Sporthirlap, 1936. december (27. évfolyam, 96-103. szám)

1936-12-05 / 97. szám

Arat 2 Ilii. 1.20,4C ! CSSftSZEOVA • lei .... (román? 2V dinár augoszu 20 9rascnen foszt.? Franciaországban . . 1— fr. Olaszországban . » « —.SO 1. Németországban „ 6 , 35 Pl. Amerikában . . . i . 4 C. Afifizetési ára negyedévre: Belföldre 3.70 P. Ausztriába 3 P. Észak­amerikába 1 P. Egyéb külföldre 3.50 P. ■* * 14 SZOMBAT 1936 dec. 5. XXVIL «vl 97. urnám Szerkesztőség és kiadóhiva­­tal: Budapest, VIII., Böki Szilárd­ utca 4. sz. Hl. «»* Megjelenik: szerdán és szombaton Telefon: Szerkesztdség: *... 1—413—93 Kiadóhivatal: .... 1—439—75? Csak délután 8 óráig Levéld®: Budapest 72. Postafiók: . 57, Dublini telefon: Sárosi középcsatár, Cseh j­obbszélső,­­ Turay jobbfedezet!! Polgár, Szücs, Toldi és Pálinkás is játszik Dublin­ben Szabó, Lázár, Sas és Zsengellér, vagy­is a könnyűsúlyúak csoportja, pihen . Harmadik ír a-magyar mérkő­zésre kiküldött tudósítónk, egyéb­­pénteken este a következőket jelenti telefonon: Dublin, december 4. Véget értek a londoni­­ napok... Pénteken reggel háromnegyed­­kilenckor indult el velünk­ a vonat. Búcsúztatásunkra kijött Miklós Béla Pál is, aki Londonban állan­dóan együtt volt a csapattal. Szívélyes búcsúzkodás után kigör­dült a pályaudvarról a vonat. Elutazott Dublinbe mind a 16 játékos, tehát Toldi is, csak a kísérők száma csappant meg. Most Fisch­er Mór, Fodor Henrik dr., Dietz Károly dr. és Takács Béla van velünk. Gyönyörű napsütéses az idő, ugyanolyan, mint csütörtökön volt. Csej, pedig inkább használhattuk volna ezt a mérkőzés napján...) Délután fél 3 órakor értünk Holy­­headba, ahol felültünk a „Hiber­ni­a” nevű 3767 tonnás gőzösre. Nagy meglepetésünkre, bár a gyö­nyörű idő kitartott mellettünk a tengeren is, hatalmas hullámok csaptak fel hajónk oldalán. Nagyon rosszul viselkedett a ten­ger ... Persze megijedt a társaság. G­yorsan előszedik a tengeri beteg­ség­ megelőzésére kapott gyógysze­reket. Turay, Sárosi dr. és Dietz dr. porokat vesz be, Toldi és JA. már hamar lefekszik. Dudás sápad­tan ül be a dohányzóba. Szeren­csére másfélórás utazás után, fél­­úton, lecsitult a tenger. Most már zavartalan volt az utunk, senki sem lett rosszul és fél 6-kor kikötöttünk Kingstown-ban. Innen már vonaton folytattuk utunkat Dublin felé. A vonatutazás ellen már semmi kifogásunk nem lehet. Csak az időjárás vált újra hűvössé, nyirkossá. Ez egy kicsit kellemet­len. Jobb volna, ha száraz hideg volna. Dublin­ben az ír szövetség két alelniöke, Proles Wickham ,várt bennünket. Ezt a két utat már jól ismerjük Lon­­■imtói atai 9&IK&M& messeás& sanfcet­t« utána rögtön hazautaz­tak. Az út a város belsejébe húsz percig tartott és ez­­alatt vendég­látóinkkal a londoni mérkőzés tanul­ságait beszéltük meg. Prole barátunk megjegyezte: — Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar csapat itt jobban fog játszani, ez azonban attól is függ, hogy milyen lesz a felállí­tása ... Látszott rajta, hogy ki akarja szedni Dietz doktorból a csapat­összeállítás titkait, aminek esetleg hasznát vehetné. Dietz dr. azon­ban semmi áron sem mondta meg neki, sőt határozottan kijelen­tette, hogy, egyelőre" fogalma sincs róla. De amint a szállónkban ma­gunkra maradtunk, kiderült, hogy a kapitány csapata már ké­­szen van. És a következőképpen fest: Pálinkás — Polgár, Biró — Turay, Szűcs, Dudás — Cseh, Vincze, Sárosi dr., Toldi, Titkos. Dietz dr. a következőket mond­ta a csapatösszeállítással kap­csolatban : — Mint látható, minden­tírtan lehet szóhoz juttattam. De nem is ez vol a csapat új összeálításáiaak vezérlő elve, hanem az, hogy a könnyűsúlyú emberek helyett „súlyosabb­’ egyéniségek kerülje­nek, be, Lázárt, Sast és Zsengéiért ■pihentetem a legközelebbi mérkő­­zésig. A szállónk halljában egyébként igen sok ír futballszurkoló vette körül a fiúkat és ők azt a benyo­mást szerezhették, hogy a magyar futball írországi tekintélyének nem­ ártott a londoni vereség. Ét­e­mit­­t­am­autogramok számából. A fiúk nem sokáig állták az autogramkérők ostromát s a tengeri út fáradal­maira való tekintettel sürgősen az ágyba menekültek. Mi még megtudtuk, hogy az ír csapat változatlan: Holey — O’Neill, Gorman — O’Reilly, Turner, Moulson — Ellis, Donelli, Davis, Moor, Falcon. Tartalékok: Blair és Gau­ggher. Az írek, mint halljuk, mindent megkíséreltek, hogy hazahozassák Stephensont, az E vertanból, de ez nem sikerült nekik. A mérkőzés iránt egész Íror­szágban nagy érdeklődés nyilvánul meg. Wickham szerint nem szabad majd csodálkoznunk, ha annyi­ közönség lesz a dublini meccsen is, mint amennyi London­ban volt.­­ Globetrotter. A magyar kormány tagjai nem titkolt örömmel és jogos büszkeséggel hirdetik. Végre beteljesül a magyar sporttársadalom régi vágya, végre meg­valósul a­ régi álom, a Klebelsberg-féle „nagy egységek” sorába — a­ Testnevelési Főiskola, a Szövetségi Ház és a Ferett Uszoda után — Herman miniszter odailleszti most a Sportcsarnokot is. Nevezetes határkőhöz érkezett ezzel a magyar sport. Legégetőbb hiányosságát pótolja a magyar királyi kormány döntése. Megépül a Sportcsarnok s ezzel kezdetét veheti sportéletünkben a sportágak egyenrangúságának kora. A vívó, a­ birkózó, az ökölvívó számára ezen­túl a közelgő tél nem jelenti majd többé a gondok, s a hontalanság­, a nyomor évszakának kezdet­ét, amikor irigykedniük kell azokra a szeren­csésekre, akiket corsuk és hajlamuk „nyári” sportok űzésére hajtott, és az­­ úszókra, akik már korábban kiverekedték maguknak­ a téli otthont. De — reméljük — oka van örömre a nyári, sportoknak is, hiszen az sem volt rendjén eddig, hogy az őszi esők beköszöntésével szegre akaszthatta cipőjét az­­atléta, kerékpárját a kerékpáros, ütőjét a tank­szező. S ha csak át nem tért a „kiegészítő” sportok, a gimnasztika, a sí, vagy a korcsolya művelésére, sportműködése a külföldi „vidoor­­versenyek”-ről, a „hatnaposok”-ról, a különféle sportok különféle fedettpálya-versenyeiről szóló távirati jelentések böngészésére szorít­kozhatott. Új kor küszöbén állunk. Lelki szemeink előtt már jólködletek a Magyar Nemzeti Sportcsarnok változatos műsorának körvonalai: Box- és birkózóversenyek az európabajnoki címért, Six-day külföldi és ma­gyar (!) kerékpárosok részvételével, Isodolio—Szabó reváns,, von Gramm—Szigeti küzdelme „Mr. G.” teniszsezlegéért, vívóversenyek teltház előtt... De elég az ábrándképekből! Örüljünk egyelőre a puszta ténynek, hogy annyi sportember legfőbb vágya végre teljesül. Örüljünk végre a ritka vívmánynak, amelyet mindenki a saját sikereként könyvel el. Hiszen éppen ez bizonyítja, hogy a Sportcsarnok megépítésének el­határozása helyes és népszerű kormányzati tett vett. A magyar sport mély hálát érez a kormány iránt, amelynek jóvoltából, a sporttársadalom régi v­ágya végre teljesül. De önmagának is gratulálhat a magyar sport, mert hiszen érdemeinek jutalma, elismerése a Sportcsarnok. Méltó jutal­mazása eddigi teljesítményeinek, annak a pompás munkának, amely — legutóbb — Berlinben tíz olimpiai aranyéremmel szerzett a kis Magyarországnak világraszóló sikert, általános elismerést és megbecsülést. A magyar sport méltán hálás a megértő kormánynak s a kor­mány méltán büszke a magyar sportra, amely nehé­z­ időkben is­­ tudta érdemelni is annyi idén Át Mába áhított Sportcsarnokot. A MUSZ VACSORÁN ÜNNEPELTE V. IFJ. HORTHY MIKLÓST , Vitéz ifj. nagybányai Horthy Mik­lós, a MÜSz elnöke névü­nnepe al­kalmából társasvacsorát rendezett a MUSz. A vacsorán megjelent: Ke­lemen Kornél dr., az OTT elnöke, Felkay Ferenc tanácsnok, Kun Béla országgyűlési képviselő, Szukováthy Imre dr., a Testnevelési Főiskola igazgatója, Neidenbach Emil, a KISOK miniszteri biztosa, Kaminer­­mayer , Oszkár dr., az OTT titkára, azonkívül megjelent termész­etesen teljes számban a szövetség elnöksége és­ tanácsa. Az első szónok Féltesy Ferenc tanácsnok volt, aki Magyar­­ország kormányzójára mondott po­­hgárköszöntőt, utána Beleznai László dr., az úszószövetség tagja, szóval az egész „úszócsalád” nevében köszön­tötte fel az ünnepelt elnököt. Sok-sok boldog névnapot kívánt, amelyet­­az ússzószövetség élén eredményekben gazdagon és általános szeretetben éljen meg a MUSz .közszeretetben 4Kt M­.

Next