Németh Antal (szerk.): Honvéd program. Velünk történt 1949-1979 (Budapest, 1979)

Edzéssztorik, táborélmények

- Egy szobában laktunk egyszer, vala­melyik edzőtáborozáson Hevesivel, Bán­­hidivel és Svédával. Már valamennyien ágyban voltunk, de a villany égett, így nagy vita alakult ki, melyikünk keljen fel - eloltani. Mondani sem kell, egyikünk sem volt hajlandó, míg végül Svéda meg­fogta magas szárú cipőjét, s úgy vágta oda, hogy az egész kapcsolószerkezet kiesett a falból. A sztorinak persze ezzel még nincsen vége. Reggel, hogy fény ne derüljön az esetre, egy papírlapot ragasz­tott a tátongó lyukra, s ráírta: takarékos­kodj az árammal. Aztán nem győztük be­gyűjteni felhívásunkért a dicsérő szava­kat... Komáromi Istvánt, gyorsasági motoro­sunkat is elárasztották egyszer a gratulá­ciókkal. Nagyobb jelentőségű volt azon­ban, amiért ünnepelték. A nagykanizsai crossverseny kötelező tréningjén, az első edzést követően a fiatal pilóta motorja felmondta a szolgá­latot. Nosza, tódultak is a szerelők a sé­rült „paripához", és rövidesen megállapí­tották a nem túl vigasztaló diagnózist: „csupán" a hengert, a hengerfejet és a dugattyút kell kicserélni... Mindezt fél óra alatt ! A második edzésfutamot ugyan­is 30 perc múlva indították, és köztudott: a versenyen a tréningeredmények sor­rendjében rajtolhatnak a motorosok. Szóval, fél óra... Ez idő alatt Komáromi csaknem sírva fakadt: egy pillanat volt az egész, és hónapokig bütykölt, alaposan feltunningolt járművét darabokra szed­ték... De a határidő lejárta előtt össze is rakták! Igaz viszont, hogy volt tunning, nincs tunning, van-e így esély egyálta­lán? Komáromi ugyan pesszimistának látszott, ám a versenyen kitűnően hajtott. Harmadik helyezése bizonyítja azt: olykor nemcsak a „srófolástól"­­ a versenyzőtől is várhatunk csodát... „A versenyzőtől is várhatunk csodát. Kár, hogy ebben az ifjúsági súlyemelő válogatott edzője nem hisz. Különben alighanem meghívta volna Hlavati And­rást is a nemrégiben Debrecenben rende­zett világ- és Európa-bajnokságon induló csapatba. A fiú az utolsó előtti versenynapon, csak úgy szórakozásból emelgetett az edzőteremben. Nagyobb és nagyobb sú­lyokkal kísérletezett, egy alkalommal pe­dig mindenki megdöbbenésére a fenn­álló csúcsnál is többet lökött a feje fölé... A fiú azt nyilatkozta a rekorddöntést követően: „Jó lett volna részt venni a világversenyen, de nem vette el a ked­vem a sportolástól az sem, hogy kima­radtam a csapatból." Aztán nem sokkal később tanúságát is adta, hogy nem törte le túlzottan a dolog. Magyari László vízilabdázót viszont nagyon elkedvetlenítette a tudat, hogy Bolvári Antal Magyari: „A játék a mindenem"

Next