Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-28 / 72. szám
Első évi folyam. Szerkentto-hivatal: Barátok-tere 7. •*. 1-aő emelet. kiadó-hivatal. Barátok-tere 7. szám. földsont Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden postahivatalnál. ■■ ______ . ■■ _____ ____ SÜRGÖNY Elésirlési árak austriai értekben. udapesten, hoxhox hordva. ft kr . ft kr Egysxégre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre ft 60 Egy hóra 12 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ** kr Egétrévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ö C8. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 15-ről kelt legfelsőbb határozatával a zárai székeskáptalannál valóságos kanonokká Voarich Miklós tudort, hittanárt, az ottani központi papnövelde igazgatóját s czimzetes kanonokot, s czimzetes kanonokká Randi Pasquale ottani karvicariust s plébániai cooperatort, valamint Rad ic sich Spiridion szellemi igazgatót az ottani bittaimi papnöveldénél, s Vlatkovich Márton esperest s novegradi-i iskola kerületi felügyelőt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. VILIS HIVATALOS RÉSZ. Pest, mart. 27. Nógrád megye losonczi kerületének képviselője választói előtt elmondott lelkes beszédében többek közt azt mondá, hogy az országgyűlés előbb bele nem egyezhet a fejedelem regkoronázásába, míg alkotmányunk az angol királyné, a francziák császára, s „Olaszország királya** által biztosítva nem lesz! Tudjuk, hogy e haza legjobb s legokosabb fiai törik fel őket a birodalmi kormánynyali kiegyezés oly módjai feltalálásában, melyek alkotmányunkat a megújulható bécsi befolyások ellen biztosítják, anélkül, hogy a közbirodalom nagyhatalmi állása csonkíttassék. És íme, oly közel fekszik a bölcsek köve, hogy a losonczi kerület képviselője szinte belebotlott, föltalálva a nemzetközi jog oly szabványát, melyre az eddigi közjogi tudósok, Hugó Grotiuson kezdve Pauler Tivadarig álmukban sem gondoltak volna. Igaz ugyan, hogy mint minden nagyszerű gondolatnak, úgy ennek is vannak az alkalmazásban némely kiviteli nehézségei. Például nagy kérdés, vájjon az angol parlament helyesnek találná- e, hogy királynéja ily garantiára vállalkozzék ; mert hisz az angolok igen nagy rokonszenvet mutatnak s éreznek az olasz, magyar, lengyel s egyébb, tőlök távollevő nemzetek iránt; de még eddig soha sem mutattak kedvet akárcsak egy penny ára lőport vesztegetni azért, hogy valamelyiknek szabadságát megszerezzék vagy megtartani segítsék ; — hacsak véletlenül ópium, kén, vagy gyapjúérdekei azt nem kivánák. Ami a francziák császárát illeti, ez korunkban szent Taddaus (in rebus desperatis patronus) szerepét játsza, s valóban nem ő az oka, ha eddig is valamennyi európai, ázsiai, s amerikai államban valamire garantiát nem vállalt; minthogy ő egész leleményességét amúgy is nagy elmeéllel arra fordítja, hogy alkalomra tegyen szert, minél több állam ügyeibe avatkozni. De hogy azt a mi a vita constitutiónk iránti plátói előszeretetből fogná tenni — azt talán Losonczon sem hiszi senki. Ami továbbá Victor Emanuelt illeti, elég gondot ad neki az is, hogy ki és mikép garantírozza neki Olaszországot; Velenczéért pedig alighanem adná oda Austriának cserébe Magyarországot,az 1847-ki, vagy a 48-ki alapon-e, kérdhetnék majd — eső után. Azután végre talán még az is kissé megfontolandó kérdés volna, vájjon az austriai birodalom kész lenne-e Magyarország megnyugtatásának árán e három kezes vazalljává alázni le magát?? Befejezésül pedig bátrak vagyunk azt kér-deni — mit érnek az efféle garantiák ? Holland és Anglia remonstrált e a magyar protestánsok érdekében a septemberi pátens ellen ? — pedig ük a linzi békekötés garantiáját vállalták el. Hát Krakó? és a többi? Nem hisszük különben, hogy az olvasó komolyan veszi a kérdést. Mi is e kis tréfát csak azért említjük, mert a külföldi journalistika, mely amúgy is nem sok jót tud mondani legújabb mozgalmainkról , bizonyosan felkarolandja egy népképviselő eme nyilatkozatát is annak megmutatására, mennyire haladt már a magyar nemzet, többi között a nemzetközi jogban is. Pedig ez ellen óvást kell tennünk. A losonezi kerület képviselője régi alkotmányos bajnok létére kétségkívül csak úgy gondolkozik e tárgyról, mint akárki, ki törvényhozói hivatást érez magában, s a nemzeti képviseletben fog helyt foglalni; hanem bizonyosan csak ugyanazon szabadsággal élt, melylyel p. Palmerston, s más angol ministerek, kik választóik körében a diplomatiai fesztől mentten sok oly dolgot elmondanak, amikről tudják, hogy nagy tapsot, s éljeneket fognak aratni, de mik fölött privatim maguk is nevetnek. K. A. TARCZA: Napi újdonságok. A városkapitányi hivatal tegnapelőtt éjjel nagyobb mérvbeni elfogatásokat tön; mint mondják, százötvennél több férfi és női személyt fosztott meg „alkotmányos szabadságától,amely is abban áll: nappal koldulni, este dőzsölni, éjjel, ha lehet, rabolni. A mondott rendszabály nagy fensállót tenú s voltak, kik politikai mártyrokat is sejtettek az elfogottak között; azonban megnyugtatásul mondhatják, hogy a városházán végbevitt purificatio eredménye az, hogy az illetőknek politikai Gesinnungja lehet ugyan hibátlan, de erkölcs-philosophiájuk elöl nem biztosak a lakatok, sem a késő éjjel hazasétáló kaputosok. Ezen faja a „polgártársaknak** valóban nagyon is a nyakunkra nőtt már. — köszönetet szavazunk erélyes főkapitányunknak, ha megritkítja soraikat. * A szerb nemzeti congressusba képviselőkül választottak: Újvidék város részéről Miletic, Had- 71. ,, az újvidéki kerület részéről : Stojakovics,Stratimirovics, Mandics, Györgye ’!C. (* „Srbski Dnevnik”* szerkesztője.) Dojic, Kirna részéről: Csernovics, Stojanovics erovics; Becskerek részéről valószínűleg Sretyko, Mihajlovics, Vukov. * rp. . (Srbski Dnevnik.) . Prakonia. Budaváros választói képviselői uwa ,JóZSef és Balássy Antal tiszteletére f. .. , n a *az^n vendéglő teremében fényes lakomát *. * kimiiri, Żák, Lányai, Szalay, Gorove és KacskornWnmin » „s 8 a ^(laP°k szerkesztői is meghivattak. A fülWB Knti a,ros ki-ta Rajcsi úr elnökölt. A számos tőiköszöntés közt legnagyobb tetszést Eötvösé aratott, a ki a hazáért s a budai polgárokért emelte poharát. A társaság éjfél utáni 2 óráig mulatott együtt, s a lakomát a „Szózat** eléneklésével fejezte be. Mártius 19-ke óta jelenik meg Budán hetenkint kétszer Francisci János szerkesztősége s „Pestbudinske vedomosti** czim alatt egy magyarhoni, szláv érdeket, alkotmányos úton képviselő lap. Előfizethetni mártius 19. az év végéig 8 ft., junius végéig 3 ft., félévre 5 ft. 10 kr. — A pesti jótékony nőegylet f. é. mart. 24-től ápr. 20 ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 196 szegény számára, kik közöl 31 új és 165 már elébb is részeltetett 554 ft. 30 krt. o. é. utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 368 ft. 95 krt., s egyszer mindenkorra segélyzett 31 szegénynek 135 ft. 35 krt., az egyleti szemhályoggyógyintézet részére 50 forintot. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 39 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 20 szegény talál foglalkozást és keresetet. *A jeles A t a 1 a költeményeire, ki a Kisfaludyakkal nem csak névben és vérre, de lélekben is rokon, Szabó Richárd előfizetést nyitott. A megrendelések hozzá a Divatcsarnok szerkesztőségébe intézendők. Az előfizetési ár a példányok diszéhez mérve 1 vagy 2 a. é. frt. — A „Divatcsarnok”* az eddigi kedvelt szerkesztőség alatt ezentúl Erch Gusztáv kiadásában fog megjelenni. * A pesti Lloyd társaság közelebb tartott közgyűlésén az új,illetőleg kiegészítő választások folytán a társaság választmánya következő tagokból áll : elnök : Jálics A.Ferencz, — igazgatók: Kern Jakab, Kocfalm Eister Frigyes, Oszvald Antal. Választmányi tagok : Rebly Adolf, Bellaágh József, Burgmann Károly, Darner Gyula, Drmtsa Ignácz, Giczey Samu, Göttesmann Miklós, Herzfelder Vilmos, Hirschler León, Koppély Fülöp, Lányi J. — Perger Ignácz, — Liedemann S. F. J., Redl Miksa, Rósa Lajos, Reuaz Károly, Spitzer Garzon, Stern B., Strasser Alajos, Ullmann Károly, Ullmann M. G., Vetsey Sándor, Weisa Bernát. * A pesti henger malmi társaság f. hó 26-kán rendkívüli közgyűlést tartott, amelyben az alapszabályoknak a részvény tulajdonosok változása következtében szükségessé vált módosítása indítványoztatván, ez határozattá emeltetett. * Az érsekujvári takarékpénztár számadási kimutatásával együtt f. é. febr. 16-án tartott közgyűlése jegyzőkönyvét is átadta a nyilvánosságnak. Az elnöki beszéd örömmel érinti, miként az intézet a lefolyt 14 év alatt nem csak belsőleg, de külsőleg is folyvást gyarapodott. Mig 1848 ban és 49-ben forgalma csak 53,664 frt volt, 1860. év végén 619,514 frt 20 krra emelkedett. Ebből a nevezett év folytában ingatlan kölcsönökre 2000 ft, váltók beváltására 477,964 frt 61 kr. és előlegezési államkölcsönökre 29,905 frt 33 kr fordittatott, minek nyomán a számadási munkálatokból elkészült mérlegben az egylet 1860-ik évi jövedelme 4581 frt 67 krral mutatkozik. E jövedelem felosztása akként határoztatott, hogy ezen összegből 3000 frt mint osztalék, egyegy részvényre 10 frtot számítva, az 1860-ik évi szelvények beváltására fordittassék ; 1001 ft 67 fr pedig a tartalék tőkéhez csatoltassék. Továbbá, hogy a felmaradt 580 frtból a magyar tudományos akadémia által emelendő Széchenyi szoborra 200 frt fizettessék ki; az érsekújvári belvárosi öt tanító pedig fáradozásai elismeréséül egyenkint 40 frttal; ugyszinte az ottani külvárosi négy tanító egyenkint 20 frtal tiszteltessenek meg ; végre a helybeli szegények 100 frtban részesittessenek. — Az 1859—60 ik évi határozatok nyomán a takarékpénztári ház továbbépítésének foganatosításával egy választmány bízatott meg Hamar Pál takarékpénztári elnök úr vezetése mellett. * Sipos zaránd megyei főispánt, midőn Szászvároson keresztül utazott, a románok — írja a „K. K.“ fáklyásmenettel tisztelték meg, mely alkalommal a főispán az őt üdvözlő beszédre olyformán felelt, hogy ő mindenben az eléje szabandó törvények szerint fog eljárni. —8 beszédét „Éljen a császár** kiáltással végezte. * Szegedről Írják egy bécsi lapnak, hogy f. hó 20-n d. u. 3 órakor Tarnay Rudolf csongrádi szolgabirót szobájában agyonlőve találták. Épen néhány kihágással vádolt választó ellen vizsgálattal lévén megbízva, miután egy kilőtt pisztolyt találtak ágya alatt, gyanú van, hogy egyike a vádlottaknak követi el a gyilkosságot. A tényállásra nézve némi felvilágosítást remélnek azon levéltől, melyet közvetlenül halála előtt írhatott, s barátjához gr. Károlyi Sándorhoz intézve, ennek azonnal kézbesittetett. * A zárai nemzeti választó bizottmány f. hó 15 -én felhívást bocsátott közre e város választóihoz, melynek két lényeges pontja : az illír nyelvnek a nyilvános tárgyalásoknál leendő behozatala, — továbbá Dalmátiának Horvát-, és Tótországhoz kapcsolása. * Prágában, az ottani temetőben egy Pantheont szándékoznak emelni, melyre az adakozások már jelentékeny összegre szaporodtak, és köztük Magyarországból is foly be hazafias adomány. * Nemzeti szintusz. A tavasz úgy látszik szinpadunknak is meghozza virágszakát. Eredeti újdonságok tesznek Szigligeti Teleki-díjat nyert „ Trón vesztett “ czímű drámája, P. Szathmáry Károly „Csák Máté** történeti szomorújátéka. — Fordított újdonság Laure „Montrose“-ja, melynél az idegen irodalomból nézetünk szerint értékesebb dolgot is lehetett volna kiszemelni. — Hírszerint Offenbach operettes mintájára egypár eredeti ily daljátékocskákat is fogunk hallani, — a szöveget Bodor, a zenét Huber és Doppler írták.— A folyamatban levő szerződések igen meg fogják színpadunk személyzetét szaporítani. Az operához drámai énekesnőül Ferenczi Izabella k. a. szerződtetését rebesgetik a drámához : Priell Kornélia, a Szigligeti nővérek s Szerdahélyiné asszony nyerettek meg. Reméljük, hogy e tagok nem csak a számot, hanem előadásaink művészi becsét is növelni fogják. 72. szám —1861. Csütörtök, mártius 28. Lapszemle. A „Pest. II.“-nak Bécsből írják: „A horvát kérdés úgy látszik első keserű kiábrándulást készit a Schmering minizterium számára. Hirszerint a katonai határvidéknek a zágrábi országgyűlésem képviseltetése, mit az ottani megyék határozottan kívánnak, Sokcsevics báró azonban kevésbbé határozottan pártol, ez utóbbit már lemondásra is bírta; — azonban ez utóbbi hit alapossága iránt nem akarnék kezeskedni. — Annyi bizonyos, hogy a bán ma (2i-án) audientián volt ő Felségénél s holnap reggel Zágrábba utazik. — A katonai határvidéken kivül még az is nagy zavarba hozza centralistáinkat, hogy a horvátok nem akarnak a birodalmi tanácsban részt venni; azonföli bizonyossággal állíthatom, mikép Strossmayer püspök kijelenté,hogy Deák emlékiratával tökéletesen egyetért; e szerint bizton remélhetni, hogy a 3 századon át fönn állott köitelek nemhogy szétszakittatnék, hanem inkább újra meg fog szilárdittatni. Végre Cseh-s Morvaországban is a választások szinte egészen szláv szellemben ütöttek ki, úgy hogy a centralisták már sejtik ama kisebbséget, melyben a birodalmi tanácsban fognak lenni. Már komolyan kérdik : váljon túlélendi-e a Schmerling-ministerium a birodalmi tanácsot? Ez sorsa az elméletinek a földön !“* (Talán kora diadal még!) A„Presse“ Bécsből az országgyűlések és birodalmi képviseletről szólván, többek közt ezeket írja : „Még mindig a legtökéletesebb bizonytalanság uralkodik a fölött, mily módon fogja a magyar országgyűlés e kérdést megoldani. Míg néhányan azt mondják, hogy az országgyűlésnek nincs joga, azt vitatni, küldessenek e követek Bécsbe, miután az alaptörvény a birodalmi képviseletről már meghozta a souverain határozatot, mások azt mondják : Magyarországnak a birodalmi képviseletben, részvéte királyi propositio gyanánt behozandó, és az országgyűlésnek absolut joga van, e fölött határozni. Ez hát a két egymással ellenkező vélemény, melyeknek államjogi motívumai elég ismeretesek. A két vélemény közt áll azon kiegyenlítő javaslat, egyelőre Magyarországnak a birodalmi tanácsban részvételéről lemondani és egy bizottmány segedelmével, mely úgy a magyar országgyűlés követei, valamint a németszláv koronaországoknak a birodalmi tanácsba küldött követeiből állandó a magyaroknak a birodalmi képviseletbeni részvételét illetőleg egyességet eszközleni. Ezen kiegyenlítési javaslat, mint mondják, egy magyar mérsékelt párttól ered , azonban eddig alig meghatározható, várjon a budai országgyűlés jövőbeli majoritása elég mérvadó leend e arra, hogy ezt elfogadja, és annak még mai napig is semmi jele, hogy a ministérium hajlandó volna, esen kiegyenlítési módhoz nyúlni. A dolog jelenlegi törvényes állásit a február 26 -i kibocsátványok kijelölék. A birodalmi tanács , mely ápr. 29-re van összehíva, nem a németszláv koronaországok képviselőinek szűkebb tanácsa, hanem a „minden országok javát egyaránt érdeklő ügyeknek sürgető elintézésére“ hivatott össze. De ha az újabb alkotmány magyarázata szerint ez volna is a ministérium álláspontja, úgy a jelen körülmények közt ezen álláspont biztosítása által kevés volna megnyerve. Hogy Magyarországnak az alkotmányos Austriával egyesülése eszközöltessék, nem szabad semmi békés eszközt kísérletlenül hagyni. E miatt tehát valami transactióba kell beleegyeznünk, és ilyenre kell elkészülnünk. Egy bizottmánynak a magyar országgyűlés és szűkebb birodalmi tanács tagjaibóli összetétele csak a formát jelöli, melynek segedelmével a kiegyenlítés eszközöl- De mi legyen hát a compromissum tartalma ? A magyarok, mondják, mindenekelőtt ki fogják nyilatkoztatni, hogy ők a birodalmi képviseletben csak úgy veendenek részt, ha az mindazon attribútumokkal kétségtelenül bírni fog, melyet a magyar alkotmány a magyar országgyűlésnek ad, és ha a követek házának összealkotása oly módos lesz rendezve, mely a magyarokat a többi koronaországok számszerinti túlnyomóssága ellen biztosítja. Az őszalkotmányra tehát a fejedelemnek mindenek előtt esküt kellene tennie; a ministériumot a nép képviselői irányában felelőssé nyilvánítania, a birodalmi képviseletet az adó és újonczállítás korlátlan jogába helyeznie, és a magyar tartományok képviselőinek számát épen oly magasra tennie, mint a többi tartományokét. A magyarok csak a négy birodalmi ministériumot, a kül-, a hadügy , a pénz- és kereskedelmi ügy miniszériumait ismernék el, a kormányzat többi ágát pedig Magyarországra nézve az udvari kancellár és helytartótanács számára tartanák fönn; a birodalmi képviselet engedményei csek elviek volnának, és a határozmányok kivitelét az országgyűlés eszközlené. Ez lenne főpontjaiban egy compromissum szövege , melyet egyik magyar mérsékelt párt hozott javaslatba, mely azonban, mint mondok, még távol áll attól, hogy a magyar országgyűlésen többséget nyerjen. A jelenlegi ministérium, úgy látszik, nehezen fog engedményt tenni, mi a februári törvények ellen volna, és azt hisszük, mikép alkotmányosan csak a birodalmi képviselet volna képes, ily tárgyalásokba bocsátkozni. H Ha a magyar országgyűlés a birodalmi tanácsba nem fog választani, az alaptörvény ugyan ez esetben még fennhagyja a kormány számára a tehetséget, Magyarországnak a birodalmi tanácsba képviseletét egyenes választások által eszközölhetni, de ily választások sem történhetnének jelenleg, vagy ha történnének, azok legfeljebb igen gyanús minoritási választások lennének, és a kormány alig tenne bölcsen, ha e módot már most használná.1 a lap két évi tétele alatti változásait — és a „forradalmárokst” tisztelettel említi, ás elismerésükben találsdozik. Távol attól, hogy a „Donautg“nak belső politikájában e megtérése miatt szemrehányást tennénk, csak azon kívánságunkat fejezzük ki, hogy e lap külpolitikáját illetőleg is ily áttéréssel lepjen meg bennünket. Austriát illetőleg szabadelvű választásokért ábrándozni, míg Németországgal szembeni régi szövetséggyűlési politikát gyakorolni, mégis nagy ellentmondás.** Ugyane lap írja: „Austriában jelek és csodák történnek. A hiv.„Donau Zig“, tehát oly lap, melynek conservatív jelleme felől semmi kétség sincs, a bécsi országgyűlési választásokról hoz egy czikket, melyben a választóknak mintegy szerencsét kíván, hogy többek közt Pillersdorf, Dr. Berger J. N. és Dr. Schuselkát megválasztották. Ha meggondoljuk, hogy volt idő, melyben Pillersdorf az austriai határok és bécsi vonalokon belüli számüzöttek közé tartozott, és hogy még kevés hetekkel ezelőtt Schuselka neve egyenlőnek tartatott a felforgatás és anarchiával; ha visszaemlékezünk, hogyan Űzte Bergert az amatokratia és papi párt, ha csak neve emlittetett is: mindenesetre érdekes tünemény, hogy egy hivatalos lap ezen férfiak megváltaztatását nemcsak helyesli, hanem e fölötti megelégedését nyíltan kimondja. Még nem rég ideje, hogy gróf Rechberg községe a liberálisra és notabilitásairól egész más hangon szólott, és a magasabb körökben nevezetes vedlések történhettek, ha a „Donau Zig“ valójában teremtőjének nem megbízása nélkül, ki mindenesetre olyan kitüntetésben részesült, hogy az alsó-austriai nagy földbirtokosok által országgyűlési követül megválasztatott, nem retten vissza a legújabb metamorphosis elől — ki számlálhatná fől e megyei tudósítások. — Somogy, martina 15. Megyénkben a képviselőket választó szavazati képességgel birak mind .. 8 választó kerületben összeiratván, a szavazati joggal birók neveit összeíró választmány munkálatainak átvétele, majd ennek nyomán a képviselők választási határnapjának meghatározása, nemkülönben az országgyűlésnek Budán aprilikán megnyitását jelentő kir. leirat fölolvastatása tárgyában, folyó hó 12 én s több napjaira, főispán Jankovich László ő méltósága bizottmányi nagygyülést hirdetett. A közügyeket élénk figyelemmel kisérő bizottmányi tagok nagy számmal jelentek meg a gyűlésre. A főispánnak a gyűlést megnyitó beszéde s a királyi leirat elolvasása után,Somsch Pál ily formán szólalt föl. A leiratnak örömöt kellene gerjeszteni, hogy annyi zaklatás után bennünket a törvényes alapra visszahelyezve, tizenkét évi súlyos kínlódásunkat megenyhítené. Ily körülmények között lehetetlen hallgatnom, lehetetlen konokul s nemtelen haraggal visszavonulnom a cselekvés teréről; szolgálni akarok honfiúi szent kötelességem szerint szeretett hazámnak s nemzetemnek! . . . . A bécsi kormány oly intézmények megalapításában fáradozik, melynek netaláni létesithetése mellett, ősi törvényes függetlenségünk csak gúny volna, s az országgyűlés letörpllne a megyei közgyűlés színterére. Megfoghatlan politikája Austriának: Magyarhon függetlenségét aláásni, és egy osztrák birodalmat építni fel a magyar alkotmány romjain; háromszáz évig tartó kísérlet volt erre, mint a történet világosan bizonyítja. Egy régi megrögzött betegsége ez a bécsi kormánynak, melyből kigyógyulni sehogy sem képes, s mint a sárgaságban szenvedő mindent egy szinben lát. — Nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy nem a birodalom kiterjedésétől,kancus erejétől, annak szerkezetétől, a birodalomhoz tartozó alkotmányos országok törvényeinek megőrzésétől s megtartásától függ a birodalom jóléte s tartós fönmaradása. Úgy de Austria uralkodni vágy, s egyedüli óhaja a birodalomhoz tartozó országok leigázott népei, s eltiprott jogai fölött emelni föl uralkodói székét, s ehhez keresni s találni fel nagyságát s dicsőségét, s erre fölhasználni törekszik souverain hatalmának minden eszközeit.Mint egy sziget a tengerben, úgy állunk mi elkülönözve minden népektől; s erős támoszlopa voltunk ama háznak s híven ragaszkodtunk hozzá; és ha ragaszkodásunknak az jön jutalma, hogy legszentebb kincsünket, nemzeti függetlenségünket akarja hol erőszakkal, hol fortélylyal semmivé tenni. Az austriai kormány koczkáztatja Austriát! — E kormány politikája, minden eljárása a sanctio pragmatikával, a koronázási diplomákkal, a királyi eskükkel, ősi s újabb törvényeinkkel egyenes ellentétben áll. A osztrák házat erről fölvilágosítni hazánk annyi jeles fiai igyekeztek, s igyekeznek, de mind hiába: nem lehet őket fölvilágosítani, hogy mi nem akarunk semmit fölforgatni, hogy annyi és oly huzamos megtámadtatások közepette csupán önvédelmi harczot vívunk — mit felforgatásra keresztelni nem lehet, — s mit folyvást vivnunk szükség és kell, ha nemzeti ös törvényeinket s függetlenségünket megőrizni akarjuk. Íme 3 pontból álló indítványt olvasok fel a tek. bizottmányi gyűlés előtt, az országgyűlésre vonatkozólag : 1. Miután nagy és nehéz bajaink orvoslását csak az országgyűléstől várja a nemzet, ez okból semmit se késett a megye a k. királyi meghivás folytán részéről a követek megválasztására szükséges intézményeket megtenni, — de valamint a választásokat — mellőzve a k. királyi levélnek eltéréseit — tökéletesen az 1848-as törvények alapján indította meg, úgy bizonyosan reméli és elvárja a megválasz.