Sürgöny, 1863. április (3. évfolyam, 74-98. szám)

1863-04-20 / 90. szám

Harmadik évi folyam. 90. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Uri-utcza Libaeinszky-ház. kiadó-hivatal : 3 Aritok-te­re 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten házhoz hordva. Félévre 8­­­50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ austriai értékben. Vidékre, naponkint po.tii Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ HIVATALOS KÉSZ. ö cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 5-röl Neu­­r ihr­er Ferencz komáromi kávés vezetéknevének „Nér­ei“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A cs. k. Apostoli Felsége 1860. évi január 10-én kelt legfelsőbb határozatával a selyemtenyésztők ser­kentésére két rendbeli jutalomdijakat kegyeskedett kitűzni. Az első rendbeli jutalomdijak, 2000 forintnyi összegben, hat egymásután következő évre (1860—1865), a kisebb selyemtenyésztők számára lozó-­­ inak, a következő feltételek alatt: 1. Az 1860—1865-ik években, évenkint összesen 2000 forintra menő pályadijak 5, 10, 15, 20, 25 és 60 forintos jutalmakban osztatnak ki a nép között. 2. Ezen jutalmakérti pályázásra első­sorban a kis termesztők vannak hivatva,­­ e mellett különös tekin­tet leend : a) oly pályázókra, kik kimutatják, hogy selyem­bogaraik etetését saját termesztésű­ eperfalevelekkel eszközük; b) oly népiskolatanítókr­a, kik a selyem- és eperfa­­tenyésztés emelése, vagy az ezen téren­ oktatás körü­l dicséretes működésüket kimutatják. 3. A jutalmakra pályázóknak ki kell mutatniok : a) illető lelkészeik bizonyítványa által a termelt selyemgubók, s a nevelt eperfák és bokrok számát; b) az eladott gubéknak a beváltó által bizonyí­tott mennyiségét s minőségét, a beváltási áraknak be­jelentése mellett; c) oly népiskolatanitóknak, kiknek érdemük fő­leg oktatás-adásban áll, ezt illető lelkészeik bizonyítvá­nya által kell igazolniok. 4. A pályázóknak fennebbi kimutatásokkal kísért (bélyegtelen) kérvényeiket, minden évben october 15-ik napjáig Pesten, a magyar gazdasági egyesülethez kell beküldeniök. 5. A jutalmak kiosztása a magyar gazdasági egyesület által történik, s a jutalmazottak nevei nyil­vánosan közzététetnek. A másodrendbeli jutalomdíjak a ter­­jedelmes epreskertek ültetésére, és a selyemtenyésztés­nek kitűnő módon f­ézésére tűzettek ki a következő feltételek alatt: I. A nagyobbszerű eperfaültetvé­­nyekre vonatkozólag összesen 500 darab arany jutalom fizetik ki, kö­vetkező 37 díjra felosztva, u. m. egy díj 100, két díj 50, négy dij 26, tíz dij 10, és húsz dij 5 db aranynyal. 1. Versenyezhetnek községek és egyesek, min­den oly kiterjedésű eperfaültetvénynyel, melynek egy­ségei kifejezett minimuma egy kataszteri hold, vagy annak megfelelőleg kiültetett 100 darab nagy fa vagy 1000 futó ölnyi sövény. 2. Ezen ösztöndijak az eperfa-tenyésztésben 186­6-ik évtől kezdve 1866 ik évig bezárólag felmuta­tott 6 évi eredményekre szólnak, s csak 1866-ik évben lesznek kiosztandók, minélfogva a versenyezni akarók az említett időszak alatt az eperfatenyésztés körül ki­fejtett szorgalmukról az illető megyei bizottmány által kiállított bélyegtelen bizonyítványt tartozandnak elő­­mutatni,­­ számszerinti kifejezésével annak , hogy a versenyző hány eperfát, vagy hány öl sövényt ültetett ki évről évre, s mily karban tartja eperfa-ültetvényeit, mely alkalommal megjegyeztetik, hogy a versenyző által a lefolyt hat év alatt alapított epreskerteket és ültetvényeket egy e végre a helyszínére kiküldendő k. biztos, az orsz. magy. gazd. egyesületnek általa e czél­­ból kijelölendő képviselője közbejöttével vizsgáland­­a meg. Ezen eljárásról a részletes jelentés alapján tör­­ténend azután a jutalmak utalványozása s kiosztása. 3. Az 1861-ik év előtti eperfa-ültetvények tulaj­donosai, ha versenyezni akarnak, szintén a megyei bi­zottmány bélyegtelen bizonyítványával tartozandnak kimutatni nem csak a régi ültetvény létszámát, hanem az azt is, hogy az 186­­6-ik évi időszak alatt évről évre mennyivel szaporították, s mily mivelési állapotban t­artották ültetvényeiket. 4. A jutalmazásoknál elsőséggel fognak bírni: a) az esetek egyenlősége mellett az új eperfa-ül­tetvények a régiek fölött; b) a nemesített ültetvények a természeti vad ál­lapotban levők fölött; c) a terméketlen és egyéb gazdasági miveletre alig használható tereken állított ültetvények, úgy­szin­tén a tagok körül s­zülő­utakon, tehát a földnek min­den más mivelési ágtól való elvonása nélkül eszközlött eperfa ültetések és sövényezések. II. A kitűnő módon űzött selyemte­­nyésztésre vonatkozólag összesen 2000 darab arany jutatom tűzetik ki, nevezetesen egy 1000, egy 500, egy 300, kettő pedig 100-100 darab aranynyal, szintén hat évi időszakra, t. i. az 1861-ik évtől kezdve 1866-ik évig bezárólag felmu­tatott eredményekre s hasonlóan csak 1866 ban lesz­nek kiosztandók. A versenyzési föltételek a következők : 1. A 100—100 darab aranyból álló két jutalom­ra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után összesen 8 mázsa gubó. 2. A 300 darab aranyra a selyemtenyésztési üz­let legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után összesen 24 mázsa gubó. 3. Az 600 darab aranyra a selyemtenyésztési üz­let legkisebbike a 6 évi összes termés után 70 m­á­­zsa gubó és 4 Az 1000 darab aranyra az üzlet legkisebbike ugyancsak 6 évi összes termék után 140 mázsa gubó. Megjegyeztetvén e helyütt, hogy a 100 és 300 darab aranyra csak saját tenyésztésű gu­bó­k­k­a­l lehetene versenyezni, — ellenben az 600 és 100 darab aranyból álló jutalmakra azon selyem­te­­nyésztők is versenyezhetnek, kik a kívánt gubó-meny­­nyiséget részint saját tenyésztéssel, részint a falu vagy környékbeli nép által te­nyésztett és beváltott gubókkal állít­ják ki. 5. Azon tenyésztők, a­kiknek a gubó beváltással összekötött saját tilai­dájuk van, a jutalmazásnál — a többi körülmények egyenlősége mellett — elsőséggel birondnak. 6. A versenyzők az 186­­-ik évi időszak alatt a selyemtenyésztésben nyert eredményeket az illető me­gyei bizottmány bélyegtelen bizonyítványával tartoz­nak igazolni, kimutatván évről évre a saját tenyésztéssel előállított, valamint a fain vagy környékbeli nép által tenyésztett,­­név szerint, kiktől és mi áron beváltott gubó mennyiségét­ 7. A selyemipar fejlődésének figyelemmel kísér­­hetése végett ezenkívül a versenyzők a mennyiségről kinyert bizonyítványnyal (6-ik pont) egyszersmind, min­den évben October havában selyemgubókat és legombolyitott selymez és pedig minden osztályból küldeni fognak az orsz. ma­gyar gazdasági egyesületnek Pestre mutatványul s mintegy állandó kiál­lításra. 8. A versenyző selyemtenyésztési vállalatok szintén kir. biztos által, s a magyar gazda­egyesület kiküldöttje kíséretében fognak a hely­színén meg­vizsgáltatni, hogy az így nyert meggyőződés alapján annál igazságosabb ítéletet lehessen hozni. Végre megjegyeztetik, miszerint a bejelentések, illetőleg a bizonyítványok mind az eperfa ültetvények­re, mind pedig a selyemtenyésztésre nézve 1866-dik év october 15-dik napjáig Pestre, az országos ma­gyar gazda­egyesülethez lesznek halaszthatlanul be­küldendők. Mely legfelsőbb határozatok azon figyelmezte­téssel hozatnak újólag és ismételten az illetők tudo­mására, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a selyem­tenyésztésre a fehér eperfa (moms alba) legczél­­szerűbbnek mutatkozott,­­ továbbá, hogy külföldi se­lyemhernyó-tojásnak több éveken keresztül, országos közköltségen eszközlött beszerzése, s a tenyésztők kö­zötti ingyen kiosztása jövőre foganatosítható nem lé­vén , az illetők a szükségelt mennyiségű tojásnak megszedéséről, illetőleg kellő időben leendő beszerzé­séről eleve gondoskodjanak, mert a selyem rovar­mag­nak négy éveken át ingyen, bőven történt kiosztása által a gondos tenyésztőnek magszerzésre elég mód és alkalom adatott. Kelt Budán, april 14-én 1863.*) *) Kéretnek a többi, főleg pedig a néplapok szer­kesztőségei ezen közhasznú hirdetmény átvételére. Sz. A magyar kir. helytartótanácsnak f. évi april hó 13-án 25,862. sz. alatt kelt s minden megye, kerület és vidékek kormányzóihoz intézett intézményének másolata. A magyar törvények, jelesen az 1840 ik évi 15. t. sz. II. r. 80-ik­­­a szerint köteles a felperes rendes szóbeli perekben minden okleveleit, melyek követelé­sének bebizonyítására szükségesek, a keresetlevélhez mellékelni és ezt mellékleteinek másolatával együtt annyi példányban beadni, hogy neki és minden alpe­resnek egy-egy példány jusson. Rendes írásbeli pe­rekben pedig, az ideigl. törv. szabályok 61-ik­­ a sze­rint, ha több alperes van, a bírósági percsomóhoz tar­­tozó első kereseti példányon kívül, felperes minden al­peres számára egy teljes példányt tartozik benyújtani. Ezen törvényes rendeletek által a magyarországi la­kosokra a bélyeg viselése tekintetében sokkal na­gyobb teher rovatik, mint ez a bélyeg- és illeték­tör­vény czéljában fekszik, és mint e tekintetben a biro­dalombeli többi országok lakosai terhelve vannak. Ezen aránytalan terhelés elhárítása czéljából, és indít­tatva azon törekvéstől, miszerint Magyarországban a bélyeg általi teherviselés ne legyen súlyosabb mint a többi egyes birodalmi országokban . A f. é. márt hó 14-én 868. sz. a. kelt kegyelmes udvari rendelet értelmében elhatároztatott, miszerint azon esetekben, midőn valamely perben több alperes idéztetik, a bírói beadványokra, illetőleg azok mellék­leteire szabott bélyeggel a keresetlevélnek csak há­rom példánya és a keresetlevél csupán két példányá­nak mellékletei, — a keresetlevélnek valamennyi többi példányai ellenben egyedül a felzetekre szabott bé­lyeggel és pedig csak az első ívre nézve látandók el; a többi ívek pedig, úgy a többi példányok mellékletei is egészen bélyegmentesek. Egyébiránt kötelesek a bí­róságok a bírósági iratokban mindenkor pontosan feljegyezni, mely személyeknek kézbesítettek légyen a beadványnak bélyeggel tökéletesen ellátott példá­nyai és a bélyeggel ellátott mellékletek. Miről és a többi. TARGZI Magyar tud. akadémia. A magyar nyelv szótára első kötete 104 ívnyi tartalommal immár megjelent. Ebben foglaltatik élő­beszéd is ezen szótár keletkezéséről, továbbá az aka­démiai utasításról és a szerzők vezérelveiről annak készítésében. Ezen élőbeszédből láthatni, hogy az aka­démia mindjárt eleinte az egész társaság közreműkö­désével oly nagy szótár készítését tűzte ki czélul, melyben minden egyes szóról el vala mondandó, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet. Az 1840. s következő években megkezdett felolvasások, és mutatványokból az tűnt elő, hogy miután az egyes dolgozók természet szerint saját nyelvészeti elveik vagy nézeteikből indu­­lának ki, az igy készítendett mű a legkülönneműbb, sőt egymással ellentétben álló felfogások halmaza fog­na lenni, mihez képest 1844-ben elhatároztatott, hogy a szótár készíttetése egyelőre csak az értelmezésre és még a nyelvtani és szókötési viszonyok előadására szoríttassék, s ezek egyöntetű kivitelével két tag bi­­zassék meg. A megbízott szerkesztők, vagyis inkább szerzők két évi munkálkodás után azt jelenték az aka­démiának, miszerint ők korlátolt megbízatásuknál to­vább menendők, készek, ha az akadémia jóváha­­gyandja, munkálataikba mind a szófejtést, mind a nyelvtudomány akkori állásához képest a többé-ke­­vésbé rokon nyelvekkel hasonlítást is fölvenni, mely kibővítése a tervnek, miután több rendbeli ekkép ki­dolgozott szóczikk felolvastatott vala, közhelyeslést nyervén, az a nagy­gyűlésnek is bejelentetett; a kö­vetkező időkben pedig nemcsak a szótári munkálatok előhaladtáról évenként, hanem több ízben az iránt is küldött ki kebeléből az akadémia szakférfiakat, hogy a dolgozatokat belső tartalmuk és minőségük tekinte­tében is vizsgálják meg, jelentést teendők. Mi minden­kor teljes méltatás kíséretében meg is történt. Maguk a szerzők időnként több czikket és értekezést közlöttek az ülésekben, melyek a jegyzőkönyvek tanúsága sze­­rint általában helyeslést nyertek, sőt az évi munkála­tok sorában jutalmakra érdemesítettek. Szerzők törekvése volt ezek szerint munkálatai­kat az értelmezésen túl az egyes szók elemzésére, csa­­ládosítására, s némely rokon nyelvekbeliekkel mind anyagi mind alaki tekintetben összehasonlítására is kiterjeszteni, s fölvevék dolgozataik közé nemcsak az élő és közdivatú szókat, hanem a régi nyelvemlékek­ből s tájbeszédekből kiszedegetett érdekes beszédré­szeket, sőt a magyar szók alkatrészeit, u. m. a gyökö­ket, képzőket és ragokat is; szóval, igyekezőnek, a mennyiben két embertől telik, az akadémia eredeti szándékát már most megközelíteni, egyedül a szoro­san vett , köz­életbe át nem ható műszak rekesztetvén ki, mi szintén akadémiai utasítás következtében tör­tént. Így fejeztetett be, a zavaros idők kivételével mintegy tizenöt év múlva az egész munka s 1861. év utóhónapjaiban nyomatni megkezdetvén, az első kötet — az egésznek mintegy ötöd része — a közönség ke­zében forog s a többi kötetek nyomatása is, ha csak a szerzőknél emberileg lehető akadályok nem jőnek közbe, szakadatlanul folytattatni fog. Minthogy azonban ekkorig az egész tulajdonké­­pen csak a két szerző munkája, kívánatos, hogy az jövendőben az egész magyar nemzet közös nyelvkin­csévé váljék. Ehez képest felszólíttatik mind az akadémia ke­belében, mind azon kívül a két magyar hazában min­den, a­kit nyelvünk ügye érdekel — s melyik magyar embert nem érdekelné az! — és a ki ezenkívül ily működésre magában hivatást érez, hogy ha akár pó­toláskép, akár megigazítólag, akár a szerzőkével el­lenkező nézetből indulva, bármely egyes szótári czikkre vagy állításra észrevétele volna, azt tétovázás nélkül tegye írásba, s az ekkép czikkek szerint rendezett ész­revételeit akár együtt, akár időszakonként, de minden esetre a szótár nyomtatása bevégeztével, a nyelvtudo­mányi bizottság jegyzőjéhez Hunfalvy Pálhoz küldje, hogy a beküldött észrevételek majdan egy pótlékkö­tetben szintén felhasználtathassanak. A további kivi­tellel a nyelvtudományi bizottság ruháztatott fel olyké­­pen, hogy a beküldött észrevételeket vizsgálja, illető­leg két-két tag által vizsgáltassa meg az iránt: vájjon azok nyelvi és tudományos tekintetben kellő alappal és érdekkel bírnak-e ? Ha valamely esetben a két vizs­gáló különböző véleményt adna, még egy harmadik véleménye is megkívántatván, sőt ha a szótárkészí­­tők nézetével egészen ellenkező észrevételek merül­nének fel, ezek bizottsági ülésekben is megvitatandók lévén. Minden egyes beküldő neve, elfogadott észrevé­tele után minden egyes czikknél kinyomatni rendelte­tett. — Kelt Pesten, a magyar tudományos akadé­miának f. é. mart. 30 án tartatott üléséből. S­z­a­l­a­y László, titoknok, mint hadszolgálatai félszázados jubileumára, legfelsőbb kéziratot intézni, s ebben a legmagasabb császári kegyről biztositni méltóztatott. Ugyane nap reggelén a magas tánoki kar üdvözli e excját, estve pedig a helyőrség nagyszerű fáklyás­ zené­vel tisztelgett. A Károlykaszárnyából ez alkalomkor 8 katonai zenekar, 1800 fáklyás kíséretében vonui a bu­dai várba, hol ő exolja lakása előtt, temérdek néptömeg jelenlétében folyt le a katonai szerenád. A fáklyás menet a várból '/»'O órakor vonult vissza Pestre egyes zene­karok kíséretében. Vasárnap d. u. a Károly laktanya casinói helyi­sége előtt szintén ez ünnepély tiszteletére játszott egy zenekar. Kívánjuk, hogy a cserkoszorus tábornok még sokáig egésségben szentelhesse életét azon ügynek, melynek ed­dig is érdemdús bajnoka volt ! * Ráth Mór előfizetést hirdet Vörösmarty minden munkáinak első teljes kiadására, melyre, mint említettük, a tulajdonjogot 10 évre 9000 ftért megszerez­te. A kiadmányt rendezi és jegyzetekkel ellátja Gyulai Pál. Vörösmarty művei megjelennek 12, 8 ad rétű, díszes kiállítású kötetben, közel 220—230 nyomatott idén, és pedig f. é. május hótól kezdve minden 40 nap alatt 2 kö­tet, úgy hogy az előfizetők f. é. nov. végéig a teljes mű birtokában lesznek. Az összes 12 kötet előfizetési ára 12 ft, mi három részletben is elfogadtatik, és pedig 4 ft jun. 1 éig, 4 ft augustus 1 jéig, s az utolsó 4 ft sept. lé­kéig. Gyűjtőknek 10 példányra 1 tisztelet pl. jár. A Vörösmarty aczélba metszett arczképével diszitett 12 kötet tartalma: 1. II. kötet: Életírás Gyulai Páltól. Lyrai költemények, köztük kiadatlanok. III. IV. kötet: Epikai költemények. V—IX. kötet: Drámai költemények; köztük Shakespeare, ,­Coriolan és Lear király“ remekeinek fordításai. X. kö­tet: Beszélyek. XI. XII. kötet: Vegyes művek , nyelv. Kimutatása a váczi siket-néma intézet javára 1862. évben tett ha­gyományok- és adakozásoknak. A) Hagyományok ; osztr. ért. Néhai Mutzhárd József babocsai pleb. 10 ft — kr „ Triebl Nándor oszterni „ 10 . — „ „ Neszl Mátyás alesperes és lippai plébános...................... 10 „ 57 „ „ Fratricsevits Márton keczeli pleb. 10 ,— „ „ Inárcsi Papp Erzsébet, Benedek József monostori reform, lelkész neje..................................101 „ 24'/, „ „ Motsi István, solti lakos . . . 105 „ — „ „ Konnert György, beregszászi lak°8........................... 10,­ , „ Mozor József, predaji plébános. 5 „ — „ „ Csajka Mihály, konszkai pleb. . 20 „ — „ „ Hillrich János, pesti polgár . . 35 „ 43 „ „ Mandl Mihály, kisdorogi pleb. . 10 „ 50 „ „ Tizedy Antal, viderniki „ . 2 „ 10 „ „ Polster József, kőszegi lakos . 20 „ — „ „ Haidenwolf János czimz. kano­nok és nagyhelleini plébános . 15 „ 75 „ „ Mateovits Alajos, grabáczi pleb. 5 „ — „ „ Seidl Péter, horpácsi plébános . 6 „ — „ „ Egyed Antal, apát és dunaföld­vári plébános...................105 „ — „ „ Gyurcsek József, csobánkai plé­bános ......................................... 4 „ 20 „ „ Haas János, nagymánoki pleb. 5 „ — „ „ Mödinger Ferencz, r. szemerei plébános.......................... 8 „ 40 „ „ Katits István, belatinczi pleb. 2 „ 10 „ „ Barabás János, egyházszegi „ 2 „ 10 „ „ Vadászi Ferencz, szombathelyi plébános.......................... 5 „ — „ „ Nyikos Mihály, battavári pleb. 2 „ 20 „ „ Szentpéteri József, pesti lakos . 10 „ — „ „ Hausenplasz József, kalocsai ka­nonok ......................................... 10 „ „ Sehordan Zsigmond, kir. taná­csos és egyetemi tanár . . . 4001 „ 2 „ B) Adományok : Napi újdonságok. — Csillár Ő Felsége — újr­a H.“ — gr. C­oronini Cronberg frazernagy,­­ Magyarorszá­gon hadparancsnokló tanok ő exeljához múlt szombatra. Kedd április 21. Erdődi gr. Pálffy Móricz kir. helytartó úr ő exeja az intézet látogatása al­kalmával, a szorgalmas növendé­kek közt elosztandó hasznos köny­vek megszerzésére ajándékozott 10 „ — „ A budai takarékpénztár ajándékozott 100 „ — „ Az érsekújvári takarékpénztár ajánd. 200 „ — „ A nagyváradi „ „ 100 „ — „ A Pesti „ B 200 A veszprémi „ „ 100 „ — „ A selmeczi „ „ 25 „ — „ Kan Bertalan kér. esperes által, a ti­­száninneni ref. egyház­kerületben 1861-ik évben begyült adakozások fejében befizettetett..........................26 „ 26 „ A tiszántúli ref. egyházkerületben be­­gyült és a kerületi pénztárnok Zagyva Imre által befizettetett 1860. évre 20 ft 62 kr. 1861. „ 27 „ 34 „ 1862. „ 21 „ 69 „ összesen . 69 , 66 „ Özv. Majthényi Pálné, szül. Beniczky Mária ajándékozott az intézet szük­ségleteinek fedezésére egy úrbéri kötvényt az 1862. évi május 1-tól esedékes kamatszelvényekkel együtt névszerinti értékben 1000 ft pen­gőben, vagyis.............................. 1060 „ — „ Gr. Karácsonyi Guidóur alapítványá­ból egy alapítványi hely örökitésé­­re letétetett erdélyországi földteher­­mentesitési kötvényekben pp. . . 2960 „ — , Néhai Mericzay Antal váczi kanonok által egy alapítványi hely javadal­­mazásául tett 100 pengő ftnyi ha­gyomány állása 1862. évi dec. vé­gével 5u/o nemzeti kölcsön kötvé­nyekben 1000 pftot vagyis 1050 p­ft, 5u/o nemzeti kölcsön­ kötvén­yekben 200 pftot vagy­is 210 ft, a budai takarékpénztárnál van elhelyezve 262 ft 86 kr, összesen.................... 1522 „86 . Néhai puchói és csókái Marczibányi Lajos által egy alapítványi hely ja­vadalmazásait­ tett 200 pftnyi ha­gyomány állott 1862. évi december végével: 5®/„ földtehermentesitési kötvények­ben 450 pft vagyis o. é. 472 ft 50 kr. A budai takarékpénztárnál 28 „ 78 kr. összesen : 501 „ 28 „ Budán, 1863. ápril 7. A magy. kir. helytartótanács. VÉN­HIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Donau Zig“ ma ismét a mérsékeltség szellemétől sugalt s mérsékletet ajánló czikket hoz Kiemeli, hogy a Magyarországgali kiegyen­lítést a monarchia fenntartási érdekeinek szem­pontjából kell megítélni; de az élet, ennélfogva a politikai is, nem egy kizáró elv alkalmazásá­ból ered; a jó elvek egymást korlátozzák, hogy az élet igazságához közelebb jussanak. A fönn­tartás elve csak oly jogosult mint a szabadelvű haladásé, de az szellemöső absolutizmussá, ez pedig mindent felbombasztó demokratismussá fajulhat, ezért kell mérsékletet tartani s nem túlfeszíteni az elveket. A jogfolytonosság elvé­­nek megengedhetőségét és használhatóságát nem tagadhatni ,­­ de absolut érvényt nem kö­vetelhet. Ezzel az állam jóléte s fönntartásá­nak elvét szemközt állítani, nem vezethet czél­­hoz. Mindkettőt illő egyensúlyba kell hozni. Az őszállam csak azt tagadhatja meg a jogfoly­tonosság híveitől, a­mi lényével megférhetlen, s ezek tőle csak a lehetőt követelhetik. A „D. Ztg" ennélfogva részükről szükségesnek tartja, hogy

Next