Sport-Világ, 1910. január-december (17. évfolyam, 1-65. szám)

1910-11-07 / 58. szám

XVII. évfolyam, 58. szám. ÁRA 10 FILLÉR. Budapest, 1910 november 7. SPORT VÍMÜ TESTEDZÉSSEL ÉS MINDEN SPORTTAL FOGLALKOZÓ SZAKLAP. „Nemzetközi Korcsolyázó-Szövetség, „Magyar Kerékpáros Szövetség“, a „Ferencvárosi Versenypálya r.-t.“, „Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége“, „Beszterczebányai Sport-Club“, „Budapesti Egyetemi Athletikai Club“, „Budai Kerékpár Egyesület“, „Buda­pesti (Budai) Torna-Egylet“, „Budapesti Korcsolyázó-Egylet“, „Budapesti Kerékpár Egyesület 1882.“, „Budapesti, Torna-Club“, „Budapesti III. ker. Torna- és Vivó-Egyesület“, „Ferencvárosi Torna Club“, „Magyar Vivómesterek Egyesülete“, „Óbudai Torna- Egylet“, Pozsonyi Torna Egyesület“, „Soproni Football-Club“, „szegedi Vivó-Egylet“ hivatalos lapja. Egész évre Előfizetés: 10.—, sportegyleti tagoknak 8.— K Lapvezér: ISZER KÁROLY. Szerkesztik: HORVÁTH FERENC és MALECKI ROMÁN A budapesti előfizetőknek házhoz szállítva. Főmunkatársak: BALOGH H. és CULI N. Szerkesztőség: IX., Ferenc körút 9—11 Telefon: 165—98. Kiadóhivatal : IV., Egyetem­ utca 1., I. Telefon: 73—63. MEGJELENIK HÉTFŐN HAJNALBAN. — ÁRA 10 FILLÉR. A szövetségi csapat* (F. Sz.) A szövetségi csapat, melyet a legjobb játékosokból válogat össze a szövetségnek erre a célra külön választott bizottsága — a teljesen laikus szemé­ben mindig a legjobb csapat. Hisz természetszerűleg így is kellene lenni! Viszont annak a szemében, aki ért hozzá és még inkább annak, aki alig ért hozzá, de épen azért a leglármásabb szakértő , a szövetségi csapat sohase jó. És valóban a legtöbb esetben lehetne sokkal jobb is ! Lehetne, ha annak a bizottságnak mindegyik tagja nemcsak valóban hozzáértő, de ideálisan elfogulatlan is tudna lenni. Hosszú megfigyelés és tapasztalat mutatja, hogy a bizottság ha tán , egyéni érzelmeitől tudna is szaba­dulni, de nem tud szembeszállani egy teljesen hamis, tarthatatlan felfogástól. És ez az, hogy ha már az egyik legjobb csapatból 3—4 játékost beválasztott, következik a másik klub, mert hát abból is 2—3-at, az utána­­ következőkből szintén 1—2-őt be kell venni. Arány szerint! Nehogy a pártatlanságukat gáncs érhesse! •S így volt ez mindig s igy van ez most is. Ez pedig­­ a legsúlyosabb hiba, mert az ilyen összerakása a csa­patnak soha se fog egyöntetű, igazán összeértő és összeillő csapatot eredményezni. Hiába van a szövet­­­­ségi kapitány és annak minden igyekezete ! Az ilyen­­ csapatot az egy-két heti tréningen, még ha össze tudná is őket hozni minden alkalomra teljes számban, akkor sem tudja kifogástalanul összeszoktatni. Pedig hát ez a fő minden csapatnál! Más rendszer kell tehát ! Ha a szövetség az ő reprezentatívjait jó előre összeválogatná és elvonhatná őket legalább is egy hónapra a klubjaiktól, hogy együtt játszassa őket állandóan trainingeken és próbamérkőzé­seken, akkor a siker biztos lenne. De ezt a klubok miatt is nehezen vihetné keresztül. Nincs tehát más racionálisabb mód, mint az, hogy az a válogató bizottság ne a játékosokon kezdje, hanem a csapatokon. Először is állapítsa meg, melyik abban az időben a­egjobb csapat. Ez néha könnyen is megy. Mikor megvan a legjobb klub­csapat, akkor elemezze azt és a csapatnak azokra a pontjaira, ahol szembe­tűnően gyengébb játékosok vannak, keressen a többi klubok csapataiból jobb képességű, de­­ oda is illő játékost. Főleg odaillett, mert a játékosok is emberek, azok között is vannak, akik jellem és kötelességtudás tekintetében megbízhatatlanok. Itt kell aztán igazán válo­gatni, a lelkébe is belefurakodni annak a játékosnak, mielőtt beválasztják. Az ilyen csapatban meglesz a jó szellem, mely a tudást képes teljesen érvényre juttatni. Most, mikor ezt a kérdést itt fejtegetem, sejtelmem sincs róla, milyen lesz a nov. 6-iki szövetségi match Feldmann (NSC) Először játszott tegnap a szövetségi csapatban. Weinber János (FTC) és Bródy Sándor (FTC) Feltűnést keltett, hogy a­ tegnapi szövetségi csapatból kimaradtak.

Next