Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-26 / 22. szám

Első évi­ foly­am. Szerkesztő-hivatal -Barátok-tere 7. sz. 1-aő emelet. kiadó hivatal. Barátok-tere 7. szám, föld­szint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben­­ minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY 51 22. szám. —1861. Szombat, januárius 26. Előfizetési árak austriai értékben Budapesten, házhoz hordva. ft kr . ft kr Eg­észévre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre 8 50 Egy Erra 2 — Vidékre, naponkint postán. . . . ft kr fí lu Közévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hír. 2 — HIVATALOS RÉSZ.­ ­ cs. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 22 főt kelt legfelsőbb határozatával Péchy Ferencz s S­z­a­bó János helytartósági tanácsosokat , Pest s ill­tő meg Éjszak-Biharmegye hajdani főnökeit, valamint B­a­i­n­t­­ner János tudort, országos főtörvényszéki tanácsost s a pozsoni jogakadémia igazgatóját s S­z­l­á­v­y Józse­fet a fönnállott magyar kir. udvari kincstár titkárát, valóságos helytartósági tanácsosokká a magyar kir. helytartóságnál legkegyelmesebben kinevezni méltóz­­tatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 22-töl kelt legfelsőbb határozatával gróf S­z­a­p­á­r­y Istvánt szám­­fölötti s tiszteletbeli tanácsossá a magyar kir. helytar­­tóságnál legkegyelmesebben kinevezni méltóz­atokt. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 14-től kelt legfelsőbb határozatával, F­e­n­i­x Farkas és C­z­i­n­á­r Mór benedek-rendi papokat Sz. Mártonban, a Ferencz József rend kiskeresztjével, s Filberger Rudolfot koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben fel­díszít­ni méltóztatott. «HIVATALOS RÉSZ. Országbírói értekezlet. (Kimerítő közlés.) Az országbírói értekezlet első Illése f. hó 23 án , 11 órakor megnyílt, gr. Apponyi György országbíró ö excja elnöklete alatt s futárnokmester Majláth György ö excja s a hétszemélyes tábla egy részének jelenlétében. Az értekezletet országbíró ő excja egy beszéddel nyitá meg, melyet már f. hó 24-ki számunkban köz­lünk ; utána fölkelt G­h­i­c­z­y Kálmán : Excellentiád jeles előadása, mely Ő Felsége­k. szándékának bővebb megismerteté­sével annyi szép reményre jogosít, arra ösztönöz, hogy mielőtt a tanácskozás szőnyegén levő tárgy fölötti ér­tekezés megkezdett,ék, egy előleges indítványt tegyek. Mozgalmas időkben, minek a jelenvalók, a köz- ügyek vezetését semmi sem nehezíti annyira, mint a kölcsönös bizalmatlanság. Minden véleményárnyéklat azt véli, hogy ellenfele ármányt forral ellene,s az ellen magát védeni kötelességének tartja;ezt teszi az egyik, teszi a másik is, és nem vesz­i észre, hogy midőn csu­pán védeni vélik mag­ukat, kölcsönösen támadólag lép­nek föl, s folytonosan nevelik a bizalmatlanság és ide­genkedés anyagát. Ezen magában, mert forrása az emberi természet lényegében rejlik, igen természetes baj ellen legsike­resebb óvó­szer a tökéletes nyilvánosság. A kezdendő tanácskozás eredményét feszülten várja az ország; nagyobb figyelemmel kisérik ezt ná­lunk, mint kisérnék bárhol, mert ahol sincs annyi tör­vénytudó és a törvényt tudni vélő ember, mint épen országunkban, s nem lehet tagadni, hogy igen fontosak is az érdekek, melyek e tanácskozás által érintettek. Azt óhajtanám azért, hogy tanácskozásaink min­den legközelebb tartott hasonalmú tanácskozmányok példájára, köztudomásra juttassanak, és ezt javasolja azon körülmény is, miszerint könnyen megtörténhetik, hogy ezen bizottmány által fölterjesztendő javaslatnak czélját, horderejét és értelmét sokan tévedésbe ejtve, csak azért is félreérthetik, mert annak indokairól érte­tve nem lesznek; ezen indokokat pedig legrészlete­­si _______________________ sebben és legtökéletesebben maga a tanácskozásnak ’ folyama derü­l föl. Bátor vagyok ennélfogva kérni ex-­­ cellentiádat s a nm. bizottmányt, miszerint elhatározni méltóztassanak, hogy gyorsíró alkalmaztassák, ki az előadásokat följegyezvén, hírlapok által szokott módon köztudomásra juttassa. Ezen javaslat átalánosan hely­eseltetvén, az el­­nöklő országbíró hivatkozva arra, hogy mint az alkotmányosságnak egész életén át Live, a közü­gyek­beni nyilvánosságnak mindenütt és mindenben barátja volt. — Ki­llő gyorsíróknak már a legközelebbi ülés­hez leendő meghívását fölajánlotta. M e­­ e z e r István : Lehet, azon kevesek sorába tartozom, kik igen szívesen látták, hogy ezen nagy m­él­­­­tóságú értekezlet azon arányban halasztatott el, a­mi­lyen arányban az országgyűlés közeledett.­­ Gyöke­res orvoslás csak országgyűléstől remélhető. Törvény­­i kezésnek csak törvény lehet alapja. Mi azonkívül ho­­zatik alkalmazásba, az m­indig csak szükség­pótló, s a zavart előidézhető ideiglenesség meggyökeresítésére vezet. Részemről legczél­tányosbnak látszott volna ugyan, ha a mostani állapotot a közelgő országgyűlésig meg­tartani lehetett voln­a, hogy azután a törvényhozás, minden új provisorium alkalmazása nélkül, re integra hozza létre a bajok orvoslását. Azonban Ő Felsége kegyelmes Urunk másként parancsolt, és ezen nmagy értekezletet bízta meg azon javaslatok előterjesztésér­e, amelyekhez képest, be nem várva az országgyűlést, kellene a törvénykezést ha­zánkban összeállítani. Másrészről az eddig megalakult megyei és vá­rosi bizottmányok időközben a törvénykezés körében tettlegesen s oly' intézkedéseket tenek, melyekből el­­hamarkodás mellett beláthatlan bonyodalmak köv­et­keznek. Ily helyzetben ezen amligy értekezlet el nem háríthatja magától, hogy ő cs. k. Apostoli Felségételi megbízatása folytán határozott véleményt ne adjon. Kétkedve emeltem föl szavamat s kétszeresen meggondoltam azt, mit mondandó vagyok; nem csak azért, hogy szerénytele­ségnek gyanújába ne essem, de azért is,­­eh­ogy hazánk tagadhatlan izgultságát sza­vam által netalán még én is fokozni akarni láttassam, ha ezen amligy értekezlet bölcsesége, a volt táblánál viselt köz- és magán­életem a szélsőség vádja ellen nem biztosítanának. Véleményemet ebben nyilvánítom. Kérjük meg a cs. k. Apostoli Felségét, miszerint Magyarország alkotmányos bíróságait előbbi törvényes­­ állapotukba visszaállítani, s azzal egyetemben mind-­­ azokban, mik a m­agánjogviszonyok megzavarása nél-­­­kül történhetek, jövő esetekre nézve mind anyagi,mind alaki törvényeinket visszaállítani méltóztassék. Indítanak erre először is országunk alaptörvé­nyei, miknek megváltoztatására magunkat sem mint egyes polgárok, sem Ő Felsége megbízásából hivatva lenni n­em tartom, mert mi törvényhozói hatalommal fölruházva nem lehetünk. Reám nézve jelen esetben az 1790. 12. t. ez. döntő. 2- or. A királyi curia fölállításáról szóló törvé­nyek közt az 1723. 24. t. ez. nyíltan kimondja, hogy a királyi tábla csak secundum praescriptum patriae legum ítélhet. 3- or. Véleményemet istápolja törvénykezésünk történelme is. Hetven esztendő alatt másodszor fordul elő a királyi kúria visszaállításának kénytelensége. Midőn József császár 1790-ben rendeleteit vissza­vette, dicső utóda II. Leopold nem várta be az 1790.­­ junius fi­kára kitűzött országgyűlést; ápr. 7-én kiadott kir. leirata által, már azon évi május 1 só napjától kezdve, minden bíróságot ad pristinam formam et activitatem helyezte vissza. Ennek következté­ben mit ten a kir. tábla ? (Miután a főmirgy hétszemé­lyes tábla akkorában a húsvét utáni törvényszak alatt össze nem ü­lt) felhasználta még azon két napocskát is, melyek a beálló országgyűlési törvény­szünet előtt még fennvoltak, hogy az döbbent törvények folytán hajdani eljárását visszaállítsa. De­­ ez, engem a dolog gy­akorlati oldala is in­dít. Nekünk kivált falun sok apró bajaink vannak; mi azokkal vagyunk inkább mint a dolog politikai olda­lával e­lfoglalva; már most kérdem: ha valaki a­­levá­lasztott alispán, szolga- vagy városbíróhoz, a törvé­nyeink szerint ezek köréhez tartozó perekben vagy valami kihágás esetében fordulna és attól törvényes ítéletet is nyerne, melynek csak azon egy hibája volna, hogy nem a fenálló osztrák törvények eljárásához van alkalmazva : várjon kellene-e az ily bírót azért bün­tetni, avagy amelyikét azon most fennálló fegyelmi bün­tetéseknek lehetne reá, mint szabad választásból ere­deti bíróra alkalmazni? De tanácsolhatnám-e én jó lé­lekkel, a nélkül, hogy a magas kormány invidiosai állásba hozassák, hogy hatalma tettét alkalmazza azon biró ellen, kinek más vétke nincs, minthogy azon törvényt követte szabályul, mire a letett decretalis eskü kötelezi és nem azt, mely alkotmányon kívül szabatott elébe. Javaslatommal mindazáltal végletekre menni soha sem lehet szándékom. Törvényeknek visszaható erőt tulajdonítani hig­gadt törvénytudó nem fog. Az alkotmányos bíróságok visszaállításáig lefolyt,vagy folyamatban levő perekre, az addig fennállott törvények szerint kötött vagy elő­forduló esetekre indítványom ki nem terjedhet. Továbbá azon fogalmak szerint, melyekben én fölnevelkedtem, nálunk a királyságnak attribútuma a summus justitiarius. Még az általam idézett 1790-ik t. ez. is némi,esetekben helyt enged a pátensek kiadásá­nak és valóban inkább a törvények értelmében, mint ellenök látszanak előttem a telekkönyvek, az ősiség, az urbériség, a föld­teherm­entesítés iránt kiadott kir. pátensek, miket sem ignorálni nem lehet, sem azokat a törvényhozásig kérdésbe tenni, nekem legalább nincs szándékom. Egyébiránt nézetem hibás lehet; a megczáfolta­­tást annál szívesebben kell vennem, miután én a be­hozott osztrák törvények uralma alatt nem szolgálván, azokat oly mérvben nem ismerem , hogy hazánk bol­dogságára való hatásukat meghat­ározni, vagy árny­oldalait elősorolni tudnám.­­ Ezek azonban a részjé­­­­lekre tartoznak, miket ezen nagyméltóságu tanács­­i kormány két módon elmellőzhet ugyan ; t. i. ha vagy a­­ mostan­ oszt­rák törvényeket p­e­r c et simple meg­­hagyja, vagy a magyar törvényeket egészben, kivétel nélkül visszaállítja. Különben a tárgyhoz részletesen­­ kell szólni. Bár­mit méltóztatik a nalgy conferentia bölcsen határozni, annak hódolni szívesen fogok, de egyelőre­­ csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy azt fogyatko­zásomnál fogva be nem láthatom, miszerint a közhitel­nek, vagy a polgárok boldogságának alá kellene ásatni, ha a magyar törvények, ott a­hol lehet, visszahozat­nak; vagy hogy felállít­ható egy kir. kúria, melynek jöv­­­vőre kizárólag csak osztrák törvények szerint lehessen ítélnie. Ha azt állítanám, akkor vagy meg kellene en­­­­gednem, hogy 1853. május 1 -től fogva , mióta t. i. az osztrák törvénykönyvek, és pedig előbbi törvényes állapotunk legkisebb kimérése nélkül behozattak, ha­zánkban egy új társadalmi élet és polgárosodás kelet­kezett, vagy meg kellene egész törvénykezésünk múlt­ját tagadnom, ez nem meggyőződéséül, pedig azért tartom magamat idehivatva, hogy amit fejedelmem java mellett, hazám üdvére alkalmasnak vélek, azt kimondani kész is legyek. Kovács István az országbíró megnyitó be­szédjéből azt vélte kivehetni, hogy a közölt legfelsőbb meghagyás szerint a tanácskozás első tárgyát azon kérdés képezi, várjon a királyi tábla régi alakjában Pesten állíttassék-e vissza, avagy egyelőre maradja­nak-e meg a fennálló 6­­lőtörvényszékek az ország­gyűlés rendelkezéséig? E tekintetben ő csak az első mellett nyilatkozhatik, mert Ő Felsége m­. é. oct. 20-án kelt egyik legmagasabb kéziratában a k. kúria, és így a k. tábla, mint ennek kiegészítő részének is teljes visszaállítását megigérvén, a fejedelmi szent ígéret föl­­tétlen beváltása, szemei előtt minden más hasznossági, költségkimélési vagy egyéb tekintetet meghalad. Erre Deák Ferencz körülbelöl azt válaszolá , hogy elvileg ugyan egyetért abban, miszerint a ma­gyar törvények ismét hatályba teendők, a­mennyire csak magánjogok sérelme nélkül kivihető. De el nem­­­­ond az előtte szólott által fölállított analógiának az 1790-ki s mai korszakra nézve. Akkor az anyagi jog nem változott; eljárás­i törvényszékek könnyen állít­tathattak vissza. Míg ma az ősiség eltörlése, a polgári törvénykönyv behozatala az anyagi jog tetemes válto­zásával járt. Ő csak oly kevéssé barátja az oktrojának mint más; a kérdés tehát csak az : mennyiben lehető a magyar jog visszaállítása ? s a­mennyiben lehetlen , a hézagokat pótolni kell. G­hy­czy K.: Excellentiád utasítása szerint csak az általán­os tanácskozásra fogok szorítkozni; bocsánatot kérek, ha ez alkalommal politikai elvek fejtegetésébe is bocsátkozom , mert azt vélem, hogy alkotmányos országban a törvénykezést az alkotmányos elvek figye­lemmel tartása nélkül rendezni nem lehet. Nézetem szerint a törvénykezés rendezése körüli teendők két részre oszlanak. Az egyik azokat foglalja magában, mik a törvényhozás köréhez tartozván, az országgyűlésen intézendők el. Ezek sü­rgetős teendők ugyan, de az országgyűlésig még némi idő lévén hátra, nem rögtönzendők. A másik azokra vonatkozik, miket, az országgyűlésig is a törvénykezés körében el kell rendelni, és én csak ez utóbbiakhoz szólok. Két főelvből indulok ki: 1. Azt állítom, hogy alkotmányos szempontból soha el nem lehet ismerni, hogy ő Felségének valaha joga lett volna a törvény­kezés körében is, az országgyűlés hozzájárulása nél­kül, törvényeket hozni, változtatni; s még kevésb­é lehet elismerni, hogy ezt Felséges Urunk most tehesse. 2. Azt tartom, hogy mindig szigorún fönntartandó azon alkotmányos elv, miszerint Magyarban polgárainak személye és vagyona fölött csak az ország rendes bíróságai, csak az ország törvényei, és ezek által megállapított formák szerint bíráskodhatnak. Ezen állításokat nem indokolom, mert nem hi­­szem, hogy valaki által kérdésbe vétessenek, s csak azt jegy­zem meg, hogy az alkotmány, melyben ezen elvek életbe nem lépnének,­­ nem alkotmány, hanem annak csak formája lenne. Ezen elvekből azután önként következik. Hogy an­ Ő Felségének oly javaslatot nem ter­jeszthetünk föl, mely oda lenne irányozva, hogy az osz­trák törvénynek érvénye elismertessék s hogy a bíró­ságok a szerint ítélni legyenek kötelesek. Hogy nem terjeszthetünk föl továbbá oly javasla­tot, mely által valamely uj törvény iniciáltatnék, mert­­ ez az országgyűlésnek kizárólagos föladata, s ha nem­­ ismerjük el, hogy Felséges Urunk törvényt petreh­oz- TARCZA. Magyarország egésségü­gyi közigazgatásának alkotmányos rendezéséről. — Dr. Linzbauer tanártól. — Juste et sincere. II. így voltak és maradtak annak daczára, hogy a törvény az orvosoknak és sebészeknek általában k­i­­váltságokat engedett, a megyék szolgálati gyógy­­egyénei egyéb szolgák közé toroztattak. Ezen kelle­­metlen pajtásságból, hogy nehezen és drágán szerzett tudó­s kalapjuk és tudományos oklevelük daczára mégis a többi paszomántos csákósokk­al egy glédába állíttattak, őket a magyar kir. udvari kanczelláriának 1825. aug. 22-ki 32,687,352.1. sz. a elrendelt napi dis­­schemája sem szabadithatá meg, me­lben e rovat alatt: „Comitatus in Regnis Hugariae, Croaliae ets Slavoniae“ — a többi megyei tisztviselőkkel az orvos is a 10-dik napidij osztályban 3 ft. 12­ és a sebész a 12-dik osz­tályban 1 ft. 36 krral van bejegyezve. — Továbbá meg­­tartaték a régi szokás a megyei egészségügyi szem­ély­­zet irányában az 1844. V-ik törvényczikk mellett is, melynek erejénél fogva nem nemesek is emel­tethessenek megyei méltóságra. Elérkezett az 1847 - ki országgyűlés, melyen a magyar nemesség szabadalmas előjogairól tökéletesen lemondva — az, m­eliti status et ordines úgyszólván az összes nemzet képviseletébe mentek át, melyek alapján (nem emlitve itt az országgyűlési követeket) a megyei tiszthatóságok és velük az orvosok és sebészek is, azo­kat akár a főispán nevezé vala­ki, akár választás út­ján foglalták volt el helyeiket — újra választottak. Ezen megyei­ tiszthatóságok, mint az ország újon­nan keletkezett minisztériumai, a Pesten összegyűlt országgyűlés me­lett alig kezdék meg tevékenységüket, és a politikai s harczi bonyodalmak már leszok­ták a közigazgatási szervezet áldásos munkáját. A jog nem sokára áldozatul esett az erőszaknak. A birodalom összes tartományainak egységes kormány el­ve kimon­datott és az egykori Josefinum-rendszer mintájára egy központi bureaukratikus igazgatás hozaték be. A ma­gyarországi közigazgatás is — többévi kísérletek és többszöri megváltoztatások után — külső formájára nézve végre az 5 helytartósági­ osztály és megyehiva­talok fölállításával befejeztetett. Ezen megyei hivata­loknál a tisztiorvos részben az előbb fönnálló megyék­től vétetett át, részben újon választatott,­­ és is­mét cs. k. hivatalnok lett a részére utalt 9-ik napdíj­­osztály és 600 ft évi fizetés avaucement-jával. A járás­orvosok (rész­­t orvosok, részint seborvosok) tulaj­donképi szabályozás nélkül, előbbi s az egyes megyék szerint különfélekép kiszabott 150, 180, 200, 250,280 vagy 300 ft fizetéseikkel — ideiglenesen — megha­gyattak. A 11 év alatt, míg ezen kormány tartott, több megyei orvos és seborvos szolgálatképtelenné lett, és Ő cs. k. Apostoli Felsége a belügyminisztérium javaslatára — azoknak — hasonlóan a többi városi hivatalnokokhoz — beszámításával és mérvadása sze­rint az előbbi alkotmányos megye­ hatóságoknál töltött szolgálatidőben mért nyugdijak, valamint va­gyontalan hátramaradt özvegyeiknek legkegyelmeseb­ben kegyelmi tartásdijak engedtettek. Jelenleg a magukat újraszervező autonóm megye és városhatóságoknál az orvosok ismét újonnan vá­lasztatnak. Ezen ép oly hiven mint igazán rajzolt tényállás ny­omán a drága haza ismét visszanyert alkotmányos igazga­tásánál az elfogulatlan politikus, s a szabályzott igazgatás alapelveivel jártas gondolkozó és humánus hazafi előtt következő kérdések merülnek fel : 1) Mostantól fogva a megszüntetett közp­­igaz­gatás után — micsoda pénztárból fizethessenek ezen nyugdíjak és kegy­tartás pénzek , miután annakelőtte a szolgálattevő megyei egésségü­gyi személy­zet ily emonumentumokban nem részesült. 2) Mostantól fogva a megyei orvosok a többi megyei tisztviselőkkel egyenlők legyenek-e, és úgy­mint ezek, a törvényesen lefolyt hivatalidő kitöltése után újra választassanak-e? 3) Mikép kelljen a) az öregség vagy betegség következtében szol­gálatképtelenné lett köz-egésségügyi hivatalnokokról, az esetre, ha ezek első választásuk után megszabandó disciplináris szabályok alapján hivatalukban megha­­gyandók lennének, gondoskodni, miután a megyék­nek saját nyugdíjalapjuk nincs; továbbá b) mikép fog általában az élet viszontagságai által elszegényedett s a magángyakorlat terére szorí­tott gyógyszernél­­zet, vagy azok, kik rövidebb hosszabb szolgálati idő eltöltése után újra ismét nem választat­nak, szükséges segély esetében ennek részesévé té­tetni? A központi kormányzat eltörlése után — mely pénztárból fizettessenek ezen nyug- és kegy­díjak? miután ezelőtt a megyei egészségügyi személyzet ily előnyökben nem részesült. Hogy a kérdés megoldásához szólhassunk, szük­séges még egy előkérdésre felelnünk: ki nyugdí­­jaztatott hajdan Magyarországban, és mily szolgálati időt igényel a nyugdíjazás ? Hajdan csak az országos dicasteriumoknál és más királyi hivataloknál alkalmazott hivatalnokok nyertek közönségesen az austriai nyugdíj szabályokban megalapított elvek szerint nyugdíjakat vagy pe­dig úgynevezett p r o v i s i­ó k­a­t. Hogy annak legal­sóbb tikára valakinek igénye legyen, 10 évi szolgálati időt kell­ kibizonyítania. Midőn végre több ideiglenes kormányzati kísér­letek után 1852-ben az ország központosított bürokra­tikus kormányzása megalapítottnak látszott — a me­gyei hivatalok rendezése alkalmával a nyilvános egés­­ségü­gyek kezelésére egyedül csak a megyei orvosok vetettek föl definitive a megyei hiva­talnokok közé ; az azelőtt fönállott k­ö­z­p­o­n­t­i m­­e­­gyei sebészek egészen kihagyattak; a korábbi rendszer kerületi orvosai pedig, kik részint orvosok, részint sebészek voltak — és a ke­rületi bábák, mikép már említők, az egyes me­gyék által kü­lönbözőleg megszabott fizetéseikben ideiglenesen meghagyattak. A cs. k. belü­gyministérium — később a cs. k. országos kormányzat — által történt első kinevezé­sek alkalmával — csak kevés eseteket kivéve — több­nyire a korábbi alkotmányos egészségü­gyi kormányzat egyénei rendeltettek orvosokat, és pedig minden megyében csak egy orvos nevez­tetvén ki, holott azelőtt többnyire kettő volt. Így történt, hogy néhányan a korábbi szolgálat­ban megőszült megyei orvosok közül a kineve­zések alkalmával mellőztetvén, néhányan pedig a cs. k. szolgálatba lépett orvosi­k közül néhány év múlva hivatalképtelenekké lévén — tett szolgálataik tekinte­téből nyugdíjazás vagy legalább kegydíjazásukért fo­lyamodtak ; ugyanezt tették a korábbi időkből szárma­zott, aggá és erőtlenné lett kerületi orvo­sok és bábák. Maradhattak-e kihallgatatlanul oly férfiak ké­relmei , kik p.­p akkor, midőn folyamodtak, már a 70 évet is túlhaladták, kik ifju korukban a hazaszeretet szellemétől áthatva, már 1809 ben mint fölke­lési orvosok föláldozással, buzgóan és kitüntetéssel szolgáltak , azután pedig fi­zetéstelen megyei szolgálatba léptek, és csak sok évek múlva jutottak fizetésbe, — egész életüket bazájoknak s a szen­vedő emberiségnek áldozván és nyilvános hivatalaik gyakorlatában , miképen ezt hiteles bizonyítványokkal kimutatták, testi bajokat és nyavalyákat öröklöttek ? Szózat gróf Széchenyi István tisztelőihez. A magyar nemzeti muzeum könyvtárának azon ter­me, mely főleg a magyar kéziratok gyűjteményét foglalja magában, a lelkes magyar hölgyek által múze­umunk termei fölszerelésére beküldött pénzösszegből jelen­leg pompásan bútorai­tátik s diszittetik. E termet ékesi­­tendi a m. n. muzeum halhatatlan érdemű alapítója gróf Széchenyi Ferencz életnagyságú képe ; s ezért S­z­é­c­h­e­­nyi-t­eremnek nevezendjük. Illő tehát, hogy ugyane teremben annak fia is, a legnagyobb magyar, a hazasze­retet áldozata, gr. Széchenyi István, oly szellemi emlék által legyen dicsőítve, mely századokig emlékeztesse az utódokat e rendithetlen jellemű hazafira, kit a bon javára kivivett nagyszerű vállalatok tevének feledhetlenné, s kit a határtalan bonszerelem olthatlan lángja a nyugvást nem ismert tevékenység legfelsőbb fokán csak akkor engede megpihenni, midőn életével válthatá ki hazája újabb sza­badságát. — Ő rendkívüli hazafi volt. Legyen tehát ama neki szentelendő szellemi emlék is rendkívüli! Képezzék ennek min magunk által teremtett alkatrészét saját kezünk művei, mint hazafiságos kegyelet s végnélküli tiszteletünk jelképei s zálogai. Állítsunk öszve egy országos emlék­könyvet, mely „gróf Széchenyi Istvánnak szen­telt nemzeti emlény-­ czimét viselje. Legyen ez oly nagy­szerű, milyen még sehol sincsen, mely méltó legyen nagy nevének örökítésére­, a magyar nemzet magasztos érzel­mei tanúsítására. Járuljunk ezrenként, mint élő tanúi vala­mint nagyszerű tetteinek, úgy elhuny­tának is, ez emlék létesítéséhez saját kezünk munkáival, s bizonyítsuk be tettleg azt, mit a közelebb lefolyt hónapokban érzelmeink oly szokatlan élénkségű magasztos nyilvánítása mutatott be a nagy­világ egyetemének. Azon jóváhagyás folytán tehát, melyet a magyar nemzeti múzeum nevében mi alakk­ottak e terv valósítha­­tása iránt a nm. magyar kir. helytartótanácstól legköze­lebb megnyerni szerencsések valánk, felkérjük és szólít­juk mindazokat, kiket az öszves hazában néhai gróf Szé­­cheny­i István szelleme k­ént a tisztelet, kegyelet és szeretet­­ gyengéd érzelme egy nagyszerű koszorúban rokonított, nyújtsanak segédkezet e nemzeti emlék minél pompásabb, minél nagyszerűbb alkothatásához ! Küldjön be t. i. e czélra minden részvevő egy saját­­ aláírásával ellátandó emléklapot (milyet családkörökben barátink s rokonunk emlékkönyveibe szoktunk adni) melyre kötött vagy kötetlen beszédben írott s gr. Szécha

Next