Sürgöny, 1863. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1863-05-28 / 120. szám

Harmadik évi folyam. 120. - 1863. Si«»rkc ■-s­ítő-hivatal. Barátok tere 7. 8«. a. földszint. kimló-hi­v­atal. , tar­.-Uok-tere 7 sz. a. fölszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bém­entes levelekben minden posta-hivatalnál.S0R60MT Csütörtök május 28. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten hándoashordva.­­ Vidékre, naponkint postán Félévre 8­­­60 kr. Negyedévre a „ 60 „ Félévre 10 forint. Negyedévre 5 . Előfizethetni „SÜRGÖNY*-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V. évre 5 ft. A „Sürgöny” kiadó hivatala NEMHIVATALOS RÉSZ. Gr. Apponyi György ur ő cxcja következő levelet intézett gróf Török Bá­lint úrhoz, mint a hétszemélyes tábla alelnökéhez: „Nagyméltósága gróf és hétszemélyes táblai al­­elnök úr! Hosszabb ideig birom már azon szivreható bú­csu-szavakat, a melyekkel a nm. hétszemélyes tábla nevében, b. Prónay Albert ur ő kegyelmességének i. é. április 20-án kelt nagybecsű­ levele által megtiszteltet­tem; mindazáltal bár mennyire késztet engem bálás szivem ösztöne, ma is elégtelennek érzem magam an­nak kifejezésére, mi keblemet eltölti. A több mint két évi hivataloskodás, a mely en­gem a nm magyar kir. kúriával és különösen a mélyen tisztelt hétszemélyes táblával oly szorosan egyesített volt, szinte annyi drága emlékkel árasztotta el szive­met, a minő történet- és eredm­ény-dús volt a közélet­nek ezen időpontja. Felséges urunknak eléggé nem hálálható legke­­gyelmesb megbízása azon nagy szerencsére méltatott engem, hogy a hazai törvény és törvénykezés vissza­állításának csekély tényezője lehettem. És hála az ég­nek­­ szeretett hazánk e drága kincsének tagadhatlan birtokában van ! Daczára az újabb kor szülte eszmék és érdekek súrlódásának, a mely számos közjogi kér­désnek szerencsés megoldását megakasztotta , honunk saját törvénykezése, a mely államjogi önállásának egyik nélkü­lözhetlen feltételét képezi, létrejött és köz­­megnyugtatásra fennáll, mert a hazai intézmény, a fejedelemnek és a törvényhozó testnek egyhangú jóvá­hagyása mellett, a törvényességnek és jogfolytonos­ságnak alap­ján lépett erőteljes életbe. E szerencsés eredményt honunk alkotmányos elveihez híven ragaszkodó tiszta szándékomnak és hazafm­i törekvésemnek csak csekély mértékben tulaj­donítom , mert az főkép azon lelkes közremunkálás­­nak és mély bölcseségnek köszönhető, a mellyel a nm. hétszemélyes tábla, hivatalomnak elfoglalásával úgyszólván egykorú megalakulásától fogva, és hazánk több kitűnő férfiat engem ama nagyszerű és parányi tehetségem felett levő feladatnak teljesítésében támo­gatni és elősegíteni méltóztattak ; köszönhető továbbá azon élénk hazafiságnak és fzáradhatlan feláldozásnak, a­mellyel az összes magyar királyi kúria magasztos hivatását megtagadta, és e magas testületet rövid idő alatt a bírói tekintélynek korábbi fényébe visszahe­veztette! Örökké drága és elfelejthetlen marad ezért előt­tem azon napnak emléke, a mellen szerencsés valók a nm. magyar kir. kúriát dicső állásába Ünnepélyesen beiktatni és szeretett hazámnak nyilvánosan kijelent­­etni , hogy a boldog múltnak e nemes intézménye ismét sajátja lett ! Valamint tehát kimondhatlan és érdemem feletti dicsőségemnek vallom azt, hogy ezen köztiszteletben és közbizalomban ragyogó magas bírói testületnek élén állhattam, szinte úgy mélyen érzem, mennyi hálával tartozom kedvelt munkatársaimnak, kiknek hathatós támasza tett engem képessé arra, hogy hazafm­i köte­lességemnek eleget tehettem és kikről velem együtt tudja az egész haza, hogy az országnak visszaszerzett sajátját, nagyérdemű utódom bölcs vezérlése alatt, rendíthetlen hivséggel megőrizni fogják. Ezen erős hitnek köszönöm nagyrészben azon lelki nyugalmat, a­melylyel a közpályáról történt visz­­szavonulásomnál megáldott a jó Isten; annak köszönöm az elválás fájdalmának enyhítését is, azon biztos re­ménynyel kecsegtetvén magam, hogy kedvelt munka­társaim, kiknek körükben töltöttem közéletemnek leg­szebb és legélvezetesb napjait, kikhez a leghűbb ra­gaszkodás fog engem kötni éltem fogytáig és kiknek magas erényein valódi kegyelettel fogok épülni a tá­volban is, baráti hajlandóságukat és jóakaratukat tőlem soha meg nem vonandják! Legyen nagyméltóságod tökéletlenül kifejezett érzelmeimnek tolmácsa szeretett tiszttársainál és tart­ja becses és jóakaró emlékezetében azt, ki megkülöm­­böztetett tisztelettel és igaz szivü ragaszkodással ma­radok, lekötelezett szolgája és hív barátja: gróf Apponyi György. “ Ő excájának jelen levele a hétszemélyes tábla által mély tisztelettel s megindulással fogadtatott és emléke jegyzőkönyvileg megörökittetni határoztatott. Nagyméltóságodnak TÁRCZA. Halljunk szót! (A franczia nyelvtanok ügyében.) (Futi­tatás.) A ki nem próbálta, képzete sem lehet, minő ve­sződséges, kábító s utoljára is bizonytalan eredmény az a javítás átalában, különösen pedig saját mivünk javítása ! Ego, quid sit ater Adriae novi Brans .... Ego e n­i timebo Providus anspex, azt tanácslom, mint író, hogy fizessen akármennyit, de ne javítson. Szomorú dolog biz, a­ mikor az ember azon kény­telen búsulni Aesopus sasával, hogy maga adta a tol­lat ellensége nyílveszszejébe. De vigasztal egyfelől az a körülmény, hogy csak tollat s nem nyílhegyet is ad­tam sebzésemre; másfelöl az a meggyőződés, hogy biz én nem születtem copistának ! A dolog t. ir igy volt. Olvasó gyakorlatnak adott első czikkemre (A) egy könyvemet feláldoztam. — Magába a nyomtatott példányba jegyeztem bele az olvasásra utasító számo­kat, s úgy küldtem a nyomdába kiszedetni. A javításkor hát a kiszedett czikket betűről betű­re összehasonlítván az eredetivel, az eredmény az jön, hogy kaján szem sem fedezhetett fel benne egyetlen­egy hibát is. Másik (B) czikknek a „hegyi prédikációt“ szán­ván, nem csak nem volt saját példányom az új testa­­mentom franczia fordításából, hanem a kölcsönzöttel is az a bajom volt, hogy nyomtatása igen apró és tö­mött lévén, az olvasásra utasító számokat nem jegyez­hettem bele. Neki fogtam tehát nagy gonddal és figyelemmel a lemásolásának. De épen az a gond és figyelem nem hagy­ eszembe jutni, hogy én is szintúgy hibázhatom, mint a szedő, és elmulattam másolatomat betűről betű­re összehasonlítni az eredetivel. Sőt a kiszedett ívet sem az eredetivel, hanem csak saját hibás másolatommal vetettem össze — elég ügyetlenül és elfogultan. Ennek természetes következése az ellenség nyíl­vesszejébe adott toll jön. Igen, de ebből a deductióból az is következik, hogy azokat az átírási hibákat „helyesírásiak „-ká és „nyelvtaniakká hatványozni — bika alatt borni a keresése volt. Mi több, még nevetségessé is tette magát a Schw. — krótolja. — Mert, mint „született franczia“, (mit annyiszor hánytorgat, hogy az ember kísértetbe jó utol­jára kételkedni benne), a franczia irodalmat alaposan ismervén, azt képzelte, hogy az új testamentomnak csak egy fordítása létez. És minthogy az én kezem közti mégis másta- 1 - 11 lenni mint az övé, azt vette a fejébe, vagy leg­alább állítja bírálatában, hogy az eltérő helyeket én változtattam el, s minthogy én, tehát reszül, és megannyi nyelvtani hibáknak declarálván, a jö ki belőle, hogy maguk a francziák sem tudnak franczi­­ául — míg Schwa­nzhoz és Krótollához nem járnak is­kolába. E „helyesírási'' és „nyelvtani“ hibák felrovását két vagy három helyt is ismétli a bírálat, oly móddal, hogy az olvasó azt gondolja, hogy mind új hibák a könyvemben. Nemde igazam van, ha ezt „nem tiszta eljárás“­­nak nevezem. „Hic niger est, hune tn, Hungare, caveto.“ Második és még jelentékenyebb toll, melyet el­lenségemnek adtam, a „vons étes“ hibás nyomtatása „accent grave“val: „vons étes.“ Ez oly szarvashiba, hogy felfedeztére elképped­tem rajta s midőn a „Sürgöny“ben közlött felelete­met írtam, nem birtam egyébnek tulajdonítni, mint megfoghatatlan „hallucinatió“-nak.­ Azóta jobban kikarkászván emlékező tehetsége­met, reá akadtam a hiba forrására. Nem tudatlanságból, — Schw­­annak tulajdonít­ja — sem nem gondatlanságból, hanem szerfelettvaló gondosságból történt. Valóságos furcsa történet. Nyelvtanom írása közben szorosan követtem azt a maximát, hogy a mely szónál csak a legkisebb, bár alaptalannak tetsző kétségem is támadt a helyesírásra nézve, legott franczia könyvben néztem utána. Ezt tettem, még­pedig javítás alkalmával a „vous étes“-nél is. Szerencsétlenségemre a Poitevin kis szó­tárába — mely egyébiránt a legbiztosabb kalauz — nyitok bele, s látom benne, hogy „vous étes.“ Nyomdai hiba- e vagy csak a circonflexe bal ága kopott ki, nem tudhatni, de én vakon hittem kezesemnek, annyira, hogy az erratákban a circonflexe-el helyesen nyomott vous étes-eket is kiigazítottam o­roszul. „Igen de,“ azt mondja Schw. Krótolla: „a két­ségnek helye sem volt, mert a latin „estis“ világo­san mutatja, hogy a kimaradt s betűt circonflexe el kell kipótolni.“ Ez nagy tiszteletreméltó irótoll­a nagyon csalóka szabály. Nagy bakokat lőne az ember, ha vaktában kö­vetné, mint én a Poitevin Dictionnaireját. Egyfelől oly helyen is alkalmaz a mai franczia helyesírás kettős éket (circonflexe), a­hol a latinban hi­re sincs az s-nek. P. o. finivimus, finivistis, fr. nous fi­­nimes, vons finites. Amavimns,nons aimames stb. Másfelöl vannak oly szók, melyekben a régiebb helyesírásban s volt; a mai kihagyja, de nem pótolja circonflexe-et. „Estant“ „esté:“ igy Írták régen; ma pedig: „étant,“ „ésté:“ igy Írták régen; ma pedig „étant“ „été.“ Festnm féte; de még sem: féto­­yer, hanem „fétoy er.“ Placet=il piait; facitis=vous faites. Bá!on=Bas­­ton, és mégis: j e bats, nem: je báts. Aztán a végén nem oly fontos hiba ez, hogy oly nagy jajveszéklést kelljen harsogtatni. Valaki vous „étes“-t írhat teljes életében, s a mellett oly jól tudhat francziául mint Voltaire vagy Rousseau, a­kiknek kü­lönb hibákat vetnek szemére a grammatikusok. És minden esetre kisebb kár, mint a­milyet szen­vedne a francziául tanulni kívánó azáltal, ha Schw. ijesztegetései miatt egy jól szerkesztett, sőt sikeres haladásról biztosító nyelvtan használásától magát meg­fosztaná. Már pedig megtörtént. Hanem erről későbbre. (Vége köv.) Brassai. Nemi reformok a budai kir. József-műegy­etemen. B­éc­s, máj. 24. A Budán virágzó királyi József-műegyetem az 1844-dik évi junius 12 én kelt legfelsőbb határozat folytán Pesten felállított kir. József-ipartanodából ala­kíttatott. A József-ipartanoda kezdetben az előkészítő egy-éves tanfolyamon kívül, műszaki, kereskedelmi és gazdászati két-éves tanfolyamú osztályt foglalt magá­ban. Ezen intézet az 1850-dik évi September 29 én kelt legfelsőbb határozattal, a pesti tudományos egyetem bölcsészeti karába akkoráig kebelezve volt mérnöki tanfolyammal egyesittetvén, ekként kiegészítve, a köz­oktatásügyi ministeriumnak 1851. septem­ber 21-én kelt rendeletével uj ideiglenes szervezetet nyert, mely szerint aztán 3 osztályú főreáltanodából, egy műszaki osztályra előkészítő tanfolyamból s végül egy egész műszaki osztályból állott, a kereskedelmi és gazdászati külön osztályok ideiglenesen megszüntetvén. 1854-ben az intézet akkori igazgatójának javaslatára Pestről Budavárába áthelyeztetett, s ugyanekkor végleges szervezése tárgyalás alá vétetett. Ő cs. kir. Apostoli Felsége 1856. September 30 án kelt legfelsőbb határozatával megengedni méltóztatott, hogy ezen József-ipartanoda, a szervezési javaslathoz képest átalános műszaki intézetté alakíttassák át,­­ mint ilyen, József-műegyetem nevét viselje. Ezen legfelsőbb helyt helybenhagyott szervezési javaslat szerint alakíttatott át aztán a József-iparta­­noda műegyetemmé. Czélja ezen egyetemnek, hogy növendékei a felsőbb iparüzleti és kereskedelmi pályára, kiterjedtebb gazdászatra, különösen pedig műszaki szolgálatra, — milyen a mérnökség, építészet, gépé­szet, stb. — képeztessenek ki. Áll egy előkészítő osz­tályból , a tulajdonképeni műszaki intézetből. A ta­nárszemélyzetet az igazgatón kívül 12 tanár, 1 rajzta­­nító, 4 segély és 6 melléktanitó képezi a szervezet sze­­rint. Az igazgató a 7-dik, a tanárok pedig a kir. tiszt­viselők 8-dik rangosztályába helyezték. A mostani ta­nárok legnagyobb részben már a kir. József ipartano­dánál is működtek. Az 1860-dik évi oct. 20 -i legfelsőbb határoza­tok folytán beállt politikai változások következtében, az ezen intézetből egészen kiküszöbölve volt magyar nyelv fő-tannyelv­ül ismét behozatott; 1861. dec. 27-kén kelt legfelsőbb határozattal a magyar nyelvtan és iro­dalomnak rendes tanszék szerveztetett; 1862-ben a természettörténelemnek utóbb ismét megürült tanszéke betöltetett, s ugyanezen év folytán a nyugalmaztatott Mayer Lambert régi igazgató helyébe Stoczek József igazgatóul kineveztetett. Ezen és ilyen egyes intézkedéseken kivül azon­ban magában a műegyetem tanrendszerében és viszo­nyaiban beható módosítások még ennekelőtte nem tör­téntek. Miután azonban az October 20-diki átalakulások alkalmából, még a cs. kir. helytartóság által a mű­egye­tem­i tanártestületünk meghagyatott, hogy a köz­bejött politikai változások nyomán ezen intézet rend­szerében kívánatosnak mutatkozó módosítások iránt véleményt adjon, a műegyetem igazgatósága mindjárt 1861-dik elején egy tanár-bizottság által előlegesen kidolgozott s az összes tanártestület által érdemleges vitatás és megfontolás alá vett s legnagyobb részben egyhangúlag el is fogadott módosítási tervet terjesz­tett a magyar kir. helytartótanács elé, mely a helytar­tótanács által legfelsőbb helyre felterjesztve, csak kö­zelebb, intéztetett el. Állítólag ezen felterjesztés szerint, a műegyetemi tanártestület javaslata három főpontra oszlott. Az első a műegyetem oktatási nyelvét, a második a tanrendszer­ben szükségesnek mutatkozó módosításokat, s a har­madik a tanár személyzet állását és ügyét illette. Az első pontra nézve az volt a javaslat, hogy a tannyelv minden tantárgyra nézve a magyar legyen, a nélkül azonban, hogy mutatkozó szükség esetén más nyelv feltétlenül kizárattatnék. A második pontban a tanártestület legelőször is a műegyetemnek emelése tekintetéből ennek Budáról Pestre való visszahelyezését hozta javaslatba, ez azon­ban, mint mondják, a magyar helytartótanács által csak később ígértetett külön érdemleges tárgyalás alá vétetni, minthogy ennek foganatosítása tetemes költ­séggel járna, melyet a tanulmányi alap mostani sok rendbeli kiadásai mellett alig bízna meg. Továbbá ta­pasztalatok alapján javasoltatott, hogy sikeresebb eredmény előidézése tekintetéből, ezután csak azok vétessenek fel a műegyetem előkészítő osztályába, kik az alreál­iskolákat jó előmenetellel bevégezvén, onnan gyakorlati térre léptek s ezen 3 évet töltvén, a mű­egyetemen akarják tanulmányaikat folytatni; kik négy reáliskolát vagy hat gymnasiumi osztályt kielégítő si­kerrel bevégezvén, 18-dik életévöket elérték. Továbbá az előkészítő osztálybeli tanulmányok sorából a föld­rajz és történelem, melyet a tanulók a reál- vagy gym­­nasiumi tanodában már úgy is hallgattak, kihagyan­­dónak, ellenben a magyar fogalmazás és szépírás gya­­korlandónak javasoltatott. Továbbá az is javaslatba hozatott, hogy miután a legtöbb külföldi technikai fő­tanintézeteknél meghonosított szakrendszer (Fact-sys­­tem) életbeléptetése még sok nehézséggel járna, a most fennálló rendszer a végleges szervezésig megtar­­tartandó s a szakrendszer elve csak annyiban lenne foganatosítandó, hogy a tantárgyak összesége bizonyos csoportozatokba osztatnék fel, melyek a tulajdonképe­ni technikai vagy műszaki, vegytani, ipar és kereske­delmi és mezőgazdászai lennének. Ezen csoportozatok­­hoz alkalmazkodni azonban a tanulók nem köteleztet­­nének, ezek inkább csak tájékozásul szolgálnának ne­kik, hogy könnyebben megválaszthassák azon tano­kat, melyek az általuk czélal kitűzött pályához legin­kább szükségesek. Ezzel kapcsolatban a magyar kir. helytartótanács által az is javasoltatott, hogy a pálya­végzett műegyetemi tanulóknak az érintett négy szak­ma szerint külön oklevél szolgáltassék ki, mint az 1848. előtt a mérnökökre nézve szokásban volt; mivel a mostani egyes tanfolyamokról szóló részletes bizonyít­ványok a közéletben elegendő tekintélylyel bírni nem látszanak. A harmadik pontban a tanártestület a többek közt először azon indítványt tette, hogy minden tech­nikai főszak, úgy a természettudományi szakok mellé is egy-egy segély­állomás alapíttassék, hogy ezáltal a reál-szakokban tanári erők képeztessenek, mely indít­ványt azonban a nm. magyar kir. helytartótanács a ta­nulmányi alap jelen túlterheltsége miatt egyelőre tár­gyalás alá nem vehette. Továbbá indítványozta a ta­nártestület, hogy a reáltanszaki tanítójelöltek meg­vizsgálására külön magyar országos vizsgáló bizott­ság szaktoriakból alakíttassák, a­mi külön vétetett tárgyalás alá, s mint értesülünk, már el is intéztetett, úgy hogy erről talán legközelebb írhatnak. Indítvá­nyozta, hogy a tanárok magánosok érdekében, nem ta­nári kötelmeikből folyó, hanem műszaki ismereteiken alapuló szolgálatokat ingyen tenni ne tartozzanak. In­dítványozta, hogy az országos tanulmányi bizottságnál a reál- és technikai szakok is képviseltessenek, mit a nm. magyar kir. helytartótanács akként vélt teljesít­­hetőnek, ha az évenkint változó bizottsági kültagok felváltva műegyetemi tanárok közül is választatnak. Végül a műegyetemi tanártestület azt is kérte, hogy mint Bécsben, Prágában s Lembergben van, a t­d.­egyetemi tanárokkal egyenlő rangba soroztassanak; harm­incz évi hivataloskodás után teljes fizetéssel nyug­­dijaztathassanak s a műegyetem igazgatója a tudo­mány egyetem rectoraéival hasonló alkotmányos jo­gokkal ruháztassék fel stb. Napi újdonságok. * Zágráb megye május 19-i közgyűlésében felolvas­­tatván a helytartóságnak abbeli közleménye, hogy Ő Fel­sége a déli-szláv tud. akadémia alapítását megengedni méltóztatott, határozatba ment, hogy bálafelirat küldes­sék egyrészt Ő Felségéhez, másrészt Strossmayer püspök ö­nmagához is, mint a déli szláv tud. akadémia megalapí­tójához. Egyúttal a horvát-szlavon kanczellária is meg­kerestetni határoztatott, hogy a bécsi apóst, nunciatura utján tudomásra juttassa pápa­i szentségének Stross­mayer püspök nagy érdemeit a vallás ügyében a törökor­szági délszlávok között, előterjesztvén egyszersmind Zig­rábmegye abbeli legalázatosabb kérelmét, hogy e szent­sége a déli szláv akadémiát valamely, a déli­ szlávokra nézve nagybecsű emlékkel boldogítani kegyeskedjék. * B i b o r n o k-hg-p­rimál ő eminentiája má­jus 22 kén Galgóczról, hol 2500 egyént részesített a bérmálás szentségében, esti 7 órakor taraczkdörgés és harangzúgás közt érkezett Nagy Szombatba. A város ha­tárain, írja a „P. H.“ nagyszámú bandérium a városbiró­­val — a város végén felállított diadalívnél a polgármester és tanács Üdvözlék. Az érsek-palotáig minden lépési ün­nepélyes fogadás volt. Este fáklyás zene, a nép nagy lel­kesedéssel éjfélig hullámzott az utczákon. * Mint az „Arad“ irja : Bonnaz Sándor Csanádi püs­pököt Aradra érkeztekor f. hó 23-kán Gájon túl a határ­nál városi küldöttség és bandérium fogadá, s igy tartott a tisztelgés Arad kapujáig. A városban a tanács, a polgár­­mester úrral élén a Szent­ János szobornál készített sátor alatt várta a püspök urat. Az üdvözlő beszéd után, tem­plomi ruhát öltve ő méltósága, körmenetben a templomba s az egyházi szertartás után a klastromban rendezett szál­lásb­a vonult, hol a tisztelgő küldöttségeket fogadá. Ő méltósága másnap megkezdte a bérmálást. 1 órakor a skr­­olában diszebéd volt. * A városban elterjedt hir szerint Szent Lászlón, Zalában, Osterbneber urnál, hol jelenleg mint sógoránál D­e­á­k Ferencz tartózkodik, rablók törtek be, kik az egész háznépet bántalmazták, annyi kímélettel azonban mégis voltak, hogy köztisztelet!! hazánkfiára merényletük daczára sem emeltek kezet, a pénzét azonban, valamint a házigazdáét (ettől 800 ftot) elrabolták. Deáknak , ki magát a rablók előtt megnevezte, aranyóráját, melyhez mint bsc­ss emlékhez ragaszkodott, visszaadták. * Az Izsó-Gschwindt féle szobor-perben a kir. kúria május 2- án a városi törvényszék által f. é. martius 4-én hozott birói végzést, mely a szobor tulajdonjogát Sibó Miklósnak ítélte, egész terjedelmében helybenhagyta. Izsó ügyét Gyöngyösi Imre, fővárosunk egyik jele­sebb ügyvéde vitte. * A magyar korona feltalálásának emlékére épített fogadalmi kápolnát Orsova mellett, mely Haupt­mann karánsebesi építész vezetése alatt bizánti és újkori vegyes modorban lehető rövid idő alatt készült el, és ónkupolával van fedve, az „Ung. N.“ szerint még e hó folytán szándékoznak fölszentelni. * Főtiszt. Kelemen József pécsi nagy-prépost a faddi r. kath. templom, paplak és iskola­ épület építésére 6000 ftot ajándékozott. * Gr. Széchenyi Béla tegnap kelt fel először az ágyból. Minden veszélyen kívül van, de egy ideig még szobában kell maradnia. * A „Győri K.“ tudósítása szerint az ott közelebb elhunyt ügyvéd Zmeskál József az akadémiának 3000, a nemz. színház nyugdíjintézetének 1000, és a győri evang. községnek 2000 ftot hagyományozott, mint hazafias ér­zelme utolsó tanújelét. * A nemzeti múzeum könyvtári osztályában a „Szé­­chenyi-terem“ már teljesen kész és nehány nap múlva fog megnyittatni. E termet gr. Széchenyi Ferencs, gr. Széchenyi István atyjának arczképe dissiti, ki ez intéze­tet 1802-ben alapította. * A pestvárosi tanács minden — a község tulajdoná­hoz tartozó épületét biztosította a magyar társaságnál. •Jégkárok. F. hó 21. és 22-én Nyüved (Bi­har), 23-án Forró (Abaúj), 24 én N.-Átány (Tolna), 25-­­én Envin (Arad), 26-án Száján (Torontil) határaiban sok kárt okozott a jég. * A biros D­e­r­b­y-n­a­p szerdán egy hete rend­kívül kedvezőtlen idővel ment végbe. Egész nap esett, s a nagy közönség nem látott egyebet szürke felhőknél és esernyőknél, melyek mintegy földre szállt tarka szivár­vány lepték el az epsoni mezőt. Az indulásra d. n. 4 óra­kor csendült meg a harangjel, s 33 ló dobta magát a pá­­lyasíkra. A szerencsés győztes ló neve Maccaroni, és va­lami Baylor úr tulajdona,­­ se a ló se gazdája nem igen volt eddig ismeretes. A második ló, melyre a legtöbb fo­gadás történt, a „lord Clifden“ volt. Harmadik lord Glas­gow „Rapid Rhone“-ja. * Koránknak mindenféle ritkaságai közt most egy újabb merült föl a kattenbergi 1 k­m Károly miniature Falstaff személyiben. E fia még esik hatéves és már is 121 fontot nyom. Minélfogva biztosan remélik, hogy hasonló gyarapodás mellett századinak legsúlyosabb embere lesz. * A 73 éves, régen kórágyhoz linczolt költő Lamar­tine — neje meghalt, ő Birch indus hadseregi angol ve­­zérőrnagy leánya volt és a híres Charpbill családhoz tart

Next