Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-10 / 233. szám

dik 60 millió alattvalója tetett. De ha valóban igaz volna, hogy V­ik Sándor csiszár szakított volna az uralkodóba a hagyományos politikájával, még azt aka­dályoztatja meg, hogy ez a nemzet szivében tovább ne éljen a egyes ember akarata mindig gy­önge lent, feltar­tani ily mozgalmat. 11. Droxtornág szaggatottság nél­kül állja ki a próbát, melyben ma megifjodik, oly nagy erőre vergődik, hogy ellenállhatlanul értendi magát nyűgöt felé nyomatva. Ligelac a legbiztosabb áldoza­ttul Németorág fog esni. A Rajna védelme fölösle­­ges lecud a honnapon, midőn az Odera meg leat szállva. Ez azon előrelátott pillanat, melytől őrizkedni kell. A helyett, hogy a Rajna, mely úgy sem támadtatik meg, helyeztetik védelmi állapotba, a Visztula partjain kellene erődöket emelni, a a közelgő ostromra előkész­ll­­ni, a­helyett, hogy Oroszországhol állva a lengyel nemzet elnyomásában támogatják azt, inkább pajzsul kellene e népet fölhasználni; a­helyett, hogy lehetlen egybeolva­dás kísérleteivel foglalkoznak, inkább azon kellene lenni, hogy az elszórt tagok ismét egy tömör néppé alakuljanak; szóval, inkább arra törekedjenek, hogy védőket , ne ellenségeket szerezzenek. Nem a legna­gyobb okosság parancsolja-e ezen eljárást , nem e ket­tős előny az, ha oly segélyzőket nyerünk, kiket a kö­zös ellen oldala mellől hozunk magánkhoz? Németország, mely szabadelvű iránya folytán oly mértékben közeledik Francziaországhoz, a milyenben Oroszországtól távozik, e józan magatartás által tán leginkább találta volna föl a hozzánk simulhatásnak eszközét Az egybeolvasztás műve, melyet Poroszor­szág a poleni nagy herczegségben szorgalmaz, és oly sajnálatosnak mint vigyázatlannak tűnik föl előttünk, mint a milyenül egy ily hasonló kísérlet a Rajna két partján tűnnék föl. Ha Poroszország fölhagyna ez eljá­rásával,­­közelebb csatlakoznék hozzánk s oly biztosí­tékot adna általa, milyet a Rajna partjain fölállított bár­mi szép és hatalmas erőd nem nyújtana; erkölcsi ke­zességeket, erőseket és értékeseket, melyeket a népek egymás közt kicserélhetnek. Poroszország közös véde­lemre fogja előkészíteni a népeket és hozzájáruland a béke és a helyes stíl, egyén épületének megalapításá­hoz, mely Európában lesz fölállítandó. Ezen és sok más pontokban Németországnak a mienkkel azonos érdekei vannak és igen csodálatos, hogy oly éles elmék, mint a németek, ezt nem birták általánosabban fölfogni. Volt idő, melyben Francziaország az új korszel­lem által fölszólítva, fegyverrel kezében ugyane­kor apostolává tette magát. Mindenütt, a­hova lépett, az uj szabadság magvait hinte el, és egy országnak sincs jogában, melyhez kardjával nyalt, vádolni azon termékenyítő erőszakot, melyet tapasztalt. Mi uj kül­detés érdekében akarna Francziaország új hódításo­kat tenni ? Oroszország az, melynek hódítási és be­törési viszketege még nem szűnt meg s növekedőben van, mert készül. Oroszországnak Európában nincs küldetése, melynek számára sem marasztosabb eré­nyeket, sem jobb vallást, s a szabadságnak még csak egy porszemét sem hozhatja. Ha háborút visel, a ma­ga érdekében teszi azt, a birtokért, a hódításért és uralkodásért. Lengyelországnak feloszlatása nemcsak nagy bűn, de a német nagyhatalmasságok részéről nagy hiba is volt. A hódító hatalom első lökésének ezek vannak leginkább kitéve. Midőn szédelgős igazságtalanságot tennének ismét jóvá, Európa a maga jövőjének sza­bályszerű továbbfejlődésére nézve a legjobb kezessé­get nyerné. Szűnjék meg tehát Németország nyugtalan pil­lantásait legszebb folyójának partjaira vetni; ezen ol­dalról komoly veszély nem fenyegeti azt, mert Fran­cziaország igazi érdeke megtiltja az ily hódítást s az­tán dicsőségvágyai ki vannak elégítve. — A veszély másutt van s ez azon napon fog elhárittathatni, melyen a két nagy ország elismerte szükségességét annak, hogy a Visztula partjain kell ismét felépülnie a ke­reszténység erősségének, mely arra van hivatva, hogy jövőben az államok függetlenségét és a népek sza­badságát biztosítás­ nyos a lenőre, s a kitől vette megbízatását, felo­­lat­­tatott, s ennek folytán maga is lemondani volt kényte­len : kijelentette volt, hogy a közbátorság fenn­tartása tekintetéből köteleivé érzi magát, mindent megtenni, a­mit közéhez képest tennie lehetn e gondolkodni, hogy a közrend és bátorság háborútlanul fentartassék, míg e részben más intézkedés történnék. Íme a nevezett tisztikar értekezletében megálla­pított ideiglenes intézkedés : A központra nézve. .1) Minden, a megyéhez bár­honnan érkező hiva­talos levelek, a hivatalának folytatásától semmikép fel nem menthető főlevéltárnok, Derlóczy Imre által lesz­nek felbontandók, s az érkezés napjának reájok veze­tésével további intézkedésig rendben tartandók. 2) A pénzes levelekkel jött postai téritvényeket a főlevéltárnok i­a adja alá, a pénzt letéti pénztárnak, Lu­xnyay Gedeonnak adandván át, az okmányra fel­­jegyzendő megismervény mellett. 3) A volt tisztviselőknek határozat mellett ki­­adott s bevégzett tárgyakról szóló tudósításaikat — úgy minden hozzájok végrehajtás végett kiküldött, de be nem végzett tárgyakat—a főlevéltárnok veendi át, az iktatókkal az iktatókönyvbe bevezetteti, s a levél­tárba beteszi. Megjegyeztetvén, hogy a megszűnt cs. szolgabiróságtól jegyzék mellett átvett iratok a levél­tárba lesznek ugyancsak az átvételi jegyzék mellett bemutatandók s ott megőrzendők. 4) A jegyzői tisztség számoskodván az iktatók­kal s kontra szerint, a kezei közt levő elintézetlen be­adványokat az iktatónak visszaadni köteles. 5) A tárgyalás alatt volt, de még ki nem adott tárgyak szokott módon kiadandók, s bejegyeztetvén a kiadó könyvbe, az illető volt tisztviselőknek küldendők, ezek azokat a fentebbiek szerint a levéltárnoknak fog­ván beküldeni. 6) A gyámfelügyelők folytonosan kötelességüket teljesítsék, ha a szükség úgy hozná magával, miszerint oly esetekben kellene az árvák világos kárának elhá­rítása tekintetéből intézkedniük , a­mely esetek a sza­bályok szerint különben az árva­törvényszék határo­zatává tartozókat jelölvék, felhatalmaztatnak a gyám­­felügyelők, ily esetekben, a helyzet rendkívülisége úgy kívánván, saját felelősségük mellett intézkedni, s az árvákat a károsodástól megóvni. 7) A fenyitó törvényszék köréhez tartozó iratok­ra és perekre nézve felkéretik Beöthy Lajos, hogy minden, akár az országos törvényszéktől általvett, — akár az alkotmányos megye törvényszéke elébe állí­tott s általa elitélt rabok elleni perek számáról, úgy azok mibenlétéről a volt ügyészi tisztséggel egy kimu­tatást készíttetvén, a pereket pertárnok Becser Somá­nak adja át. Ugyanezen eljárás követendő Horváth Döme által a kecskeméti és kalocsai törvényszék előtt fo­ga­­z­atban volt perek , és átvett iratokra nézve is. 8) A mely polgári pörökben tárgyalási határna­pok vannak biróilag kitűzve , a felek ezen pontnak a megyeház kapuira Becsei­ Soma pertárnok általi ki­függesztése által utasittatnak,­ miszerint tárgyalás vé­gett jogi hátrányuk elhárítása tekintetéből a pertár­ban jelenjenek meg. 9) A polgári törvényszék telekkönyvi osztálya mostani tiszti karával és segéd-, valamint szolga sze­mélyzetével egyetemben továbbra is meghagyatik. 10) A házi fő- és letéti pénztárnokok további in­tézkedésig hasonlóul meghagyatnak. 11) Végre a megye központi épületére s arabok­ra vonatkozólag a következő állapíttatott meg. Muraközy László, Dékány István és Móczár Fe­­rencz volt ügyvédek állásaikat további intézkedésig megtartandják, és mind a fogva levő , mind pedig az ezután a csendbiztosok által beküldendő rabokra néz­ve az eddigi eljárást követendik , s a rendet fenn­­tartandják. Magában értetvén, hogy a megyei biztos minden oly esetben, midőn a fennforgó vád valótlansága előtte tökéletesen ki nem világosodik , a rabot szabadon nem bocsáthatván — tartozik azt a központban lévő Ügyészekhez beküldeni. Hogy a beküldött rab a törvényszék elé állit­­tatásáig kezességre kibocsátható-e vagy sem ? e fölött rendes állapotban a törvényszék lévén jogosítva ítélni — miután törvényszék jelenleg nincs — nehogy a ra­­­bok szám­ fölötte megszaporodjék, felhatalmaztatik ■ az ügyészi ideiglenes tisztség, a leendő törvényszék­nek teendő jelentés és felelősség feltétele alatt, a szo­kott óvatossági szabályok megtartása mellett, a rabot kezességre kibocsátani. 12) A rabokra vonatkozólag mondottakból ön­ként folya miképp Udvari kapitány Horváth Pál, további intézkedé­sig hivatalának folytatásától fel nem menthető — mel­­lélketlenül lenni kelletvén , ki a megyeházára fel­ügyeljen és a mezei biztosok által beküldött rabot át­vegye,— s annak i­teni elhelyezéséről s ellátásáról gondoskodjék. Udvari kapitány úr tehát eddigi hivatalát min­den ágazataiban és viszonyaiban, úgy mint eddig,­­ addig a meddig, folytatni fogván. Természetes, miszerint a központi őrszemélyzet, t. i. börtönőrök, hajduk s a szolgaszemélyzet eddigi teendőjüket folytatandják. 13) A leköszönt központi tisztviselők hajdúira nézve — méltányos lévén­, hogy addig is, míg élel­mükről gondoskodhatnak—, minden ellátás nélkül ne hagyassanak — miért is utasittatik Sántha Péter, hogy ezeknek e folyó oktőber bóra fizetéseiket adja ki. 14) A hzsdak ruházatára nézve általában rendel­tetik, hogy ezen .hónap­­végével udvari kapitány nr velők megszámolván, a mentéket, köpenyeket, csákó­kat és kardokat szedje be; — a többi rubanemüekröl az eltöltött szolgálati időhöz mérve számolandván s intézkedendvén. 15) Magában értetik, mikép mindazok, mik a központban hivatalaik folytatásától fel nem mentethet­vén, tovább is szolgálni fognak a köznek, — fizetései­ket is hazaadják. A járásokra nézve. 16) A mik a központi törvényszéki iratokra — perekre — tisztségek — segédszemélyzet — börtön­őrök — hajdak és rabokra nézve mondattak, — mind azok a kecskeméti és kalocsai törvényszékekre nézve is, a helyi viszonyokhoz alkalmaztatva, megállapittat­­nak, és Horvát Döme által eszközlésbe veendők. 17) Volt főszolgabirák járásaik minden községé­ben megjelenendvén, az eljáróknak szívükre köten­­dik, miszerint ezen megye százezreinek személy- és vagyonbiz­tossága ez idő­s körülmények szerint kezeik­be lévén letéve, azon példás honpolgári kötelesség­érzettel és buzgalommal, melynek a viszontagság nap­jaiban oly sok és szép példáit adták már, őrködjenek, hogy a rend és közbátorság meg ne báboríttassék. A megyének a közbátorságra nézve fennálló ha­tározatait tehát kettős szorgalommal érvényesíteni folyvást honpolgári szent kötelességük. 18) A mezei biztosok hivatalaikban, úgy mint eddig, kötelesek eljárni. A rabokat, kiknek vizsgálatuk befejeztetett, a központba s illetőleg Kecskemét és Kalocsára be­küldeni. 19) A lovas hadnagyok lórészleteit illetőleg uta­­síttatnak a leköszönt főszolgabirák, hogy a nyugtat­­ványokat az egész háromnegyed évre mutassák be, miszerint a még hátralévő járandóság utalványoz­tathassék. Jövőre nézve azok, a kik szerződtek, a kiszolgál­tatást folytassák. Mag­ában értetvén, hogy a midőn a nyugták és szerződések bemutatva lesznek azoknak, kik a Lázi adó fejében nem tartoznak s a lórészleteket is kiszol­gáltatták, illetőségük kiűzettetni s illetőleg házi adó­jukba beszámíttatni fog. 20) Átalában említett leköszönt fontolgabí­ák úgy intézkedjenek, hogy addig, mig a megyei kor­mányzás iránt újabb intézkedés létetni fog, a közbátor­ság fenntartásáról kellőleg gondoskodva legyen. 21) A járási számvevők, a megye határozata ér­telmében, az átvett régi számadásokért, ha azok vizs­gálatát bevégezék,az illető községektől a jutalmat a sze­rint, a mint azt a tiszti számvevőszék meghatározand­­ja — meg fogják kapni, — utasíttatomn teendőjük to­vábbi teljesítésére. A központban netalán előfordulhat számvevői teendők Nyáry Lajos által teljesítet­tek. 22) A járási adószedők minden teendője meg­szűnt. 23) Az egészség fenntartása, mind az emberisé­­gi, mind az állatok tekintetéből a közbátorság és va­gyonbiztonság egy részét képezvén, megyei volt fő- és alorvosok és bábák hivatalaik további folytatására ha­­sonlag utasittatnak. 24) A levéltári segédek fizetése odt. bóra utal­ványozva levin, további utasításaikat a főlevéltárnok­­tól veendik. 25) Magában értetik, mikép a csendbiztosok s a többi, részint tiszti, részint segéd-személyzeti egyének, kik hivatalok folytatására utasitvák, oct. hóra fizetése­iket is élvezendik, s ennek kifizetésére Sántha Péter utasittatik. Kelt, Pesten 1861. oct. 1. Nyáry Pál, m. k. Körlevél a megyei csendbiztosok­hoz, mint szolgabirákhoz. Tisztelt szolgabiró úr! Bár a közbejött politikai esemény következtében a hivatalról lemondott tisztikarnak hatásköre mind a közigazgatási, mind pedig a törvénykezési teendőkre nézve megszűnt és ön, mint csendbiztos, csupán csak a közbátorság fenntartása körüli szolgálat tekinte­tében hagyatott meg hivatali minőségében; mind­a mellett mégis, a­mennyiben a magánosok érdeke tör­vénykezési szempontból komolyan követelné, miszerint ön, mint szolgabírói hatósággal is felruházott tisztvi­selő, további intézkedésig, különösen a váltótörvény­­széki magkeresvényekre nézve eljárjon , ehez képest felkérem önt, hogy alispánok nem létében, az e részben megbízott megyei főlevéltárnok, Gerlóczy Imre úr uta­sításait pontosan teljesíteni tiszti kötelességének is­merje. Pesten, oct. 1. 1861. Nyáry Pál, m. k. Hegyei tudósítások. A „Pesti II.“-ban olvassuk : Ha csupán ellenzéki dacz, s nem magasabb szem­pont vezeti vala Pestvármegye derék tisztikarát, midőn lemondását benyújtá , természetesen azon lett volna, hogy a zavart lemondása által növelje, s az „utánam özönvíz“ és „a ki halul marad, tegye be az ajtót“ köz­mondásokkal hagyta volna oda azon állomást, melyen tovább megmaradnia, alkotmányos érzetével nem vélte megegyeztethetőnek. Pest megye tisztikara azonban, mint mi is értesí­tők olvasóinkat, midőn a megyei bizottság alkalmá­ban dik­tált, vagy haszontalan, hitvány valami. Innen kotyogás haszontalan beszéd. Kotyház oly korcsmaház egy pusztán, hová kotyogni járnak össze vagy belé az emberek. Ifj. E. S. Napi újdonságok. * A rM. S.“ kolozsvári levelezője írja , hogy az erdélyi ideiglenes főkormányszék három napon át tanács­kozván az országgyűlést összehívó leirat fölött, a tizenkét tanácsos közöl hét (magyar) a kihirdetés ellen, öt pedig (a románok és szászok) mellette nyilatkoztak. A vitát Ardalianu kezdte meg , noha elismerte, hogy a 48-as tör­vények mellett az országgyűlés megtartása lehetlen, a nemzetiségek feszült hangulata m azt a kihirdetést sür­gette. E felfogásban a többi románok is osztoztak. Schmidt Konrád, a'magyar'alkotmán­yt el nem ismerve, az­ okt. 20-ki alapszempontjából a kihirdetés mellett szavazott. Az ülés végével egy óra hosszat táviratozott Bécsbe. Különösen ki­tűnt a 48 ki szentesített törvények védelmében gr. Mikó és püspök Hajnald, kik Schmidt sophismáit tételenkint szétbontották és lerontották. A többség e szerint, — mint várható volt, — a 48-ki szentesített törvények mellett nyilatkozott s a felterjesztést ily értelemben tétette meg. Ellen esetben együttesen visszalép. * Széchenyi egykor híres themája a „Két garas“ most újabb kiadásban kerül szőnyegre. — Mint hírlik, a városi főkapitányság a bérkocsisok szabályozása után a házmestereket veszi sorba, és a kapunyitás, zárás és en­nek díját illetőleg rendeletet fog kibocsátani. Hogy azon­­ban az igazság kétoldalú és tökéletes legyen, mi a kapu­­díjra nézve méltányos qualitcatiót ajánlanánk,­­ ezzel egyúttal a moralitás előmozdítását is összeköttetésbe hoznék. A fizetendő havidíj legyen lehetőleg jutányosra Szabva, de csak bizonyos meghatározott ideig legyen érvénye. Például, mondassék ki a fél óra éjfél előtt, a­ki az időponton túl érkezik haza, méltányos pótlékot fizet. Nemde, ha ministerek nem lehetünk, gondoskodnak róla, hogy legalább a házmesteri­ állásnak is meglegyen a jövedelmes oldala ? * A triesti kikötőben egy angol gőzösön talált fegyverek Ugye nem a bécsi kormány értelmében dönteték el, noha az oly nagy jelentőséget tulajdonított neki, miszerint gr. L­e­c­h­b­e­rg külügyér úr maga sze­mélyesen ment el Triestbe, hogy az ott lakó angol ak­­con­sult e fegyverek kirakása és elkobozása végett bele­egyezésre bírja. Triestben t.i. Angliából jött 78, fegyverek­kel rakott ládát tartóztattak le, melyek egy más kikötő­be látszottak rendeltetve lenni. A minister kivonatát azon kimutatással támogatta, hogy e fegyverekhez ere­detileg Austria tart tulajdonjogot , miután ezeket 1848- ban Milánóból orozták el. Az angol al-consul mindazáltal a­.kívánatba nem­ egyezett bele, miután­ a hajón levő fegyve­rek Liverpolba rendelték. Az austriai hatóságok ez ellen azt hozták föl, hogy a „Liverpool“ név csak utólagosan csúsztatott be a szállítási levélbe, s előbb más hely állt azon, melyet kivakartak. De ez állítást be nem tudván bizonyítani, az angol alconsul tekintetbe sem vette, sőt megmaradt előbbi követelése mellett, hogy az elkobzás szüntessék meg. Mi el is rendeltetett. Egyszersmind azon­ban az austriai partvidékek minden pénzügyi hatóságai­hoz utasítás küldetett, hogy a legnagyobb elővigyázat­­tal és éberséggel járjanak el, s minden gyanús esetben haladéktalanul értesítsék a főhatóságokat, mert nyomá­ba jöttek, hogy ismételve megkísértendik Austriába fegy­vereket csempészni. * A szerb kormány — mint a „W. Corrosp.“ állító­lag biztos forrásból írhatja, — azon tisztet, ki az austriai főconsult’párbajra nógatta, megbünteti.­­A nemzeti színpad jobb évszakát szintén nem akarja összetett kezekkel bevárni és a budai nép­színház példájára több újdonságra készül, ezek közt ere­detiek lesznek P. Szathmáry Károly rég elfogadott „Csák“ czimü történeti drámája, a „Levél“ czimü vígjá­ték Gregusstól, melynek ajánlására egyelőre csak any­­­­nyit, hogy nem nyert száz aranyat, — és végre Szigligeti­­ egy új népszínműve, melyet a termékeny apa „Molnár­­ leány“nak keresztelt, a bizonyosan hozand valamit a ga- i ratra. A „Szép Ilonka“ czímű új eredeti opera atlatisát is rebesgetik: Elkelne. A fordított művek ezek lesznek : „A színpad lilioma“ (ritka virág ; eddig a színpadnak csak rózsáit ismertük, többnyire tövissel.) „Dac Hiob“ egy Páriában nagy tetszéssel adott dráma, is a „Férj után“, mely ha nem csalódunk, angol eredetű. Várjnk ez újdonságokat s Philippinél ismét találkozunk. — A budai népszínház a kitűzött versenyre beérkezett s előadásra el­fogadott darabokat fogja sorban bemutatni, a jutalom oda­ítélése ekkér a közönség Areopagusára lesz bízva. Tehát nem centralizált bíráló ministerium, hanem municipális korteskedés. * A városi színpad operája tegnapelőtt „Zampá“val mutatta be magát. Zampát ominosus emlékezete óta, mi­után ez volt a leégett régi német színház utolsó előadása, s alkalmasint a tűzveszély oka is, nagyon ritkán hozzák színre, s ezúttal még azon érdekesség is járult hozzá,­­hogy a czímszerepet bariton, a városi színház operá­jának legkitűnőbb tagja, Simon úr énekelte. A­ki e szerepben valahai Wild urat, a par excellence Zampát hal­lotta, vagy hogy tovább ne merjünk, nemzeti színpadun­kon Stéger úrnak nem kevésbbé sikerült előadását látta, tudni fogja, hogy mily művészeti fokot követelhet. Simon úr, daczk­a annak, hogy Zampa magas helyeivel nem fekszik­ egészen hangkörében, a a kísérlet nehézségénél fogva talán némi indispositióval is küzdött, valóban megle­­pőleg jól megfelelt feladatának. Az első felvonásban mint­egy megtörve az utat, a két utóbbiban többnyire kifogásta­lanul szépen énekelt. Előadásában, valamint énekében fér­fias erő­s művészi kifejezés volt, s a bariton hang többnyi­re merevebb természetén ritka hajlékonysággal és lágyság­gal uralkodott. Fénypercze az utolsó felvonásbeli szerelmi dal volt. Ezt a helyet híres tenoroktól sem hallottuk ily jól, ennyi igaz, mesterkéletlen érzéssel s a szerelem csik­­ját oly sikerrel jellemezve énekelni. A művész,a­ki eleinte csak kevéssé melegítette föl a nagyszámú közönséget, e hely után zajos tapsokat és többszöri kihívást aratott. A többi szereplőkről nincs ennyi mondani­valónk. Flemming úr sokat tett, midőn a művészetért előkelő katonai rangját oda áldozta; mindamellett úgy tapasztaltuk, hogy nem ez neki, hanem ő tartozik még sokkal a művészetnek. Muck úr Dandolója elég reszketeg, félénk alak volt, hanem na­gyon emlékeztetett a párisi­­operabálok bohócz pierot-jai­­ra. A nőszerepeket éneklő kisasszonyok Brau­n (Kamilla) s Kropp (Ritta) nem rontottak, de nem is tűntek ki. * A magyar herkules, Toldy János, megunva a czirkusok sivatag homokját s száraz dicsőségét, a városli­get mellett korcsmát nyitott. Me Herele ! jó gondolat, — most már a­kit ő nem verhet földhöz, hora fogja legyőzni. * A­kik Pesten pár hetet úgy akarnak tölteni, hogy a szállodai számadás minden itt élvezett mulatságukat meg ne keserítse, azokat a váczi utczai „Nádor“-hoz czim­­zett szállodára figyelmeztetjük. A napokban egy párisi nő, ki a nevezett szállodában két hetet töltött, rendkívü­l meg­elégedéssel mutatta nekünk­ a főpinczéri számlát ,s a szálloda tulajdonost szives előzékenységéért „Comme il fant“ embernek nevezte, mi egy párisi nő ajkáról idegen országban nem mindennapi dicséret. * Több lapban olvassuk, hogy a nemzeti színház igazgatósága lépéseket tett, hogy Bulyovszky Lilla asszonyt némelyek szerint vendégjátékokra, mások sze­rint állandó szerződésre hívja meg. Ő, miután Lipcsében nagy elismeréssel fogadott vendégjátékait bevégezte, je­lenleg Magdeburgban vendégszerepel a f.­l­ó közepén a lengyeleket látogatja meg. * B­e­r­g­e­r úr, a császárfürdő áldozatkész bérlője engedélyt kapott húsz omnibus fölállítására, melyek kö­zöl négy a magyar király vendéglő, három a terézvárosi templomnál,­­ három a szénatéren fog állomásozni, a többi tíznek állomáshelye Budán leend. Ezen omnibusok a közönség kényelmére oly szabállyal létesittetnek­, hogy akár telnek meg akár nem, fertályóránkint indulni tar­toznak. A közlekedésük czélpontja a császárfürdő, azon­ban ezen irányban egyedüvé is czélszerüleg és jutányo­san használhatók lesznek, miután a menetdij csak 12 krban van megállapítva. * Ezelőtt mintegy négy héttel az ország­úton a 23-ik számú házban betörés követtetett el, s több ezüst és fehérnemű kapott lábat. Most azonban a tettesek kézre kerültek s velük az elorzott jószág egy része is. Az illető három egyén olasz, s az egyik olyan „briganti“, a kinek 700 ftja van a takarékpénztárban. —­i N­yitvani­gye 1861-ik évi September hó 26-ik és következő napjain tartott bizottmányi gyűlése al­kalmával : 1395. 87 . A megye bizottmányának 932-ik szám határozata által elfogadott országbírói értekezlet ideiglenes szabályai folytán szükséges intézkedések és illetőleg a törvényszéknek mikénti szervezése iránti javaslattétellel megbízott választmány, illetőleg polgári törvényszék folyó hó 23-ik és 24-ik napjain Bat­­t­h­y­á­ny­i Ferdinánd első alispán úr elnöklete alatt összeülvén, a következő javaslatot terjesztette be : 1. A törvényszékre nézve: 1- e1. Az elfogadott törvénykezési rendszabályok az állandó törvényszékek behozatalát feltételezvén, a választmány egy ily állandó törvényszéknek, mely ülé­seit nyilvánosan tartandja, azonnali szervezését szük­ségesnek látja, s azt a megye székhelyén, Nyitrán fel­­állittatni javallja. E megyei törvényszék személyzetét, tekintve a változott viszonyokat, a pereknek folyton növekedő halmazát, s azt, miként a megyei alispánok, kiket a törvényszéki elnöklés illet, oly sok, többfelé ágazó teendőkkel elhalmozvák, miként tőlük azt kívánni, hogy a törvényszéki ülésekben az elnökséget folytonosan vigyék, nem lehet, d­e következő számban véli megál­­lapítandónak ; a) egy elnök vagyis alispán-helyettes és 11 rendes ülnök. Ezen utóbbiak előadók is legyenek, kik közt az általuk per extensum előadandó ügy­darabok, az elnök vagy elnök-helyettes által kiosztatnak. b) Egy iroda-igazgató, mely tisztet az első aljegy­ző viendi. Ennek feladata a végzések aláírása, az irodai te­endők elosztása és az irodábani felügyelet. c) Egy igtató, ki az igtatókönyveket kezeli. Megjegyzendő, mikép a különböző tárgyak, u. m. bűnvádiak, polgáriak, és árvás ügyek egymástól el­­különzött igtató könyvekbe legyenek igtatandók. d) Egy kiadó, ki az expeditiokat kezeli. e) Két törvényszéki Írnok,kik az ivászati teendőket végezik. — Szükség esetében a jegyzői Írnokok is le­hetvén kisegítésképen — a főjegyzők tudtával — a tör­vényszéknél alkalmazandók, és végre : f) A helybeli kézbesítések teljesítésére két tör­vényszéki esküdt. 2-­or. Ezeknek fizetését, tekintve azt, hogy a tör­vényszéknek állandósítása mellett a tisztviselők hiva­taluk székhelyéhez kötték, s igy kiadásaik — elte­kintve az uralkodó drágaságtól,— mindenesetre nagyob­bak leendőek , e következő összegekben véli megálla­pittatni, és pedig: a) az elnökhelyettes és a 11 ülnökét egyen­kint 1200 ft; tesz: 14,400 frt; b) az iroda­igazgató aljegyzőét, az edd­gi fizetés felemelésével 1000 „ c) az igtató és kiadóét, egyenkint 500 frt; mi tesz: 1000 „ d) az írnokokét egyenkint 400 ft; mi tesz: 800 „ e) a törvényszéki esküdtekét 300 ft ; mi tesz : 600 é s igy összesen : 17,800 frt. osztrák értékben. Minthogy továbbá 3-or, az ügyészi hivatal teendői is megszaporodtak, s igy méltá­nyos, hogy az ügyészi kar fizetése is fel­emeltessék, a választmány véleményezi, miként a főügyész eddigi fizetése azaz: 800 frt. továbbra is fennálljon ugyan, de az 1-ső alügyész fizetése 700 „ a 2-ik alügyész fizetése 600 „

Next