Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-10 / 233. szám
Első évi folyam 233. szám — 1861. Bierkenitó-hivatal: A.hunaaor 5. u 2-dik emel. t. kiadó hivatal: B*r4tok-terc 7 mám, ft!J.sint Elsiethetni Bu ai o»t«u a kiaM hivatall*n. baiutc*k-t«r4-7. foldaxint Vidéken b^mentua levelekbe»* minden pocta-hiv»»talndl.SÜRfiiHI ílésl.elési árak austriai értekben. Budap.'ten hiabos hordva ft kr ft kr Rgt*s*dvrc 16 — Kmogyedrf 4 80 Pdldvr« ? f00 E*y bóra 2 — Viddkr.*. imf^nklnt potlAn ft kr . ft kRgtJtrttj« 19 — Eviji’ny» drr 5 — Pélévr« 10 — fifty bóra 2 - HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. - től kelt legfelsőbb határozatával kapivári Kapy Ede cs. k. kamarást Pestmegye főispáni helytartójává kinevezni méltóztatott. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Raab János 11. osztályú adóhivatali ellenőrt 111. osztálya adóbeszedővé és Gross Emil Hl. oszt. adópénztári ellenőrt U. obj. ellenőrré, végleges minéműségben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, oct 8 án. L’ A megyék rendre megteszik végrendeleteiket — hogy a „Pesti Napló" kifejezésével éljek — és a kanczellária rendre temeti el őket. A „Pesti Napló“ igen szépnek és igen helyesnek találja, hogy a megyék le-le tűnnek a nyilvános térről, mint a hősök Shakespeare szemorijátékuiban a színpadról és még meg is dicséri őket föláldozásukért. Hát Isten neki! A mi hangunk sokkal gyöngébb, hogysem egy perczig is hihetnek, miszerint szavunkkal elriaszthatjuk a fátumot. A mi a sors könyvében meg van írva, annak meg kell történnie. Adja isten, hogy a jövő ne igazolja azokat, kik azon véleményben vannak, miszerint a magyart az öngyilkosság mániája ragadta meg s hogy a nemzet csak azt teszi most, mire rövid idő óta két nagy fia példát adott neki. Adja Isten, hogy ezen ádáz küzdelemben mienk legyen a győzelem; mi, kik nem a végczél, de az ahhoz vezető utak fölött máskép vélekedtünk, mint azok, kik a megyékben eldöntő befolyással bírtak, mi szívből fogunk örülni, ha a következmények aggodalmainkat meghazudtolják. Adja Isten, hogy ne teljesedjék reánk a német költő ismert szava: „Der Wahn ist kurz, die seue lang“ s hogy a hazafiaknak ne legyen sok s keserves alkalmuk, viszszapillantva a múltra, az eseményeket tanulmányozni s hibáikat töredelmes szívvel elismerni. Novemberben lesz egy esztendeje, hogy hazánkban már megkezdették a törvényesség eszméjének tulfeszítését s akkor egy helybeli magyar szellemű lapban ily czimű czikket, közöltem: „Die Badhsche Partei in Ungarn“, amelyben azon véleményemet nyilvánítása, hogy a tulhajtás, az élő viszonyok doctrinik mellőzése Bach rendszerét ismét reánk fogja hozni. Akior nem volt lap és nem volt lapocska a hazában, mely legszentebb kötelességének nem tartotta volna, e czikkem ellen kikelni, azt szidva, gúnyolva, kárhoztatva. Hallgatva fogadtam a dorgálásokat; megismertem, miszerint a nemzet nincs azon hangulatban, melyben az intő szónak foganatja szokott lenni; megnyugodtam e szavakban: „Salvavi animam meam.“ Azóta mondom, alig múlt egy esztendeje s várjon hány lépésnyire állunk ma Bach rendszerétől? Magam is osztom azon meggyőződést, hogy Bach rendszere, ha visszakerül, nem fogja küzdelmünket elfojthatni, hanem csak kezdetét képzend is a beláthatlan végnek. De az én kedélyemre mindig zordonul hatott a gondolat, hogy a költő azon ihletteljes dallamában, melyet a nemzet zsoltárául fogadott el, nem csak a jobb korról, de a nagy temetkezésről is szól. .... Azonban hagyjuk a sötét sejtelmeket és térjünk a napi dolgokra. Ma táviratoltam önnek, hogy Kapy úr mint Pest megye administrátora , letette Ő Felsége kezébe az esküzt. Amint értesülök, kérdés támadt vala a felek: a hazai törvények értelmében megtörténhetik-e ez és végtére abban jön megállapodás, miszerint Ő Felsége az 1486: 60. t. ez. és az 1536 : 35-dik t. ez. értelmében csakugyan elfogadhatja az esküt. Kapy úr, mint továbbá hallom , csak néhány nap múlva fog Pesten megjelenni ; ma haza ment nógrádmegyei jószágára, házi ügyeit rendezendő. Hofbauer úr hatásköre egyaránt ki fog terjedni Arad megyére s városára. Amint már a minap volt alkalmam megemlíteni, Hofbauer úr, ami személyét illeti, igen jó hirben áll Arad megyében, a miért is fogadtatása a fennforgó körülményekhez mérve alkalmasint kedvező teend. Frank úr, barsmegyei k. biztos is működött már ezen megyében mint első megyei biztos, tehát ismeri az ottani viszonyokat. Ez utóbbi kinevezések, ugy látszik, nem igen támogatják a „Lloyd“ egyik bécsi levelezőjének azon adatát, hogy a kanczellária felhagyott volna a királyi biztosokkal és ezentúl csupa administratorokat fogna kinevezni. TARCZA: Nógrádmegye helyneveinek magyarázata. (Vége.) 17. Harczi, őz a vitézi helyek. Báz s hegy Nógrádban Kékkő vára mellett napkeletre, teteje kopár s szabad kilátást enged. Hajdan a Kékkő várbelieknek ellenség ellen vigyázó helyül szolgált s meg volt erősítve úgy, hogy valódi bástyául szolgált, innét a harczi időben bástya neveztetett, jelenleg, de már rég időtől fogva a tótok „bázs“ nevezik. Láttam 1859. augustusban, fekszik a Paphegy mellett az osztroczkai magas hegyek egyikét képezi. H i v h a l o m helység U. o. egy part alatt. Monda szerint e halmon esküdtek hűséget harczi időben a nógrádi csapatok, kik zászló alá gyülekeztek. Innen hítséghalma. His hahalomnak is iratik, fekszik Erdő- Tartsa mellett, sziráki járásban, Csitár h. Gyarmat mellett. Monda szerint jelentése Csit-Tar. A zivataros tatár-török világban, az erősségek mellett bizonyos távolságra lesrek, csitre őrök állíttattak fel, kik a tatár (török-tatár nép) jöttére figyeltek. Innen a jelvényező szó „Csit-tar“ után a helynév. P. Csitár Hont vbe Drégely vára mellett, s más két falu e néven Nyitra megyében jönnek elő. Judás hegy, hegy Kékkő vára körül, szinte ága az osztroszkai hegymagaslatnak. A várbelieket monda szerint e hegyről kémlette ki a török tatár nép, innen az árulás miatt Judásnak neveztetett el a hegy. Vér patak. Divén vára alatt egy folyó neve. Balassa Imre, ki Zápolya János hive volt, ennek halála után Izabella kir. nővel meg nem férvén, Solimántól üldöztetek, így futott Erdélyből Magyarhonba s később a törököket itt oly nagyszerűen megverte, hogy vérök a patakot elveresitette. Balassa Imre meghalt 1550-ben, Tö r in cs h. Füleki vár körül. Régi harczos időkben monda szerint jelvényező hely völt, innét vietett be az ellenség előrohanása s mozgása, az Oriots vagy Törrellints, vagy Dörrenca Bellints lett volna azon jelszós műtét, melytől a hely nevét nyeri. Sántzhegy. Hadimesterséggel készített erődöcske, illetőleg menedékhely egy dombon a szécsényi várhoz pár ezer lépésre, még a csehek idejéből látszik fenn lenni. Strázsapartnak is hivatik. Várhegy. Egy dombos part Kis-Zellő határán Galábok szomszédságában. Bél szerint hajdan körül ásott menedékhely volt. Mocsári szerint egy régi kézirat törökök vigyázó helyének nevezé. Még nyomai az erősségnek láthatók. Hagyag h. B.-Gyarmaton felül az országútban. Monda szerint harczi időben az országukéi ide tértek be a hegy alá a barczosok, s lovaikat itt pihentették s vizeltették, innen hugy-ágy. Ezt Gy. L. ur közlötte velem, azon észrevétel ellenében, hogy Hugyag a szláv nyelvből Hugyi, szegény jelentéssel birván, nem eredezhető, itt Hugydak szegény emberek nem lakván. Kürt bh. Nógrád mb. Kis- és Nagy-Kürtös ugyanott. Constantinosz Porphigen említ egy nemzetiséget a magyarok véréből, mely őseinknek 4-ik hadtestét képezte. Kürt gyarmatosoknak is hivattak. Ez Dankovszky szerint jelentené a kürtöt, jármát i. e. adeastra movenda signum sat. Jerney S. Kürt Gyomrának nevezi, s fogalma volna, hogy a magyar táborok közepe kürt alakot képezett. Puszta Kürtre, mely Nyitra vb. esik, Bél ezt írja: Puszta-Kürt qnem alii Puszta- Kert, hoc est desolatum hortum malunt dicere. Kürt Kört nevű helyek vannak Nyitra , Pozsony s Heves vármegyékben. Csalár b. U. o. Ipoly folyó mellett. Nevezete Csas ár szóból van összetéve. Monda szérint régi harcz időkben az ellenség erejét (árját) ide csalták be csatárosaink, s velök itt a hegy megett bántak el. Itt Beke Gábor pinczéjében máig is mutatnak egy alagutat, mely Kis Zellőbe vitt s hallgatódzó ut volt. Dessewfy József ur szerint, az Ipolyvize árja szokta e helyet megcsalni, sokszor a dagadálya árja e víznek a gazdák legszebb reményeit megcsalván, midőn elönt s elhordja a vetéseket. Innen Csalár, Strázsa, illetőleg Strászka. Puszta U.6. Podrecsápy mellett, hajdan kis őrhely volt, — így Trázs B. Gyarmat mellett az országidban. 18. Mesterségek után. Halászi h. Nográdb. oly árnyas s viz melletti hely, mely halászásra jön a természettől kimutatva. Ipoly vizéhez közel eső falu a losonczi útban. Szaboltsban, Hevesben Halászok oly helyek, hol halászatból élő emberek telepedtek meg. Várszolgák a Servientes Castri voltak. Fűrész h. U. o. Divény oroszi szomszédságában van egy hosszú völgy is e néven, mely Beszterczebányára vezet. Szlávul Pila, a völgy Pilanszka Dolina, Fűrész malma (die Säge mühle) adta nevét. Kalló h. Alsó Nógrádb. Kürth mellett. A posztócsináláshoz tartozó sajtót (die Tachpresse) nevezik kallónak, úgy tartják, hogy itt posztócsinálók laktak. Nevét a történet szerint Kastaldus uralma alatt, ki felső Magyarhont birta, Chaliae nevü vártól kapta, mely Ortelius szerint itt feküdt. Huta h. U. o. oly műhely, hol ásványok olvasztás által idomittatnak. Üvegolvasztó kemenezéje (hutája) adta nevét. Darótz h. U. o. E névnek jelentése durvaposztó,ein sehr grobes Tuch. Du Fresne szerint Dranch, Sólyom madár. Tótok Dravecz nevezik. Vannak több ily nevű helyek, s némelyek úgy tartják, hogy solymárok, mások, hogy daróczkészitők lakták. Zobor h. U. o. Ily nevű hely van. Zoborok és sabirok oly népfaj voltak, kik saphir kövekkel kereskedtek (Herodot VI. Abtb 1. p. 86.) A magyaroknál érzéki előadásai voltak, az Istennek a szobora bálvány emelések. E helyet tótok lakják. 19. Kedélyes, regényes s gúnyos helynevek. Menyetskehegy. Szőketermő magaslat Pencz mellett. Monda szerint Anno-------egy tüzesvértt szüretre hivott vendég, menyecskét ragadott el magával e helyről, de késeit ki nem elégíthette, mert az üldözök jókor elcsípték. Nő tints N. Nitisch, nem messze a B. Gyarmati országúttól. 1720 ig reformátusok lakták, ekkor őket a r. catholicismus Kosdra Űzte. Pecséte a helységnek XVII. századból való, magyar körirattal. Hajdan Nógrádi török bég kéjlaka volt. Rege szerint egykor kéjvadászó birtokossá ide a legszebb nőket vitette magához. S azoknak, úgy rokonaiknak itt lakhelyeket mutatott ki. Koptató. Egy csárdás puszta Hagyak mellett, hol Óvás Pethő felé szakad az út. Itt, mióta fennáll, kopp az utasnak, innét koplalni, koplaló máig a neve. Megnéztem hireért 1859 aug. 8-án, Czokihegy Told mellett, hol hires Toldi Miklós született. Palócz rege szerint nevét onnan nyeri hogy Mátyás király nejével itt át akarván utazni, a nagy hegy miatt pihenni volt kénytelen , megtudta ezt Toldi, ki akkor élt, fejszét hozott, morgott hármat , úgy belevágta fejszéjét a hegy hátába, hogy az szintúgy kiabált, ropogott. Toldi nem kegyelmezett, vágta, csak azt kiáltotta vissza „Czoki te“, nem sokára egyenes út terült előtte, melyen áthaladhatott a király. E művéért Toldi Toldot kapta. Most is láthadd a Czoki hegyet Nevét innen vette Maga keresztelte. L.y. Bujákvára, hegyektől környezett gyönyörű szép völgyben. Rege szerint hajdan oly ut birta (Mike nádor), ki kardjával irt törvényt. Rettenetes haragos ar volt, ki előtt minden ember bujkált s takarodott, csak egy udvari bolondja mert mindenkor előtte megállani, ki urától azt szokta volt kérdeni: „Bújjak“? Ez a körülmény adta volna a nevet! Honnan a vár neve maradt szinte Buják ott áll most is---------------- Me. Buják a bujok, nevét fekvésétől nyerheti, magasabb hegyek közzé lévén bujtatva. Buják szláv nyelvben bikát jelent. Kotybáza puszta U. o. Koty jelentése magyar- Valami bűnvádi eljárásunkról. Kaposvár, sept. 30. Nem egyszer foglalkoztam már a gondolattal, várjon : 1. Mi az oka, hogy alkotmányos napjainkban a megyei börtönökben letartóztatott, elítélt fegyenczek létszáma folytonosan nagyobb mint azelőtt volt? 2. Hasznos lehet e ezen kózállapot állatgazdászati szempontból megyéink anyagi életére, vagy talán inkább erkölcsileg üdvös az elesettek megjavítására ? 3. Összeegyeztethető-e mindez, nemcsak a polgárisodás jelen magas hódítmányi színvonalával, hanem egyszersmind az észjoggal, különöse pedig alkötött honi törvényeinkkel? Az 1-jőre nézve : legbiztosabb és legtalálóbb, talán egyedüli megoldás az, hogy tisztviselőink a jelen jogviszonyokkal vagy nincsenek tisztában, vagy legalább azokat önkénytesen mellőzik , ragaszkodván egyedül a még 47 elött fenállott büntető eljárási gyakorlathoz. Mert ha az 1848 ki törvények által elvben fölállított és a csak nemrég feloszlatott hongyűlés széles horderejű „határozatában“ kizárólagosan követendő irányul kijelölt, az orsz. bírói értekezletben pedig törvény 11 kimondott, mindenki által megtartandó „egyenjogúság“ eszméjével és ennek jogkövetkezményeivel tisztában volnának, eljárásukban az ember legszentebb jogát, a személyi szabadságot, nem tennék annyiszor koczkára, és a „habeas corpus“ elvét tiszteletben tartanák. „Az orsz. kir. ért. a bűnvádi eljárás 3. § a a nemesek és nemnemesekre nézve eddig fenállott különbséget végkép megszünteti, még pedig nem a nemes joga megcsonkításával, de a nemnemesnek a nemeshez emelésével. Minélfogva az előző vizsgálat, vagy e nélküli befogatás, letartóztatás vagy szabadlábon hagyatás, kezességre bocsátás, védelem és perorvosatok használhatása tekintetében a régi magyar büntető törvényeknek és gyakorlatnak azon szabályai, melyek előbb csak a „nemesek által elkövetettentettekre valának alkalmazhatók, jövőben a nem nemesek által elkövetett bűntettekre is egyaránt alkalmazandók.“ Ezek a törvény szavai, melyekben az eljárás oly világosan szabályoztatik, miként azt a szószerinti értelmezés, minden hosszasabb kommentálás nélkül bárkire nézve teljesen megrohatóvá teszi. Tehát a nemnemesek ,a nemesek közt eddig fenállott jogkülönbség, a nemnemeseknek a nemesekhezi emeltetésével megszöntetvén, önként következik, hogy a nemnemesei is nemesekké lettek és a nemesekre eddig alkalmazott szabályok ezután rájuk is kivétel nélkül alkalmazandók. A nemesekre nézve az 1 9. ez. 1. § a, úgy az 1613: 34. t. ez. 1. § a, valamint az 1723: 5. t. ez. 1. §-a világosan rendeli, „hogy a nemest törvényes perbeidézés és a törvény utján történt megítélés nélkül „befogni“ nem lehet.“ Ilyen törvényes személyi jog mellett, ha a gyanúsítottak előbb törvényesen megidéztetnének, és mint a törvény ezt megállapítja, az elítéltetésre minden törvényes kellékek előre kimeríttetnének , bizonyosan a börtönökben síülődők száma a jelen létszámnak legalább egy ötödére leolvadna. Ki nem hiszi, próbálja meg. A mostani eljárás pedig röviden következőkben foglalható össze : feljelentetik valaki, azonnal minden megidézés nélkül pandút küldetik érte s ha csak némi gyamok van is ellene, az ítélet hozataláig ritkán bocsáttatik szabadon. Ez eljárás amily emberiben, oly sérelmes is, és a jelen jogviszonyok szempontjából, az alkotott törvényeknek egyenes megvetése; történjék ez tudatlanságból vagy hivatali túlbuzgalomból, mindegy; az illető köztisztviselő ily törvénytelenségért mindenesetre feleletre volna kötelezendő. A 2okra nézve : a letartóztatottak ezen magas létszáma mind anyagi, mind erkölcsi szempontból, a megyére lehető legkárosabb, mert azonkívül, hogy száz meg száz munkás kér ezen előleget letartóztatás által a munkatérről hónapokig elvonatik, még a megye házipénztára ezeknek naponkinti élelmezése, gyógyítása és gondviseltetése által is igen tetemesen terheltetik. Ide járul, hogy nem ritkán az elítélt fegyenczekre fordított költségek behajtása az egészen ártatlan családnak anyagi életét vagy végkép tönkre teszi, vagy legalább hosszú időkig helyrehozhatlanul megrontja. Ez nem lehet czélja a lekozdő igazságnak ! Azon körülmény, hogy e roppant létszám mellett 25—40 záratik rendesen egy fogdaszobába, miként az élet tanúsítja, rendszerint azt eszközli, hogy azok is, kiket az emberi gyarlóság az erkölcs útján egyszer talán megtántorított, a fogdából rendesen mint kiképezett, és fölavatott két gonosztevők jönek ki . E téren ismét a büntetés egyik fő czélja a „javítás“ nemcsak teljesen eltévesztetik, hanem egyenesen az erkölcsi megromlottság magva hintetik el olyan keblekbe kik, ha más nem, az emberi irgalom és könyörület maga parancsolja, hogy a tarsalomnak mint hasznos és megjavult tagjai visszaadassanak. Ám mindnyájan jól tudjuk, miként épen ezen szerencsétlen embertársaink részesülnek legkevesebb vallási és erkölcsi tanítás és vigasztalás malasztjaiban , pedig ki fogja tagadni, miként épen ezeknek volna legnagyobb szükségük a hit, és vallásbeli erkölcsi oktatásokra. „Hol a kór elharapódzott, ott az orvosi segély múldatlanul igénybe veendő!“ Az ikramán az embernek legszentebb joga „a személyi szabadság“ és ezen jog érvényesítése végett a nemzetek majd uralkodóikkal küzdöttek véres fatákat, majd békés időben ennek biztosítására alkottak törvényeket, önként következik, miként e jog évezredek óta az emberi küzdelmek összeségének focusa volt. Ma a 19-ik század II. felében élünk. Nekünk van litoriai nemzeti írultunk, vannak törvényeink a személyi szabadságról; de előttünk áll a nagy angol nemzet „magna chartája“ , melynek dicsősége és sarkpontja a minden angol alattvalóra egyaránt kiterjesztett „habeas corpus“ magasztos elve. Az aranyhallá 2. t. ez. ugy az idéztem I. 9.1613. I 34. 1723. 5. törvényczikkek, a „habeas corpus“ elvét már az ős-hajdanban megállapították ; igaz, miként az akkori jogfogalmak szerint csak egy kaszt, t.. a kiváltságos osztály részére; — de az 1848-ki alaptörvények megszüntetvén mindazon kiváltságokat, melyeket az úgynevezett nemesi osztály a nem-nemesek ellenében hazánkban századok óta élvezett, s az alkotmányos jogok gyakorlatát a nem nemesekre is kiterjesztvén, egyszersmind kétségtelenül megállapították azon jogelvet is, miként mindennemű jogélvezetben, tehát a bűnvádi eljárás körében is őket a volt nemesi osztállyal teljes egyenjogúság illeti. De mint már fönnebb megjegyeztem, ma a 19-ik század II. felében élünk, e századnak pedig jellemző vívmánya főleg az, hogy benne a nemzetek a haladás terén óriás lépést tettek, és a személyi jogok, különösen a személyi szabadság minden polgárisodottabb nemzetnek lobogóján, mint szent jelvény magasan fönnragyog. Végre előttünk vannak az országbírói értekezletekben letett, s mindenkit a trónustól a kunyhóig kötelező törvények , valamint büszkék vagyunk azon határozatra is, melyet feloszlatott országgyűlésünk utolsó óráiban oly közlelkesedéssel hozott, melyben a személyi jog szinte határtalan kiterjedésben megdicsőíttetik. Az előadottakban világosan kimutattam, hogy azon magas létszáma a letartóztatottaknak mind a megye anyagi életére káros, mind pedig egyes családokat nem ritkán véginségre juttat; erkölcsi szempontból pedig valóságos métely, mely ezer meg ezer még meg nem romlott keblet végkép megmérgez ; továbbá kimutattam, hogy ugyanezen körülmény oly káranyag a nemzet életén, miként az attóli szabadulást nemcsak az erkölcsiség parancsolja, hanem egyszersmind valóságos hozott hazai törvények is a kikerülhetési módot kijelölvén, közvetlenül kötelezik. Nekünk pedig egyik legszebb nemzeti jellemvonásunk, — mely nemcsak a külföld előtt szerzett számunkra nyiidnst és tiszteletet, hanem bennünket már annyi viszontagság között az elmerüléstöl annyiszor meg is mentett, — törvényeinkhez tántorithatlan ragaszkodásunk. Tehát a hazai törvényeinkben kimondott egyenjogúságot tiszteletben tartani, minden köztisztviselőnek megtagadhatatlan kötelessége ! Ekként biztosan hiszszük, meg lesz adva „az Istennek, mi az Istené, s az emberiségnek, mi az emberiségé.“ Kádi. Csütörtök, October 10. A Rajna és a Visztula. (Vége.) Németországnak e szerint nincs igaza, hogy Francziaország részéről csak veszélyeket vár, hagyjon fel félelmével s a mi neheztelésünk el fog enyészni! Németországra a veszély nem nyugatról jó, mert azt eloszlatja, mihelyt akarja, az a keleti határoknál áll. Nem Franczia-, de Oroszországtól kell félnie. Mint minden fiatal nemzetnek, úgy Oroszországnak is hódítási s terjeszkedési vágyai vannak, mit szemére hányni gyermekes volna, de a mitől őrizkednünk kell. Legbelsőbb részéig meggyöngitve s megingatva egy uj rend behozatala következtében, mihamar viszszanyerendi, még pedig megszázszorozva, elvesztett erejét. Az értelmes, bátor s szabad életet szerető új népek rendkívüli kedvet érzendnek, boldogabb tájakat elözönleni s midőn finomabb miveltségre tesznek szert, finom életmódjukra kedvezőbb égaljat kereendnek. E században többször láttuk őket, amint délre rohantak. Ha kedvezett is nekünk a szerencse őket feltartani s legyőzni, jó lesz azért el nem feledni, hogy a rómaiak az északi népeket mily gyakran tartották fel s győzték le, mig általuk elárasztottak! Ily veszélytől mindaddig nem tarthatunk — fogják mondani — míg egy békeszerető fejedelem uralka-