Sürgöny, 1863. január (3. évfolyam, 2-25. szám)

1863-01-14 / 10. szám

Harmadik évi folyam. 10. szám. — 1863. Szerkeszto*hivatal­­ l'ki­ utec* Libaavnsaki-há*. Kiadó-hiv­atal: Ba­ltok-tere 7. bz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadód hivatalban, barátok-tere 7- szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft .SO kr. • Negyedévre 4­­­50 . Szerda, január 14. austriai c­ l«ikfion. Vidékre, naponkint postán Félévre 10 forint. Negyedévre 6 „ Előfizetési fölhívás „SÜRGŐK V“ lsr@­l­ik évi íbl­«m«rn Előfizetési ár: január—júniusi félévre 10 írt. január - mártiusi negyedévre 5 irt. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS N­ÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felségem, hó 20-rólSc­h­var­t­z Adolf aradmegyei paulisi lakos és mérnök vezetékne­vének „0 r­in­a­i "-ra kért átváltoztatását legkegyelme­sebben megengedte. 0 cs. k. Apostoli Felsége múlt évi december 20 túl Aradsz­ki János, békésmegyei, békés-csabai lakos vezetéknevének „Aradiéra kért átváltoztatá­sát legkegyelmesebben megengedte. A budai cs. kir. országos pénzü­gy- igazgatósági osztály Komárok Vilmos fogalmazó- gyakornokot a magyar-bradiseki cs. kir. pénzü­gyi kerületi igazga­tóságnál III. osztály­u fogalmazóvá ideiglenesen kine-A magyar kir. helytartótanács részéröl m. é. dec. hó 23-án.87,317. sz. a. közhírré tétetik, miszerint : múlt évi october hó 26 án 17,052. sz. a. kelt ke­gyelmes udvari rendelettel Szathmár sz. kir. városá­nak a kért kövezet-vámszedési jog egyelőre öt évre engedélyeztetvén, ezen idő tartamára a szedendő vám­­bér következőleg állapíttatott meg, n. m. : 1) egy kétfogatú jármű­ben használt minden egyes vonó-marha után 4, azaz négy krajczár; 2) minden egyes, e számon felüli darab után 2, az­az két krajezár; 3) minden egyes (hajtó) ló vagy szarvas­marhá­tól 2, azaz két krajezár, és 4) kisebb marha darabjától 1, azaz egy krajezár. Mely következet- vámszedési jog azonban azon feltételhez köttetett, hogy e vám fizetés alóli mentes­ség- és kivételekre nézve azon szabály­rendeletek ér­vényesek, melyek az álladalmi vámok iránt meghatá­rozván »HIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Az „I­n»r. Nftchrischten“ a magyar ország­gyűlésre vonatkozólag a „Wanderer“-rel vált figyelemreméltó szót. E lap szerint nem az forog fönn, váljon Magyarország képes-e az ország­gyűlésre, hanem hogy arra jogosult-e s ez utób­bit senki sem fogja kétségbevonni. Ámde a „Wand.“ tökéletesen feledi, hogy mily czélok­­nak kell az országgyűlés által elérettetniök. Nem lenne állameszélyes cselekedet, az or­­szággyűlést azonnal egybehívni, hogy azt a 86 magyar birodalmi tanácsos megválasztására is-­­mét felszólítsák. Következése lenne,— ebben nem lehet kételkedni, — hogy a magyar országgyűlés ■ a birodalmi tanácsosok megválasztását ismét­ visszautasítaná; ámde ekkor a közvetlen híró tanácsi választásokhoz kellene fogni. „Hiszi e a „Wanderer“ — így folytatja az „Ung. Nachr.“ — hogy e kísérlet sikerülni fog, és sejti-e, hogy mi mindennek kellene­ történni, hogy ezen választá­sok előkészíttessenek ? Ámde mit nyerne a februári al­kotmány, ha ily hódítmányokat tesz, ha „kígyót táplál keblében.“ Nézetünk szerint az, a­mit a februári alkot­mány magában rejt, Austriára nézve vagy b­olohozó, vagy ártékony, a­mint épen ezen alkotmányt érvénye­síteni akarják. Ha annak szabadságát és birodalmi egységét Magyarországban ki akarják daczolni, akkor mindkettő el fog esel­yevészni, a szolgálatot felmondani s az alkotmányos egységnek megalapításától Austriá­ban távolabb lesznek mint valaha. S várjon az austriai államkötelék ellenségei akarnak-e egyebet? Ők nem ijednek vissza a közvetlen bit­­taná­ri választásoktól, sőt nagyon örü­lnének, ha Austria ezen veszélyes esz­közben keresne menekvést, mert vakok lévén az ország veszélyei iránt, Austriát siker tekintetében már előre megvertnek, s minden szenvedélyt ezen államkötelék ellen fordulni látnak Ez aztán, úgy hiszik, halálos döfést fog a februári alkotmánynak adni, s Austriát kényszeríteni, hogy az 1848 ki dnalismust elfogadja, ha az absolut kormányzatban elveszni nem akar. S valóban azon nagy mérsékelt s fölvilágosodott párt, mely az államköteléket őszintén akarja s egyez­kedésre hajlandó, rögtön minden alapot és tért elvesz­tene, mihelyt a közvetlen kir. tanácsi választások elren­deltetnének s aztán lássák, miként és hol kelthetik is­mét életre s emelhetik érvényre az ekként megsemmi­sített pártot. Mi tehát a februári alkotmányt más módon sze­­retnék behozatni látni. Nem hiszünk tévedni, azt mond­va, hogy m­íg Magyarország ellenzésben áll ezen alko­t­­m­ány szövege ellen, addig ez az örökös tartományok­­ban sem verhet erős gyökeret. Hanem azon nap, me­lyen Magyarország országgyűlése a közös birodalmi ügyeket s ezek közös tárgyalását elfogadta, ellenzői az örökös tartományokban is elvesztik ellenzéki ere­jöket. Oly magasztos czél, mint Austria összes orszá­gainak szabadsága s egysége, megérdemli, hogy le­mondjanak a februári alkotmány betű­szerinti kivitelé­ről Magyarországban, csak ennek szelleme jusson Ma­gyarországban más megfelelő formában s módon ön­­kénytesen érvényre s elismertetésre. Ámde e szellem nem abban áll, hogy 86 magyar kir. tanácsos a Schot­tenthor előtti épületbe bevonuljon, hogy az austriai kir. tanács Magyarország bevételei s kiadásai utolsó fillé­re fölött is rendelkezzék s beleegyezése nélkül egy fa­lusi iskola se állittassék Magyarországban stb. hanem a februári alkotmány lényege oda törekszik, hogy Austriában egységes legfőbb kormány legyen, milyen mindig fenállt s fenállnia kell, mig a gondviselés az államköteléket fentartja, kívánja, hogy ezen legfőbb kormány, ellentétben a korábbi kormányzattal, Austria népeinek képviselőitől támogatott alkotmányos legyen s ki ne óhajtaná ezen magasztos czélt? Akarja, hogy a birodalom közös ügyei az egységes kormány kezében az ausztriai ország­csoportok képvise­letei által közösen tárgyaltassanak és szabályoztassa­nak; azonban megelégszik, ha Magyarország azon közös ügyeket elismeri, mik nélkül semmi államkötelék sem állhat fen; nem kívánja Magyarország majorizáltatását a közös tanácskozásokban, hanem elismeri egyenlőségét, csak honunk legyen kész a közösen hozott határozatok­hoz illeszkedni s nem ragaszkodni azon szabad akarat­hoz, mely nemzetközi államok közt létezik.“ Ezekben látja az „U. N.“ a czélokat, mik a febr. alkotmány czéljaival nem ellenkeznek, s miket országgyűlési egyezkedés útján elér­hetni, ha a kedvező időpont, a kölcsönös enge­dés ideje elérkezett. Ámde elérkezett-e ez idő­pont? kérdi ,­­ ha a „Wanderer“ hiszi is, hogy az ország kész az egyezkedésre, várjon az ál­­lamministérium megbarátkozott-e már ily trans­­actióval s kész-e ily értelmű kir. javas­latokba beleegyezni ? A magyar lapok hallgatása meg­győzheti a „Wanderer“-t, hogy a magyaror­szági pártok épen nem so­­drognak oly ország­­gyűlés után, mely a korábbinak sorsát osztaná. A „Pesti Il­mi­k" bécsi levelezője pedig ugyane tárgyban a „Rothschafter“-rel vált ko­moly szót. Ezen lap a magyar országgyűlés létre nem jövetelét a főkanczellár „tehetetlenségé"­­nek rója föl, minél fogva vagy állomásának oda­­hagyására, vagy az országgyűlés mielőbbi egy­­behivatásának kieszközlésére igyekszik et a közvélemény látszólagos nyomása által kény­­szeríteni, vagy ha ez nem sikerülne, mind a leg­felsőbb kegyet odafönn , mind az erősbellő bi­zalmat ide senn gyöngíteni. Levelező azonban nem félti a kanczellár úr befolyását ily m­anőv­­íírozások gyönge fu­gal­maitól. Szerinte Magyar­­ország józan s politikailag érett közönsége be­látja, hogy a függő kérdések megoldása nem a magyar főkanc­ellárra alaptalanul fogott te­hetetlenségen, hanem inkább az államminis­­térium programmján múlt. E megoldás s ez­zel az ország kibékítése nem csupán az országgyűlés egy­behívásától, hanem egyéb té­nyezőktől is függ. Ha Magyarországot ártalmas vívmányokról lemondásokra akarjuk bírni, leg­alább biztosítni kell azt ősi autonómiája iránt. Akkor nem tarthatni az egyezkedési fonal el­­t­etszetésétől. Meglehet, hogy vannak, kik sze­retnének egy második eredménytelen ország­gyűlést, mert ekkor rámutathatnia a főkanczel­lár tehetlenségére, oly férfiút lehetne választani állására, ki tüskén bokron keresztül követné a ministérium többségének programmját, de ez a valódi kiegyenlítés napját még inkább késlel­tetné. A „Pesti Napló“-ban Trefort Ágoston egy hosszabb pillantás után az ország iparbeli el­maradottságára , egy iparegyesületnek Pesten felállítását indítványozza. — Föladata volna ezen egyletnek : a kézműipar tökéletesbitése. Az eszközök sokfélék, u. m­.: kézműiskola, mely­ben a kézmüvek a legnagyobb tökéletességük­ben ügyes mesterek által gyakorlatilag tanít­tatnának; kiállítások, statistikai adatok gyűjtése s összeállítása, előadások, eszmecsere az iparra vonatkozó tárgyak körül és sok más. Gondol­ T­Á­R­C­Z A. Műzárlat és egy k­is visszapillantás a múltra, a műegylet­ működését és a képzőművészetet illetőleg. (Vége.) Ennek czélja : „a magyar képzőművészet virág­zását kifejteni és a szűkölködő művészeket gyámoli­­tani.“ Oly kettős czél, mely a műegyletnek lett volna feladata és eredeti czélja, jobb organisatio mellett. A mily gyakorlati a czél, épen oly nemes az an­nak elérésére használatba vett mód. 1) Pályadijak tű­zetnek ki, törekvés és ösztönzés előidézése végett. Mely pályázat: festmények, építészeti tervek, szobrászati minták­, kész művekkel vagy vázlatokkal történik. 2) A művészet s egyéb széptani tárgyak felett felolva­sások tartatnak, és a jelesebb munkák kinyomatnak. 3) A társulat tagjainak művei kiállíttatnak. 4) Kikép­zés végett külföldre utazó szegény sorsú tehetséges­ művészek feltételesen segélyeztetnek. 5) Betegség, vagy a sors csapása által ínségbe jutott művészek gyá­molittatnak. Ez tehát azon czél, melyre 1861-ben a derék Henzlmann Imre, ki most Párisban van, indít­ványa és tettleges közreműködése mellett e társulat a m. akadémiának szívességből átengedett ülés­termében a lelkes Keglevich Béla gróf elnöksége alatt ala­kult, és azóta tevékenységének csekély pénzereje mel­lett nem kis jelét adta, s a közönség meleg rokonszen­­vével találkozott, mert e hazában mindenki tudja, mi­kép polgári fejlődésünk múlhatlan következménye, hogy itt a képzőművészetet, mint a műveltség egyik leghatalmasabb tényezőjét előmozdítsuk. Azóta — mint mondók — nem igen tetemes pénz­­erejéből — számos fiatal hazai művészt segedelmezett részint művészi útjaikban, részint kezdett munkáik ki­vitelében, úgy itt a hazában, mint a külföldön. A nagyszerű albumnak, melyet művésztagjainak si­került és a bíráló választmány által jóváhagyott művei képezendnek, első füzete már kijött. Az egyik nagy kőnyomat Ligeti Visegrád romjai tájképe, a másik Brodszky Amor és Psychéje valóban pompás ki­adás,­­ mindenesetre belbecsre és kivitelre nézve is fölülmúlja a czélt tévesztett műegylet ugyanily nagy­ságú úgynevezett „műlapjait.“ Ezenkívül több kisebb képek kiadását elősegíté és maga kiadta az 1861. országgyűlés legjelesebb tag­jainak arczképét három sikerült kőlapon nagy diszki­­adásban az igyekvő ifjú Marasztoni rajzai után. Múlt évben rendezi a londoni világkiállítás szá­mára beküldött magyar művek kiállítását. Ezen életrevaló társulat most napról napra gya­rapodik már, és jelenleg azon ponton áll, hogy a mű­vészet körül minden teendőket saját kezébe veheti, s magán­képtárlatot is állíthat, s így a czélját tévesztett műegyletet pótolhatja, megvetvén alapját egyszersmind egy magyar festészeti akadémiának. E rövid visszapillantásban elmondok a műegylet­­ működését és a képzőművészet irányábani állását. Ne vegye sértésnek jóakarata szavainkat, sőt őszö j­­önnek, hogy ezutáni működésével szégyenítsen meg­­ bennünket, s mi csak áldani fogjuk érette. Ezek után térjünk át a jelen december — január havi tárlatra, melyről e czikkünket czimeztü­k. Az 55. kiállított darab közt, mert a sorsolásra megvetteket ide nem számítjuk, csak 25 új darab van, a többi mind a múlt tárlatokbeli maradvány, s mivel már róluk szóltunk, nem tartjuk szükségesnek, hogy újra ismételjük a róluk mondott ítéletünket, azért csak ezen uj 25 darabról szólandunk, és pedig úgy, a mint a műlajstrom szerint következnek. Lakner János Pesten 1. sz. a. „minta Deák Ferencz mellszobrához“ czimü szobormű, úgy hisszük, csak kísérlet. Mindenesetre kiválóbb képességet tanú­sított e művész által készült Szalay László mellszobra, mely valóban élethű­s életteljes volt. Marasztoni József Pesten 4. sz. alatti karcz­­műve, valamint 13. sz. a. kőrajza, mindkettő arczkép, tanúsítja, hogy jeles fiatal művészünk szorgalmatosan igyekszik a művészi babért elnyerni, melytől nem messze van már. Az olajfestvények között van : Heinrich Ede Pesten 16. sz. alatti „monte­negrói szüze“, 34. sz. alatti „gyermek-arczképei és 46 - 54. sz. alatti sikerült arczképei e jeles ismert hazai festészünk erődös ecsetének szokott könnyűségével vannak festve. Ő is hazatért a hazai földre, miután Róma, Velencze és Trieszt látták diadalait. Legutóbbi időben Triesztben a miramare-palotában több sikerült műben örökíté nevét. Csillagi Lajos Pesten 17.sz. alatti „költőnője“ és 19. sz. alatti „arczképe“ szép színezet által tűnik ki, a szemek rajzával azonban nem egészen vagyunk kielégítve. Baumgartner Péter Münchenben 23. sz. a. „a háborgatott ebéd“ czimű­ életképe a híres angol mű­vész Hogarthra emlékeztet, ki az ily szatirikus képek­ben mester volt. E jelen kés­ is mosolygást csal az ajkakra. Hofner János B. Münchenben 25. sz alatti „a gondoskodó anya“ czimű­ állatdarabja mind rajz, mind kivitelben mély tanulmányt tüntet fel. Különösen jól van adva a libácskáit féltő lúd, mely véd­állásba teszi magát a partról lekandikáló,igen hűségesen adott juh ellen. Az előtér réti virágokból áll, melyek valóban ter­mészetes virágokként tűnnek föl. Bármily képcsarnok­ba beillő nagyobb darab. H­e­c­k­e­­ Ágoston, Münchenben 26. sz. alatti „est, Cerbarában“ és 27. sz. a. „Madonna“ és 47. sz. alatti „falatozó varga“ czimü életképei költői kedélyre mutatnak; míg Voltz Frigyes, Münchenben 28. sz. alatti „re­mete a társaival“ czimü életképe nagyon túlterhelt és inkább olajnyomathoz mint festményhez hasonlít. Geyer, Augsburgban 30. sz. alatti „Am­ost a zsiványok közé kerülvén, azok által mint híres költő megismertetik“ czímű történeti festménye mind rajz, mind kivitelben a jobb képek közé sorolható. E­s­c­h Mathild, Bécsben 31. sz. alatti „vizi ku­­tya“ állat-darab igen gyenge utánzás. Pl­a­c­h­y Ferencz, Pesten 32. sz. alatti „a huszár mint vendég“ cz­ímű életképe humoros compositio. S­e­i­d­e­l Ágoston, Münchenben, 35. szám alatti tájrésze Branenburg mellett Bajorországban, valamint H­a­n­s­c­h Antal Bécsben 36. sz. alatti a Kaiser hegység Tirolban, igen szép két tájkép, a világítás és árny helyes felosztása és helyes távnézetével. M­á­c­s­i­k Mária kisasszony, Budán 41. sz. alatti „a magános órák“ czimű életképe kellemesen lepett meg bennünket helyes hús-szine és rajza által. Adámosi Székely Bertalan 45. sz. a. arcz­képe, mint mindig, most is kitűnő. Ujházy Ferencz, Pesten 49. sz. a. teknővájó czigányai, csinos compositio ezen sajátságos nép életé­­ből. Jeles Ujházynk e nemben már kitűnő rajzokat közlött a „Vasárnapi Újság“ hasábjain és műterme tele van a népéletből vett kisebb nagyobb compositiókkal; kár, hogy most ritkán találkozunk műveivel a műtár­­latban. Dörschlag Károly Berlinből, jelenleg Szász-Régenben, 51. sz. alatti csendélete bár szépen van ke­zelve, de különös aránytalansága a nyúl, czitrom, rák stb tárgyak között elveszi a kép hatását. C a n o w C., Wismarban, 52. sz alatti „az iskola előtt“ czímű életképe egyáltalában ki nem elégít. Ennyi az, mit e műtárlatról elmondhatunk, mert a többi képeket már ismeri a közönség és csupán ezek az újak. Adja az ég, hogy a magyarországi műegylet a jelen évben okulva múltján, jobb jövőt érhessen el ve­lünk együtt. x. y. z. hozzunk e tárgyról, u. m. Trefort s hajónak véljük, léptessük életbe. Szláv sajtó mozgalom Magyarországban. E hónap 15 kén újból egybegyűl a báni értekez­let, hogy a horvátországi földhitel-intézet, úgy mint a zimony fiuméi vaspálya dolgában határozzon. Az elsőre nézve eddig kétféle alapszabályok lőnek mint terve­zet a lapok hasábjain közzétéve. Bevárjuk az értekez­let határozatát. Addig is, e hónap 8-kán Zigu­b megye közgyű­lése nyílt meg, hogy különösen az újonc­ozásnak, meg az adónak a megyetisztek általi behajtása, végre pe­dig a község­rendszer dolgában határozzon. Csupán Jelasich Károly nyilatkozott oda, miszerint az ország­gyűlésen meg nem szavazott újonczokat és a közadót egyszerűen meg kell tagadni Határozatba ment­ óvás­tétel mellett fölírni az országgyűlés mielőbbi egybehi­­vásáért . Az adó­behajtást nem vállalta el a megye, mert tekintve az adó felemelését, nem akarja a megye­kormányzatot gyanússá tenni a népség előtt. A köz­ségi ügy ezúttal föl nem vétetett, hogy az illető választ­mány több ívnyire menő munkálata időközben kinyo­­mathassék s előleges tanulmányozás végett az illetők közt kiosztathassék. A nagy­birtokosok külön községet nem c­éloztatnak. Az újonczok és az adó tárgyában föl kell említeni a következő intermezzót: Tavai Fri­­gán, Zágráb város polgármestere volt az, a­ki ugyan­­ily alkalommal oda nyilatkozott rala, miszerint a hor­­vátoknak, mióta a magyaroktól elszakadtak, nincs többé alkotmányuk, tehát újoncz vagy adómegtagadási jo­guk sincs, mert hiszen — úgymond — az oda lett, mint a puskacsőből a levegőbe kiröpített golyó. Ez idén Ocsich, Zágráb megye első alispánja volt, aki Fri­­gáu polgármester tanát maga részéről fölélesztette. Sze­rinte ugyanis a horvátoknak csakis a közös horvát­­magyar országgyűlésen volt joguk a törvények értel­mében az újonczokat és az adót megtagadni. Csekély magunk voltunk legelsők, a­kik a „Pesti Napló“ ban azt jegyeztük meg, miszerint csak a dal­­mátkori országgyűlés megnyíltával, tulajdonkép az illető ko­rmány-elitterjesztvényekből fog kiderülni, mi szándékkal van a bécsi kormány a birodalom délszláv­­jai iránt; mondhatnók : a birodalom illyr népei iránt; mert királyi tanácsos és lipcsei bölcsész-tudor, Gáj, a veterán illyr történetbúvár és lapirodalmár ez évtől fogva újból fölvette az egykor varázserejű illyr nevet, raindaunyi délszláv népek közös egyetemes neveze­téül. Most a kra­­fti lengyel „Csasz“ maga részéről feltűnőnek találja, hogy daczára az oklevelesen fönn­álló háromegy királyságnak, Dalmáthon külön ország­gyűlése mégis létrejöhet. Országgyűlésekről lévén szó, szabadjon még a cseh bűngyűlés első ülése felől megemlékeznünk. A „Hlasz" tény­t állapítja meg pártja, a cseh nemzeti párt megveretését az első ülésben, tulaj­­donkép a Lambeck udvari tanácsos megválasztatása fölötti szavazás alkalmával. A különbség alig pár szavazatban állapodott meg, azonban hová tovább a különbség — úgymond — mind nagyobb lesz, még­pedig épen a ministeri párt előnyére, miután tag­jai még nagyobbrészt távol vannak. A „Hlaszt“ nem zavarja meg ez állapot, mert — úgymond — a mi­nisteri többségnek mégis előbb-utóbb mesterkéltnek kell bizonyulni, míg a cseh nemzeti kisebbség valóság­gal az ország lakossága, vagyonossága és adómeny­­nyisége két egész harmadát képviseli. A mesterkélt többségnek — úgymond — nem szabad az ész szavára hallgatnia, valamint Lambeck udvari tanácsos dolgá­ban sem hallgatott, daczára, hogy Rieger­­nem a morva Napi újdonságok. * Hírlik, hogy gr. Széchenyi Ödön a budai népszínház pártfogói vezérnökségétől visszalép. A budai népszínházra nézve óhajtandó volna, hogy a tevékeny fiatal gróf e szándéka ne valósuljon. (1) A bélyegadó fölemelése követk­eztében beállt confusioban minden ügyes bajos emberek, üzérek, ügyvé­dek, hivatalnokok, iparosok szükséges kézikönyv gyanánt üdvözlendik a következő könyvecskét : „A­z 1863-ki j­a­­nuár 1 jén életbe lépett uj bélyegtörvény s illetékrendszabályok.“ (A bevezető k. k. leirat­tal, s foganatosítási szabályokkal s az igérvényü üzlet iránt kelt határozatokkal.) Pest, kiadta Rith Mór. * B. Podmaniczky Frigyes gr. Károlyi Sán­dorhoz a „Hon“-ban nyílt levelet intéz , melyben felszó­lítja, hogy ez utóbbi egy régi eszméjét valósítsa, és oly társulatot alakítson, melynek feladata lenne : nyilvános fel­olvasások és értekezések által hazánkban helyes nemzet­­gazdászati elvek terjesztése. * Batthyányi Appraxia grófnő közelebb jóté­kony czélra fog föllépni a budai népszínházban. Mint halljuk, e czélra Párisban néhány rendkívül szép jelmez­öltözéket rendelt meg, melyek már meg is érkeztek. * A Lloyd teremben ma d. n. 4 órakor jótékony hangverseny rendeztetik a szegénytanulók leves­intézete javára. Az érdekes műsor következő : „Pensée fugitive“ Heiler és Ernsttel, hegedű és zon­gorára, előadják Czeke és Deutsch Vili. Szavalat, (németül) előadja D a w i­s­o­n. Cavatina Maria di Rohan operából, énekli Láng Paulina k. a. „Dalok“ énekli Louis Braun. „Nagy ária“ Don Sebastianból, énekli Weisz Janka k. a.

Next