Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)
1861-01-26 / 22. szám
Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal -Barátok-tere 7. sz. 1-aő emelet. kiadó hivatal. Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY 51 22. szám. —1861. Szombat, januárius 26. Előfizetési árak austriai értékben Budapesten, házhoz hordva. ft kr . ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre 8 50 Egy Erra 2 — Vidékre, naponkint postán. . . . ft kr fí lu Közévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hír. 2 — HIVATALOS RÉSZ. cs. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 22 főt kelt legfelsőbb határozatával Péchy Ferencz s Szabó János helytartósági tanácsosokat , Pest s illtő meg Éjszak-Biharmegye hajdani főnökeit, valamint Baintner János tudort, országos főtörvényszéki tanácsost s a pozsoni jogakadémia igazgatóját s Szlávy Józsefet a fönnállott magyar kir. udvari kincstár titkárát, valóságos helytartósági tanácsosokká a magyar kir. helytartóságnál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 22-töl kelt legfelsőbb határozatával gróf Szapáry Istvánt számfölötti s tiszteletbeli tanácsossá a magyar kir. helytartóságnál legkegyelmesebben kinevezni méltózatokt. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 14-től kelt legfelsőbb határozatával, Fenix Farkas és Czinár Mór benedek-rendi papokat Sz. Mártonban, a Ferencz József rend kiskeresztjével, s Filberger Rudolfot koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben feldíszítni méltóztatott. «HIVATALOS RÉSZ. Országbírói értekezlet. (Kimerítő közlés.) Az országbírói értekezlet első Illése f. hó 23 án , 11 órakor megnyílt, gr. Apponyi György országbíró ö excja elnöklete alatt s futárnokmester Majláth György ö excja s a hétszemélyes tábla egy részének jelenlétében. Az értekezletet országbíró ő excja egy beszéddel nyitá meg, melyet már f. hó 24-ki számunkban közlünk ; utána fölkelt Ghiczy Kálmán : Excellentiád jeles előadása, mely Ő Felségek. szándékának bővebb megismertetésével annyi szép reményre jogosít, arra ösztönöz, hogy mielőtt a tanácskozás szőnyegén levő tárgy fölötti értekezés megkezdett,ék, egy előleges indítványt tegyek. Mozgalmas időkben, minek a jelenvalók, a köz- ügyek vezetését semmi sem nehezíti annyira, mint a kölcsönös bizalmatlanság. Minden véleményárnyéklat azt véli, hogy ellenfele ármányt forral ellene,s az ellen magát védeni kötelességének tartja;ezt teszi az egyik, teszi a másik is, és nem veszi észre, hogy midőn csupán védeni vélik magukat, kölcsönösen támadólag lépnek föl, s folytonosan nevelik a bizalmatlanság és idegenkedés anyagát. Ezen magában, mert forrása az emberi természet lényegében rejlik, igen természetes baj ellen legsikeresebb óvószer a tökéletes nyilvánosság. A kezdendő tanácskozás eredményét feszülten várja az ország; nagyobb figyelemmel kisérik ezt nálunk, mint kisérnék bárhol, mert ahol sincs annyi törvénytudó és a törvényt tudni vélő ember, mint épen országunkban, s nem lehet tagadni, hogy igen fontosak is az érdekek, melyek e tanácskozás által érintettek. Azt óhajtanám azért, hogy tanácskozásaink minden legközelebb tartott hasonalmú tanácskozmányok példájára, köztudomásra juttassanak, és ezt javasolja azon körülmény is, miszerint könnyen megtörténhetik, hogy ezen bizottmány által fölterjesztendő javaslatnak czélját, horderejét és értelmét sokan tévedésbe ejtve, csak azért is félreérthetik, mert annak indokairól értetve nem lesznek; ezen indokokat pedig legrészletesi _______________________ sebben és legtökéletesebben maga a tanácskozásnak ’ folyama derül föl. Bátor vagyok ennélfogva kérni ex- cellentiádat s a nm. bizottmányt, miszerint elhatározni méltóztassanak, hogy gyorsíró alkalmaztassák, ki az előadásokat följegyezvén, hírlapok által szokott módon köztudomásra juttassa. Ezen javaslat átalánosan helyeseltetvén, az elnöklő országbíró hivatkozva arra, hogy mint az alkotmányosságnak egész életén át Live, a közügyekbeni nyilvánosságnak mindenütt és mindenben barátja volt. — Killő gyorsíróknak már a legközelebbi üléshez leendő meghívását fölajánlotta. M e e z e r István : Lehet, azon kevesek sorába tartozom, kik igen szívesen látták, hogy ezen nagy méltóságú értekezlet azon arányban halasztatott el, amilyen arányban az országgyűlés közeledett. Gyökeres orvoslás csak országgyűléstől remélhető. Törvényi kezésnek csak törvény lehet alapja. Mi azonkívül hozatik alkalmazásba, az mindig csak szükségpótló, s a zavart előidézhető ideiglenesség meggyökeresítésére vezet. Részemről legczéltányosbnak látszott volna ugyan, ha a mostani állapotot a közelgő országgyűlésig megtartani lehetett volna, hogy azután a törvényhozás, minden új provisorium alkalmazása nélkül, re integra hozza létre a bajok orvoslását. Azonban Ő Felsége kegyelmes Urunk másként parancsolt, és ezen nmagy értekezletet bízta meg azon javaslatok előterjesztésére, amelyekhez képest, be nem várva az országgyűlést, kellene a törvénykezést hazánkban összeállítani. Másrészről az eddig megalakult megyei és városi bizottmányok időközben a törvénykezés körében tettlegesen s oly' intézkedéseket tenek, melyekből elhamarkodás mellett beláthatlan bonyodalmak következnek. Ily helyzetben ezen amligy értekezlet el nem háríthatja magától, hogy ő cs. k. Apostoli Felségételi megbízatása folytán határozott véleményt ne adjon. Kétkedve emeltem föl szavamat s kétszeresen meggondoltam azt, mit mondandó vagyok; nem csak azért, hogy szerényteleségnek gyanújába ne essem, de azért is,ehogy hazánk tagadhatlan izgultságát szavam által netalán még én is fokozni akarni láttassam, ha ezen amligy értekezlet bölcsesége, a volt táblánál viselt köz- és magánéletem a szélsőség vádja ellen nem biztosítanának. Véleményemet ebben nyilvánítom. Kérjük meg a cs. k. Apostoli Felségét, miszerint Magyarország alkotmányos bíróságait előbbi törvényes állapotukba visszaállítani, s azzal egyetemben mind- azokban, mik a magánjogviszonyok megzavarása nél-kül történhetek, jövő esetekre nézve mind anyagi,mind alaki törvényeinket visszaállítani méltóztassék. Indítanak erre először is országunk alaptörvényei, miknek megváltoztatására magunkat sem mint egyes polgárok, sem Ő Felsége megbízásából hivatva lenni nem tartom, mert mi törvényhozói hatalommal fölruházva nem lehetünk. Reám nézve jelen esetben az 1790. 12. t. ez. döntő. 2- or. A királyi curia fölállításáról szóló törvények közt az 1723. 24. t. ez. nyíltan kimondja, hogy a királyi tábla csak secundum praescriptum patriae legum ítélhet. 3- or. Véleményemet istápolja törvénykezésünk történelme is. Hetven esztendő alatt másodszor fordul elő a királyi kúria visszaállításának kénytelensége. Midőn József császár 1790-ben rendeleteit visszavette, dicső utóda II. Leopold nem várta be az 1790. junius fikára kitűzött országgyűlést; ápr. 7-én kiadott kir. leirata által, már azon évi május 1 só napjától kezdve, minden bíróságot ad pristinam formam et activitatem helyezte vissza. Ennek következtében mit ten a kir. tábla ? (Miután a főmirgy hétszemélyes tábla akkorában a húsvét utáni törvényszak alatt össze nem ült) felhasználta még azon két napocskát is, melyek a beálló országgyűlési törvényszünet előtt még fennvoltak, hogy az döbbent törvények folytán hajdani eljárását visszaállítsa. De ez, engem a dolog gyakorlati oldala is indít. Nekünk kivált falun sok apró bajaink vannak; mi azokkal vagyunk inkább mint a dolog politikai oldalával elfoglalva; már most kérdem: ha valaki aleválasztott alispán, szolga- vagy városbíróhoz, a törvényeink szerint ezek köréhez tartozó perekben vagy valami kihágás esetében fordulna és attól törvényes ítéletet is nyerne, melynek csak azon egy hibája volna, hogy nem a fenálló osztrák törvények eljárásához van alkalmazva : várjon kellene-e az ily bírót azért büntetni, avagy amelyikét azon most fennálló fegyelmi büntetéseknek lehetne reá, mint szabad választásból eredeti bíróra alkalmazni? De tanácsolhatnám-e én jó lélekkel, a nélkül, hogy a magas kormány invidiosai állásba hozassák, hogy hatalma tettét alkalmazza azon biró ellen, kinek más vétke nincs, minthogy azon törvényt követte szabályul, mire a letett decretalis eskü kötelezi és nem azt, mely alkotmányon kívül szabatott elébe. Javaslatommal mindazáltal végletekre menni soha sem lehet szándékom. Törvényeknek visszaható erőt tulajdonítani higgadt törvénytudó nem fog. Az alkotmányos bíróságok visszaállításáig lefolyt,vagy folyamatban levő perekre, az addig fennállott törvények szerint kötött vagy előforduló esetekre indítványom ki nem terjedhet. Továbbá azon fogalmak szerint, melyekben én fölnevelkedtem, nálunk a királyságnak attribútuma a summus justitiarius. Még az általam idézett 1790-ik t. ez. is némi,esetekben helyt enged a pátensek kiadásának és valóban inkább a törvények értelmében, mint ellenök látszanak előttem a telekkönyvek, az ősiség, az urbériség, a földtehermentesítés iránt kiadott kir. pátensek, miket sem ignorálni nem lehet, sem azokat a törvényhozásig kérdésbe tenni, nekem legalább nincs szándékom. Egyébiránt nézetem hibás lehet; a megczáfoltatást annál szívesebben kell vennem, miután én a behozott osztrák törvények uralma alatt nem szolgálván, azokat oly mérvben nem ismerem , hogy hazánk boldogságára való hatásukat meghatározni, vagy árnyoldalait elősorolni tudnám. Ezek azonban a részjélekre tartoznak, miket ezen nagyméltóságu tanácsi kormány két módon elmellőzhet ugyan ; t. i. ha vagy a mostan osztrák törvényeket per c et simple meghagyja, vagy a magyar törvényeket egészben, kivétel nélkül visszaállítja. Különben a tárgyhoz részletesen kell szólni. Bármit méltóztatik a nalgy conferentia bölcsen határozni, annak hódolni szívesen fogok, de egyelőre csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy azt fogyatkozásomnál fogva be nem láthatom, miszerint a közhitelnek, vagy a polgárok boldogságának alá kellene ásatni, ha a magyar törvények, ott ahol lehet, visszahozatnak; vagy hogy felállítható egy kir. kúria, melynek jövvőre kizárólag csak osztrák törvények szerint lehessen ítélnie. Ha azt állítanám, akkor vagy meg kellene engednem, hogy 1853. május 1 -től fogva , mióta t. i. az osztrák törvénykönyvek, és pedig előbbi törvényes állapotunk legkisebb kimérése nélkül behozattak, hazánkban egy új társadalmi élet és polgárosodás keletkezett, vagy meg kellene egész törvénykezésünk múltját tagadnom, ez nem meggyőződéséül, pedig azért tartom magamat idehivatva, hogy amit fejedelmem java mellett, hazám üdvére alkalmasnak vélek, azt kimondani kész is legyek. Kovács István az országbíró megnyitó beszédjéből azt vélte kivehetni, hogy a közölt legfelsőbb meghagyás szerint a tanácskozás első tárgyát azon kérdés képezi, várjon a királyi tábla régi alakjában Pesten állíttassék-e vissza, avagy egyelőre maradjanak-e meg a fennálló 6lőtörvényszékek az országgyűlés rendelkezéséig? E tekintetben ő csak az első mellett nyilatkozhatik, mert Ő Felsége m. é. oct. 20-án kelt egyik legmagasabb kéziratában a k. kúria, és így a k. tábla, mint ennek kiegészítő részének is teljes visszaállítását megigérvén, a fejedelmi szent ígéret föltétlen beváltása, szemei előtt minden más hasznossági, költségkimélési vagy egyéb tekintetet meghalad. Erre Deák Ferencz körülbelöl azt válaszolá , hogy elvileg ugyan egyetért abban, miszerint a magyar törvények ismét hatályba teendők, amennyire csak magánjogok sérelme nélkül kivihető. De el nemond az előtte szólott által fölállított analógiának az 1790-ki s mai korszakra nézve. Akkor az anyagi jog nem változott; eljárási törvényszékek könnyen állíttathattak vissza. Míg ma az ősiség eltörlése, a polgári törvénykönyv behozatala az anyagi jog tetemes változásával járt. Ő csak oly kevéssé barátja az oktrojának mint más; a kérdés tehát csak az : mennyiben lehető a magyar jog visszaállítása ? s amennyiben lehetlen , a hézagokat pótolni kell. Ghyczy K.: Excellentiád utasítása szerint csak az általános tanácskozásra fogok szorítkozni; bocsánatot kérek, ha ez alkalommal politikai elvek fejtegetésébe is bocsátkozom , mert azt vélem, hogy alkotmányos országban a törvénykezést az alkotmányos elvek figyelemmel tartása nélkül rendezni nem lehet. Nézetem szerint a törvénykezés rendezése körüli teendők két részre oszlanak. Az egyik azokat foglalja magában, mik a törvényhozás köréhez tartozván, az országgyűlésen intézendők el. Ezek sürgetős teendők ugyan, de az országgyűlésig még némi idő lévén hátra, nem rögtönzendők. A másik azokra vonatkozik, miket, az országgyűlésig is a törvénykezés körében el kell rendelni, és én csak ez utóbbiakhoz szólok. Két főelvből indulok ki: 1. Azt állítom, hogy alkotmányos szempontból soha el nem lehet ismerni, hogy ő Felségének valaha joga lett volna a törvénykezés körében is, az országgyűlés hozzájárulása nélkül, törvényeket hozni, változtatni; s még kevésbé lehet elismerni, hogy ezt Felséges Urunk most tehesse. 2. Azt tartom, hogy mindig szigorún fönntartandó azon alkotmányos elv, miszerint Magyarban polgárainak személye és vagyona fölött csak az ország rendes bíróságai, csak az ország törvényei, és ezek által megállapított formák szerint bíráskodhatnak. Ezen állításokat nem indokolom, mert nem hiszem, hogy valaki által kérdésbe vétessenek, s csak azt jegyzem meg, hogy az alkotmány, melyben ezen elvek életbe nem lépnének, nem alkotmány, hanem annak csak formája lenne. Ezen elvekből azután önként következik. Hogy an Ő Felségének oly javaslatot nem terjeszthetünk föl, mely oda lenne irányozva, hogy az osztrák törvénynek érvénye elismertessék s hogy a bíróságok a szerint ítélni legyenek kötelesek. Hogy nem terjeszthetünk föl továbbá oly javaslatot, mely által valamely uj törvény iniciáltatnék, mert ez az országgyűlésnek kizárólagos föladata, s ha nem ismerjük el, hogy Felséges Urunk törvényt petrehoz- TARCZA. Magyarország egésségügyi közigazgatásának alkotmányos rendezéséről. — Dr. Linzbauer tanártól. — Juste et sincere. II. így voltak és maradtak annak daczára, hogy a törvény az orvosoknak és sebészeknek általában kiváltságokat engedett, a megyék szolgálati gyógyegyénei egyéb szolgák közé toroztattak. Ezen kellemetlen pajtásságból, hogy nehezen és drágán szerzett tudós kalapjuk és tudományos oklevelük daczára mégis a többi paszomántos csákósokkal egy glédába állíttattak, őket a magyar kir. udvari kanczelláriának 1825. aug. 22-ki 32,687,352.1. sz. a elrendelt napi disschemája sem szabadithatá meg, melben e rovat alatt: „Comitatus in Regnis Hugariae, Croaliae ets Slavoniae“ — a többi megyei tisztviselőkkel az orvos is a 10-dik napidij osztályban 3 ft. 12 és a sebész a 12-dik osztályban 1 ft. 36 krral van bejegyezve. — Továbbá megtartaték a régi szokás a megyei egészségügyi személyzet irányában az 1844. V-ik törvényczikk mellett is, melynek erejénél fogva nem nemesek is emeltethessenek megyei méltóságra. Elérkezett az 1847 - ki országgyűlés, melyen a magyar nemesség szabadalmas előjogairól tökéletesen lemondva — az, meliti status et ordines úgyszólván az összes nemzet képviseletébe mentek át, melyek alapján (nem emlitve itt az országgyűlési követeket) a megyei tiszthatóságok és velük az orvosok és sebészek is, azokat akár a főispán nevezé valaki, akár választás útján foglalták volt el helyeiket — újra választottak. Ezen megyei tiszthatóságok, mint az ország újonnan keletkezett minisztériumai, a Pesten összegyűlt országgyűlés melett alig kezdék meg tevékenységüket, és a politikai s harczi bonyodalmak már leszokták a közigazgatási szervezet áldásos munkáját. A jog nem sokára áldozatul esett az erőszaknak. A birodalom összes tartományainak egységes kormány elve kimondatott és az egykori Josefinum-rendszer mintájára egy központi bureaukratikus igazgatás hozaték be. A magyarországi közigazgatás is — többévi kísérletek és többszöri megváltoztatások után — külső formájára nézve végre az 5 helytartósági osztály és megyehivatalok fölállításával befejeztetett. Ezen megyei hivataloknál a tisztiorvos részben az előbb fönnálló megyéktől vétetett át, részben újon választatott, és ismét cs. k. hivatalnok lett a részére utalt 9-ik napdíjosztály és 600 ft évi fizetés avaucement-jával. A járásorvosok (részt orvosok, részint seborvosok) tulajdonképi szabályozás nélkül, előbbi s az egyes megyék szerint különfélekép kiszabott 150, 180, 200, 250,280 vagy 300 ft fizetéseikkel — ideiglenesen — meghagyattak. A 11 év alatt, míg ezen kormány tartott, több megyei orvos és seborvos szolgálatképtelenné lett, és Ő cs. k. Apostoli Felsége a belügyminisztérium javaslatára — azoknak — hasonlóan a többi városi hivatalnokokhoz — beszámításával és mérvadása szerint az előbbi alkotmányos megye hatóságoknál töltött szolgálatidőben mért nyugdijak, valamint vagyontalan hátramaradt özvegyeiknek legkegyelmesebben kegyelmi tartásdijak engedtettek. Jelenleg a magukat újraszervező autonóm megye és városhatóságoknál az orvosok ismét újonnan választatnak. Ezen ép oly hiven mint igazán rajzolt tényállás nyomán a drága haza ismét visszanyert alkotmányos igazgatásánál az elfogulatlan politikus, s a szabályzott igazgatás alapelveivel jártas gondolkozó és humánus hazafi előtt következő kérdések merülnek fel : 1) Mostantól fogva a megszüntetett közpigazgatás után — micsoda pénztárból fizethessenek ezen nyugdíjak és kegytartás pénzek , miután annakelőtte a szolgálattevő megyei egésségügyi személyzet ily emonumentumokban nem részesült. 2) Mostantól fogva a megyei orvosok a többi megyei tisztviselőkkel egyenlők legyenek-e, és úgymint ezek, a törvényesen lefolyt hivatalidő kitöltése után újra választassanak-e? 3) Mikép kelljen a) az öregség vagy betegség következtében szolgálatképtelenné lett köz-egésségügyi hivatalnokokról, az esetre, ha ezek első választásuk után megszabandó disciplináris szabályok alapján hivatalukban meghagyandók lennének, gondoskodni, miután a megyéknek saját nyugdíjalapjuk nincs; továbbá b) mikép fog általában az élet viszontagságai által elszegényedett s a magángyakorlat terére szorított gyógyszernélzet, vagy azok, kik rövidebb hosszabb szolgálati idő eltöltése után újra ismét nem választatnak, szükséges segély esetében ennek részesévé tétetni? A központi kormányzat eltörlése után — mely pénztárból fizettessenek ezen nyug- és kegydíjak? miután ezelőtt a megyei egészségügyi személyzet ily előnyökben nem részesült. Hogy a kérdés megoldásához szólhassunk, szükséges még egy előkérdésre felelnünk: ki nyugdíjaztatott hajdan Magyarországban, és mily szolgálati időt igényel a nyugdíjazás ? Hajdan csak az országos dicasteriumoknál és más királyi hivataloknál alkalmazott hivatalnokok nyertek közönségesen az austriai nyugdíj szabályokban megalapított elvek szerint nyugdíjakat vagy pedig úgynevezett p r o v i s ió kat. Hogy annak legalsóbb tikára valakinek igénye legyen, 10 évi szolgálati időt kell kibizonyítania. Midőn végre több ideiglenes kormányzati kísérletek után 1852-ben az ország központosított bürokratikus kormányzása megalapítottnak látszott — a megyei hivatalok rendezése alkalmával a nyilvános egésségügyek kezelésére egyedül csak a megyei orvosok vetettek föl definitive a megyei hivatalnokok közé ; az azelőtt fönállott központi megyei sebészek egészen kihagyattak; a korábbi rendszer kerületi orvosai pedig, kik részint orvosok, részint sebészek voltak — és a kerületi bábák, mikép már említők, az egyes megyék által különbözőleg megszabott fizetéseikben ideiglenesen meghagyattak. A cs. k. belügyministérium — később a cs. k. országos kormányzat — által történt első kinevezések alkalmával — csak kevés eseteket kivéve — többnyire a korábbi alkotmányos egészségügyi kormányzat egyénei rendeltettek orvosokat, és pedig minden megyében csak egy orvos neveztetvén ki, holott azelőtt többnyire kettő volt. Így történt, hogy néhányan a korábbi szolgálatban megőszült megyei orvosok közül a kinevezések alkalmával mellőztetvén, néhányan pedig a cs. k. szolgálatba lépett orvosik közül néhány év múlva hivatalképtelenekké lévén — tett szolgálataik tekintetéből nyugdíjazás vagy legalább kegydíjazásukért folyamodtak ; ugyanezt tették a korábbi időkből származott, aggá és erőtlenné lett kerületi orvosok és bábák. Maradhattak-e kihallgatatlanul oly férfiak kérelmei , kik p.p akkor, midőn folyamodtak, már a 70 évet is túlhaladták, kik ifju korukban a hazaszeretet szellemétől áthatva, már 1809 ben mint fölkelési orvosok föláldozással, buzgóan és kitüntetéssel szolgáltak , azután pedig fizetéstelen megyei szolgálatba léptek, és csak sok évek múlva jutottak fizetésbe, — egész életüket bazájoknak s a szenvedő emberiségnek áldozván és nyilvános hivatalaik gyakorlatában , miképen ezt hiteles bizonyítványokkal kimutatták, testi bajokat és nyavalyákat öröklöttek ? Szózat gróf Széchenyi István tisztelőihez. A magyar nemzeti muzeum könyvtárának azon terme, mely főleg a magyar kéziratok gyűjteményét foglalja magában, a lelkes magyar hölgyek által múzeumunk termei fölszerelésére beküldött pénzösszegből jelenleg pompásan bútoraitátik s diszittetik. E termet ékesitendi a m. n. muzeum halhatatlan érdemű alapítója gróf Széchenyi Ferencz életnagyságú képe ; s ezért Széchenyi-teremnek nevezendjük. Illő tehát, hogy ugyane teremben annak fia is, a legnagyobb magyar, a hazaszeretet áldozata, gr. Széchenyi István, oly szellemi emlék által legyen dicsőítve, mely századokig emlékeztesse az utódokat e rendithetlen jellemű hazafira, kit a bon javára kivivett nagyszerű vállalatok tevének feledhetlenné, s kit a határtalan bonszerelem olthatlan lángja a nyugvást nem ismert tevékenység legfelsőbb fokán csak akkor engede megpihenni, midőn életével válthatá ki hazája újabb szabadságát. — Ő rendkívüli hazafi volt. Legyen tehát ama neki szentelendő szellemi emlék is rendkívüli! Képezzék ennek min magunk által teremtett alkatrészét saját kezünk művei, mint hazafiságos kegyelet s végnélküli tiszteletünk jelképei s zálogai. Állítsunk öszve egy országos emlékkönyvet, mely „gróf Széchenyi Istvánnak szentelt nemzeti emlény- czimét viselje. Legyen ez oly nagyszerű, milyen még sehol sincsen, mely méltó legyen nagy nevének örökítésére, a magyar nemzet magasztos érzelmei tanúsítására. Járuljunk ezrenként, mint élő tanúi valamint nagyszerű tetteinek, úgy elhunytának is, ez emlék létesítéséhez saját kezünk munkáival, s bizonyítsuk be tettleg azt, mit a közelebb lefolyt hónapokban érzelmeink oly szokatlan élénkségű magasztos nyilvánítása mutatott be a nagyvilág egyetemének. Azon jóváhagyás folytán tehát, melyet a magyar nemzeti múzeum nevében mi alakkottak e terv valósíthatása iránt a nm. magyar kir. helytartótanácstól legközelebb megnyerni szerencsések valánk, felkérjük és szólítjuk mindazokat, kiket az öszves hazában néhai gróf Széchenyi István szelleme ként a tisztelet, kegyelet és szeretet gyengéd érzelme egy nagyszerű koszorúban rokonított, nyújtsanak segédkezet e nemzeti emlék minél pompásabb, minél nagyszerűbb alkothatásához ! Küldjön be t. i. e czélra minden részvevő egy saját aláírásával ellátandó emléklapot (milyet családkörökben barátink s rokonunk emlékkönyveibe szoktunk adni) melyre kötött vagy kötetlen beszédben írott s gr. Szécha