Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)

1861-03-28 / 72. szám

Első évi folyam. Szerkentto-h­ivatal: Barátok-tere 7. •*. 1-aő emele­t. kiadó-hivatal. Barátok-tere 7. szám. földsont Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta­hivatalnál. ■■ ______ . ■■ _____ ____ SÜRGÖNY Elési­rlési árak austriai értekben. udapesten, hoxhox hordva. ft kr . ft kr Egysxégre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre ft 60 Egy hóra 12 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ** kr Egétrévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 —­ Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ö C8. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 15-ről kelt legfelsőbb határozatával a zárai székes­káptalannál valóságos kanonokká V­o­­­a­r­i­c­h Miklós tudort, hit­tanárt, az ottani központi papnövelde igazgatóját s czimzetes kanonokot, s czimzetes kanonokká Randi Pasquale ottani kar­vicariust s plébániai cooperatort, valamint R­a­d i­c s­ic­h Spiridion szellemi igazgatót az ottani bittaimi papnöveldénél, s Vlatkovich Márton esperest s novegradi-i iskola kerületi felügyelőt legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. VILIS HIVATALOS RÉSZ. Pest, mart. 27. Nógrád megye losonczi kerületének képvi­selője választói előtt elmondott lelkes beszédében többek közt azt mondá, hogy az országgyűlés előbb bele nem egyezhet a fejedelem r­egkoro­­názásába, míg alkotmányunk az angol királyné, a francziák császára, s „Olaszország királya** ál­tal biztosítva nem lesz! Tudjuk, hogy e haza legjobb s legokosabb fiai törik fel őket a birodalmi korm­ánynyali ki­egyezés oly módjai feltalálásában, melyek alkot­mányunkat a megújulható bécsi befolyások ellen biztosítják, a­nélkül, hogy a közbirodalom nagy­hatalmi állása csonkíttassék. És íme, oly közel fekszik a bölcsek köve, hogy a losonczi kerület képviselője szinte bele­botlott, föltalálva a nemzetközi jog oly szabvá­nyát, melyre az eddigi közjogi tudósok, Hugó Grotiuson kezdve Pauler Tivadarig álmukban sem gondoltak volna. Igaz ugyan, hogy mint minden nagyszerű gondolatnak, úgy ennek is vannak az alkalma­zásban némely kiviteli nehézségei. Például nagy kérdés, vájjon az angol par­lament helyesnek találná- e, hogy királynéja ily garantiára vállalkozzék ; mert hisz az angolok igen nagy rokonszenvet mutatnak s éreznek az olasz, magyar, lengyel s egyébb, tőlök távollevő nemzetek iránt; de még eddig soha sem mutat­tak kedvet akárcsak egy penny ára lőport vesztegetni azért, hogy valamelyiknek szabad­ságát megszerezzék vagy megtartani segítsék ; — hacsak véletlenül ópium, kén, vagy gyapjú­­érdekei azt nem kivánák. A­mi a francziák császárát illeti, ez korunk­ban szent Taddaus (in rebus desperatis patro­nus) szerepét játsza, s valóban nem ő az oka, ha eddig is valamennyi európai, ázsiai, s amerikai államban valamire garantiát nem vállalt; mint­hogy ő egész leleményességét amúgy is nagy el­meéllel arra fordítja, hogy alkalomra tegyen szert, minél több állam ügyeibe avatkozni. De hogy azt a mi a vita constitutiónk iránti plátói elősze­retetből fogná tenni — azt talán Losonczon sem hiszi senki. A­mi továbbá Victor Emanuelt illeti, elég gondot ad neki az is, hogy ki és mikép garantíroz­­za neki Olaszországot; Velenczéért pedig aligha­nem adná oda Austriának cserébe Magyarorszá­got,az 1847-ki, vagy a 48-ki alapon-e, kérdhet­­nék majd — eső után. Azután végre talán még az is kissé megfon­tolandó kérdés volna, vájjon az austriai biroda­lom kész lenne-e Magyarország megnyugtatásá­nak árán e három kezes vazalljává alázni le ma­gát?? Befejezésül pedig bátrak vagyunk azt kér-­­­deni — mit érnek az efféle garantiák ? Holland­­ és Anglia remonstrált e a magyar protestánsok­­ érdekében a septemberi pátens ellen ? — pedig ük a linzi békekötés garantiáját vállalták el. Hát Krakó? és a többi? Nem hisszük különben, hogy az olvasó ko­molyan veszi a kérdést. Mi is e kis tréfát csak azért említjük, mert a külföldi journalistika, mely amúgy is nem sok jót tud monda­ni legújabb mozgalmainkról , bizonyosan fel­­karolandja egy népképviselő eme nyilatkoza­tát is annak megmutatására, mennyire haladt már­ a magyar nemzet, többi között a nemzetközi jog­ban is. Pedig ez ellen óvást kell tennünk. A lo­­sonezi kerület képviselője régi alkotmányos bajnok létére kétségkívül csak úgy gondolko­zik e tárgyról, mint akárki, ki törvényhozói hivatást érez magában, s a nemzeti képviseletben fog helyt foglalni; hanem bizonyosan csak ugyan­azon szabadsággal élt, melylyel p. Palmerston, s más angol ministerek, kik választóik körében a diplomatiai fesztől mentten sok oly dolgot el­mondanak, a­mikről tudják, hogy nagy tapsot, s éljeneket fognak aratni, de mik fölött priva­­tim maguk is nevetnek. K. A. TARCZA: Napi újdonságok.­­ A város­kapitányi hivatal tegnapelőtt éjjel na­gyobb mérvbeni elfogatásokat tön; mint mondják, száz­ötvennél több férfi és női személyt fosztott meg „alkot­mányos szabadságától,a­mely is abban áll: nappal koldulni, este dőzsölni, éjjel, ha lehet, rabolni. A mon­dott rendszabály nagy fensállót tenú s voltak, kik po­litikai mártyrokat is sejtettek az elfogottak között; azonban megnyugtatásul mondhatják, hogy a város­házán végbevitt purificatio eredménye az, hogy az illetőknek politikai Gesinnungja lehet ugyan hibátlan, de erkölcs-philosophiájuk elöl nem biztosak a lakatok, sem a késő éjjel hazasétáló kaputosok. Ezen faja a „polgártársaknak** valóban nagyon is a nyakunkra nőtt már. — köszönetet szavazunk erélyes főkapitá­nyunknak, ha megritkítja soraikat. * A szerb nemzeti congressu­sba képviselőkül vá­lasztottak: Újvidék város részéről Miletic, Had- 71. ,, az újvidéki kerület részéről : Stojako­­vics,Stratimirovics, Mandics, Györgye ’!C. (* „Srbski Dnevnik”* szerkesztője.) Dojic, Ki­rn­a részéről: Csernovics, Stojanovics e­rovics; Becskerek részéről valószínűleg Sre­ty­k­o, Mihajlovics, Vukov. * rp. . (Srbski Dnevnik.) . P­rakonia. Budaváros választói képviselői uwa ,JóZSef és B­al­á­ss­y Antal tiszteletére f. .. , n a *az^n vendéglő teremében fényes lakomát *. * kimiiri, Żák, Lányai, Szalay, Gorove és Kacsko­­rnWnmin » „s 8 a ^(laP°k szerkesztői is meghivattak. A fülWB Knti a,ros k­i-ta Rajcsi úr elnökölt. A számos tőik­öszöntés közt legnagyobb tetszést Eötvösé aratott, a ki a hazáért s a budai polgárokért emelte poharát. A tár­saság éjfél utáni 2 óráig mulatott együtt, s a lakomát a „Szózat** eléneklésével fejezte be.­­ Mártius 19-ke óta jelenik meg Budán hetenkint kétszer Francisci János szerkesztősége s „Pestbudinske vedomosti** czim alatt egy magyarhoni, szláv érdeket, al­kotmányos úton képviselő lap. Előfizethetni mártius 19. az év végéig 8 ft., junius végéig 3 ft., félévre 5 ft. 10 kr. — A pesti jótékony nőegylet f. é. mart. 24-től ápr. 20 ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 196 sze­gény számára, kik közöl 31 új és 165 már elébb is részel­tetett 554 ft. 30 krt. o. é. utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 368 ft. 95 krt., s egyszer mindenkorra segélyzett 31 szegénynek 135 ft. 35 krt., az egyleti szemhályoggyógyintézet részére 50 fo­rintot. Ez alkalommal a választmányi nők szegények ál­lapotát tárgyazó 39 vizsgálatról tettek jelentést. Az egy­let kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 20 szegény talál foglalkozást és keresetet. *A jeles A t a 1 a költeményeire, ki a Kisfaludyakkal nem csak névben és vérre, de lélekben is rokon, Szabó Richárd előfizetést nyitott. A megrendelések hozzá a Di­vatcsarnok szerkesztőségébe intézendők. Az előfizetési ár a példányok diszéhez mérve 1 vagy 2 a. é. frt. — A „Divatcsarnok”* az eddigi kedvelt szerkesztőség alatt ezentúl E­r­­­c­h Gusztáv kiadásában fog megje­lenni. * A pesti Lloyd társaság közelebb tartott köz­gyűlésén az új,illetőleg kiegészítő választások folytán a tár­saság választmánya következő tagokból áll : elnök : J­á­­lics A.­Ferencz, — igazgatók: Kern Jakab, K­o­c­fa­lm­ Eis­ter Frigyes, Oszvald Antal. Választmányi ta­gok : Rebly Adolf, Bellaágh József, Burgmann Károly, Darner Gyula, Drmtsa Ignácz, Giczey Samu, Göttesmann Miklós, Herzfelder Vilmos, Hirschler León, Koppély Fü­­löp, Lányi J. — Perger Ignácz, — Liedemann S. F. J., R­edl Miksa, Rósa Lajos, Reuaz Károly, Spitzer Garzon, Stern B., Strasser Alajos, Ullmann Károly, Ullmann M. G., Vetsey Sándor, Weisa Bernát. * A pesti henger malmi társaság f. hó 26-kán rendkívüli közgyűlést tartott, a­melyben az alapszabá­lyoknak a részvény tulajdonosok változása következtében szükségessé vált módosítása indítványoztatván, ez hatá­rozattá emeltetett. * Az érsekujvári takarékpénztár számadási kimuta­tásával együtt f. é. febr. 16-án tartott közgyűlése jegy­zőkönyvét is átadta a nyilvánosságnak. Az elnöki beszéd örömmel érinti, miként az intézet a lefolyt 14 év alatt nem csak belsőleg, de külsőleg is folyvást gyarapodott. Mig 1848 ban és 49-ben forgalma csak 53,664 frt volt, 1860. év végén 619,514 frt 20 krra emelkedett. Ebből a neve­zett év­ folytában ingatlan kölcsönökre 2000 ft, váltók be­váltására 477,964 frt 61 kr. és előlegezési államkölcsö­­nökre 29,905 frt 33 kr fordittatott, minek nyomán a szá­madási munkálatokból elkészült mérlegben az egylet 1860-ik évi jövedelme 4581 frt 67 krral mutatkozik. E jövedelem felosztása akként határoztatott, hogy ezen összegből 3000 frt mint osztalék, egyegy részvényre 10 frtot számítva, az 1860-ik évi szelvények beváltására for­­dittassék ; 1001 ft 67 fr pedig a tartalék tőkéhez csatol­­tassék. Továbbá, hogy a felmaradt 580 frtból a magyar tudományos akadémia által emelendő Széchenyi szoborra 200 frt fizettessék ki; az érsekújvári belvárosi öt tanító pedig fáradozásai elismeréséül egyenkint 40 frttal; ugy­­szinte az ottani külvárosi négy tanító egyenkint 20 frt­al tiszteltessenek meg ; végre a helybeli szegények 100 frt­ban részesittessenek. — Az 1859—60 ik évi határoza­tok nyomán a takarékpénztári ház továbbépítésének fo­ganatosításával egy választmány bízatott meg Hamar Pál takarékpénztári elnök úr vezetése mellett. * Sipos zaránd megyei főispánt, midőn Szászváro­son keresztül utazott, a románok — írja a „K. K.“ fák­lyásmenettel tisztelték meg, mely alkalommal a főispán az őt üdvözlő beszédre olyformán felelt, hogy ő minden­ben az eléje szabandó törvények szerint fog eljárni. —­8 beszédét „Éljen a császár** kiáltással végezte. * Szegedről Írják egy bécsi lapnak, hogy f. hó 20-n d. u. 3 órakor T­a­r­n­a­y Rudolf csongrádi szolgabirót szobájában agyonlőve találták. Épen néhány kihágással vádolt választó ellen vizsgálattal lévén megbízva, miután egy kilőtt pisztolyt találtak ágya alatt, gyanú van, hogy egyike a vádlottaknak követi el a gyilkosságot. A tény­állásra nézve némi felvilágosítást remélnek azon levéltől, melyet közvetlenül halála előtt írhatott, s barátjához gr. Károlyi Sándorhoz intézve, ennek azonnal kézbe­­sittetett. * A zárai nemzeti választó bizottmány f. hó 15 -én felhívást bocsátott közre e város választóihoz, melynek két lényeges pontja : az illír nyelvnek a nyilvános tár­gyalásoknál leendő behozatala, — továbbá Dalmátiának Horvát-, és Tótországhoz kapcsolása. * Prágában, az ottani temetőben egy Pantheont szándékoznak emelni, melyre az adakozások már jelenté­keny összegre szaporodtak, és köztük Magyarországból is foly be hazafias adomány. * Nemzeti szintusz. A tavasz úgy látszik szinpadunk­­nak is meghozza virágszakát. Eredeti újdonságok tesznek Szigligeti Teleki-díjat nyert „ Trón vesztett “ czímű drámája, P. Szathmáry Károly „Csák Máté** történeti szo­­morújátéka. — Fordított újdonság Laure „Montrose“-ja, melynél az idegen irodalomból nézetünk szerint értékesebb dolgot is lehetett volna kiszemelni. — Hírszerint Offen­­bach operettes mintájára egypár eredeti ily daljátékocs­­kákat is fogunk hallani, — a szöveget Bodor, a zenét Huber és Doppler írták.­­— A folyamatban levő szerző­dések igen meg fogják színpadunk személyzetét szaporí­tani. Az operához drámai énekesnőül Ferenczi Iza­bella k. a. szerződtetését rebesgetik­ a drámához : Priell Kornélia, a Szigligeti nővérek s Szerdahélyiné asszony nyerettek meg. Reméljük, hogy­ e tagok nem csak a szá­mot, hanem előadásaink művészi becsét is növelni fogják. 72. szám —1861. Csütörtök, mártius 28. Lapszemle.­­ A „Pest. II.“-nak Bécsből írják: „A horvát kérdés úgy látszik első keserű­ kiábrándulást készit a S­c­h­m­e­r­­­i­n­g minizterium számára. Hirszerint a ka­tonai határvidéknek a zágrábi országgyű­lé­­sem­ képviseltetése, mit az ottani megyék határozot­tan kívánnak, Sokcsevics báró azonban kevésbbé határozottan pártol, ez utóbbit már lemondásra is bírta; — azonban ez utóbbi hit alapossága iránt nem akarnék kezeskedni. — Annyi bizonyos, hogy a bán ma (2­i-án) audientián volt ő Felségénél s holnap reggel Zágrábba utazik. — A katonai határvidéken kivü­l még az is nagy zavarba hozza centralistáinkat, hogy a horvátok nem akarnak a birodalmi ta­nácsban részt venni; azonföli bizonyossággal állít­hatom, mikép Strossmayer püspök kijelenté,hogy D­eák emlékiratával tökéletesen egyetért; e szerint bizton remélhetni, hogy a 3 századon át fönn állott k­öi­telek nemhogy szétszakittatnék, hanem inkább újra meg fog szilárdittatni. Végre Cseh-­s Morvaor­szágban is a választások szinte egészen szláv szel­lemben ütöttek ki, úgy hogy a centralisták már sejtik ama kisebbséget, melyben a birodalmi tanácsban fog­nak lenni. Már komolyan kérdik : váljon túlélendi-e a Schmerling-ministerium a birodalmi tanácsot? Ez sorsa az elméletinek a földön !“* (Talán kora diadal még!) A„Presse“ Bécsből az országgyűlések és birodalmi képviseletről szólván, többek közt ezeket írja : „Még mindig a legtökéletesebb bizonytalanság ural­kodik a fölött, mily módon fogja a magyar or­szággyűlés e kérdést megoldani. Míg néhányan azt mondják, hogy az országgyűlésnek nincs joga, azt vitatni, küldessenek e követek Bécsbe, miután az alaptörvény a birodalmi kép­viseletről már meghozta a souverain határozatot, mások azt mondják : Magyarországnak a birodalmi képviselet­ben, részvéte királyi propositio gyanánt behozandó, és az országgyűlésnek absolut joga van, e fölött határozni. Ez hát a két egymással ellenkező vélemény, melyeknek ál­lamjogi motívumai elég ismeretesek. A két vélemény közt áll azon kiegyenlítő javaslat, egyelőre Magyarországnak a birodalmi tanácsban­ részvételéről lemondani és egy bi­zottmány segedelmével, mely úgy a magyar országgyűlés követei, valamint a németszláv koronaországoknak a bi­rodalmi tanácsba küldött követeiből állandó a magyarok­nak a birodalmi képviseletbeni részvételét illetőleg egyes­séget eszközleni. Ezen kiegyenlítési javaslat, mint mond­ják, egy magyar mérsékelt párttól ered , azonban eddig alig meghatározható, várjon a budai országgyűlés jövőbeli majoritása elég mérvadó leend­ e arra, hogy ezt elfogadja, és annak még mai napig is semmi jele, hogy a ministérium hajlandó volna, esen kiegyenlítési módhoz nyúlni. A dolog jelenlegi törvényes állásit a február 26 -i kibocsátványok kijelölék. A birodalmi tanács , mely ápr. 29-re van összehíva, nem a németszláv koronaországok képviselőinek szűkebb tanácsa, hanem a „m­i­n­d­e­n or­szágok javát egyaránt érdeklő ügyeknek sürgető elintézé­­sére“ hivatott össze. De ha az újabb alkotmány magyarázata szerint ez volna is a ministérium álláspontja, úgy a jelen körülmé­nyek közt ezen álláspont biztosítása által kevés volna megnyerve. Hogy Magyarországnak az alkotmányos Au­­striával egyesülése eszközöltessék, nem szabad semmi békés eszközt kísérletlenül hagyni. E miatt tehát valami transactióba kell beleegyeznünk, és ilyenre kell elkészül­nünk. Egy bizottmánynak a magyar országgyűlés és szű­­kebb birodalmi tanács tagjaibóli összetétele csak a for­mát jelöli, melynek segedelmével a kiegyenlítés eszközöl- De mi legyen hát a compromissum tartalma ? A magyarok, mondják, mindenekelőtt ki fogják nyi­latkoztatni, hogy ők a birodalmi képviseletben csak úgy veendenek részt, ha az mindazon attribútumokkal kétség­telenül bírni fog, melyet a magyar alkotmány a magyar országgyűlésnek ad, és ha a követek házának összealko­­tása oly módos lesz rendezve, mely a magyarokat a többi koronaországok számszerinti túlnyomóssága ellen bizto­sítja. Az őszalkotmányra tehát a fejedelemnek mindenek előtt esküt kellene tennie; a ministériumot a nép képviselői irányában felelőssé nyilvánítania, a birodalmi képvisele­tet az adó és újonczállítás korlátlan jogába helyeznie, és a magyar tartományok képviselőinek számát épen oly magasra tennie, mint a többi tartományokét. A magyarok csak a négy birodalmi ministériumot, a kül-, a hadügy , a pénz- és kereskedelmi ügy miniszériumait ismernék el, a kormányzat többi ágát pedig Magyarországra nézve az udvari kanc­ellár és helytartótanács számára tartanák fönn; a birodalmi képviselet engedményei csek elviek vol­nának, és a határozmányok kivitelét az országgyűlés esz­közlené. Ez lenne főpontjaiban egy compromissum szövege , melyet egyik magyar mérsékelt párt hozott javaslatba, mely azonban, mint mondok, még távol áll attól, hogy a magyar országgyűlésen többséget nyerjen. A jelenlegi ministérium, úgy látszik, nehezen fog engedményt tenni, mi a februári törvények ellen volna, és azt hisszük, mikép alkotmányosan csak a birodalmi képviselet volna képes, ily tárgyalásokba bocsátkozni. H Ha a magyar országgyű­lés a birodalmi tanácsba nem fog választani, az alaptör­vény ugyan ez esetben még fennhagyja a kormány szá­mára a tehetséget, Magyarországnak a birodalmi tanács­ba­ képviseletét egyenes választások által eszközölhetni, de ily választások sem történhetnének jelenleg, vagy ha történnének, azok legfeljebb igen gyanús minoritási vá­lasztások lennének, és a kormány alig tenne bölcsen, ha e módot már most használná.1 a lap két évi tétele alatti változásait — és a „forradalmá­rokst” tisztelettel említi, ás elismerésükben találsdozik. Távol attól, hogy a „Donau­­tg“nak belső politikájában­ e megtérése miatt szemrehányást tennénk, csak azon kí­vánságunkat fejezzük ki, hogy e lap külpolitikáját illető­leg is ily áttéréssel lepjen meg bennünket. Austriát ille­tőleg szabadelvű választásokért ábrándozni, míg Német­országgal szemben­i régi szövetséggyűlési politikát gya­korolni, mégis nagy ellentmondás.** Ugyane lap írja: „Austriában jelek és csodák történnek. A hiv.„Donau Zig“, tehát oly lap, melynek conservatív jelleme felől semmi kétség sincs, a b­écsi országgyűlési választásokról hoz egy czikket, melyben a választóknak mintegy sze­rencsét kíván, hogy többek közt Pillersdorf, Dr. Berger J. N. és Dr. Schuselkát megválasztották. Ha meggondoljuk, hogy volt idő, melyben Pillersdorf az austriai határok és bécsi vonalokon belüli számüzöttek közé tartozott, és hogy még kevés hetekkel ezelőtt Schuselka neve egyen­lőnek tartatott a felforgatás és anarchiával; ha visszaem­lékezünk, hogyan Űzte Bergert az am­atokratia­­ és papi párt, ha csak neve emlittetett is: mindenesetre érdekes tünemény, hogy egy hivatalos lap ezen férfiak megváltaz­tatását nemcsak helyesli, hanem e fölötti megelégedését nyíltan kimondja. Még nem rég ideje, hogy gróf Rechberg községe a liberálisra és notabilitásairól egész más hangon szólott, és a magasabb körökben nevezetes vedlések tör­ténhettek, ha a „Donau Zig“ valójában teremtőjének nem megbízása nélkül, ki mindenesetre olyan kitüntetésben részesült, hogy az alsó-austriai nagy földbirtokosok által országgyűlési követül megválasztatott, nem retten vissza a legújabb metamorphosis elől — ki számlálhatná fől e megyei tudósítások. — Somogy, martina 15. Megyénkben a képvi­selőket választó szavazati képességgel birak mind .. 8 választó kerületben összeiratván, a szavazati joggal birók neveit összeíró választmány munkálatainak átvé­tele, majd ennek nyomán a képviselők választási ha­tárnapjának meghatározása, nemkülönben az ország­gyűlésnek Budán april­i­kán megnyitását jelentő kir. leirat fölolvastatása tárgyában, folyó hó 12 én s több napjaira, főispán Jankovich László ő méltósága bizottmányi nagy­gyülést hirdetett.­­ A közügyeket élénk figyelemmel kisérő bizottmányi tagok nagy számmal jelentek meg a gyűlésre. A főispánnak a gyűlést megnyitó beszéde s a királyi leirat elolvasá­sa után,S­o­m­s­­­c­h Pál ily formán szólalt föl. A leirat­nak örömöt kellene gerjeszteni, hogy annyi zaklatás után bennünket a törvényes alapra visszahelyezve, ti­zenkét évi súlyos kínlódásunkat megenyhítené. Ily körülmények között lehetetlen hallgatnom, lehetetlen konokul s nemtelen haraggal visszavonulnom a cselek­vés teréről; szolgálni akarok honfiúi szent kötelessé­gem szerint szeretett hazámnak s nemzetemnek! . . . . A bécsi kormány oly intézmények megalapításában fáradozik, melynek netaláni létesithetése mellett, ősi törvényes függetlenségünk csak gúny volna, s az or­szággyűlés letörpl­lne a megyei közgyűlés színterére. Megfoghatlan politikája Austriának: Magyarhon füg­getlenségét aláásni, és egy osztrák birodalmat építni fel a magyar alkotmány romjain; háromszáz évig tartó kísérlet volt erre, mint a történet világosan bizonyítja. Egy r­égi megrögzött betegsége ez a bécsi kormánynak, melyből kigyógyulni sehogy sem képes, s mint a sár­gaságban szenvedő mindent egy szinben lát. — Nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy nem a biroda­lom kiterjedésétől,k­ancus erejétől, annak szerkezetétől, a birodalomhoz tartozó alkotmányos országok törvé­nyeinek megőrzésétől s megtartásától függ a biroda­lom jóléte s tartós fönmaradása. Úgy de Austria ural­kodni vágy, s egyedüli óhaja a birodalomhoz tartozó országok leigázott népei, s eltiprott jogai fölött emelni föl uralkodói székét, s ehhez keresni s találni fel nagyságát s dicsőségét, s erre fölhasználni törekszik souverain hatalmának minden eszközeit.Mint egy sziget a tengerben, úgy állunk mi elkülönözve minden népek­től; s erős támoszlopa voltunk ama háznak s híven ragaszkodtunk hozzá; és ha ragaszkodásunknak az jön jutalma, hogy legszentebb kincsünket, nemzeti függetlenségünket akarja hol erőszakkal, hol fortély­­lyal semmivé tenni. Az austriai kormány koczkáztatja Austriát! — E kormány politikája, minden eljárása a sanctio pragmatikával, a koronázási diplomákkal, a királyi eskükkel, ősi s újabb törvényeinkkel egye­nes ellentétben áll. A osztrák házat erről fölvilágosítni hazánk annyi jeles fiai igyekeztek, s igyekeznek, de mind hiába­: nem lehet őket fölvilágosítani, hogy mi nem akarunk semmit fölforgatni, hogy annyi és oly huzamos megtámadtatások közepette csupán önvédel­mi harczot vívunk — mit fel­forgatásra keresztelni nem lehet, — s mit folyvást vivnunk szükség és kell, ha nemzeti ös törvényeinket s függetlenségünket meg­őrizni akarjuk. Íme 3 pontból álló indítványt olvasok fel a tek. bizottmányi gyűlés előtt, az országgyűlésre vonatko­zólag : 1. Miután nagy és nehéz bajaink orvoslását csak az országgyűléstől várja a nemzet, ez okból semmit se késett a megye a k. királyi meghivás folytán részéről a követek megválasztására szüksé­ges intézményeket megtenni, — de valamint­­ a válasz­tásokat — mellőzve a k. királyi levélnek eltéréseit — tökéletesen az 1848-as törvények alapján indította meg, úgy bizonyosan reméli és elvárja a megválasz.

Next