Sürgöny, 1861. július (1. évfolyam, 149-174. szám)

1861-07-10 / 156. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Aldunasor 5. az. 2-dik emelet. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten, házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, [naponkint postán ft kr a k­ Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10”— Egy hóra 2­ Szerda julius 10. Előfizetési árak austriai értékben. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi jut. 3-tól kelt legfelsőbb határozatával Tor­bor József valóságos tanárt s ideiglenes igazgatót a zágrábi főreál-iskolát­ól, valóságos igazgatóvá a nevezett tanintézetnél legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. A horvát-tótországi kir. udv. dicasterium Zori­­csics Péter, Stark Károly, Peslák Tamás és Stork­ Iván ideiglenes tanárokat a zágrábi fő­reál­­iskolánál, valóságos tanárokká a nevezett tanintézet­nél kinevezte. NEMH HIVATALOS RÉSZ. Bécs, július 8-án. L. Országgyűlésünk két elnöke ma in op­tima forma lepte meg a várost. Már tegnap este ugyanis járt itt minden nyilvános gyálhelyeken túre, hogy a feliraton kalligraphi baj történven, a küldöttség legalább is egy nappal késni fog. A mai lapok e hírt támogatták is, s így annál na­gyobb volt a meglepetés, midőn délután hallat­szott, hogy Ő Felsége a magyar országgyűlés fel­iratát már el is fogadta. Volt aztán sok minden­féle beszéd. Az egyik tudni akarta, hogy Ő Fel­sége a magyar országgyűlés elnökeit épen úgy fogadta, mint a külföldi hatalmak követeit fo­gadni szokta, ami félreérthetlenül mutatja, hogy Magyarország már­is mint a birodalom határain kívül eső hatalom tekintetik. Mások azonban ép oly határozottan állították, hogy Ő Felsége csak is mint austriai császár, körülvéve valamennyi ministerei által, fogadta a magyar országgyűlés küldötteit; e­z­e­n fogadás pedig annyit jelentsen, hogy Ő Felsége csak puszta czímként tekinti a „magyar királyt“ stb. Ezen kedélyes hitfaragók alkalmasint csodálkozva fogják hallani, hogy egyaránt hasztalanul fejtegették az érintett elfo­gadási módnak jelentőségét. Melyek voltak az el­fogadásnak tényleges körülményei, azt a „Sür­göny“ olvasói tudják már távirati jelentésem­ből; *) bővebb részletekkel azonban nem szol­gálhatok s ezeket majd csak az országgyűlés ut­ján fogjuk megtudhatni egy pár nap múlva, mi­után, mint hallik, Ghiczy Kálmán úr már holnap készül visszamenni Pestre. És készülnek mások is , készülnek a minis­ter urak, kik ma este 8-tól 11-ig értekezletet tar­tottak, készülnek a birodalmi tanácsnak balol­dalán, hol, mint utólagosan értesíttetem, a leg­utóbbi ülésben Mühlfeld úr akarta az állammi­­niszer urat a magyar ügyek végett interpellálni, de elvrokonainál támogatást kivívni nem birt. Pártja ugyanis csak azon feltétel alatt akarta a *) Lásd mai számunk elsőt magántáviratában. Szerk. I doctor úrnak megadni a házi rendszabályok ál­tal követelt aláírásokat, ha az állam­minister ur az interpellate ártalmasnak vagy alkalmatlan­nak nem találja. Schmerling úr ennek következ­tében az interpellálta végeit interpelláltatván, azt válaszolta, hogy ő e perez­ben semmi áron nem bocsátkozik a magyar ügyek fejtegetésébe, de hogy néhány nap múlva kész leend vá­laszolni. Ezen kijelentés következtében bírt az­tán Mühlfeld úr elég önmegtagadással tud vágyó lelkét csitítani, így beszélik legalább a dolgot oly körökben, melyek a baloldalnak titkos chró­­nikáját is ismerik. Schmerling úr azon szavai, miszerint né­hány nap múlva felelni kész, itt azon reményt keltek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt fog­ják ismerni Ő Felségének válaszát a magyar or­­szággyűlés feliratára. Mennyire haladtak már az ebbeli munkálatok s mily irányban, nem tud­hatni s alkalmasint csak az országgyűlés utján fog köztudomásra jutni. Mindenesetre egy pár napig türelemmel kell ismét lenni olvasóinknak; hitessék el például magukkal, hogy egy kissé itt is — verifikálnak. Levelemet ma egy kis dementivel kell meg­­toldanom. Helybeli lapok pesti tudósítás nyo­mán, mint biztost emlegették, hogy a királyi le­irat eszméje báró Kemény ő nagyméltóságától, az erdélyi kanczellária elnökétől eredt. Ennél­fogva voltak sokan, kik ő excellentiájának gra­­­­tuláltak; a nagyérdemű ősz férfiú azonban a­­ szerencsét kívánó hazafiak irányában a leghatá­­­rozottabban jelenté ki, miszerint neki a kérdéses­­ ügyre s annak mikénti eldöntésére semmi befo­lyása nem volt. TÁR­CZ­I. Napi újdonságok. * Markó Károly festész-hazánkfia, ki mintegy félév előtt Florencz mellett meghalálozott, igen becses festvényeket hagyott hátra. Ezen gyűjtemény megvásár­lása végett több műbarát és hazafitól eddig elé egészben véve hat ezer s néhány száz forint gyűlt be. A kérdéses gyűjtemény összesen 25 darab már megérkezett Florencz­­ből, a a P. L. tudósítója csak azt sajnálja, hogy a mú­zeum igazgatósága vagy az illető bizottmány még nem rendelkezik annyi pénzzel, hogy nemzeti képtárunk szá­mára az egészet megvehesse, mert erre mintegy 23,000 frank szükségeltetnék, mi austriai értékben 12,600 ftot tenne. Hogy tehát azon hátrahagyott kincset lehetőleg egészen magunkévá tehessü­k, igen kívánatos volna, ha a már együ­ttlevő összeghez még a hiányzó rész is össze­­gyűjtetnék, s erre nézve legelőbb is azokhoz intéztetnék fölhívás, a kik a muzeum igazgatósága, vagy a műegylet titkári hivatala részéről aláírási ívekkel bízattak meg.­­ Ha ezek tovább is lankadatlan buzgalommal terjesztet­nek és az ekkér még begyűjthető pénz mielő­l rendelte­tése helyére küldetik, úgy biztos reményünk lehet, hogy Markó Károly teljes művészi hagyatéka hazájának tulaj­donává fog válni. * Bor­sós József festész hazánkfia Pesten egy festészeti gyakorló tantermet szándékozik fölállítani, melybe 8 ft. havi fizetés mellett 20 ifjat kíván kiképez­­tetés végett fölvenni. A jelentések, mint a felhívás mondja : Pesten, a Korona utcza 3. sz. ház első emeletén teendők. Miután a sok tekintetben hiányos magyar festészeti aka­démia megszűnt, Borsos József jelen intézete ideiglenesen igen érezhető hézagot pótol. Művészi nemzedéket csak ké­pező intézetek folytán remélhetünk. Hogy arasson, a ki nem vetett? * Mint egy előleges színházi jelentés hirdeti, a Bouffes parisiens franczia opera­társaság Offenbach igaz­gatása alatt f. hó 12-kén játszik először a nemzeti szín­padon. * S­z­u­c­s Mátyás úr, a tárogató őshangszer első felelevenítője közelebb egy művészi magánkörben Kubi­­nyi Ágoston az ö­nigánál egy tökélyesbített tárogatót fog bemutatni. * A budai népszínház javára a lövöldében rendezett társas tinczvigalom egész bevétele 640 ft. Ugyane czélra az Aldássy budai főkapitány úr által kibocsátott íveken is gyorsan szaporodnak az aláírások. Az egyik tisztelt irottmányi tag úr állítása szerint, ha a segélyalap ily­ ­ szépen növekszik, a budai népszínházat augusztus havá­nak elején már megnyithatni remélik. A Sonnenthalur a bécsi udvari színház tagja igen nagy tetszést aratott múlt vasárnap egy rövid bohó­zatban, melyben az ügyes jellen-ábrázoló egy czigányt személyesít, kit hi­ába tesznek nagy úrrá, híjába látják el minden kényelemmel, de miután mindezért legkedve­sebb élettársát, hegedűjét kell cserébe adni, inkább le­mond nagy uraságáról, csakhogy hegedűjét ismét érint­hesse. E né­kül neki ez az élet nem élet. E megható vo­náson kivül még más oldalról is igen előnyösen van e darabban a magyar czigány feltüntetve. A különben nem nagy művészettel alkotott darab azon bonhomjánél fogva, melylyel a czigány alakja fel van ruházva s azon humánus iránynál fogva, mely alapeszméjét képezi, nem téveszté el hatását. A bécsi művész sok sikerült és jól eltanult vonással adja a czigányt, — csak nótáin és tánczán érzik az idegenség ; — ez a táncz az ő boka-forgatójával inkább tót, mint magyar táncz. A közbe közbe szőtt magyar sza­vakat az idegen művész magyar születéséhez méltólag ejti ki. * A magyar nyomdászok nektora a 77 éves franczia származású Gattenou Frigyes múlt szombaton meg­halt. Gattenou maga már e hazában született, s mint a Länderer és Heckenast nyomdaintézet tagja 1853 ban ünneple 50 éves jubilaeumát. — Gr. Széchenyi Ödön indítványára a főváros­ban egy tűzoltó egylet van alakulandóban, melynek tag­jai közt leginkább az ifjúság lesz képviselve. Az egylet tagjai semmi befizetésre nem köteleztetnek, hanem heten­­kint kétszer gymnastikába volnának kötelesek menni, hol egy külföldi tűzoltó mester vezetése alatt a vizipuskák vezetését, létrák alkalmazását, s a házfedelek leverését tanulmányoznák. Ismertető jelül a tűz- és vízmentes ru­házaton kívül egy rózsával lennének ellátva, melyet ve­szély idején lövegeikre tűznének. — Magyar Akadémia. Pótló jelentés a ju­­niusi pályázatokról. — F. évi julius 3. még két csillagászati kézikönyv érkezett, melynek egyike e jeligét viseli (IV.) „Egy számmértékünk sem teljesen igaz és pontos; mind csak megközelítése az igaz­ságnak, s előmenetelünk csak az igazsághoz­ folytonos közeledésben áll“ Modler­ másika (V.) „Emeljétek fel a magasságba a ti szemeiteket és lássátok meg, ki terem­tette azokat!“ Ézs. XL. 20. — A csomókkal érkezett declarátiók hivatalbeli bélyege szerint amaz junius 29. adat van fel oly helyen, mely n­aponkint kétszeri vasúti közlekedésben áll Pesttel: a hiba nem a feladóé, s igy a pályáirat elfogadtatni; a másik a declaralió bélyege sze­rint julius 1., s igy a határidő lejárta után adat­v­á­n fel, visszautasittatni rendeltetett. — Az é­p­íté­sz­e 11 an­i pályázatot illetőleg, julius 8. egy névtelen levél érkezett, mely e pályázatra nézve f. évi julius 30 -­á­t veszi igénybe határnapul, j­u­n­i­u­s 30-ka helyett, miután levéliró a M. Sajtóhoz tartotta magát, mely 1859. folyama dec. 24 ki 260. számában julius 30-kát nyomta­tott. Az ülés úgy hitte, hogy , miután minden pályázni akaró tartozik magának biztos tudomást szerezni a pályá­zatok részleteiről, s egy sornyi levél által a titoknoki hi­vataltól minden pere­ben megkaphatja a nyomtatott ere­deti hivatalos hirdetéseket, más pályázó hátrányára a sokszor hirdetett határnaptól el nem térhet. — Az V. számú csillagászati kézikönyv alulirttól a kézirat kezével irt téritvény mellett, mely a jeligés levél sértetlenségét is elismeri, visszavehető. Pest, a M. Akadémia üléséből jul. 8. 1861. Toldy Ferencz titoknok. * A budapesti dalárda-társaság — mint értesülünk — vasárnap f. hó 14-kén a Laczenbacher testvérek „Má­tyás“ gőzösén kirándulást teend Visegrádra. Aláírási díj 3 forint. * A váltó­ törvény­szék 4 kereskedelmi ülnökei mellé pótférfiakat Fuchs Gusztáv, Grabovszky György, Medecz József és Koppély Fü­löp urak választottak. * Tegnapi, sajtóhibával megjelent újdonságunk oda igazítandó, hogy a Füreden megjelenő „Balaton-Füredi napló“ czimü új lapot Györök György hites ügyvéd„Ti­­hanyi viszhang“ név alatt szerkeszti. A lap képtalányo­kat is ad s a megfejtő jutalma mindannyiszor 3 ft. Nem tudjuk, a „Deák Ferencz“ és a „Hazádnak rendületlenül légy hive a magyar“ képtalányok rögtön megfejtéséért beadhatjuk e a kontót? . . * A jelenleg Pesten állomásozó b. Kamming ezred 3 altisztje, kik az adóbehajtáshoz Esztergomban assisten­­tiát szolgáltattak, alaptalannak nyilatkoztatják azon köz­lést, mintha az ezred legénységének magyar részéből töb­ben a templom tornácza alatt háltak, vagy hogy zeold hiá­nyában több napig koplaltak volna, mivel nem akartak gazdáik alkalmatlanságára lenni. * Rablási esetek. Szabolcs megyéből írják a P. N-nak, hogy pócs-petri plébános Támár Imre f. hó 3-kán éjjel sa­ját szobájában 6 rabló által megtámadtatván, csaknem ha­lálra kinoztatott ;Letenyéről pedig azt jelentik, hogy Csuzy Pál cs. k. kamarás f. hó 6-kán késő este bucsuhelyi őslakában kiraboltatott. A rablók számra 16-an voltak s elvittek 40 darab ezer forintost, 200 db. százas bankje­gyet, 400 db. körmöczi, 40 darab másnemű aranyat, egy nagy értékű arany nyaklánczot, s hogy a kárositottnak kiajczárja se maradjon, még tárczáját is elvitték, mely­ben 40 ft. volt. A tetteseket nyomozzák. Sat.-Feh­érvárról jul. 8-ról Írja r. levelezőnk: Váro­­sunk közönsége múlt héten élvezetdús estékben részesült. Csütörtökön (4-ikén) Reményi Ede hegedűje bitolá el a színházi közönséget, mely a kétszeresen fölemelt ár mellett is szép számmal jelent meg. Vogel Irma kis­asszony is, ki többi közt a „Szózatot“ háromféle válto­zattal meglepően játszotta remek zongoráján, szintén za­jos tapsokat aratott. Van városunkban egy műkedvelők­ből álló dalárda, Káder Antal úr vezérlete alatt, mely társulat tagjainak többségét városi tanítók képezik. E tá­rsaság szombaton (6-kán) összegyűlt a lövészkert­­ben, hogy néhány dallamot a szabadban adjon elő. Ennek híre futamodván, a lövöldét csakhamar válogatott ven­­dégkoszorú lepte el. A dalárda tíz dalt énekelt el köztet­­szésre. Az éneklők közöl Vogel Elek úr kellemes bas­­so-solóival leginkább kitűnt. Az előadott darabok során legtetszőbb volt az „Üdv hazánknak“ kezdetű Rákó­­c­z­y i­n­d­u­l­ó Engessertől, melynek végeztével egy czi­­gány zenekar is megjelent a kertben, s ráhúzta a Rákó­­czyt. Lett erre nagy vigság: ifjak és hölgyek csakhamar tánczva kerekedtek, s jó kedvvel mulattak éjfélig. Ezen két rendbeli zenemulatsághoz járult még a katonai zenekar többszöri nyilvános föllépte a vásár- és sétatéren, s így a lefolyt hét bátran az élvezetdúsabbak közé sorolható városunk társaséletének történetében. Casinónk május elseje óta nyitva áll. Tagjainak száma mintegy kétszáz; elnöke K. S­p­r­é­n­y­i Henrik; igaz­gatók : König József és Hoffmann István ; jegyzők : K­ö­r­n­y­e­i János és S­z­ü­c­s Sándor ; pénztárnok S­a­y Rudolf, könyvtárnok Fekete János , ügyész E­ő­r­y Károly. Ezeken kívül van harminc­négy választmányi tagja. Casinónkba eddig következő lapok járnak : Sür­göny, Pesti Napló, Magyar Sajtó, Magyarország, Kolozs­vári Közlöny, Politikai Újdonságok, Vasárnapi Újság, Szépirodalmi Figyelő,, Családikör, Üstökös, Bolond Miska, Debreczeni Füzetek, Pester Lloyd, Wanderer, Neueste Nachrichten, Kölner Zeitung. Tanodáinkban az ifjúság a befejező vizsgálatokra készül. A reáltanoda július 29-én, a gymnasium 31-kén, a főelemi tanoda augustus elsején, a többi elemi tanodák augustus közepén fogják a tanévet bezárni. * A kolozsvári kisegítő pénztár-egylet forgalma június havában tett 32,269 ft 37 krt. Az egyletbe ezen hónap folytán 19 új tag lépett be 32 részvénynyel. * Brünnböl érkezett sürgöny szerint, most már az összes beljebbezettek szabadon vannak bocsátva. * A bécsiek egy bonmot készítettek számunkra, melyet megköszönünk. Valaki a magyar ügy jelen állá­sáról beszélgetve, a másikat ezzel vigasztalta: Finis coro­­nat opus, a­mit egy humorista igy javított ki: Finis c p­­roninit opus. R e s t a u r a t i 6. Az országos nagy kérdések mellett nem árt, néha házi kis bajainkat is szellőztetni. Ilyen a napirenden levő választás a hivata­lok és tisztviselőségek területén. Valaki azt mondá, hogy az octoberi di­ploma közzététe után a régi táblabirói nemzedék rögtön elkiáltá: „mienk a vármegye, foglaljuk azt el, és ezzel állítsuk vissza az alkotmányt.“ Mi tiszteljük, becsüljük e buzgóságot, sőt szerény megvonultságunkban merő bála és tisz­teletből a fölszabadító régi aristocratiát emeltük előtérbe, mint a mi természetes vezéreinket, és vérünkből való vért, csontunkból való csontot, és rá organikusan rakodott húst. De urak! igazság és méltányosság. Míg az 1848-ks törvények által alkotmányunk sán­­czaiba befogadott nem-nemesi származatuak sze­rényen hallgattak, és hallgatásuk folytán mellőz­­tettek, addig az idegen, előbb jogosutlan fajok nemzedékének túlkiabálása figyelmet ébresztő a kormány­körökben, és egész a pazarlásig lőnek alkalmazva a legfőbb méltóságok viselésében is. Tény az, hogy a mi szerény magyar nem­nemesi intelligentiánk legújabban is csak egyet­len magas rangra emeltet­ nyert, míg például az oláh népség ugyanazon óS£®ly­ól három méltó­­ságos utat számíthat tekintélyes állásban, a trón­hoz igen közel álló képviselőiül. És mégis a mi nemzetünk méltánytalan irán­tuk? Igenis, méltánytalan saját vérsarjadékai, a nem szemmaticus eredetű magyarok iránt. Igaz, hogy mi nem-nemes magyarok büsz­kék vagyunk aristocratiánkra, de büszkék csak a fényes históriai nevüekre, s nem egyszersmind azokra, kik ex offo éréknek tartják a vármegyét, és jure avicitatis et postliminis minden hivatali állomást elfoglalni egyedül jogosítottaknak vélik magukat. Ismerünk szakértő, becsületesség és hazafi­­ságban r­egedzett nem-nemesi egyéneket, és ezek a megyei választásoknál ezúttal mellőzvék, mert annexionális nepotismus nem korteskedik javukra, és mert szerényebbek, semhogy az al­kotmányos elv ellenére öndicséreti folyamodá­sokkal alkalmatlankodnának a kijelölő bizottmá­nyok előtt. Szégyen, hogy az absolutismus módszerét fogadjuk el, csak azt jelölvén választhatónak, k­i folyamodott, és ehhez csatolt bizonyítvá­nyaiban agyondicsérteté magát. Kinevettessü­k-e alkotmányos életünket, vagy Petrinóféle interpellációkkal duggassuk be tiszt­viselőink sorát? És a szerény érdem fölkeresése örökké pium desiderium lesz, hanem az audac­­ter calu­miari-féle s nepoticus kötelékű embereké lesz az uralom korúra derűre, nem törődve a kö­zönség, csak a választottak javával? Restauratio ad integrum, tehát ad integrum és nem osztály­töredék javára, habár azon töredék még oly jo­gosítottnak is vélné magát, mit azonban az 1848. törvények tagadnak, és mit vérrel pecsételve követelhet azon újabb gyarapodás, mely becsü­lettel küzdött az érintett törvényekért. Avvagy, mert szerény ez osztály követelé­sében, most, midőn az idegen fajok oly fennen beszélnek, mellőzhető-e, mert hiszen sajátunk, és mert hiszen h­azafiasb lehet nálunknál is, kik a régi vármegyét kizárólag birtuk? Urak! jó lesz figyelni e szerény, de nagyon sok­ értelmességű osztályra is, és pedig addig, míg nem követel, mert ez utóbbi esetben még az absolutismus sem zárhatja s nem is zárja el elő­lük az ajtót. Ez tudja, miért? — mienk megérteni, hogy szinte tudjuk, miért? *) Atádi Vilmos. *) Nem minden részletben értünk egyet J. Szikkiró úr­ral , azonban jól tudjuk, hogy e nyilatkozat lényege nem puszta egyéni nézet, hanem létező korm­ány többé kevésbé jogosult kifejezése, s ezért hittük közlendőnek. Szerk. Magyarország herczeg-primása, a Szent-László- Társulat elnökéhez, nagymélt. Lonovics József ér­sek­i excjához a társulat alapszabályaira néz­ve követ­kező főpásztori levelet intézte: Nagy méltóságú és főtisztelendő érsek, kétsze­­mélynök s Sz.­László-társulati elnök ur! A mily igaz benső örömmel Üdvözöltem a még csak megalakítandó Szent-László-Társulat­­n­a­k eszméjét, és oly örömmel adom rá főpásztori áldásomat most, midőn az ünnepélyes első közgyűlé­sét megtartván, az alakulás első nehézségein Isten segítségével már szerencsésen keresztül esett. Nem mondhatom, mily benső lelki meghatottsággal értettem, hogy excellentiád és gr. Károlyi István ő méltósága a magyar haza és egyház két oszlopai azok, kik e mű felépítésének vezényletét, mint a közgyűlésen egyhan­gúlag megválasztott elnökök elvállalni méltóztattak. Nem is marad egyéb hátra, minthogy azt, a­mit Istennel az ő szentegyházának felvirágzására megkezdettek, az ő segítségével ernyedetlenül folytassák és bevégezzék; részemről ünnepélyesen megígérem, hogy törekvései­ket tőlem tele minden erélylyel és buzgósággal istá­­polni fogom s remélem, hogy ugyanezt főpásztori méltóságban, minden más társaim is annál készsége­sebben megteendik, minél inkább be kell látniok, hogy a jelen körülmények közt meg kell kettőztetnünk fáradozásainkat, ha Is­ten örökségétől az azt fenyegető ve­szélyt elhárítani akarjuk. A hozzám főpásztori helybenhagyás végett felter­jesztett alapszabályokat, miután, mint kötelességem­ben állok­, azokat kellőleg megvizsgáltam, szintén egész terjedelmükben jóváhagyom és megerősítem; csupán a következő néhány észre­vételemet vagyok bátor excellentiáddal oly régből közleni, hogy azokat a társulat közelebb megtartandó közgyűlésének­­foganatbavétel végett előterjeszteni szíveskedjék. Nevezetesen : Az ország minden egyház­községi bizottmányai­val folytatandó közvetlen levelezés és érintkezés a köz­ponti elöljáróságnak annyi munkát és dolgot adand, hogy az ennek megfelelni aligha leend képes; s ha képes volna is, ebbeli fáradtságának még­sem felelne meg a kivánt siker, mennyiben ezen egyházi községi bizottmányokra még­sem gyakorolhatná azon hatást, melyet az egyházi hivatal fog gyakorolni okvetlenül, ha ez azok működését folytonosan figyelemmel kitéri s ellenőrzi. Ehhez képest óhajtanám, hogy az alapsza­bályok 3-ik­­­ában előforduló azon tétel, mely szerint az egyházi községi bizottmánynak feladatai közé tar­tozik : a társulat központi elnökségének félévenkint tudósításokkal szolgálni, „az egyházmegyei hatóság útján“-féle toldalékkal megbővíttessék, miszerint ezen értesítések ugyanazon az úton jussanak a társulat el­nökségéhez, mely után a pénz beküldése is történik. Továbbá kívánatosnak találom, hogy a közgyű­lésre történendő felhívások is mindig a megyei ható­ságok útján történjenek olyképen, hogy a központi el­nökség e végre mindig az illető megyés főpásztorhoz forduljon, ki aztán az illető esperesi kerületeket fogja felhívni, hogy a közgyűléseken őket képviselendő kül­dötteiket megválaszszák. Ekként elérhetőnek vélem, hogy sohasem fognak hiányzani férfiak, kik a megbí­zást elvállalandják, a közgyűlésen megjelenendnek, a feleslegessé fogják tenni a substitutiót, melyről épen ezen eshetőségre való tekintetből gondoskodott a 14. §• Végre : 156. szám — 1861.

Next