Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-22 / 268. szám

magas állásában e hangulatról bizonyára­ hiteles ada­tokat szerezhetett ég a kimélettel­en modor, melyben tapasztalatait ama beszéde folytán kimondja, csak ez adatok hitelességét növelheti. Mint bizonyosat lehet azért elfogadni, hogy ott 20-án az országban roppant ingerültség uraiké dőlt s hogy ez különösen külföldről éle­ztetett Ez ingerültség következtében félre kellett ismerni az indokokat, melyeknek oct. 20-dika létét köszönheti­ Abban — mint Majláth kifejté — csak tökéletes elgyengülés és anyagi gyöngeség következ­ményét látták s nem a morális okok összegét,­­melyek között Ő Felségének őszinte, népein­ek üdvét akaró nézete és minden akadályt legyőző akarata az első rangot foglalta el". A téteten logikailag egy másikat, nem kevésbé következmény­teljest élesztett 101 . oct. 20-ka horderejének félreismerését ugyanis ,mely tagadhatlanul őszinte bérajánlat volt.*" Ismeretes, hogy hova vezet a tévedések útja való következetes haladás. Ezt nem lehet elhagyni ha nincs meg azon bátorság vagy férfias büszkeség hogy a saját tévedés elismertessék. Mielőtt tehát a si­ker reményéről b uj kiindulási pontokról lehet beszél­ni, Magyarországban fel kell támadnia azon szabadel­vűségnek, hogy nyíltan bevallják, hogy két részről követtetett el tévedés; hogy t. i. a közös ingerültség­ben elveszték a nyugalmat, miszerint a világállást mint az egyéni érdekeket igazán megértsék s hogy csalódtak azon békülékeny, őszinte jóakaratból szár­mazott szándék fölött, melyből 1860-ki October 20-ka eredt.“ Horvátügyek. Zágrábból a „Lloyd“nak november 19-ről ír­ják : Ma képes vagyok kegyednek a megrendelt újon­czozásról közelebbi részleteket hozni. A kir. helytartó­tanács illető kibocsátványában a megyék és hatósá­gokhoz, a f. he­z kén kelt legmagasb határozatra és a hadügyminiszérium és a horvát szlavón udv. fő­­kormányszék közt folyt egyetértésre történik hivatko­zás. Horvát- és Szlavonországra 2274 ember esik m­­egyéknek ez ügyben ugyanazon tevékenységi kör adatik meg, melylyel a korábban fenállott cs. kir. megyei hatóságok bírtak. Az ujonczozásnak 1862. február 2-én meg kell kezdetni , de már folyó hó 25 ig tartoznak a megyék a kir. helytartótanács­nak bejelenteni, ez ügyben mily rendeletek küldettek az alattok álló szolgabirákhoz. Midőn egyszersmind a megyék és hatóságokhoz a szükséges nyomtatványok is, melyek az ujonczozási ügyhöz szükségesek, megkül­denek, meghagyatott nekik, hogy az ujonczozás kez­detét a meghatározott határidőn túlra semmi szin alatt halásztad nem szabad. Különben a kir. helytartótanács kibocsátványa igen komoly hangon van szerkesztve. Hogy az ujonczozási kérdés Zágráb megye f. hó 25-re határozott közgyűlésén tárgyalás alá vétetik, azon kö­rülményből is látható, mikép tegnap és ma 800 kő­nyomatú meghívó levél küldetett szét a megye által e közgyűlést illetőleg és a megye valamennyi tisztvise­lője f. hó 24-re Kukuljevics főispánhoz hivatott tanácskozás végett, mig a közönséges közgyűlések napja csak a nyilvános lapokban szokott kihirdettetni. Udvari főkormányszékü­nk egy a kir. helytartó tanács által a megyékhez küldött parancs nyomán , Felségénél kié­szközlé, mikép nálunk az erőszakos adó­behajtás a legkimélőbb módon eszközöltessék. A szük­séges utasítások az illető katonai és pénzügyi ható­ságokhoz már elküldettek. E legfelsőbb rendelet egy a volt országgyűlés által szécsbe küldött representation alapulhat. Még egy szó a l’b­önix-társulatról. „Magyarország“ hasábjain koronként megjelenik egy üstökös, kinek sehogy sem fér meg gyomrában a P­h­ö n­i­x , vele minden áron kötekedni akar. Szerinte ez a társulat már el van veszve. Itt min­den józan ember önkénytelenül azt kérdezhetné, hogy ha csakugyan elveszettnek hiszi e társulatot, ugyan miért nem hagyja magára, miért vesztegeti drága ide­jét egy elveszett társulatra ? Igen, de a mi üstökösünk emberszerető lovag, a biztosító közönséget akarja károk­bien megvédeni. Szép feladat, s kár, hogy az ily nemesszivü ember ál­név alatt irkál. Érdekes volna az ily emberszerető báránybőrbe öltözött farkast, kinek minden szavából a monopólium bűze üti meg orrunkat, színről színre ismerni. Ki a „Magyarország“ szerkesztőségének viszo­nyát a magyar biztosító társulathoz tudja, könnyen azon gyanúra jöhetne, hogy ez az álnevű üstökös a magyar biztosító társulat részére szeretne az ország­ban monopóliumot kivívni, a azért piszkolódi . De e gyanú ellen határozottan tiltakozunk. Mert a magyar biztosító társulat már nevénél fogva bő tá­mogatást talál a magyar közönségnél, s nem szorult ily aljas piszkolódásokra. Különben is a magyar már lovagias jelleménél fogva sem szokta saját érdekét mások jellemtelen gyanúsításával előmozdítani akarni. Már­pedig a mi üstökösünk nem egyéb egy kö­zönséges rágalmazónál. Újabb czikke, mely a „Magyar­­ország“ 26- ik számába­n megjelent, világos bizony­sága állításunknak. Már a minapi czikkünkben meg­mondottuk, hogy valamely biztosító társulatnál nem az a kérdés, hogy név szerint kik a részvényesek, hanem az, hogy a részvényekre bem­ettetett-e az alap­szabályig befizetendő százalék, s a be nem fizetett többi százalék pedig van-e biztosítva? Ha mind a ket­tő megtörtént, mely eset a P­h­ö­n­i­x társulatnál is elő­fordul, akkor egészen közömbös dolog, hogy Péter legyen-e részvényes vagy Pál, miután a leggazdagabb részvényes is csak részvényére befizetett pénzével kezeskedik a károk megtérítéséért, s nem egész va­gyonával. Ez kétségbevonhatlan igazság, s a magyaror­szági üstökös mégis újabban a Phönix részvénye­seinek neveit volna kiváncsi tudni. Sajnáljuk, hogy e kofaszerű kíváncsiságának eleget nem tehetünk, de ha már a nevek annyira fúrják oldalát, ám legyen! Ha ragaszkodik kivonatához, mi is teendünk fel egy biztositó társulat ügyére nézve néhány kérdést s ha ezekre megfelelend üstökösünk, akkor készek le­endőnk a P­h­ön­ix társulat részvényeseit betűrend­ben tudomására juttatni. Továbbá a P­h­ö­n­i­x ellen azt hozza fel üstökö­sünk , hogy legnagyobb részvényese a drezdai társulat, már pedig minap jelent meg Münchenben egy röpirat, mely azt állítja, hogy a drezdai társulat­nak semmi pénzereje sincsen. A­ gyanúsításra két észrevételünk van. Először is, bármit mond egy névtelen röpirat valamely társulatról, ez még sem mellette, sem ellene mit sem bizonyít,mert a müncheni röpirat szerzője szintén egy közönséges rágalmazó lehet, mint a mi üstökösünk. Másodszor már megmondottuk, h­ogy a Phönixnél mind az alapszabályig megkivántatott 30 százalék befizette­tett, mind a 70* , maradék szabályosan biztosíttatott, s míg ezek meg nem történtek, a legfelsőbb engedély ki sem adatott, ennélfogva akárminő pénzereje le­gyen a drezdai társulatnak, eg­y tökéletesen függet­len P­b­ö­n­i­x társulat működésére semminemű befo­­lyást nem gyakorolhat, s ily ellenvetések csak alap­talan gyanúsítások, vagyis igazat szólva tiszta rágal­mak. A Ph­önixbe vetett s megérdemlett közbiza­lomra nézve a müncheni röpirat szentje állításánál nagyobb nyomatékossággal bír azon körülmény, hogy vele a legszilárdabb biztosító társulatok állanak vi­­szon-biztosítási viszonyban. Végre a magyarországi „Üstökös“ még a minap tett közlésünket is, a Phönixnek eddigi bevételei­ről, gyanúsítási szomjának enyhítésére használja föl, s hogy ezt tehesse, oly önkénytes számításokkal egé­szíti ki közlésünket, m­elyekre a szakértő legfeljebb jószár kaczag, de a szakavatlan könnyen tévútra csá­­bittathatók, pedig ez volt czélja ami .Üstökösünknek, így azt mondja többek közt, hogy a kimutatott 631,278 ft bevételből még függőben maradt biztosítá­sokra legalább is harmadrész volna visszatartandó, azaz körülbelől 200,000 ft; az organisatió­s ke­zelési költségek is 50°­, s így 180,000 forintot nyelnek el, melynélfogva e summákhoz hozzáadván 198,860 ft kárfizetést és 136,460 ft viszen biztosítási díjt, e folyó évre majdnem 100,000 ft veszteséget erőszakol ki a Phönix számára. Mi pedig erre azt válaszoljuk, hogy ha példáját követve, nekünk is megengedtetik valamely társulat jövendő kiadásait önkénytesen meghatározni, úgy nem lenne biztosító­ társulat a világon, melyről veszteséget ne tudnánk kimutatni. Honnan tudja a mi „Üstö­kösünk“ azt, hogy az organisatió­s kezelési költség a P b­ö­n­i­x n­e­k 180,000 órába került. Hát azt minő alapon meri állítani, hogy az összes bevételből egy harmadot kell függő biztosítások födözésére fordítani? Hiszen minden ember, ki csak legkevésbé érti is a biztosítási ügyet, jól tudja, hogy a jöhető károk ösz­­szege csupán a véletlen sors szeszélyétől függ! Pedig Phönixre nézve ez kedvezőbben üthet ki, mint más társulatoknál, miután a Phönix jövedelmének nagyobb része szállítmány-biztosításokból kerül ki, me­lyeknél köztudomásra, a koc­káztatás rövid ideig tartó. Ennélfogva a kérdésileg megállapított 200,000 ft 50,000 ftra is leszállhat, holott az „Üstökös“ e 200,000 ftot már bizonyos kárnak vette föl s ebben áll a legnagyobb mystificatió, mit szigorúan meg kell rónunk. S ily eljárás csakugyan nem egyéb, mint or­­vosolh­atlan gyanusitási betegségben szenvedés. Megyei tudósítások. Marosszék bizottmányának fő irata az ideiglenes főkormányszékhez. Felséges királyi főkormányszék ! Azon folytonos küzdelem utáll, melyre alkotmányos szabadságért mindig nemesi­n buzgott nemzetünk, az alkotmány aláágására, az aziránti ragaszkodás gyü­n­­gítésére következetes működéssel törekedett bécsi köz­ponti kormánynak az alkotmányos szabadság ellen intézett megtámadásai által kényszerítve volt, és a­mely­ben sik­rült is eddig elő az alkotmányos szabadság elveit annyira megmenteni, hogy azokban egy sze­rencsésebb nemzedék számára a nemzeti boldogság reménye szemléltető legyen; a jelen nemzedéknek ju­tott osztályrészül megélni azon időt, midőn a központi hatalom több meghiúsult kísérlet után elvégre elérke­zettnek vélve az alkalmat arra, hogy alkotmányos sza­badság m­egsemmisítésére c­éltó munkáját befejez­hesse , e végre eddig különböző alakba burkolt szán­dékát nyíltan bevallva, az erőhatalom nyílt fegyveré­vel intéz végső csapásokat az alkotmány megingatott, de még életre­ képes fája ellen. Ily végzetteljes helyzetben áll nemzetünk a je­lenben, melyben az alkotmány eldö­tő védelmi harcta sikerre számítással csak úgy folytat­ható, ha a nemzet­test minden részei az önfentartás ösztön­től áthatva, öszhangzó mozdulatokkal állnak a hatalmas csapá­sok ellenébe készen, önbizalmat s ez által erőt köl­csönözvén egyszersmind a szellemnek, melynek intéző befolyása alatt eredményezhet csakis a küzdelem ál­landó győzelmet. Sár ilykép aggasztónak tetszik helyzett­nk, s talán kétes kimenetelűnek a küzdelem, m­elyik kiállására végzett­nk szeszélye által utalva vagyunk; de ha a bajvívó biztosabb a diadal felöl, ha ellenének fölemelt fővel bátran szemében­zni tud, úgy nekünk sem lehet ügyünk sorsa fölö­l kétségbe jönnünk , mert e nemzet testének minden tagja a törvényhatóságok öszhangzó határozataiban elég biztos jeleit adta annak, hogy az önfeltartás ösztönétől áthatva, a küzdelem diadal reményeivel képes kitartani, annak feje pedig mél­­t­­ságteljesen fölemelkedve, és az ellennek bátran sze­mébe nézve láttatta magát akkor, midőn a fels. kir. főkormányszék a bécsi központi kormánynak azon ren­delete ellenében, melylyel a legújabban szentesített törvény­ek ellenére a szent István koronája területének szándokon eldarabolásával annak elszakasztott Ki­rályhágón inneni részének külön országgyűlését czé­­lozta egybehivatni; azon rendelet ellenére, mondjuk, a fels. kir. főkormányszék, nem gondolva a helyzet ne­hézségével, nem gondolva a kilátás azon kellemet­lenségével, hogy ez­által azon tért veszítheti el lábai alól, mélyen az alkotmány védelmére legalább annyit mit a körülmények engednek , meglehet, 2 percnyit sem kétkedve a örvényekre egész önérzettel hivat­kozni ,­­ a fejedelemnek azok megtartását példás honfiúi hüséggel tanicsalni, mely ház­ias e járással a fe­s. kir. főkormányszék, midőn egyfelől a törvény­szék által parancsolt és tanácsadói magas kötelessé­get nemes elszántsággal teljesítette, másfelől a hon alkotmányos életének történetét egy oly jelenet ál­tal gazdagította, mely a mivelt világ előtt hatalmasan segít előidézni azon meggyőződést, hogy nemzetünk az alkotmányos szabadságra egyenlő mértékben képes és méltó is. — Távol legyen tőlünk a gondolat, mintha a fels. k. főkormányszék akkor, midőn ilyszerű eljá­rással a nemzet általános elismerését kiérdemelte, en­­rek nyilatkozatára is számított volna; ily jutalom után nagy hatása parányinak­átszik színiben avval, mi a helyzet nehézségéből önként származik ; azonban a fels. kir. félkormányszék érdekelt eljárása által az adotm­­ány védelmi k­rózában nemzetünknek oly er­kölcsi nyomása segítséget nyújtott, hogy nekünk, kik­et a kormány őrhelyén mind biven a­lapi kötelessé­günk, hi­hetetlen ily vezéri eljárás irányában részvét­­leneknek maradnánk. Azért fogadja a f. k. f. k. szék érdekelt eljárásá­ért kiérdemlett elismerésünket, hálás köszönetünket — annak kinyilatkoztatása mellett, hogy a f. k. f. k. Városi ügyek. — Kecskemét, nov. 16. 1861. A ma 9 órára hirdetett városi közgyűlés félórával későbben kezdő­dött. Először is az előbbi nov. 7-ki gyűlés jegyző­könyve olvastatott fel, melyből a következőket említ­jük meg : A város által a 8 osztálya nagy-gymnasium részére ajánlott 2500 p. st folyóvá tétetni rendeltetett, mely összeg negyedévenként fog kifiz­ettetni a piaris­táknak ; a volt alreáltanoda tanszerei a helybeli két, kath. és reform, gymnasium között felosztandók ; rajz­tanárnak a gymnasiumoknál a létezett helybeli reál­tanoda rajztanitója megtartatott, évi 840 ftnyi dij mel­lett, ki azonkívül még a mesterséget tanuló inasokat is tanítja rajzolásra ; a piaristák templomának csak órát mutató és ütő toronyóráját Bäcker órás javitandja ki, 110 ftért. (Most már a hat torony közül kettőben leend járó­ óra.) Elnök: C­s­á­n­y­i János polgárnagy úr beszédé­ben fájdalmas hangon említi, hogy e gyűlés talán utolsó közgyűlés. Kéri a kitűzött tárgyak fontossága vé­gett a tagokat, hogy ma tűrjék egymásnak ellenvélemé­nyeit, tűrjék el egyiket úgy mint a másikat s ne ne­hezteljenek meg érette egymásra. A jelenlegi közgyű­­lés a gy­ülési szabályok szerint tartatik meg, azért a szólani akarók neveinek sorbani feljegyzésére Dömö­tör aljegyzőt rendelt. Most felszólítja a jegyzőt az első tárgyul kitűzött, Ö cs. kir. Felségének a helytartóta­nács által leküldött, az egész országra kiható legfel­sőbb parancsának felolvasására. T­o­r­k­o­s a felolva­sás ellen volt, Cs­ány­i mellette. Tork­o­s ismét el­lene. C­s­á­n­y­i a helybeli közgyűlési rendszabályokra hivatkozik. Bag­i: itt a képviselőknek már nincs he­lye, mert a leköszönés utáni még 16 napi, a tisztvi­selőknek működhetés végett meghagyott idő­tartama elmúlt. Minthogy tehát már a közgyűlés lemondott, felhívja azt, hogy távozzék el a gyil­ésteremből. A ta­nács pedig azon egyéneket, kik a közbátorságra ügyel­nek és kik a városi ügyeket kezelik, bízza meg annak vezetésével. Horváth J. tanácsnok: A királyi leira­tot félretenni nincs jussunkban. C­s­á­ny­i annak felol­vastatását azért is óhajtja, hogy azok is, kik a hírla­pokat nem olvassák, annak gyanítható tartalmát tud­hassák. Torkos: a képviselőtestület tegye meg vég­rendeletét, intézkedjék a város vagyonáról s állásáról és azután olvastassák föl a rendelet. Horváth P. ta­nácsnok : Még közgyűlés vagyunk. Ma telik le a mű­ködésre meghatározott 15 napnak utolsó napja. Hor­váth Döme képviselő is T­or­m­­ás­y tanácsnok az oct. 30 -i köz­gyűlésnek erre vonatkozó határozatát kérik felolvastatni. (Felolvastatok) C­s­á­n­y­i: a­kik a végrendelkezés megtételét ezennel elintézni kívánják, azok álljanak fel. (Felállás által elfogadtatott.) Csányi: ennélfogva tehát a közgyűlés úgy intézkedjék, hogy a város ügyeit ezután kezelendő bizottmány olyan s oly teljes legyen, miszerint a város gazdasági ügye, az igazság kiszolgáltatása, az árva-ügy kivált ne szenved­jen hiányt. H­o­r­v­á­t­h D.: Minthogy a lapokból tudjuk, miszerint más városokban az ilyen bizottmányok, ke­vés tagból állván, a hozzájuk küldött bepecsételt aktá­kat, leveleket csak feljegyezvén azokat , ad acta félre teszik, s az ilyen válságos. nehéz állapotban mind egyeseknek, mind a testületeknek stb. nagy kárára van : azért a közgyűlést felhívja, hogy fontolja meg a dol­got jól: mily bizottmányt akar? annak száma a ta­nácsnak egy harmadából, feléből, avvagy még nagyob­­ból álljon-e ? (a nagyobbóll). Különösen intézkedni kell minél előbb az adó lefizetése végett, mert az adó miatt a városháznál levő katonaság száma nagy, s tar­tása nagyon költséges lévén, hogy az minél előbb lefi­zeth­essék , mert a város-község, rosszul állván úgyis a pénztár — még egy évtized múlva is érezni fogja a kárt. (Helyes!) Bojos és dr. Horváth képv. kí­vánják, hogy az egész tanács és a tisztviselőség ma­radjanak meg-(Maradjanak meg!) Bagi ellene van. Mert ha netalán egyik vagy másik nem akar megma­radni, nem lehet őt kötelezni a megmaradásra. Hor­váth D. reményű, hogy a község iránti áldozatkész­ségnél fogva mindeyyik tisztviselő„megmarad, s a vá­ros köz­ügyének javára leendnek. Ő nem bánja , akár tanács, akár pedig bizo­ttm­ány nevezet alatt maradnak meg állomásaikon. (Helyes!) Legyen bizott­mány! Bagi: a­ki vissza akar­ lépni, azt teheti, kik meg­maradnak, utólagosan annak idejében számoljanak működéseikről. Horváth J. J.: Nem marad meg min­denki szívesen helyén, hanem ha áldozni kell, áldozzák az egész, mert különben mindegyik leköszön. — E szerint még ketten beszéltek.— Csányi kérdezi: a közgyűlés óhajtja e, hogy megmaradjon mindenki ? (A felelet : maradjon!! mint bizottmány !) H­o­r­v­á­th D. a tisztviselőknek ezen elfogadott s megtartandó állomásaikért köszönetet szavaz, s azt jegyzőkönyvbe igtatni kéri. (Éljenek!) Torkos: Minthogy a gyűlés már átalakult bizottmány­nyá, azt következteti legi­e, hogy itt már nem tanácskozhatnak, s ezért az uj b­i­­zottmányra Isten áldását kéri. Csányi végbeszédet tart. A főjegyző a jegyző­könyveket elkészíti, mi azután 11 órakor felolvastat­ván, hitelesittetett. Erre a gyűlés felállván, a Szózat első vers­szakának mellőzhetlen éneklése mellett kivo­­nult a teremből. r. 1. erdélyi diák e tárgyban tett gaiskidunk s th. felterjesitésáhez rendületlenül ra-Neau.M­il­lossiék közönsége. (K. K.) Felső Fest-mi­ gye fölirata ai őrnaggyalva tár­gyában Na­gyméltéságu főkormányszék ! A nagy m­éltóségű telem­­ényezék idei 10.098. sz. alatt kelt leiratára van szerencsénk a megyei állandó bírói­mánynak f. ári június 19 -én hozott 46. számú határozatát ide mellékelve, alázatos tisztelettel ki­jelenteni, hogy ezen határesat alapján a szükséges követválasztási előmunkálatok már készen vannak és a fejedelmi szó szentsége reményt ad, hogy azok a nem rókára megnyitandó országgyűlés alkalmával fel­haszná­lhatók lesznek Végezetül felemlítjük, miszerint ezen határozat román testvéreink indítványára keletkezett, kik is hi­vatkozva a már szentesített törvényekre, a követvá­­lasztási összeírást sz 1848 ki pozsonyi b. törvény­­­csikk alapján követelték véghezvitetni és igy alkot­mányos érzelemmel telt megyénk követeket csak is a pesti országgyűlésre küldesd. Ns. F. F. v­ármegye 1861. nov. 9-én Fejéregy­­házán tartott tiszti üléséből. Igazgató fő­bíró Szoboszlai Károly, Haller Ferencz, aljegyző. Vidéki levelek. — Jászberény, november 17. A jászkerületi tisztikar ma délután tartott magán­értekezlet alkalmá­val kinyilatkoztatta, miként f. évi november hó végéig fog­­csak működni, azontúl pedig minden hivatalos teendőktől visszavonul és bevárja a jövendő titkos korát. Jankovics György kineveztetésében némi vigaszt találunk, a­mennyiben általánosan bölcs tapintata, jóakarata, finom bánásmódja és jó szíve miatt öt mint embert és jó barátot kedveljük. A honvédségér­ j6 egylet is megszüntette műkö­désit. Városaink és községeink még folytonosan fenn­­állanak. A marhavész folytonosan dühöng. A piaczi árak a következők : tiszta búza kilája 4 ft. 40 kr., két­seres búza 3 ft. 60 kr., rozs 8 ft. 56 kr., árpa 2 ft. 50 kr., tab 1 ft 86 kr., kukoric­a 3 ft., tiszta finom liszt missája 10 ft. 60 kr­, széna egy n­á­zsa 1 ft. 85 kr., török szalma mázsája 60 kr., kemény fa öle 15 ft., gyertya öntött fontja 46 kr., gyertya mártott fontja 40 kr., marharins fontja 18 kr., ribbns fontja 14 kr., bor­ó 20 kr., bor­ns 10 kr. itezéje. r. 1. — Komárom megyéből, nov. 19. Mi politikai­lag egyrészt bánkódó, másrészt aggódó merengésben komolykodunk; bánják derék tisztikarunkat, mely bi­zalmunkat birta, s a népet módjával kormányozni ér­tette; aggódunk egyrészt a haza bizonytalan sorsa, de másoldalról közvetlenül saját sorsunk miatt, nem tud­ván, fognak e jövendő új hivatalnokaink a körülmé­nyek sürgette eszélyes méltánylat és mérséklettel bírni?*) bánkódunk nagyon igazán, hogy a nagy nehezen kiböjtölt tért eljátszottak, s méltán aggódunk a fölött, nem kellend-e ismét a nélkülözés néhai útján a körülmények parancsolta politikai alkudozás szük­ségességéről hosszabban elmélkedünk, miszerint ön­­isvink miatt engesztelékenyebbek, higgadtabbak, hajlék­onyabbak, vagyis életbölcseleti nyelven szólva eszélyesebbek legyünk. Mind­hiába­ a jövőt nem csak a múlton, hanem a jelenen is kell épitni, s a jogot a méltányossággal támogatni, annyival inkább, mert a nagy tömeg nemzeti önérzete még nem oly szilárd,, hogy a fejletlenség engedte szeszély, idegen befolyás és vastagabb önérdek vele játékot ne­­zhessen, s a köztünk élő idegen elemek pedig, mint tapasztaljuk, igenis hajlandók, bár önkárukkal, ellenünk küzdeni. Nemzetünknek fő dicsősége az erkölcsi jogérzet, szép vonása a lelkesültség, megbecsülhetlen tulajdonsága az áldozatrai készség és hűség; de az annyira szüksé­ges számításban és politikában Széchenyiekként hátra vagyunk, s önmagunk iránti kötelmeink paran­csolják, hogy mérsékeltség, a körültekintés és tanul­mányozás által az életbölcselet e mezején is halad­junk. De okoskodás helyett lássuk inkább helyzetün­ket. Népünk, hála az égnek­ nyugodt. Itt-ott merültek föl esetek, hogy egyesek új biró választást óhajtottak; de a megye bölcs intézkedése szerinti csendbiztosok azokat elnapolták,most pedig család­gondjaik vagy inkább örö­meik foglalkodtatják, a mennyire régi szokásként pj bo­ron nyakra főre házasodnak; és a fölötte kedvező őszi na­pokat szántogatásra fordítják ; különben úgy látszik, a hiresztelt ujonczozás sakkban tartja őket. — Újabb marha esések tudtunkra nem történtek. A gaboa kele­­te lanyha. A repeték igen gyengén állnak; a búza, rozs szépen kikelt. r. 1. Kuli it I .1. —1. (Legifjabbak szemléje.)Említik, hogy a Journal des Débats“ nem tartja a hitelátruházások iránti rendszabályt kielégítőnek. Ugyanez értelemben megjegyzi az „Ind. beige“ egy avatott levelezője, hogy ha a franczia­ kormány pénzügyeit csakugyan komolyan rendbe akarja hozni, úgy nem szabad csupán ama rend­szabályra szorítkoznia. Ez maga még nem állítja hely­re az állambevételek és kiadások közti egyensúlyt. Ezen eredmény elérésére szükséges, hogy vagy új kölcsön vetessék föl, vagy új adók vettessenek ki, vagy leszállítások által a kincstár terhe könnyí­tessék. Fould emlékirata hallgat e pontokra néz­ve , de alig föltehető, hogy ő, a helyzet szükségeinek javítását czélozván, más eszközöket ne állapított volna meg, mint az elkövetett hibák erélyes bírálatát s a hitelátruházásoknak a rendkívüli hitelek helyébe állí­tását. A lapok kezdik is már azokat kilátásba he­lyezni, így a „Patrie“ szerint Fould a gyufára vetendő új adó s a bélyegpapíradó fölemelése körül tesz tanul­mányokat; hathatósabb lenne ennél még inkább az, ha valósulna, hogy a katonai költségvetésben jelentékeny megtakarításokat kivár. Ez utóbbi rend­szabály természetesen visszahatna a többi álla­mokra is, s mint a távsürgöny értesít, a franczia kormány ezen hatást nem csak czélba vette, hanem föltételül is kikötötte. Ha ez valósul, úgy még inkább megerősül azon fölfogás, hogy az új franczia pénzügyi rendszabályok az általános béke fenntartására intézvék és alapítják egyszerre. A legtöbb angol lap már előre is ezen nézetet fejezé ki; érdekesnek tartjuk mindamellett, két tekintélyes lapnak újabb nyilatko­zatait is e tárgyban közölni. A „Times“ ugyan­ e tárgyban, egy újabb czikké­­ben, többek közt így nyilatkozik : „Nagyon szigorú republicanusnak kellene annak lennie, kit egy császár lekötelező nyíltsága meg nem indítana. III. Napóleont szinte szerencsésnek nevezhetnék tévedéseiben, mivel azok alkalmat szolgáltatnak neki annak kimutatására, hogy mily kellemteljesen tudja azokat helyrehozni. Bármelyik franczia is nehezen tagadhatja meg bizalmát egy oly uralkodótól, ki az ész szavára hallgatva, kész az egész világ előtt bevallani, hogy ő tíz éven át oly dolgokat tett, miket nem kellett volna tennie, ki férfias nyílt modorban megvallja hibáit s jóindulattal üd­vözli azt, ki azokat előtte leleplezi, mivel Fould nyíl­tan kimondja, hogy a birodalom tékozlásai a csá­szárnak saját műve, s midőn ezt állítja, csu­pán azt mondja ki, mit mindenki már régóta ér­zett, következőleg a császár elhatározása annál fon­tosabb s az általa tanúsított engedékenység an­nál dicséretesebb alattvalóinak szemében. Nem mindegyik fejedelem engedné meg egy oly okirat közzétételét, melyben az igazság oly kíméletlenül s élesen mondatik ki, hogy a pénzügyi állítások némileg satyra színében tűnnek fel. A legitimitás nehezen en­gedne meg oly durva leerkézést, mint a Fonldé. Népi lehet rajta csodálkozni, hogy a közhangulat Franczia­­országban a jelen perezben inkább meg van könnyéb­­ ől Legalább felsőbb utasításaik ajánlanak nekik mind méltányt, mind mérsékletet. Saerk.

Next