Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-03 / 253. szám

Első évi folyam 253. szám —­8®1. Vasárnap, november 3. 8ierfcen­­é-hivatal: A.k­­ananor 5. t% 9-dik emel*­t kiadó-hivatal: Barátok-tare 7. anilin, földián­g Klefn­ethetai Bu­eeten a kiadó hivatalban baráto k-tere 7. tsám fbiátiiht Viddkro bérmentsr levelekből minden potta-hivatalnáLSÜRGÖNY d­öfizetési árak anutriai é­rtékben. Hudapeateo hl.shos hordva. ft kr . ft kr Eedesdvre 16 — Évnegyedre 4 50 Tildvre ? 60 Ery bóra 2 — Vidékre, naponkut portán ti kx . It k En'wtvre 19 — Évnegyedre 6­­ Fildvre 10 — Egy norm­a- HIVATALOS RÉSZ. A kassai főreáltanodánál megürült igazgatói és hét rendes tanári állomásra a magyar királyi helytar­tótanács az elsőre ugyan ideiglenesen P­oll­ák Fe­renci ottani tanárt, a tanszékekre pedig András­­sy Gyula zemplén megyei tiszteletbeli és Hreblay Arnold katasztrális mérnököt, továbbá Kr­i­n­k­o­v­i­c­s Béla magán rajztanárt, K­u­p­p­i­s Leo körmöczi, S­z­a­b­ó József kecskeméti volt reáltanárt, Szakkay Jó­zsef egri mérnököt és S­z­­i­k­a­y Lipót volt kegyesrendi tanárt nevezte ki. L­u­b­b­i­c­h Ágost pesti férfi képezdei tanárnak gymnasvumi tanítóvá lett kinevezése folytán megörült lentebbi állomásra a magyar kir. helytartótanács Bá­rány Ignác­ pesti nőképezdei tanárt, ennek helyére pedig N­o­­­b­ig József pesti fő­elemi altanitót nevez­te ki. A Bihar megyében uralgó keleti marhavész terje­désének meggátlásában működő központi bizottmány elrendelte, mszerint vágómarhák, melyek 21 napi idő­közben oly útvonalakon hajtattak keresztül, melye­ken előbb fertőzött marhák vonultak át, tartoznak Bi­­harmegyébe beléptük előtt 8 napi vesztegidőt kiáltani. Buda, October 24. 1861. Az uralgó keleti marhavész miatt Komáromvár­­megye idegen szarvasmarhának a megye területén ke­resztül hajtását eltiltotta és annak tovább szállítását csupán vasúton engedte meg. Ugyanazon okból a marhavásárok megtartása Heves és Kil­ső-Szolnok, Csongrád és Esztergom vár­megyékben is beui­tatott. Buda, October 29. 1861. K­i Itt I­ t ti t­á S ti azon magyarországi földtehermentesitési kötelezvé­nyeknek, melyek 1861-dik évi october 30 -án és 31-én visszafizetésre kisorsoltattak. Budaiak, a) Szelvényesek. Softos: 173, 568, 701, 770, 908, 1066, 1123, 1719, 1809, 1877, 1953. sz. K­Oftos: 471, 924, 1221, 1256, 1663, 1814, 1896, 2053, 2646, 2967,3014, 3078,3189, 3485,3591, 3810, 4084, 4394, 4437, 4483, 4660,4943,5471,5496, 0017, 6247, 6897, 7021, 7151, 7230, 7359, 7679, 7008, 7925, 7989, 8479, 8578, 8631, 8742, 8984, 9061, 90­. 7. sz. 500 ftos: 207, 267, 323, 479, 495, 1577. sz. 1000 ftos : 63, 316, 389,570, 705, 975, 1001, 1434, 1456, 1737, 1869, 2035,2092,2178,2344,2364, 2724, 3091, 3110, 3174, 3186,3609,3617,3758,4121, 4343, 4537, 6182, 5236, 5305, 5633,5720, 5721,6154, 6379, 6714. sz. 5000 ftos : 69, 271, 491 sz. 10,(MM) ftos: 37, 162, 536 sz. Végre 93 sz. kisor­solt 600 ftnyi rész­összeggel. b) A. betűs 363 sz.­­ 090 ft. Kassaiak. a) Szelvényese­k. 50 ftos: 1, 62, 429, 763, 1549, 1729, 2410, 2443, 2509, 2886, 3047, 3263, 3281, 3376, 3465, 4273, 4443. sz.­­100 ftos: 111,621,660, 1040, 1345, 1357, 1364, 1480,1838, 3182,3486, 3744,4158, 4183, 4759, 4936, 4971,5136, 6540,5864, 5987,6168, 6266, 6562, 7166, 7179, 7202, 7396,8798, 8950, 8975, 9018, 9049, 9397, 9416,9457,9546,9574,9616,9636,9670,9941,10,151, 10,490,10,628, 10,896,10,897, 10,916,11,209,11,308, 11,543, 11,557, 11,681,11,964, 12,348,12, 88,12,489, 12,503,12,750, 12,785,12,939, 13,202,13,320, 13,359, 13,582, 14,309, 14,518, 14,602, 14,749, 14,881. sz. 100 ftos : 345, 746, 785,1215,1240, 1254,1285, 1398, 1637, 1648, 2047, 2082, 2223, 2433. sz. 1000 ftos : 85, 127, 277, 317, 439,510,564,966, 995, 1331, 1667, 1743, 1778, 2002, 2104, 2212, 2297, 2385, 2438, 2575, 2651, 2832, 3431,3448,3494,3598, 3693, 4155, 4159, 4415, 4631, 4871. sz. 5000 ftos : 414, 556. sz. 10.000 ftos: 146, 208. sz. Végre 151. sz. kisor­solt 6200 ftnyi rész összeggel. b) A betűsök 161. sz. 2830 ft, 379. sz. 3080 ft és 954. sz. 1060 ft. Nagyváradiak: 50 ftos : 07^ *1308,­1366!*1389, 1409. sz. 100 ftos: 456, 509, 592, 678, 801, 1047, 1076, 1284,1833, 1862, 2071, 2078, 2936, 3107, 3323, 3414, 3444,3519, 3560,3592, 4012,4383, 4883, 5693, 5771, 5974, 6088, 6552, 7024, 7106, 7389, 7437, 7612. sz. 500 ftos: 599, 838, 925, 972, 1168, 1250, 1448, 1499, 1537. sz. 1000 ftos: 449, 512,,1802, 838,1123, 1467, 1534, 1537, 1817, 1972,2392, 2474,3096, 3196,3256, 3403, 3480, 3509, 3544, 3605, 3825, 3863, 4­32, 4492, 4499. sz. 5000 ftos: 95, 230. sz. 10.000 ftos: 25, 274, 464, 1122. sz.; végre 734. sz. kisorsolt 5050 ftnyi rész­összeggel. b) A. b­e­t­ü­s 246 sz. , 1900 ft. Pozsonyiak: a) Szelvényesek. 50 ftos: 8, 116, 200,487, 930, 1612, 1629, 2038, 2098, 2479, 2709, 2726, 2833. sz. 100 ftos:470,699, 1043,1135, 2119, 2158, 2464, 2596, 3052, 3060,3487, 3940,4651, 6699,5918, 6698, 7732, 10,278, 10,816, 10,977, 11,451, 11,677, 11,891, 12,216, 12,239, 12,476. sz. 500 ftos: 558, 878, 1491, 1914, 1945, 2214, 2293, 2391, 2568, 2653. — végre 2520. sz. kisorsolt 60 ftnyi rész-üszveggel. 1(MM) ftos: 98,238,459, 684, 939,1035, 1619, 2699, 2884, 3239, 3408,4025,4141, 4365, 4660, 4049, 5353, 5358, 6061, 6237. sz. 5000 ftos : 675. sz. 10.000 ftos: 29, 35, 193, 391, 721, 740, 805. sz. b) A betűsök 69. sz. 34,940 ft, 1­267. sz. 240 ft és 420. sz. 1550 ft. Sopronyiak: a) Szelvényesek. 50 ftos: 43, 163, 169, 784, 1675, 1946. sz. 100 ftps: 491, 1079, 1132, 1504, 1615, 1924, 2050, 2201, 2327, 2708, 2736, 3405, 3562, 3630,3729, 3795, 3913, 3919, 4759, 4844, 5091, 5542,5676,5846, 6238, 6856, 7069, 7172, 7616, 7637, 7640,7753,7988, 7991, 8068, 8845, 9361,9606,9610, 10,143, 10,186, 10,249, 10,402, 10,664, 10,695. sz. 500 ftos : 250, 318, 369, 582, 763, 769,908,943, 1306, 1684, 1713, 2069, 2070, 2159. sz. 1000 ftos: 665, 686, 985, 1584, 1811, 2084, 2337, 2722, 2998, 3150, 3403, 3679, 3840, 3855, 3888, 3909, 3997, 4079, 4224, 4412, 4614, 5345, 53­­1, 5480, 1­535, 5552, 5583, 6107, 6881, 6756, 6898, 7142, 7184, 7198, 7584, 7882, 8051. Végre 1987, kisorsolt 660 ftnyi rész­összeggel. 5000 ftos: 698. sz. 10.000 ftos: 26, 75, 1425, 1541, 1635, 1821, 1884, 2062. sz. b) A betűsük 267. sz. 10.000 ít, 631. sz. 2430 ft, 783. sz. 7650 ft, 806. sz. 340 ft, 891 sz. 2130 ft és 1093. sz. 23,000 ft. Tem­esváriak. a) Szelvényesek. 50 ftos: 279, 296, 370, 786, 885. sz. 100 ftos: 23, 234, 345, 415, 640, 725, 848,1105, 1213, 1664, 1868, 1978, 2046,2695,2849,3093, 3129, 3278, 3318, 3419, 3759. sz. 500 ftos: 316, 344. sz HMM) ftos: 116, 347, 544, 629, 634, 914, 1104, 1269, 1296, 2613, 2656. sz. 5000 ftos: 177, 222, 232. sz. 10.000 ftos: 497, 573, 810, 937; — végre 9. sz. kisorsolt 9800 ftnyi rész összeggel. b) A b e t­fi s ö k : 57. sz. 5700 ft, 85. sz. 2920 ft, 110. sz. 940 ft, 112. sz. 590 ft, és 128. sz. 720 ft. A fönnirt kötelezvények 1861. évi October 31-től számítandó hat hónap múlva, az illető földtehermen­­tesitési alap pénztár által a fönnálló szabályok értel­mében készpénzben ki fognak fizettetni, mely pénztár egyszersmind a fönnt kijelölt, csak részben kisorsolt kötelezvények kisorsolatlan része fölött a megfelelő új kötelezvényeket kiállítandja. A visszafizetési időpontot megelőző 3 hónap fo­lyama alatt a kisorsolt kötelezvények a Bécsben léte­ző szabadalmazott cs. k. austriai nemzeti bank által is leszámítoltatnak. (Folytatás köv.) TARCZA: Csónakda bezáratása, nagyi ünnepély, speciális bolondságok, s olvasásra méltó gubisos, és enni való kalandok kíséretében. A nyár lejártával Pest kiürült s csak nehány köl­tői kedélyű, de erős­ marka hive maradt a csónakjának, kik a csodaszép ősz kedvezése mellett s fante de mieux, szinte kötéllel fogott dilettánsok segítségével merész expeditiókat lőnek kelet, dél, nyugat, éjszak felé, az alsó-felső szigetekre, Váczra, Szent-Endrére, többnyire evezvén, szél­vitorlának nem kedvezvén. Azonban kell hogy mindennek vége szakadjon ,­­ így a csónakda téli szállására való takarítása, illető­leg szétszedése is ildomosnak látszik, még mielőtt beállna a rosz idő vagy épen jég. Elhatározók tehát, nem akarva, hogy mint valamely szatócsbolt vagy für­dőhely bezáratása előtt egyenkint szállongnak el a tö­­rvények, úgy minden nesz­t életjel nélkül, Mr. John ásításai kíséretében szedessék szét a csónakdat, meg­lehetősen roszul épült deszka-palota; elhatárzók tehát, hogy vasárnap, oct. 27-ken a zárnap előtt ünnepélyes kirándulással fejezzük be a csónakda első idényét.* Reggeli nyolczra volt szabva az elindulás,­­ így a lábra kapott demoralisatiónál fogva természetes, hogy kilencz órakor még egy szavakkal vállalkozó, tette­kben hátramaradó bajtársunk még mindig hiányzott, minél fogva küldöttség menesztetett hozzá, a­mely azonban, fájdalom! csak következő párbeszéd jelentésével érke­zett vissza: „Hát miért nem jösz?“ „Nem jöhet­ek, dolgom van, beteghez kell mennem !“ „Hát miért nem üzentél, hogy nem jösz, nyolc­ óra óta várunk!“ „Azt gondoltam, már rég elmentetek.“ Ezek a legszerencsétlenebb rendezvéns-rontók, ezek az „azt gondoltam“-féle urak! Ne gondolj semmi mást, hanem tedd meg, a­mit tenni Ígértél! Azonban haragra nem vesztegettünk annyi időt sem, a­mennyi hitelen barátunk hiúságának hízeleg­hetne , hanem elindultunk : egy sorhajóval s egy fre­­gattal, azaz Lajossal és az Irénnel. (nem kisasszony, nota bene, hanem csónak.) A vezért megválasztók szó­egységgel. A hatosba t­lt mindenekelőtt — a velünk tartott egyetlen nő, kit jellemeznem nem szabad, de nekem bájosnak szabad és kell tartanom, ha nem ten­ném, mit se használna; mellette természetesen R. P. úr, társulatunk buzgó titkára, jó diplomata létére a kormányrúdon; strokesmannek Mit T. É. főkapitányunk árnyéka, árnyéka mondom, mert ő maga az alkot­mányos rendnek alkotmányos fogdmegekkel való fön­­tartása érdekében lehetetlen, hogy fél órára is magára hagyja a fővárost; azonban árnyéka még mindig elég súlyos s elég markos volt: a többiek, nem emlékszem, mily rendben . K. mr, ki egyútttal a társulat pénztár­noka lévén, mint a financzministerek valamelyik nagy államban, valódi zakunftsmasiker, mert a jelen defi­citben csak a társulat jövendőbeli virágzására számít. Azután a gunyoros E. s a hidegvérű­ Sz. barátunk, mind férfiak, mind evezők. Az Irénen Mr. John kormányzott, mert van elég esze, hogy evezni ne szeressen. Vezérevező volt K. professor, a verekedés nagymestere; azután húzta Kákay uram, kit sokan örömmel küldené­nek nem csónakra, hanem gályára ; végre egy emeritus tengerész, marinaio d’ aqua dolce, csónak­dai dilettáns, ki ugyan mindig mélyen áztatja eve­zőjét, de a tengerész souverain megvetésével utasit el a csónakda-tagok részéről jövő minden tanácsot és kritikát, azon rendületlen meggyőződésben, hogy­­ mégis ő húz legtöbbet. El lévén pakolva a zsákok, két pinczekosár, nagy bogrács, a kenyeret, czipókat, étszereket s efféle titko­kat tartalmazó táskák — szokott szertartással atnak eredtünk. Megjegyzendő azonban, hogy mint ily kitűnő tu­dományos alakhoz illik, czélunk nem volt puszta mu­latság, hanem történeti búvárlat is; t. i. megvizs­gálni azon, az ó­budai sziget alatti zátonyok egyikén levő nevezetes meleg forrásokat, melyeket, mint a kö­­rültek­­evő romok sejtetik, a rómaiak ismertek, s hasz­náltak is. Expeditiónk első része minden nevezetes ese­mény nélkül múlt el; az éjszaki földsark kevesebb véletlennel alig hajózható, de históriai hűség kény­szerít megjegyezni, ámbár hiúságomnak nagy áldoza­tába kerül, hogy már a margit­sziget elején utólérte, el is hagyta Irént a nagy hatos, ámbár százötven lé­péssel előbbre volt Irén, s ámbár a marinaio rettentő mélységekig hadonázott evezőjével, persze — taktus nélkül. Alig üdült föl Irén e csapás alól, már más érte. Bízván ugyanis sekély (seicht) járatában, nagyon is part felé tartott Mr. John, s fönn is akadtunk.’ Azonban gyors erély kiránta a bajból, s kivált mintán a hatos is felült — körülbelöl egyidőben értük el a zátonyt, hol az említettem meleg források lelhetők. Parthoz érve Irén, a legtüzesebb marinaio, kötéllel kezében kiugrik, — 8 puff, térdig süpped, szerencsére, magas szám magyar csizmával az iszapba. A vörös­ inges, magyarnailrágos, sárba szegezett figura igen jól vette ki magát a ladikból; de minthogy az iszap mesz­sze benyúlt, elmúlt kedvünk a tudományos nyomo­zástól s áttérve a pesti kikötő oldalára, megállapod­tunk, hol legbölcsebbnek láttuk, magunkat eddigi nagy tetteinkért illőn megjutalmazni; — előszedettek tehát a váczi czipók, dicsőséges szalonna, jeles bor, Bot — aki a keletet civilizáló nemzetgenius — a dicső schwechati sör, mely importczikkel tüzetesebben foglalkoznak K. és E. barátink, kik utóbb maguk is megijedtek azon, mennyire izük, — s attól, hogy utóbb maguknak sem marad. Ez azonban csak rövid intermezzo volt, mely után ujult erővel útnak indulánk, s csakhamar elértük Ithakia partját, vagyis gróf Károlyi Istvánnak Megyer fölötti egyik kis szigetét, melyet czélül enyh­ és nyug­helyül tüzénk ki magunknak. A szigeten Robinson Cruzoe példájára legelőbb is galyákat hordtunk, fát vágtunk, s a még zsebünkben vizessé nem vált gyufa, s a legújabb „Sürgöny “nyel tüzet élesztettünk, a nagy bográcsot fölé akasztók, benne a megapritott gulyás hússal; mig az egyik bur­gonyát, másik vöröshagymát aprított, harmadik vizet hozott; a professor nagy fakanállal fegyverzetien neki állt a főzésnek, a grand maréchal du palaianck szüle­tett R. Pál a plaideket töm­te le a tűz közelében, s íz­letes termet im­provisált, melyen a táskákból kések, kanalak, villák, tányérok kipakoltalak. Ezen előkészületek meglevén, másfélórai főzésre kellő időről rendelkeztünk. Néhányan Irénnel kacsa­­vadászandók körüleveték a szigetet, lady kormány­zott. Mások a hatoson sóért s vörös borért, melyeknek szüksége kisült, a hatoson átmentek Uj-Pestre. Ismét összejővén, idylli érzülettel élvezők az őszi nap szépsé­gét ; a szigetnek nyári hónapokban lehető bájait fan­­tassánk elénk varázslá; aztán egyik is, másik is kak­­tálkodék a gulyásnak; mindenik azt találta, hogy biz’ az már elég puha , az étvágy annyira élesité a fo­gakat. Hogy mi történt aztán, midőn három ór­a tájban csakugyan körülültük a hallhatatlanul sikerült tartal­mú bográcsot — azt, ki két n­apig nem evett, megkö­zelítőleg elképzelheti, de más nem. A gulyásost követő a romantikus szalonna sütés, azaz nem a szalonna volt romantikus, mert az csak becsületes magyar disznó szalonnája volt, hanem­­ sütés s egyéb leirhatlan delicatessek; elöl s közbe s utána fehér és vörös sziv-Udite , — s midőn a tes­t szemtelen igényei kielégittettek, a a kedélyek magasz­tosultak — R. P. szellemdús toaszokban ünneplé, s mi szívből éljeneztük a csónakba elnökét, aztán igazgatóját, jelen- s távol-levő tagjait; — és mindenek előtt m­ár azon kis szigetnek, melyet a la Cortét elfoglaltunk s bitoroltunk, t. i. gróf Ká­rolyi Istvánt; . . . reméljük, monda egy rosznyelvü, hogy nem veszi meg rajtunk a fát, melyet eléget­tünk! — Fidone! tudjátok e azon esetet, midőn Palotán nehány telket elárvereztek, s egy magyar iró is licitált reátok, meg is vett kettőt, s azután kiirá az újságokba, hogy a lelkes, a derék, az irodalompártoló hazafi g. K. I. neki ajándékozott két telket ? Gróf Károlyi István nagylelkűségét nem szükség ily erős szerrel izgatni, természetes tehát, hogy komolyan vette a tréfát, s mosolyogva odaveté az á la bourse on la vie-féle licitátornak a konczot. Ezen adoma következtében elhatároztuk, hogy hasonló manoeuvre-el szerezzük meg e szigetkét is a csónakdának, melynek ez épen alkalmas birtok fogna lenni, mint hasonló excursióinak czélpontja. És igy csevegtünk okosat dobót, piszkálgatva a tüzet; azután sétára oszlott szét a társaság kisebb tömbökre, puskával s a nélkül barangolva a szigeten. Mig a társaság odajárt, magam szultáni füst­­fellegben úszva, a napnak derült benyomásai alatt körülbelül ezen gondolatokba merültem: „Mikor dicső Széchenyink legjavában agitált a budapesti lánczhid terve mellett, emlékszem, mily megvetön fintor­itá orrát az okosnál okosabb Mister, meg a költői fellengésű hon-reformátor, valamint a múltak képében tespedő táblabiró, külön külön­ neműt érvekkel bizonyítva mindenik, mily haszontalan s fölösleges efféle bid, s az országnak mennyi nagyobb gondja is volna annál és a többi. „Csaknem hasonlón vagyunk a csónakdával, mely gondolat, sőt a szó is szintén Széchenyi hagyo­mányai egyike. Csónakda­­ haszontalanság; aristokra­­tikus urficskák mulatsága; gyermekes időtöltés; és az efféle balgaságra mindjárt egybegyúrt sok ezer forint azon mágnások részéről, kiknek valami nagy hazai czélra pár száz forint is sok! És igy tovább. „Halljuk ócsárolni s kicsinyelni a kicsinyes rö­vidlátót. Ki a világban kissé megfordult, ki népeket s városokat látott, az égetőn érzi Pesten hiányát azon élheteteknek, mik minden civilizált ország fővárosában lelhetők, s mindeniknek a nép és fekvés természete szerint más más jellemet adnak. Minek jöjjön ide az I idegen, mit tudunk mutatni a franczia, angol touris­­­tának, ha ide jó, látni ama hires és megfoghatlanul­­ különös magyar nemzetnek fővárosát? Ét visszük a s zugligetbe, s azzal mindent látott. A városliget júniusig NÉHIÍIY,HALON KÉSZ. Becs, nov 1-én. .. Legkitűnőbb s egyszersmind legjellem­zőbb sajátságát azon kihallgattatásnak, melyen tegnap hg-prímásunk Felségénél volt, távira­tilag más jelentettem önnek. A kanczellár ur — mondám — Ő Felségének legkegyelmesebb be­leegyezésével, e kihallgatáson nem volt jelen; s így ezen audientia elveszté azon szigorúbb jelle­mét, me­ylyel régibb időben az „ad audiendum verbum res­ium“ bírt. Magában véve a komo­lyabb formáink ezen mellőztetése már örvende­­tes kezdet volt s az ambientia következményeire nézve megnyugtatható a hazafiakat. Hála az ég­nek ! nem csalatkoztak. A herczeg-primásnak azon kijelentése, hogy levelének közzététele tudta nélkül történt, a dolgot tökéletesen kie­­gyenlíté s Ő Felsége, miután még hosszasabban értekezett a herczeg-primással a haza ügyeiről, ő eminentiáját legkegyelmesebben bocsátá el magától. Itt tartózkodása alatt ő eminentiája több izben fogadta a kanczellár, a tárnok s az or­szágbíró urakat s ma délelőtt a herczeg-primás vi­szont a kanczellár urat látogatta meg. Gróf Apponyi ő a méltóságának lemondása — bár azt, fájdalom! még mindig valószínűnek kell tekintenünk — tettlegesen mindeddig meg nem történt, sőt van egy kis reményünk is, hogy egyelőre legalább elmarad. Hallom ugyanis, hogy Plener úr a bélyeg dolgában engedékeny­nek mutatkozik, és hajlandónak nyilatkozott a határidőt, mely a kérdésnek végleges elrende­zésére ki volt szabva, s mely október havával telt le, újabb két hónappal megtoldani, azaz uj évig elhalasztani. Azonban fájdalom, a rendkí­vüli állapot, melybe beleestünk, újabb nehézsé­geket hozott a törvénykezés terére s ennélfogva az országbíró urnák megmaradásáról vagy nem­maradásáról e peretben határozottabban szólani nem lehet. A rendkívüli állapotnak szervezése körül itt nagyban folynak a tanácskozmányok és a jövő hét alkalmasint fontos rendszabályokat fog hozni. Csakugyan a jövő héten a bíród, tanács alsó­házának szí­nhava is letelik s ülései ismét megkezdődnek. Az „O. D. I.“nak mai vezér­­czikke a birod. tanács ügyében nevezetes, mert gyaniitatja, hogy e testületnek állásában módo­­sitványok vannak szándékban. E jövendő mó­­dositványokat ekkép jellemezte nekem egy ál­lamférfiul „Eddig a birod. tanács sem nő, sem him nem volt, s várták, hogy mi lesz belőle. A várakozás unalmas, okvetlenül kell valamit be­lőle csinálni, és alkalmasint megcsinálják — heramphroditának. Ez ugyan megint sem nő, sem him nem lesz, de mégis lesz -e— valami!“ A reiebsrathnak állásán mindenesetre vál­toztatni kell a ministériumnak , ha életben akar­ja tartani, mert a reichsrat­i jelen minőségében még a miniszer-felelősség tör­vényével, mint sar­kalatos és az alkotmányba való törvénynyel, sem foglalkozhatik. Már­pedig mint centralista lapjaink bizonyítgatják, miniszer-felelősségi tör­vényre okvetlenül szükség van , miután a biro­dalomnak egyik fele rendkívüli állapotban teng, a másik fele pedig ugyancsak ezen rendkívüli viszonyoknál fogva legfőbb jogát — befolyá­sát t. i. a pénz- és hadü­gyre — nem gyakorol­hatja, ergo kell valaminek történnie. Adatok gymnásiumun­k ügyében. Kaposvár, oct. 27-én. Halálban a föltámadás, és a föltámadásban az uj élet csirája ! Az elmúlt 12 év alatt mindnyájan, kikben az ön­tudat meg nem tompult és a tények, mint közvetlen vagy távolabbi okozatok körüli szemlélődés szelleme el nem aladt, sokat, igen sokat gazdagodtunk tapaszt

Next