Sport-Világ, 1902. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

IX. ÉVFOLYAM. Budapest, vasárnap, 1902. szeptember 14-én. 37. SZÁM. SPORT-VJIiÁ© A »Nemzetközi Korcsolyázó-Szövetség«, a »Magyar Kerékpáros-Szövetség«, a »Magyar Labdarúgók Szövetsége«, a »Budapesti Versenypálya-Szövetség«, az »Aquila Bieyele-Club«, az »Adj Isten« Kerékpáros-Kör, az »Aquincum« III. ker. Kerékpár-Egylet, a »Beszterczebányai Sport-Club«, a »Budai Kerékpár- Egyesület«, a »Budapesti (Budai) Torna-Egylet«, a »Budapesti Atlétikai Klub«, a»Bpesti Kerékpár-Egyesület 1882.«, a »Budapesti Korcsolyázó-Egylet«, a »Budapesti Torna-Club«, a »Csillag« Kerékpáros-Kör, a »Ferenczvárosi Torna-Club«, a »Budapesti III. kerületi Torna- és Vívó-Egylet«, a »Budapesti Posta- és Távirdatisztviselők Sportegyesülete«, a »Condor« Kerékpár-Egylet, az »Edison« Kerékpár-Egyesület, »Eperjesi Torna- és Vívó-Egyesület«, a »Fővárosi Kerékpár-Egylet«, a »Fővárosi Torna-Club«, a »Grafika« Kerékpáros-Kör, a »Hunnia« Magy. Bicycle-Club, a »Magyar Football-Club«, az »Óbudai Torna-Egylet«, a »Budapesti Ramblerek«, a »Sólyom« Kerékpár-Egylet, a »Soproni Football-Club«, a »Szegedi Vívó-Egylet«, a »Turista Kerékpáros-Egyesület« és »Vándorkedv Kerékpár-Kör« hivatalos lapja. = Előfizetési Árak :­­ Negyed évre 2 kor., fél évre 4 kor., egész évre 8 kor . Egyes szám ára 20 fillér. ■_aiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii*iiiiiiiiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiiaaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiill7i | Megjelenik minden j Szerkesztőség és Kiadóhivatal : I Vasárnap. [ VI. kerület, Szív-utcza 6. szám alatt. = Üdvözlet a távol idegenből. Jeles hazánkfia Szinyei Merse István úr ő méltósága, ki évekkel ezelőtt mint az Eperjesi Torna- és Vívó-Egylet elnöke hazai sportunk fellendülése körül bokros érdemeket szerzett, jelenleg , mint a magy. kir. földmívelési mi­nisztérium kiküldöttje Szt.-Pétervárt idézvén, hazai sportviszonyaink iránti meleg érdeklődéséről tanúskodó levelet intézett kiadó-társaságunk el­nökéhez Iszer Károly úrhoz, melyet érdekes tar­talma folytán itt egész terjedelmében közlünk. * Szent-Pétervár, 1902. évi szeptember hó 5-én. Igen tisztelt barátom ! A hazai sportélet nevezetesebb eseményeiről, itt a messze északon, a »Sport-Világ« hasábjai­ról s Pethe Feri barátom szíves leveleiből szerzek tudomást s kimondhatlan hazafiúi örömmel látom a rohamos haladást s a hazai tornászok és athleták fé­nyes sikereit. A kis magból, — melyet még nem is oly sok ember­öltő előtt, melegházi nö­vényként, — csakis egye­sek önfeláldozó lelkesedése plántált be, hirtelen tere­bélyes és viharedzett fa fejlődött, — dicsérve, nem­csak ápolóit, de az arra oly kiválóan alkalmas, ked­ves hazai talajt! Ma már, hál’ Istennek, a fa árnyában nemcsak megpihenhet s üdülést ta­lálhat­­a »sportvándor«, hanem buzdítást nyerhet s példát láthat a hazai ifjúság, melynek a nemes, testedző sportok kedvelé­sét s gyakorlásának nem­csak vágyát, hanem elemi szükségérzetét vérébe kell bevinni s beoltani. Nagy örömmel látom, hogy már a hivatalos és társadalmi intézők s tényezők is, kezdik fel­karolni e nemes s a nemzet fejlődése szempont­jából oly annyira fontos kérdést s e téren már, — a nálunk sajnos legtöbb esetben a pillanatnyi felhevülés szülte szalmatűzön kivül, — komoly és czéltudatos munka is folyik. Az nem aggaszt, — csak sajnálattal tölt el, — hogy a rohamos fejlődésnél, melylyel tornászatunk és athletikánk a gyermekkorból, egy világrekorddal, átugrott a tetterős és alkotó férfikorba, még itt­­ott gyermekbetegségi symptomái maradtak meg, mert erős meggyőződésem, hogy ezeket rövid idő alatt el lehet tüntetni. Hiszem, hogy a szo­morúság, mely elfog, ha az egyes egyletek be­teges rivalizálásáról, ellenségeskedéséről, a sze­mélyeskedő s becsületsértő nyilatkozatokról, a személyes hiúság túltengéséből eredő nem »fair« játékokról, beteges díjhajhászásról stb. olvasok, nem fog a jövőben gyakrabban előfordulhatni s hiszem, hogy azoktól mielőbb megtisztul sportéletünk, mert oly kiváló egyének lelkes vezetése alatt áll, kik ezeknek gátat fognak, — akarnak — és tudnak vetni ! Ezt már abból is látom, hogy a barátságos mérkőzések gyakori rendezése napirenden van s ezt tartom magam is a legalkalmasabb esz­köznek arra, hogy a sportűzők s tornászok, ne csak a küzdőtéren találkozzanak, de a magán­érintkezés által s útján, közelebbi viszonyba jöjjenek s ekkor, egymásban, nem a vetélytársat látják, de a közös czélért küzdő nemes verseny­társat becsülik s ez által, a testületi szellem fejlődésén s megerősödésén kivül, még egy tár­sadalmi kapcsolat is létesül, mely felette fontos társadalmi kihatással birand, különösen nálunk, hol sajnos, a társadalmi életben sokszor felüti hidrafejét, a kasztszellem ! Hogy egy ily összejövetelnél, a­mint azt ol­vasom, e napokban az eperjesiek is részt vesz­nek, különös örömmel tölt el s kívánom, hogy az »Iszer tata« verése, kedves régi egyletemre, a­melynek sajnos már csak tiszteleti tagja le­hetek, — oly módon hasson, mint a mikor Vir­­giliust atyja megfenyítette a verselésért s ő hexameterben jajgatott s felelt. A sorsnak különös játéka, hogy én, ki deák­éveimben, az akkori korszellemmel úszva, »ideges szívdobogás miatti, mentes voltam a tornaórák alól s nevem után, az értesítőkben, a torna­ rovat alatt, a nem igen díszes »Um.« dí­szelgett, ma, már csak akkor kapok ideges szív­dobogást, ha nem elég sok történik a torna ügyében. Utóbbi együittlétetek eszembe juttatja az eperjesi egylet »keresztelési ünnepét«, melyet a Szövetség, élén nagynevű elnökével s a kedves társegyletek kitüntető szívessége, oly elfeled­­hetlenül széppé és emlékezetessé tett, — s ezért lehetetlen, hogy ezen újabbi kedves alkalommal a legbensőbb szívből ne üdvözöljelek Benneteket, — kívánva, hogy a barátság kötelékei megszilár­dulva, együttes s egyesült erő- és akarattal vigyétek előre s lobogtassátok magasan a tor­nászat s athletika kibontott lobogóját a szeretett Haza javára ! Ezerszeres hip, hip, hurrah ! s még melegebb üdvözlettel régi igaz híved Szinyei Merse István. A Budapesti Ramblerek idei sikerdús szereplései­nek méltó folytatása volt a Bonner F. V. ellen ki­küzdött mérkőzése s a bé­csi Germania felett aratott fölényes győzelme. Előbbi győzelméről már múlt szá­munkban megemlékeztünk s ezúttal főleg a mérkőzés lefolyását s a játék mél­tatását igyekszünk olva­sóinkkal közölni. A Buda­pesti Ramblerek összeállí­tása a bécsiek ellen szere­­pelténél sokkal szerencsé­sebb volt, különösen a védelem ereje és ellen­állása osztatlan elismerés­ben részesült. Ordódy a nyári pihenő után ezúttal először állott sorompóba s lelkes játékával egyaránt segítette csatársorát a tá­madásban s vált a vé­delemnek főerősségévé. Wagner— Wachuda backek gyönyörűen védtek, míg a támadásban Buda, Pokorny és Borbás állották meg legjobban helyüket. A magyar csapatok szokásos balsorsa folytán a helyválasztás joga ismét a ven­dégeké­len, kik nappal hátban kezdvén a játékot, gyenge támadást intéznek a magyar csapat pozicziója felé. De csakhamar visszavezet­nek s a játék színhelye állandóan a bonniak térfelében van, hol a magyarok a kaput szaka­datlan ostrom alá fogják. Goalt azonban csak a 18-ik perczben tudnak szerezni, még pedig Min­der révén, ki egy jobbról középre adott labdát szép rúgással rendeltetési helyére küld. A bonniak lassanként hozzászoknak a talajhoz s kezdik a támadó szerepét átvenni. Egy sikerült lerohaná­­suk meghozza számukra az első goalt, alig egy JÁTÉK. Rambler-matchek. A »Bonner Fussball-Verein«.

Next