Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1862-10-01 / 225. szám

E rablóknál 9942 ft 30 krt kötegekbe göngyölve talált, melyekről azonnal bizonyossá jön, hogy a szelei posta kirablása általuk követtetett el; ügyes és tapintat­teljes vizsgálat folytán nem csak az derült ki, hogy ezen rablásban szelei tanyás Füle András és R. M. sze­lei közbirtokos is bűntársak voltak, a mennyiben a rablókat támaszszal és utasítással elősegítették s a rablott pénzben osztoztak , hanem a nevezett csendbiz­tos által ezek is kézre kerittettek és valamennyien a bűntett minden részleteit be is vallották és most már a karczagi börtönben várják a nagy­kun kerületi tör­vényszék által közelebb leendő elitéltetésüket. Folyó év s hó 22-én I.­Berényben nyilvános kis gyűlés tartatott főkapitányunk elnöklete alatt és a köz­­biztonsági személyzet szervezetének újabb és czélsze­­rűbb módosítása iránt javaslat létetett, melynek jóvá­hagy­ását a világosan, sőt fukarul kimutatott szüksé­gességénél fogva remélenünk kell, miáltal mindinkább lehet hinni, hogy habár eddig sem lehetett panaszunk, de jövőre még inkább megszűnendik személyünk és vagyonunk biztonsága iránt minden legkisebb aggodal­munk is. Belátván azt, miként öszhangzás és szigorú fe­gyelem nélkül, de főleg szegény fizetés mellett erélyt,pon­tosságot és önfeláldozást kívánni alig lehet, ajánlatba hozatott, miként minden, megye és egy kerületünk, ré­szére is egy fő-csendbiztos 900 ft fizetés, 2 lótartás, biztosok 700 ft fizetés, szintén 2 lótartás, és minden biz­tos alá rendelve egy főhadnagy 500 ft, és 11 hadnagy 300 ft évi fizetés és egy lótartással állíttatnék fel; to­vábbá a közbiztonsági összes személyzet azon eset­ben, ha hivatalos foglalkozása közben lovát elveszte­né, e részbeni kárpótlásul 120 o. é. Itra, elnyomoro­­dása, vagy éppen elesése esetében pedig, valamint kö­telességének bizonyos évekig hűségesen lett teljesítése után maga, vagy a körülményhez képest családja ré­szére egy meghatározandó összeg erejéig nyugdíjra bizton számíthatna; végre egyik hatóság emberei sem lennének területeikhez kötve, hanem a megkezdett ül­dözést bármely hatóság területén feltartóztathatlanul folytathatnák, sőt szükség esetében egyik megyebeli hadnagy a biztosok útjáni felhívásra, összevonás által más megyékben is igénybe volna vehető. Teljesen meg­lévén arról győződve, miként a je­lenlegi közbiztonsági személyzet az ország több vi­dékein nagy mérvben veszélyeztetett személy és va­gyon bátorság helyreállítása és folytonos fentartása körüli fontos feladatát csak ily módon lehet képes kel­lőleg megoldani, ismét csak újabb jelét látjuk, hogy mily mérvben hordja lelkén szeretve tisztelt főkapi­tányunk minden egyes polgárnak jólétét. Még csak annyit szeretnénk hozzátenni, hogy a főbiztosnak 2 ló helyett 4 lótartás, rendelkezésére sze­mélye mellé egy hajdú és kapitányi rang, a biztosok­nak pedig esküdti rang adatnék, mert a mennyiben az ajánlatban kifejtett nézeteket felfogtuk, a főbiztosnak az összes megyéjébel­ és igy nálunk is az összes Jász­kun kerületi közbátorsági személyzet alá fogna rendel­tetni, mely már magában kívánatossá teszi, hogy leg­alább 4-ez-5 év évenkint legkisebb számítás mellett is minden egyes csendbiztosi járást beutazzon és vizs­gálja; de továbbá: az ajánlat szerint a főbiztos a me­gyéje területén nagyobb mérvben veszélyeztetett köz­bátorság helyreállításában maga is részt venni kötelez­­­tetnék, hogy ennek megfelelni képes legyen 2 lóval a Jászkun kerületekben, melyek oly annyira távol eső helyekkel bírnak, és elszakítva fekszenek, alig merem hinni; — valamint hogy szolga nélkül azon sok utazá­sai és mindenesetre sok teendői mellett hivatásának eleget tehessen, szintén alig merem hinni, hogy pedig hadnagyot használjon maga mellett és azt azon szolgá­lattól, mely hivatásául szolgál, elvonja kár nélkül, szin­tén nem lehet. De maga a hivatalos állása is egy csendbiztosnak igényli, hogy a kellő rang és a főbiztosnak rangja sze­rint hajdú adassék. Tudjuk azt a közéletből, hogy nagyrészben te­kintély teszi a hivatalt, népünknél pedig szükségelte­tik a rang, hogy tekintélyt nyerjünk, már­pedig van-e jelenleg hazánkban oly közeg, mely annyira közérde­künkre hatna mint a közbiztonság, és miből áll az? biztosok és hadnagyokból; — ne legyünk tehát fukarok és törekedjünk ezen institutiót emelni, mert azzal csak hasznot szerezhetünk, és mibe sem kerül; — átlátták ezt számos megyék, hol a főbiztosoknak föszolga­bírói, a biztosoknak pedig az alszolgabirói rangot eddig is megadták; — egyébiránt ez csak egyéni nézetünk ; adja az ég, hogy ezen újabb rendszer mielőbb érez­tesse jótékony hatását. Egy zagyvára élte ki. Költőid. ANGOLORSZÁG. A „M. Star“ azt állítja, hogy az egyházi államokbeli helyhatóságok jogainak elis­merése nem döntené le az Olaszország s a sz.­szék közt létező sorompót. Ezen helyhatóságok, a mihelyt szabadokká lennének, Victor Emanuelre szavaznának. A „M. Post“ így nyilatkozik : „A „Moniteur“be igtatott okiratok közzétételé­nek nem lehet más értelme annál, hogy a közönsé­get előkészítse Róma odahagyására. Thouvenel azt írta ugyan, hogy Róma soha sem lesz Olaszország főváro­sává, Francziaország beleegyezésével, azonban a villa­francai szerződés is megsemmisíttetett s Nápoly is an­­nedtáltatott Francziaország beleegyezése nélkül.“ Ellenben a „Herald“ nem csodálkozik rajta, hogy a császár megtagadja az olaszoktól azt, a­mit azok kívánnak. Szerinte egyedül a tudatlanság teheti azt föl, hogy a császár Rómát Olaszország fővárosává óhajtaná tenni. A „Times“ kárhoztatja a római kérdésnek a „Mo­niteur“ által javaslott megoldás­módját, mint a­mely nem egyezik össze a gyakorlati politikával. A City­­lap hozzáteszi, mikép a közzétett okiratok bebizonyít­ják, hogy a császárnak oda kellene hagynia Rómát, a­nélkül, hogy jelek léteznének arra nézve, hogy neki ez valóban szándékában lenne. A garibaldianus bizottmány aláírásai bezárattak. A londoni orosz követ Brunnow báró, a szt. András-renddel diszíttetett föl. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ szerint az angol királynő németországi utazása alkalmával egy családi tanács­ülés tartatott, melynek — úgy látszik — fontos eredménye leend. E lap tudni hiszi, hogy ezen tanács­ülésben az angol királynőnek a walesi herczeg javára a le­mondása állapíttatott meg; azonban ezen határozat kétségkívül csak a walesi herczeg nősülése után fog életbeléptetni. Ugyanezen lap határozottan megc­áfolja azon közlést, mintha a Dunafejedelemségekbe ti­tokban nagy mennyiségű fegyverek s hadiszerek vi­tetnének be. Egyébiránt szerinte ily bevitelre semmi ok sem léteznék egy oly országban, mely a legnagyobb nyugalmat élvezi. Még ha föltesszük is — úgymond — hogy ezen hadiszerek átszállítás végett elküldettek volna, a romániai kormány nem engedné meg azoknak saját területén átvitelét. Ugyancsak a „Patrie“ következő jegyzéket kö­zöl : „Egy magán­távirat azt jelenté, hogy az athénei török követ, saját kormánya nevében fölszólalt a nem­zetőrségi törvény­e­­k czikke ellen, melynélfogva min­den oly külföldi, ki valamely községbe honosittatási szándékkal íratja be magát, tartoznék belépni a nem­zetőrség soraiba. Ezen tudósítás teljesen alapos. A tö­rök követ jegyzéke aug. 2- től kelt. Sőt okunk van azt hinni, hogy az angol követ, tiszttársáéhoz h­a­sonló különös aggodalmak által sugalltatva, szintén egy sept. 6-ról kelt jegyzéket intézett D r a g u­m i­s­­h­oz. A görög külügyminiszer válaszában előadá, hogy Görögországnak jogában áll, oly intézményeket hozni be, mint két szükségeseknek tart saját jólétére s biz­tonságára nézve, a­nélkül, hogy bármelyik hatalmas­ságnak joga lenne annak belügyeibe avatkozni. Hozzá­­téve, hogy Görögország nem az egyetlen állam, mely ilynemű intézkedéseket fogadott el, hogy egyébiránt a nemzetőri szolgálat inkább teher, mint kiváltság, s mi­kép a törvény valódi czélja abban áll, hogy ezen terhet azon idegenekre is rászabja, kik ugyanazon polgári előnyöket élveznek, mint a bennszülöttek.“ A „Patrie“ egy czikkben a római kérdést tár­gyalván, azt így végzi : „Francziaország a pápaságot 13 év óta saját föl­­világosult tanácsainak támaszában és saját seregének önzetlen segélyében részesité. Ezen segély s támasz vi­szonzásául a pápaság Francziaország minden erőfeszí­tésének s a közvélemény minden figyelmeztetésének ellenszegült. A császárság a világi hatalom jelen sor­sának ura lévén, az se joggal, se eszközökkel nem bír arra nézve, hogy a pápaságnak visszaadja hajdani te­rületi gazdagságát. A pápának, mint földi fejedelem­nek , a politikai souverainitás minden viszontagságait el kelle szenvednie. E szerint nem lehet már messze ama nap, midőn ezen egyenlőtlen helyzet végszavának ki kellene mondatnia. Ama napon — bárminő esemény álljon is be — s bármily fájdalmas fölindulást érezzen is a vallásos világ, — Francziaországot, — ez iránt meg vagyunk győződve,— semmi felelősség sem terhe­lendő Az a politikai szellemek előtt ama nemeslelkü nemzet maradand, mely kötelességét teljesité, s a kath. lelkiismeretek előtt a pápaságnak végső védője maga a pápaság ellen.“ OLASZORSZÁG. Rómából, f. hó 25-től kelt sür­gönyök szerint a pápa ama napon nyilvános consisto­­riumot tartott, melyben bibornoki kalappal diszité föl B­­ 11 - e­t, chamberyi érseket. Erre titkos consistorium­­ban 7 püspököt szentelt föl. A sz. atya semmi allocu­­tiót sem tartott. Rómából, sept. 23-ról kelt levelek szerint az olasz csapatok tetemes öszpontosítása történt Rieti, Spoleto , Perugia közt. Montebello tábornok meg­­c­áfoltatá azon közlést, mintha egy új franczia ezred fogna megérkezni; jelenleg semmi erősbités sem tar­tatván szükségesnek. Nápolyból, sept. 23-ról kelt levelek Panta-­­ c­o szerzetes, Garibaldi alamizsnájának befogatását jelentik. Ezen személy álöltözetben jött vissza Sici­­liából. T u r­i­n­b­ó­l, f. hó 25-ről jelentik, hogy Napó­leon herczeg s neje ama napon esti 6 órakor oda megérkeztek. A király, f­i­a herczegnő, C­a­r­i­g­n­a­n herczeg, a kir. udvar tisztjei, a franczia követség, a portugáli küldöttek, a ministerek s a helyhatóság a pá­lyaudvarban fogadók őket. A nemzetőrség képezett sor­falat a kiséret útjában. A turini nép lelkesült fogadás­ban részesítő vendégeit. Este a város ki volt világítva. 25-én 2 órakor ment végbe P­­ a herczegnő összekelé­­sének ünnepélyes aláírása, s erre az udvarnál nagy lakoma volt. Nigra megérkezett. M­a­­­h­i­­­d herczeg­­nőt másnapra várták. De Castro átnyújta meghite­lező iratait, mint a portugáli király rendkívüli követe. Számos vidéki városok küldöttségei érkeztek Turinba, hogy P­­­a herczegnőnek nászajándékokat nyújtsa­nak át. Turinból, sept. 26-ról kelt sürgönyök szerint ott a nap főeseménye egy, P­e­p­o­­­i minister által tar­tott beszéd volt, a technicai intézetek növendékei közti díjkiosztás alkalmával, a kir. herczegek s herczegnők, Napoleon bg, Carignan hg s a diplomatiai testület je­lenlétében. A minister constatk­ozá, hogy a hon egysé­gének a tanulmányok egységét is maga után kell von­nia. „A hon egysége“, hozzátéve „mindenki meggyő­ződé­snek megfelel.“ Csalatkoznánk, ha azt hinnék, hogy a helyhatósági szellem vagy helyi érdekek azt leronthatnák. Az egység jelenleg minden polgár dicső­sége­s reménye. Az erőszak hiában küzdene az ellen, mivel az erkölcsi erő gyümölcse s az újkori polgáriso­­dás diadala.“ Erre Pepoli Napoleon herczegnek köszö­netét fej­ezé ki azért, hogy ékesszólással védelmező a senatus keblében az egység ügyét. Szerinte a herczeg úgy szereti Olaszországot, mint második honát. Végül Turin városát magasztaló, mely élénken óhajtja saját koronáját, mint főváros, a hon oltárára tenni le a nem­zeti mű befejezése végett. Ezen beszéd zajos tetszéssel fogadtatott. Napoleon herczeg nagyon megindulva látszott lenni azon ovatiók által, miknek ő volt tár­gyuk. NÉMETORSZÁG: A „H. N.“ berlini levelezője azt állítja, hogy a porosz kabinet a vám­kérdésben is­­mét egy kanyarodást vitt végbe, újólag megrémülvén saját elszántsága fölött. Szerinte a m. hó 26-ki jegyzé­kekben elfoglalt magatartás már ismét túlszárnyalt ál­lásponttá lett, s miután a Francziaorsággali kereske­delmi szerződés elfogadása szintúgy a vámegylet meg­újításának, mint az austriai vám­egyesülési terv meg­vitatásának conditio sine qua non-jául hirdettetett ki, Bernstorff jónak találta, készségét tanusitni az al­kudozásra s beleegyezni egy vám­értekezletbe. Csak­hogy ezen értekezletbe Austria nem fogna fölvétetni. A Poroszországbani helyzetre vonatkozólag még semmi különös változás sem történt. A „D. Alig. Zrg“ tudni akarja, hogy a király a katonai szervezet keresz­tülvitelét saját „történelmi hivatásáénak tekinti, s hogy azt a kétévi szolgálati idő elfogadása által ve­szélyeztetve látja. A király készebb lenne lemondani, mint a kétévi szolgálati időbe beleegyezni. SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból, sept. 26-ról kelt sürgöny szerint a Havannában levő papi javak eladatása elhatároztatott. D’ D­o­n­n­e 11 minden cabi­­neti módosítványnak ellenszegült. TÖRÖKORSZÁG- Konstantinápolyból f. hó 17-ről kelt levelek szerint, az ellenségeskedések folyvást tartanak Zeitunban, a taurussi örmények fő­városában ; ez utóbbiak a török csapatoknak több meg­támadásait visszaverték. A­z­i­z pasa, marasi kormány­zó, visszahívatott Konstantinápolyba, s az általa szen­vedett kudarczok miatt letétetett. — F­u­a­d pasa egy rendkívüli biztost küldött a T­a­u­r­u­s vidékre, kihez — a franczia követ kérelmére — még két örmény küldöttet is csatolt. A lapok­h­o­z a fejedelemnek egy levelét közük, mely egy oly főiskolának Párisbani ala­pítására vonatkozik, melybe 400 fiatal román vétet­nék föl. Mint a franczia lapoknak Raguzából f. hó 24 rőt távirják, 23-án este Vukalovics Lukács Herczegovinába, Kursid pasa pedig Skutariba in­dult , magával vivén a Vukalovics hódolatáróli okmányt. Elindulása előtt Kursic amnestiát írt alá, melyben a herczegovinai összes fölkelők bennfoglaltatnak. Mirkó is amnestiát nyert, azonban csak közpolgár minőségé­ben marad Montenegróban. Ezen feltétel hozzácsatol­­tatott az 5-ik czikkhez. Az összes herczegovinai volt fölkelők, Z­u­ri­z­i­b­a­n összegyűlve, várják V­u­k­a­r­o­­v­i­c­h­o­t,­­ számára ünnepélyt készítnek. GÖRÖGORSZÁG: Athénéből, f. hó 23-ról kelt sürgönyök szerint a kamrák szombaton bezárat­tak, miután a nemzetőrségi törvényt megszavazták. SZERBIA: Mint a franczia lapoknak Belgrádból, f. hó 24-ről távírják, ama veszélyes helyzet, melyben az UBiczai törökök vannak, a szultánt arra bírta, hogy parancsokat adjon ki azoknak tüsténti visszahívása iránt. Egy e végett kinevezett vegyes bizottmány in­dult el ama városba. A „Srbobran" sept. 26 -i számában következő, Belgrádból 25-ről kelt táviratot közöl: „A polgári állású törökök az itteni várból elköltöznek. E végre 3 gőzös érkezett ide. Egyedül a nizámok maradnak itt.“ OROSZORSZÁG. A novgorodi ünnepély nagyon katonás, de épen nem népszerű jellegű volt. September 20-án reggel a csapatok (12,200 ember) fel voltak állít­va. 11 órakor lóra ült a császár, s előbb templomba, on­nan a papság menetével az emlékszoborhoz ment, mely­nek burkolata akkor lehullott. A leleplezés után az am­­brosiana dicsének énekeltetett, azután hálaimát mon­dottak, melyben Istennek megköszönték az eddig nyert jótéteményeket, s jövőre is áldást kértek. A császár és császárné egy, számukra emelt sátorban voltak jelen az ünnepélyen. Azután visszavitettek az egyházba a szent képek, ezután a katonaság léptettetett el, melye­ket Miklós nhg. vezényelt, s Mihály nhg. és a császár fiai voltak soraik között. Délben a katonaság megven­­dégeltetett, kiknek ebédjüknél a császár és császárné is megjelentek; aztán 350 teritékü lakoma volt. A csá­szár Rurikovoba ment, a­hol népies lakoma volt. Itteni megjelenésekor a parasztok kaftánjaikat útjára te­rítették. A másnap is, mely a trónörökös születés­napja , szintén megünnepeltetett. — 22-én távo­zott a császári család Novgorodból s este visszaérke­zett Czimkojeszeloba. A trónörökös tábornokká ne­veztetett ki. Mikasin, az emlékszobor alkotója Wladimir érdemjelt és évdíjat nyert. Ezenkívül császári rendelet is jelent meg, mely szerint a lengyelországi jószág-el­kobzások, politikai vétségek miatt,­­ ha még nem ju­tottak az állam birtokába, megszüntettettek. Hanem aztán ebből is állott az egész. AMERIKA. A n­e­w-y­o­r­k­i lapok Ver­a­ C­r­u­z­­ból sept. 1-ről kelt tudósításokat közölnek, melyek meg­erősítik Juareznek Dobradóvali meghasonlá­­sát. Ez utóbbi beadta lemondását, és Juan de la Puente által helyettesíttetett. San Blais Manza­­n­i 11 a városai a kü­lbeavatkozás mellett nyilatkoztak. A Mexicóban levő külföldi követek tiltakoztak a közön­ség közt elterjesztett sértő röpiratok ellen. New-Yorkból sept. 17-ről kelt tudósítások szerint, azon hír szárnyalt, hogy Sharpsburg s Midle­­burg közt, Marylandban, különböző ütközetek történ­tek. Az unionisták még mindig körülvétették Har­per­s-Ferrynél. A separatisták újólag Cincinnati­ felé nyomulnak elő. Ugyanazok­ elfoglalták Hagerstownt, Marylandban, s bementek Pennsylvaniába; előhaduk Green­ Castleba érkezett. — Pennsylvaniában igen nagy ingerültség uralkodik. A kormányzó 50,000 embert hívott zászló alá, az invasio visszaverése vé­gett. Ugyanő táviratilag a philadelphiai polgármester­től 20,000 főnyi segélynek tüsténti elküldését kérte. A bérlők fegyverkeznek, s nejeiket és gyermekeiket biztos helyre küldék. A separatisták Marylandban ujonczoz­­nak. Lee tábornok egy kiáltványa kijelenti, hogy ők szabadítóbul jöttek, s hogy a tartomány szabadon ha­­tározand saját jövő sorsáról. — M’C­­ e 11 a n tábornok Damascusba érkezett. Cincinnati közelében a csata küszöbön állani látszik. Mint mondják, Lee tábornok tetemes haderővel Leesburgban áll.­­ A philadelphiai község­ tanács 500,000 dollárt szavazott meg a város­i állam védelmére. A hadügyminiszer nem adott felha­talmazást a new-yorki védelmi bizottmánynak arra, hogy Fremont serege számára 50,000 embert ujon­­czozhasson. A Connecticutban az összeírás meg­kezdetett, s ebből zavarok eredtek. A „New-York­ Ti­­mes“ s a „Herald“ azt hiszik, hogy a separatisták czélja, nem saját függetlenségüket biztosítni, hanem Lincoln kormányát megbuktatni , a főhatalmat ke­zükre kerítni. A „Times“ a kormányt gyöngeséggel , nem-képességgel vádolja. — M’C­­­e 11­a­n tábornoknak egy sürgönye jelenti, hogy a separatisták, miután H­a­­gerstown-nál tökéletesen megverettek, teljes rendetlen­ségben visszamentek a Fotomacon. N­e­w­ Y­o­r­k­b­ó­l sept. 1- ről kelt tudósítások szerint, Jackson Williams Portnál (Virginiában) visszament a Potomacon. Burnside 8 M’C 1 e 11 an Hagerstown felé nyomultak elő, a separatisták megtámadása végett. — M‘C 1 e 11 a­n­n­a­k első hiva­talos jelentése a midletowni főhadiszállásról, 14 ről kelt. Ezen okirat szerint, Harrer­s Reno szövet­ségi tábornokok ama magaslatok felé indultak, melyek a hagerstown­i út fölött uralkodnak. Véres harcz után Franklin hadoszlopa megtámadá a separatisták balszárnyát. Ezen roham eredménye még nem tudatik. De mi az összes magaslatok birtokában vagyunk, s di­cső győzelmet nyertünk. Reno megöletett. McC­­­e­­­­lannak egy másik, 15 fől­kelt jelentése szerint, Franklin teljes sikert nyert és sok foglyot kerített kézre. Az ellenség az éj folytában visszavonult. Az unionisták folytatják diadalmas előnyomulásukat. — Harker jelenti, hogy az ellenség páni rémületben, a folyam felé tart. Hírszerint Lee separatista tábornok megsebesült. Harker 1000 embert fogott el. A separa­tisták veszteségét 15,000 főre teszik. A szövetségi se­reg élénken üldözi a szétvert ellenséget. Táviratok. Berlin, sz­ept. 29. A mai országgyűlésben Bis­mark kinyilatkoztatá, hogy a kormány visszavonja­­az 1863 ra szóló budgetet, mely a közelebbi ülésszakban fog előterjesztetni. — Ezen nyilatkozat a költségveté­si bizottmányhoz utasittatott. — A budget bizottm­ány­­ülésében a közelebbi ülés­szak megnyitási idejére nézve kinyilatkoztatá Bismark, hogy a kormány erre vonat­kozólag még nem határozott és hogy a bekövetkezendő időpontot a kormány úgy tekinti, mint fegyverszünetet, mint kísérletet az összeütközés kiegyenlítésére. A költ­ségvetés előterjesztése — úgymond — még ezen évben megtörténhet ugyan, azonban annak megállapítása nem. Egy oly értelmű felszólalásra, hogy­ Jaz­z 1863-ra szóló katonai költségvetés nov­­­ éig dolgoztassék át, Roon azt válaszolta, hogy okt. közepétől, midőn az ülésszak valószínűleg be fog fejeztetni, novemberig nem lehet elkészülni. Bismark újólag kifejezi a kormánynak kibé­­külési és egyezkedési szándékait, a budget visszavétele alkalmából. Berlin, sept. 29. (Délben.) A képviselőház mai ülésében Bismark-Schönhausen a következőt olvasá föl: Miután a ház minden szervezési kiadást 1862-re kitörölt, a kormánynak föl kell tennie, hogy ugyanezen határozatok 1863 ban változatlanul ismétlődni fognak. Miután a kormány a maga részéről ragaszkodik azon fölfogásához, melyet közegei az 1862-ki költségvetés alkalmával kifejtettek, az azonnali elhatározásnak eredményei a vitás kérdés jövendője megoldására ked­vezők nem leendnének, hanem a nehézségeket még in­kább szaporítanák. Az eddigi tárgyalások után a kiegyezkedés, tör­vényjavaslat előterjesztése nélkül, lehetetlen. Az állam­­miniszérium javaslatára ő felsége engem fölhatalma­zott az 1863-diki költségterv visszavételére. Ezzel a költségterv idejekorán való előterjesztésének elve nem áldoztatott föl; a kormány azonban jelenleg kö­telmének ismeri, hogy a kiegyezkedés akadályait ne szaporítsa. A kormány a legközelebbi ülésben az 1863-ki költségtervet a szervezés életföltételeit fentartó tör­vényjavaslatokkal előterjesztendő, szintúgy az 1862 ki költségtervet is. Grabow olvassa az illető királyi fölha­talmazást. Frese indítványozza, hogy a nyilatkozat a költségvetési bizottmány elé mielőbbi jelentéstétel vé­gett utasíttassék. E bizottmány 11 órakor ülést tart. Weimar, sept. 29. Höldernek azon indít­ványa, miszerint a gyűlés a porosz követek házának, a katonai költségvetés tárgyábani magatartásáért, mely Németország alkotmányos éltének kifejlődésére nézve igen nagy jelentősségű, elismerését fejezze ki, egy sza­vazat kivételével, egyértelműleg elfogadtatott. Továbbá a szervezési terv is elfogadtatott. E szerint szabályszerű követi gyűléseknek kellene tartalniok; a jelen volt nép­­képviseleti tagok közöl 40 en választottak meg a bi­zottmányba. A bureau­s a gyűlések székhelyévé, a po­roszok különös óhajtására, majnai Frankfurt jelöltetett ki. Milano, sept. 28. A „Perseveranza“ jelenti Turinból, hogy Durando tábornok a neki felajánlott lissaboni követi állomást visszautasította. A „Movimento“ egy közleménye szerint, Catta­­bene ezredes, s Tarabotto százados, több másokkal együtt, kik a Parodi-féle ismeretes pörbe be valának keverve, s a fellebbezési törvényszék ítélete által sza­badlábra állíttattak. Haida, sept. 28. Az austriai iparosok egyleté­nek ma itt tartott gyűlésében, az üveg­termelés képvi­selői Austriának a vámegylethezi csatlakozását nem csak megengedhetőnek, hanem különösen kívánatosnak is nyilváníták. A tükör­gyártásra vonatkozólag, annak jelen volt képviselője részéről azon nyilatkozat­ létetett, hogy noha a vám egylethez« föltétlen csatlakozás az ezen termékbeni növekvő verseny mellett, lényeges hátrányokkal lenne összekötve, de mégis némely ál­dozatok, az ipar összes java tekintetéből, kikerülhet­­leneknek látszanak. R n m b u r g, szept. 16. Az osztrák iparosok egy­letének gyűlése,melyben 150 en vettek részt több cseh­országi gyárvárosokból, háromórai heves vitatkozás után a vámegyesülés mellett nyilatkozott. Turin, sept. 29. Az „Italia“ megerősíti azon hírt, hogy Ratazzi a miniszterelnökséget megtartva a külügyi tárczát átveendi. Új-Y­ork, sept. 16. A konfederáltak f. hó 14-én Monfordsvillenél Kentuckyban nagy veszteséggel visz­­szavezettek. A konfederáltak 10-én megtámadták a szövetségi csapatokat Fayette és Gauley között. Nyűgat Virginiá­ban ; utóbbiak Ripleybe vonultak vissza Virginiában. Mason és Slidell visszahivatnak. Kalkutta, aug. 22. A persa­ sah tiltakozott angol tiszteknek Doszt-Mohamednéli jelenléte ellen. Hongkong, aug. 11. A császáriak s a taipin­­gek közti harczban, a nyári hőség miatt szünet állott be. A Cantonban, Nanking ostroma végett fölszerelt flottilla a typhon által megsemmisíttetett; ez utóbbi Cantonban s környékén többezer egyénnek éltébe ke­rült.­­ Pekingben naponként mintegy 1000 ember halt meg cholerában; Tsifuban hír szerint 20,000 ember halt meg. A két K­­­a­n­g-tartomány előbbi kormány­zója lefejeztetett, 8 h­a­n­g­a­­ nyugott. Az összes ide­gen követeknek Yeddóbeli elutazása valósul. Hír­szerint az országbeli főurak saját területeiken újabb kikötők megnyitását kívánják. Ú­j - Y­o­r­k, sept. 18. Sharpsburgnál 15 kén csata volt M’Clellan és Lee tábornok között. A konfederáltak 17-én megusiták a harczot, miután Jackson erő­­dlése­ket küldött. Az unionisták győztesek voltak, 6 ágyú­ü­tegeket foglaltak els 15,000 foglyot kerítettek hatalmukba. Végeldöntésre azonban még egy csata lesz szükséges. Miles ezredes Harpers-Ferrynél f. hó 14-én 6000 emberrel megadta magát Jacobsonnak. New-York, sept. 18. Azt állítják, hogy Char­lestown szövetségi ágyu­naszádok által van zárolva, s hogy a sumteri erőd lődöztetett s tetemesen meg­­rongáltatott. A separatisták congressusa helybenha­gyó Marylands több más éjszaki államok invázió­ját, s azt 56 szavazattal 13 ellen megszavazó. Gazdaság és kereskedelem. Pest, sept. 30. Az időjárás igen szép s meleg. A Duna nagyon apad. A múlt heti üzlet a legközelebbi izraelita ünnepek miatt fölötte korlátolt volt. Külföldi vevők nem igen vá­sárolnak gabnát, míg a vidéki piaczokat meglehetősen lá­togatják. A m­a­i hetivásáron következők voltak az árak : búza : 4 ft 15—60 kr. Kétszeres : 3 ft 30—35 kr.Rozs: 2 ft 50 kr—3 ft. Árpa : 2 ft—2 ft 10 kr. Zab : 1 ft 50 — 60 kr. Kukoricza : 3 ft 60—80 kr. Temesvár, sept. 21. A mult hét lefolytán ke­vés gabnavásárlás történt piaczunkon. Az összes búzabe­­hozatalt nem lehet 5 ezer mérőre tenni, s ez is kisebb

Next