Peterdi Pál: Gyarmati sors avagy egy bal kéz története (Budapest, 1996)
X. fejezet
A választási eredménye alapján az MDF kormányt is alakíthatott és az országos listáról magam is bekerültem a parlamentbe. Az eddigiekből bizonyára kiderült, hogy nem volt egyszerű az életem: tulajdonképpen egy kemény adok-kapok csata a sorssal. Az ilyesmiben pedig megkeményedik az ember, egy idő után talán bele is fásul. Amikor viszont először léptem be az országház épületébe, valahogyan mindez leolvadt rólam. íme, az első szabadon választott magyar országgyűlésnek én is a tagja vagyok. Ez az érzés tette talán, meg bizonyára a környezet lenyűgöző szépsége, de igazán és őszintén meghatódtam: a hívő bebocsátást nyert a szabadság, a jog és az igazság székesegyházába. Nem állítom, hogy ez a tűz négy teljes éven át ugyanilyen hőfokon izzott. Akkor már egyértelmű volt, hogy az MDF-hez kapcsolódom és azon belül is elsősorban Lezsák Sándorhoz. Lezsák egy alkalommal behívott magához a két kedves titkárnő, Olajos Csabáné és Németh Juditka társaságában. Közölte, hogy feleségével, Lezsák Gabriellával megalapította a Lakitelek Alapítványt, és kérte, hogy én legyek az egyik kurátora. Mondtam, hogy szívesen vállalom és tulajdonképpen csak két bökkenőt látok az ügyben. Először is: nem tudom, mi az, hogy kurátor. Másodszor: bármi legyen is, arra senki se gondoljon, hogy én egész nap egy irodában fogok üldögélni. - Segítened kell - mondta Lezsák -, majd megtalálod a helyedet. Meg is találtam, azóta sem hagytam abba és még folytatom is, amíg csak szükség lesz rám. A Lakitelek Alapítvány kuratóriumában Ghéczy Ivánnal, Tollas Tiborral és Gálfalvi Györggyel iskolateremtő vállalkozásunk sok sikerélményt hozott számomra. Tibor Tamás távozott az OTSH éléről, szóba került, hogy én vegyem át a helyét. Érdekes helyzet volt. Háromnegyed évvel előbb még a vízilabdaszövetség elnökségébe sem kerültem be, most pedig én lehettem volna a magyar sport első számú vezetője. A sportminiszter. Csábító kilátás! De valahogyan ódzkodtam ettől a feladattól. Kapolyi László, a volt iparügyi miniszter rábeszélt. Joga volt véleményt formálni, pontosan negyvenöt éve ismertük egymást, háború után ő is az CITK-ban pólózott.