Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-22 / 268. szám

Első évi folyar 268. szám — 1861. Hierkenlo-hlvaUI. B*rátok-tere 7. u. a. földsiint. Kiadó hivatal : Övátok-tare 7. aa&m, ftdldasint Klöfiaethetni Bu awertee­m kiadó hivatalban. baré.tuk-te re 7. as&m föld a sínt. V­idákén Mrmentea lévaiakban minden ponta-hivataln­íl.SÜRGÖNY EMB­etési árak austriai értékben. Hua*p«al«ft hiahoa hurdv* ft kr rt kr &w4c»öVre lb — Évtegyedru 4 fiO félévre • 50 Kfj Cor« ‘J —­Vidékre, naponkint po*t4n ft kr tt kr K^t5d*wrc lk — Erudacy» dre 6 — Félévre \Ö­­­SSrm 2 — HIV ITALOS KKSZ. Ö cs. k. Apóst Felsége az ideiglenes horvát szlavón ndr. főkormányszék elnöke Mataranics Jánosból következő legmagasb kéziratot méltóztatott intézni: Kedves Masur­a­nic­s elnök. Én önt horvát­­szlavon udvari kanczellárom­ná kinevezem és díj­mentesen titkos tanácsosi méltósággal felruházom. Egyszersmind megbízom önt, hogy a horvát-szlavon kir. ndv. kanczellária rendezését és a Horvát és Szla­von országok számára egy legfelsőbb törvényszék fel­állítását illetőleg javaslatait nekem haladéktalanul megtegye. Bécs, nov. 20. 1861. Ferenci József s. k. , cs. k. Apostoli Felsége f. é. november 1- től kelt legfelsőbb határozatánál fogva egri érsek és Heves vármegye örökös főispánját Bartakovics Adalber­tet, továbbá Szatmár és Ugocsa megye főispánját, gr. Károlyi György és L­ó­n­y­a­y Albertet saját kérel­mükre és pedig az elsőt a megye vezetésétől, az utóbbia­kat ellenben a nekik adott méltóságtól felmenteni és egyszersmind Heves megye administrátorául a disponi­­bilitásban levő megyetörvényszéki elnök Fö­l­d­váry Jánost és Szatmár megye főispánjául nyugalmazott országos törvényszéki elnök Szerdahelyi Pált legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. november 19-kén kelt legfelsőbb határozatánál fogva gróf Zichy Fe­­rencz Nógrád, gróf Haller Sándor Bihar és Bo­bos János Arad megye főispánjait saját kérelmü­kre ezen megyék vezetésétől felmenteni méltóztatott. Legfelsőbb jóváhagyás mellett, Ugocsa megye számára kir. biztosul a magyar kir. ndv. kanczellária Ferenczy Ignácz, nyugalmazott országos főtörvény­széki tanácsost nevezteti ki. Legfelsőbb jóváhagyás mellett a magyar kir. univaris kanczellária gróf Dessewffy Károly­­ dis­­ponibilitásban volt cs. k. szolgabirót Nógrád, Petrák János disponibilitásban volt cs. k. országos főtörvény­­széki tanácsost Bihar és Hoffbauer Lajos disponi­bilitásban volt Cs. k. megyefönököt Arad megye számára kir. biztosai kinevezte.­ ­ KM INIV­AT­A­LOS KKSZ. Réce, nov. 20-Au. L. Mindenekelőtt hálámat kell nyilváníta­nom a t. szerkesztőség irányában, hogy nekem azon csomó czikket­ átküldeni szíveskedett, mely­­lyel a hazai lapok egyik múlt heti levelemet meg­támadni méltóztattak. Ezen czikkek nagy örö­mömre szolgáltak. Egy híres orvos azt mondja: „A boszankodás megmérgezi­ az ember vérét, de a harag igen egészséges“. A beküldött csikkek­ből látom, hogy érintett levelem ugyancsak egész­ségükre vált a­ laptársainknak és ez engem igen megörvendeztetett, miután az embernek, külö­nösen a politikai embernek­, a legkülönösebben pedig ily rendkívüli időjárásban soha elég egész-­­­égé nem lehet. A válasz nehéz. Nem, mintha egy perczig is zavarban volnánk, a legalaposabban motivál­ni a mondottakat; nem is, mintha megijedtünk­­ volna az ellenünk fölzúdult csikkektől, sőt e te­kintetben Huttennel mondhatnék: .Ich hab s gewagt mit Sinnen Und trag denn noch kein Ben“; hanem mivel Kecskeméthy Aurel barátunk leg­utóbbi czikke után kevés mondandónk maradt és mivel minden ellenem irányzott czikkben azon insinuatióval találkozom, hogy­­­ körülmények nem egyformán kedveznek mindegyikünknek. Ezen insinuatió elnémít. Pedig ugyan örömest folytatnék a vitát, ha a „Sürgöny" tere csak annyiban volna megkorlátozva, a­mennyiben az ellenzéki lapoké korlátoltatik ; ha a felelősség ezen lapnál is csak a szerkesztőre és íróra há­­romlanék! Azon jobb időre tehát, melyben kényünk kedvünk szerint czivódhatunk majd egymással, eltesz­i a „P. X“ czikkét: Manet alia mente re­­postum. Majd annak idejében válaszolunk kérdé­seire és fájdalom­­nagy a bizalmunk, hogy igen jól fogunk megállani az examentben. Hasonlót a „Sajtó“nak legjobb akaratom mellett sem ígérhetek. Vele csak akkor léphetek sorompóba, ha széles jókedvem talál lenni. Még egy kis bajom van. Pap Zsigmond úr, Kővárvidék főkapitánya egyik tudósításom ellen kikel. Mondhatom, hogy nyilatkozatát a „Sür­gönyében meglepetéssel olvastam, miután nem szokott okom lenni, szíves értesítőim szaván két­­kedni. Öröm­ömre szolgált tehát, hogy épen ma volt szerencsém Pap Zsigmond úrral találkozni. Ő méltóságának különösen azon szó esett kedvet­lenül, hogy „alkudozásra“ lépett a magyar­­ kanczelláriával. Ez a szó szerencsétlen ;*) a napi irodalom nem ért alatta egyebet, mint „un­terhandeln“, mi pedig nem annyit tesz, mint a meggyőződésnek áruba bocsátása, hanem érte­kezést jelent, valami bonyodalom kiegyenli­tésére. Politikusainkra pedig ezen szó min­dig rosz hatással van s a minap is hallottam beszélni, hogy a volt tárnok úr appra elendálta a „Napló“ ezen szavait: „Bécsben még folynak az alkudozások a tárnok úrral“, pedig a „Napló" e szóval bizonyosan ép oly kevéssé akart a tár­nok úrra homályt vetni, mint én a kővári főka­pitányra Ha ő méltósága írásban értekezett a kanczellár úrral a felett, hogy vidékét miként mentheti meg a kivételes állapottól, tagadhatni­*) Az bizony, már mi vollunk tudni se akarnak róla. Elég baj ! De hiába! a magyar nem született kereskedőnek. Szerk. tanul csak megyéjének érdekében járt el és „áruba bocsátásból szó sem lehet. A napi politikát illetőleg azon sajnos hirt kell megemlítenem, hogy gróf Mikónak leküszö-­ dlése napról napra viratik, miután semmi re­­j­rvény sincs, hogy az erdélyi kanczelláriának uj­­ vezényletével kiegyezhessen. Bécs, nov. 20-án. " Még el nem aludt azon kérdés a lapokban,­­ várjon az állambudget a hír. tanács e­l fog-e terjesztet­ni? A „Donau Zig“ hallgat e tárgyról, s így valószínű, hogy a hivatalos illattal dicsekedő „Wiener Corr.“ azon állítása is, miszerint a budget „a birodalmi tanácsban még nem képviselt orszá­gok jogainak világos megóvása mellett“ fog előterjesztetni. Erre egyébiránt helyesen jegyzi meg a „Neust. Nacsar”, miszerint ilyesmi néhány hónap előtt, és magyar (nem­ centralisticus bécsi) lap­ban olyformának látszott volna, mintha az valamely „közvetíteni törekvő" magyar hazafinak jámbor óhaj­tása leendett, oly biztossággal követeltetett akkoriban a centralisták által, hogy a szűkebb Birodalmi tanács minden teketória nélkül — teljesnek nyilváníttassák___ Úgy látszik, Bécsben is egy kissé józanodtak . — adja Isten, akkor mi szívesen fogjuk bevallani : no most raj­unk a sor!! ■ Egyébiránt a birodalmi tanács nem csekélyebb dolog vitatásába fogott, mint egy új „habeas corpus acta“ megállapításába. Csak aztán ez is ne essen ro­konaira, az austriai codificálás többi szüleményeire ! de ha az eddigi vitát tekintjük, félünk, hogy e törvény is sokkal több paragraphusból f­g állani, mint a személybiztosság egyedüli érdeke igényelné. Egyébiránt a részletes tárgyalás kezdetét egy esemény jellemzi, melyről megemlékezni érdemes. Klaudi az 1 és 2. §. közé a következő pont be­­igtatását indítványozta: „A frankfurti parlament alap­jogaiból. Mindenki rendes bírája elé állítandó, rend­­kívüli törvényszolgáltatásnak nincs helye." Az indít­vány élénken pártoltatik. Az elnök azt indítványozza, hogy az a bizottmányhoz utasíttassék, Demel azonban (ki a frankfurti parlamentben tollvivő volt) ellene nyilatkozik és óhajtja, hogy az azonnal fogadtas­­sék el, miután a discussio fölösleges. Az elnök szava­zatra bocsátja. A lengyelek, csehek, 4 ruthén, a balol­dal fele Demelt pártolják­ ellene, tehát a bizottmány­hoz utasítás mellett, a közép, 10 ruthén és a baloldal másik fele nyilatkozik. Az elnök kijelenti tehát, hogy 79 szó a bizottmányhozi utasítást akarja, 77 pedig Klaudi indítványának azonnali elfogadását; ő azonban, miután a szavazatszámítás ellen kétely emeltetett, név szerinti szavazást fog eszközölni, és egyelőre az ülést tíz perc­re elhalasztja; e tíz perc­ csodálatos át­alakulást idézett elő. Demel mellett most már csak 74- en, ellene 93 an szavaznak. Ez utóbbiak közt Gis­­kra, Mit­hl­feld, K­u­ra­nd­a, Brinz, Skene, Demel mellett a régi frankfurtiakból csupán R­­­e­h­­ és Grosz. — Ily szabadelműek vagyunk mi ! Ez ügy által tett hatás, különösen a nemzeti párt­ra, könnyen megítélhető az „Ost u. West" megjegyzé­seiből , midőn e:„senkit sem szabad rendes biráitól elvonni; kivételes bíróságoknak nincs helye", újólag szavazásra került, a liberálisok egy része a buffetbe menekült; Muhsfeld, Kuranda, Giskra s híveik ellene szavaztak; — a halasztás (a bizottmányhoz utasítás) TARCZA kísérletek a magyar helynév­ nyomo­ is mezejét. Irta Hőke Lajos. VIII. Összetett helynevek. Miután Magyarország ősi s beköltözött népeit és az ezeket jelző helyneveket röviden elmondtuk, átté­rünk az összetett helynevekre, melyek egyike a birto­kost, másik a birtokot, vagy egyike a tárgyat, másika a minőséget, vagy végre a főszót különböző helyviszo­nyokban jelzi. A főszótól származó egyes helyneveket is érdekelvén. ^ Á­g. Nagy ág-folyam és falu. Okorág. Aranyág. Árok. Árok-fő, tő­, szállás. Ára (Árok) patak. Nyomárk,Folyvárk, Homárk (Hm­árka). Árkos, Malom­­árkft* Aszó. Megy- Farkas- Hosszúaszó. Aszófő, Aszód, Aszaló. — Az aszik ige részesülőjéből az ál­lapotjegyző nem mindegyik szóra illik. Szláv tudósok a dontöri Aszow várossal tán csak nem fogják e szót rokonságba hozni. A szó végén helynevek: Jászó, Szikszó, Szárszó, Nyárszó, Berekszó, Szilakszó, Sza­­lakszó, valamint ezek: Barkaszó, Karaszó, Kavaszó, Szarvaszó, Dem mind magyar eredetűek. Berek. Leska szerint: Bereg, Sümeg, Haraszt: szláv szók, erdőt jelentenek. Haraszti, Podraszti- Pót­­harasztja Nagy-Körös birtoka, erdőalja, mert ez erdő­ség hajdan Lenyúlt Harasztitól Peregig, Pestben.­­ Bor, Sárom, Tomberek, Berekalja, Berekszi, Szászberek, Berekszász, Beski, Dionyebeski. Egyház, Ágos,Derék, Domb, Fél, Fejér,Nyár, Nyír, Német, Kerek, Szolga, Veres­egyház, Egyház- Egyházasfalu, Fejértemplom, Egyházfa, — Sár, Szeg, Kövesegyház, F­a. Uy végű összetett helynevek leginkább a dunántúli megyékben, különösen a Csallóközben, aztán Somogy s Baranya úgynevezett Zseliz-vidékén s a Me­­csekháton, de még is legtöbb Vas és Zala megyék Göcsej vidékein találtatnak. Legtöbbnyire a birtokos nevek után áll, összevonva ebből: ja­­­v­a, Aba, Apát, Bács, Buda, Bán, Boldogasszony, Bors, Becse Büdös Bodon, Bőszén, Bot, Balog, Bas-Bes, Cseren, Csenkéz, Csem, Cseke, Dénes-Fitye, Gógán, Gős, Gilván, Koz­ma Katád, Karácsod, Kamat, Kondor, Kálócz, Him- Hetes, Hernát, Megye, Tápián, Vados, Uzsikfa stb. Falu,­falva. Ily végű helynevek leginkább a kárpátvidéki megyékben és Erdélyben, különösen a székely földön találtatnak; a Csallóközben is van né­hány. A falut az első szó jelzi: Kis-, Nagy-, Uj-, Olasz , Orosz-, Jász-, Tej-, Baj-, Vámosfalu, a f­a­l­v­á­t ellenben rendesen a birtokos előzi. Liptóban : Gnoth-, Magyar , Demén-, Lndro , Liszk-, Izsipfalva. Túróci­ban : Bodó-, Diát, Deák-, Geczel-, Ivánka-, Vachot­­falva. Nyitra-Nógrádban : Bacska , Román-, Szom­or-, Kónya , Gelén-, Csont, Miké-, Vidfalva. Szepesben : Ábrahám-, Arnút, Batiz , Betlen-, Csépán , Gerlach , Farkas-, Jekel-, Janka-, Hun-, Létán-, Mecsedfalva. Sáros Zemplénben : Zseb-, Usz , Gombos-, Bartos-, Náta-, Hegedű­falva Abaúj-Gömörben : Bernit-, Len­gyel-, Tenger, Abba-, Zidor-, Sánk , Rok-, Bugyik-, Oldalfalva. Beregben : Caplán, Sztán, Kustyán, Ge­rény, Runo, Leez, Szidor, Dunko, Ivaszko, Karács, Csetfalva. Többnyire rézben telepedőktől származott helynevek Máramarosban : Búd, Dal, Dragomir, Cso­rnán, Barczán, Szer, Bart, Nán, Váncs, Kracs, Ki­cs, Som, Fehér, Gyula, Talaborfalva. Szathmár Biharban: Balata, Barla, Sándor, Apácza, Mihály, Pap, Hagymád­­falva. Az erdélyi falva végű helynevek száma a százat jóval haladja. Mutatóban, úgy hisszük, a föu­­tebbiek is elegendők voltak. . . . t Fok, alacsony folyammellék, hol a viz kiönte­ni szokott: Dán, Sas, Siófok, Föktö, Fokoró. — Kés­, balta fok természetesen nem ide való magyarázat-F­ő, f­ej, néhányszor mint a folyam kezdete, a t­ó pedig mint annak vége fordul elő: Szaladj, Körös­­fő, Tapolczafö, Nyárádtő, Zsitvafő, Szilágytő, Sáxfő, Jósafö, Szuba, Ember, Árok, Aszófö, Pölöskefej, Tas­­nádfő, Havad, Egres, Vésztő, Cserfő, Lápafő, Hetyefej, Tófej, Kútfej, Csarmaffl. Földe: leginkább Vasban és Zalában jön elő: Zsidó, Karád, Koczka, Bocz, Bonczod, Csernya, Döme, Búzád, Égen, Kajád, Semjénfölde, Halom, hegy, domb, hágó, hát, part. Bán, Bába, Hí, Kő, Szeg, Szilhalom, Jákóhalma Halmi, Halmaj, Dűlök elnevezésében a halom gyakran szerepel. A hegy helyi neveivel néhol szeszélyesen járt el a nyelvszokás, róla nevezvén el a helyet, hol pedig hegy nincsen. Hegy, Pozson megyében a Feketeviz­­nél, hol nincs hegy . Bánkhegyen sincs a Rábaközben. Hegykőn, a Fertőnél se hegy se kő. Fekete hegy Bácsban, Debreczen, Bács,*Torontál, Kun-He­gyes, Hegyesbor mind hegytelen, Bán, Mezőhegyes szintén. — Döbör, Erdő, Kőröshegy, ezeknél már van hegy, mint szintén Hegyesdnél, Hegymagas, Hegymag, Szárhegy. A domb is hanem ha egyes dűlök elnevezésénél keveset, Domb falunál Erdély mezőségén, újabban Dombegyháza, Dombiratosban jön elő. A mennyiben a domb eredetére rokon a latin doma, tumet, tumulus, innen a magyar töm és temet, valamint a német dóm­mal ; innen származhattak, minthogy valaha dóm­juk — nagy templomuk — volt: Dömös és Dömsöd. A hágó, meredek hegyi kapaszkodó , tudtom­mal csak a Királyhágó és Moldva felől a Tatárhágó­ban fordul elő. Kicsinyítője: hágcsó, mindennapi hasz­nálatú. A h­á­t egész vidékek elnevezésénél használta­tik .­ Szamos, Tisza, Erdő, Cser, Mecsekhát, Hátmeg, Hátszeg. Ellentéte mintegy a fo­k­nak. Apart és mart kevés helynévben szerepel. Vö­rösmart, Magasmart és Magaspart, Martfő. (Folyt. köv.) Napi újdonságok. — Bécsből táviratilag, a mai napról (nov. 21.) a következő híreket vesszük : A főispáni méltóság veze­tésétől felmentetett Majthényi. — Kir. biztossá ki neveztettek : Do­­­inay Péter Marmaros- és Sal­kov­s­z­k­y Hontmegye számira. — Mint szintén távirati úton értesülünk, gróf M­i­k­ó Imre­­ excellentiájának állásátóli visszalépése ma (nov. 21-én) megvalósult.­­Csiaik­o Felsége a bécsi, segélyre méltó sze­gények javára 2000 frtot ajándékozott. Ez összeg kiosz­tásával a bécsi cs. k. rendőrség bisatott meg. * Megjelent a „Gombostű" szépirodalmi, társas­­életi és divatközlöny mutatványszáma. Felelős szerkesz­tő : Rózsaági Antal; szerkesztőtársak : Szokoly Vik­tor és Thaly Kálmán. Alakja nyolczadrét, szimes boríték­ban. Megjelenik 1862 ik évi január 1-től kezdve betűn­­kint kétezer, szerdán és szombaton, divat- és arc­képek a más rajzmellékletekkel. A mutatványszám életrevaló ügyességgel van összeállítva, — mi úgy hisszük, elég el­ismerés e sorok írójától, ki maga is egy divatlap élén buz­­gólkodik, hogy a kedves előfizetősök ne felejtsék. Lyrai költeményt Flórától, epigrammot Dobsától, irány­­czikkeket Batthyányi és Varéczi Júliától, elbeszélést Vad­naitól közöl; — ezenkívül van benne társaséleti csikk a szerkesztőtől, művészeti és szinházi kritika, divattudósí­­tás, hírrovat, sakk feladvány, levelezés és szerkesztőségi távirda. Előfizetési ára egész évre 12­, félévre 6 frt. — Divatlapjaink igaz, nagyon felszaporodtak már, azonban a fölöslegesség, relatív fogalo­m. Az eddig keletkezett szép­­irodalmi lapok előfizetőit sommázva, még mindig nem ke­rül ki oly nagy szám, hogy csak megközelíthetőleg is ál­líthatnék, miszerint már minden mivelt magyar hölgy el van látva lappal s mindegyik lerótta kötelességét hazai irodalmunk iránt. Ennélfogva az új lap is bőven tartozhat még közöttük. S azután a verseny varázskulcsa előtt meg kell nyílni a sorompóknak, bármily tömve legyen is már a pályatér , a mi életrevaló, ki fogja magának küzdeni az érdemlett helyet. Szépeink a pályabirák. Az új verseny­társ már készen hozza magával a rózsát ,a gom­bostűt, tőle függ, kiérdemelni, hogy mellére tűzzék a győzelmi jelt. * B­e­r­e­c­z Károly „Pesti Futár" czímű helyi ér­dekű napilapra kapott engedélyt. * A „Grenabote“ czimű temesvári lap , mely hely­tartói rendeletből három hóra fölfüggesztetett, jövő évre febr. 17 -én fog újra megjelenni. * Új é­pi­t­k­e­z­é­s­e­k. A pesti pályafőnél a szol­noki vonal számára egy új indóház emelkedik. A­kik a ter­vet látták, azt igen nagyszerűnek állítják. D­e é­­­s váro­sában jövő tavaszszal reáliskolát építenek. E czélra már 10,000 ftot meghaladó összeg van aláírva. * A fővárosban egy, kivált szépeinkre igen félelmes baj kezd terjedni, t. i. himlő. A Rókus-kórházban jelen­leg húszan feküsznek e betegségben. * A „P. N." úgy hallja, hogy Szegeden egy fran­­czia társulat p­sztügyirt szándékozik felállítani. Jobban örülne azonban, ha a vállalkozók hazánkfiai lennének. A collega bizonyosan a magyar példaszótól tart, hogy majd se pénz se posztó. * Az „Alföld" jól értesült tudomás után közli, mi­­szerint f. hó 20 -án a városháznál gyűlés leendett, mely­re több polgár is meghivatott, s mely alkalommal az újonan kinevezett polgárnagy és városbiró is felesküszik. * A tiszai vaspálya új menetrendje meg­jelent. Az éji vonatok a téli idényre most is mint a mait évben, megszüntek Aradról deczember 1­étől kezdve a vonat reggeli 9 óra 40 pereskor indul, a délután 5 óra 30 pereskor érkezik meg. * A postai közlekedés Ausztriában. Az „Austria" czimű folyóirat a levelek — márkaposta — hírlapok és személyek forgalmiról 1861 első felében igen érdekes adatokat állított össze. A mondott időszak alatt összesen 52,810,378 levél is állíttatott, számra 200.000 darab levéllel több mint a mait félévben. A hírlapi forga­lom Ausztriába bejött külföldi lapoknál öszvesen 24,814, belföldi lapoknál 241,111 pild , m­lyek 6273 vállalatot s öszvesen , 119,645 előfizet­őt képviselnek. Az összehason­lításból kiderül, hogy a belföldi lapoknak külföldre szállí­tása a múlt évi első félévhez képest 37,310 el­szaporo­dott, míg a külföldi lapok bejövetele 3319 el csökkent. A helybeli előfizetések 1861 első felében gyarapodtak : Bécsben 7073, Prágában 4105 és Pesten 1039 példány­nyal;— kereskedtek : a brü­ini postakerü­letben 4957, Trientben 11,261, Temesvárit 936 példánynyal. Az Ausz­triába járatott külföldi lapok közül­ csupán Pesten mu­tatkozik 1475 példány kereskedés,— egyebütt a különb­ség a múlt évihez képest nem jelentékeny. * Molique Bernard, a hires hegedű-mű­vész, ki 48­­ előtt nemzeti színpadunkon is többször nagy tetszés közt játszott, f. hó 11-n Stuttgartban 58 éves korában meghalt. Péntek, november 22. csak ürügy. Mit szóljünk, — u. m. „Ost n. West", ezen ulakról, e liberálistikról, kik az inquisitiót óhajtanák saját érdekükben föntartani? Ma lehullott áld­ások , kinek szeme van, lássa. Klandi úr érdeme, hogy a vadat kiugru­ltotta a bokorból! stb. Lapszemle. A „Vaterland" legutóbbi számának vezérczikke így hangzik: „Azon rendkívüli rendszabályoknak,me­lyek Magyarországban alkalmaztattak, végczélját töké­letesen félreismernek, ha nem kapcsolnánk egybe azon szándékkal, hogy a közvéleménynek időt engedjenek, miszerint megjózanodva, önmagát rendbe igazítsa s azon nyugalmat elnyerje, mely nélkül a tetemesen összekuszált csomó megoldását alig lehet elképzelni. Magyarországban némely helyen a magábatérést feltétlenül megtagadják. Éppoly keserűség­, mint buz­galommal mondják el mindazon jogtalanságot, mely miatt panaszkodnak; mindazon balfogásokat, melye­ket az ellen táborában látnak. Azon sok akadályhoz, melyek a létező különbségek kiegyenlítését gátolják, éppen azon kitartás is számítható, melylyel a szálkát az ellen szemében feltalálni vélik, s a saját nézetek és követelmények jogosultságát az által hiszik a legfé­nyesebben kitüntethetni, ha minél kirívóbb színekkel az ellen tévedéseit festik. Azonban a rövidlátás takti­kája megerősít ugyan a nemlegességben , kizárja azonban az előítélet nélküli megfontolást és így min­den megegyezést is, melyet az előbbinek meg kell előznie. Sokan azon férfiak közül, kik a lefolyt évben a magyarországi közvéleményre nagy befolyásnak vol­tak, 1860-iki oct. 20-dikán nem birták már a nézetek azon tisztaságát, melyet az átalános helyzet méltány­lása, különösen azonban az octoberi­ engedmények je­lentősége és hordereje igényelt. Álláspontjait nem volt többé hibátlan; minden következtetésük tehát, melyeket erre építettek, nélkülözé a megbízható alapot. Ez állítás igen komoly. Alapos bizonyító okok, nélkül nem szabad azért kimondanunk. Bírjuk is eze­ket és pedig azon férfin szavaiban, kinek nevét egész Magyarországban igazi tisztelettel emlegetik. A beszéd, melyet s­a­j­­­á­t­h ang. 24-kén a felső­­házban Pesten tartott, e magas államférfiú nagy szel­leme, tiszta hazafisága, s igazi polgárbátorságának uj, fényes bizonyítékát adta; ki a nagy és messze elter­jedt igazgatottság pillanatában ennek nem csak nem hódolt, hanem azon erővel is bírt, hogy a pillanat szen­vedélyei fölé fölemelkedvén, biztos és nyugodt­ekin­­tettel nézzen a jövőbe és sürgetés követelményeire. E beszéd növelte számos tisztelői csodálatát, d­e a dol­gok menetére nem lehetett befolyással; a legbeszélőbb bizonyíték, hogy M­a­j­l­á­t­h helyesen fogta fel és jel­lemezte a helyzetet és titkosabb indokait. Ha valaha, úgy­ most van itt a pillanat, melyben azon alapelveket és nézeteket, melyeket Majláth ama beszédében kifejtett, Magyar­orszáágon szenvedéll­yesen és előítélet nélküli vizsgálat alá kell venni. Minél szé­lesebb körben és minél nagyobb szorgalommal törté­nik ez, annál nagyobb a kezesség is, hogy a pillanat akadályai nem képeznek zátonyt, melyen a közjó meg­törik, hanem csak szorost, mely a kibékítő vizsgálatok széles és egyenes kiszdterére­ vezet. E vizsgálat azonban csak akkor kecsegtet ered­­ménynyel, ha előzményül a puszta valóságban azon hangulatot tekintjük, melyben az 1860. oct. 20-ka a kedélyeket Magyarországban meglepte. Majláth

Next