Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)

1861-03-01 / 50. szám

biztosságot a politikai vétségek esetei­be­n? A legfőbb erősség, melyre támaszkodnak azok, kik mint az összes régi magyar törvényeknek, úgy a magyar büntető­jognak is teljes restitutióját sürgetik, azon alapszik, mikép az osztrák bűntő­törvény az al­kotmányos szabadsággal összeegyeztethessen, azon ve­szélyek folytán, melyekkel azok a politikai vétségekre vonatkozó szigorú szabályaik folytán minden szaba­dabb alkotmányos tevékenységet, egészen a macici­­pális szólásszabadságig nagy mértékben fenyegetik. Nem akarják ezt tagadni, és e részben az osztrák törvényhozást mentegetni, mely úgy látszik Európa legpolgárisultabb nemzetének a francaiaknak ebbeli törvényeik ismert rendkívüli szigorától elmaradni nem akart. Hanem azt kérdjük: váljon a mi törvényeink nyujtottak e e tekintetben több biztosságot, a magas­ fokra emelt szabadelvű­ tevékenység s mozgalom szá­mára nagyobb tért és szabadságot? Vizsgáljuk ez ok­ból magokat az ide vonatkozó törvényeinket. Legfőbb politikai vétségeink a crimen lesne, mely a perduellioval egynek vétetett, és a nota infide­­litatis mint tudjuk az 1715: 7. L czikkely s ennek alapjául szolgált I. István II. könyv 51. Kálmán II. könyv 6. fejez. és Verbőczi I. rész. 14. sz. továbbá az 1723 . 9. tcz. szabályain alapultak. I. Istv. I. k. 61. fej. 1. § rendeli: Si quis contra Regis salutem aut dignitatem, quolibet modo aliquid conspiraverit, aut conspirare aliquid tentaverit, seu tentanti scieuter cousensent, anaikcmatisetur és 2. §. Vei siquis huiusmodi aliquem noverit etprobare valens non indicaverit — praedictae subjaceat dauinationi. Ugyanezt tartalmazza Kálmán II. k. 6. fejezete is. És az 1715. 7. tcz. mely a crimen lesac eseteiben való eljárás­i büntetésekről rendelkezik, azokat az idé­zett István Kálmán-féle törvények szerint kívánta ki­jelöltetni. A nóta bűneseteit pedig különösen a Werbőczy I. r. 14. sz. hivatkozásával az 1723. 9. tcz. igy határozta meg: Evidenter semet erigentes et oppenentes contra statutum publicum 8. Coronae, R. maiestatis et Regni stb. stb. E tartalomból láthatni, mikép ezen törvényeink oly tág értelemmel bírtak, mikép alájok majd minden szabadabb politikai működések vonhatók, s általuk azokban a legsulyosb politikai vádak is előidézhetők voltak. Azon nagy terjemet engedő szó : salus és digni­­tas minden tényre kényszeríthető, mi bármi távolról is elentétbe jön a statusquo tényezőivel; mi csak legke­vésbé is korlátolni akarható a felség jogait, hatalmát s politikai befolyását — tehát majd minden alkotmá­nyos mozgalom s törekvés is, mi pedig nagyon is ter­mészetes lehete azon nyirbálások s megtámadások folytán, melyeknek a nemzet alkotmányos jogai száza­dokon át mindig kitéve valónak az austriai kormány részéről. Elég lehete arra a legtávolabbi, tettleges megkezdést nem is feltételező, kísérlet, elég bármily­­ csekély körű összebeszélés, sőt arról a legtávolabbi tu­dat is. A kísérlet tág alkalmazhatása folytán minden cselekvés s befolyás, nemcsak anyagi, hanem a szel­lem­eb alája volt vehető. A status publicus hasonlóan kiterjeszthető az összes statusquora, az államrendszer minden intézmé­­­­nyére. Míg az erigentes et opponentes szinte a szellemi é­s anyagi működés minden nemeire alkalmazhatók. Ezeket nemcsak a fegyveres conspiratiókra, ha­nem a békés tanácskozási egyesülések s összejövete­lekre is ki lehet­ terjeszteni. Nemcsak a valódi felfor­gatás, a forradalom, hanem a szabad reform mozgalom is tárgyává tétethetett. Nemcsak a fegyveres fellépé­sek, hanem az írásbeli közlekedések, szónoklatok szinte alája vonathattak. Tehát az alkotmányos moz­galmak, az erélyes­ reformküzdelmek, szabadelvű szó­noklatok nem voltak s nem lehettek veszélyeik elől biztosítottak. Nem említve az ebbeli eljárás jellemét, mely nem­csak azon okból volt szentfoltja nemzeti jogunknak, mert határtalan titkosságon alapult. Inneni azért is, mivel a feladókat is megengedő tanukul használtatni, az idézést minden kivétel nélkül kizárta, és a hamis vádakat — büntelenségük elősegélése által (1715. 7.­­ez. 9. §.) tetemesen lehetővé tette. Mindezek pedig legtávolabbról sem agyrémek, legkevésbé sem képzelt rosszak. Azok, kik mint mi, nemcsak a lefolyt szomorú 10 év , hanem a 48 előtti közéletnek történelmeit is jól ismerjük, tudni fogják, mikép törvényeinknek e veszélyei valódi tényeken alapszanak, s meg­lett dolgokból merittetnek. Vájjon miért is börtönöztetett a honnak egyik legnagyobb fia Wesselényi? Talán konspirált, talán forradalmat kisértett, talán a trónt akarta fölforgatni? legkevésbé sem. Ő csak szabadelvű beszédeket tartott, melyekben a hon üdvét magában rejtő reformokat sür­gető, sürgető különösen a jobbágyok fölszabadítását, a hűbéri bilincsek lerontását, a haza boldogulásán mé­regként rágódó osztálykü­lönbségek megszüntetését — mi később be is következett Ez tulajdonittatott neki politikai vétkül, rá­togatván, hogy azáltal az államren­det támadta meg s akarta fölforgatni. Hát Kossuth 1840 előtti politikai pere és börtö­­n­ültetése honnan kele­­kezett ? Épen oly működésért, szabadelvű beszédek , levelezésekért, melyeknek con­­spiratióhoz, forradalomhoz semmi közük sem volt, de a melyek az 1715. és 1723 ki­s egyéb törvények ér­telme alá vétettek, és mint ilyenek szigorú bünhödést eredményeztek. Tudjuk, mikép Lovasi, Tormási stb. fiataljaink üldöztetése és fogsága is nem alapult sulyos­ vétsége­ken. Neki említve száz még száz ad­iót, mely a kir. fiskus által szabadelvű államférfiaink ellen különböző időkben mind csak a szabadelvű szónoklatokért emel­tettek volt. Nem lehet tehát semmi okunk visszakiváln­i eb­béli törvényeinket sem. m. k. Extradatum per Joratum Privilegii Oppidi Rácz­­keve Notarium Gregor. Lukátsy m. k.“ Hogy ezen másolat az eredetivel mindenekben megegyez, hitelesen bizonyítjuk. — Kelt Komáromban április 29-én 1838. Szathmáry Dániel m. k. t. ns Ko­márom vármegye fősz. bírája (p. h.) Ghyczy Mátyás m. k. azon t. n. vármegye esküttje. (p. h.) Napi újdonságok. * A nemzeti kör választmányi tagjainak számát nyolcsvanra emelte. * A dunagózhiv­ózási társaság elhatározta, hogy a Széchenyi emlék fölállításához hallhatatlan alapítója iránti kegyeletből 3000 fírral fog járulni. * Az akadémia palotájára beérkezett három építési terv közöl mint halljuk, a kitűzött jutalomra H­e­n­s­z­­­­mann urnak Frey és Gerstl urakkal társaságban készí­tett terve érdemesíttetett, azonban ugyanekkor azt is halljuk, hogy az építőművészekhez további fölhívás fog intéztetni újabb tervek beküldésére, még­pedig ezúttal, mi czélszerűbb is — a választandó Btyl kikötése nélkül. " Reméljük, hogy ez újabb fölhívás úgy fog szerkeszteni, , hogy Európa legnevezetesb művészei résztvehessenek a pályázatban. * A Pachl-teremben jövő vasárnapra hirdetett el­ső classikai zenély a quartet-tagok egyikének rögtöni és súlyos megbetegedése következtében későbbre ha- Usszatotk * Világhírű hegedűművész hazánkfia J­o­a c­h i­m a hannoverai király zenekarnagya f. hó 5-én körünkbe érkezik, s egy nagy hangversenyt ad, a­mely ritka műélvezetre annyival inkább figyelmeztetjük a közönsé­get, miután e művész további kötelezettségénél fogva már­­tius 19-én ismét Londonba záratik. * Erkel „Bánk bán“ daljátékához a nyitányt később h­ondja meg. Ha jól emlékezünk, a remek Hattyú-dal is később foglaltatott be a Hunyady László nemzeti daljáték keretébe, hol azóta az opera egyik legbecsesb gyöngyét képezi. b óhajtjuk, hogy a Bánk bán nyitánya is hason­­lólag érvényesítse magát. * (Jnenezer kalapgyárnok ismét számos megrende­lést kapott külföldről magyar kalap-mintákra. Kívánatos, hogy azt is úgy keressék, a­mi a magyar kalap alatt van. * A műegyylet ideiglenes titkárától a következő hir­detés közzétételére kérettünk meg: „Azon óhajtás, mely hazánk művészei között évek óta él s a műkedvelő kö­zönségnél is viszhangra talált, hogy t.­­ a hazai képző­művészet előmozdítására oly művészegylet ala­­pittassék, mely a művészetnek nemzeti irányt adjon , több érdekeltek fáradozása következtében végre valósult, s erre nézve az engedély hatóságilag meg is adatott. En­nek folytán van szerencsénk jelenteni, miszerint az ala­kulandó mű­vészegylet mártius hó 3. napján d. e. fél 10 órakor a m. tudományos akadémia szállásán — Trattner­ Károlyi híz első emeleten — közgyűlését tartandja, melyre a művészek, műkedvelők és a haza minden rangú leányai a polgárai ezennel tisztelettel meghivatnak.“ * Azon losonczi szám­om eseményre nézve, mely ott mint a P. L. után irtuk, az utóbbi vásár alkalmával tör­tént, ugyane lapnak a következő helyreigazítást küld­ték be : Először is az említett eset nem nyílt piaczon,hanem egy vásáros bódéban történt; — továbbá nem is vásári hajtólevél miatt támadt a vita, hanem más szokott adás­­vevési összekoc­czanás szolgáltatott arra okot; — végre a pandúr puskája véletlenül sült el. Fájdalom, csak az az egy marad igaz, hogy az illető szegény embert a lövés gyomron találta. * Izsákról írják, hogy a város felső végén a Csikér patak partjának emelkedett részén szőllő-ásatás alkal­mával 3 lábnyi mélységben egy római temetőre bukkan­tak, hol egy 120 fontos bomba nagyságú s alakú hamv­­vederre találtak, melynek belső ter­méje egy akó vizet befogadni képes, s minő nagyságút aligha találhatni a bécsi és párisi múzeumokban; anyagja fekete, égetett máz­­talan cserép. Nagy kár, hogy a pénzért lihegő együgyü mun­kás nép egyik oldalát bezúzta. Találtak még két más, ki­sebb fedővel ellátott, s szájával lefelé fordított urnát is, melyeket a tulajdonosok Szabó István biró és Szé­lesi Lajos urak a nemzeti múzeumba fognak bekül­deni. Végre találtattak még egész emberi és ló­ csontvá­­zak. Az emberi csontvázak iszonyú formátlanok, kiülő felső álkapotával s közel a homlokhoz eső orrlyukakkal, miért a nép kutyafejű tatároknak hiszi őket. Valóban, nem le­hetetlen, hogy e pont később valami csata alkalmával ta­tár temető lehetett, mely minden esetre megérdemli a ré­giség­­társulat figyelmét. * Patterson-Bonaparte asszonyság és fia a szajnai törvényszék ítélete ellen, melyet minap mi is közöltünk, felebbezését bejelentette. A magyar Ind. Akadémia sz­épi­ro­d­a­lm­i és nyelvészeti osztályainak febr 25-dikei ülésé­ben F­o­g­a­r­asy János a személyragok viszo­nyairól a birtokra és tárgyra értekezett. — Néhány hét előtt egy nyilván műkedvelő nyelvész egy ér­tekezést, vagyis inkább mutatványt küldött be, mely a magyar nyelv felfejtett bölcselmének előhírnöke akar lenni; a titkár úr most az azon dolgozat megvizsgálására kiküldött bizottmány jelentését olvasta fel, melyből kitet­szik, hogy szerző oly után jár, hova őt a magyar akadé­mia nem követheti. A „szanszkritu szót pl. szerző igy fejti meg, hogy annyi mint szánts és kerítsd be, ad nor­­nam „Löffel“ , le-fel, „Mauth“ , ma­ut. — Gróf S­z­a­­p­á­r­y Antal a testgyakorlati intézet elnöke a testgyakor­­latot tárgyszó munkát Zimányi Józseftől küldé be, hogy az akadémia nyelvi tekintetben vizsgáltává meg. A mun­ka Bugát Pál és Szőnyi Pál tagoknak adatott ki. Azután az akadémiához három oldalról beküldött fel­szólítások a stenographia ügyében kerültek szőnyegre. Er­re nézve az végeztetett, hogy a gyorsírási ügy nem tartozik az akadémia teendőinek körébe, az akadémia tehát e te­kintetben nem tehet egyebet, mint azt, hogy az ügyet a kormány figyelmébe ajánlja. — K­u­b­­­n­y­i Ferencz indít­­ványozá, hogy az akadémiai épületre vonatkozó tervraj­zok a nagy­közönség számára is állíttassanak ki, s hogy az igazgatóság által kinevezett bizottmányhoz, mely a ter­vek megvizsgálásával s a legalkalmasabbnak kiválasztá­sával van megbízva, az akadémia rendes és levelező tag­jai közül is néhányan küldessenek ki az akadémia által. Ez indítványhoz többen szóltak, Tóth Lőrincz felvilágo­sító nyilatkozatából arról értesültünk, hogy herczeg Esz­­terházy Pál képtárát fogja az akadémiai palotában felállí­tani, s azért előlegesen neki is fognak beküldetni a ter­vek, a hogy véleményét a képüári helyiségek tervezett el­rendezéséről nyilváníthassa. Azután pedig a tervek min­den esetre a nagy­közönség számára is fognak kiállíttatni. Egyébiránt Kubinyi indítványa elfogadtatott. Csengery az igazgató tanács jegyzőkönyvének azon pontját olvasá fel, mely az akadémia 1861-diki költségvetését tárgyazza. Az akadémia jövedelme körül­belül 46.000 ft fog tenni; ebből a tisztviselők és tagok fizetésére 13,000, az írói díjakra és nyomtatási költsé­gekre 4000, a történelmi bizottság számára 6750, a mathematikai és természettudományi bizottság számára 3500, az archaeologiai bizottság számára 1700, a statis­­tikai bizottság számára 2560, a könyvtár számára 1200 ft rendeltetett.­­ Végre néhány újabb adakozás jelen­tetett be, többi közt gr. Zichy Ferraris Bódog 500 ft az akadémiai épületre s ugyanannyit a tőkéhez, dr. Mosko­­vics 105 ft az épületre adtak. Hunfalvy János: Országbírói értekezlet. Pest, febr. 28. Mindenekelőtt fölolvastatott egy újoncan 15 tagból alakult alválasztmánynak az öröködési rendre nézve szerkesztett közvetítő javas­lata, melyben eltérőleg az első választmányi vélemény­től, az e tekintetben létezett hazai törvényeink kiindu­lási pontul v tetvén, az ezekben az ősiség és jogegye­netlenség eltörlése által támadt hézagok pótolása az említett törvényeink szellemében készült intézkedé­sekkel megkísértetett. Nem lévén még idő ezen javaslatot nyomtatás­ban a tagok közt szétosztani, az e fölötti tárgyalás újólag elhalasztatott, s az illető választmánynak alper­­rendtartásra való javaslata — mely később közöltetni fog — vétetett tanácskozás alá. Ennek a végrehajtásig szóló első 3 fejezete kevés módosítással elfogadtatott. Ez iránt a tanácskozás holnap folytattatok. Ib­ák Ferencé beszéde. Febr. 25. Azon. kellemes helyzetben vagyunk, Deák Ferencznek az országbírói értekezlet február 25-ki üllésében a polgári jog ügyében tartott be­szédét előlegesen közölhetni: „Engedje meg a nm. értekezlet, hogy elmond­hassam egyszer mindenkorra nyíltan és tartózkodás nélkül nézeteimet azok felett, mik tanácskozásaink fo­lyamában régi törvényeink visszaállítására s az oetrog­­rozásra,­­ a mi helyzetünkre, s különösen a közhan­gulatra vonatkozólag, ma is, a múlt napokban is álta­lánosságban felhozattak. Az octoberi diploma tért nyitott a magyar alkot­mányosság ismét­ életbeléptetésére, s a köztörvényha­tóságok alkotm­ányszerű autonómiájának visszaállítá­sát kimondotta. A köztörvényhatóságok elfoglalták e tért, szervezték magukat, s követelték , hogy mivel a törvénykezés az alkotmányszerű autonómiának egyik alkatrésze, a magyar bíróságok is haladék nélkül visz­­szaállittassanak, s a régi magyar törvény ismét életbe lépjen. Az 1848-ik évi törvények hazánk institutióinak uj alakot adtak; más szellem, más kiindulási pont volt, mely azok alkotásában alapul szolgált, s ezen új alak teljesen és tökéletesen democratián alapul. A közbejött események meggátolták a részletes kifejlő­­­­dést. Következett a szomorú emlékű 12 év, mely alatt­­ idegen hatalom nélkülünk rendezte azon viszonyokat,­­ miket az 1848-iki alapon magunknak kellett volna­­ rendezni; nem csoda tehát, ha minden, mi ekképen­­ támadott, gyűlöletes jön, még azon részében is, mit s talán mi magunk sem intéztünk volna máskép, — gyű­löletes a hatalom miatt, mely azt l­ehozta, s a mód miatt, melylyel a hatalom eljárt. De a 12 év folytán az absolút hatalom által be­hozott törvények alatt számtalan magán jogviszonyok keletkeztek, miket mellőzni nem lehet, s keletkeztek oly intézetek, mik felett csak a legnagyobb óvatosság­gal lehet rendelkezni. Ámbár tehát minden magyar teljes joggal azt kívánta, hogy az önkony­ szabta törvények helyett az országgyű­lésileg alkotott régi törvények lépjenek is­mét életbe, azt csakugyan senki nem akarta, de józa­non nem is akarhatta , hogy a magánjogviszonyok megzavartassanak, vagy a törvénykezésben általános anarchia támadjon. Az alapeszme tehát régi törvényeinknek vissza­állítása. De ezen eszmének valósításánál főszabály az, hogy a magánjogviszonyok meg ne zavartassanak. Ezt akarta — úgy hiszem — Ő Felsége is, mi­dőn az országbírói értekezletnek összehívását megren­delte. Ezt tartottuk szemeink előtt mi is tanácskozá­saink folytában. De a magánjogviszonyok méltányos és óvatos figyelembe­vételén felül van még egy elv, mit én magamra nézve szintúgy kötelezőnek tartok ; az tudniillik , hogy semmi oly javaslatot ne tegyünk, mi az 1948-ik évi törvények demokratikus szellemét ismét felforgatná, a törvény előtti egyenlőséget megsemmisí­tené, az osztályok közötti gyűlölt különbséget ismét visszaállítaná; egy szóval, habár ideiglenesen is, ment­hetetlen visszalépést foglalna magában, s meghiúsí­taná a nemzetnek 1848-ban tettleg nyilvánított azon törekvését, hogy a magyar nemzet a törvény előtti egyenlőség által is az európai művelt nemzetek szín­vonalára emelkedjék. Ne tegyünk ily javaslatot még akkor se, ha azt valamely részben régi törvényeink visszaállítása hozná magával. Miután régi törvényeink visszaállítása volt az­­ alapeszme, első kérdésnek annak kellett volna lenni : s várjon a régi törvények teljesen, tökéletesen, úgy mint s azok 1849 előtt fönnállónak, minden változtatás min­­­­den hézagpótlás nélkül ismét életbe léphetnek-e , a magánjogviszonyok megzavarása nélkül ? Ezen kérdésre tagadó jön a válasz, még azok ré­széről is, kik minden változtatást a lehetőségig elle­neztek. Elismerték ők is , hogy a lefolyt 12 év alatt behozott telekkönyvek képezik jelenleg birtokviszo­­­­nyainknak s hitelünknek alapját; elismerték , hogy a telekkönyveket félrelökni nem volna tanácsos ; elis­merték , hogy azok rendes folytatását még csak fel­függeszteni sem lehet, mert azok vezetésében a szaka­datlan folytonosság szükséges. Nem tagadták , hogy van régi törvényeink között oly rendelkezés is, mely újabb törvény által megszüntetve ugyan nem jön, de­­ miután alapja megszűnt, azt tovább is fenntartani igaz­ságtalanság volna ; mint például az 1848-ik évi IX. tezikkely, mely az urbériséget vesztett földesurak köl­csönből eredeti adóssági tartozásait felmondhatatla­­noknak rendeli mindaddig, mig a törvény máskép nem rendelkezik. — Mert e törvénynek egyedüli alapja az úrbéri veszteség volt, de minthogy e veszteségért a le­folyt időkben a kárpótlást már fel is vették a földes­urak, a fel nem­ mondhatás nem volna többé moti­válva. Nem hozták kétségbe, hogy a büntető gyakor­­­­lat és régi büntető törvények azon rendeletei, mik a­­ befogatásr­i, büntetések nemeire, feljebbvitelre nézve nemes és nem-nemes között lényeges különbséget tet­tek, még csak ideiglenesen sem volnának többé visz­­szahozhatók. És vannak effélék polgári s hiteltörvé­­nyeinkben is. De ha a régi törvényeket minden változtatás nélkül, teljesen, tökéletesen ismét visszahozni nem lehet; ha vannak hézagok, miket pótolni kell; vannak oly rendelések, miket mint lehetetleneket változtatni szükséges­. Feladatunk egyéb nem lehet, mint gondo­san megvizsgálni az anyagi s­alárd törvény­eknek min­­­­den egyes részénél, ha a régi törvényeknek arra vo­­­­natkozó rendeléseit életbe lehet-e ismét léptetni, a­nélkül, hogy a magán-jogviszonyok megzavartassa-­­ sanak, s a­nélkül, hogy democraticus institutiójnk szel­lemének fölforgatásával az osztályok közötti gyűlöle­tes különbség, habár csak ideiglenesen is, visszaho­­zassék ? Midőn tehát közöttünk valamely kérdésnél véle­ménykülönbség merül föl, ez nem származik egyrész­ről a német törvény iránti előszeretetből, másrészről azon törekvésből, hogy a régi törvények minden­ rész­ben s minden áron, még a magán­jogviszonyok megza­varásának s a democraticus institutiók fölforgatásának árán is visszaállíttassanak, hanem származik azon kü­lönböző nézetből, hogy midőn egyik fél a fönnforgó kérdésben a régi törvény visszaállítását a magánjog­­viszonyok megzavarása nélkül hiszi lehetőnek, a­­ má­­sik ugyanazon kérdésben ezt lehetlennek tartja. Ismételve hallottam felhozatni azon nézetet, hogy a régi törvénynek minden változtatása s minden új sza­bály odtrogrozás; az ilyen változtatásnak vagy pótlásnak szakaszonkinti formulázása codifikálás, nekünk pedig sem octrogrozást javaslani, sem codificálásba bocsát­kozni nem szabad. Ezen nézetet én nem értem­, vagy legalább ily általánossággal nem osztom. Mert ha igaz az, hogy a régi törvényeket teljesen, minden változta­tás , minden hiánypótlás nélkül életbe léptetni nem lehet, ezt pedig senki nem tagadta, miként lehet a múlhatatlanul szükséges változtatást vagy pótlást esz­közölni? Azt sem akarhatjuk, hogy a hézagok póto­latlanul, a múlhatatlanul megváltoztatandók változat­lanul maradjanak, mert ha ezt akarnánk is, miután a társas életben a magánjogviszonyokat szabályozó tör­vényekre mindennap szükség van, a szükség kénysze­rítené a törvényhatóságokat, hogy a hiányt pótolják, s ők odtrogroznának, csakhogy egymástól különbözőleg teljesítenék ezt, s a törvénykezésben szükséges egyfor­maságot sokszínű tarkaság váltaná föl. Meg volt itt említve gyakrabban a közhangulat izgatottsága, mely annyira ragaszkodik a régi törvé­nyekhez, hogy semmi lényeges változtatást el nem fogad; előttem szólott tagtársunk pedig visszautasítva a captatio benevolentiae vádját, azt mondja, hogy ő a nemzet véleményét figyelemben tartandónak hiszi min­denkor. Használta-e valaki azon szót: captatio bene volentiae, azt nem tudom. Én a múlt napokban nem azon szóval éltem, hanem azt mondottam, hogy ezen értekezlet is részben a közhangulat izgatottságának pressiója alatt áll, és ezt, ha visszatekintünk a lefolyt négy hétre, — úgy hiszem — tagadni senki nem fogja. Én a pressió szót használtam, mit egy másik tagtár­sunk csak imént pietásnak nevezett, de a­mit én igaz néven most is csak pressiónak nevezhetek. Midőn Ő Felsége nevében ezen értekezletre ösz­­szehivattunk, nem azt kérdezték tőlünk: az osztrák törvények tartassanak e meg, vagy a régi magyar tör­vények állíttassanak vissza, mert az alapeszme nálunk is, úgy hiszem, ő Felségénél is a magyar törvények visszaállítása volt, hanem azt kérdezték , hogy a régi magyar törvényeket mennyiben és miképen lehet ismét életbeléptétől a­nélkül, hogy a magánjogviszonyok megzavartassanak ? És erre vonatkozólag ismét nem azt kérdezték, hogy minőnek hiszszük a hangulatot az országban, hanem hogy mi a mi saját nézetünk s meg­győződésünk. Midőn tehát e kérdésre felelek, én se il szabhatom el véleményemet, melyet nyilvánítok, egyik vagy másik törvényhatóság nézetéhez, sokaknak vagy keveseknek meggyőződéséhez, hanem saját meggyőző­désemet kell követnem. Nyitva áll kebelem a capa­citatiónak, származzék az sokaktól vagy kevesektől, de végre a meggyőződést, melyre jutottam, kötelessé­gem határozottan kijelenteni, hacsak hazudni nem akarok, véleményem gyanánt adva elő azt, mi mások­nak az enyémtől eltérő, sőt azzal ellenkező véleménye volt. Tiszteletben tartom én is a közvéleményt, elis­merem fontosságát még az izgatottság közepette is. Tudom, hogy a közjogi törvények gyakran a közhan­gulat izgatottságának pressiója alatt születnek. De ca­­lamitásnak tartom, ha a magán-jogviszonyok ily izga­tottság pressiója alatt intéztetnek el. Ilyenkor a jogta­lanul károsodott magánpolgárnak szava gyeng­ül), semhogy az izgatottság zaján felülemelkedjék; de azért az egyesek szenvednek, jogtalanul, gyakran igazságtalanul, s a haza sem nyer ez­által. Valamint kimondottuk véleményünket az iránt, hogy a régi törvényeknek változtatás és hiánypótlás nélküli teljes visszaállítása lehetetlen, nem kérdezve, tetszik-e véleményünk másoknak; úgy minden egyes tárgynál ki fogom m­ondani nézetemet azon kérdésre, ha azon tárgyra vonatkozó része a magyar törvények­nek visszaállítható e a magánjogok megzavarása vagy democraticus institutioink felforgatása nélkül, kimondom, ha nézetemet mások kárhoztatják is , — kimondom, ha egyedül állok is, sajnálva ez elszigeteltséget, de egyedül ez által meg nem ingatva meggyőződésemben Daczolni senkivel nem szeret­i, legkevésbé a közvéleménynyel, de nyo­morultul jártam volna el eddigi politikai pályámon, ha meg nem tanultam­ volna, hogy akkor, midőn egy­részről a közhangulat, másrészről énlelkiismeretem között kell választanom, s egyikkel vagy másikkal el­lenkezésbe kell jönnöm: inkább tűrjem a közvélemény gáncsait, mint önlelkiismeretemét. Ismétlem, hogy­ előttem is, valamint úgy hi­szem az egész értekezlet előtt, alapeszme a régi ma­gyar törvények visszaállítása, de a hol, s a­mely tárgyban azok visszaállításából a jogviszonyok megza­varását vagy institutiónk demokratikus szellemének fölforgatását hiszem bekövetkezőnek, ott kérkedés nél­kül ellene szólok , nem tartóztat az, hogy több vagy kevesebb tartatik e meg az által az osztrák törvény­­könyvből. Engem gyűlölet nem vezethet. Tudom, hogy a közhangulatban is nagyrészt politikai okokból szár­mazik az ellenszenv,de midőn a régit kénytelen vagyok valamiben változtatni, mert a régi lehetetlen, nem sub­­jective,hanem objective akarom tekinteni a teendő vál­toztatást s nem tartom helyesnek, hogy az idegen hata­lom műve iránti gyűlöletből saját polgártársainknak te­gyek kárt. Voltak esetek, midőn épen én akartam a több­ség véleményével ellenkezőleg a régi magyar törvény­nek egyes rendeletét visszaállítani, mint például csak néhány nap előtt is, midőn a csődtörvénynél a soro­zatra nézve azt vitattam, hogy a közhivatali letétemé­­nyekre nézve a régi törvény állittassék vissza. — A többség e részben az osztrák törvényt tartotta meg, mert azt hitte, hogy a réginek visszaállítását a telek­könyv s közhitel fönntartása lehetetlenné teszi. íme, egy alapeszménk volt s az alkalmazásnál eltértek né­zeteink. A mi már a jelenleg fönnforgó örökösödési tör­vényeket illeti, erre nézve már tegnap kijelentettem véleményemet s az egyes pontoknál később is el­­mondandom nézetemet. Egyet azonban nem hagyha­tok szó nélkül. Több ízben fölhozatott, és most e kér­désnél is megemlíttetett, hogy ha a régi magyar tör­vények 1848-ik évtől fogva az osztrák törvény beho­zataláig, mi 1853-ban történt, s így öt évig fönnáll­­hattak, miért nem lehetne azokat ismét életbe lép­tetni ? Ezen ellenvetésre már megjegyeztem, hogy épen az osztrák törvények és a telekkönyveknek azóta tör­

Next