Sportvezető, 1984 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

A szövetségi lapokról őszintén Az országos sportági szakszövetsé­gek többsége rendelkezik rendszere­sen megjelenő sajtóval. Ezek a la­pok hasznos eszközök a szerteágazó szakszövetségi munka segítésében, összesen 25 lap jelenik meg a sport­ágak támogatására, s csupán nyolc olyan szövetségnek nincsen lapja, melynek tábora és sportolói létszáma kicsiny. A sportági lapok példányszáma egyenként nem túl magas, de összes­ségükben meghaladják a havi száz­ezret, s ez már jelentős mennyiség. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ebben az adatban szerepel a Labda­rúgás c. lap i­s, amely egymagában felülmúlja a többi összes lap pél­dányszámát. A szakszövetségi lapok korántsem egységesek, tehát semmilyen formá­ban nem uniformizáltak. Vagyis je­lentős eltérések vannak külalakjuk­ban, megjelenési formájukban. Hézagpótló szerep Amikor a felső sportvezetés a szö­vetségi lapokat alapította, részben a sportági igényeknek tett eleget, más­felől konkrét célokat, feladatokat je­lölt meg. Ezek szerint a sportági hír­adóknak hézagpótló szerepük van az országos jellegű sportlapok és napila­pok mellett. Az átfogó jellegű tö­megkommunikációs eszközöknek nin­csen módjuk arra, hogy egy-egy sportág közlendőivel szélesebb ter­jedelemben foglalkozzanak, más­részt pedig a sportági híranyagok csak egy szűkebb, főleg szakmai olvasótábor számára bírnak gya­korlati jelentőséggel.­­ például a naponta megjelenő Népsport éppen terjedelmi okok miatt képtelen kö­zölni a mintegy 40 sportág különbö­ző szintű versenyeredményeit; ehhez a számítások szerint éppen négysze­res oldalszám volna szükséges. Szorosan véve, sportági lapoknak megfelelően kell foglalkozniuk szervezeti kérdésekkel, a szövetségek a elnökségeinek közlendőivel, a sport­ág szakmai témáival, a szakosztályi munkával, az edzők, játékvezetők versenybírók működésével, továbbá folyamatosan közölni kell a sportág bel- és külföldi híranyagát. Mindeze­ken felül a sportszakmai lapoknak módjuk van az alsóbb osztályú ver­senyek részletesebb ismertetésére, az utánpótlás helyzetének folyamatos fi­gyelésére, a szabályok esetleges mó­dosításával járó felhívások közzété­telére. Nagyon fontos feladat a ver­senyműhelyek állandó ösztönzése a sporttudományos eredmények átvé­telére, a gyakorlati alkalmazásra. Kinek íródik a lap ? A tartalmi feladatok vázlatos fel­sorolásából is már egyértelműen ki­tűnik, hogy a szövetségi lapok kik­nek a számára íródnak. Ez a körül­mény természetesen valamelyest be­határolja megjelenési példányszámu­kat is. A jól szerkesztett sportági lap érdeklődésre tarthat számot a szak­osztályok vezetőségeinek körében az edzők között, továbbá a versenybí­róknál, a játékvezetőknél, a szövetsé­gi szakbizottságok tagjainál. Sok esetben a sportolók is szívesen ol­vassák a lapokat, főleg az értékelése­ket, a ranglistákat, a kiemelési sor­rendeket keresik. Jóllehet a szövetségi lapok tartal­mi oldala megfelelően tisztázódott, egyes szakszövetségek vezetői vitat­ják a lapok szerepét, kezdeményezé­seket tesznek, hogy a lap egyéb funk­ciót kapjon. Két-három országos szakszövetség Olyan javaslattal foglal­kozik, hogy a sportági lap ne a szo­rosan vett sportszervezési, sportszak­mai kérdésekkel foglalkozzon, hanem kerüljön utcai árusításra, mint ma­gas példányszámú sportágat népsze­rűsítő újság. Ennek érdekében ter­mészetesen úgynevezett minőségi elő­állítást szorgalmaznak, több főfog­lalkozású munkatárs beállítását ja­vasolják. A felvetés mindenesetre érdekes, így nem árt alaposabban vizsgálni a kérdést. ,,Cui prodest?” mondja a római jog évezredes formulája. Vagyis: kinek az érdeke? Nem vitás, hogy a szövetségi lap­nak valamilyen érdeket kell képvi­selnie. Az eddigi elképzelések szerint ezek a lapok állandó kapcsolatot épí­tettek az országos szövetségek elnök­ségei, tehát a sportág vezérkara és a sportági aktívák között. Mód nyílt, hogy az elnökségnek határozatairól, a szoros teendőkről szerte az ország­ban értesüljenek a területi szövetség elnökségének tagjai, a szakosztályve­zetők, intézők, edzők, játékvezetők, versenybírók. A közlemények felte­hetően nem bírnak irodalmi érté­kekkel, viszont hasznos utasításokat tartalmazta, egységes cselekvésre hívták fel a sportág vezetésében ér­dekelteket. Lehetőség nyílt, hogy szövetségi edzőbizottság koordinálja a a szakmai munkát. Központi útba­igazításokat kaphattak a területi szö­vetségek az alsóbb fokú bajnokságok lebonyolításához, az utánpótlás ne­velés fontos kérdéseihez .... Terjedelem és minőség Egyes sportágakban a működő szakosztályok száma nem túl magas. Így a szakosztályi lapigények 2—300 darabra tehetők, míg az egyéb aktí­vák száma sem sokkal magasabb. Ennek folytán a szövetségi lap elő­fizetőinek száma csak 5—600 körül mozog. Ez ugyan nem látványos szám egy havonta megjelenő folyó­irat esetében, de úgy ítélhető meg, hogy ennél több nem kell. A kérdést felületesen szemlélők erre néha azt is mondhatják, hogy nem érdemes ilyen kevés érdeklődő számára lapot előállítani. Ezzel szemben például a Teke Szövetség úgy értékeli a dolgot, hogy a 400 példányban fogyó, elég szerény kivitelű hírmondójuk nélkül egy sereg kérdést nem tudnának megoldani. Természetesen ez a lap általában szakmai, szervezési kérdé­sekkel foglalkozik, s a sportág egysé­ges cselekvésének vezérfonala. Egy másik nagyjából hasonló nagy­ságrendű sportág viszont azt indítvá­nyozza, hogy lapjukat havi 20 ezer példányban, mint közönséglapot áru­sítsák az utcai lapterjesztők. A szö­vetség itt azzal érvel, hogy növek­szik a sportág iránti közönségérdek­lődés, tehát ezt az igényt kell lénye­gében kielégíteni. Feltehetően telje­sen jóhiszemű ez a megállapítás, en­nek ellenére sem hihető, hogy a szak­­szövetség lapja 20 ezer példányban fog elkelni. Ugyanis a sportág évtize­dek óta alig-alig rendelkezik nem­zetközi szintű versenyzőkkel, ugyan­akkor a tömegesítést nagyban beha­tárolja hazai létesítményhelyzetünk, s a felszerelések magas ára. Termé­szetesen jó dolog, ha a szakszövet­ség vezetői bizakodva látják a sport­ág helyzetét, ez reményeket kelt a jö­vőre. Ennek ellenére is megfontolan­dó, hogy a szövetség lapját mire használják fel. Sajnos a kísérletezés­nek olykor magas a költsége. Szerkesztés és színvonal A szakszövetségi lapok különböző­képpen, s főleg eltérő színvonalon látják el feladatukat. A színvonal nagyban függ a szerkesztő személyé­ről, valamint a szakszövetségi elnök­ség segítéséről. A jó szerkesztő ismeri a sportágat kívül-belül, áttekintése van a nemzetközi sportéletben, s jól ítéli meg a problémákat és a nehéz­ségeket. Ilyenek bőven akadnak a szövetségi lapok területén. Ha a szer­kesztő tisztában van, hogy a lapnak milyen funkciót kell ellátnia, akkor már meg is tudja találni azokat forrásokat, ahonnan a szükséges irás­­a anyagokat beszerzi. Ebben az esetben a szövetségi elnökség is tud építeni a lapra, s jól felhasználja szövetségi munkája során. Vannak gyengébb lapjaink is, ame­lyek csak kisebb mértékben oldják meg a szövetségi munka támogatá­sát. Nem teljesen megoldott a szövet­ségi sajtó terjesztése. Ezek a lapok csak előfizetéssel szerezhetők be, de úgy is csak nehezen. Az előfizetés sok utánjárással jár. A posta a kéz­besítést felületesen oldja meg. A szövetségek nagyobbik része szinte semmit sem törődik a lap ter­jesztésével, ezzel általában a szer­kesztők vesződnek. De ezek közül is csak azok, akiknek szívügyük a lap. 22

Next