Sürgöny, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-02 / 177. szám

Második évi folyam. 177. szám — 1862. fierkeniti hivatal: Bak­ttok­ tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a fö­ldszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok tere 7 szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY . Szombat,­augustusi 2. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr ft kr Sgdszévre 16 — Évnegyedre 4 —­­ Egászévre 16 — évnegyedre 4 — Félévre 8 — Félévre 8 — HIVATALOS RÉSZ. Karlins­zky Nándor sz.-fehérvári köz- és váltó-ügyvéd vezetéknevének „K­ároly­fi“ra ” ot­tani orvostudor Förstner József nevének „Li­getiére, továbbá Paukner István vasmegyei pankóczi lakos nevének „Dobozi“ra kért átváltoz­tatása legkegyelmesebben megengedtetett. Ö cs. k. Apostoli Felsége m. hó 1- ról legkegyel­mesebben megengedte, hogy Bach Fábián győri la­kos vezetéknevét „Pa­t­a­k­i” átváltoztathassa.­ ­ KIM HÍV­AT­A­LOS RÉSZ. Tájékozás. Mig Garibaldi valódi terveire nézve igen szirtén burjánoznak föl a magyarázó, sejtő és találgató ver­siók, s egyszer Görögországot, másszor, mint p. ma, Spanyolországot jelölik ki czélpontjául, mely utóbbi országra csak a Bourbonok elleni gyűlöletből s ezek kiirtására szándékoznak , addig ő Marsalában eskü­­szerű ünnepélyességgel kiáltja a népnek : Róma vagy a halál ! Valóban ha Marsalában tartott beszé­dét olvassuk, bajos, Napóleon elleni haragja őszintesé­gében nem hinni,mint kit Olaszország vég­megalakulha­­tása egyetlen akadályának tekint, s nem hinni, hogy a franczia megszállás „gyalázatának“, miként azt neve­­zé, már a közelebbi időben véget akar vetni. Már hogy ezen nyomás, melyet izgatásai, fenyegetései s lehető vállalataival gyakorol, Páris és Turinban valóban is oly rész néven vézetik-e, mint mutatják , az más kér­dés. Egy bécsi lap állítja, miszerint a székváros ille­­ékes köreiben ezen egész olasz izgatást s az az ellen tett előintézkedéseket szintén mystificatiónak tekin­tik, s ott bizonyosan tudják, hogy miért. Egy bécsi lap több oldalról veszi ma azon állí­tást, hogy Austria a szövetséggyűlés jövő ülésében nyilatkozatot akar letenni Olaszországnak Poroszor­szág általi elismertetését illetőleg, melyben bizonyí­taná, hogy ezen elismerés, tekintettel különösen azon kijelentett igényekre, miket a turini kabinet a német szövetségterület kérdés­ fölötti részeire (Triest s Dél- Tirolra) nézve emelt, a szövetség érdekeivel s egy szö­vetségi hatalom kötelmeivel ellenkezik. Az említett bé­csi lap nem hiszi ezt, mert hisz csak néhány nap előtt volt még az Austria általi elismerés is lehető eventua­­litás gyanánt fölállítva; egyébiránt még sok más ok­nál fogva is nem hihetné azt. A würtembergi hi­vatalos lap igen jóakarólag szól a porosz elismerésről, miből azt következtetik, hogy Wü­rtemberg is követni szándékozik a porosz példát, s ugyanezt hiszik Szász­országról is. Mind elég ok, nem hinni a félebbi állí­tásban. A franczia-porosz szerződésre vonatkozólag párisi apáknak írják Berlinből, miszerint Oldenburg s a thüringiai államok csatlakozásukat jelenték ahhoz; ugyanezt várják Hessen Darmstadt részéről is. Egy­szersmind állítják, miszerint Franczia é­s Poroszország közt az erősítvények mielőbb ki fognak cseréltetni, s ennek megtörténte után a porosz kormány még egyszer fölhívná a nem csatlakozott kormányokat, s egyúttal határidőt is tűzend ki, mely a vámegylet fölmondásá­nak határidejével összeesnék. A konstantinápolyi értekezletek eredménye iránt semmi reményt sem táplálnak; a második ülésben a „K. Z.“ párisi levelezője szerint már nagyon kitűnt azon általános eszmék elágazása, melyek a külön­böző kormányokat vezetik, így az angol követ kije­lenté, hogy kormánya mindenekelőtt a porta épsé­gének fönntartását kívánja s hogy a keresztények érdeke ehhez mérve csak másodrendű kérdés. A franczia követ épen ellenkező nézeteket fejtett ki, melyekhez az orosz is csatlakozott; mindkettő a keresz­tények érdekét helyzi első sorba; az austriai internun­­tius Anglia részére állt, a nélkül azonban, hogy a ke­resztényekre nézve oly absolut módon lépne föl mint az; a török követ szintén nem engedett semmit az épség elveiből, azonban hozzátéve, hogy a porta lehetőleg békülékenyen fog mindelben föllépni. Egy bécsi lapnak londoni közlése még erősb vi­lágot vet az ez értekezleten képviselt hatalmak köl­csönös bizalmatlanságára. E szerint a britt kabinet ér­tesült, miszerint Oroszország hadihajókat szerel föl, melyeknek rendeltetése a montenegrói csataszínhely­­hez közel eső valamely pont, mire 1. Palmerston azon­nal öt angol hadihajót küldött a balti tengerre — az orosz fegyverkezések szemmel tartása végett. Amerikából azon nem kis jelentőségű hírt vesz­­szü­k, hogy az unionista hadsereg új fővezért nyert Halleck tbkban, kinek M'Clellan és Pope alá lesznek rendelve. Forey tbk Mexicóba elindult. Pest, aug. 1. (FK.) Taglaljuk már a b. Kemény Zsig­­mond által felállított első pontot, s nézzük, hogy a birodalom egysége alkotmányos úton kivihető­­e, s feltéve, hogy kivihető, vájjon minő haszon háramlanék ebből a magyar nemzetre nemzeti­ségi, alkotmányossági, anyagi jóléti és szellemi tekintetekből ? * Tagadhatatlan, hogy egy közös törvényho­zásnak, neveztessék az akármily néven, s legyen annak hatásköre csupán birodalmi közös ügyek­re korlátolva is — első és legnagyobb akadá­lya Magyarországban azon mély közérzület, melynélfogva a magyar nemzet országának mint magyar államnak önállóságát, függetlenségét már azon időtől kezdve, hogy a Felséges habs­­burgi háznak adatott át Sz. István koronája, minden időben századokon keresztül féltékenyen őrizte, számos törvények által fentartani igyeke­zett, s hogy fentarthatta, legfőbb nemzeti büsz­keségének hiszi és vallja. Ez el nem vitázható közérzületet némelyek, kivált külföldiek, hajlandók csupán nemzeti előítéletnek venni, mely az idő lassú, de biztos működése, a politikai műveltség nagyobb terjedése, a valódi érdekek felismerése, s kölcsö­nös capacitatio által magában megszünend. És e véleményüket még csalhatatlanabbnak h­eszik azon körülménynél fogva, mert jeles magyar ál­lamférfiak, kiknek a magyart jól kellene ismer­niük, szintén voltak már néhányan , kik a biro­dalom szorosabb egységét, a közös birodalmi ügyek központosítását nemcsak lehetőnek, sőt inkább elkerülhetően szükségesnek hitték és ál­lították. Nem czélunk itt e helyen a fennemlített magyar államférfiak véleményét rostálni, sőt magasabb philosophic nézetből sokban igazat adunk nekik, de annyi bizonyos, hogy ha elő­ítélet lenne is azon nemzeti közérzület, mely or­szágának önállóságát csak parányi részben sem engedi csonkíttatni, már megszűnik előítélet len­ni, ha az milliók kebelében él, ha ez a nemzet vérébe ment által, —már akkor nem előítélet az többé, hanem politikai hitvallás, mely épen úgy, m­in­t a különböző vallásdogmák egyi­ke vagy másika, alapulhat ugyan téveszméken, de azért milliókat boldogít az, kik legféltőbb kincsüktől csak akkor válnának m­eg, ha e föld színéről eltöröltetnének. «-A. Legyen tehát azon erős közértzület,­ mely a magyarnál a birodalmi tanács ellen nyilatkozik, csupán nemzeti előítélet, vagy épen hiú büszke­ség, az eredményre nézve mindegy. E közérzü­let oly súlyos politikai tényező, melyet nem ta­gadni, hanem felismerni kötelességük mindazon államférfiaknak, kik Austria át­alakítását, meg­­szilárdítását szívből kívánják, nehogy legtisz­tább hazafiúi szándékból épen azt tegyék koc­­­kára, mit minden áron megmenteni igyekeznek. Néhány évvel ezelőtt gr. Zay Károly egy bécsi lapban úgy nyilatkozott, hogy a magyar készebb lenne a legmerevebb absolutizmus alatt élni egy törvényileg önálló Magyarországban, mint más államba beolvadva a legszabadabb al­kotmányt élvezni. És e nyilatkozatát a nemes grófnak akkoron a bécsi centralista lapok szer­felett túlzottnak, sőt excentricusnak keresztelték, pedig találókban senki se jellemezte még azon nemzeti közérzl­letet, melyről fenntebb szólot­­tunk, mert valóban a magyar, ha kettő közt kel­lene neki választani, törvényekben gyökeredző önállásáért még azon politikai szabadságát is kész volna föláldozni, melyért annyira tud lel­kesedni s melyért már annyi anyagi és szellemi áldozatot hozott. De az erős nemzeti közérzület nemcsak a magyar nemzet millióinak keblében él, hanem számtalan törvényeiben is nyilatkozik ez, me­lyekből világos, hogy a felséges austriai ház alatt is az ország önállóságát folyvást igyekezett tör­vényekkel körülsánczolni; s igy e részben az általános természeti jogokon kívül pozitív törvé­nyekre is hivatkozhatik, és igy épen azon tör­ténelmi jog védelmezi őt, mely az összes aus­triai birodalomnak is első és legerősebb egye­sítő támasza. Hajdan az országgyűlés is küldött követe­ket külföldi hatalmakhoz (1550: 15, 1557:5, 1609: 64, 1613: 39, 1622: 45, 1662: 4 stb.), s hogy az austriai követen kívül magyar követ is küldessék az idegen udvarokhoz, ezt az 1647: 74, 1681 : 4, 1715: 41 és 1790: 65 t. czikkelyek rendelik. Külföldi katonaságnak behozatala tilos volt (1608: a. e. 2,1622:2,1681:8), s az 1647:65 czikk meghagyta, hogy a magyar katonaság külföldre ne vitessék. Minden hivatalra magya­rok valának alkalmazandók (1608: 10,1741: 15.) Pénznemet változtatni vagy újat behozni csak országgyűlésen lehetett (8 régi törvényen kívül 1729: 14, 1741: 32). A pragmatica sanc­­tio az 1723: 1, 2 és 3-ik czikkeiben az ország ré­gibb törvényeit fentartandóknak mondja, s midőn II. József alatt Magyarország beolvasztása ismét megkisértetett, az 1790 : 10-ik czikk világosan kiteszi, hogy Magyarország semmi más ország­nak vagy tartománynak nincs alárendelve, ha­nem mindenben független stb. Az 1848-ki tör­vényekről, melyek felett már szemlét tartottunk, e helyen nem szólunk. Ennyi pozitív törvények után lehetséges-e a nemzet közérzületét rögtön megváltoztatni, s olyanra bízni, mitől eddig mindig vonakodott — az az idő titkához tartozik, de magán­véle­­ményünk szerint több mint kétséges. TÁRGYA: Az angol alkotmányról és a képviseleti kormány föltételeiről, in. (Folytatás.) Az örökös pairség intézménye, mely a lordok há­zában székel, azon állandó pont, mely ekkorig az angol alkotmány fönállását és hatalmát biztositá. A pairség a nagy bárók és püspökök azon régi gyülekezeteiből veszi eredetét, melyek lassanként a parlamentet képe­­zék; eleinte ők egymaguk, később az egyszerű lova­gok, azután a városok és polgárság képviselőinek hoz­­zájárultával, s végre két kamarává alakult meg, ponto­san meg nem határozott időszakban. A lordok, kik ma a törvényhozás fensebb s elmozdu­latlan részét képezik, nem csupán önmagukat képviselik, hanem egyszersmind hatalmas családjaikat s clientelájokat is, valamint az or­szág nagy földbirtokosságát. Ezen gyülekezet érdekei, sőt még előítéletei is a conservativek oly testületét i­gyekeznek előállítani, kik mindig készek egész sú­lyúkat a fenálló alkotmány javára a mérlegbe vetni s meggátolni, hogy a nép és korona közti összeütközé­sek végletekig ne fejlődjenek. Vétója, mely az alsó­­ház által elfogadott minden rendszabályra alkalmaz­ható, azon tekintet, melyet neki bírói működései sze­reznek, szokott fensősége értelmesség és tanultság tekin­tetében, mely módot nyújt neki a vitában kitűnni, nyugodtsága a tanácskozásokban, megvetése a nép­szerű kiabálók iránt, valódi állam­férfiakhoz méltó né­zetei kül- és belügyekben,— a lordok házának rendkí­vüli befolyást kölcsönöznek minden nemzeti kérdésben. Ezen különleges előnyökhöz, egy nagy aristocratia ter­mészetes elemeihez hozzá kell adnunk a nagy birtokai s kitűnő rangja által biztosított tulnyomóságot és ha­talmat, melyet csak a másik kamrának népies alaku­lása s ennek bizonyos szabadalmak föntartásábani szilárdsága ellensúlyoz. Ezen intézmény, a britt alkotmány szent frigy­­szekrénye, mindig föntartá az Anglia iránti tiszteletet, s tiszteltetnie kell a királyság által, melynek soha sem engedék meg, hogy azt gyöngítse vagy természetéből kivetkőztesse új elemek bevezetése által, még a legne­hezebb válság perczeiben sem. A koronának is van joga pairebet kinevezni, de ez soha sem élt ezen joggal más­ként, mint hogy új pairebül maradék nélküli embereket, avagy lord legidősb fiait választá, kiknek természetsze­rűen kellvén atyai széküket a lordok házában örököl­ni, a lordok számát csupán néhány egyén kihalásáig szaporiták. L. Brougham úgy találja, hogy a legna­gyobb veszély, melyet közélete folyamában kikerült, az volt, midőn a Grey-ministeriumban volt, s midőn a legsúlyosabb körülmények nyomása alatt a reform­­bili megszavaztatását uj pairek bő kinevezése által kel­­lendett kierőszakolni, holott azt a közvélemény egy­hangúlag követelte. „Majdnem harmincz év vonult el,“ mond a szerző, „fejem fölött az 1832-ki válság óta ; én ezen politikai kérdésről, úgy mint másról a legnagyobb nyugalom­mal szólok." „Midőn Grey lorddal Windsorba mentem, huszon­négy új pair névsora volt nálam, melyet azon eszmében állítottam össze, hogy a mennyire lehet, állandó sza­porítást eszközöljek a kamrában s aristocratiában. Mélyen meg voltam győződve azon különös körülmé­nyek szükségéről, melyek bennünket nyomának, s mindamellett oly nagy volt a benyomás, mit reám ha­sonló tény borzasztó következményei tettek, hogy még ma is kérdem magamtól, vájjon nem szerettem volna-e magunkat inkább azon zavar minden véletleneinek ki­tenni, melyek a bili elvetéséből eredhettek, s okom van hinni, hogy jelet tiszttársam osztotta volna azon ha­tározatot, melyben én éltem, hogy inkább koczkáztat­­tam volna minden kilátást s daczoltam volna a nép zú­golódásával, mintsem hogy az alkotmányt teljes és fenyegető felforgatás veszélyeinek tegyem ki.“ Ha a lordok háza fentartja még egészen mél­tóságát s egészen mérséklő befolyását, úgy másrészt az alsóházban kell legalább gyakorlatilag az adóknak megszavaztatniok s a költségeknek igazoltatnak ; ez az, hol ma az ügyek majdnem egész mozgalma köz­pontosul s hol a nagy politikai tehetségek és szónokok képződnek s kitűnnek. A lordok kamrája, s a közsé­gek háza képezik különböző s megkülönböztető tulajdo­naikkal a parlamentet, mely a maga mindenhatósága és szabadságában Anglia oltalma, főigazgatása s büsz­kesége. A nemzet képviselőinek választása, azon ország nagy­birtokosainak kezében levő hatalom, a bel-­s kül­ügyi kérdéseknek a parlamentbeni folytonos vitatása, ezen vitáknak teljes nyilvánossága által a nemzet fő- és közép­osztályai valódi befolyást bírnak az ügyek igazgatására , tényleges ellenőrködést a kor­mányzók fölött, s nagy súlylyal folynak be a köz­hatalom közegei s szolgáinak megválasztására. Még az utolsó angol se nyomattathatnék el a nélkül, hogy azon igaztalan tény, melynek áldozata lenne, tudomá­sára ne jutna mindenkinek, ki hírlapot olvasni tud s a parlamentnek, mely mindig kész, még az ügyek rendes menetén kívül is , a nép kérvényeit , az egyének panaszait elfogadni. Az alkotmány mindenekelőtt­ azt kívánja, hogy a korona vagy ministérium mindegyik ténye számára létezzék egy felelős tanács s ügynök, olykép, hogy az első ministertől az utolsó hivatalnokig mindnyájan ki vannak téve a törvényszékek vagy kam­­a­rák üldözéseinek minden alkotmányellenes vagy vét­kes tettért. A parlament Angliát nagysággal s oly erélylyel kormányzó, melyet a hatalomnak semmi más formája sem múlt másutt fölül. „Nem láttuk-e,“ mond lord Brougham, „azon rop­pant szárazi és tengeri seregeket, miket különböző idő­szakokban nem számos népességünk fölállított. Ám számítsuk össze azon sokféle s a földgolyó különböző pontjain elszórt telepeinket, számítsák össze azon száz­milliókat, melyek a nemzetre rovattak az utolsó száz­ötven év alatt, s meg kellene vallanunk, hogy egy erős kormány alkotása tekintetéből nincs semmi ha­sonló egy népszerű alkotmányhoz, s hogy soha semmi zsarnok, bármily korlátlan legyen is az, sem brit ke­zében oly hatályos gépezetet, mint milyen egy par­lament. „Ne állítsák, hogy az amerikai nép épen úgy fo­­lyamodhatik az ország segédforrásaihoz mint mi, mert én nagyon kételkedem, várjon az Egyesült Államok képviselői vagy elnöke, hatalmuk három első évének elmúlta után, elégséges befolyással s tekintélylyel bír­nának, hogy az országot úgy, mint parlamentünk gyak­ran tévé, súlyos fogyasztási s főleg oly nyomasztó jö­vedelmi adókkal terhelhessék. Meg vagyok győződve, hogy háború esetében az ily nyomasztó adók terhe gyorsan előidézné az ellenségeskedések bevégeztetését, a­nélkül, hogy az ország a béke föltételeire nézve na­gyon nehézkesnek mutatkoznék. Az angol nép ellenben úgy van alkotva, hogy ha egyszer a bábom meg van kezdve, a ministerium s a lordok szilárdsága elégsé­ges, miszerint elnyomjon minden alkalmatlan vágyat oly béke megkötése iránt, mely az országot compro­­mittálhatná, vagy a nemzeti becsületet folttal bélye­gezhetné.“ A közeli jövő kétségkívül meg fogja mutatni, hogy mennyit ér a nemes szerzőnek Amerikát illető ezen állítása, mely csak roszul takarja azon régi csa­ládi neheztelést, mely az anyaország s a régi emanci­pált gyarmatok közt létezik. Ez ország már gyakran igen megcsalá az állításokat, s politikai jóslatokat. Az angol intézmények fensősége az Egyesült Államokéi fölött­­. Brougham szerint azon élettelj s egységből ered, melyet a korona az alkotmány egyetemének köl­csönöz , az a kormányzás s igazgatásnak valóban tö­kéletes s elégséges eszközét képezi. (Vége követk.) Napi újdonságok. * A „Neue Zeit“ czimü lap szerkesztőségével egy levél közöltetett, melyet egy olmüczi urhölgy kapott Miksa bajor herczeg ő k. Fensége, Császárné ő Felsége atyja kabineti irodájából, s következőkép hangzik egy „Miksa bajor herczeg ö k. Fensége ennek őfelsé­géhez intézett iratát a közlött­vénnyel (recept) együtt megkapta. Ő k. Fensége megbízott, hogy önnek Ő Fensége legbensőbb köszönetét nyilvánítsam, ezen közlése által Ő Fensége irányában tanúsított részvétért, melylyel ön Császárné ő Felsége, ő Fenségének leánya egésségi álla­pota iránt viseltetik, ő Felsége baja az utóbbi időkben többé nem tüdőbajnak jön észlelve, s a javulás határo­zott útján van. Egyszersmind tudathatom önnel, hogy ö Felsége jelenleg a possenhofeni kastélyban minden jelen­­levők örömére naponkint sétákat tesz és ö Felsége tökéle­tes felgyógyulása mielébb remélhető. Megbízásomat teljesítve, maradok stb. München, júl. 26. 1862. Herd J., herczegi iroda-titkára. * Biborno­k hű prímás e eminentiája a budai Rózsahegyen, Medecz ur villájában készül a nyarat tölteni. © Kecskeméthy Aurel ur elutazott Páris és Lon­donba, s­zeptember közepe táján érkezik vissza; azalatt koronkinti tárczaczikkeivel emelendi lapunk érdekét. © Mint lapunk említi, Schwarz Gyula fiatal tu­dósunk által írt, s a világ első tudományos társulata, a Geological Society által nagy elismeréssel fogadott műve angol nyelven megjelent. Hogy az ily működés egy sza­bad és nagy nemzet nyelvén saját nemzetünknek mennyi­re becsületére válik, mutatja azon bírálat, melyet az an­gol tudományos lapokban e műről találunk. Az angol „The Parthenon“ július 26 diki száma azt mondja, hogy azt „mint szerencsés ómenét üdvözli a magyar nemzet le­endő nagyságának. Egy oly férfiú gazdagítja e műben a világ­irodalmat mély tudományával, ki­nek magas tudományos rangja mint ethno­­lognak már el lön ismerve.“ így ír szóról szóra a „Parthenon“. Ezután 7—8 hasábra terjedő részletes ismertetését közli a mű­nek, míg végül így fejezi be a szemlét: „E mű egyes részeiben egy alapos tanulmányok­ban gazdag, hatalmas (powerful) lelket árul el, s a valódi minden erőltetés nélküli ékesszólás (Natural eloquence) — ezen legbiztosabb ismérve a lángésznek (genius) — mely irályából áradoz, soha sem akarja a helyett, hogy magát a gondolattól vezettetni engedné, magával ragadni a gondolatot“. * A dunántúli vinczellér, kertész és pinczemester-képző intézet javára rendezett sors­játék nyereményeinek kiállítására eddig ugyan nem tete­mes, de nagyon szép ajándékok jelentettek be. Ugyanis Gróf Haller Sándor levele gróf Forgách Antalhoz. E levelet a „Pesther Lloyd“ után németből for­dítva, commentár nélkül közöljük; sajnáljuk, hogy az eredetit nem ismertethetjük meg olvasóinkkal. Gróf Haller irata — mondja a nevezett lap bé­csi levelezője — a fennforgó körülmények közt nem kö­zönséges érdekű. Gróf Haller Sándor, bihari főispán interpellátiója az ő exiljához, a magyar kir. udvari főkanczellárhoz. A bevezetésben Haller gróf a nem­zetnek, a politikailag érett néphez méltó mostani ma­gatartását ecseteli, mondván: mikép a nemzet azon erős hitben él, hogy a múlékony szükség által paran­csolt ideiglenes rendszabályok a nyíltan beismert al­kotmányos elv és a birodalom valódi érdekei ellené­ben nem szilárdulandnak kormányelvvé. E hitet a fő­­kanczellár úr által Esztergomban tartott beszéd csak­­ megerősíti. Ezen beszéd jelentősége mesze túlszárnyal-

Next