Sportvezető, 1984 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-01 / 8. szám
A szövetségi lapokról őszintén Az országos sportági szakszövetségek többsége rendelkezik rendszeresen megjelenő sajtóval. Ezek a lapok hasznos eszközök a szerteágazó szakszövetségi munka segítésében, összesen 25 lap jelenik meg a sportágak támogatására, s csupán nyolc olyan szövetségnek nincsen lapja, melynek tábora és sportolói létszáma kicsiny. A sportági lapok példányszáma egyenként nem túl magas, de összességükben meghaladják a havi százezret, s ez már jelentős mennyiség. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ebben az adatban szerepel a Labdarúgás c. lap is, amely egymagában felülmúlja a többi összes lap példányszámát. A szakszövetségi lapok korántsem egységesek, tehát semmilyen formában nem uniformizáltak. Vagyis jelentős eltérések vannak külalakjukban, megjelenési formájukban. Hézagpótló szerep Amikor a felső sportvezetés a szövetségi lapokat alapította, részben a sportági igényeknek tett eleget, másfelől konkrét célokat, feladatokat jelölt meg. Ezek szerint a sportági híradóknak hézagpótló szerepük van az országos jellegű sportlapok és napilapok mellett. Az átfogó jellegű tömegkommunikációs eszközöknek nincsen módjuk arra, hogy egy-egy sportág közlendőivel szélesebb terjedelemben foglalkozzanak, másrészt pedig a sportági híranyagok csak egy szűkebb, főleg szakmai olvasótábor számára bírnak gyakorlati jelentőséggel. például a naponta megjelenő Népsport éppen terjedelmi okok miatt képtelen közölni a mintegy 40 sportág különböző szintű versenyeredményeit; ehhez a számítások szerint éppen négyszeres oldalszám volna szükséges. Szorosan véve, sportági lapoknak megfelelően kell foglalkozniuk szervezeti kérdésekkel, a szövetségek a elnökségeinek közlendőivel, a sportág szakmai témáival, a szakosztályi munkával, az edzők, játékvezetők versenybírók működésével, továbbá folyamatosan közölni kell a sportág bel- és külföldi híranyagát. Mindezeken felül a sportszakmai lapoknak módjuk van az alsóbb osztályú versenyek részletesebb ismertetésére, az utánpótlás helyzetének folyamatos figyelésére, a szabályok esetleges módosításával járó felhívások közzétételére. Nagyon fontos feladat a versenyműhelyek állandó ösztönzése a sporttudományos eredmények átvételére, a gyakorlati alkalmazásra. Kinek íródik a lap ? A tartalmi feladatok vázlatos felsorolásából is már egyértelműen kitűnik, hogy a szövetségi lapok kiknek a számára íródnak. Ez a körülmény természetesen valamelyest behatárolja megjelenési példányszámukat is. A jól szerkesztett sportági lap érdeklődésre tarthat számot a szakosztályok vezetőségeinek körében az edzők között, továbbá a versenybíróknál, a játékvezetőknél, a szövetségi szakbizottságok tagjainál. Sok esetben a sportolók is szívesen olvassák a lapokat, főleg az értékeléseket, a ranglistákat, a kiemelési sorrendeket keresik. Jóllehet a szövetségi lapok tartalmi oldala megfelelően tisztázódott, egyes szakszövetségek vezetői vitatják a lapok szerepét, kezdeményezéseket tesznek, hogy a lap egyéb funkciót kapjon. Két-három országos szakszövetség Olyan javaslattal foglalkozik, hogy a sportági lap ne a szorosan vett sportszervezési, sportszakmai kérdésekkel foglalkozzon, hanem kerüljön utcai árusításra, mint magas példányszámú sportágat népszerűsítő újság. Ennek érdekében természetesen úgynevezett minőségi előállítást szorgalmaznak, több főfoglalkozású munkatárs beállítását javasolják. A felvetés mindenesetre érdekes, így nem árt alaposabban vizsgálni a kérdést. ,,Cui prodest?” mondja a római jog évezredes formulája. Vagyis: kinek az érdeke? Nem vitás, hogy a szövetségi lapnak valamilyen érdeket kell képviselnie. Az eddigi elképzelések szerint ezek a lapok állandó kapcsolatot építettek az országos szövetségek elnökségei, tehát a sportág vezérkara és a sportági aktívák között. Mód nyílt, hogy az elnökségnek határozatairól, a szoros teendőkről szerte az országban értesüljenek a területi szövetség elnökségének tagjai, a szakosztályvezetők, intézők, edzők, játékvezetők, versenybírók. A közlemények feltehetően nem bírnak irodalmi értékekkel, viszont hasznos utasításokat tartalmazta, egységes cselekvésre hívták fel a sportág vezetésében érdekelteket. Lehetőség nyílt, hogy szövetségi edzőbizottság koordinálja a a szakmai munkát. Központi útbaigazításokat kaphattak a területi szövetségek az alsóbb fokú bajnokságok lebonyolításához, az utánpótlás nevelés fontos kérdéseihez .... Terjedelem és minőség Egyes sportágakban a működő szakosztályok száma nem túl magas. Így a szakosztályi lapigények 2—300 darabra tehetők, míg az egyéb aktívák száma sem sokkal magasabb. Ennek folytán a szövetségi lap előfizetőinek száma csak 5—600 körül mozog. Ez ugyan nem látványos szám egy havonta megjelenő folyóirat esetében, de úgy ítélhető meg, hogy ennél több nem kell. A kérdést felületesen szemlélők erre néha azt is mondhatják, hogy nem érdemes ilyen kevés érdeklődő számára lapot előállítani. Ezzel szemben például a Teke Szövetség úgy értékeli a dolgot, hogy a 400 példányban fogyó, elég szerény kivitelű hírmondójuk nélkül egy sereg kérdést nem tudnának megoldani. Természetesen ez a lap általában szakmai, szervezési kérdésekkel foglalkozik, s a sportág egységes cselekvésének vezérfonala. Egy másik nagyjából hasonló nagyságrendű sportág viszont azt indítványozza, hogy lapjukat havi 20 ezer példányban, mint közönséglapot árusítsák az utcai lapterjesztők. A szövetség itt azzal érvel, hogy növekszik a sportág iránti közönségérdeklődés, tehát ezt az igényt kell lényegében kielégíteni. Feltehetően teljesen jóhiszemű ez a megállapítás, ennek ellenére sem hihető, hogy a szakszövetség lapja 20 ezer példányban fog elkelni. Ugyanis a sportág évtizedek óta alig-alig rendelkezik nemzetközi szintű versenyzőkkel, ugyanakkor a tömegesítést nagyban behatárolja hazai létesítményhelyzetünk, s a felszerelések magas ára. Természetesen jó dolog, ha a szakszövetség vezetői bizakodva látják a sportág helyzetét, ez reményeket kelt a jövőre. Ennek ellenére is megfontolandó, hogy a szövetség lapját mire használják fel. Sajnos a kísérletezésnek olykor magas a költsége. Szerkesztés és színvonal A szakszövetségi lapok különbözőképpen, s főleg eltérő színvonalon látják el feladatukat. A színvonal nagyban függ a szerkesztő személyéről, valamint a szakszövetségi elnökség segítéséről. A jó szerkesztő ismeri a sportágat kívül-belül, áttekintése van a nemzetközi sportéletben, s jól ítéli meg a problémákat és a nehézségeket. Ilyenek bőven akadnak a szövetségi lapok területén. Ha a szerkesztő tisztában van, hogy a lapnak milyen funkciót kell ellátnia, akkor már meg is tudja találni azokat forrásokat, ahonnan a szükséges irása anyagokat beszerzi. Ebben az esetben a szövetségi elnökség is tud építeni a lapra, s jól felhasználja szövetségi munkája során. Vannak gyengébb lapjaink is, amelyek csak kisebb mértékben oldják meg a szövetségi munka támogatását. Nem teljesen megoldott a szövetségi sajtó terjesztése. Ezek a lapok csak előfizetéssel szerezhetők be, de úgy is csak nehezen. Az előfizetés sok utánjárással jár. A posta a kézbesítést felületesen oldja meg. A szövetségek nagyobbik része szinte semmit sem törődik a lap terjesztésével, ezzel általában a szerkesztők vesződnek. De ezek közül is csak azok, akiknek szívügyük a lap. 22