Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-01 / 50. szám
biztosságot a politikai vétségek eseteiben? A legfőbb erősség, melyre támaszkodnak azok, kik mint az összes régi magyar törvényeknek, úgy a magyar büntetőjognak is teljes restitutióját sürgetik, azon alapszik, mikép az osztrák bűntőtörvény az alkotmányos szabadsággal összeegyeztethessen, azon veszélyek folytán, melyekkel azok a politikai vétségekre vonatkozó szigorú szabályaik folytán minden szabadabb alkotmányos tevékenységet, egészen a macicipális szólásszabadságig nagy mértékben fenyegetik. Nem akarják ezt tagadni, és e részben az osztrák törvényhozást mentegetni, mely úgy látszik Európa legpolgárisultabb nemzetének a francaiaknak ebbeli törvényeik ismert rendkívüli szigorától elmaradni nem akart. Hanem azt kérdjük: váljon a mi törvényeink nyujtottak e e tekintetben több biztosságot, a magas fokra emelt szabadelvű tevékenység s mozgalom számára nagyobb tért és szabadságot? Vizsgáljuk ez okból magokat az ide vonatkozó törvényeinket. Legfőbb politikai vétségeink a crimen lesne, mely a perduellioval egynek vétetett, és a nota infidelitatis mint tudjuk az 1715: 7. L czikkely s ennek alapjául szolgált I. István II. könyv 51. Kálmán II. könyv 6. fejez. és Verbőczi I. rész. 14. sz. továbbá az 1723 . 9. tcz. szabályain alapultak. I. Istv. I. k. 61. fej. 1. § rendeli: Si quis contra Regis salutem aut dignitatem, quolibet modo aliquid conspiraverit, aut conspirare aliquid tentaverit, seu tentanti scieuter cousensent, anaikcmatisetur és 2. §. Vei siquis huiusmodi aliquem noverit etprobare valens non indicaverit — praedictae subjaceat dauinationi. Ugyanezt tartalmazza Kálmán II. k. 6. fejezete is. És az 1715. 7. tcz. mely a crimen lesac eseteiben való eljárási büntetésekről rendelkezik, azokat az idézett István Kálmán-féle törvények szerint kívánta kijelöltetni. A nóta bűneseteit pedig különösen a Werbőczy I. r. 14. sz. hivatkozásával az 1723. 9. tcz. igy határozta meg: Evidenter semet erigentes et oppenentes contra statutum publicum 8. Coronae, R. maiestatis et Regni stb. stb. E tartalomból láthatni, mikép ezen törvényeink oly tág értelemmel bírtak, mikép alájok majd minden szabadabb politikai működések vonhatók, s általuk azokban a legsulyosb politikai vádak is előidézhetők voltak. Azon nagy terjemet engedő szó : salus és dignitas minden tényre kényszeríthető, mi bármi távolról is elentétbe jön a statusquo tényezőivel; mi csak legkevésbé is korlátolni akarható a felség jogait, hatalmát s politikai befolyását — tehát majd minden alkotmányos mozgalom s törekvés is, mi pedig nagyon is természetes lehete azon nyirbálások s megtámadások folytán, melyeknek a nemzet alkotmányos jogai századokon át mindig kitéve valónak az austriai kormány részéről. Elég lehete arra a legtávolabbi, tettleges megkezdést nem is feltételező, kísérlet, elég bármily csekély körű összebeszélés, sőt arról a legtávolabbi tudat is. A kísérlet tág alkalmazhatása folytán minden cselekvés s befolyás, nemcsak anyagi, hanem a szellemeb alája volt vehető. A status publicus hasonlóan kiterjeszthető az összes statusquora, az államrendszer minden intézményére. Míg az erigentes et opponentes szinte a szellemi és anyagi működés minden nemeire alkalmazhatók. Ezeket nemcsak a fegyveres conspiratiókra, hanem a békés tanácskozási egyesülések s összejövetelekre is ki lehet terjeszteni. Nemcsak a valódi felforgatás, a forradalom, hanem a szabad reform mozgalom is tárgyává tétethetett. Nemcsak a fegyveres fellépések, hanem az írásbeli közlekedések, szónoklatok szinte alája vonathattak. Tehát az alkotmányos mozgalmak, az erélyes reformküzdelmek, szabadelvű szónoklatok nem voltak s nem lehettek veszélyeik elől biztosítottak. Nem említve az ebbeli eljárás jellemét, mely nemcsak azon okból volt szentfoltja nemzeti jogunknak, mert határtalan titkosságon alapult. Inneni azért is, mivel a feladókat is megengedő tanukul használtatni, az idézést minden kivétel nélkül kizárta, és a hamis vádakat — büntelenségük elősegélése által (1715. 7.ez. 9. §.) tetemesen lehetővé tette. Mindezek pedig legtávolabbról sem agyrémek, legkevésbé sem képzelt rosszak. Azok, kik mint mi, nemcsak a lefolyt szomorú 10 év , hanem a 48 előtti közéletnek történelmeit is jól ismerjük, tudni fogják, mikép törvényeinknek e veszélyei valódi tényeken alapszanak, s meglett dolgokból merittetnek. Vájjon miért is börtönöztetett a honnak egyik legnagyobb fia Wesselényi? Talán konspirált, talán forradalmat kisértett, talán a trónt akarta fölforgatni? legkevésbé sem. Ő csak szabadelvű beszédeket tartott, melyekben a hon üdvét magában rejtő reformokat sürgető, sürgető különösen a jobbágyok fölszabadítását, a hűbéri bilincsek lerontását, a haza boldogulásán méregként rágódó osztálykülönbségek megszüntetését — mi később be is következett Ez tulajdonittatott neki politikai vétkül, rátogatván, hogy azáltal az államrendet támadta meg s akarta fölforgatni. Hát Kossuth 1840 előtti politikai pere és börtönültetése honnan kelekezett ? Épen oly működésért, szabadelvű beszédek , levelezésekért, melyeknek conspiratióhoz, forradalomhoz semmi közük sem volt, de a melyek az 1715. és 1723 kis egyéb törvények értelme alá vétettek, és mint ilyenek szigorú bünhödést eredményeztek. Tudjuk, mikép Lovasi, Tormási stb. fiataljaink üldöztetése és fogsága is nem alapult sulyos vétségeken. Neki említve száz még száz adiót, mely a kir. fiskus által szabadelvű államférfiaink ellen különböző időkben mind csak a szabadelvű szónoklatokért emeltettek volt. Nem lehet tehát semmi okunk visszakiválni ebbéli törvényeinket sem. m. k. Extradatum per Joratum Privilegii Oppidi Ráczkeve Notarium Gregor. Lukátsy m. k.“ Hogy ezen másolat az eredetivel mindenekben megegyez, hitelesen bizonyítjuk. — Kelt Komáromban április 29-én 1838. Szathmáry Dániel m. k. t. ns Komárom vármegye fősz. bírája (p. h.) Ghyczy Mátyás m. k. azon t. n. vármegye esküttje. (p. h.) Napi újdonságok. * A nemzeti kör választmányi tagjainak számát nyolcsvanra emelte. * A dunagózhivózási társaság elhatározta, hogy a Széchenyi emlék fölállításához hallhatatlan alapítója iránti kegyeletből 3000 fírral fog járulni. * Az akadémia palotájára beérkezett három építési terv közöl mint halljuk, a kitűzött jutalomra Henszmann urnak Frey és Gerstl urakkal társaságban készített terve érdemesíttetett, azonban ugyanekkor azt is halljuk, hogy az építőművészekhez további fölhívás fog intéztetni újabb tervek beküldésére, mégpedig ezúttal, mi czélszerűbb is — a választandó Btyl kikötése nélkül. " Reméljük, hogy ez újabb fölhívás úgy fog szerkeszteni, , hogy Európa legnevezetesb művészei résztvehessenek a pályázatban. * A Pachl-teremben jövő vasárnapra hirdetett első classikai zenély a quartet-tagok egyikének rögtöni és súlyos megbetegedése következtében későbbre ha- Usszatotk * Világhírű hegedűművész hazánkfia Joa ch im a hannoverai király zenekarnagya f. hó 5-én körünkbe érkezik, s egy nagy hangversenyt ad, amely ritka műélvezetre annyival inkább figyelmeztetjük a közönséget, miután e művész további kötelezettségénél fogva mártius 19-én ismét Londonba záratik. * Erkel „Bánk bán“ daljátékához a nyitányt később hondja meg. Ha jól emlékezünk, a remek Hattyú-dal is később foglaltatott be a Hunyady László nemzeti daljáték keretébe, hol azóta az opera egyik legbecsesb gyöngyét képezi. b óhajtjuk, hogy a Bánk bán nyitánya is hasonlólag érvényesítse magát. * (Jnenezer kalapgyárnok ismét számos megrendelést kapott külföldről magyar kalap-mintákra. Kívánatos, hogy azt is úgy keressék, ami a magyar kalap alatt van. * A műegyylet ideiglenes titkárától a következő hirdetés közzétételére kérettünk meg: „Azon óhajtás, mely hazánk művészei között évek óta él s a műkedvelő közönségnél is viszhangra talált, hogy t. a hazai képzőművészet előmozdítására oly művészegylet alapittassék, mely a művészetnek nemzeti irányt adjon , több érdekeltek fáradozása következtében végre valósult, s erre nézve az engedély hatóságilag meg is adatott. Ennek folytán van szerencsénk jelenteni, miszerint az alakulandó művészegylet mártius hó 3. napján d. e. fél 10 órakor a m. tudományos akadémia szállásán — Trattner Károlyi híz első emeleten — közgyűlését tartandja, melyre a művészek, műkedvelők és a haza minden rangú leányai a polgárai ezennel tisztelettel meghivatnak.“ * Azon losonczi számom eseményre nézve, mely ott mint a P. L. után irtuk, az utóbbi vásár alkalmával történt, ugyane lapnak a következő helyreigazítást küldték be : Először is az említett eset nem nyílt piaczon,hanem egy vásáros bódéban történt; — továbbá nem is vásári hajtólevél miatt támadt a vita, hanem más szokott adásvevési összekocczanás szolgáltatott arra okot; — végre a pandúr puskája véletlenül sült el. Fájdalom, csak az az egy marad igaz, hogy az illető szegény embert a lövés gyomron találta. * Izsákról írják, hogy a város felső végén a Csikér patak partjának emelkedett részén szőllő-ásatás alkalmával 3 lábnyi mélységben egy római temetőre bukkantak, hol egy 120 fontos bomba nagyságú s alakú hamvvederre találtak, melynek belső terméje egy akó vizet befogadni képes, s minő nagyságút aligha találhatni a bécsi és párisi múzeumokban; anyagja fekete, égetett máztalan cserép. Nagy kár, hogy a pénzért lihegő együgyü munkás nép egyik oldalát bezúzta. Találtak még két más, kisebb fedővel ellátott, s szájával lefelé fordított urnát is, melyeket a tulajdonosok Szabó István biró és Szélesi Lajos urak a nemzeti múzeumba fognak beküldeni. Végre találtattak még egész emberi és ló csontvázak. Az emberi csontvázak iszonyú formátlanok, kiülő felső álkapotával s közel a homlokhoz eső orrlyukakkal, miért a nép kutyafejű tatároknak hiszi őket. Valóban, nem lehetetlen, hogy e pont később valami csata alkalmával tatár temető lehetett, mely minden esetre megérdemli a régiségtársulat figyelmét. * Patterson-Bonaparte asszonyság és fia a szajnai törvényszék ítélete ellen, melyet minap mi is közöltünk, felebbezését bejelentette. A magyar Ind. Akadémia szépirodalmi és nyelvészeti osztályainak febr 25-dikei ülésében Fogarasy János a személyragok viszonyairól a birtokra és tárgyra értekezett. — Néhány hét előtt egy nyilván műkedvelő nyelvész egy értekezést, vagyis inkább mutatványt küldött be, mely a magyar nyelv felfejtett bölcselmének előhírnöke akar lenni; a titkár úr most az azon dolgozat megvizsgálására kiküldött bizottmány jelentését olvasta fel, melyből kitetszik, hogy szerző oly után jár, hova őt a magyar akadémia nem követheti. A „szanszkritu szót pl. szerző igy fejti meg, hogy annyi mint szánts és kerítsd be, ad nornam „Löffel“ , le-fel, „Mauth“ , maut. — Gróf Szapáry Antal a testgyakorlati intézet elnöke a testgyakorlatot tárgyszó munkát Zimányi Józseftől küldé be, hogy az akadémia nyelvi tekintetben vizsgáltává meg. A munka Bugát Pál és Szőnyi Pál tagoknak adatott ki. Azután az akadémiához három oldalról beküldött felszólítások a stenographia ügyében kerültek szőnyegre. Erre nézve az végeztetett, hogy a gyorsírási ügy nem tartozik az akadémia teendőinek körébe, az akadémia tehát e tekintetben nem tehet egyebet, mint azt, hogy az ügyet a kormány figyelmébe ajánlja. — Kubnyi Ferencz indítványozá, hogy az akadémiai épületre vonatkozó tervrajzok a nagyközönség számára is állíttassanak ki, s hogy az igazgatóság által kinevezett bizottmányhoz, mely a tervek megvizsgálásával s a legalkalmasabbnak kiválasztásával van megbízva, az akadémia rendes és levelező tagjai közül is néhányan küldessenek ki az akadémia által. Ez indítványhoz többen szóltak, Tóth Lőrincz felvilágosító nyilatkozatából arról értesültünk, hogy herczeg Eszterházy Pál képtárát fogja az akadémiai palotában felállítani, s azért előlegesen neki is fognak beküldetni a tervek, a hogy véleményét a képüári helyiségek tervezett elrendezéséről nyilváníthassa. Azután pedig a tervek minden esetre a nagyközönség számára is fognak kiállíttatni. Egyébiránt Kubinyi indítványa elfogadtatott. Csengery az igazgató tanács jegyzőkönyvének azon pontját olvasá fel, mely az akadémia 1861-diki költségvetését tárgyazza. Az akadémia jövedelme körülbelül 46.000 ft fog tenni; ebből a tisztviselők és tagok fizetésére 13,000, az írói díjakra és nyomtatási költségekre 4000, a történelmi bizottság számára 6750, a mathematikai és természettudományi bizottság számára 3500, az archaeologiai bizottság számára 1700, a statistikai bizottság számára 2560, a könyvtár számára 1200 ft rendeltetett. Végre néhány újabb adakozás jelentetett be, többi közt gr. Zichy Ferraris Bódog 500 ft az akadémiai épületre s ugyanannyit a tőkéhez, dr. Moskovics 105 ft az épületre adtak. Hunfalvy János: Országbírói értekezlet. Pest, febr. 28. Mindenekelőtt fölolvastatott egy újoncan 15 tagból alakult alválasztmánynak az öröködési rendre nézve szerkesztett közvetítő javaslata, melyben eltérőleg az első választmányi véleménytől, az e tekintetben létezett hazai törvényeink kiindulási pontul v tetvén, az ezekben az ősiség és jogegyenetlenség eltörlése által támadt hézagok pótolása az említett törvényeink szellemében készült intézkedésekkel megkísértetett. Nem lévén még idő ezen javaslatot nyomtatásban a tagok közt szétosztani, az e fölötti tárgyalás újólag elhalasztatott, s az illető választmánynak alperrendtartásra való javaslata — mely később közöltetni fog — vétetett tanácskozás alá. Ennek a végrehajtásig szóló első 3 fejezete kevés módosítással elfogadtatott. Ez iránt a tanácskozás holnap folytattatok. Ibák Ferencé beszéde. Febr. 25. Azon. kellemes helyzetben vagyunk, Deák Ferencznek az országbírói értekezlet február 25-ki üllésében a polgári jog ügyében tartott beszédét előlegesen közölhetni: „Engedje meg a nm. értekezlet, hogy elmondhassam egyszer mindenkorra nyíltan és tartózkodás nélkül nézeteimet azok felett, mik tanácskozásaink folyamában régi törvényeink visszaállítására s az oetrogrozásra, a mi helyzetünkre, s különösen a közhangulatra vonatkozólag, ma is, a múlt napokban is általánosságban felhozattak. Az octoberi diploma tért nyitott a magyar alkotmányosság ismét életbeléptetésére, s a köztörvényhatóságok alkotmányszerű autonómiájának visszaállítását kimondotta. A köztörvényhatóságok elfoglalták e tért, szervezték magukat, s követelték , hogy mivel a törvénykezés az alkotmányszerű autonómiának egyik alkatrésze, a magyar bíróságok is haladék nélkül viszszaállittassanak, s a régi magyar törvény ismét életbe lépjen. Az 1848-ik évi törvények hazánk institutióinak uj alakot adtak; más szellem, más kiindulási pont volt, mely azok alkotásában alapul szolgált, s ezen új alak teljesen és tökéletesen democratián alapul. A közbejött események meggátolták a részletes kifejlődést. Következett a szomorú emlékű 12 év, mely alatt idegen hatalom nélkülünk rendezte azon viszonyokat, miket az 1848-iki alapon magunknak kellett volna rendezni; nem csoda tehát, ha minden, mi ekképen támadott, gyűlöletes jön, még azon részében is, mit s talán mi magunk sem intéztünk volna máskép, — gyűlöletes a hatalom miatt, mely azt lehozta, s a mód miatt, melylyel a hatalom eljárt. De a 12 év folytán az absolút hatalom által behozott törvények alatt számtalan magán jogviszonyok keletkeztek, miket mellőzni nem lehet, s keletkeztek oly intézetek, mik felett csak a legnagyobb óvatossággal lehet rendelkezni. Ámbár tehát minden magyar teljes joggal azt kívánta, hogy az önkony szabta törvények helyett az országgyűlésileg alkotott régi törvények lépjenek ismét életbe, azt csakugyan senki nem akarta, de józanon nem is akarhatta , hogy a magánjogviszonyok megzavartassanak, vagy a törvénykezésben általános anarchia támadjon. Az alapeszme tehát régi törvényeinknek visszaállítása. De ezen eszmének valósításánál főszabály az, hogy a magánjogviszonyok meg ne zavartassanak. Ezt akarta — úgy hiszem — Ő Felsége is, midőn az országbírói értekezletnek összehívását megrendelte. Ezt tartottuk szemeink előtt mi is tanácskozásaink folytában. De a magánjogviszonyok méltányos és óvatos figyelembevételén felül van még egy elv, mit én magamra nézve szintúgy kötelezőnek tartok ; az tudniillik , hogy semmi oly javaslatot ne tegyünk, mi az 1948-ik évi törvények demokratikus szellemét ismét felforgatná, a törvény előtti egyenlőséget megsemmisítené, az osztályok közötti gyűlölt különbséget ismét visszaállítaná; egy szóval, habár ideiglenesen is, menthetetlen visszalépést foglalna magában, s meghiúsítaná a nemzetnek 1848-ban tettleg nyilvánított azon törekvését, hogy a magyar nemzet a törvény előtti egyenlőség által is az európai művelt nemzetek színvonalára emelkedjék. Ne tegyünk ily javaslatot még akkor se, ha azt valamely részben régi törvényeink visszaállítása hozná magával. Miután régi törvényeink visszaállítása volt az alapeszme, első kérdésnek annak kellett volna lenni : s várjon a régi törvények teljesen, tökéletesen, úgy mint s azok 1849 előtt fönnállónak, minden változtatás minden hézagpótlás nélkül ismét életbe léphetnek-e , a magánjogviszonyok megzavarása nélkül ? Ezen kérdésre tagadó jön a válasz, még azok részéről is, kik minden változtatást a lehetőségig elleneztek. Elismerték ők is , hogy a lefolyt 12 év alatt behozott telekkönyvek képezik jelenleg birtokviszonyainknak s hitelünknek alapját; elismerték , hogy a telekkönyveket félrelökni nem volna tanácsos ; elismerték , hogy azok rendes folytatását még csak felfüggeszteni sem lehet, mert azok vezetésében a szakadatlan folytonosság szükséges. Nem tagadták , hogy van régi törvényeink között oly rendelkezés is, mely újabb törvény által megszüntetve ugyan nem jön, de miután alapja megszűnt, azt tovább is fenntartani igazságtalanság volna ; mint például az 1848-ik évi IX. tezikkely, mely az urbériséget vesztett földesurak kölcsönből eredeti adóssági tartozásait felmondhatatlanoknak rendeli mindaddig, mig a törvény máskép nem rendelkezik. — Mert e törvénynek egyedüli alapja az úrbéri veszteség volt, de minthogy e veszteségért a lefolyt időkben a kárpótlást már fel is vették a földesurak, a fel nem mondhatás nem volna többé motiválva. Nem hozták kétségbe, hogy a büntető gyakorlat és régi büntető törvények azon rendeletei, mik a befogatásri, büntetések nemeire, feljebbvitelre nézve nemes és nem-nemes között lényeges különbséget tettek, még csak ideiglenesen sem volnának többé viszszahozhatók. És vannak effélék polgári s hiteltörvényeinkben is. De ha a régi törvényeket minden változtatás nélkül, teljesen, tökéletesen ismét visszahozni nem lehet; ha vannak hézagok, miket pótolni kell; vannak oly rendelések, miket mint lehetetleneket változtatni szükséges. Feladatunk egyéb nem lehet, mint gondosan megvizsgálni az anyagi salárd törvényeknek minden egyes részénél, ha a régi törvényeknek arra vonatkozó rendeléseit életbe lehet-e ismét léptetni, anélkül, hogy a magán-jogviszonyok megzavartassa- sanak, s anélkül, hogy democraticus institutiójnk szellemének fölforgatásával az osztályok közötti gyűlöletes különbség, habár csak ideiglenesen is, visszahozassék ? Midőn tehát közöttünk valamely kérdésnél véleménykülönbség merül föl, ez nem származik egyrészről a német törvény iránti előszeretetből, másrészről azon törekvésből, hogy a régi törvények minden részben s minden áron, még a magánjogviszonyok megzavarásának s a democraticus institutiók fölforgatásának árán is visszaállíttassanak, hanem származik azon különböző nézetből, hogy midőn egyik fél a fönnforgó kérdésben a régi törvény visszaállítását a magánjogviszonyok megzavarása nélkül hiszi lehetőnek, a másik ugyanazon kérdésben ezt lehetlennek tartja. Ismételve hallottam felhozatni azon nézetet, hogy a régi törvénynek minden változtatása s minden új szabály odtrogrozás; az ilyen változtatásnak vagy pótlásnak szakaszonkinti formulázása codifikálás, nekünk pedig sem octrogrozást javaslani, sem codificálásba bocsátkozni nem szabad. Ezen nézetet én nem értem, vagy legalább ily általánossággal nem osztom. Mert ha igaz az, hogy a régi törvényeket teljesen, minden változtatás , minden hiánypótlás nélkül életbe léptetni nem lehet, ezt pedig senki nem tagadta, miként lehet a múlhatatlanul szükséges változtatást vagy pótlást eszközölni? Azt sem akarhatjuk, hogy a hézagok pótolatlanul, a múlhatatlanul megváltoztatandók változatlanul maradjanak, mert ha ezt akarnánk is, miután a társas életben a magánjogviszonyokat szabályozó törvényekre mindennap szükség van, a szükség kényszerítené a törvényhatóságokat, hogy a hiányt pótolják, s ők odtrogroznának, csakhogy egymástól különbözőleg teljesítenék ezt, s a törvénykezésben szükséges egyformaságot sokszínű tarkaság váltaná föl. Meg volt itt említve gyakrabban a közhangulat izgatottsága, mely annyira ragaszkodik a régi törvényekhez, hogy semmi lényeges változtatást el nem fogad; előttem szólott tagtársunk pedig visszautasítva a captatio benevolentiae vádját, azt mondja, hogy ő a nemzet véleményét figyelemben tartandónak hiszi mindenkor. Használta-e valaki azon szót: captatio bene volentiae, azt nem tudom. Én a múlt napokban nem azon szóval éltem, hanem azt mondottam, hogy ezen értekezlet is részben a közhangulat izgatottságának pressiója alatt áll, és ezt, ha visszatekintünk a lefolyt négy hétre, — úgy hiszem — tagadni senki nem fogja. Én a pressió szót használtam, mit egy másik tagtársunk csak imént pietásnak nevezett, de amit én igaz néven most is csak pressiónak nevezhetek. Midőn Ő Felsége nevében ezen értekezletre öszszehivattunk, nem azt kérdezték tőlünk: az osztrák törvények tartassanak e meg, vagy a régi magyar törvények állíttassanak vissza, mert az alapeszme nálunk is, úgy hiszem, ő Felségénél is a magyar törvények visszaállítása volt, hanem azt kérdezték , hogy a régi magyar törvényeket mennyiben és miképen lehet ismét életbeléptétől anélkül, hogy a magánjogviszonyok megzavartassanak ? És erre vonatkozólag ismét nem azt kérdezték, hogy minőnek hiszszük a hangulatot az országban, hanem hogy mi a mi saját nézetünk s meggyőződésünk. Midőn tehát e kérdésre felelek, én se il szabhatom el véleményemet, melyet nyilvánítok, egyik vagy másik törvényhatóság nézetéhez, sokaknak vagy keveseknek meggyőződéséhez, hanem saját meggyőződésemet kell követnem. Nyitva áll kebelem a capacitatiónak, származzék az sokaktól vagy kevesektől, de végre a meggyőződést, melyre jutottam, kötelességem határozottan kijelenteni, hacsak hazudni nem akarok, véleményem gyanánt adva elő azt, mi másoknak az enyémtől eltérő, sőt azzal ellenkező véleménye volt. Tiszteletben tartom én is a közvéleményt, elismerem fontosságát még az izgatottság közepette is. Tudom, hogy a közjogi törvények gyakran a közhangulat izgatottságának pressiója alatt születnek. De calamitásnak tartom, ha a magán-jogviszonyok ily izgatottság pressiója alatt intéztetnek el. Ilyenkor a jogtalanul károsodott magánpolgárnak szava gyengül), semhogy az izgatottság zaján felülemelkedjék; de azért az egyesek szenvednek, jogtalanul, gyakran igazságtalanul, s a haza sem nyer ezáltal. Valamint kimondottuk véleményünket az iránt, hogy a régi törvényeknek változtatás és hiánypótlás nélküli teljes visszaállítása lehetetlen, nem kérdezve, tetszik-e véleményünk másoknak; úgy minden egyes tárgynál ki fogom mondani nézetemet azon kérdésre, ha azon tárgyra vonatkozó része a magyar törvényeknek visszaállítható e a magánjogok megzavarása vagy democraticus institutioink felforgatása nélkül, kimondom, ha nézetemet mások kárhoztatják is , — kimondom, ha egyedül állok is, sajnálva ez elszigeteltséget, de egyedül ez által meg nem ingatva meggyőződésemben Daczolni senkivel nem szereti, legkevésbé a közvéleménynyel, de nyomorultul jártam volna el eddigi politikai pályámon, ha meg nem tanultam volna, hogy akkor, midőn egyrészről a közhangulat, másrészről énlelkiismeretem között kell választanom, s egyikkel vagy másikkal ellenkezésbe kell jönnöm: inkább tűrjem a közvélemény gáncsait, mint önlelkiismeretemét. Ismétlem, hogy előttem is, valamint úgy hiszem az egész értekezlet előtt, alapeszme a régi magyar törvények visszaállítása, de a hol, s amely tárgyban azok visszaállításából a jogviszonyok megzavarását vagy institutiónk demokratikus szellemének fölforgatását hiszem bekövetkezőnek, ott kérkedés nélkül ellene szólok , nem tartóztat az, hogy több vagy kevesebb tartatik e meg az által az osztrák törvénykönyvből. Engem gyűlölet nem vezethet. Tudom, hogy a közhangulatban is nagyrészt politikai okokból származik az ellenszenv,de midőn a régit kénytelen vagyok valamiben változtatni, mert a régi lehetetlen, nem subjective,hanem objective akarom tekinteni a teendő változtatást s nem tartom helyesnek, hogy az idegen hatalom műve iránti gyűlöletből saját polgártársainknak tegyek kárt. Voltak esetek, midőn épen én akartam a többség véleményével ellenkezőleg a régi magyar törvénynek egyes rendeletét visszaállítani, mint például csak néhány nap előtt is, midőn a csődtörvénynél a sorozatra nézve azt vitattam, hogy a közhivatali letéteményekre nézve a régi törvény állittassék vissza. — A többség e részben az osztrák törvényt tartotta meg, mert azt hitte, hogy a réginek visszaállítását a telekkönyv s közhitel fönntartása lehetetlenné teszi. íme, egy alapeszménk volt s az alkalmazásnál eltértek nézeteink. A mi már a jelenleg fönnforgó örökösödési törvényeket illeti, erre nézve már tegnap kijelentettem véleményemet s az egyes pontoknál később is elmondandom nézetemet. Egyet azonban nem hagyhatok szó nélkül. Több ízben fölhozatott, és most e kérdésnél is megemlíttetett, hogy ha a régi magyar törvények 1848-ik évtől fogva az osztrák törvény behozataláig, mi 1853-ban történt, s így öt évig fönnállhattak, miért nem lehetne azokat ismét életbe léptetni ? Ezen ellenvetésre már megjegyeztem, hogy épen az osztrák törvények és a telekkönyveknek azóta tör