Sporthirlap, 1941. június (32. évfolyam, 44-51. szám)

1941-06-04 / 44. szám

2 A salgótarjáni Magyar Kupa-per... A Törekvés az óvás gondolatával foglalkozik, de előbb megvárja: indít-e a salgó­tarjáni ügyben hivatalból vizsgálatot az MLSz és a JT Hogyan is esett az a bizonyos vitás gól, amely kiejtette a Törekvést a Magyar Kupából és az­­ NB I-ből ? Egy gól esett Salgótarjánban va­sárnap délután. Egy gól, amelyen rengeteg múlt. Nem kevesebb, mint az, hogy emiatt a gól miatt egy csa­pat kiesett a Magyar Kupából és ezzel elvesztette azt a reményét, hogy a Corinthian-díj megnyerése révén jövőre is bentmaradhat az NB I-ben, ahonnan a bajnoki ered­ményei alapján már kiesettnek te­kinthető. Ez a reményét vesztett csapat, a Törekvés...­­ Az említett gól nem akármilyen gól volt. Nem olyan, amelyről azt szokták mondani, hogy „nem lehet róla vitatkozni". Nem olyan gól volt, amely megrezegtete a hálót, ha­nem olyan, amelynél vitatni lehet —­­s erősen vitatják is — várjon csakugyan áthaladt-e a labda teljes terjedelmével a gólvonalon. Íme, így vélekednek az érdekeltek erről a sorsdöntő gólról: Tasnády József, a Törekvés intézője ezt mondja: — Ennek a mérkőzésnek 1:1 volt az eredménye. A játékvezető telje­sen elbíráskodta ezt a mérkőzést. Erre a ránk nézve életbevágóan sorsdöntő mérkőzésre csapatunk amúgyis feszült idegállapotban állt ki. A Lőrinczy miatt megítélt 11-es miatt nem tiltakoztunk. Lehet vi­tatkozni erről a 11-esről is, de a játékvezetőbe vetett bizalmunkra jellemző, hogy minden ellenkezés nélkül megnyugodtunk ítéletében. Azt hittük, hogy Jigner úr minden mérlegelés nélkül vezeti a mérkő­zést. Ekkor jött Mátrai kezezése a másik oldalon. Ez tiszta, vitathatat­lan 11-es volt. A játékos ököllel­­ ütötte el Zörgő elöl a labdát, több mint egy méterrel a 16-oson belül. A játékvezető, aki különben feltű­nően keveset mozgott, a salgótar­jáni partjelző bemondására vitte ki a szabadrúgást a 16-oson kívül. Ek­kor már rosszat sejtettünk. Jött a Sal BTC második „gólja". Ennek a megítélése égbekiáltó tévedés volt. Kapusunkat védés előtt is szabály­talanul akadályozták, meglökték, amikor nem is volt nála a labda, a „gól" után pedig Jenöfi összetapos­ta. Hogy ez nem lehetett valami je­lentéktelen dolog, arra elég bizonyí­ték, hogy jó, szövetségi ellenőr be­futott a pályára. Sajnos, a játék­vezető urak világosan látták azt a néhány centimétert, amellyel szerin­tük a labda túlment a gólvonalon, de azt a másfél métert, amellyel a salgótarjáni védő a 16-oson belül kezezett, azt nem. Pedig egy 11-es háromnegyed gól, ez megfordíthatta volna az egész mérkőzés sorsát. — Nekünk éppen elég bajunk volt amúgy is szerencsétlen idényünk alatt a játékvezetői tévedésekkel. Még jól emlékszünk az őszi idény balszerencsés játékvezetői tévedé­seire. Ami azonban a kiesési küzde­lem hajrájában történt, az már sok volt. Két fontos bajnoki mérkőzést vesztettünk el a partjelző által­­a beintett lesgóllal. A koronát azon­ban mindenre a salgótarjáni mér­kőzés tette fel. Ha kikaptunk volna szabályos gólokkal, egy szót sem szólnék. A Gamma ellen elvesztett mérkőzés után például legutóbb di­csértük is a játékvezetőt, Harango­­zót, pedig minden apróságot lefújt, ami nem is fekszik a mi keményen játszó csapatunknak. De láttuk tár­gyilagosságra való törekvését. — Fölmerült benünk az a gondo­lat, hogy megóvjuk a mérkőzést, már csak azért is, hogy tisztázzuk: váljon a Törekvés salgótarjáni ki­esése megnyugtató körülmények kö­zött történt-e, avagy sem. Még nem döntöttünk, hogy óvunk-e. Megvár­juk, várjon az MLSz és a JT hiva­talból nem indít-e vizsgálatot a sal­gótarjáni „esetek" tisztázása céljá­ból. — Még csak annyit, hogy a SalBTC ellen semmi kifogásunk nincs, ők elvégre nem tehetnek ar­ról, ha a játékvezető téves gólt ítél meg a javukra. A salgótarjáni kö­zönség is szépen viselkedett, ellenük sincs panaszunk. Kaposi, a Törekvés kapusa, ezt mondja: — Annyira nem volt gól, hogy nem is tudom elképzelni, hogyan ítélhettek gólt. Úgy volt, hogy a szögletet a baloldalról rúgták. Je­nöfi ott állt körülbelül az, ötös sar­kán- Én a labdára ki akartam menni, de csak egy lépést tettem, mert láttam, hogy nem érem el. Je­nöfi gyengén fejelte kapura, a fejem fölött akarta beívelni a kapuba. Én tenyérrel elértem a labdát s a lab­dát a felső kapufára nyomtam. A felső kapufának a pálya felé eső lap­jára, tehát nem az alsóra. Jenőfi, látva, hogy a fejest fogom, rám ro­hant és meglökött, miközben a lab­da hullott lefelé. Hárman is rohan­tak rám, de világosan emlékszem, hogy Jenőfi lökött meg. Én azon­ban eszemben is bele tudtam vágni a labdába s jóval a 16-oson túl vágtam ki. Én Jenöfi lökésétől be­felé estem, a labda azonban­­ nem­csak hogy nem volt túl a gólvonalon, de a kapu elé hullott, mert, ismét­lem, nem az alsó, hanem a külső kapufáról pattant ki. Ha Jenöfi erő­sebben lök befelé, el sem érem a labdát, így éppen elértem. Hallot­tam, hogy a játékvezető fúj, de azt hittem, azt fújja le, hogy Jenöfi szabálytalanul lökött, akkor, amikor nálam sem volt a labda. Amikor a földön feküdtem, Jenöfi ráugrott a hátamra és megtaposott. Nem is tudtam felkelni utána. Mindenre es­küszöm, hogy nem volt gól, mert nem is lehetett. Ezután már olyan lelkiállapotban játszottuk végig a mérkőzést, mint a halálraítéltek. Rónai Kálmán, a budapesti partjelző így mondja el a vitás második gólt: — Szögletrúgás volt. A labdát Jenőfi nem fejelte, hozzá sem ért, hanem Kaposi, a Törekvés kapusa tenyérrel felnyomta. Ekkor még nem ment be a labda, hanem felpattant és visszaesett. Kaposi ekkor még egyszer fel akarta nyomni tenyérrel, ekkor azonban rosszul találta és a labda a kapufa felső alsó éléről ju­tott át a gólvonalon, mindenesetre teljes terjedelmével bent volt már. Tehát tiszta öngól volt. Hálót nem ért a labda és arra sem emlék­szem, hogyan került ki a labda a kapuból. Engem kérdezett meg a játékvezető, nem a vidéki partjel­zőt. A szövetségi ellenőr nem is a gól miatt futott be, hanem azért, mert szerinte és a Törekvés-játéko­sok szerint is Jenőfi rálépett a föl­dön fekvő Kaposi hátára. Ezt vi­szont én nem láttam, mert már nem néztem oda. A Törekvés által követelt ü­-est nem láthattam. Csak a vonalból lehetett látni, hogy Bu­dai kezezése 16-oson belül volt­ is, vagy nem. A játékvezető a másik, a helybeli partjelzőt kérdezte meg, hogy belül volt-e. A partjelző azt mondta, hogy kívül volt. Égri Kálmán, a mérkőzés játék­vezetője így beszél: — Egy szögletrúgásnál a kapu előtti csomóból Jenőfi felugrott, és élesen fejelte a labdát kapura. A Törekvés kapusa fogta a labdát, de rosszul, kezével felnyomta a kapufa belső élére, ahonnan az teljes terje­delm­ében túlment a gólvonalon. A kapus hátrányuk érte s miközben a labda a háló tetejét is érintette, ki­dobta a labdát a kapuból. Én ott áll­tam a kapufa mellett, a szemem előtt játszódott le az eset. Nem té­vedhettem. Megjegyzem, akkor senki nem is tiltakozott. Az egész zavart az okozta, hogy Benkő, a mérkőzés­re kiküldött szövetségi ellenőr befu­tott, a pályára, de — mint mondotta — nem, azért, hogy a gólt vitassa, hanem azért, mert ő azt látta, hogy a gól után Jenőfi a cipőjével megta­posta a földre esett kapust. Ekkor odamentem Hónaihoz, budapesti partjelzőmből­. Hónai azt­ mondta: ő nem látta, hogy a kapust bántották volna. Elmondhatom még, hogy a szünetben beszéltem Mészáros Ist­vánnal, az LSE edzőjével, aki ott tanyázott a mérkőzés alatt a Törek­vés kapuja mögött. Mészáros is azt mondta: nem is lehet vitatni, hogy a labda túlhaladt a gólvonalon. Ami a Törekvés által vitatott „tizen­egyes-esetet" illeti, ez a következő­képpen történt: láttam, hogy a sal­gótarjáni játékos kézzel leüti a lab­dát. Én körülbelül 50 méterre vol­tam az esettől, de láttam, hogy a ke­ze­zés a 16-oson kívül történt. Ami­kor a Törekvés-játékosok tizen­egyest vitattak, megkérdeztem a partjelzőmet, Csalót, aki azt mond­ta, hogy jó egy méterrel kívül volt a labda a tizenhatoson. Véleményem szerint a Törekvés-vezetőkből a fáj­dalom beszél. Nyugodtan állíthatom, ilyen jól talán még sohasem vezet­tem mérkőzést. Nincs panaszom a két csapatra sem. Úri módon ját­szottak. Tény, hogy a Törekvés a játék eúlső részében akár 2:0-ra is vezethetett volna, ha balszélsött, ügyesebb. Én igazán nem tehetek róla, hogy nem rúgta be azt a két nagy helyzetet. Mindenesetre én magam kértem Vághy Kál­mánt, a JT országos főtitkárát, hogy indítson ellenem vizsgála­tot ebben az ügyben. Vághy Kálmán, a JT országos főtitkára ezeket mondta: — Még nem ismerem az ügyet és így csak annyit mondhatok: a, Tö­rekvés kérésére egyik legkiválóbb, legerelyesebb és legjobb formában lévő játékvezetőnket küldtük le Sal­gótarjánba, s ezenfelül leküldtü­k partjelzőül az ugyancsak jó formá­ban lévő Rónai Kálmánt is. Többet nem tehettünk... Ilinke Géza, az MLSz kiküldött ellenőre: — Én csak azért rohantam be a pályára, mert láttam, hogy Jenöfi rátapos a földön fekvő Kapósira. Nem mondom, hogy Jenőfi ezt szán­dékosan csinálta, hiszen tudom, hogy Jenöfi nem durva játékos, de tény, hogy nem volt elég gondos. Ha pár centivel odébb lép, akkor ráta­pos Kaposi nyakára. A vitás gólról és a Törekvés által vitatott meg nem adott 11-esről nem áll módomban nyilatkozni. Én a középvonal táján voltam mindkét­ esetben, a­ játékve­zetőnek jobban kellett látnia a dol­gokat. Az MLSz-nek írandó jelenté­semben természetesen ezekre az esetekre is kitérek. Obrincsák Jenő, a Sal BTC elnöke, így beszél: — Mindkét gólunk teljesen szabáá­­lyos volt. Első gólunknál szándékos dancs történt, amiért természetsze­rűleg 11-es járt. A második gólt Borsányi szögletéből Jenőfi fel­ugorva fejelte be. Közben elnyom­ták és így esett rá a kapusra. Közel ültem az esethez és teljes határo­zottsággal állítom — ugyanezt mondták a körülöttem ülök is — hogy a labda teljes terjedelmével túljutott a kapuvonalon. Égner rög­tön fütyült is és csak a Törekvés tiltakozására kérdezte meg Rónai partjelzőt.. Jenőfi ezt mondja a második gólról: — A szögletet felugorva fejeltem, amikor a levegőben megnyomtak, így egyensúlyomat vesztve estem le és nem tehettem róla, hogy a ka­pusra estem, íme: így fest pillanatnyilag a salgó­tarjáni „por". Kispesten a balszerencsét emlegetik és a Szolnokot dicsérik Kispesten ii Szolnok elleni kupa­mérkőzés óta a kihagyott 11-es miatt keseregnek. (Tóth 2:2-es állásnál Horváth kezébe lőtte a bün­tetőt és ezzel megfosztotta a csapa­tot a „sima" továbbjutástól.) •— Senki sem akarta vállalni — mentegetőzött Tóth a mérkőzés után —, hát én mentem neki. Sajnos, nagyon helyezni akartam és így gyengén sikerült a lövés.­­— Szabó II-nek kellett volna lőnie a 11-est — mondja Papp János ve­zetőségi tag. — ő azonban megsé­rült mérkőzés közben és ezért nem vállalta. A fiúk aztán egymást kül­dözgették a labdához. Végül abban egyeztek meg, hogy Tóth rúgja a büntetőt. Tudták róla, hogy nagy lövése van. Tóth azonban beleesett a nagylövésű csatárok hibájába, ő is „ügyes" akart lenni és ahelyett, hogy rálőtte volna a­ labdát,­­ gyen­gén helyezte... De nemcsak a 11-es­­sel volt balszerencsénk. Hidasi is védhetetlen öngóllal egyenlítette ki egygólos előnyünket. Csatárkorában sohasem találta el úgy a labdát, mint most. — Hogy tetszett a vezetőségnek a csapat ? — Hát bizony gyengécskén ját­szottak a fiúk. A tartalékkapus megfelelt, a gólokat nem védhette. Elöl csak Kincsessel lehetünk elége­dettek. Akármilyen balszerencsénk volt is, el kell ismernünk, hogy a Szolnok remekül játszott. Szerin­tem nincs jelenleg olyan jó közvet­len védelem az NB I-ben, mint a szolnoki. Amit a kis Szűcs csinált, az egészen csodálatos volt. Minden labda az övé, amire csak rámegy. Nagy játékos lesz belőle. Mégis reméljük, hogy Űrnapján majd nagyobb szerencsénk lesz. A GAMMA KEDDEN PIHENT A Délvidéket járt Gamma kedden teljes pihenőt tartott. A legközelebbi edzés csütörtökön délután lesz. SPORTHÍRLAP SZERDA, 19, JÚNIUS *• " CIK­ORTERMET , JELVÉNYT kész« MORZSÁNYI J. IV. Váczi­ u. 36. Telefon: 182-217 Vitéz Ginzely a Ferencváros- Erdély mérkőzés tanulságairól A válogatott körül semmi újság! Készen van a csapat, de ... Vitéz Ginzely Dénes a székesfővá­rosi diáksporttelep páholyában ül. Mi tőle pár méterre nézzük a mér­kőzést és figyeljük a kapitány han­gulatát, hallgatjuk megjegyzéseit. Hiszen a bolgárok elleni csapat szempontjából — mint mondotta — igen fontos számára ez­ a mérkőzés. A szünetben , az erdélyi csatársor tűzijátékszerű támadásainak hatása alatt így be­szélt vitéz Ginzely: — A Ferencváros mintha ólom­lábakon járna. Minden­­rajtban, a labdáért való mindegyik összecsa­pásban erdélyi játékos győz. Csak Kiszely lendülete és Gyetvai kapura­­törése az, ami az igazi Fradira em­lékeztet, no meg a hátsó részek áll­ják a sarat. A gólhelyzetek alapján Erdély vezethetne 1:2-re. A mérkőzés után már néhány kérdést is tettünk fel a kapitánynak. — Változik-e a válogatott előké­szítési műsora a látottak után? — Semmiben sem szenved válto­zást. A legközelebbi edzés június 18-án lesz. — Kik kerültek a keretbe Erdély csapatából ? — Voltaképpen senki sem, de fel­kértem a nagyváradiakat, hogy a belső hármast és Deményt tartsák edzésben. Nem akarok lemondani róluk, hiszen nem tudhatom, hol és melyikükre lesz szükségem. A keret tehát változatlan. .— Mondja el hát, kapitány úr, a véleményét Erdély játékáról és já­tékosairól. — Sajnos, rossz erőnlétük nagyon befolyásolja a róluk átkötött véle­ményemet.. A II- félidőben teljesen visszaestek és átengedték a terepet a Ferencvárosnak. Hogyan lehet ilyen gyenge erőnlétű­ játékosokkal komoly válogatott mérkőzést ját­szani ? Az első félidőben azonban, el kell ismerni, elragadó volt Bodola minden megmozdulása. Ahogyan há­tulról előre tud törni és amilyen gyorsan tudja ezt csinálni, az remek, Spielmann is több jó húzást muta­tott, Kovács­­ nagyon leleményes volt. A fedezetek közül Szaniszló is tetszett, bár Gyetvai néhányszor nagyon lefutotta, Demény volt az ott­­hon a legjobb erdélyi fedezet. Más kérdés persze, miként tudna meg­­■felelni a válogatott csapat három­­hátvédes játékában. Juhász nagy klasszis, de az első félidő közepes iramától ennyire nem lett volna sza­bad kifulladnia. — Mi a véleménye Polgár játéká­ról? — Az, hogy közte, a szolnoki Szűcs és a tok­odi Mészáros között áll a verseny a válogatottságért. Polgárnak vissza kellene szereznie régi gyorsaságát. — A többi zöld-fehér játékos? — Lázár néhány tanári dolgot mutatott be. Sdrosi Béla, ha akar, tud játszani, ezt mutatta meg va­sárnap is. Gyetvai nagyon jó volt, Sdrosi dr-ral teljesen elégedett vol­tam. Az ő játéka beletartozik az elgondolásom szerint összeállítandó csapatba. — Mit mutatott a Ferencváros mint csapat? — Az első félidőben Erdély na­gyobb gyosasága ellen nem volt, a zöld-fehéreknek ellenszerük. Talán túlságosan bíztak a tudásukban, a rutinjukban. A II. félidőben már belejöttek és akkor már nem volt kétséges, hogy ki lesz a mérkőzés győztese. Eltekintve attól, volt-e hi­bája a játékvezetőnek, vagy sem. Az én szempontomból ennek nem is volt jelentősége. Végül visszakanyarodtunk a válo­gatottra. Várjon ez után a mérkőzés után milyen lehet a válogatott csa­pat? — Úgyszólván teljesen kész csa­patom van. A kihirdetésével azon­ban még várok. Van idő és hátha kirobban még egy-két válogatott forma a bajnoki mérkőzéseken. A. J. Mégy pernek csatár Etáéig csabaiéban Mi volt a különbbség?­ a ferencvárosi és az erdélyi csatársor között? Miért csak némest percig látszott ragyogóan Erdély válogatottja? A­ vasárnapi Ferencváros—Erdély mér­kőzésen két egymástól teljesen elütő stílust játszó csapat ütközött meg egymás­sal. Minden csapatrészében más futballt játszott a két csapat, legszembetűnőbben a két csatársor. Erdély csatársorában négy klasszis­játékos játszott. Szalati kivételével min­d a négy csatár elsőrangú labdarúgó. Csodálatos volt látni azt, hogy ez a négy fiú mennyire együtt gondolkodik. Mind a négy külön-külön tudja, hogy mit akar a másik. Egymás gondolatét ismerik. A régi Sparta, Slavia, MTK, vagy a fénykorát élő­ Vasas csatárai értették meg egymást annyira, mint ez a négy nagyváradi fiú. A labdával tökéletesen bánnak, nemcsak a lábukkal, hanem testük minden részé­vel is. Taktikailag* magasat, a Ferenc­város csatársora fölött álltak vasárnap. Mind az öt erdélyi csatár, folyton mozog, lyukra fut. ..mutatja magát** annak, akinél a labda van. Náluk elsősorban nem is az futballozik, akinél a labda van, hanem az, aki a labdát várja. Kovács I, Kovács II, Spielmann és Bodola feje folyton „fenn** van, de azért a szemével állandóan látja, nézi a labdát is. Ezek a csatárok ,­látják*­ egymást. Ezért volt olyan csodálatosan­ szép a játékuk és ezért volt olyan egyszerű úgy, ahogyan ezt ők csinálták. Ez a négy csatár ,,elébe" megy a labdának és nem egy helyben várja, hogy a labda hozzájuk érjen. Az első félidőben a ferencvárosi fede­zetek egyszerűen képtelenek voltak ,,fedez­ni “ az erdélyi csatárokat. Folyton azt lehetett látni, hogy az erdélyi csatárok folyton tisztán állva kapják meg a lab­dát és a zöld-fehér védők csak akkor rohantak rájuk, amikor már a labda az erdélyi csatárok birtokában volt. Persze ilyenkor már nehezebb elvenni tőlük a labdát. Négy kiváló, nagy játékintelligenciával bíró csatár került egymás mellé Erdély, illetve a NAC csapatában, akik egymást kitűnően ismerik, egymás gondolatát is kitalálják. Amit mutattak, az bizony csatárjáték volt a javából. A Ferencváros csatársorának össztelje­sítménye alatta maradt az erdélyi csatár­sor összteljesítményének. A Ferencváros csatárai lassan kezelik a labdát, túlságo­san „ragadnak” a helyükhöz, sokkal kevesebbet mozognak a pályán, mint az erdélyiek. Túl sokat forgolódnak a labdá­val, mert nem találnak „szabadon** álló társat, akinek odaadhatnák. Ez azért van, mert mind egy helyben állva várják, hogy a labda hozzájuk kerüljön. Úgy látszott, mintha a ferencvárosi csatárok lassúbbak volnának, mint az erdélyiek. Pedig ez nem áll. Azért látszottak az erdélyiek gyor­sabbaknak, mert ők egyből és azon­nal adták a labdákat egymásnak. Ezzel szemben a zöld fehérek minden labdát megállítanak előbb és csak aztán indulnak. Érthetetlen az is, hogy miért hanyagolják el a szélsőiket s hogy az összekötők miért nem adnak kereszt­labdát, mint Bodola. Hiszen éppen vasár­nap, az ellenfél szélsőit egyáltalán nem fogó erdélyiek ellen állandóan a szélsőit kellett volna a Ferencvárosnak foglal­koztatnia, így nem csoda, hogy Kalocsay­é­r csak a játék vége felé kezdett bele­lendülni. •Joggal tehető fel a kérdés, hogy ha az erdélyi csatársor jobban játszott, mint a zöld-fehérek csatársora, miért tudta mégis megnyerni a mérkőzést a Ferencváros. A felelet: az erdélyi csapat nem bírta végig a 2x45 percet. Miért nem? Mert az­ erdélyi válogatottba kilenc­­játékost adó nagyváradiak a Ferencvároshoz hasonló nagycsapat ellen minden év­ben legfeljebb egyszer, vagy kétszer játszottak eddig. A nagyváradiak eddigi ellenfeleiket tetszés szerinti gólaránnyal győzték le. Ezeken a mérkőzéseiken — nem túlzás — szinte el­szoktak a verejtéken küzdelemtől, így aztán nem csoda, ha az erősíteni tudó Ferencváros ellen a második félidőben a fedezetsoruk nagyon visszaesett és nem tudta úgy ellátni a csatársorát labdával, mint az első félidőben. Majd ha a nagy­vára­diak NB I mérkőzéseket fognak játszani, akkor egy Ferenc­városi NAC mérkőzés nemcsak az első félidőben lesz érdekfeszítő, hanem egyáltalán nem biz­tos, hogy a Ferencváros a második félidő­ben be tudja-e hozni esetleges első félidőbeli hátrányát. ..............OSm* ■ ■— Június 7-ig lehet jelentkezni a Hazatérés Bajnokságra A délvidéki Hazatérés Bajnokság június 15-én kezdődik. Egy héttel ki kellett tolni a kezdést, m­ert a játékosigazolások és a ■­. egyesületek működési engedélye körül támadtak nehézségek. Az MLSz álláspontja az, hogy most már június 15-én megkezdi a Hazatérés Bajnokságát annyi egyesülettel, amennyi addig rendbe tudja hozni a dolgait és jelentkezik a bajnokságra. Június 7-e után azonban az MLSz nem fogad el jelentkezést. A Haza­térés Bajnokságát július 15-ig be akarja fejeztetni az MLSz, éppen ezért valószínű, hogy a bajnokságért játszó egyesületeket kerületi alapon fogják beosztani. Eddig mindössze húsz egyesület jelentkezett a bajnokságra. Az MLSz örömmel tapasz­talta, hogy míg a visszatért Erdélyben egy-egy klub csak 18—20 játékost igazolt le, addig egy-egy délvidéki egyesület 50—60 játékos igazolását nyújtotta be. VAGN­Y KÁLMÁN, a JT főtitkára szombaton és vasárnap Szabadkán megbeszélést tart a délvidéki játékvezetők átképzéséről és beosztásé­­ról. A KISPEST kedden azzal a kéréssel fordult az MLSz­­hez, hogy a megismétlendő Szolnok— Kispest Magyar Kupa mérkőzést június 12-ről halasszák el június 22-re, a bolgár-magyar mérkőzés napjára. Az MLSz még nem döntött a kérés fölött. (És mi lesz, ha Kincses válogatott lesz? Szerk.)

Next