Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1862-06-03 / 127. szám
Második évi folyam. 127. szám — 1862. szerkesztő-hivatal: Bartók-tere 7. a* *. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7 szám, földszint. Vidéken bérment.s levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészávre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Kedd Junius 3. Előfizetési árak austriai értékben. ElőfizetHetni „SÜRGÖNY“ június — septemberi 4 havi folyamata 5 forint 50 krajczárral. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi ruáj. 1- föl kelt legfelsőbb cabineti iratával lipovnoki Lipovniczky Vilmost, saját kamarását, s a magyar kir. hétszemélyes tábla közbiráját s tanácselnökét valóságos titkos tanácsosi méltósággal, díjelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. MÉMHIVATAIJON KÉSZ. Tájékozás. Bécsben ismét nagy feszültséggel néztek az uj concordatumi viták elé, melyek ma voltak folytatandók, annál inkább pedig, mert ez alkalommal egyszersmind a kormány nyilatkozatát is várák ez ügyben. Hogy mily szellemű leend az, gyanítható ugyan a „D. Z.“nak már ismertetett czikkéből. Ámde a kíváncsiság azon, egy pár bécsi lap által hozott hírre vonatkozik, miszerint az austriai kormány s a szentszék közt a concordatum revisiója iránt megindított tárgyalások máris oly eredményhez vezettek, mely a bécsi követi házban nyilvánult nézeteknek megfelelne, s mely a birodalmi tanácscsal még a jelen ülésszak alatt közöltetni fogna. A „Botschafter“ épen állítja, hogy a módosításokat tartalmazó pótegyezmény Rómából már Bécsbe elkürdetett. Ámde másrészt nagyon kételkednek ezen tudósítások valódiságában, s épen ezért néznek oly nagy feszültséggel a kormányi nyilatkozat elé, melyből lehetlen, hogy e tárgyalások menetére vonatkozólag is valami ki ne derüljön. Mi a római ügyet különben illeti, ma ismét a világi hatalom ellenei mosolyognak. Lavarette visszatér Rómába; ez erre vonatkozólag a nap eseménye ; nem tér ugyan azért vissza, hogy — mint sokan hivék, a status quónak rögtön véget vessen , hanem — mint a „Const.“ mondja, hogy a pápa biztonságát eszközölje s Olaszország legitim érdekeivel kiengesztelje. Ezen nehéz és kényes küldetés megoldására mennyi idő van neki, s illetőleg a római kormánynak hagyva, nem tudatik , csak annyit mond a „Const.“ hogy „azok, kik rögtöni megoldást várnak, és úgy fognak csalódni, mint azok, kik a régire való lehetetlen visszatérést hirdetik“. E szerint végre is azon irány felé hatolt a győzelem, mely a megoldást az olaszok javára közelebb hozza, habár Róma teljes odahagyatására a császár még most nem gondol. Ezen ügy a párisi miniszertanácsban közelebb tanácskozás tárgya volt ugyan, mely alkalommal, két erélyes szózat kivételével, az összes ministerek a franczia csapatok visszahivatása mellett voltak, ámde a vitát a császár azon nyilatkozattal zárá be, hogy „egyelőre“ a status quón nem szándéka változtatni. Ezen egyelőre mindenesetre jelentős . Egyébiránt annyi változást a „Moniteur“ mégis jelent, hogy egy hadosztály fog Rómában maradni. Ha a „Monarchia nat.“nak, mely pedig félhivatalos lapnak állíttatik, egy czikkéből következtethetni, úgy az olasz kormány még többel is volt biztatva. Ezen lap egyenesen kívánja a római megszállás megszüntetését, hivatkozván az olasz kormány ereje és erélyének legújabban nyújtott bizonyságaira , továbbá azon lelkesedett fogadtatásra, melyre Victor Emanuel Nápolyban talált; minek folytán követeli Olaszország számára azon jogot, közvetlenül intézhetni el a pápával, s minden idegen beavatkozás nélkül a római kérdés megoldását. Méltán megjegyzik, hogy ha e lap csakugyan félhivatalos, úgy — legdurvább tapintatlanságot nem tehetvén föl — azt kell hinni, miszerint tudomása volt arról, hogy a megoldás nemcsak közel van, hanem egyszersmind meg is felel az általa kegyelt érdekeknek. E szerint, ha e lap nyilatkozata csakugyan sugallt, úgy föltehető, mint fölebb mondók, hogy az olasz kormány csakugyan többel volt biztatva, mint ami most megadatik. Állítják, hogy a császár egy szándékba vett római demonstratiónak netaláni hatásától tartott. Ez római hírek szerint abból állna, hogy a sz. atya ünnepélyes jelenettel szándékoznék Rómát odahagyni, és pedig kísértetve az összes jelenlevő bíbornokok és püspököktől, gyalog és zsoltárt énekelve egész Civitavecchiáig, hol hajóra szállna, hogy Spanyolországba evezzen. Állítják, hogy, mint mondók, a császár ezen megindító jelenet hatásától tartott, s ezért határozá el magában a status quónak meghosszabbítását Rómában. Egyébiránt ennek más, valószínűbb oka is lehet. Minden arra mutat ki, hogy a franczia kormány most jobban van a mexikói mint az olasz ügyekkel elfoglalva. A harag Spanyolország ellen Párisban roppant nagy, s a zivatar, mint mondják, előbb-utóbb ki fog törni. Előrejáró villámlásokat már is láthatni. Ilyen Thouvenelnek egy jegyzéke az angol és spanyol kormányokhoz, melyben saját magaviseletét igazolni igyekszik, s különösen Spanyolország eljárását erős bírálatnak veti alá. Spanyolország azonban úgy látszik, szintén azon van, hogy Francziaország haragját némileg csillapítsa; ezt mutatná Prim tlek visszahivatása iránti intézkedése, mely az „Ind. beige“ szerint csak ugyan valósul. TÁRCZA. Napi újdonságok. * c. A m. k. helytartótanács a Pest városa részéről megszabott iparüzleti engedély dijakat elvben helybenhagyta és ezeknek szabályzata az illető felsőbb helyen a napokban fog bekövetkezni. * c. A pesti várostanács indítványára a m. kir. helytartótanács Krajcsik Ferencz urat tiszteletbeli alügyésznek nevezte ki. Hallomás szerint a városi törvénykezési személyzetnek három tanácsnokkal, 3 alügyészszel és 2 aljegyzővek szaporítása indítványoztatott. * A városhatóság végre erélyesen meg akarja gátolni, hogy a közönség ünnep- és vasárnapokon az omnibusok kerekeibe ne kapaszkodjék, s e czélból hajdúkat állít föl az illető kocsi-állomásokon. Szinte látjuk, mily mulatságos futkozás lesz ez. A közönség a robogó kocsik utánra hajdúk a közönség után. A mulatság a nézők számára mindenesetre szaporodni fog, hanem a visszaélésnek alig lesz eleje véve. Vájjon nem volna-e czélszerűbb, a mi „számozott jegy rendszabályunkat elfogadni. Minden felülni akaró jegyet kap bizonyos sorszámmal, azután mindenki azon rendben ül fel, amint jegyét vásárolta. Az ököljog megszűnik, s. „qui prior"tempore (vagy numero) potior jure“ — szabályosabb helyzet és biztosabb eredmény álland be. * A pesi vízvezetésre következő urak járultak újra 25—25 ttjával: Wechselman J., Muttyánszky István, Schneider József, Fischer F. L., Hartl József gyógyszerész, Beer Zsigmond, Heidlberg Lipót W., Blasz Mór, Fändrich Simon, Musitzky Jakab, Möster József, ifj. Haáder György, Cséry Lajos, Lampel Róbert, Höffler F., Schwoboda József, Thurn János, Prokisch János, Lustig József, Fabesch Márton, Karpf Ignácz, Kazertz József, Hoffmann József, Brem Ferencz, Ivanovits Alajos és Leitgeb János. Összesen 650 ftát. * A budai népszinház megnyitási évnapja ünnepén sept. 14 kén Állaga egy második operettejét fogják előadni : „Múlt, jelen, jövő“ czímmel Másnap, mint a „M. S.“ értesül, a nemz. színház szavaló művészei és művésznői drámai előadást rendeznek ugyanott. 16 kán veszik kezdetüket a drámai és népszínműi jutalmakra elfogadott művek előadásai. A fentebbin kívül még két operettére készülnek : „Dalidóban“ s „A féltékeny háziúr “ — Pünkösd másodnapján Kempelen Győzőtől „A furfangos tót legény“ czimü népszínmű fog előadódni. * A városház épülete csakugyan egy harmadik emelettel fog nagyobbittazni, s e tervhez a ma. kir. helytartótanács már egyezését is adta. * Az idei lóversenyek elseje holnapután (5-kén), a második 7 kén s a harmadik pünkösdhétfőn 9 kén tartatik meg. * A pesti kereskedelmi bank közgyűlése f. hó 14-kén fog megtartatni. * Mint Pozsonból jelentik, Lisznyai Kálmán keresztülutaztában múlt szombaton ott is rendezett dal- és szavalati estélyt, mely czélra Hermann német színigazgató neki a városi redout-termet ingyen engedte át. Hermann úr is megérdemel kedélyes költőnktől egy kis versezetet testvériességi kézszorításul. * Mint az „Ung. Nachrichten“ hírei közt olvassuk, dr. Wahler Gotthard vezetése alatt egy német férfi dalárda van keletkezőben. Mint hallatszik, felsőbb helyről már az engedély is megadatott reá. * A Luczenbacher testvérek egy új utasszállító gőzhajót építtettek Florisdorfban Bécs mellett, 100 lóerőre, — építője Ruston. Ez új hajó most érkezett meg ide és Pest s Mohács közt fogja naponkénti járatait folytatni. Kiállítása igen díszes és kényelmes. A hálóterem amerikai rendszerre van készítve, egy nagy elegáns hálószobával hölgyek számára és 5 külön fülkével. E jármű a dunaiak közt a leggyorsabbak egyike s Honchard kapitány fog rajta vezénykedni. * Uj gyógymódja a tüdövésznek. A ,,Sz. Hiradóban“ a következő érdekes közlést olvassuk : Az emberi nem egyharmada tüdövész következtében hal el. Évezredek óta hány lángész s búvár keres, kisért, talál és skalmaz gyógyszert ezen](irtó )betegség ellen; de igen gyakran — fájdalom — eredmény nélkül, mert hisz a tüdőhöz nem lehet gyógyszerrel hozzáférkőzni 18 ime valahára szerkesztetett oly gépecske, mely lehetségessé teszi, a gyógyszerekkel közvetlen a tüdőre hatni. Általa t. i. folyó állapotban levő szerek porrá zuzatnak, úgy hogy a folyadék porjelleggé változtatik át. A beteg, a készítmény előtt állva s közönségesen lélekzve, a gyógyszert közvetlen tüdejébe szívja. Ezen készítményt feltalálója, Sales-Girons párisi orvos „pulverisateur des medicaments liquid“ nek nevezte el. A párisi tudós társaság kimondta, hogy e találmánytól, mely az észszerű gyógyításnak tökéletesen megfelel, sokat, nagyon sokat remél a tüdőbetegségek gyógyításában. A bécsi orvosi kar néhány hét előtt szintén elismerőleg és biztatólag nyilatkozott ez új gyógymód felöl, és máris számos szép eredmény koszorúzza a fiatal orvos, dr. Fieber fáradozását, ki annak használatát Bécsben — a tüdővész székvárosában — megkezdte. Magyarországban városunk az első, hol ezen sokat ígérő gyógymóddal kísérletek léteznek dr. Kraus Vilmos által. Nála láttuk és magyaráztattuk meg magunknak a pulverisateur szervezetét és működését. Néhány tüdővészben sinlődő beteg már igénybe is veszi ezen új találmány alkalmazását. * Kertész Tódor nürnbergi és díszműáruk raktárát a színháztéri négyszög palotában, nem mi ajánljuk csupán, ajánlják azt a gazdag választék , a jó ízlés és a szolid árak, melyek otthonosak. A fővárosiak körülbelől már nagyrészt tapasztalásból tudják ezt, s azért jelen sorainkkal leginkább a vidéki vásárló közönséget kívánjuk figyelmeztetni. Már maga a raktár megtekintése is megérdemli a látogatást, és szíves, udvarias fogadtatásról mindenkit biztosíthatunk, valamint arról is, hogy alig fog valaki a puszta nézéssel beelégedni. „L’appetite vient en mangeant.“ Hogy e raktár nem csupán holt tömeg, mint sok más, hanem hogy azt eleven rendezői lélek mozgatja, arról tanúságot tesz azon körülmény is, hogy fölszerelésében az időre és a különböző alkalmakra mindig tekintettel van, így például most a lóverseny napjai közeledvén, alig lehet valahol oly nagy választékban kapni a sport körébe tartozó tárgyakat mint itt, a lovagsarkantyutól elkezdve a legtökéletesebb angol nyeregszerszámig, — ezenkívül gondoskodva van itt ruganyos eső a köpenyekről, a versenytérre való messzelátókról stb. Hasonlókép a most időszerű fürdő- és utazószerek, nyári lakáshoz szükséges készületek minden ágában is fel van szerelve. Ez a titka és mestersége egy jó kereskedésnek, s oly reclame, melyért senkinek sem kell pirulni. * Tegnap d. u. 3 órakor azon szomorú hir érkezett a szomszéd Soroksárról, hogy ott iszonyú tűzvész pusztít. Ez ezt már maga az a körülmény is gyanítani engedi, hogy a délkeleti szél a pernyét egészen szerkesztőségünk udvarára (a ferencziek terén) hordta. Pestről is több rendbeli tűzfecskendővel siettek ki az égés színhelyére. A tűz még esti h 16 órakor is tartott, bővebb részleteket tehát a sajnos szerencsétlenségről csak holnap adhatunk. * Az árvamegyei Sárkő helységben egy parasztlakodalom alkalmával egy legény pajkosságból pisztolynál egy ház szalmafedelébe lőtt, mitől az meggyuladván, csakhamar 42 ház hamvadt el. Két gyermek is az égés áldozata jön. * Tegnapelőtt egy 18 éves leány, ki az aldunasoron egy talpról fejét mosta, a vizbe bukott és nyom nélkül eltűnt. * M. hó 30-án Magyar Óvárott K-nyi, pesti születésű gyakornok a gazdasági intézetben, agyonlőtte magát.Borzasztó tettének okául hátrahagyott levelében egyedül életuntságot vallott. Mondják, hogy ezen levelében tiltakozik azon keletkezhető vélemény ellen, mintha gyávaság vagy szerelem lenne öngyilkosságának indoka, s előre is kijelenti, hogy szivarral szájában, szemcsiptetővel szemén, és tükör előtt fogja komoly elhatározását valósítni. * Fölkérettünk a következő köszönő sorok beigtatására: „Nyilvános hála. Helységünk népiskolájának teteje helyreigazítást igényelvén, alólkottak megszokott régi fiúi bizalommal fordultunk egykori m. földesuraságunkhoz, t. i. az esztergomi érsekséghez, s hálatelt szívvel hozzuk köztudomásra, hogy távol levő kegyes jó atyánk főpásztorunk eminentiája nevében javainak főkormányzója, asgos Forster János ur által meghallgattatván, nevezetes mennyiségű anyaggal vigasztaltattunk meg, miért fiúi köszönetünket leróni szent kötelességünknek ismerjük. Kelt Kürthön, máj. 31. 1862. Kürth helység elöljárói.“ 1 „A magyar nemzeti politika helyes iránya.“ II A nagy figyelmet érdemlő „b g i 111 e v é 1“ után lássuk a szellemdus szerzőnek felfogását, a jelen helyzetről s a teendőkről, mik abból kivezessenek, vagyis: lássuk magyar nemzeti politikáját, melynek egyedül helyes irányáról hogy mily mélyen van meggyőződve, mutatja bevezetésének ezen férfias határozottságú tétele : „Mi kíméletesek leszünk dolgok és személyek iránt, de azért az igazságot szembesítendjük a hazugsággal, mert azt nem engedhetjük meg, hogy a hazugságra mint alapra építtessék Magyarország függetlensége, szabadsága és nemzetisége, melyek ez esetben nem volnának egyebek mint rövid ideig tartó ámítások.“ E czélból szerző higgadt és komoly politikai discussiót igyekszik előidézni, melyet sajnálattal nélkülöz ekkorig. Legnagyobb sajnálattal látja, mint következő, „A napi sajtó s jelen helyzetünk“ cz. fedezetében mondja, a „Pesti Napló“ hallgatását, melyet nem lát eléggé indokolva a jelen kivételes helyzet által, mert valóban oly kérdésről, mint melynek megoldása pártállásánál fogva épen a „P. N.“ föladata volna, t. i. a.4. ki.parlamentaris centralisatió összeférhetéséről a megyei önkormányzattal, bátran lehetne értekezni, ha a fölállított tétel bebizonyítása általában lehetséges volna. Mindamellett szerző épen a „P. N.“ azon czikkéből, melyben a vitatkozásnak jelen időbeni lehetlenségét nyilvánítja, véve az alkalmat és indokot jelen felszólalására, mert ugyan e czikkben álltak egyszersmind a következő, mint mondja, arany szavak : „Azok, kik az országgyűlés nézetében nem osztoznak, pártkötelességet teljesítenek, vagy lelkiismeretüket nyugtathatják meg, ha indítványoznak, ha terveket készítenek, s ha a meghamisítottnak vélt közvélemény helyett a szerintük igazra hivatkoznak. Más országokban is ez a szokás“. E szavaktól indíttatva s áthatva érzé magát szerző késztetve, nézeteit egy összefüggő politikai gondolat alakjában a hazai közönséggel megismertetni, kimutatni igyekezvén, hogy a „Napló s vele a hazai sajtónak legnagyobb része ép úgy, mint az országgyűlés is, az ország valódi közvéleményét félreismerék“. Ezen hiedelem jogosultságát szerző az 1848-ks országgyűlés példájából is meríti; ha akkor lehetséges volt, hogy — mint b. Kemény „Forradalom után“ ez, munkájában monda, egy ember, képezte a közvéleményt, mely ellen kikelni senki sem bátorkodott, úgy miért ne lehetett volna lehetséges, hogy a pesti múlt országgyűlésen kifejlett s az országban is annak mutatkozó törekvés nem volt szükségkép a valódi közvélemény, amelyet azonban széles e hazában szintén úgy, mint 48-ban, annak kellett tekintenünk?! Szerző annál inkább érzé magát késztetve a „P. N.“ fölebbi tétele által a felszólalásra, mert épen a „P. N.“ által hallgatással mellőzött kérdést: „48-ki parlamentaris centralisatio vagy pedig az ősi magyar önkormányzásé?“ látja az eldöntendő kérdések legelsejének; s ezért, midőn a magyar nemzeti politika helyes iránya fölött a vitát megindítja, számít reá, hogy ha már a politikai lapok nem vennének is részt a vitában, legalább „az elvbarátok szétnézendnek, hogy megismerjék egymást, s hogy a fogalmak tisztulván, vállvetve fognak egymáshoz simulni a rokonérzelműek — vagy pedig határozottan egymástól elválni.“ Mert a dolgok többé igy nem maradhatnak. A passivitás jelenleg nem sikeres politika, ezt mutogatja szerző Illik fejezetében s okoskodásai sokkal életbevágóbbak, minthogy e fejezetet egész terjedelmében megismertetni ne kivánnak. E fejezet igy szól: „Az idő halad, s a gondolkodni szerető honfiakat hazánk jövője felett naponta növekedő komoly aggodalmak busítják. S ez aggodalom nem üres, mert a magyar régi ellenei mellett újak is sorakozni kezdenek. Ma már nem csak az ősmagyar alkotmány, de az ennél drágább nemzetiség is veszélyben forog. E vész nagyságát, fájdalom, az idők szelleme még inkább fokozza, a mennyiben ennek követelményeként a dolgok egy olyan rende terveztetik Magyarországra erőszakoltatni, mely egyrészről nyolczszázados alkotmányunkat fogná alapjaiból kidönteni, — másrészről pedig Hontalanná tenné a magyart saját hazája,nagy részében. És e veszély fenáll mind a két irányban, mert megvan a törekvés ezt előidézni. E törekvést kicsinyíteni vagy tagadni csak azok fogják, kik semmibe sem veszik a már nem csak kívülről, de sőt belül is felmerülő symptomákat, kik félreismerik az idők szellemének hatását, kik túlbecsülik önerejöket, s hiú, habár jóhiszemű képzeletükben, a létező helyzetet olyannak látják, milyennek azt hónuk iránti szeretetükben lenni óhajtanák. Mindez azonban másként van. Int az idő, az ország helyzetét komoly birálat alá venni, s becsületes alkura lépni a körülményekkel, melyeknek kézzelfogható és szemmel látható horderejét félreismerni önámitás volna. A közállapot ily helyzetében, s ott, hol elleneink az idők és viszonyok szövetségében a legnagyobb tevékenységet fejtik ki; ott, ha csak gyáván elveszni nem akarunk, hallgatni s türelemmel várni többé nem lehet, nem szabad. A semleges tétlenség a dolgok menetét a politikában csak akkor és ott képes megakasztani, vagy legalább feltartóztatni, ha és hol a kitűzött irány egy- laránt sújt, s ennek következése egyaránt hat. Innen van, hogy a lefolyt gyászemlékű évtizedben a hazánkban követett eljárás, vagyis a nemzeti tétlenség volt a leghelyesebb politika, de csak azért, mert azon szerencsétlen korszakban a győztes hatalom, győzelmei pillanatnyi sikerében elbizakodva, kíméletlenül sújtott bűnöst és ártatlant egyaránt; s akkor a barát és ellenség ugyanazon bánásmódban részesittetett, s ép az vala a hűség jutalma ott, mi itt büntetésül osztatott, t. i. az ős alkotmány elkobzása, s a nemzetiségek kíméletlen megsemmisítésére irányzott bűnös törekvés. Ámde a nevezetes October 20-ka óta a dolgok tetemesen változtak. Nem csak Magyarország, de az egész osztrák birodalom alkotmányossága proclamálva, s a nemzetiségi jogok és igények elismerve vannak. S habár az ősmagyar alkotmány csak megbénítva került is ki a jobb sugallat ösztönéből, de az elv mégis diadalt ült. Mint fogják Austria népei új alkotmányukat kifejteni , mily buzgalommal, s ügyességgel fogja Magyarország alkotmányos építményének hiányzó részleteit összekeresgetni, s azokat a változott igények állandóságát és czélszerűségét biztosító rendszerhez alkalmazni , s mily eredményhez fog mindez itt és ott vezetni ? az ezer és egy okoktól és eshetőségektől lehet ugyan feltételes, de annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha Magyarország, vagyis inkább a magyar nemzet keresztbe rakott kezekkel csak tétlen nézője marad a körülte, s közelében vivott szellemi küzdelmeknek, — ezentúl is olcsó hazafiságból — melyet mi inkább politikai indolentiának , mint bölcseségnek mondanánk — azon illusióban fogja magát ringatni, hogy „mi várhatunk“; ezen fátumszerű esetben lehet ugyan, hogy megsegíthet a magyarok Istene, de mi ekkor is azt fogjuk mondani, hogy e segélyt meg nem érdemlettük. A gép forgó kerekeit a tétlen bámészok — ha számuk millió is — nem fogják megállítani soha; s ez így van a politikában is, midőn egyszer a szellemi harct nemcsak megindítva, de felszerelve, sőt ügyesen rendezve is van. És e harcz folyamatba tétetett kelet s nyugatról, dél és éjszakról; sőt azt is állítják, hogy a harczi tárogatóba felülről futnak. Hogy e törekvések végczélja különböző lehet, azt nem csak megengedjük, sőt tökéletesen el is hiszszük, de másrészt egy pillanatig sem tudnánk kétkedni a felett is , hogy mindezen külön czélú törekvések mindenek előtt ellenünk intéztetnék, azért, hogy sikerük lehessen. Lehet-e , tanácsos-e ily közös törekvések ellenében szemet hunyni ? avagy elegendő-e, nagy zajt ütni oly remények gerjesztése által, melyekben sem azok nem hihetnek komolyan , kik azokat szórják;— sem azok, kik részére kilátásba helyeztetnek ? Az emberek most practicusabbak, mint voltak ezelőtt, s a nép emberek összegéből áll. S legyenek az illető hazafiak meggyőződve, hogy valamint a külön ajkú nemzetiségek —agy általában a nép illető osztálya, az eloszlatott országgyűlés végperczeiben hozott s ezek és azok megnyugtatására irányzott kedvező határozásokat már rég elfeledte ! Sőt mi azt hisszük, hogy az efféle rögtönzött eljárásnak és ellenkezők szoktak lenni következményei, mint milyekre számítva volt; s a mondott esetben könnyen megeshetnék , hogy e rögtönzött határozatoknak azok veszik hasznát, a kikre ezzel ráijeszteni akartunk. Az 1848-iki országgyűlés a jobbágyokat felszabadítá. Az indítvány az országgyűlés termeiből került ki, melyekben akkor csak a kiváltságos osztály foglalt helyet; és ki hallotta e nagy hazában valaha , hogy a volt jobbágyok e jótéteményt az „U rak nak“ tulajdonítanák ? A „Császár“— hangzik mindenfelé, vajmi kevés kivétellel, — s ebben nagy tanulság rejlik ! De visszatérve a múlt országgyűlés utolsó nap tett nyilatkozataira, s nem is szólva Horvátországról, kérdjük : kiengesztelte e ezen országgyűlési határozat a szerbeket és oláhokat? megnyugtatta-e a tót atyafiakat?