Sportvezető, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
«Mumus grffi [Mio Tíz év fejlődése számokban Gyorsan elszaladt az első tíz esztendő. Harcokban, munkában, egy új világ kialakításának, szüntelen mozgásának, s fejlődésének jegyében. A magyar testnevelési és sportmozgalom kiteljesedésének, s eredményeinek példái az évek során, mind a versenysport nagyarányú nemzetközi sikereiben, mind pedig a sportmozgalomban résztvevők száma megnövekedésében egyaránt megnyilvánultak. Ebben a fejezetben azt akarjuk számokkal alátámasztani, hogy milyen mértékben nőttek meg hazánkban a sportlehetőségek, s ezt hogyan, s főként milyen mértékben vették igénybe a fiatalok. Kezdjük tehát a felsorolást sportlétesítmények számának növekedésével. 1939-ben 5514, 1949-ben 6709, s 1955-re már 9731 sporttelep, uszoda, tornaterem stb. biztosította a sportolást. Ennek „arányában” növekedett a sportkörök és szakosztályok száma is. 1939-ben 1027 sportkörben (sportegyesületben) 2414 szakosztály, 1949-ben 1400 sportkörben 6720 szakosztály, s 1955-ben 4031 sportkörben 17 484 szakosztály működött. Érdekesen alakult a sportélet a főváros és vidék megoszlásában is, hisz 1939-ben a sportkörök mintegy 33%-a volt a vidéki, 1955- ben 71 , 29% volt az arány — a vidék javára. A szakosztályok 75,4%-a működött vidéken, s 24,6%-a Budapesten. Figyelemreméltónak számít, hogy 1939-ben mindössze 20 sportágban való részvételre nyílott hazánkban lehetőség; 1955-öt már 31 sportág hívei köszöntötték. Tíz év fejlődése kifejezésre jutott a tömegversenyeken való részvételben is. Idézünk „A szabad magyar sport tíz éve” című könyvből: „A múltban már néhány száz versenyző rajtja feltűnést keltett, ma több ezer főt számláló mezőnyök indulása is megszokott jelenség tömegversenyeinken. Az 1954. évi Békepostaversenyen például 122 000 versenyző indult.” S, hogy a versenysport fejlődését is érzékeltessük: sportolóink 10 év alatt 26 sportág nemzetközi mérkőzésén 730 első, 567 második és 428 harmadik helyet szereztek, 11 sportág Európa-bajnokságán 25 arany, 29 ezüst és 19 bronzérmet, két nyári olimpiai játékon 26 arany, 15 ezüst és 29 bronzérmet szereztek. S végül kellemes összehasonlításként állapítjuk meg, hogy e nagyarányú fejlődést a sportolók számának növekedésével fejezhetjük ki talán leginkább: 1939-ben kereken 45 000, 1955- ben pedig 532 707 sportegyesületi tag közül 415 390 vett részt a szakosztályok életében, örvendetes jelenségnek ítélhető meg, hogy a sportegyesületekben 115 889 nő tevékenykedett s az edzők, oktatók száma is elérte a decemberében napirendre tűzte a alapvető hibája — többek között —. A nagyszerű fejlődés ráirányította a figyelmet a sportéletre, s egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a magyar sportolók hazai, de főként nemzetközi szereplése iránt. Az eredmények kétségkívül a párt sportpolitikáját igazolták. Bár néhány hiányosság és a fejlődést rossz irányba terelő tendencia már kezdte éreztetni hatását. Minden összefüggött azzal a légkörrel, amely a politikai és társadalmi élet fejlődésére egyre inkább árnyékot vetett. A párthatározat és az országos sportértekezlet A párt Központi Vezetősége 1954 decemberében napirendre tűzte a testnevelési és sportmozgalom helyzetének megtárgyalását. A Központi Vezetőség határozatában megállapította, hogy a mozgalom a felszabadulás óta kiemelkedő eredményeket ért el, s hogy helyes volt a párt azon célkitűzése, amely a széles alapokon nyugvó tömegsport fejlesztését tekintette elsődleges feladatnak. A határozat a továbbiakban rámutatott arra, hogy az elért sikerek és eredmények ellenére, a testnevelési és sportmozgalomban nem kívánatos jelenségek és súlyos hibák vannak, amelyek komolyan veszélyeztetik a további előrehaladást. A párthatározat megállapította, hogy testnevelési és sportmozgalom alapvető hibája — többek között —, hogy nem fejlődik kielégítően a tömegek és különösen az ifjúság testnevelése. A másik, következményeiben a tömegsport elhanyagolásánál is súlyosabb hiba, hogy habár sportolóink öntudatának fejlődése megmutatkozik az élsportolók fokozódó hazaszeretetében, mégis a sportolók között az általánosnál elterjedtebb a burzsoá gondolkodás, magatartás. A sportszervezetek, a párt- és tömegszervezetek nem foglalkoznak rendszeresen a sportolók erkölcsi, politikai nevelésével, súlyos mulasztásokat követtek el ezen a téren. Súlyos hiba volt a kollektív vezetés elhanyagolása, az egyszemélyi vezetés alkalmazása. Ezek az okok idézték elő az egészséges bíráló szellem hiányát, a tömegek és az alsóbb szervek kapcsolatának lazulását, a társadalmi munka háttérbe szorítását. A testnevelési és sportmozgalomban elterjedt a felelőtlen költekezés, a helytelen gondolkodás. A határozat megállapította, hogy a párt irányító, segítő s ellenőrző munkája sem volt a testnevelés és sport terén minden tekintetben megfelelő. 1947 óta nem volt olyan átfogó, nyilvános jellegű párthatározat, amely a testnevelési és sportmozgalom további fejlődésének feltételeit tisztázta volna. A párt sporttal kapcsolatos határozatai nem jutottak el a sportvezetőkhöz, sportolókhoz, kivéve az OTSB néhány vezetőjét. A testnevelés és sport területén kommunista aktívaüléseket 1948 óta nem tartottak. A DISZ Központi Vezetősége éveken át nem foglalkozott a testnevelés és sport ügyeivel, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nem segítette kielégítően a szakszervezetek testnevelésének és sportjának fejlesztését. A Központi Vezetőség határozata végül is rámutatott, hogy a sportegyesületek szem elől tévesztették a testnevelés és a sport alapvető célját, figyelmük túlságosan az élsport felé fordult, a tömegsportot elhanyagolták. Nem kielégítő a sportegyesületek demokratizmusa, gyenge a kollektív vezetés, háttérbe szorul az önzetlen társadalmi tevékenység, a sportegyesület szeretete. A Központi Vezetőség határozata megállapította, hogy ezekért a hi 2