Kun László: Békés megye sportjának története a kezdetektől a felszabadulásig (Békéscsaba, 1987)
II. fejezet
A gyulai római katolikus népiskolák III. sz. Értesítője az 1879/80-as tanévben említi először a testgyakorlatot, mint a III. és a IV. osztályos fiúk kötelező tantárgyát. Az értesítő arra is utal, hogy a felmutatott teljesítményt osztályozták. Az 1887/88-as tanév kapcsán írt bejegyzés szerint „a bel- és a németvárosi fiútanoda III. és IV. osztályában Domokos János okleveles tornatanító oktatta, heti két órában a nyári időszak alatt. ” Az első orosházi kezdeményezésekre az itteni izraelita néptanoda tomaszertárának 1877-ből fennmaradt leltárjegyzéke alapján lehet következtetni. E tanévben már valószínű, hogy a tótkomlósi iskolák fiútanulói is rendszeres testgyakorlati képzésben részesültek, mert Gajdács Pál evangélikus lelkész „Nőnevelés”-ről írott cikkében csupán a tornásztatás leánynövendékekre történő kiterjesztését szorgalmazta. Egy későbbi híradás arról tudósít, hogy az orosházi evangélikus iskola tanulói 1886-ban „nagy sikerű szobatornász”-bemutatót tartottak. Az utóbbi azt igazolja, hogy Orosházán az 1880-as években már mindkét felekezeti iskolának volt valamiféle szükségtornaterme. Neumann Jenő szerint Botka József ebben az időszakban visszatért felvidéki állomáshelyéről Tótkomlósra. A község testnevelési vonatkozású iratai azonban ezt nem igazolják. A megyei iskolai testnevelés hőskorának egyik legizgalmasabb és legromantikusabb fejezetét Pusztaszentetornya község 1884 és 1894 közötti története rejti. Ez az időszak volt az, amikor a Coubertin-rajongó Justh Zsigmond (1863-94) parasztszínházat alapított. Majd az 1871-től a Szabadszentetornyán tanító Supkégel Istvánt bevonva a falu gyerekeiből népi tánccsoportot szervezett. Arra is vannak utalások, hogy „az iskola növendékei és a legénysereg összetoborzására tavasszal és ősszel atlétikai viadalokat rendeztetett. ” Mi több, Ortutay Gyula, neves néprajzkutató szerint „Justh 1893-ban egy igazi futballlabdát küldött Supkégelnek.” Azt azonban, hogy ebből a pusztaszentetornyai ősfutballból mi a legenda és mi a valóság, nem sikerült megállapítani. ★ A népmulatságokon és a századfordulót megelőző évtizedben bevezetett népünnepélyeken szereplő 7-14 éves korosztály ugró-, sík- és zsákban futó, póznamászó, fogó- és labdajáték-vetélkedőiről írt beszámolók, olyan komplex ügyességi bemutatókról is megemlékeznek, mint az ördögszekerezés és a cigány kerekezés, amelyeket külső segítség nélkül aligha lehetett elsajátítani. Kérdés, hogy ezekben a tanítóknak volt-e döntő szerepe, vagy a korabeli játszók ösztönös tehetségű idősebb legényeinek? Az azonban kétségtelen, hogy az előírt kirándulásokat a tanítók egy része igyekezett hangulatos játékokkal és vetélkedőkkel kitölteni. Irányításuk alatt az ilyen alkalmak nem öncélú, sza 75