Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1862-06-03 / 127. szám

Második évi folyam. 127. szám — 1862. szerkesztő-hivatal: Bar­tók-tere 7. a* *. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok­ tere 7 szám, földszint. Vidéken bérment.­s levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészávre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Kedd Junius 3. Előfizetési árak austriai értékben. ElőfizetHetni „SÜRGÖNY“ június — septemberi 4 havi folyamata 5 forint 50 krajczárral. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi ruáj. 1- föl kelt legfelsőbb cabineti iratával lipovnoki Lipov­­ni­cz­ky Vilmost, saját kamarását, s a magyar kir. hétszemélyes tábla közbiráját s tanácselnökét valósá­gos titkos tanácsosi méltósággal, díjelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. MÉMHIVATAIJON KÉSZ. Tájéko­z­­á­s. Bécsben ismét nagy feszültséggel néztek az uj con­­cordatumi viták elé, melyek ma voltak folytatandók, an­nál inkább pedig, mert ez alkalommal egyszersmind a kormány nyilatkozatát is várák ez ügyben. Hogy mily szellemű leend az, gyanítható ugyan a „D. Z.“nak már ismertetett czikkéből. Ámde a kíváncsiság azon, egy pár bécsi lap által hozott hírre vonatkozik, miszerint az austriai kormány s a szent­szék közt a concordatum revisiója iránt megindított tárgyalások máris oly ered­ményhez vezettek, mely a bécsi követi házban nyilvá­nult nézeteknek megfelelne, s mely a birodalmi ta­nácscsal még a jelen ülésszak alatt közöltetni fogna. A „Botschafter“ épen állítja, hogy a módosításokat tartalmazó pót­egyezmény Rómából már Bécsbe elkü­r­­detett. Ámde másrészt nagyon kételkednek ezen tudó­sítások valódiságában, s épen ezért néznek oly nagy feszültséggel a kormányi nyilatkozat elé, melyből le­­hetlen, hogy e tárgyalások menetére vonatkozólag is valami ki ne derüljön. Mi a római ügyet különben illeti, ma ismét a vi­lági hatalom ellenei mosolyognak. Lavarette visszatér Rómába; ez erre vonatkozólag a nap eseménye ; nem tér ugyan azért vissza, hogy — mint sokan hivék, a status quónak rögtön véget vessen , hanem — mint a „Const.“ mondja, hogy a pápa biztonságát eszkö­zölje s Olaszország legitim érdekeivel kiengesztelje. Ezen nehéz és kényes küldetés megoldására mennyi idő van neki, s illetőleg a római kormánynak hagyva, nem tudatik , csak annyit mond a „Const.“ hogy „azok, kik rögtöni megoldást várnak, és úgy fognak csalód­ni, mint azok, kik a régire való lehetetlen visszatérést hirdetik“. E szerint végre is azon irány felé hatolt a győzelem, mely a megoldást az olaszok javára kö­zelebb hozza, habár Róma teljes odahagyatására a császár még most nem gondol. Ezen ügy a párisi miniszertanácsban közelebb tanácskozás tárgya volt ugyan, mely alkalommal, két erélyes szózat kivételé­vel, az összes ministerek a­ franczia csapatok visszahi­vatása mellett voltak, ámde a vitát a császár azon nyi­latkozattal zárá be, hogy „egyelőre“ a status quón nem szándéka változtatni. Ezen egyelőre mindenesetre je­lentős . Egyébiránt annyi változást a „Moniteur“ mégis jelent, hogy egy hadosztály fog Rómában maradni. Ha a „Monarchia nat.“nak, mely pedig félhiva­talos lapnak állíttatik, egy czikkéből következtethet­ni, úgy az olasz kormány még többel is volt biztatva. Ezen lap egyenesen kívánja a római megszállás meg­szüntetését, hivatkozván az olasz kormány ereje és erélyének legújabban nyújtott bizonyságaira , továb­bá azon lelkesedett fogadtatásra, melyre Victor Ema­nuel Nápolyban talált; minek folytán követeli Olasz­ország számára azon jogot, közvetlenül intézhetni el a pápával, s minden idegen beavatkozás nélkül a római kérdés megoldását. Méltán megjegyzik, hogy ha e lap csakugyan félhivatalos, úgy — legdurvább ta­pintatlanságot nem tehetvén föl — azt kell hinni, mi­szerint tudomása volt arról, hogy a megoldás nemcsak közel van, hanem egyszersmind meg is felel az általa kegyelt érdekeknek. E szerint, ha e lap nyilatkozata csakugyan sugallt, úgy föltehető, mint fölebb mondók, hogy az olasz kormány csakugyan többel volt biztat­va, mint a­mi most megadatik. Állítják, hogy a császár egy szándékba vett római demonstratiónak netaláni hatásától tartott. Ez római hírek szerint abból állna, hogy a sz. atya ünnepé­lyes jelenettel szándékoznék Rómát odahagyni, és pe­dig kísértetve az összes jelenlevő bíbornokok és püs­pököktől, gyalog és zsoltárt énekelve egész Civita­vecchiáig, hol hajóra szállna, hogy Spanyolországba evezzen. Állítják, hogy, mint mondók, a császár ezen megindító jelenet hatásától tartott, s ezért határozá el magában a status quónak meghosszabbítását Rómában. Egyébiránt ennek más, valószínűbb oka is lehet. Minden arra mutat k­­i, hogy a franczia kormány most jobban van a mexikói mint az olasz ügyekkel elfoglalva. A harag Spanyolország ellen Párisban roppant nagy, s a zivatar, mint mondják, előbb-utóbb ki fog törni. Előrejáró villámlásokat már is láthatni. Ilyen Thou­­venelnek egy jegyzéke az angol és spanyol kormá­nyokhoz, melyben saját magaviseletét igazolni igyek­­szik, s különösen Spanyolország eljárását erős bírálat­nak veti alá. Spanyolország azonban úgy látszik, szintén azon van, hogy Francziaország haragját némi­leg csillapítsa; ezt mutatná Prim tlek visszahivatása iránti intézkedése, mely az „Ind. beige“ szerint csak ugyan valósul. TÁRCZA. Napi újdonságok. * c. A m. k. helytartótanács a Pest városa részéről megszabott iparüzleti engedély dijakat elvben helybenhagyta és ezeknek szabályzata az illető felsőbb he­lyen a napokban fog bekövetkezni. * c. A pesti várostanács indítványára a m. kir. helytartótanács Krajcsik Ferencz urat tiszteletbeli alügyésznek nevezte ki. Hallomás szerint a városi törvény­kezési személyzetnek három tanácsnokkal, 3 alügyészszel és 2 aljegyzővek­ szaporítása indítványoztatott. * A városhatóság végre erélyesen meg akarja gátolni, hogy a közönség ünnep- és vasárnapokon az om­­nibusok kerekeibe ne kapaszkodjék, s e czélból hajdúkat állít föl az illető kocsi-állomásokon. Szinte látjuk, mily mu­latságos futkozás lesz ez. A közönség a robogó kocsik utánra­ hajdúk a közönség után. A mulatság a nézők szá­mára mindenesetre szaporodni fog, hanem a visszaélésnek alig lesz eleje véve. Vájjon nem volna-e czélszerűbb, a mi „számozott jegy rendszabályunkat elfogadni. Minden fel­ülni akaró jegyet kap bizonyos sorszámmal, azután min­denki azon rendben ül fel, a­mint jegyét vásárolta. Az ököljog megszűnik, s. „qui prior"tempore (vagy numero) potior jure“ — szabályosabb helyzet és biztosabb ered­mény álland be. * A pe­s­­i vízvezetésre következő urak já­rultak újra 25—25 ttjával: Wechselman J., Muttyánszky István, Schneider Jó­zsef, Fischer F. L., Hartl József gyógyszerész, Beer Zsig­­mond, Heidlberg Lipót W., Blasz Mór, Fä­ndrich Simon, Musitzky Jakab, Möster József, ifj. Haáder György, Cséry Lajos, Lampel Róbert, Höffler F., Schwoboda Jó­zsef, Thurn János, Prokisch János, Lustig József, Fabesch Márton, Karpf Ignácz, Kazertz József, Hoffmann József, Brem Ferencz, Ivanovits Alajos és Leitgeb János. Össze­sen 650 ftát. * A budai népszinház­ megnyitási évnapja ünnepén sept. 14 kén Állaga egy második operette­jét fogják elő­adni : „Múlt, jelen, jövő“ czímmel Másnap, mint a „M. S.“ értesül, a nemz. színház szavaló művészei és művész­női drámai előadást rendeznek ugyanott. 16 kán veszik kezdetüket a drámai és népszínműi jutalmakra elfogadott művek előadásai. A fentebbin kívül még két operetté­re készülnek : „Dalidóban“ s „A féltékeny háziúr “ — Pün­kösd másodnapján Kempelen Győzőtől „A furfangos tót legény“ czimü népszínmű fog előadódni. * A városház épülete csakugyan egy harmadik eme­lettel fog nagyobbittazni, s e tervhez a ma. kir. helytartó­­tanács már egyezését is adta. * A­z idei lóversenyek elseje holnapután (5-kén), a második 7 kén s a harmadik pünkösdhétfőn 9 kén tartatik meg. * A pesti kereskedelmi bank közgyű­­lése f. hó 14-kén fog megtartatni. * Mint Pozsonból jelentik, L­i­s­z­n­y­a­i Kálmán ke­­resztülutaztában múlt szombaton ott is rendezett dal- és szavalati estélyt, mely czélra Hermann német színigazga­tó neki a városi redout-termet ingyen engedte át. Hermann úr is megérdemel kedélyes költőnktől egy kis versezetet testvériességi kézszorításul. * Mint az „Ung. Nachrichten“ hírei közt olvassuk, dr. Wahler Gotthard vezetése alatt egy n­émet férfi dalár­da van keletkezőben. Mint hallatszik, felsőbb helyről már az engedély is megadatott reá. * A Luczenbacher testvérek egy új utas­szállító gőz­hajót építtettek Florisdorfban Bécs mellett, 100 lóerőre, — építője Ruston. Ez új hajó most érkezett meg ide és Pest s Mohács közt fogja naponkénti járatait folytatni. Kiállítása igen díszes és kényelmes. A hálóterem amerikai rendszerre van készítve, egy nagy elegáns hálószobával hölgyek számára és 5 külön fülkével. E jármű a dunaiak közt a leggyorsabbak egyike s Honchard kapitány fog rajta vezénykedni. * Uj gyógymódja a tüdövésznek. A ,,Sz. Hir­­adóban“ a következő érdekes közlést olvassuk : Az emberi nem egyharmada tüdövész következtében hal el. Év­ezredek óta hány lángész s búvár keres, kisért, talál és skalmaz gyógyszert ezen](irtó )betegség ellen; de igen gyakran — fájdalom­­ — eredmény nélkül, mert hisz a tüdőhöz nem lehet gyógyszerrel hozzáférkőzni 1­8 ime valahára szerkesztetett oly gépecske, mely lehetségessé teszi, a gyógyszerekkel közvetlen a tüdőre hatni. Általa t. i. folyó állapotban levő szerek porrá zuzatnak, úgy hogy a folyadék porjelleggé változtatik át. A beteg, a készítmény előtt állva s közönségesen lélekzve, a gyógy­szert közvetlen tüdejébe szívja. Ezen készítményt feltalá­lója, Sales-Girons párisi orvos „pulverisateur des medica­ments liquid“ nek nevezte el. A párisi tudós társaság kimondta, hogy e találmánytól, mely az észszerű gyógyí­tásnak tökéletesen megfelel, sokat, nagyon sokat remél a tüdőbetegségek gyógyításában. A bécsi orvosi kar néhány hét előtt szintén elismerőleg és biztatólag nyilatkozott ez új gyógymód felöl, és máris számos szép eredmény koszo­­rúzza a fiatal orvos, dr. Fieber fáradozását, ki annak használatát Bécsben — a tüdővész székvárosában — megkezdte. Magyarországban városunk az első, hol ezen sokat ígérő gyógymóddal kísérletek léteznek dr. Kraus Vilmos által. Nála láttuk és magyaráztattuk meg magunk­nak a pulverisateur szervezetét és működését. Néhány tüdővészben sinlődő beteg már igénybe is veszi ezen új találmány alkalmazását. * Kertész Tódor nür­nbergi és díszműáruk rak­tárát a színháztéri négyszög palotában, nem mi ajánljuk csupán, ajánlják azt a gazdag választék , a jó ízlés és a szolid árak, melyek ott­honosak. A fővárosiak körül­­belől már nagyrészt tapasztalásból tudják ezt, s azért je­len sorainkkal leginkább a vidéki vásárló közönséget kí­vánjuk figyelmeztetni. Már maga a raktár megtekintése is megérdemli a látogatást,­­ és szíves, udvarias fogadtatás­ról mindenkit biztosíthatunk, valamint arról is, hogy alig fog valaki a puszta nézéssel beelégedni. „L’appetite vient en mangeant.“ Hogy e raktár nem csupán holt tömeg, mint sok más, hanem hogy azt eleven rendezői lélek moz­gatja, arról tanúságot tesz azon körülmény is, hogy föl­szerelésében az időre és a különböző alkalmakra mindig tekintettel van, így például most a lóverseny napjai köze­ledvén, alig lehet valahol oly nagy választékban kapni a sport körébe tartozó tárgyakat mint itt, a lovagsar­­kantyutól elkezdve a legtökéletesebb angol nyeregszer­számig, — ezenkívül gondoskodva van itt ruganyos eső a köpenyekről, a versenytérre való messzelátókról stb. Ha­­sonlókép a most időszerű fürdő- és utazó­szerek, nyári lakáshoz szükséges készületek minden ágában is fel van szerelve. Ez a titka és mestersége egy jó kereske­désnek, s oly reclame, melyért senkinek sem kell pirulni. * Tegnap d. u. 3 órakor azon szomorú hir érkezett a szomszéd Soroksárról, hogy ott iszonyú tűzvész pusztít. Ez ezt már maga az a körülmény is gyanítani en­gedi, hogy a délkeleti szél a pernyét egészen szerkesztő­ségünk udvarára (a ferencziek terén) hordta. Pestről is több rendbeli tűzfecskendővel siettek ki az égés színhelyére. A tűz még esti h 16 órakor is tartott, bővebb részleteket tehát a sajnos szerencsétlenségről csak holnap adhatunk. * Az árvamegyei Sárkő helységben egy paraszt­­lakodalom alkalmával egy legény pajkosságból pisztoly­nál egy ház szalmafedelébe lőtt, mitől az meggyuladván, csakhamar 42 ház hamvadt el. Két gyermek is az égés áldozata jön. * Tegnapelőtt egy 18 éves leány, ki az aldunasoron egy talpról fejét mosta, a vizbe bukott és nyom nélkül eltűnt. * M. hó 30-án Magyar Óvárott K-nyi, pesti szüle­tésű gyakornok a gazdasági intézetben, agyonlőtte magát.­­Borzasztó tettének okául hátrahagyott levelében egyedül életuntságot vallott. Mondják, hogy ezen levelében tiltako­zik azon keletkezhető vélemény ellen, mintha gyávaság vagy szerelem lenne öngyilkosságának indoka, s előre is kijelenti, hogy szivarral szájában, szemcsiptetővel szemén, és tükör előtt fogja komoly elhatározását valósítni. * Fölkérettünk a következő köszönő sorok beigtatá­­­sára: „Nyilvános hála. Helységünk népiskolájának teteje helyreigazítást igényelvén, alólk­ottak megszokott régi fiúi bizalommal fordultunk egykori m. földesurasá­­gunkhoz, t. i. az esztergomi érsekséghez, s hálatelt szív­vel hozzuk köztudomásra, hogy távol levő kegyes jó atyánk főpásztorunk­­ eminentiája nevében javainak főkormány­­zója, asgos Forster János ur által meghallgattatván, ne­­vezetes mennyiségű anyaggal vigasztaltattunk meg, miért fiúi köszönetünket leróni szent kötelességünknek ismerjük. Kelt Kürthön, máj. 31. 1862. Kürth helység elöljárói.“ 1 „A magyar nemzeti politika helyes iránya.“ II A nagy figyelmet érdemlő „b g i 111 e v é 1“ után lássuk a szellemdus szerzőnek felfogását, a jelen helyzet­ről s a teendőkről, mik abból kivezessenek, vagyis: lássuk magyar nemzeti politikáját, melynek egyedül helyes irá­nyáról hogy mily mélyen van meggyőződve, mutatja bevezetésének ezen férfias határozottságú tétele : „Mi kíméletesek leszünk dolgok és személyek iránt, de azért az igazságot szembesítendjük a hazugsággal,­­ mert azt nem engedhetjük meg, hogy a hazugságra mint alapra építtessék Magyarország függetlensége, szabadsága és nemzetisége, melyek ez esetben nem volnának egyebek mint rövid ideig tartó ámítások.“ E czélból szerző higgadt és komoly politikai discussiót igyekszik előidézni, melyet sajnálattal nélkülöz ek­­korig. Legnagyobb sajnálattal látja, mint következő, „A napi sajtó s jelen helyzetünk“ cz. fedezetében mond­ja, a „Pesti Napló“ hallgatását, melyet nem lát eléggé indokolva a jelen kivételes helyzet által, mert valóban oly kérdésről, mint melynek megoldása pártállásánál fogva épen a „P. N.“ föladata volna, t. i. a.4. ki.par­­lamentaris centralisatió összeférhetéséről a megyei önkormányzattal, bátran lehetne értekezni, ha a fölállí­tott tétel bebizonyítása általában lehetséges volna. Mindamellett szerző épen a „P. N.“ azon czikkéből, melyben a vitatkozásnak jelen időbeni lehetlenségét nyilvánítja, véve az alkalmat és indokot jelen felszóla­lására, mert ugyan­ e czikkben álltak egyszersmind a következő, mint mondja, arany szavak : „Azok, kik az országgyűlés nézetében nem osztoznak, pártkötelessé­get teljesítenek, vagy lelkiismeretüket nyugtathatják meg, ha indítványoznak, ha terveket készítenek, s ha a meghamisítottnak vélt közvélemény helyett a szerin­tük igazra hivatkoznak. Más országokban is ez a szo­kás“. E szavaktól indíttatva s áthatva érzé magát szerző késztetve, nézeteit egy összefüggő politikai gon­dolat alakjában a hazai közönséggel megismertetni, kimutatni igyekezvén, hogy a „Napló s vele a hazai sajtónak legnagyobb része ép úgy, mint az országgyű­lés is, az ország valódi közvéleményét félreismerék“. Ezen hiedelem jogosultságát szerző az 1848-ks ország­­gyűlés példájából is meríti; ha akkor lehetséges volt, hogy — mint b. Kemény „Forradalom után“ ez, munkájá­ban monda, egy ember, képezte a közvéleményt, mely el­len kikelni senki sem bátorkodott, úgy miért ne lehe­tett volna lehetséges, hogy a pesti múlt országgyűlé­sen kifejlett s az országban is annak mutatkozó törek­vés nem volt szükségkép a valódi közvélemény, a­me­lyet azonban széles e hazában szintén úgy, mint 48-ban, annak kellett tekintenünk?! Szerző annál in­kább érzé magát késztetve a „P. N.“ fölebbi tétele ál­tal a felszólalásra, mert épen a „P. N.“ által hallga­tással mellőzött kérdést: „48-ki parlamentaris centra­­lisatio vagy pedig az ősi magyar önkormányzás­é?“ látja az eldöntendő kérdések legelsejének; s ezért, mi­dőn a magyar nemzeti politika helyes iránya fölött a vitát megindítja, számít reá, hogy ha már a politikai lapok nem vennének is részt a vitában, legalább „az elvbarátok szétnézendnek, hogy megismerjék egymást, s hogy a fogalmak tisztulván, vállvetve fognak egy­máshoz simulni a rokonérzelműek — vagy pedig ha­tározottan egymástól elválni.“ Mert a dolgok többé igy nem maradhatnak. A passivitás jelenleg nem sikeres politika, ezt mutogatja szerző Ill­ik fejezetében s okoskodásai sokkal életbevágóbbak, minthogy e feje­zetet egész terjedelmében megismertetni ne kivánnak. E fejezet igy szól: „Az idő halad, s a gondolkodni szerető honfiakat hazánk jövője felett naponta növekedő komoly aggo­dalmak busítják. S ez aggodalom nem üres, mert a magyar régi ellenei mellett újak is sorakozni kezdenek. Ma már nem csak az ős­magyar alkotmány, de az ennél drágább nemzetiség is veszélyben forog. E vész nagyságát, fájdalom, az idők szelleme még inkább fokozza, a mennyiben ennek követelmé­nyeként a dolgok egy oly­an rende terveztetik Magyar­­országra erőszakoltatni, mely egyrészről nyolczszá­­zados alkotmányunkat fogná alapjaiból kidönteni, — másrészről p­edig Hontalanná tenné a magyart saját hazája,nagy részében. És e veszély fenáll mind a két irányban, mert megvan a törekvés ezt előidézni. E törekvést kicsinyíteni vagy tagadni csak azok fogják, kik semmibe sem veszik a már nem csak kí­vülről, de sőt belül is felmerülő symptomákat, kik félre­ismerik az idők szellemének hatását, kik túlbecsülik önerejöket, s hiú, habár jóhiszemű képzeletükben, a lé­tező helyzetet olyannak látják, milyennek azt hónuk iránti szeretetükben lenni óhajtanák. Mindez azonban másként van. Int az idő, az or­szág helyzetét komoly birálat alá venni, s becsületes alkura lépni a körülményekkel, melyeknek kézzelfog­ható és szemmel látható horderejét félreismerni önámi­­tás volna. A közállapot ily helyzetében, s ott, hol elleneink az idők és viszonyok szövetségében a legnagyobb te­vékenységet fejtik ki; ott, ha csak gyáván elveszni nem akarunk, hallgatni s türelemmel várni többé nem lehet, nem szabad. A semleges tétlenség a dolgok menetét a politi­kában csak akkor és ott képes megakasztani, vagy­­ legalább feltartóztatni, ha és hol a kitűzött irány egy- l­aránt sújt, s ennek következése egyaránt hat. Innen van, hogy a lefolyt gyászemlékű évtizedben a hazánk­ban követett eljárás, vagy­is a nemzeti tétlenség volt a leghelyesebb politika, de csak azért, mert azon sze­rencsétlen korszakban a győztes hatalom, győzelmei pillanatnyi sikerében elbizakodva, kíméletlenül sújtott bűnöst és ártatlant egyaránt; s akkor a barát és ellen­ség ugyanazon bánásmódban részesittetett, s ép az vala a hűség jutalma ott, mi itt büntetésül osztatott, t. i. az ős alkotmány elkobzása, s a nemzetiségek kíméletlen megsemmisítésére irányzott bűnös törekvés. Ámde a nevezetes October 20-ka óta a dolgok tetemesen változtak. Nem csak Magyarország, de az egész osztrák birodalom alkotmányossága proclamál­­va, s a nemzetiségi jogok és igények elismerve vannak.­­ S habár az ős­magyar alkotmány csak megbénít­va került is ki a jobb sugallat ösztönéből, de az elv mégis diadalt ült. Mint fogják Austria népei új alkotmányukat ki­fejteni , mily buzgalommal, s ügyességgel fogja Ma­gyarország alkotmányos építményének hiányzó rész­leteit összekeresgetni, s azokat a változott igények ál­landóságát és czélszerűségét biztosító rendszerhez al­kalmazni , s mily eredményhez fog mindez itt és ott vezetni ? az ezer és egy okoktól és eshetőségektől le­het ugyan feltételes, de annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha Magyarország, vagy­is inkább a magyar nem­zet keresztbe rakott kezekkel csak tétlen nézője ma­rad a körü­lte, s közelében vivott szellemi küzdelmek­nek, — ezentúl is olcsó hazafiságból — melyet mi in­kább politikai indolentiának , mint bölcseségnek mon­danánk — azon illusióban fogja magát ringatni, hogy „mi várhatunk“; ezen fátumszerű esetben lehet ugyan, hogy megsegíthet a magyarok Istene, de mi ekkor is azt fogjuk mondani, hogy e segélyt meg nem érdem­­lettük. A gép forgó kerekeit a tétlen bámészok — ha számuk millió is — nem fogják megállítani soha; s ez így van a politikában is, midőn egyszer a szellemi harct nemcsak megindítva, de felszerelve, sőt ügyesen ren­dezve is van. És e harcz folyamatba tétetett kelet s nyugatról, dél és éjszakról; sőt azt is állítják, hogy a harczi tá­rogatóba felülről futnak. Hogy e törekvések végczélja különböző lehet, azt nem csak megengedjük, sőt tökéletesen el is hiszszük, de másrészt egy pillanatig sem tudnánk kétkedni a felett is , hogy mindezen külön czélú törekvések min­denek előtt ellenünk intéztetnék, azért, hogy sikerük lehessen. Lehet-e , tanácsos-e ily közös törekvések elle­nében szemet hunyni ? avagy elegendő-e, nagy zajt ütni oly remények gerjesztése által, melyekben sem azok nem hihetnek komolyan , kik azokat szórják;­­— sem azok, kik részére kilátásba helyeztetnek ? Az emberek most practicusabbak, mint voltak ez­előtt, s a nép emberek összegéből áll. S legyenek az illető hazafiak meggyőződve, hogy valamint a külön ajkú nemzetiségek —­agy általában a nép illető osz­tálya, az eloszlatott országgyűlés végperczeiben hozott s ezek és azok megnyugtatására irányzott kedvező határo­zásokat már rég elfeledte ! Sőt mi azt hisszük, hogy az efféle rögtönzött eljárásnak és ellenkezők szoktak lenni következményei, mint milyekre számítva volt; s a mondott esetben könnyen megeshetnék , hogy e rögtönzött határozatoknak azok veszik hasznát, a kikre ezzel ráijeszteni akartunk. Az 1848-iki országgyűlés a jobbágyokat felsza­­badítá. Az indítvány az országgyűlés termeiből került ki, melyekben akkor csak a kiváltságos osztály fog­lalt helyet; és ki hallotta e nagy hazában valaha , hogy a volt jobbágyok e jótéteményt az „U r­a­k n­a­k“­­ tulajdonítanák ? A „Császár“— hangzik mindenfelé, vajmi kevés kivétellel, — s ebben nagy tanulság rejlik ! De visszatérve a múlt országgyűlés utolsó nap tett nyilatkozataira, s nem is szólva Horvátországról, kérdjük : kiengesztelte e ezen országgyűlési határozat a szerbeket és oláhokat? megnyugtatta-e a tót atya­fiakat?

Next