Sürgöny, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-02 / 177. szám
Második évi folyam. 177. szám — 1862. fierkeniti hivatal: Bakttok tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7 szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY . Szombat,augustusi 2. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr ft kr Sgdszévre 16 — Évnegyedre 4 — Egászévre 16 — évnegyedre 4 — Félévre 8 — Félévre 8 — HIVATALOS RÉSZ. Karlinszky Nándor sz.-fehérvári köz- és váltó-ügyvéd vezetéknevének „Károlyfi“ra ” ottani orvostudor Förstner József nevének „Ligetiére, továbbá Paukner István vasmegyei pankóczi lakos nevének „Dobozi“ra kért átváltoztatása legkegyelmesebben megengedtetett. Ö cs. k. Apostoli Felsége m. hó 1- ról legkegyelmesebben megengedte, hogy Bach Fábián győri lakos vezetéknevét „Pataki” átváltoztathassa. KIM HÍVATALOS RÉSZ. Tájékozás. Mig Garibaldi valódi terveire nézve igen szirtén burjánoznak föl a magyarázó, sejtő és találgató versiók, s egyszer Görögországot, másszor, mint p. ma, Spanyolországot jelölik ki czélpontjául, mely utóbbi országra csak a Bourbonok elleni gyűlöletből s ezek kiirtására szándékoznak , addig ő Marsalában esküszerű ünnepélyességgel kiáltja a népnek : Róma vagy a halál ! Valóban ha Marsalában tartott beszédét olvassuk, bajos, Napóleon elleni haragja őszinteségében nem hinni,mint kit Olaszország végmegalakulhatása egyetlen akadályának tekint, s nem hinni, hogy a franczia megszállás „gyalázatának“, miként azt nevezé, már a közelebbi időben véget akar vetni. Már hogy ezen nyomás, melyet izgatásai, fenyegetései s lehető vállalataival gyakorol, Páris és Turinban valóban is oly rész néven vézetik-e, mint mutatják , az más kérdés. Egy bécsi lap állítja, miszerint a székváros illeékes köreiben ezen egész olasz izgatást s az az ellen tett előintézkedéseket szintén mystificatiónak tekintik, s ott bizonyosan tudják, hogy miért. Egy bécsi lap több oldalról veszi ma azon állítást, hogy Austria a szövetséggyűlés jövő ülésében nyilatkozatot akar letenni Olaszországnak Poroszország általi elismertetését illetőleg, melyben bizonyítaná, hogy ezen elismerés, tekintettel különösen azon kijelentett igényekre, miket a turini kabinet a német szövetségterület kérdés fölötti részeire (Triest s Dél- Tirolra) nézve emelt, a szövetség érdekeivel s egy szövetségi hatalom kötelmeivel ellenkezik. Az említett bécsi lap nem hiszi ezt, mert hisz csak néhány nap előtt volt még az Austria általi elismerés is lehető eventualitás gyanánt fölállítva; egyébiránt még sok más oknál fogva is nem hihetné azt. A würtembergi hivatalos lap igen jóakarólag szól a porosz elismerésről, miből azt következtetik, hogy Würtemberg is követni szándékozik a porosz példát, s ugyanezt hiszik Szászországról is. Mind elég ok, nem hinni a félebbi állításban. A franczia-porosz szerződésre vonatkozólag párisi apáknak írják Berlinből, miszerint Oldenburg s a thüringiai államok csatlakozásukat jelenték ahhoz; ugyanezt várják Hessen Darmstadt részéről is. Egyszersmind állítják, miszerint Franczia és Poroszország közt az erősítvények mielőbb ki fognak cseréltetni, s ennek megtörténte után a porosz kormány még egyszer fölhívná a nem csatlakozott kormányokat, s egyúttal határidőt is tűzend ki, mely a vámegylet fölmondásának határidejével összeesnék. A konstantinápolyi értekezletek eredménye iránt semmi reményt sem táplálnak; a második ülésben a „K. Z.“ párisi levelezője szerint már nagyon kitűnt azon általános eszmék elágazása, melyek a különböző kormányokat vezetik, így az angol követ kijelenté, hogy kormánya mindenekelőtt a porta épségének fönntartását kívánja s hogy a keresztények érdeke ehhez mérve csak másodrendű kérdés. A franczia követ épen ellenkező nézeteket fejtett ki, melyekhez az orosz is csatlakozott; mindkettő a keresztények érdekét helyzi első sorba; az austriai internuntius Anglia részére állt, a nélkül azonban, hogy a keresztényekre nézve oly absolut módon lépne föl mint az; a török követ szintén nem engedett semmit az épség elveiből, azonban hozzátéve, hogy a porta lehetőleg békülékenyen fog mindelben föllépni. Egy bécsi lapnak londoni közlése még erősb világot vet az ez értekezleten képviselt hatalmak kölcsönös bizalmatlanságára. E szerint a britt kabinet értesült, miszerint Oroszország hadihajókat szerel föl, melyeknek rendeltetése a montenegrói csataszínhelyhez közel eső valamely pont, mire 1. Palmerston azonnal öt angol hadihajót küldött a balti tengerre — az orosz fegyverkezések szemmel tartása végett. Amerikából azon nem kis jelentőségű hírt veszszük, hogy az unionista hadsereg új fővezért nyert Halleck tbkban, kinek M'Clellan és Pope alá lesznek rendelve. Forey tbk Mexicóba elindult. Pest, aug. 1. (FK.) Taglaljuk már a b. Kemény Zsigmond által felállított első pontot, s nézzük, hogy a birodalom egysége alkotmányos úton kivihetőe, s feltéve, hogy kivihető, vájjon minő haszon háramlanék ebből a magyar nemzetre nemzetiségi, alkotmányossági, anyagi jóléti és szellemi tekintetekből ? * Tagadhatatlan, hogy egy közös törvényhozásnak, neveztessék az akármily néven, s legyen annak hatásköre csupán birodalmi közös ügyekre korlátolva is — első és legnagyobb akadálya Magyarországban azon mély közérzület, melynélfogva a magyar nemzet országának mint magyar államnak önállóságát, függetlenségét már azon időtől kezdve, hogy a Felséges habsburgi háznak adatott át Sz. István koronája, minden időben századokon keresztül féltékenyen őrizte, számos törvények által fentartani igyekezett, s hogy fentarthatta, legfőbb nemzeti büszkeségének hiszi és vallja. Ez el nem vitázható közérzületet némelyek, kivált külföldiek, hajlandók csupán nemzeti előítéletnek venni, mely az idő lassú, de biztos működése, a politikai műveltség nagyobb terjedése, a valódi érdekek felismerése, s kölcsönös capacitatio által magában megszünend. És e véleményüket még csalhatatlanabbnak heszik azon körülménynél fogva, mert jeles magyar államférfiak, kiknek a magyart jól kellene ismerniük, szintén voltak már néhányan , kik a birodalom szorosabb egységét, a közös birodalmi ügyek központosítását nemcsak lehetőnek, sőt inkább elkerülhetően szükségesnek hitték és állították. Nem czélunk itt e helyen a fennemlített magyar államférfiak véleményét rostálni, sőt magasabb philosophic nézetből sokban igazat adunk nekik, de annyi bizonyos, hogy ha előítélet lenne is azon nemzeti közérzület, mely országának önállóságát csak parányi részben sem engedi csonkíttatni, már megszűnik előítélet lenni, ha az milliók kebelében él, ha ez a nemzet vérébe ment által, —már akkor nem előítélet az többé, hanem politikai hitvallás, mely épen úgy, mint a különböző vallásdogmák egyike vagy másika, alapulhat ugyan téveszméken, de azért milliókat boldogít az, kik legféltőbb kincsüktől csak akkor válnának meg, ha e föld színéről eltöröltetnének. «-A. Legyen tehát azon erős közértzület, mely a magyarnál a birodalmi tanács ellen nyilatkozik, csupán nemzeti előítélet, vagy épen hiú büszkeség, az eredményre nézve mindegy. E közérzület oly súlyos politikai tényező, melyet nem tagadni, hanem felismerni kötelességük mindazon államférfiaknak, kik Austria átalakítását, megszilárdítását szívből kívánják, nehogy legtisztább hazafiúi szándékból épen azt tegyék kockára, mit minden áron megmenteni igyekeznek. Néhány évvel ezelőtt gr. Zay Károly egy bécsi lapban úgy nyilatkozott, hogy a magyar készebb lenne a legmerevebb absolutizmus alatt élni egy törvényileg önálló Magyarországban, mint más államba beolvadva a legszabadabb alkotmányt élvezni. És e nyilatkozatát a nemes grófnak akkoron a bécsi centralista lapok szerfelett túlzottnak, sőt excentricusnak keresztelték, pedig találókban senki se jellemezte még azon nemzeti közérzlletet, melyről fenntebb szólottunk, mert valóban a magyar, ha kettő közt kellene neki választani, törvényekben gyökeredző önállásáért még azon politikai szabadságát is kész volna föláldozni, melyért annyira tud lelkesedni s melyért már annyi anyagi és szellemi áldozatot hozott. De az erős nemzeti közérzület nemcsak a magyar nemzet millióinak keblében él, hanem számtalan törvényeiben is nyilatkozik ez, melyekből világos, hogy a felséges austriai ház alatt is az ország önállóságát folyvást igyekezett törvényekkel körülsánczolni; s igy e részben az általános természeti jogokon kívül pozitív törvényekre is hivatkozhatik, és igy épen azon történelmi jog védelmezi őt, mely az összes austriai birodalomnak is első és legerősebb egyesítő támasza. Hajdan az országgyűlés is küldött követeket külföldi hatalmakhoz (1550: 15, 1557:5, 1609: 64, 1613: 39, 1622: 45, 1662: 4 stb.), s hogy az austriai követen kívül magyar követ is küldessék az idegen udvarokhoz, ezt az 1647: 74, 1681 : 4, 1715: 41 és 1790: 65 t. czikkelyek rendelik. Külföldi katonaságnak behozatala tilos volt (1608: a. e. 2,1622:2,1681:8), s az 1647:65 czikk meghagyta, hogy a magyar katonaság külföldre ne vitessék. Minden hivatalra magyarok valának alkalmazandók (1608: 10,1741: 15.) Pénznemet változtatni vagy újat behozni csak országgyűlésen lehetett (8 régi törvényen kívül 1729: 14, 1741: 32). A pragmatica sanctio az 1723: 1, 2 és 3-ik czikkeiben az ország régibb törvényeit fentartandóknak mondja, s midőn II. József alatt Magyarország beolvasztása ismét megkisértetett, az 1790 : 10-ik czikk világosan kiteszi, hogy Magyarország semmi más országnak vagy tartománynak nincs alárendelve, hanem mindenben független stb. Az 1848-ki törvényekről, melyek felett már szemlét tartottunk, e helyen nem szólunk. Ennyi pozitív törvények után lehetséges-e a nemzet közérzületét rögtön megváltoztatni, s olyanra bízni, mitől eddig mindig vonakodott — az az idő titkához tartozik, de magánvéleményünk szerint több mint kétséges. TÁRGYA: Az angol alkotmányról és a képviseleti kormány föltételeiről, in. (Folytatás.) Az örökös pairség intézménye, mely a lordok házában székel, azon állandó pont, mely ekkorig az angol alkotmány fönállását és hatalmát biztositá. A pairség a nagy bárók és püspökök azon régi gyülekezeteiből veszi eredetét, melyek lassanként a parlamentet képezék; eleinte ők egymaguk, később az egyszerű lovagok, azután a városok és polgárság képviselőinek hozzájárultával, s végre két kamarává alakult meg, pontosan meg nem határozott időszakban. A lordok, kik ma a törvényhozás fensebb s elmozdulatlan részét képezik, nem csupán önmagukat képviselik, hanem egyszersmind hatalmas családjaikat s clientelájokat is, valamint az ország nagy földbirtokosságát. Ezen gyülekezet érdekei, sőt még előítéletei is a conservativek oly testületét igyekeznek előállítani, kik mindig készek egész súlyúkat a fenálló alkotmány javára a mérlegbe vetni s meggátolni, hogy a nép és korona közti összeütközések végletekig ne fejlődjenek. Vétója, mely az alsóház által elfogadott minden rendszabályra alkalmazható, azon tekintet, melyet neki bírói működései szereznek, szokott fensősége értelmesség és tanultság tekintetében, mely módot nyújt neki a vitában kitűnni, nyugodtsága a tanácskozásokban, megvetése a népszerű kiabálók iránt, valódi államférfiakhoz méltó nézetei kül- és belügyekben,— a lordok házának rendkívüli befolyást kölcsönöznek minden nemzeti kérdésben. Ezen különleges előnyökhöz, egy nagy aristocratia természetes elemeihez hozzá kell adnunk a nagy birtokai s kitűnő rangja által biztosított tulnyomóságot és hatalmat, melyet csak a másik kamrának népies alakulása s ennek bizonyos szabadalmak föntartásábani szilárdsága ellensúlyoz. Ezen intézmény, a britt alkotmány szent frigyszekrénye, mindig föntartá az Anglia iránti tiszteletet, s tiszteltetnie kell a királyság által, melynek soha sem engedék meg, hogy azt gyöngítse vagy természetéből kivetkőztesse új elemek bevezetése által, még a legnehezebb válság perczeiben sem. A koronának is van joga pairebet kinevezni, de ez soha sem élt ezen joggal másként, mint hogy új pairebül maradék nélküli embereket, avagy lord legidősb fiait választá, kiknek természetszerűen kellvén atyai széküket a lordok házában örökölni, a lordok számát csupán néhány egyén kihalásáig szaporiták. L. Brougham úgy találja, hogy a legnagyobb veszély, melyet közélete folyamában kikerült, az volt, midőn a Grey-ministeriumban volt, s midőn a legsúlyosabb körülmények nyomása alatt a reformbili megszavaztatását uj pairek bő kinevezése által kellendett kierőszakolni, holott azt a közvélemény egyhangúlag követelte. „Majdnem harmincz év vonult el,“ mond a szerző, „fejem fölött az 1832-ki válság óta ; én ezen politikai kérdésről, úgy mint másról a legnagyobb nyugalommal szólok." „Midőn Grey lorddal Windsorba mentem, huszonnégy új pair névsora volt nálam, melyet azon eszmében állítottam össze, hogy a mennyire lehet, állandó szaporítást eszközöljek a kamrában s aristocratiában. Mélyen meg voltam győződve azon különös körülmények szükségéről, melyek bennünket nyomának, s mindamellett oly nagy volt a benyomás, mit reám hasonló tény borzasztó következményei tettek, hogy még ma is kérdem magamtól, vájjon nem szerettem volna-e magunkat inkább azon zavar minden véletleneinek kitenni, melyek a bili elvetéséből eredhettek, s okom van hinni, hogy jelet tiszttársam osztotta volna azon határozatot, melyben én éltem, hogy inkább koczkáztattam volna minden kilátást s daczoltam volna a nép zúgolódásával, mintsem hogy az alkotmányt teljes és fenyegető felforgatás veszélyeinek tegyem ki.“ Ha a lordok háza fentartja még egészen méltóságát s egészen mérséklő befolyását, úgy másrészt az alsóházban kell legalább gyakorlatilag az adóknak megszavaztatniok s a költségeknek igazoltatnak ; ez az, hol ma az ügyek majdnem egész mozgalma központosul s hol a nagy politikai tehetségek és szónokok képződnek s kitűnnek. A lordok kamrája, s a községek háza képezik különböző s megkülönböztető tulajdonaikkal a parlamentet, mely a maga mindenhatósága és szabadságában Anglia oltalma, főigazgatása s büszkesége. A nemzet képviselőinek választása, azon ország nagybirtokosainak kezében levő hatalom, a bel-s külügyi kérdéseknek a parlamentbeni folytonos vitatása, ezen vitáknak teljes nyilvánossága által a nemzet fő- és középosztályai valódi befolyást bírnak az ügyek igazgatására , tényleges ellenőrködést a kormányzók fölött, s nagy súlylyal folynak be a közhatalom közegei s szolgáinak megválasztására. Még az utolsó angol se nyomattathatnék el a nélkül, hogy azon igaztalan tény, melynek áldozata lenne, tudomására ne jutna mindenkinek, ki hírlapot olvasni tud s a parlamentnek, mely mindig kész, még az ügyek rendes menetén kívül is , a nép kérvényeit , az egyének panaszait elfogadni. Az alkotmány mindenekelőtt azt kívánja, hogy a korona vagy ministérium mindegyik ténye számára létezzék egy felelős tanács s ügynök, olykép, hogy az első ministertől az utolsó hivatalnokig mindnyájan ki vannak téve a törvényszékek vagy kamarák üldözéseinek minden alkotmányellenes vagy vétkes tettért. A parlament Angliát nagysággal s oly erélylyel kormányzó, melyet a hatalomnak semmi más formája sem múlt másutt fölül. „Nem láttuk-e,“ mond lord Brougham, „azon roppant szárazi és tengeri seregeket, miket különböző időszakokban nem számos népességünk fölállított. Ám számítsuk össze azon sokféle s a földgolyó különböző pontjain elszórt telepeinket, számítsák össze azon százmilliókat, melyek a nemzetre rovattak az utolsó százötven év alatt, s meg kellene vallanunk, hogy egy erős kormány alkotása tekintetéből nincs semmi hasonló egy népszerű alkotmányhoz, s hogy soha semmi zsarnok, bármily korlátlan legyen is az, sem brit kezében oly hatályos gépezetet, mint milyen egy parlament. „Ne állítsák, hogy az amerikai nép épen úgy folyamodhatik az ország segédforrásaihoz mint mi, mert én nagyon kételkedem, várjon az Egyesült Államok képviselői vagy elnöke, hatalmuk három első évének elmúlta után, elégséges befolyással s tekintélylyel bírnának, hogy az országot úgy, mint parlamentünk gyakran tévé, súlyos fogyasztási s főleg oly nyomasztó jövedelmi adókkal terhelhessék. Meg vagyok győződve, hogy háború esetében az ily nyomasztó adók terhe gyorsan előidézné az ellenségeskedések bevégeztetését, anélkül, hogy az ország a béke föltételeire nézve nagyon nehézkesnek mutatkoznék. Az angol nép ellenben úgy van alkotva, hogy ha egyszer a bábom meg van kezdve, a ministerium s a lordok szilárdsága elégséges, miszerint elnyomjon minden alkalmatlan vágyat oly béke megkötése iránt, mely az országot compromittálhatná, vagy a nemzeti becsületet folttal bélyegezhetné.“ A közeli jövő kétségkívül meg fogja mutatni, hogy mennyit ér a nemes szerzőnek Amerikát illető ezen állítása, mely csak roszul takarja azon régi családi neheztelést, mely az anyaország s a régi emancipált gyarmatok közt létezik. Ez ország már gyakran igen megcsalá az állításokat, s politikai jóslatokat. Az angol intézmények fensősége az Egyesült Államokéi fölött. Brougham szerint azon élettelj s egységből ered, melyet a korona az alkotmány egyetemének kölcsönöz , az a kormányzás s igazgatásnak valóban tökéletes s elégséges eszközét képezi. (Vége követk.) Napi újdonságok. * A „Neue Zeit“ czimü lap szerkesztőségével egy levél közöltetett, melyet egy olmüczi urhölgy kapott Miksa bajor herczeg ő k. Fensége, Császárné ő Felsége atyja kabineti irodájából, s következőkép hangzik egy „Miksa bajor herczeg ö k. Fensége ennek őfelségéhez intézett iratát a közlöttvénnyel (recept) együtt megkapta. Ő k. Fensége megbízott, hogy önnek Ő Fensége legbensőbb köszönetét nyilvánítsam, ezen közlése által Ő Fensége irányában tanúsított részvétért, melylyel ön Császárné ő Felsége, ő Fenségének leánya egésségi állapota iránt viseltetik, ő Felsége baja az utóbbi időkben többé nem tüdőbajnak jön észlelve, s a javulás határozott útján van. Egyszersmind tudathatom önnel, hogy ö Felsége jelenleg a possenhofeni kastélyban minden jelenlevők örömére naponkint sétákat tesz és ö Felsége tökéletes felgyógyulása mielébb remélhető. Megbízásomat teljesítve, maradok stb. München, júl. 26. 1862. Herd J., herczegi iroda-titkára. * Bibornok hű prímás e eminentiája a budai Rózsahegyen, Medecz ur villájában készül a nyarat tölteni. © Kecskeméthy Aurel ur elutazott Páris és Londonba, szeptember közepe táján érkezik vissza; azalatt koronkinti tárczaczikkeivel emelendi lapunk érdekét. © Mint lapunk említi, Schwarz Gyula fiatal tudósunk által írt, s a világ első tudományos társulata, a Geological Society által nagy elismeréssel fogadott műve angol nyelven megjelent. Hogy az ily működés egy szabad és nagy nemzet nyelvén saját nemzetünknek mennyire becsületére válik, mutatja azon bírálat, melyet az angol tudományos lapokban e műről találunk. Az angol „The Parthenon“ július 26 diki száma azt mondja, hogy azt „mint szerencsés ómenét üdvözli a magyar nemzet leendő nagyságának. Egy oly férfiú gazdagítja e műben a világirodalmat mély tudományával, kinek magas tudományos rangja mint ethnolognak már el lön ismerve.“ így ír szóról szóra a „Parthenon“. Ezután 7—8 hasábra terjedő részletes ismertetését közli a műnek, míg végül így fejezi be a szemlét: „E mű egyes részeiben egy alapos tanulmányokban gazdag, hatalmas (powerful) lelket árul el, s a valódi minden erőltetés nélküli ékesszólás (Natural eloquence) — ezen legbiztosabb ismérve a lángésznek (genius) — mely irályából áradoz, soha sem akarja a helyett, hogy magát a gondolattól vezettetni engedné, magával ragadni a gondolatot“. * A dunántúli vinczellér, kertész és pinczemester-képző intézet javára rendezett sorsjáték nyereményeinek kiállítására eddig ugyan nem tetemes, de nagyon szép ajándékok jelentettek be. Ugyanis Gróf Haller Sándor levele gróf Forgách Antalhoz. E levelet a „Pesther Lloyd“ után németből fordítva, commentár nélkül közöljük; sajnáljuk, hogy az eredetit nem ismertethetjük meg olvasóinkkal. Gróf Haller irata — mondja a nevezett lap bécsi levelezője — a fennforgó körülmények közt nem közönséges érdekű. Gróf Haller Sándor, bihari főispán interpellátiója az ő exiljához, a magyar kir. udvari főkanczellárhoz. A bevezetésben Haller gróf a nemzetnek, a politikailag érett néphez méltó mostani magatartását ecseteli, mondván: mikép a nemzet azon erős hitben él, hogy a múlékony szükség által parancsolt ideiglenes rendszabályok a nyíltan beismert alkotmányos elv és a birodalom valódi érdekei ellenében nem szilárdulandnak kormányelvvé. E hitet a főkanczellár úr által Esztergomban tartott beszéd csak megerősíti. Ezen beszéd jelentősége mesze túlszárnyal-