Sürgöny, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1862-05-01 / 100. szám

aj javaslatokat tenni szándékozik, ez úgy látszik, a sz. atyának is értésére esett, mert csak így magyarázható, hogy a sz. atya azon kívánatát fejezi ki, miszerint a püspökök Rómában léte alatt neki semmi javaslatok elő ne terjesztessenek, valamint ezen kívánság kifeje­zése ismét megmagyarázza Lavalette-nek kéthavi sza­badságra menését. Bécs, ápr. 29-kén. L. A bíród. tanács budget-bizottmányának ma nevezetes napja volt. A harmadik osztályban Szábel urnak ajánlata fogadtatott el, mely sze­rint a bank szabadalma 1876-ig volna kiterjesz­tendő ; estve pedig a teljes bizottmánynak volt ülése, melyben a hadügyminiszer úrnak kijelen­tései várattak a hadsereg leszállítását illetőleg. Megtörténtek-e e kinyilatkoztatások, arról nincs hírem, de a harmadik osztálynak üléséről egy kissé bővebben lehet szólanom. Megemlítem tegnap, miszerint a bank­sza­badalmat ellenző párt még mindig erősen állítja, hogy a harmadik osztály alakilag igen, de elvileg nem tért el eredeti nézeteitől, és hogy a bank­­privilégium meghosszabbítása ma legalább nem valószínűbb, mint volt a húsvéti szünnapok előtt. Ezen pártnak előadása szerint a harmadik osztálynak többsége csak annyiban támogatja a minoritásnak ajánlatait, amennyiben ezek a kor­mány­javaslattól eltérnek. Ennek bebizonyításá­ul idézik a tényt, hogy Szábel úr javaslata nem mint minoritási, hanem mint egyéni indítvány szerepel. A harmadik osztály ugyanis annyiban visszautassa Szábel úr javaslatát, hogy nem akaró tanácskozmányának alapjává tenni. Ezen alapot a kormány­javaslat képezi és csak az egyes czikkek feletti vitánál hozhatja Szábel úr elő módosító indítványát. Plener úr a harma­dik osztály mai ülésében hosszas beszédben fej­­tegeté, mennyire szükséges a bank szabadalmát huszonöt évre meghosszabbítani, de az osztály többsége (6—3 ellen) tíz évre szavazott. Ezen hat szavazat, mint hallom, az eddigi bank­ellenes többségé és Szábel úré volt. Végzett az osztály továbbá a kormány­ja­vaslatnak 2-dik és 3-dik czikke felett.. A 2-dik czikk, mely valami tanleges definitiót adott a bank mibenlétéről, mint teljesen fölösleges kitö­­rü­ltetett s ez is mutatja az osztálynak izgatott­ságát, mert a czikk teljesen közönyös s mind­egy volna, akár benn marad, akár nem. A har­madik czikk határozza, hogy a szóban álló inté­zetnek czime : „cs. kir. austriai bank,“ s hogy pecsétnyomójába felveheti az osztrák sast. Ezen czikk elfogadtatott. Ha a harmadik osztály ek­­kér halad, akkor az illető kormányjavaslatnak megbirálására még kellene neki vagy egy esz­tendő. Még egy más körülményt is kell a helyzet jellemzésére kiemelnem. Mint tudva van, a bud­­get-bizottmány a húsvéti szünnapok előtti ülésé­ben oda utasíta a harmadik osztályt, hogy vagy módosítsa a kormányjavaslatot, vagy tegyen új, önálló indítványt. A harmadik osztály a kor­mányjavaslat módosításával kezdette meg műkö­dését s ezen eljárása általánosan akként magya­ráztatott , hogy felhagyott azon felfogásával, mely szerint a bankszabadalom kérdése elnapo­landó volna. Ma hallik, hogy a harmadik osz­tály majoritása csak parlamentáris üledékből fogott a kormány­javaslat módosításához, de későbben önálló javaslatokat is fog kidolgozni, ekkér a bizottmányi utasítás mindkét részének felelve meg. Ilykép, mint mondom, a bank elle­nei adják elő a dolog állását és ha ez való, akkor a kilátás tán még­sem oly felhőtlen, mint a milyennek sokak előtt látszik. Nagy zajt ütött a „Donau Zig“ mai száma a bírod, tanácsbeli követek közt. E lap ugyanis két levelet közöl, melyek egyikét báró Brentano ministeri tanácsos a financzministeriumban, má­sikát Hasner tudor úr, a birod. tanács alsóházá­nak alelnöke s a budget-bizottmánynak elnöke irta. Brentano ur panaszkodik, hogy a „Presse“ bizonyos adatait, melyeket a budget bizottmány harmadik osztályában közlött, helytelenül idézé s ennélfogva azokból oly következtetéseket vont, melyek épen ellenkezőjét mondják annak, mit Brentano úr védelmezett. Minthogy az említett lap ezen adatokat csak az osztálynak valame­lyik tagja által kapható, kéri Brentano úr a bi­zottmány elnökét, eszközölje a „Presse“ tudósí­tásának helyreigazítását. — Hasner úr erre azt feleli körülbelül, hogy a bizottmánynak sok dol­ga volna, ha a lapokban megjelenő adatokat min­dig helyreigazítani akarná, hogy a bizottmány az eféle kérdéseket már ismételve visszautasította , s ennélfogva ő most sem teljesítheti a miniszeri tanácsos úr óhaját. Eddig semmi nevezetes nem volna a dolog­ban , de Brentano úr levelében még a következő megjegyzéseket is teszi : „Személyes meggyőző­désem ugyan, hogy magában véve nem enged­hető meg, miszerint az osztály s a kormányköz­ségek közt folyó tárgyalások közzététessenek, mielőtt ezeknek teljes eredménye az osztály meg­bízójának előterjesztve volna. Másrészt az ilyen közzé­tételek ártanak azon tanácskozmányoknak, melyeknek, hogy czéljuknak megfeleljenek, a le­hető legbizalmasabbaknak s tartózkodás­ nélkü­lieknek kellene lenniök. Midőn a tárgyalás még csak első stádiumában mozog, az ilyen közzété­telek csak zavarhatják a közvéleményt. Azonban sem hivatásom sem jogom nincs ezen meggyő­ződésemet érvényesíteni.“ A­mi magát a dolgot illeti, a tanácsos úr­nak kétségkívül igaza van. Rendkí­vüli tünemény, hogy egy parlamentáris" bizottmány s még in­kább, hogy ennek valamelyik alosztálya tanács­­kozmányairól rendesen értesíti a hírlapokat s ek­kor a közönség sokkal korább tudja meg a bi­zottmány működésének eredményét, mint a tes­tület, mely e bizottmányt kiküldé vala. Rendkí­vüli dolog mondom, de a bizottmány tagjai azzal védik eljárásukat, hogy a viszonyok is rendkí­vüliek, melyek közt működnek s hogy okvetle­nül szükséges a közönséget értesíteni, ennek vé­leményét, hangulatát kipuhatolni, ámbár a bi­zottmány maga ezt hivatalosan nem teheti. Bren­­tanó urnak gáncsoló szavait tehát hallgatva fo­gadta volna a bizottmány, ha ezek nem tétetnek közzé a félhivatalos lapban. Most, mint mond­ják, a bizottmány hallgatni nem akar és a hír spectaculumot jövendöl. A­mi a dolgot neveze­tessé teszi, az, hogy jellemzi a feszült viszonyt, mely a budget-bizottmány és a finánczministe­­rium közt létezik. tof 1 frt. Benkert Lajos 1 frt. M. 1 frt. Ha­­tala István 30 kr. Balinth Adolf 1 ft. Krakovszky Ferencz 20 kr. Rácz Emilia 50 kr. Bucsinszky 40 kr. Kovács József 1 ft. Barányi András 20 kr. Palya Ágnes 20 kr. Novák Szaniszló 30 kr. Ebrey János 10 kr. Görgey N. 1 ft. Pehacsek Zsófia 40 kr. Keresztesy D. F. 30 kr. Dahlström N. 40 kr. Hucsko 1 ft. Jamniczky N. 3 ft. Sz.-Ferenczrendűek 2 ft. Hanusovsky 20 kr. Kopcsik János 20 kr. Jakaby Mária 30 kr. Sztanko János 20 kr. Gedeon Apolonia 40 kr. Keczer Károly 5 ft. Balás Samu 50 kr. H. P. 30 kr. Kovácsy H. 50 kr. Sch. 1 ft. Zsigmon­dy János 30 kr. Pfeffer 1 ft. Stracke Vincze 50 kr. Eisen­kraut Samu 1 ft. Schmidt Endre 50 kr. Muska Dani 40 kr. Keczery András 1 ft. B. 50 kr. Kossa Lajos 1 ft. Mar­­czinko János 10 kr. Összesen 39 ft. A IV. szám alatti ivén : Gaganecz József 10 ft. Gerbely Mihály 5 ft. Zsarnay Karolina 1 ft. Zabojszky Jeanette 1 ft. Thain Mihály 2 ft. Hruska Mária 50 kr. Czirbusz István 1 ft. Dahlström 2 ft. Sz.­Andrásy 5 ft. Karpenczy 50 kr. Hopacs 30 kr. Balogh Letitia 1 ft. Sá­­rossy Antal 10 kr. Dadey János 10 kr. Asbothy 1 ft. Jóny 2 ft. Gutasy 50 kr. Zsigmondy 10 kr. Binder Samu idősb 10 kr. Tahy Nándor 1 ft. Soltész József 1 ft. Ros­­koványi 1 ft. Cziszarik 50 kr. Hrubant Anna 1 ft. Kovács Amália 50 kr. Vaszilkovits András 20 kr. Kozlovszky Viktor 20 kr. Lichvai János 10 kr. Paczner Mária 10 kr. Szkala Ignácz 40 kr. Schmidt Mária 1 ft. Horner Sarolta 1 ft. Pribis János 20 kr. Réz V. 50 kr. Magotsy Zsuzsan­na 50 kr. Ghylani László 3 ft. Kubinyi Aurel 1 ft. Schle­­ßinger 50 kr. Haad Mihály 20 kr. Kresztianko Jozefa 40 kr. H. Sz. 1 ft. Mittermann János 50 kr. N. N. 1 ft. Sándor Károly 1 ft. Valenth Márton 1 ft. Összesen 53 ft. Az V. szám alatti ivén : Mahr Károly 1 ft. Mako­­viczky 1 ft. Kollmann Frigyes 1 ft. Vanyik 1 ft. Haller Mária 3 ft. Kosch 1 ft. Rosenberg Ignácz 1 ft. Janovits asszonyság 1 ft. Koch János 1 ft. Pap asszonyság 1 ft. Janiga András 10 kr. N. N. 20 kr. N. N. 40 kr. Thror Lajos 1 ft. Lintner 35 kr. Binder 50 kr. Bálint K. 1 ft. Vitalisz 1 ft. Oszvald Dániel 1 ft. B. Tivadar 2 ft Iuan Friderika 1 ft. Furman Nándorné 1 ft. Irányi István 1 ft. N. N. 1 ft. Horner József 1 ft. Spernoga Márton 20 kr. Mochnay Ignácz 50 kr. Vaskó Tamás 20 kr. Jasko J. 1 ft. Pap Kálmán 1 ft. Lillia 1 ft. Csatáry 1 ft. Urban An­tal 1 ft. Grohmann 2 ft. Zsitkovszky 50 kr. N. M. 50 kr. D. R. Duchnovits 1 ft. Paulus Károly 1 ft. Fekete József­­né 16 kr. A. R. 20 kr. Paulicska Ignácz 20 kr. Zatureczky László 1 ft. Keczo László 1 ft. Stok Ede 50 kr. Bornemi­sza Ágostonné 1 ft. Árvay András 40 kr. Révay István 20 kr. Szekelszky György 20 krajczár. Zsembery József 10 kr. Kirchner Elize 10 kr. Janosko Borbála 10 kr. Fabiany Ede 10 kr. Demko János 40 kr. Cserniczky Jó­zsef 10 kr. Vozarik András 1 fr. Mosztriczky özvegy 30 kr. Glatz Samu 30 kr. Danielovics Antal 10 kr. N. N. 50 kr. Orosz József 30 kr Gajdos István 8 kr. Csikovszky József 40 kr. Valko János 30 kr. Szvitszkó Samu 30 kr. Tamásy Károly 20 kr. Glatz Alajos 20 kr. Molitorisz Pál 40 kr. Stanyik Jozefa 40 kr. Rákos András 10 kr. Jurcsik Károly 20 kr. Jaksovszky András 10 kr. Hrak­­csak János 20 kr. Neuvirth József 20 kr. Petrasovits Jó­zsef 20 kr. Tinschmidt József 6 kr. Zsembery György 20 kr. Mateja András 20 kr. Renyak János 10 kr. Vandrak A. 50 kr. Lasovszky Lajos 20 kr. Kozma József 20 kr. Verner D. 20 kr. Dubovay Sándor 10 kr. Berthóty Lajos 3 ft. Feldmann József 10 kr. Groszman 6 kr. Fuhrmann Andor 2 ft. Összesen 54 ft 91 kr. o. é. A VI. sz. alatti ivén: Schlesinger József 1 ft. Spie­­ gel Markus 1 ft. Fridmann Nathan 1 ft. 50 kr. Braunn Hermann 1 ft. Klein Ignácz 2 ft. Adler Leo 4 ft. Rosen­berg Samu 1 ft. Kepstein M. 1 ft. Vinter 1 ft. Adler Reach 1 ft. Elzner M. 1 ft. Holländer József 1 ft 50 kr. Reich Mózses 20 kr. Rosenberg 1 ft. Glück Móricz 50 kr. Reich Lajos 50 kr. Rosenthal Jakab 1 ft. Stern Dá vid 10 kr. Volner Mihály 50 kr. Volner Dávid 30 kr. Fried Móritz 20 kr. Veinmann 20 kr. Pernny 20 krajezár. Bar­­kany Samu 1 forint. Jakobrits 20 krajezár. Zinger A. 20 kr. Betha S. 20 kr. Gutmann Dávid 50 kr. Neumann Ábrahám 60 kr. Roth J. 50 kr. Berger 1 ft. Schatz Dávid 50 kr. Hartmann 25 kr. Alexander 1 ft. Schäffer Hugo 20 kr. Zecsler 1 ft. Verthor 30 kr. Kleinberger 1 ft. Neu­mann 50 kr. Eisner 1 ft. Mihalovits J. 20 kr. Friedmann V. J. 1 ft. Reach Samu 1 ft. Sinaberg 50 kr. Reach Mi hály 40 kr. Horovits 50 kr. Trits H. 1 ft. Glück S. 1 ft. Paczau Moritz 1 ft. Hartmann 1 ft. Bottenstein D. 1 ft. Geiger 1 ft. Deutsch Leopold 1 ft. Holländer S. 1 ft. Hol­länder Leo 5 ft. Reich P. 1 ft. Összesen 49 ft. 25 kr. o- é. A VII. szám alatti ivén: Dunkel Frigyes 30 kr. Miscsisak Mátyás 40 kr. Hajducsek 20 kr. Hveida 40 kr. Lesiiczky 50 kr. Jurasko 20 kr. Kostrabszky 20 kr. Schweda 20 kr. Frankovszky 30 kr. Filyp 30 kr. Plavecz­­ky 10 kr. Pap Ferencz 30 kr. Balczer 10 kr. Sepesy 20 kr. Palkovits 30 kr. Weinmann 10 kr. Fenyus 10 kr. Lil­lia Mária 40 kr. Nádaskay Sándor 30 kr. Rosenberg 40 kr. Ujfalusy Mária 10 kr. Steinhübel Rozália 20 kr. Ku­­novszky 40 kr. Kolbay 20 kr. Lux H. 10 kr. Spesz János 40 kr. Libay 30 kr. Krakovszky Ignácz 50 kr. Manko­­vits 10 kr. Mittermann 30 kr. Galácsik Mária 10 kr. Összesen 8 ft o. o. A Vili. szám alatti ivén: J. v. V. 1 ft. Sülke János 1 ft. Volle Rozália 50 kr. Ivaniczky István 10 kr. Pau­­linczky József 10 kr. Szlavkovszky János 30 kr. Ranyák János 10 kr. Karafa Mátyás 4 kr. Csapkai Ferencz 20 kr. Burchard Mária 10 kr Mihal Augustini 10 kr. Péchy Má­ria 1 ft. Dinis János 10 kr. Zsurilla János 10 kr. Mihalik János 20 kr. Liska János 10 kr. Marko János 7 kr. Her­mann Frid. 10 kr. Magocsy Barbara 10 kr. Teleky János 10 kr. B. S. 50 kr. Karolina 1 fr. Voloszinovits 10 kr. Neufeld Ferencz 10 kr. Bercsik 20 kr. Urbanik 10 kr. Hodosy 20 kr. Prokop Mária 10 kr. Schlezinger 20 kr. B. B. 20 kr. Majoros Barbara 10 kr. Mahovszky Anna 8 kr. Zsukovits András 10 kr. Kobuliczky István 9 kr. Tomkovszky 10 kr. Gyagyovszky András 20 kr. Repaszky Apolonia 10 kr. Buzó István 20 kr. Zabavszky 10 kr. Parilyak János 3 kr. Golovics Anna 11 kr. Sterbinszky András 20 kr. Stifan Mihály 10 kr. Lefkovits 6 kr. Né­­methy István 40 kr. Dudás János 30 kr. Összesen 10 ft. 38 kr. o. é. A IX. szám alatti ivén : Tóth András 30 kr. Pod­­kach András 10 kr. Gall András 10 kr. Bodóczky János 12 kr. Szovinszky József 5 kr. Simkó özvegy 14 kr. Jan­­csusko András 10 kr. Linczt József 6 kr. Merzely György 10 kr. Pradjak János 6 kr. Csanda Mihály 10 kr. Lipja­­necz János 10 kr. Koliba Károly 4 kr. Dadei Ferencz 8 kr. Fallyar Antal 18 kr. Wavrenez György 20 kr. Hand­­zely János 20 kr. Sitár János 10 kr. Mandzicha 7 kr. Kut­­ezora György 20 kr. Hrabtsak József 10 kr. Tuleja András 8 kr. Palcsak Mária 19 kr. Csarnogurszky Ignácz 10 kr. Szabol János 5Ya kr. Hudak József 6 kr. Vaskovits Ferencz 10 kr. Sebesztian János 10 kr. Krutsay Mária 13 kr. Neumann Albert 50 kr. Sandzik János 5 Ye kr. Czirkovits Antal 10 kr. Verbovszky János 10 kr. Márton özvegy 40 kr. Jáno­k János 15 kr. Köhin von Keczer 16 kr. Jahman János 10 kr. Keczer István és­­ neje 2 ft. Krucsay Antal 1 ft. Ohuh János 10 kr. Demko­­ János 10 kr. Greh Zsófia 15 kr. Roman 10 kr. Garjak György 20 kr. Szabolcsak András 10 kr. Grega Mihály 5 kr. Székely 10 kr. Összesen 8 ft 73tya kr. Csismadia ezéh 5 ft. Nyereggyártó ezéh 2 ft. Szíj­gyártó ezéh 2 ft. Kordoványos ezéh 1 ft. Aranyműves ezéh 2 ft. Kalapos ezéh 1 ft. Kovács ezéh 45 kr. Folyó évi febr. hó 21-én rendezett színházi előadás tiszta jöve­delmének fele része 18 ft. 43 kr. — Az eperjesi zene­egy­let által f. évi márt. hó 1-én ren­dezett zene és tánczviga­­lom tiszta jövedelmének fele része 55 ft. 2’/2 kr. o. é. * Bécsben, Írja a „P. H.", f. hó 28-kán kelt össze gr. Szapáry alezredes, ő Felsége hadsegéde, Grünne gróf leányával. A lakadalmas menet oly nagyszerű és pompás volt, minőt Bécsben már rég nem láttak.­­ Derék hazai zeneszerzőnk s karmesterünk, Ké-­­­e­r Bélának Marasztoni által kitünően eltalált arczképe jelent meg, nyomtatva Pollák testvérek által­ kapható minden műárusnál. * Miután az „Ungarische Nachrichten" felelős szer­kesztője Bauszner úr a haditörvényszék által eheti fogságra ítéltetett s a szerkesztést nem folytathatja, a nevezett lap, míg felsőbb helyen ez iránt végleges intézke­dés történnék, egyelőre Glatz Eduárd ideiglenes szer­kesztése alatt jelenik meg. * Tegnapelőtt „Fortunio dalá“-ban Szerdahelyi szerepét csak azért is Tóth Somának adták, mert velünk együtt több lap Benzától akarta látni, s mit ért el vele a szereposztó bizottmány ? azt, hogy a szerep ismét gyöngén volt személyesítve. A komikus 50 éves Fortunio helyett egy köpezes legénykét láttunk, kinek egyénisége oly távol áll e szereptől mint Makó Jeruzsálemtől. A zsémbes, kösz­­vényes Fortunio, kinek visszaemlékezése nőhódításaira és egykori szépségére a legdrastikusabb hatást kell, hogy tegyék, az újabb kezek közt ép úgy elveszett mint Szer­dahelyinél. Azt mondják, Benza nem tud szavalni; annyit mindig tud, a­mennyit e szerep megkíván, sőt az a felfújt arczczal kissé nehézkesen és affectálva kiejtett beszédmo­dor épen tökéletesen illeni fogna e vén roué-nak. * A budai népszínház mellett, mint a „M. S.“ ígéri, csakugyan lesz nyári színkör. Vállalkozó már találkozott s legközelebb felállításához fognak. Ezen nyári színkör a népszínház és alagút közt fog állni és a budai új útról mindennap ingyen előadásban részesítendi a sétálókat, ha véletlenül nyitott lesz, h a fölött pedig kissé sokba kerül. * Irtóztató az a zaj, meglehet tőle sikerülni, mit az alaguton keresztülrobogó s csak azért is robogó kocsik zaja a szegény menekülni nem tudó gyalogosoknak okoz. A testvér fővárosi és pl. t. vidéki fülek ezennel petitiót nyújtanak be a tisztelt alagut-részvénytársulat igazgatósá­gához, méltóztassék indítványozni, s ha indítványozta, életbe is léptetni, hogy az alagút kocsi útját fakoc­kákkal burkolják ki, mert hogy a kocsik kerekére tegyenek kau­­csuk burkot, azt majd 1900-ban sürgethetjük csak. Azután egy füst alatt megint fölmelegítjük abbeli indítványunkat, hogy az alagúti gyalogjárdák karfázattal vagy legalább sűrű czölöpökön nyugvó lánczokkal különöztessenek el a kocsi úttól. Még talán nem történt ugyan, de ha megtörté­nik, késő lesz, hogy egy szilaj állat majd egyszer neki szabadul, s olyan kárt fog tenni az alagút boltjai alá szo­rított gyalogosokban, hogy bizony reszelni fogják az ille­tők, miért hagyták maguknak ezt ötször hi­ába mondatni. * A R­o­t­t-féle nagy ékszerlopás tettesei föl vannak fedezve. F. hó 28-kán az elorzott drágaságok csak kevés­­ hijjával már a városkapitányság kezei közt voltak, s ezen-­ kívül a lopásban részes 6 egyén is — 3 férfi és 3 nő már letartóztatva várja a bür­fenyitó eljárást. A dolog nyomába így jöttek. F. hó 25. tehát épen egy hóval az elkövetett lopás után Gabriel szerint a téri aranymives boltjába egy ismeretlen férfi jött, ki mintegy 10 darab arany értékű nyers aranyat akart neki eladni. Az aranymives gyanus­­kodott és az eladó neve és lakása után tudakozódott. Ez Ruhwald Jakabnak adta ki magát, azonban minden lélek­jelenléte mellett is megszeppent, az eladásra kínált aranyat menten ott hagyta és maga kereket oldott. Az aranymi­ves nem késett jelentést tenni a városkapitányságnál. Más­nap ugyanezen egyén a Vízivárosban Gretschl aranymives­­hez jött s annak kínált különféle ékszereket. Itt elfogták és a pesti városkapitányságnak adatott át. Most már kiderült, hogy az egy hírhedt tolvaj, Kreutzer János nevű, ki 1852-ben a komáromi fegyenczek közöl bocsáttatott el, s tolvajságért azóta is párszor bűnhődött. Vasárnap a vá­roskapitányság másik czinkostársának is nyomába jött, ki senki más, mint a károsított aranyművesnek foltozó sza­bója. Mind a kettőnek lakásán találtak ékszereket a Rott­­féle ellopott drágaságokból, de a legtöbb egy gyufagyári napszámosnál volt elrejtve az a­utczában. A nyomozók sajátszerűnek mondják azon látványt, mint feküdtek itt a ragyogó gyémántos karpereczek és diadémok ócska vas­­eszközök és piszkos rongyok közt. * A lánczhíd-társulat a budai rudas fürdő bérlőjé­nek folyamodványa folytán a rudasfü­rdőnél felállított hidvámszedő ízléstelen bódék helyett az uszodák mintája szerint talpakra helyezve a Dunán díszes, váróteremmel ellátott pénztárt építtet Clark Ádám terve szerint, mely egyszersmind kellemetlen időjárás alkalmával menhelyet nyujtani az átkelő közönségnek. * Tegnapelőtt estre egy piperésen öltözött nő a lánczhíd karzatáról a Duna hullámai közé vetette magát. Ruhájáról nem látszott, hogy éhezett volna, s piperéje valami nagy lelki bút se engedett gyanítani. * Egy udvarló, mely 50 ftba kerül. Egy a miveit osztályhoz tartozó (?) pesti emberről beszélik, hogy az utczán szemtelenül kezdett udvarolni egy delnőnek, a ki férje karján ment haza. A bíróság 50 ft birságra s két heti ülésre büntette az udvarlót, hogy hő vére kissé lehűljön. * Békés megyéből Írják a „M.S.“-nak : Ápr. 22-kén, több megyebeli Körös-Ladányba menvén, a helységen kívül megállapodtak és sötét estve lévén az idő, fáklyát gyújt­va, a csakhamar hozzájok csatlakozott nagy számú lakos­ság és zene kíséretében, a Körös jobb partján levő ligeten át a balparton álló Wenkheim kastély elébe kerültek, s ott a kompon a kastély udvarára átszállittatván, a zene hangjai, a fölharsogó éljenek és fáklyavilágra megjelent báró Wenk­heim Bélát —, ki a mondott napon épen névestéjét ülő, Szathmári Károly által tartott beszédben melegen üdvözöl­ték. A báró ura válaszbeszédben tanúsított rokonszenvért,a kedves meglepetésért köszönetet mondott, a hazára és nem­zetre pedig Isten áldását kérte. * A győr-pápa-keszthelyi vasút ügye nagy részvét­tel találkozik. Az előleges munkálatokra megkivántató 30,000 ft. helyett már 40 ezer van aláírva, s remélhető, hogy a május 7-kén tartandó választmányi ülésig a vidék­ről beérkezendő aláírási ívek azt 50 ezerre fogják kiegé­szíteni. Az újabb aláírók közt Győr városa 40 ezer és a ft. csornai prépost 1000 fttal van bejegyezve. * Londonba igyekvő hazánkfiai ne siessenek na­gyon, a világtárlat május elején okvetlenül meg fog ugyan nyittatni, de a magyarországi küldeményeknek akkorra az idő rövidsége miatt még csak legfeljebb kétharmada lesz kipakolva és kiállítva. A becsületböntetések eltörléséről. Az országbírói szabványoknak a büntetőjogra vo­natkozó III. részében azt mondja a végső pont, miként az osztrák büntetőtörvény hatálybanléte alatt elköve­tett bűntények és kihágások is a magyar eljárás sze­rint ítélendők el, mert ezek enyhébbek amazoknál. (Kü­lönben hasonló rendelet kísérte az osztrák codex beho­zatalát is, mit méltányosan meg illik említnünk.) De igénytelen nézetem szerint szükség van még a bevégzett tények, az elítélt, sőt a büntetést kiállott személyek tekintetében is a nu. Curia közbelépésére, hogy a német codex czikkei szerint hozott ítéletek utó­lagos következései megsemmisittessenek, mert itt a ,ca­sus nocet domino­ helytelenül volna alkalmazva, s azon szerencsétlen magyar állampolgárok, kiknek kihágá­saik vagy bűntényeik épen az osztrák törvény érvénye idejére estek, csak azért, mert ítéleteik már kimondat­tak, nemcsak tűrjék a súlyosabb büntetést, (minthogy ezen már nem lehet változtatni) mint azon felek, kik a magyar törvény visszaállittatása után ítéltettek el eny­hébben,­­ hanem még szenvedjék az örökös megbé­­lyegeztetés gyalázatát is, mi a német paragrafusokhoz ragasztva van, de melyekről a magyar törvény csak kivételesen emlékezik : ez több volna mint igazta­­lanság. Egy jogerejűvé vált ítéleten változtatni, azt utó­lagos következéseitől megfosztani, minden országban a fejedelmi jogok közé tartozik — kegyelem útján, — de a mint — hol vádló nincs, biró sincs, úgy folyamo­dás nem létében nem várhatni engedményt; a minden egyes elitélve volt alattvalók folyamodásától pe­dig el kellvén tekinteni, mert roppant tömegek összehalmozását okozná, s mégis sok tudatlanra a jótékonyság ki nem terjedne; nem marad más hátra, mint a nagyméltó kúriától reménylenünk, hogy testületileg járul ő Felsége elé, miként kegye­lem útján az osztrák büntető-ítéletek becsületrabló következéseit mindazon eseteknél, hol azt a magyar büntetőjog mellőzi, vagy helyesebben: generatim min­det, utólagosan elengedni és megsemmisíteni kegyesked­jék, mint ez a Zsedényi, Máday sat. ügyben 1860-ban történt volt. Nem tartom pedig kielégítő expediensnek az ig­­norálást, mely szerint a mi codexünkben, recitus gya­korlatunkban, elő nem forduló eféle appendixeket nem­­létezőkül tekintsük; nem pedig annál kevésbé, mert nálunk is létezik becsületbüntetés; főkép azonban el kell kerülnünk azt, nehogy idővel az egyes esetek bíró elé hozassanak, váljon szavazatképes vagy hivatalra, tanítóságra sat. alkalmazható-e valaki, kire a drákói osztrák törvény rásütötte az összállam elleni ingerlés, vagy hivatalnoki tekintély megsértésének ítéletét. Ezen túlzások ellen az országbírói értekezlet szabályai III. részének előszavában kikelt, azért az eddigi áldo­zatok rehabilitátiója következetes szükség, mert lám mai napság a katonai kivételes törvények ugyanazon esetek fölött amaz utókövetkezések nélkül ítélnek. Tudjuk, hogy a becsületbüntetés nyugoton mint külön s időszaki büntetés járatos, s jelesül a polgári diszjogok hét — hó — vagy évszámrai elvesztését szabja; mig nálunk az 1848 . V. t. ez. 2. §-a s a XXIII. t. sz. 6. § a bevezetéséből („választó, a nőket kivéve, mindazon legalább 20, illetőleg 24 éves bennszülött vagy honosított lakos, ki sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem elkövetett hűségtelenség, csem­pészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fe­nyíték alatt nincs, stb.)arra lehetne következ­tetnünk, hogy a kiállott büntetés után ezek is szavazati jogaikba visszalépnek s ezen t. czikkek o-ik s illetőleg 20-ik §-ai értelmében választhatók is lesznek , ellenben az osztrák codex 26-ik § a alá a múlt 7 év alatt rántat­­tak polgári élőhalottakká lőnek, s a 225. §., mely a bűnöket, és az 528. §., mely a kihágásokat a büntetés által leróva állítja, csak illustriusok, mert bár az ebbeli szemrehányást magánosok részéről a 497. §. mint ki­hágást parancsolja büntetni, de hivatalosan az illetet­tek külön javatolják. A magyar törvény a hűtlenségre amissionem ca­pitis et bonorum súlyát szabja, de a nemesség vesztése még nem subintelligitur, a­míg az osztrák 27. §. ezt a szigorú börtönre elítélteknél függeléknek hozta be, ha­bár külön kell is azt az ítéletben megemlíteni. Ezen §. a.) pontja engedélyezi ugyan, hogy a már élő gyerme­keket e büntetés nem éri, de ebből az következik, mi­ként az utóbb születendőket igen. Tessék e családi zűr! Kár volt a chinai modort nem patentálni, mely a nemes­séget visszafelé terjeszti a meghalt ősökre. Becstelenségben elmarasztalták hajdan a felség­sértőt, hanem a csaláson ért gyám büntetése ez a két­szeres kártérítésen fölül, tehát feltűnőleg kivételes és nem más elmarasztalás következése. Hasonló büntetés az ügyvédi nyelvkötés, de ez sem oly széles, hogy még iparengedélyre is képtelenné tegye a sújtottat, mint az osztrák törvény minden el­ítéltet. Ellenben 1840 ben ugyancsak keményen hozták be a becsület­büntetést: nevezetesen a csődtörvény (XXII) 128. § a nemcsak a hamis, de a vétkes gon­datlanságból bukottakat úgy váltók kiadásától és ke­

Next