Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-11 / 208. szám

ámbár alkalmasint van kilátása, hogy e tekin­tetben is megsegíti az úristen. Az egyéb napi hirek közt mindenekelőtt azt kell megemlítenem, hogy gr. Apponyi őrm. városunkba ismét megérkezett. Hírlik továbbá, miszerint Duschek úr, 1848-diki pénzügyminis­­ter, ő Felségétől kegyelmi dijt fog nyerni a for­radalmi időszak előtti h­í­r hosszas szolgálataiért. Duschek úr már 73 éves ősz. B­é­c­s, sept. 8. Ma délután 2 órakor fogadja Csi­llár Ő Felséges követek házának felirati küldöttségét, ő Felsége Hévi elnök beszédére következőleg vála­szolt : „A követek házának most hallott nyilatkozata megerősít engem azon örvendetes meggyőződésben, hogy a ház engem nem csak megértett, hanem hiven az alkotmányhoz, jóakarata nézeteimet osztja. A ház egyetért a törvényes autonómiáról, a természetes egy­ségben létező tartományokra vonatkozólag táplált el­veimmel ; de másrészről helyesen felfogta azt is, hogy ezen autonómia egy föltételhez, a közös kötelességek­nek lelkiismeretes teljesítéséhez van kötve. Ezen elvnek alkalmazása azokra, kik azt félre­értik, vagy figyelembe nem veszik, minden esetre szü­kséges; de remény­em, hogy­ az lehető szűk korlátok közé hagyja magát szorittatni, és a sziker igazságának győző ha­talmát napvilágra hozandja. A hazának javára, és követeinek becsüülenére válik azon odaadás, melylyel, az alkotmány szilárd alapján és a testvéri érzület bé­kítő befolyása alatt, mely a házat lelkesíti, kötelessé­geiket teljesíteni elhatározvák, és azon bizalomteljes nyíltság, melylyel ezt kifejezik. „Köszönöm a háznak loyalitása és hazafisága ezen nyilatkozatát, és a házhoz császári kegyelmem és hajlandóságomban továbbra is megmaradok." Lapszemle. A „Presse" a birodalmi tanács által a vallásügy­ben kiküldött bizottmányról értekezvén, bár e munká­lat még egészen nem kész, mégis megismertet bennün­ket annak egy részével, mely így hangzik : „A teljes vallás- és lelkiismereti szabadság min­denkinek biztosíttatik. Senki sem kényszeríthető arra, hogy vallásos nézeteit kijelentse. „A hitvallásnak saját házábani gyakorlása min­denkinek jogában áll. „Minden törvényesen bevett és éli­mert vallásnak megengedtetik a vallás nyilvános gyakorlása, a nyil­vános rend és nyugalom fenntartására szükséges rend­szabályok érvényben maradása mellett. „Minden egyházi és vallási testületek a törvény részéről egyenlő jog és oltalomban részesülnek. Az ál­lam által előjoggal felruházott vallás nem létezik. „Minden egyházi és vallási testület önállólag ke­zeli ügyeit, és saját oktatási és jótékonysági intézetei­nek alapítványai és tőkéinek birtokában marad. „Egyházi és vallási testületek az általános ál­lamjognak alávetvék. Az államnak joga van egyházi ügyekben, a­mennyiben azok a közérdekeket érinte­nék, rendeleteket is kibocsátani. „Az egyházak fejei és azok alárendelt közegei közti érintkezés gátoltatni nem fog. Rendeleteik kihir­detése is csak azon megszorításoknak vettetik alája, melyek más kihirdetésekre nézve már fennállanak. „Minden egyházi és vallási testület azon joga, hogy lelkészi hivatalokat felállíthasson, változtasson, vagy megszüntethessen, hogy az illető kerületeket meg­határozhassa, az állam beleegyezéséről föltételeztetitt. „Valamely egyház fejeinek vagy szolgáinak gyü­lekezete, mely nem rendes időkben,­­ nem a lelkipász­tori ügyek elintézése tárgyában, akár azon egyház­hoz tartozó nem egyházi tagok részvéte mellett, akár a nélkül tartatik, a kormánynak nyolcz nappal előbb fel­jelentendő, a kormánynak aztán jogában van oda egy biztost küldeni, ki az ülésben jelen legyen. „Az ily gyűlésekről jegyzőkönyvet kell felvenni, melybe a kormány minden időben betekinthet. A biz­tosnak jogában van hiányos feljelentés vagy törvény­­ellenes eljárás miatt az ülést feloszlatni. „Az egyházak befolyása a közép és népiskolák­ra, az illető vallásbani oktatásra szorítkozik. A vallás­tudománynak a felsőbb iskolákban és egyetemieni elő­adása akármely egyház fejének befolyásától sem függ. . „A házassági ügyekben való törvényhozás joga, a mennyiben annak jogai érvényessége és polgári ha­tása forognak kérdésben, az állam kezeiben van és az gyakorolja azt házassági ügyekben, világi törvényszé­kek által. „Az egyháznak elöljárói és szolgái hivatalokba lépésük alkalmával köteleztelek a császár iránti hű­­­ségi eskü letételére, valamint arra is, hogy a törvé­nyeket szigorúan megtartják és kötelességüke­t lelki­­ismeretesen teljesítik. „Valamely egyház kebelében alakuló oly egye­zettségi kérdés Magyarországban, írta Szombath Ági. Könyvébe csak fujó pillantást vethettünk. Milyen politikus, nem tudjuk, de hogy lesz billiárdista, bizonyítja azon állítása, hogy a sebesen repülő golyót az egyenlő sebes­séggel jövő másik golyó nem csak feltartja, de a középen mindkét golyó megáll. S miután maga mondja, hogy ez politikája e kérdésnél, gyanítjuk, hogy „s­c­h l ag e r“ helyett itt is­ „Schnitzert“ csinált . Igen hízelgő reánk nézve, hogy a M. Sajtó, mely­nek szinireferense egyik legalaposabb Ítészünk, Boór Emma kisasszonyról mondott Ítéletünket szóról szóra­­ is elfogadja, alkotmányos törvényeink szerint azonban, me­lyekhez mindketten ragaszkodunk, csupán a recognitio juris dominalis, a­­„Sürgöny“ megnevezése hiányzik. A M. Sajtóval másban is egyezünk meg : a Hölgyfutár nekünk is egészen vesénkből veszi ki a szavakat, midőn így ír . Eleget szoktunk hízelegni magunknak, mondjunk egyszer már egy kis keserű önvallomási igazságot is. Meg kell adni, hogy nálunk gyakori az eset, midőn sok a füst, és kevés a tűz; nagy a lárma, de kicsi a tett. Midőn a forradalomban kitünően katonásbodó Asbóth Lajost né­hány hó előtt a józsefstadti várba szálliták, megyék, vá­rosok és egyesek oly nagy zajt ütöttek belőle, melytől még a Kárpátok is zúgtak ; s ime most, midőn a jeles ka­tona 1848/9-diki emlékiratait készül kiadni, a nagyérdekű műre mindössze hatvanhat előfizető jelentkezik. * A kolozsvári unitárius anyaeklézsia, miután köz­szeretetben részesült papja főtiszt. Kriza János közelebb­ről püspökké emeltetett, helyébe ezen állomásra tanár és volt másodpapot Ferenci Józsefet választotta meg. A f. hó 1-jén tartott egyházi gyűlés területe a határozatok megtétele után először püspök Kriza János, azután tiszt. Ferencz Józsefnél tisztelkedett. * A vérhasnak nevezett veszélyes járvány ellen, mely a Háromszék egyes vidékén, s némely magyaror­szági helységben is mutatkozott az utóbbi időkben, egy erdélyi levelező a következő gyógyszert ajánlja : félkapa melegített borba belevakarnak vagy reszelnek egy egész szerecsendiót, s ezt a beteggel oly melegen, a­mint csak szája kiállja — kissé heroicus kúra — felhörpöltetik, utána vastag takarók alatt kiizzasztják a beteget egy óráig; kisebb komáknál lehet az érintett gyógyszer adagja 'A vagy 'A. Csecsemőknél nem lehetvén ezen or­voslást alkalmazni, azokat cserfahéj-főzelékben füröszt­­getik. * Kolozsvár közelében egy adóexecutio nagy tiszteletben részesül, az exegnáló katonaságot még névnapra is meghívják, így történt ez — mint a Korunk regéli—egy családnál, mely Rozália napját ünnepelte. Az adóbehajtó katonaság odaérkezvé­n, a háziasszony a tiszte­ket beinvitálta s csak kivilágon kiviradtig mulattak és tánczoltak a Rozáliák egésségére. * A rendőri h­a­­­t­á­s­r­en­d, melyről minap emlí­tést tettünk, Pest városa részéről a közelebbi napokban közre fog bocsáttatni. Pontjai közt azon udvarias tilalom is foglaltatik, hogy a bérkocsisok midőn v­endéget visznek kocsijukon, nem dohányozhatnak. Hogy ennek az udvari­asságon kivül is jó indokai vannak, minap alkalmunk volt meggyőződni, midőn a közelebbi szeles napok alkalmával egy delnő könnyű ruhafodrai a kocsis szivarának szikrái­tól tüzet fogtak, s szerencse volt, hogy az égést mindjárt­­ észrevették és eloltották. * A hires trapez-művész Meergate közelebb két társával, jól kitanitott uszkáraival Pestre érkezett s a német színpadokon adja mutatványait. * A nápolyi emigratio Párisban egy ok­mányt bocsátott közre, melyben a többi közt b. Ricasoli­­nak ismert jegyzéke ellenében e kérdéseket veti föl. Ha a párisi congressus 1856-ban szükségesnek találta, a civi­lizált Európa előtt a bomrbonok kormányát denunciálni, mikép kellene neki, most a piemontiak pusztító kormá­nyát ugyanez országban denunciálnia. Továbbá ha a tisz­teletre méltó Gladstone az egybegyűlt parlament előtt a bourbon kormányt Istentagadásnak nevezte, mily kife­jezést kellene most használnia, hogy a piemonti kormányt helyesen jellemezze. S igy folyik tovább az okmány, me­lyet 132 emigráns élén d’Angri Doria h­erczeg és családja irt alá. ’ Múlt héten Mauerbachban tolvajok törtek be be. Sina házába és 6000 ft raboltak el ezüst húszasokban. *A Temesi Bánság gyönyörű vidékei egy or­szágos csapás veszélyében forogtak. F. hó 3-kán d. u. 4 óra derült ég és 22 fok meleget mutató légmérő mellett,egyszer­re, és pedig elejénte igen magasan, roppant tömeg álla­­tocska volt észrevehető, mely keletről nyugat felé vonult. Ezen ritka tünemény az összes lakosság figyelmét, a mely falvakban észleltetett, magár­a vonta, annyival inkább, mi­dőn kiderült, hogy ezen állatocskák, a „régi executio“ seregéhez, a falánk sáskafajhoz tartoznak. Defilée-jök D. Bogsány fölött két teljes óráig tartott. Szárnyuk suhogása csodálatos zsibajjal töltötte be a levegőt. Számukra nézve elég annyit mondani, hogy a kétezer lépésnyi széles völ­gyet, mely körül Bogsán, Wassiova, Újbánya s Bogsán­­falvak feküsznete, egészen sötét árnyékba borították. Ké­sőbb lejebb ereszkedtek, úgy hogy alig lehettek 8 —­l föl­­nyire a föld színétől, egyrész még alantabb röpült, úgyhogy sokat elfogtak. Egy fajhoz látszanak tartozni, de nagysá­guk különböző, egyre másra 13/1 bécsi ujj hosszuk, de oly példányt is fogtak, mely a 1­0 bécsi hüvelyk hosszúsá­got megütötte. Színük barna-sárga s életük oly szívós, hogy még megcsonkítva is tovább repülnek. Estve 6 órá­tól naplementig a borzasztó raj ritkásabb lett, alkonyat tájban a szállongok jöttek, melyek a főcsapattól elmara­dozva irány nélkül kalandoztak ide s tova. Hol ereszke­dett le ez Isten átka ? még eddig nem lehet tudni, miután ezen a vidéken csak kevés ereszkedett le belőle, de ez is elég volt, hogy nagy pusztítást tegyen. Hir szerint a sás­kasereg Orsovánál jött a Danán keresztül, s a román-bá­náti katonai vidéken, nevezetesen Tergován még le nem aratott terményekben nem csekély károkat okozott. * De la Gironde franczia megyében sajátszerű sze­rencsétlenség történt. Egy férfi, ki az emberéletmentő ér­met már kivívta magának, de a becsület­rend keresztje után áhitozott, egy 14 éves fiúcskának 10 frankot ígért, ha a vízbe ugrik és ki hagyja magát általa fogatni. A fiúcska ez utolsót különösen kikötvén magának, végre reá állt, a elfogadta a 10 frankot, azonban szerencsétlenül oly ve­szélyes helyen ugrott bele, hogy az életmentő már későn érkezett. Még holttestét se találta többé dicsvágya szo­morú áldozat­nak. Hogy t­étéért bűnhődnie kell, az ter­mészetes. Különben nem az első eset, hogy az emberek érdemkeresztért sok gonoszat elkövetnek. * Egy furcsa esetet olvasunk az angol eredetiség­ről a „Südd. Zig“-ban , Heidelbergában a múzeum kertjé­ben egy a nemzeti­ egylet tagjaiból álló társaság német ha­zafias dalokat énekelt. Albion fiai alkalmasint nem találták azokat eléggé angol szájíz szerintieknek s elkezdtek bele­kiabálni és fütyölni. A német énekes hidegvérű,­­ hall­gatagon eltűrte a kissé vastag kritikát. Erre az a­ngolok is elnémultak. Midőn azonban azok az éneket újra rákezd­­ték , a fütyölés ismét elkezdődött rettenetesebben mint előbb, — sőt az angolok a német türelemre vérszemet kapva, most már Üvegdugaszokkal is kezdték őket bom­bázni. Erre elvégre a dalnak is, de a német türelemnek is vége szakadt, s az énekesek — hányan hány ellen, nincs megírva neki estek az angoloknak és kitevék a szűröket. sületek felállítása, melyek bizonyos szabályok és kor­mányzat alatt együtt éltek és közlekednek, az állam beleegyezésétől föltételeitetik. A beleegyezés nemcsak a társulat szabályaira, de minden azokon történendő változtatásra is áll. Ugyanezen rendszabály kötelezi a más fennálló ilynemű társulatokat is. Az államnak joga van ily társulatokat feloszlatni, mihelyt a közérdek­eit kívánja. „A házasság polgári érvényessége csak a kor­mány által e végre kinevezett hivatal­ok előtt történt megkötéstől függ. Egy­házi összeesketés csak az emlí­tett tény teljesítése után történhetik. „A valláskülönbség nem akadály a polgári há­zasságra nézve. „Semmiféle egy­házi vagy vallási egyesület val­lási vagy egyházi könyvek fölött cenzúrát nem tarthat. Egyedül az állam sajtó­törvénye hatályos a vallási tartalmú művekre nrzve is. „A halottak nyughelyéről a községnek kell gon­doskodni, és a halottak eltakarítása tisztán községi ügy. Minden egyház saját törvénye szerint határozza meg a temetéseknél követendő szertartást." A bécsi „Presse"* az austriai habeas corpus actát hozza s ez igy hangzik : „A képviselőhöz bizottmánya, mely megbizatott, hogy a személyes szabadság biztosítását illető törvény­javaslatot készítsen, következő elveket állított fel: 1. Minden egyesek személyes szabadsága a nyil­vános hatalom megtámadásai ellen, a törvények vé­delme alá helyeztetik. 2. Senkit se szabad elfogni, kivévén az illető biró írásbeli és indokolt parancsára, mely parancs az elfo­gatnak rögtön, vagy elfogatása után legfeljebb 24 óra múlva kézbesítendő. 3. A biztonsági hatóság vagy annak közegei ál­tali megintésnek csak a törvény által meghatározott esetekben van helye. A biztonsági hatóságnak vagy szabadon kell bocsátania 24 óra alatt az elfogottat, vagy őt az illető törvényszéknek átadnia. 4. Az internirozás rendszabálya örökre el van törölve. A kiutasítás csak a törvény által meghatáro­zott esetekben engedhető meg. 5. A szabadláboni védelem a vádlottnak bizonyos pénzbeli biztosíték letétele mellett, melynek nagyságát a vádlott vagyona és a bűntény minősége határozza el, megengedtetik. A szabadláboni védelem biztosíték letétele mellett csak akkor tagadandó meg, ha a bűn­tény világosan merülne fel, melyre öt évnél nagyobb börtön­büntetés van szabva.“ A „Krollßlüchter Ztg.“ a Marosmellékéről eze­ket írja: „Az izgatások mindenféle neme itt nálunk napirenden van. Megyénkben faluról falura járnak titokban oly emberek, kik a nép közt hazug híreket terjesztenek, hogy azt elámithassák ; ezen izgatók azt mondják: báró Kemény és gróf Mikó, valamint az egész kir. gubernium elbocsáttatott és igy az ország jelenleg kormány nélkül van. A titkos emissariusoknál kérvény van, melyet a nép előtt felolvasnak és aláírásra buzdítják. A kérvényben kinyilatkoztatják, mikép a románok a mostani alkotmányról mit se akarnak tudni, és a magyarokkal s szászokkal, természetes barátaik­kal semmi közösségök sires. Továbbá a kérvényben Ő Felsége a Császár kéretik, hogy Erdélyországban a feloszlatott kerületi hatóságok ismét helyreállittassa­­mik, mely alkalommal azonban a jóérzelmü románok figyelembe vétessenek. Azon emissarinaok feje egy az oskolából épen csak most kikerült ifjú, egy pap fia, Kölönte és Csaló szolgabirák ki vannak küldve a fia­tal ember felkeresésére és elfogatására. A hegyek kö­zül a mészoktól főispánunkhoz naponkint a legszo­­moritóbb jelentések érkeznek. Úgy látszik, az 1848. szo­­morújáték ismét színre szándékoltatik hozatni.“ A kii­nici vádlottak pere. Finme, tép* *. 4. Átalánosan tudva van, miként ütött ki Finmében június 13-án a zágrábi országgyű­lésre küldendő 4 követnek harmadszor is elrendelt vá­lasztása ; tudva van, hogy a votation, mivel a „nessu­­no“val ellátott jegyek előre érvénytelenekül nyilvánít­tattak ki: egy választó sem jelent meg, miért aztán a város lakói délután boltjaikat bezárták és hiven meg­őrzött hazafias érzelmük jövedelmét ünnepelték. Fényes kódszer volt ez a kormány számára, mely Fiumét, oct. 20 a után is, erőszakkal Horvátországba kebelezni törekedik. Ezen kormánynak ismeretes azon eljárása is, hogy valahányszor a nemzetek joga ellen intézett czélja ki­vitelében használt eszközei a népek igazságos­ ellen­állása által meghiúsí­latnak, a világgal mindannyi­szor el akarja hitetni, hogy e meghiúsulást nem a fo­ganatosítandó czél népszerűtlensége, vagy az alattva­lók vonakodása, hanem csupán némely forradalmi ten­dentiákkal elvakított párt ármánykodása idézte elő. — így Fiumét illetőleg, daczára, hogy három válasz­táson keresztül, előbb 62 városi képviselő (repräsen­­tanti), s aztán a nép (suffrage universelle) ellenállá­sán tört meg abbeli igyekezetük , mely szerint Fiume a zágrábi országgyűlésre képviselőket küldjön ; mégis a világgal szeretnék elhitetni, hogy ezen ellenállás nem őszinte, a nép Horvátországhoz vonzódik, hogy a rotatiók eredménytelensége, valamint minden tüntetés, mely Magyarországot illeti, bizonyos rebellis párt er­kölcsi kényszerének, pressiójának tulajdonítandó. E merész állítások igazoltatásául meg is ragad­tak egy alkalmat s többeket azon jeles férfiak közöl, kik a június 13-ai esemény örömére a lakosság által foganatosított ünnepély alkalmával különösen­­ tűn­tek, pörbe fogtak; azzal vádolván őket, hogy junius 13-án, midőn a hatóságok intézkedései izgatások kö­vetkeztében meghiúsíttattak , e tényből ünnepélyt csi­náltak ; a boltokat a lakosság akarata ellenére zárat­ták be, á­ltalán véve a kormány és Horvátország el­leni demonstrátiókra a népet sokszori­san vezérelték Miket, ha bebizonyítaniok sikerülene, kimutatva hi­szik a fentebb említett erkölcsi kényszert és pressiót. Ez képezi tehát valódi okát a 8 fiumei polgár pörbefogatásának, s mivelhogy épen kedvező alkal­mam van a tegnap megkezdett végtárgyalásról a hely­színen biztos tudom­ást szerezni, így arról e becses la­pok utján sietek a honfiakat, kiket ez ügy méltán ér­dekelhet, tüzetesen értesíteni. A „Tr­búnál" tanácsterme 9 órakor nyittatott ki. Elöl mentek a vádlottak s utánuk a hallgatóság, mely­lyel a kis terem minden zugában rögtön egyszerre meg­telt. Egymásután foglalták el helyeiket a három tagú bíróság (megyetörvén­yszéki tanácsosok), a procurator, a jegyzőkönyv vezető, továbbá a vádlottak, védügy­­védjük és a stenograph. A bíróság elnökét Sepich-nek hívják, Buccariból való s olasz beszédén horvát accentus vehető észre. Procurator: Thiery lovag; védügyvéd : Manzoni; a vádlottak pedig név szerint a­mint következnek : sig­nori Antonio Wallusehnig, Carlo Huber, Marziale Malle, Norberto Malle, Eugenio Cosub­il, Faustino Zaron, Giov. Castalinich és Pietro Sichere. Megjegyzendő, hogy a vádlottak hisz magyar ruhába voltak öltözködve, óralánczaikon halálfőt, mellükön vagy kalpagjaikon pedig „1848“ fel­irattal az ország czimerét láttatták, és 8. Wallusehnig báránybor süvege mellé oly hatalmas sastollat tűzött, hogy azt Pesten is megbámulhatnák. Tiszt, olvasóim türelmét nincs szándékom a vég­­t­rgyalás szokásos r­ész­leteinek leírásával fárasztani. A vádlevelek fölolvastattak s következett a személy­en­­kinti kihallgatás. Wallusehnig lévén legsúlyosabban terhelve, val­latása nemcsak egész délelőtt, de még a délután folyta­tott ülés elején­­ sokáig tartott. Feleletei és előadása sajtók voltak és tüzetesek, mint szokott lenni oly fér­fiaké, kik hazaszeretetök miatt Üldöztetnek. — Tanuk jöttek, számra 8 vagy 9, ellene bizonyitani; de soha életemben ezeknél nyomorultabb tanukat nem láttam ; s vigasztalásomra esett, midőn a m­ellettem ülök kije­lenték, hogy e tanuk nem fiumeiek, hanem többnyire idegen nemzetiségüek, csalók és személyes ellenségei vádlottnak, ki ellenük szigorúan kikelni nem is mu­lasztó el. Mint jogász és a közerkölcs híve, egyaránt meg­botránkoztam azon, hogy a bírák e tanuk nagy részét bizonyságtételeikért eskü-letételre bocsátották. A délután folytatott tárgyalás alatt vádlottak ki­vétel nélkül mindnyájan jól viselték és védték magu­kat; a hallgatóság arczáról mély érdekeltség és bizo­nyos neme a méltó haragnak látszott, mitől a bírák m­in­­denképen szabadulni szerettek volna. El is jött erre este felé a kívánt alkalom. Ugyanis, midőn az elnök — policziális informatio nyomán — Wallusehnig urat faggatni és gyanúsítani kezdé, hogy az ő magyarok iránti sympathiája nem őszinte, s ezt csupán olasz revolutionalis érzelmet ta­karó köpenyegiül használja föl, e gyanúsítást vádlott egyenesen visszautasí­t, s terjedelmesebben be­szélni kezdett a lovagias magyar nemzetről, közös hazánk­ról, s annak közös szent ügyéről és érdekeiről, miknek hallatára a hallgatóság tovább vissza nem tartóztatha­tó magát és helyeslést nyilvánított. Az elnöknek sem kellett egyéb. Vádlottól rögtön elvonta a szót, s a legsértőbb kifejezésekkel parancso­ló a hallgatóságnak , mely már — szerinte — „nem csak az utczákon, de a törvény szentélyében is demon­strálni merészkedik“, hogy a teremből azonnal kitaka­rodjék, különben erőszakot fog használni! így folytattatott és végeztetett be tehát a nyilvá­nosság kizárásával, mai napon ez érdekes végtár­gyalás. Az állam­procurátor Wallusehnig urat 3 és Za­­nont 1 hónapi fogságra ítéltetni; Hitleer és Cosnlich urokat elégséges bizonyíték hiányából, a többieket pe­dig teljesen felmentetni kéri. — Előadása után Manzo­ni ügyvéd tarta — hallomás szerint — gyönyörű véd­­beszédet. Ha az ítélet hozatni fog, nem mulasztandom el a t. olvasókat arról és egyéb tárgyakról külön tudósitani. Reményi Károly: Megyei tudósítások. — Kaposvár, sep. 5-én. Tegnap este 9 órakor or­szágosan tisztelt nagy hazánkfiának S­o­m­s­s­i­c­h Pál­nak Kaposvár városa, mint teljes és osztatlan bizal­mával megválasztott országgyűlési képviselőjének fák­lyás­ zenével tisztelkede­tk Derék polgárnagynak­­. Folly József úr lelkes szavakban tolmácsoló a városnak és az egész választó kerületnek az ünnepelt nagy hazafi országgyűlési el­járásávak­ teljes megelégedését és a jelenvolt nagy­közönség harsogó éljenei között kijelenté a választók osztatlan bizalmát, melynek hogy gyakorlati kifejezést is adjon, ritka tapintattal az ünnepre cserkoszorut fűzve, az ünnepelt homlokát azzal körözi. Somssich Pilon ( *) a nagy tömeg közt fogadván az igy szálaira fűzött cserteszorús, megható szavakban köszöni meg Kaposvárnak úgy megválasz­tatásakor, mint azóta és jelenleg is oly bő odaadással nyilatkozott ragaszkodását; utalva­ országgyűlési kép­viselői mattjára, fájdalommal érinti, miszerint megtevén m­inden le­hetőt, hogy az eredmény nem felelt meg a köz­­várakozásnak, és hogy ő jelenleg nem mutathat föl oly országgyűlési vívmányokat, minekre megválasztatása­kor némi nyögött önérzettel előre számolt,­­ nem az ő, és nem is az együtt volt országgyűlés vétke, hanem — alapoka egyebütt keresendő. — A megszavazott átalános bizalomban, és képviselői múltját megkoszo­rúzó cserfl­zérben legszebb megtiszteltetését, s jutal­mát találja. — Kifejezi végül azon reményét, miszerint Magyarbánnak jövője fölött még nem esik kétségbe, a nutzet még élni fog — élnie kell örökké! A fáklyás menet azután megkoszorúzott képvise­lőnktől elbúcsúzván, derék polgárnagyunkat kisérte két zenekar játszása mellett ünnepélyesen lakára. Ma főispáni elnöklet alatt bizottmányi nagy­gyű­lés tartatott, melyben e mliga a legközelebbi ország­­gyülésrőli egyébkor szokásos kir. értesitvény hiányában elmondta annak remény­teljes összejövetelét, felsőbb he­lyekről annyiszor eléje gördített nehézségeket, s végre annak az újabb időkben, különösen korunkban, — egyetlen egyszer f. é. august.2- én történt föloszlatá­­sát; fölhívta egyszersmind a bizottmányt tanácsko­zásra, stb. A bizottmány az országgyűlés eljárását egyetem­­legesen s részletesen magáévá tevén „egyhangú­l­a­n “ az országgy­ű­lési óvást helyeselte és maga ré­széről adoz minden föntartás nélkül hozzájárult, és e határozatát jegyzőkönyvileg is megörökíteni rendelte. — Pestmegyének körlevele fölolvastatván, m­iután an­nak szelleme az előbb hozott határozatéval azonos, — általánosan elfogadva helyeseltetek. A bizottmányi ülésben a megye nes­tora, a lelkes ősz S­o­m­ss­ic­s Miklós minden betűjében ha­­zafiságot, melegséget, értelmet és sok gyakorlati ügyes­séget gazdagon tartalmazó szónoklata által ragyogott. — Éljen sokáig! — A gyűlés egyéb mozzanatai kevésbé közérdekűek lévén, jelenleg azokat mellőzöm. lládi. Városi ügy­ek. — Pesváros egyetemes tanácsának felirata. Császári királyi Felség ! Szabad kir. Pestváros hatóságának Felséged leg­magasabb felhívására f. évi január hó 2 kán ideigle­nesen, s f. évi april hó 3-kán az 1848. , 23. t. c. ren­delete szerint véglegesen megalakított képviselő testü­lete a n. m­. magyar helytartótanács f. évi sept. 2-kán kelt rendelete folytán, kir. biztos közbejöttével e hó 4 kén felfüggesztetett. Minthogy azonban a képviselő testületet hatósági működésében felfüggesztő helytartósági rendelet ezen legfelsőbb intézkedést hatóságunk azon határozatából származottnak tudatja, mely­lyel a szétoszlatott ország­gyűlésnek ezen testület utolsóelőtti ülésében hozott óvá­sát tettük sajátunkká,s minthogy az említett­ magas ren­deli­t ezen óvás elfogadásával hatóságunkat a felségi jogoknak történt ellenmondással terheli, s ezen ellen­­mondás szolgált volna a végrehajtott felfüggesztésnek valódi alapjául : indí­tatva érzi magát e városi hatóságnak még működésben hagyott tanácsa, cs. kir. Felségedhez leg­­alázatosabb felterjesztésével járulni az iránt, hogy a felfüggesztett képviselő testületet hatósági törvényes működése körébe legkegyelmesebben visszahelyezni méltóztassék. Ezen legalázatosabb felterjesztésünk indokolásául engedje meg cs. kir. Felséged alattvalói mély tisztelet­tel hivatkozhatni némely körülményekre,­­ egyek a ve­lünk éreztetett kormányi eljárás megváltoztatásának szükségét, s a hatóságunkon végrehajtott alkotmány­ellenes rendelet visszavételének igazságát győzhe­tik le. Midőn ugyanis hatóságunk a feloszlatott ország­gyűlés óvását sajátjává tette, ezzel távol *) Nagyon lekötelezné t. lev. olvasóinkat, s magun­kat, a kitűnő férfiú ezen alkalommali beszédének megküldé­se által. Szerk.

Next