Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-10 / 233. szám
Második évi folyam. 233. szám — 1862. Sirrkenti-hivatal: Uri-utcza Libaninszky-ház. Kiadd hivatal: Barátok tere 7. na. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Péntek, october 16. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házboz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr ft s Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Előfizetési fölhívás. october-decemberi 3 havi folyamára. Előfizetési dij 4 forint. A „Sürgöny“ kiadó hivatala: „SÜRGÖNY“ HIVATALOS RÉSZ. Első Ferencz József Isten kegyelméből austriai Császár, Magyar-, Cseh-, Halics és Lodomérországok Apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria Királya, austriai Főherczeg stb. Főtisztelendő, tisztelendő, tekintetes és nagyságos, nagyságos és vitézlő kedvelt híveink! Az 1792. 17. t. sz., valamint az 1840.15-ik t. ez. 192, 193 és 213. §§-nak azon rendelete, mely szerint a birodalombeli nem-magyar polgári, kereskedelmi és váltó-törvényszékek Magyarországban végrehajtandó jogérvényes határozatainak foganatosítása magyar udvari kancelláriánk, illetőleg váltó-fel törvényszékünk előleges felülvizsgálatáról van feltételezve, nemkülönben azon szabályrendeletek is, melyek szerint a magyar s nem-magyar bírói hatóságoknak minden megkeresvényei, amennyiben ez utóbbiak részéről Magyarországban valamely birói eljárásnak eszközlése kívántatik, csak magyar udvari kanczelláriánk közvetítése folytán intézethetnek rendeltetésük helyére, — a gyors igazságszolgáltatás nem csekély hátrányára számos akadályokat idézvén elő, ezen akadályok elhárítása végett, addig, míg ez irányban a rendes törvényhozás útján intézkedések létezhetnének, ideiglenesen és kivételesen rendeljük s parancsoljuk, hogy tökéletes viszonyosság alapján a birodalombeli nem-magyar polgári, kereskedelmi és váltótörvényszékek magyarországi vagyont érdeklő s részint a magyar polgári s váltótörvényszékek a birodalom egyéb tartományaiban létező vagyonra vonatkozó jogérvényes határozatainak, a nélkül, hogy azok egy más hatóság által előlegesen felülvizsgáltatnának, feltétlen végrehajtási képesség tulajdoníttassék, és hogy ennek folytán a birodalombeli magyar s nem magyar polgári, váltós kereskedelmi törvényszékek a kölcsönös, habár közvetlenül más felsőbb hatóság közvetítése nélkül hozzájuk érkezendő minden megkeresvényeknek, éspedig nem csak azoknak, melyek egyszerű kézbesítések eszközlését, felvilágosítások adását, s nyomozások tételét tárgyazzák, hanem azoknak is, melyekben a megkeresett bírói hatóság területén létező vagyont érdeklőleg végrehajtás foganatosítása kéretik, feltétlenül megfelelni, s eljárásuk eredményéről a megkereső hatóságnak közvetlenül értesítést adni kötelesek legyenek. Midőn ezen legkegyelmesebb határozatunkról hűségteket kellő tudomás s alkalmazkodás végett ezennel értesítjük, császári királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben Austriában, szentiván hó 24-én, ezernyolczszázhatvankettedik évben. Ferencz József s. k. Gróf Forgách Antal s. k. Stojakovits György s. k. A magyar kir. udv. kanczellária a magyar kir. helytartó tanácsnál megürült titkári állásra assai s ablonczkürti Ghyczy Emilt, a magyar kir. udv. kanczellária udvari fogalmazóját nevezte ki. A magyar kir. udv. kanczellária Krutten Ferencz rendelkezés alatti cs. k. másodosztályú megyebiztost, ugyanazon udvari hatóságnál valóságos udvari fogalmazóvá nevezte ki. A magyar kir. udv. kanczellária gróf Csáky Alfonzot a magyar kir. udv. kanczelláriánál díjtalan fogalmazó-segéddé nevezte ki. TÁRCZA. Dr. Pauler Tivadar nyilv. rendes jogtanár és a m. kir. egyetem ez ideig nagyságos rectorának folyó évi october 1. mondott leköszönő beszéde. (Vége.) A személyzeti viszonyokat tekintve, a lefolyt év a nevezetesebbek közé tartozott. A hittani karban dr. Szabai Henrik, a nagyszombati egyházi kerület általános helyettesévé és ügyhallgatójává neveztetvén, helyette dr. Szabó József apát és esztergomi kanonok az egyetemünkkel majdnem egykorú és azzal mindig legszorosabb kapcsolatú középponti papnövelde kormányzatával és a hittudományi kar igazgatói hivatalával bízatott meg; dr. Pamasza József, az ágazatos hittan rendes tanára, az uj szövetségi tanulmányok tanszékére tétetett át, helyébe dr. Du- jánszky Nándor, a középponti papnövelde tanulmányi felügyelője, rendes tanárrá neveztetett. A jog- és államtudományi karban dr. Virozsil Antal cs. kir. tanácsos, rendes tanár, egyetemünknek volt rectora, e kar idősbségi javadalmát nyerte; Karvassy Ágost a bírósági vizsgáló bizottmány másodelnökévé lett; a polgári törvénykezés és austriai magánjog rendes tanárává dr. Baintner János, magyar kir. helytartótanácsi tanácsos neveztetett, ki a tudományok iránti vonzalmától vezettetve, visszatért a tanítás pályájára, hogy a bírósági és közigazgatási gyakorlat által termékenyített bő ismereteit hazai ifjúságunk számára gyümölcsözővé tegye és ez alkalommal sikerdús és kötelességhű szolgálatai elismeréséül kir. tanácsosi ranggal felruháztatott. Dr. Récsy Emil az igazgatási jog rendes tanára, kinek a római jog terjesztése körüli irodalmi érdemei ismeretesek, a jogtudomány e fontos ágának tanszékére tétetett át. Dr. Hoffmann Pál Lajos magántanító, irodalmi és tanítási érdemei jutalmául a kassai jogakadémiához római és egyházi jog rendkívüli tanárává neveztetett. Tagjai közül július 11 én Budán, ahol egéssége helyreállítása végett a fürdőket használta, múlt ki Tipka Péter, a politikai tudományok és váltójog nyugalmazott rendes tanára, e kar volt dékánja, 68. évében, kassai születésü, egyetemünknél végző jogtanulmányait, és nyerte meg a jogtudori fokozatot. Rövid hivataloskodása után a magyar k. udv. kanczelláriánál 1823-ban a pozsonyi akadémiához az érintett tudományok tanárává neveztetett, 1832 dik év véghavában pedig egyetemünkhöz mozdittatott elő; hazánkban az első a kamaralistikának elavult tanai helyett a nemzetgazdászat újabb elveit élénk figyelmet gerjesztő előadási modorral hirdető, 1849 ig egyetemünk gazdászati ügyei közül, mint az e végre küldött bizottmánynak tevékeny tagja érdemesült. Az ovos-sebészi karban , dr. Sauer Ignácz újonnan választott rectoruak lemondván az ország főorvosi és királyi helytartótanácsosi állomásról, hogy egész erejét ezentúl is intézetünknek, a gyógytudomány művelésének szentelje, királyi tanácsosi czimmel diszittetett fel. Dr. Ltockinger Tamás magasabb fizetési fokozatba lépett; dr. Wachtel Dávid volt cs. kir. egésségügyi tanácsos, ki 28 év óta közegésségi hivatalokban működött, az általános kór- és gyógyszertan rendes tanárává lön. Dr. Bókay János a gyermekgyógyászat, dr. Patrubány Gergely pedig a védhimlő oltás magántanitóinak megerősittettek; dr. Poor Imre magántanitó lemondása folytán a védhimlő oltóintézet igazgatása dr. Semmelweis Ignácz rendes tanárra és e tanszak nevezett magánoktatójára ruháztatott. Tanári segélőknek újonnan ez évben választottak : dr. Kovács József a gyakorlati sebészetből, dr. Báthory István a szülészetből. Hosszas fájdalmas betegség után ápr. 11-kén jobblétre szenderték dr. Schordann Zsigmond cs. királyi tanácsos, nyugalmazott orvostanár és korbeli senior, született 1794. Nagy-Lévárdon, Pozsonymegyében, orvostudorrá lett ezen egyetemnél 1817. két évig tanársegély lévén, 1820- ban az orvosi elméletnek sebészek számára, 1821- ben az élet- és felsőbb donettan rendes tanárává neveztetett. 1849-től kezdve nyugalmaztatásáig 1858. az ideiglenes tanács tagjai közé tartozott. Végrendeleti alapítványait már említem, érdemei emlékezetét az orvosi kar külön gyászbeszéd által megülendőnek határozá. A bölcsészeti karban dr. Toldy Ferencz rendes tanár, a tudományosság terén szerzett bokros érdemiért királyi tanácsosi ranggal ruháztatott fel, azonfelül könyvtárnoki felfizetésének teljes kiegészítését és a magyar történet egyes szakaiból előadási jogosítványt nyert. Roder Alajos kanonok és aldékán legfelsőbb engedménynél fogva a bölcsészet tiszteleti tudorává avattatott. Téfy János és Horváth Árpád rendkívüli tanárok személyes pótlékdijt, illetőleg tetemesen növelt fizetést kaptak. Az állat és öszszehasonlitó boncttan rendes tanárává doctor Margó Tivadar, kolozsvári lyceumi tanár neveztetett, ki egyszersmind a kórszövet és kórvegytant adandja elő és igy jeles tehetségeit két kar javára értékesitendi. A vegytan fontos tanszékére dr. Thann Károly ismert tudományossága eddigi helyettese neveztetett. Mayer Lambert volt csillagászunk eltávozása után a déli jeladásra szükséges intézkedésekre Kondor Gusztáv reáltanodai tanár keretette föl. A magyar irodalmi tanszék végleges betöltése folytán Machik József akadémiai tanár, ki azt tiz éven át buzgón ellátta, Ő Felsége által ugyanezen tanszék rendes tanárává a budai József műegyetemnél neveztetvén, érdemei és tehetségeinek megfelelő alkalmazást nyert. Gaszner Lajos, kir. ítélő táblai fogalmazó és Nagy Miklós a gyorsirászat tanítására jogosittattak ; dr. Fereár Emil pedig a vegytan segélőjévé alkalmaztatott és 200 ftnyi személyes pótlékdíjban részesült. Teljes férfi korában, rövid betegség után ragadá el a halál ápril 8. Gerenday József, a füvészet rendes tanárát és a füvészkert igazgatóját 40 évében, dömsödi, pestmegyei születésű, főiskolánknál végző bölcselkedési és orvosi tanulmányait, 1840 ben orvostudorrá, 1849 ben tanszékének helyettesévé, 1851-ben pedig rendes tanárává lön. Helyettesévé Kovács Gyula, múzeumi őr alkalmaztatott. Mártius 5. zárta be földi pályáját egyetemünk nestora, Rezeta János, élete 85 évében. Székesfehérvárott születve több magas család körében nevelő, 1826. bölcsészettudorrá, 1831. a német irodalom rendkívüli tanárává lett és hosszabb ideig a felsőbb neveléstant is előadó; három évig a bölcsészeti kar dékánja, 1848-ban nyugalomba lépett. Bölcs takarékossággal szerzett vagyonát az akadémia, múzeum, nemzeti színháznak, tanulói ösztöndíjakra és szülővárosa jótékony intézeteire hagyván, újabb bizonyságát adá azon nemeslelküsége, felebaráti szeretete, vallásos és hazafias érzületének, melyeknek egész életén át ritka, köztiszteletü példája volt. Ezen változások után egyetemünk tanszemélyzete jelenleg 35 rendes, 3 rendkívüli, 7 helyettes tanárból, 5 magánoktató, 5 tanítóból áll. Egyetemünk hivatalnokai sorából dec. 19-én élete 71., hivataloskodásának 53. évében halt meg Kramer János, az egyetemi nyomdának gondnoka; márt. 8. pedig Dőrffy József tanácsjegyző és pénztárkezelő, élete 66., szolgálata 30-ik évében, a rögtön bekövetkezett halála után ügykezelése minden ágában tapasztalt rend és pontosság buzgósága legszólóbb bizonyítványául szolgál. A megürült tanácsjegyzői állomásra Saly József írnokot, írnokká pedig Erdey Antal, quaesturai dijnokot, az egyetem rectorait illető jogomnál fogva eddigi buzgó hivataloskodásuk és az egyetemi tanács egyhangú ajánlása folytán neveztem, kik is felsőbb helyen megerősíttettek. Szeíf József egyetemi quaestorunk pontos eljárása felsőbb elismerése mellett 100 ftnyi jutalomdíjt nyert; quaesturai dijnoknak Nagy Sándort, kir. helytartósági nyugalmazott jegyzőt alkalmaztam. Szolgaszemélyzetünkre nézve illetményeik felebb emelésének tizenkét év előtt megindított ügye ez évben nyerte óhajtott megoldását; bérük 1786-ban 6 ftról 12-re emeltetvén, azóta a változott életviszonyok daczára ugyanaz maradt és a mindinkább érezhető szükség drágasági pótlékok által némileg enyhittetett, míg jelenleg illetményeik 300 o. é. forintban, a házi szolgák és betegápoló nőké 240 ftban, szabad szállással vagy 84 ftnyi lakbérben állapíttatott meg. Az 57-ik évében márt. 1. meghalt Horváth Mihály helyébe bölcsészetkari szolgának Hegedűs János, tiszaszabályozási felügyelőségi szolgát; végleg az állattani szolga állomásra, mely alkalmas egyéniség hiányában hosszabb ideig üresen maradt. Hirschmann Antalt ideiglen neveztem ki. Ezekben öszpontosulnak, tisztelt egyetemi közgyűlés, működésünk eredményei, a lefolyt tanévnek eseményei, s miután azok előadásával tisztem utolsó kötelességét teljesítem, előbb, mintsem egyetemünk rectori jogárát utódomnak az országos egészségügy kormányzatában megedzett kezeibe átszolgáltatnám, szivem sugallatát követem, midőn elismerésem és hálás érzelmeim nyilvánítom azok iránt, kik arra hivataloskodásuk ideje alatt oly nagy mérvben köteleztek. Ha a lefolyt évre nyugalommal pillanthatok viszsza, ha azon sok tekintetben válságos körülmények közt, melyekben önök bizalma állított egyetemünk élére, könnyen viseltem hivatalom terheit, azt egyes-egyedül egyetemünk minden rendű tagjai szíves közreműködésének tulajdoníthatom. Fogadják tehát őszinte elismerésem kijelentését egyetemünk polgárai komoly, higgadt önviseletükért, személyem iránt több ízben tanúsított tiszteletük, bizalmuk és ragaszkodásuk jeleiért, egyetemünk hivatalnokai munkásságok készségükért, a karok tisztelt tanárai legforróbb köszönetemet tiszttársi előzékenységekért, önök pedig, az egyetemi tanácsnak tagjai, azon szívességükért, melylyel üdvözlő szónokuk ígéretét beváltva, bölcs tanácsukkal, gazdag NEMHIVATALOS RÉSZ. Tájékozás. Előttünk fekszik most Bismark nyilatkozata a bizottmányban, melynek czélja volt Vincke módosítványának elfogadtatása által a szakítást legalább elhalasztani , azonban az nem tartalmaz semmi oly érvet, mely a kamrára meggyőzőleg hathatott volna, p tsztán bélttékenységi hajlam tanúsításával pedig már nem lehet a porosz kamrára hatni. Ez attól tartott, hogy Vincke módosítványának elfogadása által elismeri a kormánynak elvileges jogát jóvá nem hagyott kiadásokra s ezt annál kevéebbé akará,minthogy Bismark nyilatkozata épen nem tartalmazá czáfolatát Waldeck azon állításának, hogy Bismark oly főuraságot akar megállapítani, mely az absolutismus végleges behozatala. A kamra bizalmatlan a miniszer iránt, s ezért egy jottát sem enged, nehogy ürügyet szolgáltasson. Azt sem tudjuk meg Bismark beszédéből, hogy mi szándéka volt a kormánynak azon esetre, ha a Folkenbeck-indítvány elfogadtatik. Ennek folytán pusztán hallomás utáni tudósításokra vagyunk szorítva arra nézve, mi fog most történni. Ezen hallomás szerint a kormány az 1862-ki budgetet jóvá fogja az urak háza által hagyatni , s aztán kinyilatkoztatni, hogy a törvényhozás két tényezője a budget mellett nyilatkozván, nem szükség a követiház szavazatát számba venni. Ezt a ma névet aztán ismételhetni a következő budgeteknél, mindaddig, míg a követi ház meg nem adja magát. Ez lesz aztán szép alkotmányos élet! Olaszországra vonatkozólag egymással ellenkező tudósítások érkeznek. Reményeket gerjesztek, s reményeket ölök. Majd bizonyos Róma elhagyatása, majd ismét ellenkezője. Azon hir, hogy Ratazzi utazása a hó végére halasztatott, nagyon lehangolólag hatott. Lapszemle. A „Pesti Napló“ folytatja válaszát, mely a „Pressernek már ismertetett czikkére vonatkozik, s ugyancsak leczkézi a bécsi collegát. A „Presse“, úgymond, erélyes politikát követel a ministeriumtól a februári alkotmánynak reánk diktálásában. De a híres „Schiller“ szerint „Muth hat auch der Mameluk“ s így nem ártott volna, ha a „Presse“ az erély mellé az eszélyt is odabigyeszti, aztán pedig az eljárási törvényességet. Hiszen tudhatják a bécsi centralisták, hogy Ő Felségének b. Vayhoz intézett sajátkezű irata szerint a reichsrathban résztvevés módjáról a magyar országgyűlés határoz. Hol van tehát itt erélykedési tér a bécsi kormány számára ? Aztán a februári okmány a reichsrabba bejutás végső kísérletéül az immediat választásokat helyezi kilátásba, de a népre hivatkozás ezen organizálása sincs a bécsi ministerek szerepe közé igtatva, és e részben is az erélyes politika nem az ő competentiások. Vagy az erélyesség alatt azt érti a „Presse“, hogy az octoberi és februári okmányok elsöpörtessenek, s a febr. 26 a helyett mart. 4-be tétessék? Akkor ne nehezteljen, ha az absolutismus egészen jogosan úgy fogja a reichsrathot átalakítani, mire a történelem kérlelhetlen szigora azt fogná mondani: „te akartad azt Dandon György.“ Az „Ország“ már a negyedik czikket közli e thémáról: Codificatió-e vagy unificatió? Azt hiszi, hogy a bécsi centralisták csak azért sürgetik a rendszeres magyar polgári és fenyítő törvénykönyvek kidolgozását, s egyszerre azért dicsérik a maguk által is előbb hiányosaknak ismert austriai törvényeket, hogy ezek a magyarok által különböztetés nélkül elfogadtatván, az unificatió útját egyengessék. Mi nem tudjuk, hogy a bécsi centralistáknak mi a czéljuk , de azon körülménynél fogva, hogy ő Felsége a magyar kormányt méltóztatott előleges törvényjavaslatok kidolgoztatására felhívni, s hogy e tárgyban még maga az országgyűlés határozand, túlzottnak tartjuk az „O r s z ágt, aggodalmát, s nem hisszük czélszerűnek az ország autonómiája iránti méltányos kegyeletet odáig terjeszteni, hogy az austriai polgári és fenyítő törvényekből a jókat se fogadjuk el, csak azért, mert austriaiak. A „Magyarország“ a nyilvános iskolai közvizsgálatok ügyében egy pro és contra czikksorozatot kezd meg, s az eddig előadott okból a nyilvános közvizsgálatok helyett a szigorlatokat véli megtartandóknak, anynyival inkább , mert ezeket is lehet oly mértékben nyilvánosakká tenni, hogy a közvizsgálatok czéljai elérettessenek. A „Pesti Hírnök“ észrevételeit a magyar földhitel-intézetre folytatván, azon körülményből, hogy az alaprajz 1. pontja csak Magyarországról szól, de világosan ki nem teszi, hogy az intézet hatásköre a többi magyar koronás országokra nem terjed, azt igyekszik megmutatni, hogy tehát a magyar közjog értelmében a tóthorvát- s erdélyországi földbirtokosok is igénybe vehetik a magyar földhitel-intézet jótékonyságát. A „Pester Lloyd“ szintén a magyar földhitel-intézetet kezdi kizárólag megismertetni, s hiszi, hogy ennek záloglevelei a külföldi nagyobb tőzsérek elött is keresett értékpapírok leendenek. — Esteli lapjában bécsi levelezője arról értesíti a közönséget, hogy az alakuló félben levő fináncz, vagy helyesebben ellenzéki clubb már 40 tagot számlál, s ezek közt Litvinovicz püspök neve is olvasható. Az „Allg. Nachrichten“ bécsi levelezője következőleg ír: „A meglepetések a jelen időben napirenden vannak, és ha némileg hitelesek, a nagy tömeg gyakran meghallgatja; de mihelyt oly lap, mint az ultra-ministeriau constitutioneile „Oesterreichische Zeitung“ szór efféléket a világba, a hívők köre rendesen még néhány perczenttel szaporodik, azonban csak kis mértékben, mert a nevezett lap általán véve nem igen van megáldva olvasókkal. Az „Ö. Z.“ sokféle keresztül kasul való ugrásainak még a kevésbé avatottak előtt is nevetségeseknek kell látszaniok, és ámbár azon hít szárnyal felőle, mintha az államministériummal bizonyos benső viszonyban állna, mi eddig nem akartunk hitelt adni ezen véleménynek; de már csak azért is nehezünkre esik ezen vélemény ellen küzdeni, mert e lap a magyar kormányférfiakat, a kik mint a fejedelem tanácsosai, ő Felsége bizodalmát bírni szerencsések s épen oly engedelmes hivei mint némely más emberek, folytonosan büntetlenül gyanúsítja , mig ily viseletnél minden más lap szerkesztőjének már régóta valamely gár czellájában kellett volna büntetését leülnie. Az „O. Z.“ t. i. szóról szóra reprodukálja mai számában az „Idők Tanúja“ bécsi levelét, a mely azt jövendöli, hogy a legközelebbi országgyűlés csak 1864- re fog összehivatni, és még tovább is megy, mert azt állítja , miszerint azon magyar levél tartalma az udvari főkanczellár programmja. Eltekintve attól, hogy gróf Forgách nem választandja e lapot orgánumául és programmjának közzétételére , igen jól tudja az „O.Z.“, mikép az „I. T.“ se nem inspirált, se nem félhivatalos lap; mi tehát az „O. Z.“ szerkesztőjének több józan ítélő tehetséget tulajdonítunk, semhogy mélyen fekvő terv nélkül dobna ily következtetést a nyilvánosság elé. Mily szerencsétlenül választják azonban átalában mindezen izgatások, mennyire hát még, ha valósul, mint állítják, hogy ez utazás tökéletesen elmarad. Némelyek szerint ez utazás azért fölösleges, mert a franczia kabinet Napoleon hg által közölteté a maga javaslatait, s így, ha Ratazzi ezeket elfogadta, nem kell Párisba mennie, de még akkor sem ám, ha nem fogadta el. Egy különösséget kell még ma említenünk. Az amerikai Egyesült államok elnöke szabadoknak nyilvánítá a rabszolgákat a jövő évi jan. 1-jén még harcban állandó államokban, s íme az angol lapok, a rabszolgaság eltörlésének ezen bajnokai, csak immel ámmal fogadják ezen rendszabályt; még jogát is tagadják az elnöknek e rendszabályhoz; — újabb példája annak, hogy az érdek hatalmasabb az elveknél.