Sürgöny, 1861. július (1. évfolyam, 149-174. szám)
1861-07-10 / 156. szám
Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Aldunasor 5. az. 2-dik emelet. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten, házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, [naponkint postán ft kr a k Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10”— Egy hóra 2 Szerda julius 10. Előfizetési árak austriai értékben. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi jut. 3-tól kelt legfelsőbb határozatával Torbor József valóságos tanárt s ideiglenes igazgatót a zágrábi főreál-iskolától, valóságos igazgatóvá a nevezett tanintézetnél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A horvát-tótországi kir. udv. dicasterium Zoricsics Péter, Stark Károly, Peslák Tamás és Stork Iván ideiglenes tanárokat a zágrábi főreáliskolánál, valóságos tanárokká a nevezett tanintézetnél kinevezte. NEMH HIVATALOS RÉSZ. Bécs, július 8-án. L. Országgyűlésünk két elnöke ma in optima forma lepte meg a várost. Már tegnap este ugyanis járt itt minden nyilvános gyálhelyeken túre, hogy a feliraton kalligraphi baj történven, a küldöttség legalább is egy nappal késni fog. A mai lapok e hírt támogatták is, s így annál nagyobb volt a meglepetés, midőn délután hallatszott, hogy Ő Felsége a magyar országgyűlés feliratát már el is fogadta. Volt aztán sok mindenféle beszéd. Az egyik tudni akarta, hogy Ő Felsége a magyar országgyűlés elnökeit épen úgy fogadta, mint a külföldi hatalmak követeit fogadni szokta, ami félreérthetlenül mutatja, hogy Magyarország máris mint a birodalom határain kívül eső hatalom tekintetik. Mások azonban ép oly határozottan állították, hogy Ő Felsége csak is mint austriai császár, körülvéve valamennyi ministerei által, fogadta a magyar országgyűlés küldötteit; ezen fogadás pedig annyit jelentsen, hogy Ő Felsége csak puszta czímként tekinti a „magyar királyt“ stb. Ezen kedélyes hitfaragók alkalmasint csodálkozva fogják hallani, hogy egyaránt hasztalanul fejtegették az érintett elfogadási módnak jelentőségét. Melyek voltak az elfogadásnak tényleges körülményei, azt a „Sürgöny“ olvasói tudják már távirati jelentésemből; *) bővebb részletekkel azonban nem szolgálhatok s ezeket majd csak az országgyűlés utján fogjuk megtudhatni egy pár nap múlva, miután, mint hallik, Ghiczy Kálmán úr már holnap készül visszamenni Pestre. És készülnek mások is , készülnek a minister urak, kik ma este 8-tól 11-ig értekezletet tartottak, készülnek a birodalmi tanácsnak baloldalán, hol, mint utólagosan értesíttetem, a legutóbbi ülésben Mühlfeld úr akarta az államminiszer urat a magyar ügyek végett interpellálni, de elvrokonainál támogatást kivívni nem birt. Pártja ugyanis csak azon feltétel alatt akarta a *) Lásd mai számunk elsőt magántáviratában. Szerk. I doctor úrnak megadni a házi rendszabályok által követelt aláírásokat, ha az államminister ur az interpellate ártalmasnak vagy alkalmatlannak nem találja. Schmerling úr ennek következtében az interpellálta végeit interpelláltatván, azt válaszolta, hogy ő e perezben semmi áron nem bocsátkozik a magyar ügyek fejtegetésébe, de hogy néhány nap múlva kész leend válaszolni. Ezen kijelentés következtében bírt aztán Mühlfeld úr elég önmegtagadással tud vágyó lelkét csitítani, így beszélik legalább a dolgot oly körökben, melyek a baloldalnak titkos chrónikáját is ismerik. Schmerling úr azon szavai, miszerint néhány nap múlva felelni kész, itt azon reményt keltek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt fogják ismerni Ő Felségének válaszát a magyar országgyűlés feliratára. Mennyire haladtak már az ebbeli munkálatok s mily irányban, nem tudhatni s alkalmasint csak az országgyűlés utján fog köztudomásra jutni. Mindenesetre egy pár napig türelemmel kell ismét lenni olvasóinknak; hitessék el például magukkal, hogy egy kissé itt is — verifikálnak. Levelemet ma egy kis dementivel kell megtoldanom. Helybeli lapok pesti tudósítás nyomán, mint biztost emlegették, hogy a királyi leirat eszméje báró Kemény ő nagyméltóságától, az erdélyi kanczellária elnökétől eredt. Ennélfogva voltak sokan, kik ő excellentiájának gratuláltak; a nagyérdemű ősz férfiú azonban a szerencsét kívánó hazafiak irányában a leghatározottabban jelenté ki, miszerint neki a kérdéses ügyre s annak mikénti eldöntésére semmi befolyása nem volt. TÁRCZI. Napi újdonságok. * Markó Károly festész-hazánkfia, ki mintegy félév előtt Florencz mellett meghalálozott, igen becses festvényeket hagyott hátra. Ezen gyűjtemény megvásárlása végett több műbarát és hazafitól eddig elé egészben véve hat ezer s néhány száz forint gyűlt be. A kérdéses gyűjtemény összesen 25 darab már megérkezett Florenczből, a a P. L. tudósítója csak azt sajnálja, hogy a múzeum igazgatósága vagy az illető bizottmány még nem rendelkezik annyi pénzzel, hogy nemzeti képtárunk számára az egészet megvehesse, mert erre mintegy 23,000 frank szükségeltetnék, mi austriai értékben 12,600 ftot tenne. Hogy tehát azon hátrahagyott kincset lehetőleg egészen magunkévá tehessük, igen kívánatos volna, ha a már együttlevő összeghez még a hiányzó rész is összegyűjtetnék, s erre nézve legelőbb is azokhoz intéztetnék fölhívás, a kik a muzeum igazgatósága, vagy a műegylet titkári hivatala részéről aláírási ívekkel bízattak meg. Ha ezek tovább is lankadatlan buzgalommal terjesztetnek és az ekkér még begyűjthető pénz mielől rendeltetése helyére küldetik, úgy biztos reményünk lehet, hogy Markó Károly teljes művészi hagyatéka hazájának tulajdonává fog válni. * Borsós József festész hazánkfia Pesten egy festészeti gyakorló tantermet szándékozik fölállítani, melybe 8 ft. havi fizetés mellett 20 ifjat kíván kiképeztetés végett fölvenni. A jelentések, mint a felhívás mondja : Pesten, a Korona utcza 3. sz. ház első emeletén teendők. Miután a sok tekintetben hiányos magyar festészeti akadémia megszűnt, Borsos József jelen intézete ideiglenesen igen érezhető hézagot pótol. Művészi nemzedéket csak képező intézetek folytán remélhetünk. Hogy arasson, a ki nem vetett? * Mint egy előleges színházi jelentés hirdeti, a Bouffes parisiens franczia operatársaság Offenbach igazgatása alatt f. hó 12-kén játszik először a nemzeti színpadon. * Szucs Mátyás úr, a tárogató őshangszer első felelevenítője közelebb egy művészi magánkörben Kubinyi Ágoston az önigánál egy tökélyesbített tárogatót fog bemutatni. * A budai népszínház javára a lövöldében rendezett társas tinczvigalom egész bevétele 640 ft. Ugyane czélra az Aldássy budai főkapitány úr által kibocsátott íveken is gyorsan szaporodnak az aláírások. Az egyik tisztelt irottmányi tag úr állítása szerint, ha a segélyalap ily szépen növekszik, a budai népszínházat augusztus havának elején már megnyithatni remélik. A Sonnenthalur a bécsi udvari színház tagja igen nagy tetszést aratott múlt vasárnap egy rövid bohózatban, melyben az ügyes jellen-ábrázoló egy czigányt személyesít, kit hiába tesznek nagy úrrá, híjába látják el minden kényelemmel, de miután mindezért legkedvesebb élettársát, hegedűjét kell cserébe adni, inkább lemond nagy uraságáról, csakhogy hegedűjét ismét érinthesse. E nékül neki ez az élet nem élet. E megható vonáson kivül még más oldalról is igen előnyösen van e darabban a magyar czigány feltüntetve. A különben nem nagy művészettel alkotott darab azon bonhomjánél fogva, melylyel a czigány alakja fel van ruházva s azon humánus iránynál fogva, mely alapeszméjét képezi, nem téveszté el hatását. A bécsi művész sok sikerült és jól eltanult vonással adja a czigányt, — csak nótáin és tánczán érzik az idegenség ; — ez a táncz az ő boka-forgatójával inkább tót, mint magyar táncz. A közbe közbe szőtt magyar szavakat az idegen művész magyar születéséhez méltólag ejti ki. * A magyar nyomdászok nektora a 77 éves franczia származású Gattenou Frigyes múlt szombaton meghalt. Gattenou maga már e hazában született, s mint a Länderer és Heckenast nyomdaintézet tagja 1853 ban ünneple 50 éves jubilaeumát. — Gr. Széchenyi Ödön indítványára a fővárosban egy tűzoltó egylet van alakulandóban, melynek tagjai közt leginkább az ifjúság lesz képviselve. Az egylet tagjai semmi befizetésre nem köteleztetnek, hanem hetenkint kétszer gymnastikába volnának kötelesek menni, hol egy külföldi tűzoltó mester vezetése alatt a vizipuskák vezetését, létrák alkalmazását, s a házfedelek leverését tanulmányoznák. Ismertető jelül a tűz- és vízmentes ruházaton kívül egy rózsával lennének ellátva, melyet veszély idején lövegeikre tűznének. — Magyar Akadémia. Pótló jelentés a juniusi pályázatokról. — F. évi julius 3. még két csillagászati kézikönyv érkezett, melynek egyike e jeligét viseli (IV.) „Egy számmértékünk sem teljesen igaz és pontos; mind csak megközelítése az igazságnak, s előmenetelünk csak az igazsághoz folytonos közeledésben áll“ Modler másika (V.) „Emeljétek fel a magasságba a ti szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat!“ Ézs. XL. 20. — A csomókkal érkezett declarátiók hivatalbeli bélyege szerint amaz junius 29. adat van fel oly helyen, mely naponkint kétszeri vasúti közlekedésben áll Pesttel: a hiba nem a feladóé, s igy a pályáirat elfogadtatni; a másik a declaralió bélyege szerint julius 1., s igy a határidő lejárta után adatván fel, visszautasittatni rendeltetett. — Az építésze 11 ani pályázatot illetőleg, julius 8. egy névtelen levél érkezett, mely e pályázatra nézve f. évi julius 30 -át veszi igénybe határnapul, junius 30-ka helyett, miután levéliró a M. Sajtóhoz tartotta magát, mely 1859. folyama dec. 24 ki 260. számában julius 30-kát nyomtatott. Az ülés úgy hitte, hogy , miután minden pályázni akaró tartozik magának biztos tudomást szerezni a pályázatok részleteiről, s egy sornyi levél által a titoknoki hivataltól minden pereben megkaphatja a nyomtatott eredeti hivatalos hirdetéseket, más pályázó hátrányára a sokszor hirdetett határnaptól el nem térhet. — Az V. számú csillagászati kézikönyv alulirttól a kézirat kezével irt téritvény mellett, mely a jeligés levél sértetlenségét is elismeri, visszavehető. Pest, a M. Akadémia üléséből jul. 8. 1861. Toldy Ferencz titoknok. * A budapesti dalárda-társaság — mint értesülünk — vasárnap f. hó 14-kén a Laczenbacher testvérek „Mátyás“ gőzösén kirándulást teend Visegrádra. Aláírási díj 3 forint. * A váltó törvényszék 4 kereskedelmi ülnökei mellé pótférfiakat Fuchs Gusztáv, Grabovszky György, Medecz József és Koppély Fülöp urak választottak. * Tegnapi, sajtóhibával megjelent újdonságunk oda igazítandó, hogy a Füreden megjelenő „Balaton-Füredi napló“ czimü új lapot Györök György hites ügyvéd„Tihanyi viszhang“ név alatt szerkeszti. A lap képtalányokat is ad s a megfejtő jutalma mindannyiszor 3 ft. Nem tudjuk, a „Deák Ferencz“ és a „Hazádnak rendületlenül légy hive a magyar“ képtalányok rögtön megfejtéséért beadhatjuk e a kontót? . . * A jelenleg Pesten állomásozó b. Kamming ezred 3 altisztje, kik az adóbehajtáshoz Esztergomban assistentiát szolgáltattak, alaptalannak nyilatkoztatják azon közlést, mintha az ezred legénységének magyar részéből többen a templom tornácza alatt háltak, vagy hogy zeold hiányában több napig koplaltak volna, mivel nem akartak gazdáik alkalmatlanságára lenni. * Rablási esetek. Szabolcs megyéből írják a P. N-nak, hogy pócs-petri plébános Támár Imre f. hó 3-kán éjjel saját szobájában 6 rabló által megtámadtatván, csaknem halálra kinoztatott ;Letenyéről pedig azt jelentik, hogy Csuzy Pál cs. k. kamarás f. hó 6-kán késő este bucsuhelyi őslakában kiraboltatott. A rablók számra 16-an voltak s elvittek 40 darab ezer forintost, 200 db. százas bankjegyet, 400 db. körmöczi, 40 darab másnemű aranyat, egy nagy értékű arany nyaklánczot, s hogy a kárositottnak kiajczárja se maradjon, még tárczáját is elvitték, melyben 40 ft. volt. A tetteseket nyomozzák. Sat.-Fehérvárról jul. 8-ról Írja r. levelezőnk: Városunk közönsége múlt héten élvezetdús estékben részesült. Csütörtökön (4-ikén) Reményi Ede hegedűje bitolá el a színházi közönséget, mely a kétszeresen fölemelt ár mellett is szép számmal jelent meg. Vogel Irma kisasszony is, ki többi közt a „Szózatot“ háromféle változattal meglepően játszotta remek zongoráján, szintén zajos tapsokat aratott. Van városunkban egy műkedvelőkből álló dalárda, Káder Antal úr vezérlete alatt, mely társulat tagjainak többségét városi tanítók képezik. E társaság szombaton (6-kán) összegyűlt a lövészkertben, hogy néhány dallamot a szabadban adjon elő. Ennek híre futamodván, a lövöldét csakhamar válogatott vendégkoszorú lepte el. A dalárda tíz dalt énekelt el köztetszésre. Az éneklők közöl Vogel Elek úr kellemes basso-solóival leginkább kitűnt. Az előadott darabok során legtetszőbb volt az „Üdv hazánknak“ kezdetű Rákóczy induló Engessertől, melynek végeztével egy czigány zenekar is megjelent a kertben, s ráhúzta a Rákóczyt. Lett erre nagy vigság: ifjak és hölgyek csakhamar tánczva kerekedtek, s jó kedvvel mulattak éjfélig. Ezen két rendbeli zenemulatsághoz járult még a katonai zenekar többszöri nyilvános föllépte a vásár- és sétatéren, s így a lefolyt hét bátran az élvezetdúsabbak közé sorolható városunk társaséletének történetében. Casinónk május elseje óta nyitva áll. Tagjainak száma mintegy kétszáz; elnöke K. Sprényi Henrik; igazgatók : König József és Hoffmann István ; jegyzők : Környei János és Szücs Sándor ; pénztárnok Say Rudolf, könyvtárnok Fekete János , ügyész Eőry Károly. Ezeken kívül van harmincnégy választmányi tagja. Casinónkba eddig következő lapok járnak : Sürgöny, Pesti Napló, Magyar Sajtó, Magyarország, Kolozsvári Közlöny, Politikai Újdonságok, Vasárnapi Újság, Szépirodalmi Figyelő,, Családikör, Üstökös, Bolond Miska, Debreczeni Füzetek, Pester Lloyd, Wanderer, Neueste Nachrichten, Kölner Zeitung. Tanodáinkban az ifjúság a befejező vizsgálatokra készül. A reáltanoda július 29-én, a gymnasium 31-kén, a főelemi tanoda augustus elsején, a többi elemi tanodák augustus közepén fogják a tanévet bezárni. * A kolozsvári kisegítő pénztár-egylet forgalma június havában tett 32,269 ft 37 krt. Az egyletbe ezen hónap folytán 19 új tag lépett be 32 részvénynyel. * Brünnböl érkezett sürgöny szerint, most már az összes beljebbezettek szabadon vannak bocsátva. * A bécsiek egy bonmot készítettek számunkra, melyet megköszönünk. Valaki a magyar ügy jelen állásáról beszélgetve, a másikat ezzel vigasztalta: Finis coronat opus, amit egy humorista igy javított ki: Finis c proninit opus. R e s t a u r a t i 6. Az országos nagy kérdések mellett nem árt, néha házi kis bajainkat is szellőztetni. Ilyen a napirenden levő választás a hivatalok és tisztviselőségek területén. Valaki azt mondá, hogy az octoberi diploma közzététe után a régi táblabirói nemzedék rögtön elkiáltá: „mienk a vármegye, foglaljuk azt el, és ezzel állítsuk vissza az alkotmányt.“ Mi tiszteljük, becsüljük e buzgóságot, sőt szerény megvonultságunkban merő bála és tiszteletből a fölszabadító régi aristocratiát emeltük előtérbe, mint a mi természetes vezéreinket, és vérünkből való vért, csontunkból való csontot, és rá organikusan rakodott húst. De urak! igazság és méltányosság. Míg az 1848-ks törvények által alkotmányunk sánczaiba befogadott nem-nemesi származatuak szerényen hallgattak, és hallgatásuk folytán mellőztettek, addig az idegen, előbb jogosutlan fajok nemzedékének túlkiabálása figyelmet ébresztő a kormánykörökben, és egész a pazarlásig lőnek alkalmazva a legfőbb méltóságok viselésében is. Tény az, hogy a mi szerény magyar nemnemesi intelligentiánk legújabban is csak egyetlen magas rangra emeltet nyert, míg például az oláh népség ugyanazon óS£®lyól három méltóságos utat számíthat tekintélyes állásban, a trónhoz igen közel álló képviselőiül. És mégis a mi nemzetünk méltánytalan irántuk? Igenis, méltánytalan saját vérsarjadékai, a nem szemmaticus eredetű magyarok iránt. Igaz, hogy mi nem-nemes magyarok büszkék vagyunk aristocratiánkra, de büszkék csak a fényes históriai nevüekre, s nem egyszersmind azokra, kik ex offo éréknek tartják a vármegyét, és jure avicitatis et postliminis minden hivatali állomást elfoglalni egyedül jogosítottaknak vélik magukat. Ismerünk szakértő, becsületesség és hazafiságban regedzett nem-nemesi egyéneket, és ezek a megyei választásoknál ezúttal mellőzvék, mert annexionális nepotismus nem korteskedik javukra, és mert szerényebbek, semhogy az alkotmányos elv ellenére öndicséreti folyamodásokkal alkalmatlankodnának a kijelölő bizottmányok előtt. Szégyen, hogy az absolutismus módszerét fogadjuk el, csak azt jelölvén választhatónak, ki folyamodott, és ehhez csatolt bizonyítványaiban agyondicsérteté magát. Kinevettessük-e alkotmányos életünket, vagy Petrinóféle interpellációkkal duggassuk be tisztviselőink sorát? És a szerény érdem fölkeresése örökké pium desiderium lesz, hanem az audacter calumiari-féle s nepoticus kötelékű embereké lesz az uralom korúra derűre, nem törődve a közönség, csak a választottak javával? Restauratio ad integrum, tehát ad integrum és nem osztálytöredék javára, habár azon töredék még oly jogosítottnak is vélné magát, mit azonban az 1848. törvények tagadnak, és mit vérrel pecsételve követelhet azon újabb gyarapodás, mely becsülettel küzdött az érintett törvényekért. Avvagy, mert szerény ez osztály követelésében, most, midőn az idegen fajok oly fennen beszélnek, mellőzhető-e, mert hiszen sajátunk, és mert hiszen hazafiasb lehet nálunknál is, kik a régi vármegyét kizárólag birtuk? Urak! jó lesz figyelni e szerény, de nagyon sok értelmességű osztályra is, és pedig addig, míg nem követel, mert ez utóbbi esetben még az absolutismus sem zárhatja s nem is zárja el előlük az ajtót. Ez tudja, miért? — mienk megérteni, hogy szinte tudjuk, miért? *) Atádi Vilmos. *) Nem minden részletben értünk egyet J. Szikkiró úrral , azonban jól tudjuk, hogy e nyilatkozat lényege nem puszta egyéni nézet, hanem létező kormány többé kevésbé jogosult kifejezése, s ezért hittük közlendőnek. Szerk. Magyarország herczeg-primása, a Szent-László- Társulat elnökéhez, nagymélt. Lonovics József érseki excjához a társulat alapszabályaira nézve következő főpásztori levelet intézte: Nagy méltóságú és főtisztelendő érsek, kétszemélynök s Sz.László-társulati elnök ur! A mily igaz benső örömmel Üdvözöltem a még csak megalakítandó Szent-László-Társulatnak eszméjét, és oly örömmel adom rá főpásztori áldásomat most, midőn az ünnepélyes első közgyűlését megtartván, az alakulás első nehézségein Isten segítségével már szerencsésen keresztül esett. Nem mondhatom, mily benső lelki meghatottsággal értettem, hogy excellentiád és gr. Károlyi István ő méltósága a magyar haza és egyház két oszlopai azok, kik e mű felépítésének vezényletét, mint a közgyűlésen egyhangúlag megválasztott elnökök elvállalni méltóztattak. Nem is marad egyéb hátra, minthogy azt, amit Istennel az ő szentegyházának felvirágzására megkezdettek, az ő segítségével ernyedetlenül folytassák és bevégezzék; részemről ünnepélyesen megígérem, hogy törekvéseiket tőlem tele minden erélylyel és buzgósággal istápolni fogom s remélem, hogy ugyanezt főpásztori méltóságban, minden más társaim is annál készségesebben megteendik, minél inkább be kell látniok, hogy a jelen körülmények közt meg kell kettőztetnünk fáradozásainkat, ha Isten örökségétől az azt fenyegető veszélyt elhárítani akarjuk. A hozzám főpásztori helybenhagyás végett felterjesztett alapszabályokat, miután, mint kötelességemben állok, azokat kellőleg megvizsgáltam, szintén egész terjedelmükben jóváhagyom és megerősítem; csupán a következő néhány észrevételemet vagyok bátor excellentiáddal oly régből közleni, hogy azokat a társulat közelebb megtartandó közgyűlésénekfoganatbavétel végett előterjeszteni szíveskedjék. Nevezetesen : Az ország minden egyházközségi bizottmányaival folytatandó közvetlen levelezés és érintkezés a központi elöljáróságnak annyi munkát és dolgot adand, hogy az ennek megfelelni aligha leend képes; s ha képes volna is, ebbeli fáradtságának mégsem felelne meg a kivánt siker, mennyiben ezen egyházi községi bizottmányokra mégsem gyakorolhatná azon hatást, melyet az egyházi hivatal fog gyakorolni okvetlenül, ha ez azok működését folytonosan figyelemmel kitéri s ellenőrzi. Ehhez képest óhajtanám, hogy az alapszabályok 3-ikában előforduló azon tétel, mely szerint az egyházi községi bizottmánynak feladatai közé tartozik : a társulat központi elnökségének félévenkint tudósításokkal szolgálni, „az egyházmegyei hatóság útján“-féle toldalékkal megbővíttessék, miszerint ezen értesítések ugyanazon az úton jussanak a társulat elnökségéhez, mely után a pénz beküldése is történik. Továbbá kívánatosnak találom, hogy a közgyűlésre történendő felhívások is mindig a megyei hatóságok útján történjenek olyképen, hogy a központi elnökség e végre mindig az illető megyés főpásztorhoz forduljon, ki aztán az illető esperesi kerületeket fogja felhívni, hogy a közgyűléseken őket képviselendő küldötteiket megválaszszák. Ekként elérhetőnek vélem, hogy sohasem fognak hiányzani férfiak, kik a megbízást elvállalandják, a közgyűlésen megjelenendnek, a feleslegessé fogják tenni a substitutiót, melyről épen ezen eshetőségre való tekintetből gondoskodott a 14. §• Végre : 156. szám — 1861.