Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-11 / 208. szám

Második évi folyam. 208. szám — 1862. s­­erkesztö-hivatal: Bartitok­ tere 7. sz. a. földszint. kiadó-hivatal: Barátok tere* 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatal­. un. barátok­ tere 7. szám. földszint Vidéken vérment'8 leve­lekban mindes­ posta hivatalnál.SÜRGÖNY September 11. Előfizetési árait austriai értékben. Hűd »pesten háaho* honivá. Vidékre, naponkint postá. p&1r,8zEvnegyedr^- | ff,ttvrelftt“KvneRyedr^:'8 HIVATALOS KÉSZ. Császárné Ő Felsége.f. hó 8 án délelőtt Seben­brunból Passauba utazott el. ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi sept. 1-től kelt legfelsőbb határozatával, a pesti királyi tábla valósá­gos ülnökeivé Szabó Menyhért s K­erenczy Fe­­rencz számfölötti ülnököket, Németh Jánost, Zala­­megye első alispánját s Makovecz Ede pesti vá­­rosbirót, s ugyanannak számfölötti ülnökeivé S­z­a­­­n­y Zsigmond rendelkezés alatti megyei törvényszéki ta­nácsost s Nagy Sámuel rendelkezés alatti úrbéri tör­vényszéki tanácsost legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott. Folyó évi augusztus 15-én 12,963. sz. a. kelt kir. udvari rendelet szerint W­e­i­s­z Sándor győri varga mesternek vízhatlan férfi s nő lábbeliek készítésére nyert szabadalmi levele a 4-ik évre is meghosszabbit­­tatván, ez ezennel közhírré tétetik. VÁMHIVATALON RKKJL Tájékozó­s. Az olaszországi tudósítások, a­mint követik egy­mást, akként czáfolják is, vagy legalább úgy megza­varják , hogy a valóság iránt épen nem lehet tisztába jönni. Párisból is panaszkodnak már, hogy a turini sür­gönyök valóban ízetlenek kezdenek lenni. Egyszer haditörvényszék elé állíttatik Garibaldi és társai, másszor a senatus elé; azután ismét a parlament elé vitetik az egész Ügy, mi természetesen csak akkor fogna megtörténni, ha a ministérium el van ha­tározva, ezen kényelmetlen ügynek teljesen véget vet­ni, mert annyi bizonyos, hogy a parlament nem fog Ga­ribaldi perbe fogatásába egyezni. Ma ismét azt állít­ják a tudósítások, miszerint a ministerium Mária Pia kir. herczegnő egybekelésének napját akarja bevárni, hogy az országot adandó amnestiával meglepje. Mind­ebből csak az látszik kitűnni, hogy az olasz ministe­rium nem tudja még, mit tevő legyen. Annál föltűnőbb az „Ind. beige“ egy turini le­velezőjének állítása , miszerint Ratazzi elhatározá magában, hogy a római kérdés megoldását kivívandja, s e czélból erélyes és sürgető jegyzéket intézene Pá­­risba, melyben ki fogja fejteni, hogy a franczia kor­mánynak lehetetlen eddigi politikáját követnie. Az „Ind. beige“ maga is kételkedik levelezője ez állításá­nak valóságában, s méltán, mert Ratazzi valóban nem szoktatott bennünket a külpolitikában erélyes tettek­hez. Egy párisi tudósítás szerint ugyan egy új érve tá­madt az olasz kincstár ismétt kifogyottságában, úgy hogy egy új kölcsön kötése múlhatlanná vált; márpe­dig a status quo föntartása mellett nem remélheti, hogy Olaszország új hitelre találjon Ámde remélheti-e más­részt, hogy Napóleon császárt ez anyagi szükség ha­tározata megmásítására bírja, midőn ő a status quo fentartását erkölcsi szükségnek tekinti, mint ez Nigra követnek a legújabb eseményekről tett jelentésére adott válaszából kitűnik. A császár ebben elismerését, sőt csodálatát feje­zé ki az olasz kormánynak kifejtett erélye és bátor­ságáért , hoz­zátévén, hogy a jó gyümölcsöket össze lehetene szedni, mert Európa látja most, hogy Victor Emánuel kormányának komoly szándéka a forradalom­mal szakítani. Az olasz kormány feladata jövőben is a forradalmi szenvedélyeket lecsillapítani, a nyugalmat és törvény iránti tiszteletet helyreállítani, s szervez­kedni , ezért egyelőre minden szerzési gondolatot pi­hentetnie kell, mert nagyobb mesterség a szerzettet megtartani és rendezni, mint újat szerezni. Rómát Olaszország csak akkor fogja bírni, ha megmutatta Európának, hogy azt megtartani képes is. Várjon ezen, az idők messze homályába elhalasztott megoldás ígé­retéből meríthet-e Ratazzi csak legkisebb reményt is arra, hogy az ő sürgető kivonatának megfeleljenek ? A szerb ügyek, habár az usitzai összecsapás nem bírna is nagyobb jelentősséggel, a mai tudósítás sze­rint a válság elé fejlődnek. E szerint a konstantiná­polyi értekezletek befejezők munkálataikat, s el­len határozva, hogy Törökország Belgrádot s a Duna men­tében fekvő többi várakat megtartja, az ország beljé­ben fekvő erődöket azonban átadja a szerbeknek. A szerb kormány állítólag nem akar e határozatba bele­nyugodni, s így félő, hogy a békés értekezleteket véres eldöntés fogja fölváltani. Egy kevesbbé veszedelmes, de azért szintén jelen­tős harcznak nézünk Poroszországban is elé. A ka­tonai budget vitály kérdése a nép és ministérium közt már azon stádiumig fejlődött, hogy közelebb érdekes parlamenti tárgyalásokat várhatunk. A budget-bizottmány nyilvánosság elé vitte a maga jelentését. E szerint a bizottmány a ministérium ez évi hadikövetelményeiből 6,133,361 tallért, jö­vő évre szintén mintegy 6 millió tallért akar kitöröltetni. A kormány pedig mit sem akar en­gedni. A követek háza az ország adózási erejét veszi zsinórmértékül, s nem akarja azt túlterheltetni engedni; a kormány pedig a hadsereg állítólag múlhatlan szük­ségeit tartja szem előtt. Ez ellentétek kiegyeztetése csak kölcsönös engedés által lenne lehetséges; enge­désre azonban mint látszik, egyik részről sincs semmi Pest, sept. 10. (FK.) Ki a magyar politikai lapokat figye­lemmel kisérte, tapasztalhatta, hogy ezek szokott magyar lovagiassággal a testvér austriai tarto­mányok közügyeinek, s az ottani kormányi­­n­tézkedéseknek taglalatába, bár az anyag nem hiányzott, soha sem avatkoztak, azokat nem bí­­rálgatták, hanem e feladatot kirekesztőleg az ot­tani nyilvános lapoknak engedték át. E viszonyos lovagiasságot a bécsi centra­lista lapokban, fájdalom, nem találjuk. Ezek alig mulasztanak el egy alkalmat, hogy a magyar fő­kormány a helyhatóságok intézkedéseit, a ma­gyar igazságszolgáltatást keserűen ne gáncsolják. Legközelebb is azon örvendetes eseményt, mely szerint Ő Felsége meghagyni kegyeskede­tt, hogy a jövő országgyűlésnek egy rendszeres magyar polgári- és büntetőtörvénykönyvi javas­lat terjesztessék elő, alkalmul használták fel arra, hogy az 1861-ki országbírói értekezletet erésen megtámadják, állítván, hogy az ideiglenes pol­gári és fenyítő törvények megállapításában csak Separatismus magyar nézpontból indult ki, s nem törődött vele, hogy az ország gyors és ol­csó (az olcsóság nem tőlünk függ!) igazságszol­gáltatást nyerjen, holott a meglevő igen jeles austriai polgári és fenyítő törvénykönyveket m­eghagyhatta volna. E vád alaptalanságát már minapi czik­­künkben kimutattuk. Bebizonyítjnk, hogy az országbírói értekezlet, ha akarta volna is, nem hagyhatta meg az austriai polgári és fe­­nyítő törvényeket úgy mint vannak, mert a­­ nemzeti hagyományos törvényeket és szokáso­­­­kat tekintetbe kelletvén venni, igen számos­­ magyar jogesetek merültek fel, melyekre az aus­­z­triai polgári törvény­könyv nem is volt alkal­­­­­mazható. Az austriai fenyítő codext pedig még­­ kevésbbé hagyható meg, miután ez absolut kor­­­­mányzat szüleménye lévén, maga a bécsi biro­­­­dalmi tanács kimondotta, mis érint ez a mostani­­ alkotmányos institutiókkal ki nem egyezt­­hető,­­ hanem gyökeresen újra átalakítandó. Hogy le­­­­hessen tehát az országbírói értekezletnek szemé­t­rehányást tenni azért, hogy nem fogadott el oly törvényeket, melyeket maguk a bécsi centralis­ták megváltoztatandóknak ítéltek, ezt mi meg­fogni képesek nem vagyunk! Szomszédjaink ne aggódjanak. A magyar nemzet az ő figyelmeztetésük nélkül is gondos­­kodand arról, hogy a jövő országgyűlés oly rend­szeres polgári és fenyítő törvénykönyveket hoz­hasson létre, melyek mind a nemzet hagyomá­nyos szükségleteinek, mind a jogtudomány ma­gasabb követeléseinek m­egfelelendnek. Mi a Bécsben összegyűlt németországi jog­tudósok munkálatát is figyelemmel kísértük, mert a­mi jó, azt szívesen elfogadjuk akárkitől; de egyúttal szabadságot veszünk magunknak e munkálatra saját észrevételünket is megtenni, hogy bécsi centralistáink ne gondoljanak ben­nünket abdek­táknak, s uj gyanánt ne ajánlja­nak nekünk oly jogelveket, melyeket a magyar már ezelőtt 70 évvel törvénykönyvbe igtatott; mint például azt, hogy alkotmányos országban törvénynek csak az tekinthető, mi ország­­gyűlésen a fejedelem és nemzet egyetértésével hozatott, s mely elvet a magyar 1790: 12-dik törvényczikkből s nem a német jogtudósok 1862-ki határozatából tanultuk meg először. Az európai fenyitő-törvénykönyvek álta­lában sokkal kevésbbé felelvén meg a jogtudo­mány magasztos elveinek, mint az előrehaladot­tabb polgári törvények: lássuk először is a fe­nyítő ügyben minő elveket állított fel a német jogtudósok bécsi gyülekezete. A jövendőbeli német büntető törvénykönyv­nek elfogadás végett következő elvek ajánl­­tatnak. 1) A becsületérzést már természeteknél fogva elfojtó minden büntetésnem, minő például: pellengérre állítás, testi büntetés, vasra veretés stb. maradjon el. 2) A tiszteletbeli, politikai, tiszti és hivatali s közönséges pohári jogo­k elvesztése vagy csor­bítása csupán oly tettek miatti elítéléshez kap­csolandó, a­mely tettek aljas érzületből szár­maznak. 3) Az elítéltetésnek a fentebbi pont alatt előszámlált következményei rendszerint a bünte­tési idővel végződnek; a törvény azonban felha­talmazhatja a bírót arra, hogy azoknak a bün­tetési időn túl tartását ítéletileg kimondja, de legfölebb 10 évre, és csak úgy, ha az elítélt szo­­katlan­ romlottságot tanúsított vagy ha megrög­zött gonosztevő. 4) A 2-ik pont alá nem eső tetteknél az ott említett jogok gyakorlata a szabadságvesztési büntetés kiálltáig nyugszik. 5) A törvény gondoskodjék a szabadság­vesztést tárgyazó büntetések különös nemeiről az oly tettekre nézve, a­melyek nem becstelen érzületből erednek. 6) Magától értetik, hogy a büntetés követ­kezményei a teljes vagy részletes megkegyelme­­zés által elenyészhetnek. 7) Gondoskodni kell, hogy a büntetőtörvé­nyeknek a fentebbi elvek által előidézendő sze­­bbítései azokra is kiterjesztessenek, a­kik az előbbi törvények szerint lettek is elitélve. E kimondott elvekre nézve nézeteinket foly­tatólag bővebben kifejtjük. A törvényszékekről. E lapok idei egyik korábbi számában közöltetett a pozsom megyei tisztiszék abbeli fölirata, hogy az al­­törvényszékek szélesebb körrel láttassanak el; vala­mint emlékezhetünk rá, hogy a temesvári keresk. ka­­mara­v ar többször kérvényezte a városi tanácsnak váltó­ fiók-törvényszékbeli felribáztatását, de mi egy­oldalúsága miatt sikertelen­­maradt. . Most a szándékba vett codificatio küszöbén nem időnkivüli a nézeteket, habár csak egyszerűen is elő­sorolni, hogy azok az illetékes helyen eszmét ébresz­szenek.­­... Kereken eltöröltetni óhajtja a perlekedő közön­ség a kerületi táblákat és az e. b. váltótörvényszé­k kerületi táblák az ősiség eltörlése s a zálogpe­­rek lassankénti elfogyása okából csak egypár oly eset­re illetékesek, midőn a javak több megyékben feks­sz­nek, s miután a városoktól (orszb. szab. I. B. 38. §.) nem tartoznak az ügyek oda, a megyetörvényszékekre űzve csak a felfolyamodási lépcsőket s igy a költsé­geket s a perek húzódását szaporítják, holott ha sza­bad a felperesnek oly esetben, mikor a javak több ke­r­et bÜ8ZDek’ a kerületi táblák közt választani ' , . " IX' nem­ látom át, miért ne engedtessék ez meg neki a megyék törvényszékeivel, ha a javak több me­­gyékben fekü­sznek, ha már épen az orszb. szab. IV. I. »• h) P°ntJa daczára a csődügyekben is feleslegesek nem volnának, mikor úgyis csak azon esetben rendel­­nék fórumul, mikor a bukott utólsó lakhelye ki nem pu­hatolható, mit helyettesíthet a befejező szabvány, hogy az legyen illetékes törvényszék, mely a csődnyitásra legelőbb megkerestetett. Törvényszékek uj szervezés miatt, a mint állít­tattak, úgy meg is szüntettek hazánkban több ízben, mint a Sz. László III decr. 1 § által jelölt nuncii regis. ”• “• 3­ § érintett nádori itélőszék (I. Mátyás VI. decr. 1. f. Kálmán I. decz. 2. §-a zsinati itélőszékei, úgy az újabb ideig leszármazott uriszék a kivételes pallósjog­gal, mely 1260-ig vihető vissza, az 1848. IX. t. ez. 4. 8 a által szüntetett meg ; nincs benne tehát semmi rendellenes, ha az 1723: XXX. t. ez. is eltöröltetik s a megyék minden alattvalóik fölött ítélnek s tőlük min­d­en felebbezés a kir. táblához menend, mint ez jelen­­leg is már a városoknál az eset. Azaz, hogy mégsem minden eset, mennyiben a csődügyek már most is a váltófeltörvényszékre vizet­nek s fognának a váltóperek is, ha a kívánat szerint az e. b. váltótörvényszékek eltöröltetnek, ha csak a váltófeltörvényszék is oly szakosztályul nem olvaszta­­tik be a királyi táblába, mint már most van a hétsze­mélyes táblának váltóosztálya. Első bírósági­ váltótörvényszékeink felállításakor a kereskedő városokról volt gondoskodva, de azóta sok helyen az üzlet újonnan termett vagy más irányt vett, s igy Temeg, Somogy, Liptó megyéknek Pestre utasítása több mint igaztalanság. Helyeselnem kell a közvélemény követelményét, mely a német bírósági szerkezetben legalább ezen tétova szaladgálás szüksé­gét nem szenvedte, s minden városi és megyei állandó törvényszékeknek váltói e. b­­itélethozatali joggal fel­­ruháztatását követeli; helyeselnem pedig azért, mivel a múltra tekintve ma már a kivételesen mindig együtt­ülő altörvényszékek számfelettiek, mert a megyeiek sem negyedévesek most már, hanem folytonosak; míg ma már bátran kiköthetni minden municipiumnak, hogy birói állomásokra nemcsak általán törvénytudó, de köz- 68 váltó-törvény tudó egyéneket helyezzen, mert ma már szűkében nem agyunk, mint 1840 ben. Helyeselnem kell még a gyakorlat nyomán azért is, mivel a német rendszernek nem lévén a mi szóbeli bíróságunk rövid procedúrája szerkezete, nagyon bele­szokott a közönség a váltóhasználatba adóslevél he­lyett, s számtalan ily váltóadóst szóbelileg megpörölve soha a bírói illetékesség ellen kifogást nem tettek, csak akkor, ha az adósság kérdéses, vagy bonyolult. De hiszen ily esetben a váltótörvényszék ítéletében sem nyugszik meg az elmarasztalt fél, hanem feleb­bezi, é­s ezen felebbezési széket úgyis meg kell hagy­ni, tán néhány biróval szaporítni. A­mi az orszbirói III. alválasztmány abbeli okada­tolását illeti, hogy mely állam váltóhitellel birni akar, annak a váltó és ezzel rokon ügyeket azokhoz nem eléggé értő s inkább csak általános jogelveket, mint a praetisált váltói törvénykezést követő közbirákra bízni, s ez által kereskedelmi hitelét koc­káztatnia nem lehet; erre nézve bátran megjegyezhetem, hogy mind a személyek tekintetében 20 évvel elkésett, miután Szilágyi Virgil ajánlata megbukott, (hogy bíró lehet a természetes eszű ember is, nem szükség törvény­ta­­nultnak lennie), a hitel kérdésében pedig megerősíti ezt a gyors és kényelmes eljárás a világhírű bírák­nál is. • Úr Mahr hideged­­ , figuiát ( Engedtessék meg a municípiumoknak a törvény­széki bírák szaporítása, de gyors eljárás követeltes­­sék, s ne kapja meg az ember a sommás szóbeli ítéle­tet 6 hó múlva, vagy egy rendes szóbeli tárgyalás prókátori fogásokkal ne butattassék 8 hóig, b izt n£ha a­z önöknek a fegyelmi büntetéseket alkalmazni nem ártana, ha nem is Sz. László III. decret 24. §., de utóbbi gyors eljárásunk pontos követésére szemügygvel szigorúan lenni.*) ___________ O t e v é n y i. I , Nyitramegye közönségének fölirata. Cs. kir. Apostoli Felség 1 Legkegyelmesebb űrünk, pl . . H°“u,nk atyja, Felséged — örvend ! — és örvend elségeddel az egész hon, mert szeretett Nője a népek anyja, király, palotájába visszatért; vissza­­ onnét a “ 18‘e“ letett imái­ra,, felséges királyunk ! Nincs a nemzetek történel­mében oly szent és magasztos belemnek kifejezés adva, mely a hit alattvalók szivérzelmeit eléggé^ícse­­telé vaia; nincs oly toll, mely a hasonló érzelmek les­zdmek'hü ki^ezé^f'lLeté' ~ a Valódi’ a nemes ér­gy.k'í‘ t.ért.a.8*6 ”ök örültek s örömüknek kifejezést adtak A­',er ■az •***4» a, ia t,artu nk mink igényt arra, hogy jelen Üd-JetiHvatUS.fla/Örítésele­m lapjain W«£­ ék fl,“ Shi­f ,Uk- E­­­léGedet' miszerint nekünk legalázatosabb jobbágyainak kegyesen megengedni méltóztassék hogy törSivs FMsé érzelmeinek nyilvánításával Após Elil négid mag?! trónjához járulhassunk. Oh dicső nap! mely felséges királynőnket hűn szeretett anyánkat Bécs székváros falai közé ismét és egészségesen visszajönni szemlélni engedéd; — oh DéP ■ i?felségeik arczain a viszontlátás örömkönnyeinek látását élvezhetéd ! — ezek valának sziveink kitörései, kik semmit forróbban nem óhajtánk mint a császári királyi család tökéletes boldogságát, s kik e boldogság eléréséért imáinkat végezni honfiúi legszentebbb kötelességünknek tartjuk. „ H­írü­­m,a,a,“videnható a népeknek — azon népek­­nek, kik a királyt és hont mint ha honfiak szeretik; kik mindkettőért vért és életet is áldozni készek, és kik higgadt gondolkozásukkal a haza, és ez által az állam erösbitését ezésze után haladnak, könyörgéseit gatdáni . A k8zorunk a szeretett felséges anyánknak egészségét visszaadá s ez által császári és Apostoli királyi Felségedét, Felséged hatalmas és jó FpIgz ^1 «U8 i köa­ádját megörvendeztetvén , minket J , fd LU (^ágyait is oly magasztos örömben ré­­szesite, mely édes érzelmeink által sziveinkből sajtolta sé^iídü?6^6 " aZ°D 8ZeDt óhajtá8Unk kifejezé-Vajba Istenünk mielőbb elérnünk engedné, hogy császári és Apostoli királyi Felségedet mint csa­­k­áp országai ügyeiben is mindenkorra boldognak érezzük és atyai szivének örömet és hazánknak állandó boldogságot szerezhessünk. rálvrwí,kiz * Min(.iet,hat,''­ b°gy valamint Felséges Ki­­ralynénk és anyánk egésségével sziveink legfájdal­masb érzésére gyógy-irt leltünk, úgy Ő Felsége és hoPnt8h° l/e iégCí k,egye által e királyáthoz mindig hü hont boldogé láthat8uk) U)ert ekkor bebizonyítva rek­r'“ íor,Ckvé80“k 876Dt é* fen volt, mely iínfíín ’ testvéreink elismerését és a jövő nemzedék háláját kivívni. királyf^mnVi^ ÍV®16?' hogy áldásodat császári királyi Apostoli Felségünk legmagasabb családjára dotsiJh“' a? m,Dd? ?ldi gyönyörben és családibol­trvfná£b f«é»zZe8il­8d' hogy ekként a bon is boldog le­­gyen és a történelem majdan hirdesse az utókornak Fékéin és aratlan bizalmat» melylyel e nép mg t.m St‘S­er‘"‘ 80h* Császári királyi Apostoli Felségednek „ . . legalázatosabb hü jobbágyai: u pl«« Pamegye tisztikara nevében Deseő Thádé a. mV?v?f/i­l8pán« Dedek Crescens Ignácz s. k. Nyitra­megye főjegyzője. J A kir. Helytartó ur ő m­alga körútjából. r 11 . — Vasmegyeift1. sept. 5-én. Magyarország ki­rályi helytartója megyénket is szerencséltette jelenlé­t 18“lb.,8£kék vagyunk arra,hogy körünkben üd­vözölhettük a dicső ősök nagy ivadékát, figyelhettünk í® ?“e­0. 81.ava,r? 8 arczán az elégültség kinyomatával láthattak távozni.­­ Folyó hó 3 án Sopronból indul­ván, megyénk határszélén a főispáni helytartó vezér­lete alatti megyei és sz. kir. Kőszeg városa polgármes­­f®r® által Vzel.épelt városi, nagy számú tagokból álló küldöttség által fogadtatott, s útjában először is Kő­szeg városát érinté, hol a tisztelgőket, nevezetesen az ottani kerületi ítélő tábla tagjait, mégis a kath plébá­nos és az ottani Szt-Benedek rendű zárda főnökét, az ugyanazon szerzetbeli gymnasiumi tanárokat, ugyszin­­te az ág. vallásuak lelkészeit, továbbá sz. kir. Kőszeg városa tisztikarát és a városi képviselő testületet foga­dá el, s ugyanott a városi hatóság ügykezelését vizs­­gálta. Kőszegről Szombathelyre, megyénk székhelyé­re délutáni 5 órakor érkezett meg. A város határszé­lén a városi tanács és nagyszámú polgárság által fo­gadtatott, élükön Taschler József városbiró és Boross Károly esperes urakkal, é­s a városba érkeztekor­éltóságos Szenczy Ferencz szombathelyi megyés püs­pök ur, a vasvár-szombathelyi káptalan, és a megyei s államtisztviselők testülete voltak szerencsések e nagy­méltóságát üdvözölhetni. Fogadtatása szívélyes és tisz­teletteljes volt a szó legvalódibb és legigazabb értel­mében, méltó oly férfiúhoz, ki magas állásánál és hi­vatásánál fogva kihat a késő időkre s a haza történe­tére. A püspök­, palotában, hol szállva volt é nagy­kor8£akünkban a rendes bíróságok úgy is tulhalmozottak a teendőkkel s azok gyors s pontos elvégezésére képtele­nek ; azonban figyelem ébresztésül eszméit közölhetőknek tartottuk, miután a szakbiróságok ügye Európa jogéletében még némileg függő kérdést képez, melyről pro et contra olvasunk vitatkozásokat ; lásd különösen S­z­o­k­o­l­a­y Istvánnak értekezését. A bírósági rendszer f­ő el­ve­i VI. a Tó­t­h Lőrincz által szer­kesztett jogtudományi s törvénykezési tár 1856-ik évi folya­mában, hol e kérdés is tüzetesen tárgyaltatik. dálpo kfal.um­|M!.?r 7 ? 8 *8?,no !- Szerk. *) A t. értekezőnek a váltó törvényszékekre vonat­kozó indítványát nem osztjuk ugyan, már csak az okból se, mert épen jelenleg összebonyolított helyzetű­ átmeneti

Next