Rónay László: Fradi-szívvel hegyen, völgyben (Budapest, 2008)

Föl-le

példányát. Szabó Ferenc S.J., a Vatikáni Rádió magyar adásainak irányítója pedig nem csak saját, kitűnő bölcse­leti, teológiai és irodalmi tanulmányokat tartalmazó köte­teivel segített, tőle kaptam meg Márai naplóit, kint írt re­gényeit és drámáit, így aztán Márairól is én írtam. Szőr­mentén, hiszen lektoraink árgus szemmel figyelték e rész minden mondatát. Akik ma lekicsinylően írnak - szólnak erről a kötetről, nem is sejthetik, milyen kötéltáncot kel­lett járnunk. Némelyik íróról így sem írhattunk, vagy amit írtunk, kihúzatták. Wass Albert megítélése véglete­sen negatív volt (mint ahogy ma is viták dúlnak politikai szerepe miatt), vitatták Nyírő József említését, Tollas Ti­bor fasisztának minősült, Márait pedig a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzetei miatt legszívesebben ki­utálták volna a magyar irodalomból, ezt azonban senki sem vállalta volna, hiszen már akkor is felmerül az a gondolat, hogy „haza" kellene édesgetni, jóllehet elég sokszor hangoztatta, hogy számára a „haza" fogalma azt jelenti, hogy nem tartózkodnak itt szovjet megszállók. Cs. Szabó Lászlóval apám egyik külföldi útján talál­kozott, ő is küldte műveit, s az hamar kiderült, hogy a nyugati magyarság organizátora. Béládi és Pomogáts rendszeresen részt vettek a „műhelyesek" találkozóin, kapták lapjukat és könyveiket. Alaposan ismerték az Amerikában élő magyar írókat, Kanadában Tűz Tamással viszont én tartottam a kapcsolatot, s rendszeresen leve­leztem Fáy Ferenccel is, akit kitűnő költőnek véltem és vélek, noha már életében sokan leszóltak. A könyvek megszerzését némiképp megkönnyítette, hogy Mihelics Vid váratlan halála után apám lett a Vigilia főszerkesztője. 1968-tól a nyugati és tengerentúli

Next