Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-11 / 208. szám

Első évi folyam. Szerkesszó-hivatal Aldunasor 5. is. 2-dik emeli­t-Kiadó-hivatal. Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Bu­rnetten , kiadó­­hivatalban, bar­átok-tere 7.­­ földszint . szám, 208. szám — 1801. Szerda September 11. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Eláfiz.etési árak austriai értékben. Bu­dapesten házhoz hordva ft kr ft kr Félévre 9 60 Évnep« Egy hóróra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr Egészé­vre 19 — Évnegyed Félévre 10 — Egy hóra k*­edre 6 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. éri aug. 29 töl kelt legfelsőbb határozatával F­e­k­t­o­r József kecskeméti lelkészt a „Magdolin del Mariae Magdalenae“ czimze­­tes prépostségra legkegyelmesebben kinevezni mél­­tózta­tott, NEMHIVATALOS RÉSZ. Az udvari kanczellária szándékairól a megyék ideiglenes rendezése iránt a mi­napi bécsi újság által hozott nyilatkozat bal­ fel­fogásokra, s helytelen következtetésekre adott alkalmat, miknek helyreigazítása kívánatos. A m. kir. udv. kanczellária feladata, mű­ködésének czélja nem lehet a megyék egyete­mes szervezése, mert feladatának amúgy is nagy nehézségeit ok nélkül szaporítani nem akarhatja, sem azon gyakorlatiatlan szándéka, a kormánynak mesterséges majoritást szerezni. A magyar k. üdv. kanczellária elé a viszo­nyok hatalma két fő feladatot szabott, melyek általa megoldandók. Mindenekelőtt a rendet kell minden áron helyreállítania, s a törvény szerint köteles en­gedelmességet, a­hol az elkerülhetetlen, erélyes eszközökkel kivivnia. Továbbá hazafias kötelesség által vezérel­tetve oda kell törekednie, hogy régi dicső, és most már a nép minden osztályainak köz­tulaj­donává lett alkotmányunk alapintézményei lé­nyegükben fentartassanak, hogy azok a jövő törvényhozásnak a szükséges tovább­fejlesztés­­nél biztos alapot nyújtsanak. Hogy e két pont nem áll ellentétben egy­mással, meg fogja érteni mindenki, a­ki tudja, hogy az anarchia a szabadság felbomlásának processusa. Pedig a megyék és kir. városok a magyar alkotmányos életnek fő tényezői; ezeket kell a politikai szenvedélyek nyomása alól fel­zabadí­­tani, hogy magas feladatuknak megfeleljenek. Nem az a czélja a kormánynak, mesterséges s­zólékony majoritást alakítani , hanem a czélzat az, hogy az illető bizottmányok na­gyobbrészt független férfiakból álljanak , kik felszabadulva a gyakran önerejök által le nem győzhető pressio alól, elég bátorsággal s erővel fognak birni, a forradalom vészes elveivel eré­lyesen szembeszállni, s a megyék és váro­­sok valódi érdekeit jó közigazgatás­­és részre­­hajlatlan igazságszolgáltatás által előmozdítani. Hogy ha tehát a vármegyék bizottmányai ezen jogos kívánalmaknak megfelelnek, hogy ha készek lesznek, az állam elutasíthatlan szüksé­geiről, mik tételének föltételét képezik, habár az alkotmányos jogok melletti óvástétellel is, gon­doskodni : igen természetes, hogy a kanc­ellária örvendve fogja feladatának ezen könnyülését szemlélni, s az ilyen megyéket mostani szerve­zetükben meghagyhatni. Az új ideiglenes szervezési szabály tehát csak az elutasithatlan szükség szüleménye, s csak ott alkalmazható, hol elkerülhetlen, mivel a régi, az 1848. előtt fenállott mód, mely szerint minden nemes személyes tanácskozási jogot élvezett, — többé nem lehetséges; ama mód, melyen a bi­zottmányok az 1848. évben választattak meg, csupán amaz egy esetre volt számítva, s az előbbi főispáni utasítás ezen irányban nem felel meg többé a gyorsan megváltozott állapotnak, a­mennyiben az nem jelöli ki a határt a vezető hatalma s a választók joga közt. Az egyes városi bizottmányok összeállítása­­ iránt is hihetőleg oly szabályok fognak megálla­­pittatni, melyek ált­al a valódi városi elem, ide-­­ gen nyomástól megszabadítva, igen fontos fel-­­­adatának akadálytalanul megfelelhetne. Már minél fontosabb szerepre vannak hi­vatva a sz. kir. városok, mint az értelmiség, ke-­­ reskedés s ipar székhelyei, — Magyarország al­kotmányos életében, a megkezdett erélyesebb po­litikai kifejlődés által, minél elágazottabbakul­­ tűnnek föl azok érdekei, — s minél körülménye­­­­sebb azok közigazgatása, hihetőleg annál kimé­­letesebben s óvatosabban fognak a határoza­tok, habár csak ideiglenesen is szerkesztetni. Végül azon kérdést teszszük, ha vájjon elfo­gulatlan egyén kételkedhetik-e a magyar udva­r kanczellária végczélja iránt, mely abban áll,­­ hogy a jövő országgyűlésre, melynek a legmag I­gabb fontosságú államjogi kérdéseket, a király és haza elválhatlanul egyesült javára megnyug­­­tatólag kell eldöntenie, Magyarország független­­ fér­fiainak szabad vélemény biztosíttassák. A nem-­­­zet akaratának világosan s tisztán kell a világ előtt állania, se meg nem gyöngítve, se nem gya­­nusittatva a féktelenség sajnos kitörései által. Ki kétkedhetik a siker iránt, ha az atyás­kodó uralkodó jóságos akarattal utat egyenget, s egy az ősi hűséget még el nem vesztett nem­zetnek lovagias lojalitása régi fényében tűnik elő! Csak igy, csak igy lehetséges a kiegyezés ! TÁRCZA. Napi újdonságok. •öcs. k. Fensége lován Főherczeg,— mint a népszínház igazgatósága útján értesülünk — f. hó 9-kén boldog emlékezett. Főherczeg József nádornak örökösei nevében 1600 fiot ajándékozott a budai népszínház ala­­pitására. • Bibornok hg. prímás­i eminent­iájának Bécsbe lett tiszteletteljes meghivatása főcancellár ar ő excja részéről következő levél folytán történt : „F­ő ma­ga­s­s­á­g a Bibornok Hercze­g-P­rimás U­r ! Bár­mily forrón óhajtottam jelen hivatalom elfoglalása óta Fő­magasságodnak őszinte mély tiszteletemet személyesen nyilváníthatni, ezen szándékom kivitelében a Főmagassá­god előtt eléggé ismeretes események,­­ az ezek folytán rendkívül megszaporodott hivatalos teendőim által folyto­nosan gátolva vagyok. Miután azonban a jelen válaszos korszakban Főmagasságod bölcs tanácsához folyamodni múlhatlanul szükségesnek tartom, azon mindenkor tanú­sított készségnél fogva, melylyel Főmagasságod hazánk kormányférfiait a hon és a dynastia közös javának elő­mozdításában, mély tapasztalásával s a küzügyek vezeté­sében­ kitűnő jártasságával istápolni m­­éltoztatott, Főma­gasságodhoz azon tiszteletteljes kérelemmel járulok, mi­szerint, a­mennyiben viszonyai engedik, több nagyfontos­­ságú ügyek fölötti bizalmas értekezés végett 24 órára ide mielőbb felutazni, s magas személye iránti tiszteletem ki­fejezésére nekem a régvárt alkalmat nyújtani kegyes­kedjék. Fogadja Főmagasságod mély hódolatom nyilváni­tását, melylyel maradok Főmagasságodnak Bécsben 1861. sept. 5 alázatos szolgája gróf F­o­r­g­á­c­h Antal“. • Tarnócz helységében — a Bernáthok sasfészké­­ben — mond a „K. Kürt“, f. hó 1­ napján az országgyű­lésről visszatért ősz Bernáth Zsigmondot mint a kaposi ke­rület képviselőjét választói üdvözölték. •Az erdélyi országgyűlést, ha külö­nös akadályok nem jönnek közbe, i. é. oct. 20 ára szándé­koznak egybehívni — írja az I. T. A Szent­ István-ünnepély Olaszor­szágban. Avellino tartományból Solofrából a magyar légió 2-ik századából egy hazánkfia a következő érde­kes sorokat írja aug. 24-ről : Szent István napját itt is ünnepélyesen megültük. 19-ken épen az ünnepély rende­zése körül folyt a tanácskozás, midőn egyszerre meg­­perdült a dob, s a századnak a hegyek közé kelle menni a brigantik ellen, — azonban nyomukat vesztve, kettőz­­tetett léptekkel sietett haza, hogy a miről már le akart mondani, az ünnepélyt megülhesse. Aug. 20-án körülbe­lül 10 óra lehetett, — folytatja levelező — mire a vá­rosba értünk. Százegy taraczk dörrenése hirdeté, hogy ünnepélyünk megkezdődött. Templomba mentünk. A mise alatt három kanonok szolgált. A nagyszámú nép között jelen volt a national gárda is. Isteni tisztelet végeztével egy rögtönzött közös lakomára siettünk. Az e végre szol­gáló terem zöld ágakkal volt diszitve; a falon Szent Ist­ván, s a múlt évben Szt István napján Pesten tartott ün­nepélyes menet képe volt látható. — Vendégeink között ott voltak : a fő-kanonok, nemzetőr-századosok — C­aje­­tano Guarini, Salvatore Grimaldi, Francesco Grassi, Va­lerio Gianatassio, Signore Michele Solimine, a sindico Do­­minico Guarini s a nemzetőrség több tisztje. Az asztalon egyszerű magyar étkek valának. — Csendesen folyt az ebéd — de a mint a poharak forogni kezdtek , zajosabb szint öltött. Századosunk Pinczés Lőrincz és Serbáki fő­hadnagyunk olasz nyelven az olasz népre s nagyjaira kö­szöntöttek, lelkes éljenzések között. — Tánczra kere­kedtünk , átöleltük vendégeinket, kik viszonzásul lelke­sedve kiáltották : „eviva Ungheria, eviva nostre fratelli unghereei!“ — Ma­gyaros zamata lakománk közben az avellinói kerület kormányzójától századosunkhoz elismerő levél érkezett, melyben maga és kerülete nevében köszönetét fejezi ki a minden időben szolgálatra kész magyar harczosoknak. A kereskedéseket még reggel bezárták volt, a egész nap ki sem nyitották. A nép ünnepi ruhában hullámzott folyto­nosan az utczákon. Két nappal ezután a városi elöljáróság adott tiszteletünkre lakomát. Az elfogadó terem szépen volt berendezve. Közepében egy nagy csillár világított a köröskörül a falon számtalan gyertya, a két szemben levő oldalon Garibaldi és Victor Emanuel képe. A terem nagyszámú, négy-négy személyre terített kiaded asztalok­kal volt ellátva. Minden asztalnál két magyar és két olasznak mutatának helyet. Az asztal körül főbb nem­­zetőri főtisztek szolgáltak. Az asztaltól felkelve elénekeltük a Szózatot és Hymnust, nagy viharos tapsok között, ezután Ők a Garibaldi énekét, Ők „viva“-tot, mi „éljen“-t kiáltánk. Azon terem, hol malátánk, 12 év óta ekkor látott először víg társaságot, azelőtt zárva volt. (K.) * Herczeg Eszterházy új kölcsöne 20 millió forint összegig terjedőleg Schulhoff József bécsi bankárház­­zal megköttetett. Az utóbbinak a herczeg minden magyar­­országi javat áradatnak , mig a kölcsön tökéletesen tör­lesztve lesz. A nevezett bankárház a herczegnek a kölcsönkészleten kivül évenkint még másfél milliót fog fizetni. A herczeg tulajdonához tartozó azon javak és jó­szágok, melyeket Magyarországon kivül bíz, jövőre is bir­tokában maradnak. • Az itteni kereskedelmi akadémia elnökségére,— Kochmeister F.­nr visszalépvén — az illető választ­mány egyhangúlag W­e­i­s­z Bernát ismert nagykereskedőt választá meg. * A budai népszínházra, melynek belső fölszerelése a kitűzött megnyitási napnál még valamivel előbb elké­szül, eddig ele mintegy 20,000 fton fölül gyűlt be,­­ a költségek azonban már eddig is haladni látszanak a 30,000-et. A differentia megvan, de az áldozatkész nem­zet szép buzgalmához oly jelentéktelen, hogy az valószí­­nűleg mielőbb nemcsak helyrepótolva, de túlhaladva is lesz. A színház belseje, melynek eszméje úgyszólván egy nap született , a másikon már végre jön hajtva, méltán meglepi a nézőt. Minden a lehető legelegánsabb. A telep és páholy sorok szi­e fehér fény­zettt, gazdagon megara­nyozva. * A budapesti alagúttársaság illető részvényeseit fölszólítja, kik a felnökibocsátrányú részvé­nyek f­evételére ideiglenes nyugtáikat még be nem ad­ták, hogy ezt f. é. november végéig a társulati irodában (Budán az alagútnál) megtenni szíveskedjenek. •Baranya megye az országbírói értekezlet elfogadása következtében a megyei törvényszék szerve­zése, valamint a megye szükségleteinek mi módon leendő fedezése tekintetéből f. hó 16-kán a főispán úr elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést fog tartani. * Somogy vármegye részéről közhírré tenni ké­rettünk föl, hogy e megye polgári és úrbéri törvényszé­kének működése f. é. okt. 7-én veendi kezdetét, mely­ről az illető felek ezennel értesittetnek. *Uj könyvek. Pfeiffer Ferdinánd könyvárus kiadásában megjelentek : Magyarország közjoga a mint 1848-ig s 1848-ban fennállott, rendszeresen elő­adva Récsi Emil 1.1.1. levelező tag 8 m. k. egyetemi rende­­i jogtanár által. Harmadik fűtét. Továbbá : A nem- Réce, sept. 8-án. L. Szabolcs sat.! . . . Ugy­e­bár, nem is kell többet mondanunk, megért már az olvasó. Úgy vagyunk most a törvényhatóságokkal, mint cholera idején az ismerősökkel, mikor valaki emlegeti, már rámondjuk: „szegény ember!“ mert tudjuk, hogy a megemlítés halálhírt je­lent . . . Szabolcs tehát feloszlatott és királyi biz­tosának Gömöri Pál úr, volt megyei főnök, ne­veztetett ki. Nem is kell a tekintetes megyének mondanunk, hogy sit terra levis,­a nélkül is könnyebben fogja magát érezni, különben neki sietett volna annyira az óvástétel halál-poharát kiüríteni. Szabolcs azon megyék élén állt, melyek inkább a formákra mint a dolgok lényére ügyel­vén, végtére oda jutottak, hogy sem élni sem halni nem tudtak. Mikor Párisba annak idejében bevonultak a győzelmes szövetségesek, egy ta­pasztalt anya intette szép leányát, ne nézzen ki az ablakon, mert azok a katonák gonosz férgek s a szép leányokat még erőszakosan is megöle­lik s megcsókolják. A szép hajadon ennélfogva csak az ablakredőkön keresztül nagy óvatosan nézett le az idegen csatárokra s megpillantván egy délczeg ifjú huszár­tisztet, azt kérdé anyjá­tól: „Nézd mamám ezt a csinos vitézt, milyen jó képe van, hát ez is erőszakoskodik ? "... Ő ezek a leggorombábbak — oktató a tapasztalt mama... . És mikor szoktak a szegény leányok­kal gorombáskodni, és mit gondol, mama, elég szép vagyok-e én arra, hogy egy ilyen vitéz ve­lem gorombáskodnék ? ... A bölcs mama fejcsó­válva hallgatta leányát; úgy tetszett neki, mintha ezt nem is nagy rémület töltené el a gondolat­nál, hogy a huszár­tiszt vele gorombáskodni ta­lálna. Megyéink sorában is van több ilyen pá­risi gurli. Még dicsőségesebben szerepel azonban Pest városa. A város atyái most kezdik észre venni, hogy a városi képviselet föloszlatása nagy ká­rára van a közügyeknek s a községet még anar­chiával is fenyegeti. Ez tökéletesen áll. De hát mit mondanának a város atyái, ha a lakosság azt találná tőlük kérdeni: „Miért károsítottátok ügyeinket, miért tettetek ki bennünket anarchiá­nak. Mi azzal bíztunk meg benneteket, hogy ér­dekeinket óvjátok meg, hogy törvényes rendbe hozzátok dolgainkat, hatalmatokat javunkra for­dítsátok és íme akként jártatok el megbizatástok­­ban, hogy saját vallomástok szerint ügyeink ve­szélyeztetve vannak s bennünket anarchia fenye­get? s mind ezen bajt oly lépés által hoztátok reánk, melyre semmi szükség, semmi törvényes hivatás nem késztetett benneteket? Még megért­jük, ha a megyék viszik politikai eszméiket a szélsőségig; a politika a megyék feladatának lé­nyegéhez tartozott 48 előtt. De a városi képvi­selőség mindenekelőtt tartozik községének érde­keit tekintetbe venni; a politika nála mellékes dolog,­­ annál kevésbé szabad neki parancso­ló indok nélkül politikai lépések által a község érdekeit veszélyeztetni." Minél jogszerűbb volna ilynemű kérdezős­­ködés, annál sajnosabb, hogy a politikai harczba beleelegyednének a városi hatóságok is, ámbár tudhatják, hogy szavaik e tekintetben semmi nyomatékkal nem bírnak s igy sokkal inkább használnának a haza ügyének, ha az anarchiát kikerülik, mintha azt provokálják. A napokban — azt beszélik kereskedelmi körökben — kevés faja volt, hogy rajtunk a do­­hány-egyedárusság kérdésében nagy könnyebb­ség nem történt s hisszük, miszerint e tekintet­ben még táplálhatunk némi reményt. A turini kormány ugyanis a dohány-monopóliumot egész Olaszországra terjesztvén ki, nem kis zavarba esett az­által, hogy a dohánya nincs. Egy kül­földi társaság Plener úrhoz járult, szép szóval, jó pénzen annyi dohányt kérve tőle, a­mennyit adhat. A finánczministérium a jó alkalmat egy nagyszerű szerződésre akarta fölhasználni. Az idén ugyanis sok baj van a­miatt, hogy népünk sokkal több dohányt termesztett, mint a kormány beváltani képes. Ha tehát a külföldi társaság bizo­nyos mennyiség átvállalására kötelezné magát,a kormány bátran megengedhetné, hogy Magyaror­szág annyi dohányt termes­zen, a­mennyi csak telik. Nehogy azonban a pénzügy­ministérium hivatalnokai túlterheltessenek, Plener úr azt kí­vánta a külföldiektől, hogy ők maguk váltsák be nálunk a dohányt s a kormánynak e szaba­dalomért bizonyos százalékokat fizessenek. Erre azonban a külföldiek egyátalán nem akartak rá­­állani és pedig két okból. Először is azzal vádol­ták dohány­kereskedelmünket, hogy igen nagy hajlama van a szépet tenni — azaz, fölül és alul szép dohányt tenni, a csomó helyébe pedig min­dennemű rész jószágot csempészni. Másod­szor megszokták dohány­termesztő községeink, hogy nekik előlegezzenek és ezen szokásból sok per­ perpatvar támadt már; minthogy azonban az igazságszolgáltatás most nálunk még nincs egé­szen a maga rendén, a külföldieknek kevés ked­vük van a pörlekedésre. Ennélfogva a külföl­diek egyelőre Plener urnak ajánlatát nem fogad­ták el, de készeknek nyilatkoztak, a kormánytól közvetlenül nagy mennyiségű dohányt venni. Az alkudozások még folynak s meglehet, hogy do­hánytermesztésünk javára fog hajlani a dolog, mi mindenesetre örvendetes volna addig is, mig sok más kérdéssel együtt a dohány-monopólium is rendbe hozathatik. Becs, sept. 9. L. Olvasóink a mai körülmények közt tán nem is hiszik, ha megint azt mondom, hogy cen­tralistáink roszul érzik magukat, pedig mégis úgy van, mert a dolog természeténél fogva úgy kell annak lenni. Egy olyan, bármi hős, de mégis csak apró csoportra nézve, milyen a mi dicsőségesen uralkodó Reichsraths-minori-majo­­ritásunk, nem csekély munka, oly förtelmesen verni rendre a magyarokat, a horvátokat, a len­gyeleket és cseheket! Ennyi győzelembe az em­ber könnyen belefárad s a sok veréstől végtére leverve érzi önmagát. Azután kellemetlenül is hat az ember kedélyére, ha győzelmének büszke érzetében le akar heverni babérjaira és a sors gúnyos mosolylyal töviseket hint alája. Már pe­dig ily helyzetben vannak centralistáink ,és igy nem csoda, ha nyugalmat találni nem tudnak. Nyugtalanságukat leginkább tanúsítják azon hí­rek, melyek táborukban ki nem halnak. Majd azt tudják, hogy herczeg-pri­másunk teszi Deák pártjának nevében az ajánlatot, az October 20-diki diplomát az 1847-diki alapból kiindulva revideálni. Ezen bb­en a centralista bélyeg ugyan­csak szembeötlő, mert „Kraut und Rüben"-t igy összekeverni csak centralista tud. Beszélnek az­után magyar ministerekről s más egyéb ki­egyenlítési tervekről, mint az országgyűlés egy­­behivásáról sat. Szóval centralistáink sokkal töb­bet vesződnek boldogságunkkal mint érdemel­jük. Mind­ezen hírek csak azt tanúsítják, misze­rint centralistáink is érzik, hogy Magyarorszá­gon még nem hoztak rendbe mindent s ott kell valaminek történni a belbéke helyreállítására. Börne azon körülményben találja a világ bajai­nak kutforrását, hogy a ministerek már négy órakor reggel kelnek fel, a kormányzás munkájá­hoz sietvén. Miért nem pihennek, úgymond, a ministerek mint nagy urakhoz illik ; ha csak déli 12 órától egy óráig kormányoznának, a vi­lág dolga mindjárt sokkal jobban állana. Mi is centralistáinknak azt ajánlhatnák , hogy ha őszintén óhajtják a birodalom javát, ezt annál inkább mozdítanák elő, minél kevesebbet törőd­nének vele. A­mi a herczeg-prímást illeti, az szombaton este ugyan ideérkezett és pedig a kanczellár urnák bizalmas meghívása folytán, de bizonyosnak le­het tekinteni, hogy semminemű­ ajánlatokat a kormány elé nem terjesztett.­­ Ő eminentiája egyébiránt csak huszonnégy óráig mulatott vá­rosunkban s ma Bécset el is hagyta. A megyéket illető munkálatok itt is, Bu­dán is élénken folynak. Itt az utasítás van ké­szülő félben, mely szerint a királyi biztosok a megyék szervezésében fognak eljárni. Budán a magyar királyi helytartó-tanács a kanczellária felszólításánál fogva bizottmányt küldött ki, mely a feloszlatott városi képviseletek újjászer­vezése felett fog nyilatkozni. Egy pesti lapnak azon híre, hogy Fehérvármegye is feloszlatott és királyi biztosának Szekrényessy úr neveztetett legyen ki, nem áll. Még Fehérmegye a fekete könyvbe nincs beírva — nincs mind ez óráig —

Next