Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)
1861-11-22 / 268. szám
magas állásában e hangulatról bizonyára hiteles adatokat szerezhetett ég a kimélettelen modor, melyben tapasztalatait ama beszéde folytán kimondja, csak ez adatok hitelességét növelheti. Mint bizonyosat lehet azért elfogadni, hogy ott 20-án az országban roppant ingerültség uraiké dőlt s hogy ez különösen külföldről éleztetett Ez ingerültség következtében félre kellett ismerni az indokokat, melyeknek oct. 20-dika létét köszönheti Abban — mint Majláth kifejté — csak tökéletes elgyengülés és anyagi gyöngeség következményét látták s nem a morális okok összegét,melyek között Ő Felségének őszinte, népeinek üdvét akaró nézete és minden akadályt legyőző akarata az első rangot foglalta el". A téteten logikailag egy másikat, nem kevésbé következményteljest élesztett 101 . oct. 20-ka horderejének félreismerését ugyanis ,mely tagadhatlanul őszinte bérajánlat volt.*" Ismeretes, hogy hova vezet a tévedések útja való következetes haladás. Ezt nem lehet elhagyni ha nincs meg azon bátorság vagy férfias büszkeség hogy a saját tévedés elismertessék. Mielőtt tehát a siker reményéről b uj kiindulási pontokról lehet beszélni, Magyarországban fel kell támadnia azon szabadelvűségnek, hogy nyíltan bevallják, hogy két részről követtetett el tévedés; hogy t. i. a közös ingerültségben elveszték a nyugalmat, miszerint a világállást mint az egyéni érdekeket igazán megértsék s hogy csalódtak azon békülékeny, őszinte jóakaratból származott szándék fölött, melyből 1860-ki October 20-ka eredt.“ Horvátügyek. Zágrábból a „Lloyd“nak november 19-ről írják : Ma képes vagyok kegyednek a megrendelt újonczozásról közelebbi részleteket hozni. A kir. helytartótanács illető kibocsátványában a megyék és hatóságokhoz, a f. hez kén kelt legmagasb határozatra és a hadügyminiszérium és a horvát szlavón udv. főkormányszék közt folyt egyetértésre történik hivatkozás. Horvát- és Szlavonországra 2274 ember esik megyéknek ez ügyben ugyanazon tevékenységi kör adatik meg, melylyel a korábban fenállott cs. kir. megyei hatóságok bírtak. Az ujonczozásnak 1862. február 2-én meg kell kezdetni , de már folyó hó 25 ig tartoznak a megyék a kir. helytartótanácsnak bejelenteni, ez ügyben mily rendeletek küldettek az alattok álló szolgabirákhoz. Midőn egyszersmind a megyék és hatóságokhoz a szükséges nyomtatványok is, melyek az ujonczozási ügyhöz szükségesek, megküldenek, meghagyatott nekik, hogy az ujonczozás kezdetét a meghatározott határidőn túlra semmi szin alatt halásztad nem szabad. Különben a kir. helytartótanács kibocsátványa igen komoly hangon van szerkesztve. Hogy az ujonczozási kérdés Zágráb megye f. hó 25-re határozott közgyűlésén tárgyalás alá vétetik, azon körülményből is látható, mikép tegnap és ma 800 kőnyomatú meghívó levél küldetett szét a megye által e közgyűlést illetőleg és a megye valamennyi tisztviselője f. hó 24-re Kukuljevics főispánhoz hivatott tanácskozás végett, mig a közönséges közgyűlések napja csak a nyilvános lapokban szokott kihirdettetni. Udvari főkormányszékünk egy a kir. helytartó tanács által a megyékhez küldött parancs nyomán , Felségénél kiészközlé, mikép nálunk az erőszakos adóbehajtás a legkimélőbb módon eszközöltessék. A szükséges utasítások az illető katonai és pénzügyi hatóságokhoz már elküldettek. E legfelsőbb rendelet egy a volt országgyűlés által szécsbe küldött representation alapulhat. Még egy szó a l’bönix-társulatról. „Magyarország“ hasábjain koronként megjelenik egy üstökös, kinek sehogy sem fér meg gyomrában a Phö nix , vele minden áron kötekedni akar. Szerinte ez a társulat már el van veszve. Itt minden józan ember önkénytelenül azt kérdezhetné, hogy ha csakugyan elveszettnek hiszi e társulatot, ugyan miért nem hagyja magára, miért vesztegeti drága idejét egy elveszett társulatra ? Igen, de a mi üstökösünk emberszerető lovag, a biztosító közönséget akarja károkbien megvédeni. Szép feladat, s kár, hogy az ily nemesszivü ember álnév alatt irkál. Érdekes volna az ily emberszerető báránybőrbe öltözött farkast, kinek minden szavából a monopólium bűze üti meg orrunkat, színről színre ismerni. Ki a „Magyarország“ szerkesztőségének viszonyát a magyar biztosító társulathoz tudja, könnyen azon gyanúra jöhetne, hogy ez az álnevű üstökös a magyar biztosító társulat részére szeretne az országban monopóliumot kivívni, a azért piszkolódi . De e gyanú ellen határozottan tiltakozunk. Mert a magyar biztosító társulat már nevénél fogva bő támogatást talál a magyar közönségnél, s nem szorult ily aljas piszkolódásokra. Különben is a magyar már lovagias jelleménél fogva sem szokta saját érdekét mások jellemtelen gyanúsításával előmozdítani akarni. Márpedig a mi üstökösünk nem egyéb egy közönséges rágalmazónál. Újabb czikke, mely a „Magyarország“ 26- ik számában megjelent, világos bizonysága állításunknak. Már a minapi czikkünkben megmondottuk, hogy valamely biztosító társulatnál nem az a kérdés, hogy név szerint kik a részvényesek, hanem az, hogy a részvényekre bemettetett-e az alapszabályig befizetendő százalék, s a be nem fizetett többi százalék pedig van-e biztosítva? Ha mind a kettő megtörtént, mely eset a Phönix társulatnál is előfordul, akkor egészen közömbös dolog, hogy Péter legyen-e részvényes vagy Pál, miután a leggazdagabb részvényes is csak részvényére befizetett pénzével kezeskedik a károk megtérítéséért, s nem egész vagyonával. Ez kétségbevonhatlan igazság, s a magyarországi üstökös mégis újabban a Phönix részvényeseinek neveit volna kiváncsi tudni. Sajnáljuk, hogy e kofaszerű kíváncsiságának eleget nem tehetünk, de ha már a nevek annyira fúrják oldalát, ám legyen! Ha ragaszkodik kivonatához, mi is teendünk fel egy biztositó társulat ügyére nézve néhány kérdést s ha ezekre megfelelend üstökösünk, akkor készek leendőnk a Phönix társulat részvényeseit betűrendben tudomására juttatni. Továbbá a Phönix ellen azt hozza fel üstökösünk , hogy legnagyobb részvényese a drezdai társulat, már pedig minap jelent meg Münchenben egy röpirat, mely azt állítja, hogy a drezdai társulatnak semmi pénzereje sincsen. A gyanúsításra két észrevételünk van. Először is, bármit mond egy névtelen röpirat valamely társulatról, ez még sem mellette, sem ellene mit sem bizonyít,mert a müncheni röpirat szerzője szintén egy közönséges rágalmazó lehet, mint a mi üstökösünk. Másodszor már megmondottuk, hogy a Phönixnél mind az alapszabályig megkivántatott 30 százalék befizettetett, mind a 70* , maradék szabályosan biztosíttatott, s míg ezek meg nem történtek, a legfelsőbb engedély ki sem adatott, ennélfogva akárminő pénzereje legyen a drezdai társulatnak, egy tökéletesen független Pbönix társulat működésére semminemű befolyást nem gyakorolhat, s ily ellenvetések csak alaptalan gyanúsítások, vagyis igazat szólva tiszta rágalmak. A Phönixbe vetett s megérdemlett közbizalomra nézve a müncheni röpirat szentje állításánál nagyobb nyomatékossággal bír azon körülmény, hogy vele a legszilárdabb biztosító társulatok állanak viszon-biztosítási viszonyban. Végre a magyarországi „Üstökös“ még a minap tett közlésünket is, a Phönixnek eddigi bevételeiről, gyanúsítási szomjának enyhítésére használja föl, s hogy ezt tehesse, oly önkénytes számításokkal egészíti ki közlésünket, melyekre a szakértő legfeljebb jószár kaczag, de a szakavatlan könnyen tévútra csábittathatók, pedig ez volt czélja ami .Üstökösünknek, így azt mondja többek közt, hogy a kimutatott 631,278 ft bevételből még függőben maradt biztosításokra legalább is harmadrész volna visszatartandó, azaz körülbelől 200,000 ft; az organisatiós kezelési költségek is 50°, s így 180,000 forintot nyelnek el, melynélfogva e summákhoz hozzáadván 198,860 ft kárfizetést és 136,460 ft viszen biztosítási díjt, e folyó évre majdnem 100,000 ft veszteséget erőszakol ki a Phönix számára. Mi pedig erre azt válaszoljuk, hogy ha példáját követve, nekünk is megengedtetik valamely társulat jövendő kiadásait önkénytesen meghatározni, úgy nem lenne biztosító társulat a világon, melyről veszteséget ne tudnánk kimutatni. Honnan tudja a mi „Üstökösünk“ azt, hogy az organisatiós kezelési költség a P bönix nek 180,000 órába került. Hát azt minő alapon meri állítani, hogy az összes bevételből egy harmadot kell függő biztosítások födözésére fordítani? Hiszen minden ember, ki csak legkevésbé érti is a biztosítási ügyet, jól tudja, hogy a jöhető károk öszszege csupán a véletlen sors szeszélyétől függ! Pedig Phönixre nézve ez kedvezőbben üthet ki, mint más társulatoknál, miután a Phönix jövedelmének nagyobb része szállítmány-biztosításokból kerül ki, melyeknél köztudomásra, a kockáztatás rövid ideig tartó. Ennélfogva a kérdésileg megállapított 200,000 ft 50,000 ftra is leszállhat, holott az „Üstökös“ e 200,000 ftot már bizonyos kárnak vette föl s ebben áll a legnagyobb mystificatió, mit szigorúan meg kell rónunk. S ily eljárás csakugyan nem egyéb, mint orvosolhatlan gyanusitási betegségben szenvedés. Megyei tudósítások. Marosszék bizottmányának fő irata az ideiglenes főkormányszékhez. Felséges királyi főkormányszék ! Azon folytonos küzdelem utáll, melyre alkotmányos szabadságért mindig nemesin buzgott nemzetünk, az alkotmány aláágására, az aziránti ragaszkodás gyüngítésére következetes működéssel törekedett bécsi központi kormánynak az alkotmányos szabadság ellen intézett megtámadásai által kényszerítve volt, és amelyben sikrült is eddig elő az alkotmányos szabadság elveit annyira megmenteni, hogy azokban egy szerencsésebb nemzedék számára a nemzeti boldogság reménye szemléltető legyen; a jelen nemzedéknek jutott osztályrészül megélni azon időt, midőn a központi hatalom több meghiúsult kísérlet után elvégre elérkezettnek vélve az alkalmat arra, hogy alkotmányos szabadság megsemmisítésére céltó munkáját befejezhesse , e végre eddig különböző alakba burkolt szándékát nyíltan bevallva, az erőhatalom nyílt fegyverével intéz végső csapásokat az alkotmány megingatott, de még életre képes fája ellen. Ily végzetteljes helyzetben áll nemzetünk a jelenben, melyben az alkotmány eldötő védelmi harcta sikerre számítással csak úgy folytatható, ha a nemzettest minden részei az önfentartás ösztöntől áthatva, öszhangzó mozdulatokkal állnak a hatalmas csapások ellenébe készen, önbizalmat s ez által erőt kölcsönözvén egyszersmind a szellemnek, melynek intéző befolyása alatt eredményezhet csakis a küzdelem állandó győzelmet. Sár ilykép aggasztónak tetszik helyzettnk, s talán kétes kimenetelűnek a küzdelem, melyik kiállására végzettnk szeszélye által utalva vagyunk; de ha a bajvívó biztosabb a diadal felöl, ha ellenének fölemelt fővel bátran szemébenzni tud, úgy nekünk sem lehet ügyünk sorsa fölöl kétségbe jönnünk , mert e nemzet testének minden tagja a törvényhatóságok öszhangzó határozataiban elég biztos jeleit adta annak, hogy az önfeltartás ösztönétől áthatva, a küzdelem diadal reményeivel képes kitartani, annak feje pedig méltságteljesen fölemelkedve, és az ellennek bátran szemébe nézve láttatta magát akkor, midőn a fels. kir. főkormányszék a bécsi központi kormánynak azon rendelete ellenében, melylyel a legújabban szentesített törvények ellenére a szent István koronája területének szándokon eldarabolásával annak elszakasztott Királyhágón inneni részének külön országgyűlését czélozta egybehivatni; azon rendelet ellenére, mondjuk, a fels. kir. főkormányszék, nem gondolva a helyzet nehézségével, nem gondolva a kilátás azon kellemetlenségével, hogy ezáltal azon tért veszítheti el lábai alól, mélyen az alkotmány védelmére legalább annyit mit a körülmények engednek , meglehet, 2 percnyit sem kétkedve a örvényekre egész önérzettel hivatkozni , a fejedelemnek azok megtartását példás honfiúi hüséggel tanicsalni, mely házias e járással a fes. kir. főkormányszék, midőn egyfelől a törvényszék által parancsolt és tanácsadói magas kötelességet nemes elszántsággal teljesítette, másfelől a hon alkotmányos életének történetét egy oly jelenet által gazdagította, mely a mivelt világ előtt hatalmasan segít előidézni azon meggyőződést, hogy nemzetünk az alkotmányos szabadságra egyenlő mértékben képes és méltó is. — Távol legyen tőlünk a gondolat, mintha a fels. k. főkormányszék akkor, midőn ilyszerű eljárással a nemzet általános elismerését kiérdemelte, enrek nyilatkozatára is számított volna; ily jutalom után nagy hatása parányinakátszik színiben avval, mi a helyzet nehézségéből önként származik ; azonban a fels. kir. félkormányszék érdekelt eljárása által az adotmány védelmi krózában nemzetünknek oly erkölcsi nyomása segítséget nyújtott, hogy nekünk, kiket a kormány őrhelyén mind biven alapi kötelességünk, hihetetlen ily vezéri eljárás irányában részvétleneknek maradnánk. Azért fogadja a f. k. f. k. szék érdekelt eljárásáért kiérdemlett elismerésünket, hálás köszönetünket — annak kinyilatkoztatása mellett, hogy a f. k. f. k. Városi ügyek. — Kecskemét, nov. 16. 1861. A ma 9 órára hirdetett városi közgyűlés félórával későbben kezdődött. Először is az előbbi nov. 7-ki gyűlés jegyzőkönyve olvastatott fel, melyből a következőket említjük meg : A város által a 8 osztálya nagy-gymnasium részére ajánlott 2500 p. st folyóvá tétetni rendeltetett, mely összeg negyedévenként fog kifizettetni a piaristáknak ; a volt alreáltanoda tanszerei a helybeli két, kath. és reform, gymnasium között felosztandók ; rajztanárnak a gymnasiumoknál a létezett helybeli reáltanoda rajztanitója megtartatott, évi 840 ftnyi dij mellett, ki azonkívül még a mesterséget tanuló inasokat is tanítja rajzolásra ; a piaristák templomának csak órát mutató és ütő toronyóráját Bäcker órás javitandja ki, 110 ftért. (Most már a hat torony közül kettőben leend járó óra.) Elnök: Csányi János polgárnagy úr beszédében fájdalmas hangon említi, hogy e gyűlés talán utolsó közgyűlés. Kéri a kitűzött tárgyak fontossága végett a tagokat, hogy ma tűrjék egymásnak ellenvéleményeit, tűrjék el egyiket úgy mint a másikat s ne nehezteljenek meg érette egymásra. A jelenlegi közgyűlés a gyülési szabályok szerint tartatik meg, azért a szólani akarók neveinek sorbani feljegyzésére Dömötör aljegyzőt rendelt. Most felszólítja a jegyzőt az első tárgyul kitűzött, Ö cs. kir. Felségének a helytartótanács által leküldött, az egész országra kiható legfelsőbb parancsának felolvasására. Torkos a felolvasás ellen volt, Csányi mellette. Torkos ismét ellene. Csányi a helybeli közgyűlési rendszabályokra hivatkozik. Bagi: itt a képviselőknek már nincs helye, mert a leköszönés utáni még 16 napi, a tisztviselőknek működhetés végett meghagyott időtartama elmúlt. Minthogy tehát már a közgyűlés lemondott, felhívja azt, hogy távozzék el a gyilésteremből. A tanács pedig azon egyéneket, kik a közbátorságra ügyelnek és kik a városi ügyeket kezelik, bízza meg annak vezetésével. Horváth J. tanácsnok: A királyi leiratot félretenni nincs jussunkban. Csányi annak felolvastatását azért is óhajtja, hogy azok is, kik a hírlapokat nem olvassák, annak gyanítható tartalmát tudhassák. Torkos: a képviselőtestület tegye meg végrendeletét, intézkedjék a város vagyonáról s állásáról és azután olvastassák föl a rendelet. Horváth P. tanácsnok : Még közgyűlés vagyunk. Ma telik le a működésre meghatározott 15 napnak utolsó napja. Horváth Döme képviselő is Tormásy tanácsnok az oct. 30 -i közgyűlésnek erre vonatkozó határozatát kérik felolvastatni. (Felolvastatok) Csányi: akik a végrendelkezés megtételét ezennel elintézni kívánják, azok álljanak fel. (Felállás által elfogadtatott.) Csányi: ennélfogva tehát a közgyűlés úgy intézkedjék, hogy a város ügyeit ezután kezelendő bizottmány olyan s oly teljes legyen, miszerint a város gazdasági ügye, az igazság kiszolgáltatása, az árva-ügy kivált ne szenvedjen hiányt. Horváth D.: Minthogy a lapokból tudjuk, miszerint más városokban az ilyen bizottmányok, kevés tagból állván, a hozzájuk küldött bepecsételt aktákat, leveleket csak feljegyezvén azokat , ad acta félre teszik, s az ilyen válságos. nehéz állapotban mind egyeseknek, mind a testületeknek stb. nagy kárára van : azért a közgyűlést felhívja, hogy fontolja meg a dolgot jól: mily bizottmányt akar? annak száma a tanácsnak egy harmadából, feléből, avvagy még nagyobból álljon-e ? (a nagyobbóll). Különösen intézkedni kell minél előbb az adó lefizetése végett, mert az adó miatt a városháznál levő katonaság száma nagy, s tartása nagyon költséges lévén, hogy az minél előbb lefizethessék , mert a város-község, rosszul állván úgyis a pénztár — még egy évtized múlva is érezni fogja a kárt. (Helyes!) Bojos és dr. Horváth képv. kívánják, hogy az egész tanács és a tisztviselőség maradjanak meg-(Maradjanak meg!) Bagi ellene van. Mert ha netalán egyik vagy másik nem akar megmaradni, nem lehet őt kötelezni a megmaradásra. Horváth D. reményű, hogy a község iránti áldozatkészségnél fogva mindeyyik tisztviselő„megmarad, s a város közügyének javára leendnek. Ő nem bánja , akár tanács, akár pedig bizottmány nevezet alatt maradnak meg állomásaikon. (Helyes!) Legyen bizottmány! Bagi: aki vissza akar lépni, azt teheti, kik megmaradnak, utólagosan annak idejében számoljanak működéseikről. Horváth J. J.: Nem marad meg mindenki szívesen helyén, hanem ha áldozni kell, áldozzák az egész, mert különben mindegyik leköszön. — E szerint még ketten beszéltek.— Csányi kérdezi: a közgyűlés óhajtja e, hogy megmaradjon mindenki ? (A felelet : maradjon!! mint bizottmány !) Horváth D. a tisztviselőknek ezen elfogadott s megtartandó állomásaikért köszönetet szavaz, s azt jegyzőkönyvbe igtatni kéri. (Éljenek!) Torkos: Minthogy a gyűlés már átalakult bizottmánynyá, azt következteti legie, hogy itt már nem tanácskozhatnak, s ezért az uj bizottmányra Isten áldását kéri. Csányi végbeszédet tart. A főjegyző a jegyzőkönyveket elkészíti, mi azután 11 órakor felolvastatván, hitelesittetett. Erre a gyűlés felállván, a Szózat első versszakának mellőzhetlen éneklése mellett kivonult a teremből. r. 1. erdélyi diák e tárgyban tett gaiskidunk s th. felterjesitésáhez rendületlenül ra-Neau.Millossiék közönsége. (K. K.) Felső Fest-mi gye fölirata ai őrnaggyalva tárgyában Nagyméltéságu főkormányszék ! A nagy méltóségű teleményezék idei 10.098. sz. alatt kelt leiratára van szerencsénk a megyei állandó bíróimánynak f. ári június 19 -én hozott 46. számú határozatát ide mellékelve, alázatos tisztelettel kijelenteni, hogy ezen határesat alapján a szükséges követválasztási előmunkálatok már készen vannak és a fejedelmi szó szentsége reményt ad, hogy azok a nem rókára megnyitandó országgyűlés alkalmával felhasználhatók lesznek Végezetül felemlítjük, miszerint ezen határozat román testvéreink indítványára keletkezett, kik is hivatkozva a már szentesített törvényekre, a követválasztási összeírást sz 1848 ki pozsonyi b. törvénycsikk alapján követelték véghezvitetni és igy alkotmányos érzelemmel telt megyénk követeket csak is a pesti országgyűlésre küldesd. Ns. F. F. vármegye 1861. nov. 9-én Fejéregyházán tartott tiszti üléséből. Igazgató főbíró Szoboszlai Károly, Haller Ferencz, aljegyző. Vidéki levelek. — Jászberény, november 17. A jászkerületi tisztikar ma délután tartott magánértekezlet alkalmával kinyilatkoztatta, miként f. évi november hó végéig fogcsak működni, azontúl pedig minden hivatalos teendőktől visszavonul és bevárja a jövendő titkos korát. Jankovics György kineveztetésében némi vigaszt találunk, amennyiben általánosan bölcs tapintata, jóakarata, finom bánásmódja és jó szíve miatt öt mint embert és jó barátot kedveljük. A honvédségér j6 egylet is megszüntette működésit. Városaink és községeink még folytonosan fennállanak. A marhavész folytonosan dühöng. A piaczi árak a következők : tiszta búza kilája 4 ft. 40 kr., kétseres búza 3 ft. 60 kr., rozs 8 ft. 56 kr., árpa 2 ft. 50 kr., tab 1 ft 86 kr., kukorica 3 ft., tiszta finom liszt missája 10 ft. 60 kr, széna egy názsa 1 ft. 85 kr., török szalma mázsája 60 kr., kemény fa öle 15 ft., gyertya öntött fontja 46 kr., gyertya mártott fontja 40 kr., marharins fontja 18 kr., ribbns fontja 14 kr., boró 20 kr., borns 10 kr. itezéje. r. 1. — Komárom megyéből, nov. 19. Mi politikailag egyrészt bánkódó, másrészt aggódó merengésben komolykodunk; bánják derék tisztikarunkat, mely bizalmunkat birta, s a népet módjával kormányozni értette; aggódunk egyrészt a haza bizonytalan sorsa, de másoldalról közvetlenül saját sorsunk miatt, nem tudván, fognak e jövendő új hivatalnokaink a körülmények sürgette eszélyes méltánylat és mérséklettel bírni?*) bánkódunk nagyon igazán, hogy a nagy nehezen kiböjtölt tért eljátszottak, s méltán aggódunk a fölött, nem kellend-e ismét a nélkülözés néhai útján a körülmények parancsolta politikai alkudozás szükségességéről hosszabban elmélkedünk, miszerint önisvink miatt engesztelékenyebbek, higgadtabbak, hajlékonyabbak, vagyis életbölcseleti nyelven szólva eszélyesebbek legyünk. Mindhiába a jövőt nem csak a múlton, hanem a jelenen is kell épitni, s a jogot a méltányossággal támogatni, annyival inkább, mert a nagy tömeg nemzeti önérzete még nem oly szilárd,, hogy a fejletlenség engedte szeszély, idegen befolyás és vastagabb önérdek vele játékot nezhessen, s a köztünk élő idegen elemek pedig, mint tapasztaljuk, igenis hajlandók, bár önkárukkal, ellenünk küzdeni. Nemzetünknek fő dicsősége az erkölcsi jogérzet, szép vonása a lelkesültség, megbecsülhetlen tulajdonsága az áldozatrai készség és hűség; de az annyira szükséges számításban és politikában Széchenyiekként hátra vagyunk, s önmagunk iránti kötelmeink parancsolják, hogy mérsékeltség, a körültekintés és tanulmányozás által az életbölcselet e mezején is haladjunk. De okoskodás helyett lássuk inkább helyzetünket. Népünk, hála az égnek nyugodt. Itt-ott merültek föl esetek, hogy egyesek új biró választást óhajtottak; de a megye bölcs intézkedése szerinti csendbiztosok azokat elnapolták,most pedig családgondjaik vagy inkább örömeik foglalkodtatják, a mennyire régi szokásként pj boron nyakra főre házasodnak; és a fölötte kedvező őszi napokat szántogatásra fordítják ; különben úgy látszik, a hiresztelt ujonczozás sakkban tartja őket. — Újabb marha esések tudtunkra nem történtek. A gaboa kelete lanyha. A repeték igen gyengén állnak; a búza, rozs szépen kikelt. r. 1. Kuli it I .1. —1. (Legifjabbak szemléje.)Említik, hogy a Journal des Débats“ nem tartja a hitelátruházások iránti rendszabályt kielégítőnek. Ugyanez értelemben megjegyzi az „Ind. beige“ egy avatott levelezője, hogy ha a franczia kormány pénzügyeit csakugyan komolyan rendbe akarja hozni, úgy nem szabad csupán ama rendszabályra szorítkoznia. Ez maga még nem állítja helyre az állambevételek és kiadások közti egyensúlyt. Ezen eredmény elérésére szükséges, hogy vagy új kölcsön vetessék föl, vagy új adók vettessenek ki, vagy leszállítások által a kincstár terhe könnyítessék. Fould emlékirata hallgat e pontokra nézve , de alig föltehető, hogy ő, a helyzet szükségeinek javítását czélozván, más eszközöket ne állapított volna meg, mint az elkövetett hibák erélyes bírálatát s a hitelátruházásoknak a rendkívüli hitelek helyébe állítását. A lapok kezdik is már azokat kilátásba helyezni, így a „Patrie“ szerint Fould a gyufára vetendő új adó s a bélyegpapíradó fölemelése körül tesz tanulmányokat; hathatósabb lenne ennél még inkább az, ha valósulna, hogy a katonai költségvetésben jelentékeny megtakarításokat kivár. Ez utóbbi rendszabály természetesen visszahatna a többi államokra is, s mint a távsürgöny értesít, a franczia kormány ezen hatást nem csak czélba vette, hanem föltételül is kikötötte. Ha ez valósul, úgy még inkább megerősül azon fölfogás, hogy az új franczia pénzügyi rendszabályok az általános béke fenntartására intézvék és alapítják egyszerre. A legtöbb angol lap már előre is ezen nézetet fejezé ki; érdekesnek tartjuk mindamellett, két tekintélyes lapnak újabb nyilatkozatait is e tárgyban közölni. A „Times“ ugyan e tárgyban, egy újabb czikkében, többek közt így nyilatkozik : „Nagyon szigorú republicanusnak kellene annak lennie, kit egy császár lekötelező nyíltsága meg nem indítana. III. Napóleont szinte szerencsésnek nevezhetnék tévedéseiben, mivel azok alkalmat szolgáltatnak neki annak kimutatására, hogy mily kellemteljesen tudja azokat helyrehozni. Bármelyik franczia is nehezen tagadhatja meg bizalmát egy oly uralkodótól, ki az ész szavára hallgatva, kész az egész világ előtt bevallani, hogy ő tíz éven át oly dolgokat tett, miket nem kellett volna tennie, ki férfias nyílt modorban megvallja hibáit s jóindulattal üdvözli azt, ki azokat előtte leleplezi, mivel Fould nyíltan kimondja, hogy a birodalom tékozlásai a császárnak saját műve, s midőn ezt állítja, csupán azt mondja ki, mit mindenki már régóta érzett, következőleg a császár elhatározása annál fontosabb s az általa tanúsított engedékenység annál dicséretesebb alattvalóinak szemében. Nem mindegyik fejedelem engedné meg egy oly okirat közzétételét, melyben az igazság oly kíméletlenül s élesen mondatik ki, hogy a pénzügyi állítások némileg satyra színében tűnnek fel. A legitimitás nehezen engedne meg oly durva leerkézést, mint a Fonldé. Népi lehet rajta csodálkozni, hogy a közhangulat Francziaországban a jelen perezben inkább meg van könnyéb ől Legalább felsőbb utasításaik ajánlanak nekik mind méltányt, mind mérsékletet. Saerk.