendezett a MUSz. A vacsorán megjelent: Kelemen Kornél dr., az OTT elnöke, Felkay Ferenc tanácsnok, Kun Béla országgyűlési képviselő, Szukováthy Imre dr., a Testnevelési Főiskola igazgatója, Neidenbach Emil, a KISOK miniszteri biztosa, Kaminermayer , Oszkár dr., az OTT titkára, azonkívül megjelent természetesen teljes számban a szövetség elnöksége és tanácsa. Az első szónok Féltesy Ferenc tanácsnok volt, aki Magyarország kormányzójára mondott pohgárköszöntőt, utána Beleznai László dr., az úszószövetség tagja, szóval az egész „úszócsalád” nevében köszöntötte fel az ünnepelt elnököt. Sok-sok boldog névnapot kívánt, amelyetaz ússzószövetség élén eredményekben gazdagon és általános szeretetben éljen meg a MUSz .közszeretetben 4Kt M.