Rónay László: Fradi-szívvel hegyen, völgyben (Budapest, 2008)
Föl-le
példányát. Szabó Ferenc S.J., a Vatikáni Rádió magyar adásainak irányítója pedig nem csak saját, kitűnő bölcseleti, teológiai és irodalmi tanulmányokat tartalmazó köteteivel segített, tőle kaptam meg Márai naplóit, kint írt regényeit és drámáit, így aztán Márairól is én írtam. Szőrmentén, hiszen lektoraink árgus szemmel figyelték e rész minden mondatát. Akik ma lekicsinylően írnak - szólnak erről a kötetről, nem is sejthetik, milyen kötéltáncot kellett járnunk. Némelyik íróról így sem írhattunk, vagy amit írtunk, kihúzatták. Wass Albert megítélése végletesen negatív volt (mint ahogy ma is viták dúlnak politikai szerepe miatt), vitatták Nyírő József említését, Tollas Tibor fasisztának minősült, Márait pedig a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzetei miatt legszívesebben kiutálták volna a magyar irodalomból, ezt azonban senki sem vállalta volna, hiszen már akkor is felmerül az a gondolat, hogy „haza" kellene édesgetni, jóllehet elég sokszor hangoztatta, hogy számára a „haza" fogalma azt jelenti, hogy nem tartózkodnak itt szovjet megszállók. Cs. Szabó Lászlóval apám egyik külföldi útján találkozott, ő is küldte műveit, s az hamar kiderült, hogy a nyugati magyarság organizátora. Béládi és Pomogáts rendszeresen részt vettek a „műhelyesek" találkozóin, kapták lapjukat és könyveiket. Alaposan ismerték az Amerikában élő magyar írókat, Kanadában Tűz Tamással viszont én tartottam a kapcsolatot, s rendszeresen leveleztem Fáy Ferenccel is, akit kitűnő költőnek véltem és vélek, noha már életében sokan leszóltak. A könyvek megszerzését némiképp megkönnyítette, hogy Mihelics Vid váratlan halála után apám lett a Vigilia főszerkesztője. 1968-tól a nyugati és tengerentúli