Sürgöny, 1863. május (3. évfolyam, 99-123. szám)
1863-05-28 / 120. szám
Harmadik évi folyam. 120. - 1863. Si«»rkc ■-sítő-hivatal. Barátok tere 7. 8«. a. földszint. kimló-hivatal. , tar.-Uok-tere 7 sz. a. fölszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bémentes levelekben minden posta-hivatalnál.S0R60MT Csütörtök május 28. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten hándoashordva. Vidékre, naponkint postán Félévre 860 kr. Negyedévre a „ 60 „ Félévre 10 forint. Negyedévre 5 . Előfizethetni „SÜRGÖNY*-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V. évre 5 ft. A „Sürgöny” kiadó hivatala NEMHIVATALOS RÉSZ. Gr. Apponyi György ur ő cxcja következő levelet intézett gróf Török Bálint úrhoz, mint a hétszemélyes tábla alelnökéhez: „Nagyméltósága gróf és hétszemélyes táblai alelnök úr! Hosszabb ideig birom már azon szivreható búcsu-szavakat, a melyekkel a nm. hétszemélyes tábla nevében, b. Prónay Albert ur ő kegyelmességének i. é. április 20-án kelt nagybecsű levele által megtiszteltettem; mindazáltal bár mennyire késztet engem bálás szivem ösztöne, ma is elégtelennek érzem magam annak kifejezésére, mi keblemet eltölti. A több mint két évi hivataloskodás, a mely engem a nm magyar kir. kúriával és különösen a mélyen tisztelt hétszemélyes táblával oly szorosan egyesített volt, szinte annyi drága emlékkel árasztotta el szivemet, a minő történet- és eredmény-dús volt a közéletnek ezen időpontja. Felséges urunknak eléggé nem hálálható legkegyelmesb megbízása azon nagy szerencsére méltatott engem, hogy a hazai törvény és törvénykezés visszaállításának csekély tényezője lehettem. És hála az égnek szeretett hazánk e drága kincsének tagadhatlan birtokában van ! Daczára az újabb kor szülte eszmék és érdekek súrlódásának, a mely számos közjogi kérdésnek szerencsés megoldását megakasztotta , honunk saját törvénykezése, a mely államjogi önállásának egyik nélkülözhetlen feltételét képezi, létrejött és közmegnyugtatásra fennáll, mert a hazai intézmény, a fejedelemnek és a törvényhozó testnek egyhangú jóváhagyása mellett, a törvényességnek és jogfolytonosságnak alapján lépett erőteljes életbe. E szerencsés eredményt honunk alkotmányos elveihez híven ragaszkodó tiszta szándékomnak és hazafmi törekvésemnek csak csekély mértékben tulajdonítom , mert az főkép azon lelkes közremunkálásnak és mély bölcseségnek köszönhető, a mellyel a nm. hétszemélyes tábla, hivatalomnak elfoglalásával úgyszólván egykorú megalakulásától fogva, és hazánk több kitűnő férfiat engem ama nagyszerű és parányi tehetségem felett levő feladatnak teljesítésében támogatni és elősegíteni méltóztattak ; köszönhető továbbá azon élénk hazafiságnak és fzáradhatlan feláldozásnak, amellyel az összes magyar királyi kúria magasztos hivatását megtagadta, és e magas testületet rövid idő alatt a bírói tekintélynek korábbi fényébe visszaheveztette! Örökké drága és elfelejthetlen marad ezért előttem azon napnak emléke, a mellen szerencsés valók a nm. magyar kir. kúriát dicső állásába Ünnepélyesen beiktatni és szeretett hazámnak nyilvánosan kijelentetni , hogy a boldog múltnak e nemes intézménye ismét sajátja lett ! Valamint tehát kimondhatlan és érdemem feletti dicsőségemnek vallom azt, hogy ezen köztiszteletben és közbizalomban ragyogó magas bírói testületnek élén állhattam, szinte úgy mélyen érzem, mennyi hálával tartozom kedvelt munkatársaimnak, kiknek hathatós támasza tett engem képessé arra, hogy hazafmi kötelességemnek eleget tehettem és kikről velem együtt tudja az egész haza, hogy az országnak visszaszerzett sajátját, nagyérdemű utódom bölcs vezérlése alatt, rendíthetlen hivséggel megőrizni fogják. Ezen erős hitnek köszönöm nagyrészben azon lelki nyugalmat, amelylyel a közpályáról történt viszszavonulásomnál megáldott a jó Isten; annak köszönöm az elválás fájdalmának enyhítését is, azon biztos reménynyel kecsegtetvén magam, hogy kedvelt munkatársaim, kiknek körükben töltöttem közéletemnek legszebb és legélvezetesb napjait, kikhez a leghűbb ragaszkodás fog engem kötni éltem fogytáig és kiknek magas erényein valódi kegyelettel fogok épülni a távolban is, baráti hajlandóságukat és jóakaratukat tőlem soha meg nem vonandják! Legyen nagyméltóságod tökéletlenül kifejezett érzelmeimnek tolmácsa szeretett tiszttársainál és tartja becses és jóakaró emlékezetében azt, ki megkülömböztetett tisztelettel és igaz szivü ragaszkodással maradok, lekötelezett szolgája és hív barátja: gróf Apponyi György. “ Ő excájának jelen levele a hétszemélyes tábla által mély tisztelettel s megindulással fogadtatott és emléke jegyzőkönyvileg megörökittetni határoztatott. Nagyméltóságodnak TÁRCZA. Halljunk szót! (A franczia nyelvtanok ügyében.) (Futitatás.) A ki nem próbálta, képzete sem lehet, minő vesződséges, kábító s utoljára is bizonytalan eredmény az a javítás átalában, különösen pedig saját mivünk javítása ! Ego, quid sit ater Adriae novi Brans .... Ego e ni timebo Providus anspex, azt tanácslom, mint író, hogy fizessen akármennyit, de ne javítson. Szomorú dolog biz, a mikor az ember azon kénytelen búsulni Aesopus sasával, hogy maga adta a tollat ellensége nyílveszszejébe. De vigasztal egyfelől az a körülmény, hogy csak tollat s nem nyílhegyet is adtam sebzésemre; másfelöl az a meggyőződés, hogy biz én nem születtem copistának ! A dolog t. ir igy volt. Olvasó gyakorlatnak adott első czikkemre (A) egy könyvemet feláldoztam. — Magába a nyomtatott példányba jegyeztem bele az olvasásra utasító számokat, s úgy küldtem a nyomdába kiszedetni. A javításkor hát a kiszedett czikket betűről betűre összehasonlítván az eredetivel, az eredmény az jön, hogy kaján szem sem fedezhetett fel benne egyetlenegy hibát is. Másik (B) czikknek a „hegyi prédikációt“ szánván, nem csak nem volt saját példányom az új testamentom franczia fordításából, hanem a kölcsönzöttel is az a bajom volt, hogy nyomtatása igen apró és tömött lévén, az olvasásra utasító számokat nem jegyezhettem bele. Neki fogtam tehát nagy gonddal és figyelemmel a lemásolásának. De épen az a gond és figyelem nem hagy eszembe jutni, hogy én is szintúgy hibázhatom, mint a szedő, és elmulattam másolatomat betűről betűre összehasonlítni az eredetivel. Sőt a kiszedett ívet sem az eredetivel, hanem csak saját hibás másolatommal vetettem össze — elég ügyetlenül és elfogultan. Ennek természetes következése az ellenség nyílvesszejébe adott toll jön. Igen, de ebből a deductióból az is következik, hogy azokat az átírási hibákat „helyesírásiak „-ká és „nyelvtaniakká hatványozni — bika alatt borni a keresése volt. Mi több, még nevetségessé is tette magát a Schw. — krótolja. — Mert, mint „született franczia“, (mit annyiszor hánytorgat, hogy az ember kísértetbe jó utoljára kételkedni benne), a franczia irodalmat alaposan ismervén, azt képzelte, hogy az új testamentomnak csak egy fordítása létez. És minthogy az én kezem közti mégis másta- 1 - 11 lenni mint az övé, azt vette a fejébe, vagy legalább állítja bírálatában, hogy az eltérő helyeket én változtattam el, s minthogy én, tehát reszül, és megannyi nyelvtani hibáknak declarálván, a jö ki belőle, hogy maguk a francziák sem tudnak francziául — míg Schwanzhoz és Krótollához nem járnak iskolába. E „helyesírási'' és „nyelvtani“ hibák felrovását két vagy három helyt is ismétli a bírálat, oly móddal, hogy az olvasó azt gondolja, hogy mind új hibák a könyvemben. Nemde igazam van, ha ezt „nem tiszta eljárás“nak nevezem. „Hic niger est, hune tn, Hungare, caveto.“ Második és még jelentékenyebb toll, melyet ellenségemnek adtam, a „vons étes“ hibás nyomtatása „accent grave“val: „vons étes.“ Ez oly szarvashiba, hogy felfedeztére elképpedtem rajta s midőn a „Sürgöny“ben közlött feleletemet írtam, nem birtam egyébnek tulajdonítni, mint megfoghatatlan „hallucinatió“-nak. Azóta jobban kikarkászván emlékező tehetségemet, reá akadtam a hiba forrására. Nem tudatlanságból, — Schwannak tulajdonítja — sem nem gondatlanságból, hanem szerfelettvaló gondosságból történt. Valóságos furcsa történet. Nyelvtanom írása közben szorosan követtem azt a maximát, hogy a mely szónál csak a legkisebb, bár alaptalannak tetsző kétségem is támadt a helyesírásra nézve, legott franczia könyvben néztem utána. Ezt tettem, mégpedig javítás alkalmával a „vous étes“-nél is. Szerencsétlenségemre a Poitevin kis szótárába — mely egyébiránt a legbiztosabb kalauz — nyitok bele, s látom benne, hogy „vous étes.“ Nyomdai hiba- e vagy csak a circonflexe bal ága kopott ki, nem tudhatni, de én vakon hittem kezesemnek, annyira, hogy az erratákban a circonflexe-el helyesen nyomott vous étes-eket is kiigazítottam oroszul. „Igen de,“ azt mondja Schw. Krótolla: „a kétségnek helye sem volt, mert a latin „estis“ világosan mutatja, hogy a kimaradt s betűt circonflexe el kell kipótolni.“ Ez nagy tiszteletreméltó irótolla nagyon csalóka szabály. Nagy bakokat lőne az ember, ha vaktában követné, mint én a Poitevin Dictionnaireját. Egyfelől oly helyen is alkalmaz a mai franczia helyesírás kettős éket (circonflexe), ahol a latinban hire sincs az s-nek. P. o. finivimus, finivistis, fr. nous finimes, vons finites. Amavimns,nons aimames stb. Másfelöl vannak oly szók, melyekben a régiebb helyesírásban s volt; a mai kihagyja, de nem pótolja circonflexe-et. „Estant“ „esté:“ igy Írták régen; ma pedig: „étant,“ „ésté:“ igy Írták régen; ma pedig „étant“ „été.“ Festnm féte; de még sem: fétoyer, hanem „fétoy er.“ Placet=il piait; facitis=vous faites. Bá!on=Baston, és mégis: j e bats, nem: je báts. Aztán a végén nem oly fontos hiba ez, hogy oly nagy jajveszéklést kelljen harsogtatni. Valaki vous „étes“-t írhat teljes életében, s a mellett oly jól tudhat francziául mint Voltaire vagy Rousseau, akiknek különb hibákat vetnek szemére a grammatikusok. És minden esetre kisebb kár, mint amilyet szenvedne a francziául tanulni kívánó azáltal, ha Schw. ijesztegetései miatt egy jól szerkesztett, sőt sikeres haladásról biztosító nyelvtan használásától magát megfosztaná. Már pedig megtörtént. Hanem erről későbbre. (Vége köv.) Brassai. Nemi reformok a budai kir. József-műegyetemen. Bécs, máj. 24. A Budán virágzó királyi József-műegyetem az 1844-dik évi junius 12 én kelt legfelsőbb határozat folytán Pesten felállított kir. József-ipartanodából alakíttatott. A József-ipartanoda kezdetben az előkészítő egy-éves tanfolyamon kívül, műszaki, kereskedelmi és gazdászati két-éves tanfolyamú osztályt foglalt magában. Ezen intézet az 1850-dik évi September 29 én kelt legfelsőbb határozattal, a pesti tudományos egyetem bölcsészeti karába akkoráig kebelezve volt mérnöki tanfolyammal egyesittetvén, ekként kiegészítve, a közoktatásügyi ministeriumnak 1851. september 21-én kelt rendeletével uj ideiglenes szervezetet nyert, mely szerint aztán 3 osztályú főreáltanodából, egy műszaki osztályra előkészítő tanfolyamból s végül egy egész műszaki osztályból állott, a kereskedelmi és gazdászati külön osztályok ideiglenesen megszüntetvén. 1854-ben az intézet akkori igazgatójának javaslatára Pestről Budavárába áthelyeztetett, s ugyanekkor végleges szervezése tárgyalás alá vétetett. Ő cs. kir. Apostoli Felsége 1856. September 30 án kelt legfelsőbb határozatával megengedni méltóztatott, hogy ezen József-ipartanoda, a szervezési javaslathoz képest átalános műszaki intézetté alakíttassák át, mint ilyen, József-műegyetem nevét viselje. Ezen legfelsőbb helyt helybenhagyott szervezési javaslat szerint alakíttatott át aztán a József-ipartanoda műegyetemmé. Czélja ezen egyetemnek, hogy növendékei a felsőbb iparüzleti és kereskedelmi pályára, kiterjedtebb gazdászatra, különösen pedig műszaki szolgálatra, — milyen a mérnökség, építészet, gépészet, stb. — képeztessenek ki. Áll egy előkészítő osztályból , a tulajdonképeni műszaki intézetből. A tanárszemélyzetet az igazgatón kívül 12 tanár, 1 rajztanító, 4 segély és 6 melléktanitó képezi a szervezet szerint. Az igazgató a 7-dik, a tanárok pedig a kir. tisztviselők 8-dik rangosztályába helyezték. A mostani tanárok legnagyobb részben már a kir. József ipartanodánál is működtek. Az 1860-dik évi oct. 20 -i legfelsőbb határozatok folytán beállt politikai változások következtében, az ezen intézetből egészen kiküszöbölve volt magyar nyelv fő-tannyelvül ismét behozatott; 1861. dec. 27-kén kelt legfelsőbb határozattal a magyar nyelvtan és irodalomnak rendes tanszék szerveztetett; 1862-ben a természettörténelemnek utóbb ismét megürült tanszéke betöltetett, s ugyanezen év folytán a nyugalmaztatott Mayer Lambert régi igazgató helyébe Stoczek József igazgatóul kineveztetett. Ezen és ilyen egyes intézkedéseken kivül azonban magában a műegyetem tanrendszerében és viszonyaiban beható módosítások még ennekelőtte nem történtek. Miután azonban az October 20-diki átalakulások alkalmából, még a cs. kir. helytartóság által a műegyetemi tanártestületünk meghagyatott, hogy a közbejött politikai változások nyomán ezen intézet rendszerében kívánatosnak mutatkozó módosítások iránt véleményt adjon, a műegyetem igazgatósága mindjárt 1861-dik elején egy tanár-bizottság által előlegesen kidolgozott s az összes tanártestület által érdemleges vitatás és megfontolás alá vett s legnagyobb részben egyhangúlag el is fogadott módosítási tervet terjesztett a magyar kir. helytartótanács elé, mely a helytartótanács által legfelsőbb helyre felterjesztve, csak közelebb, intéztetett el. Állítólag ezen felterjesztés szerint, a műegyetemi tanártestület javaslata három főpontra oszlott. Az első a műegyetem oktatási nyelvét, a második a tanrendszerben szükségesnek mutatkozó módosításokat, s a harmadik a tanár személyzet állását és ügyét illette. Az első pontra nézve az volt a javaslat, hogy a tannyelv minden tantárgyra nézve a magyar legyen, a nélkül azonban, hogy mutatkozó szükség esetén más nyelv feltétlenül kizárattatnék. A második pontban a tanártestület legelőször is a műegyetemnek emelése tekintetéből ennek Budáról Pestre való visszahelyezését hozta javaslatba, ez azonban, mint mondják, a magyar helytartótanács által csak később ígértetett külön érdemleges tárgyalás alá vétetni, minthogy ennek foganatosítása tetemes költséggel járna, melyet a tanulmányi alap mostani sok rendbeli kiadásai mellett alig bízna meg. Továbbá tapasztalatok alapján javasoltatott, hogy sikeresebb eredmény előidézése tekintetéből, ezután csak azok vétessenek fel a műegyetem előkészítő osztályába, kik az alreáliskolákat jó előmenetellel bevégezvén, onnan gyakorlati térre léptek s ezen 3 évet töltvén, a műegyetemen akarják tanulmányaikat folytatni; kik négy reáliskolát vagy hat gymnasiumi osztályt kielégítő sikerrel bevégezvén, 18-dik életévöket elérték. Továbbá az előkészítő osztálybeli tanulmányok sorából a földrajz és történelem, melyet a tanulók a reál- vagy gymnasiumi tanodában már úgy is hallgattak, kihagyandónak, ellenben a magyar fogalmazás és szépírás gyakorlandónak javasoltatott. Továbbá az is javaslatba hozatott, hogy miután a legtöbb külföldi technikai főtanintézeteknél meghonosított szakrendszer (Fact-system) életbeléptetése még sok nehézséggel járna, a most fennálló rendszer a végleges szervezésig megtartartandó s a szakrendszer elve csak annyiban lenne foganatosítandó, hogy a tantárgyak összesége bizonyos csoportozatokba osztatnék fel, melyek a tulajdonképeni technikai vagy műszaki, vegytani, ipar és kereskedelmi és mezőgazdászai lennének. Ezen csoportozatokhoz alkalmazkodni azonban a tanulók nem köteleztetnének, ezek inkább csak tájékozásul szolgálnának nekik, hogy könnyebben megválaszthassák azon tanokat, melyek az általuk czélal kitűzött pályához leginkább szükségesek. Ezzel kapcsolatban a magyar kir. helytartótanács által az is javasoltatott, hogy a pályavégzett műegyetemi tanulóknak az érintett négy szakma szerint külön oklevél szolgáltassék ki, mint az 1848. előtt a mérnökökre nézve szokásban volt; mivel a mostani egyes tanfolyamokról szóló részletes bizonyítványok a közéletben elegendő tekintélylyel bírni nem látszanak. A harmadik pontban a tanártestület a többek közt először azon indítványt tette, hogy minden technikai főszak, úgy a természettudományi szakok mellé is egy-egy segélyállomás alapíttassék, hogy ezáltal a reál-szakokban tanári erők képeztessenek, mely indítványt azonban a nm. magyar kir. helytartótanács a tanulmányi alap jelen túlterheltsége miatt egyelőre tárgyalás alá nem vehette. Továbbá indítványozta a tanártestület, hogy a reáltanszaki tanítójelöltek megvizsgálására külön magyar országos vizsgáló bizottság szaktoriakból alakíttassák, ami külön vétetett tárgyalás alá, s mint értesülünk, már el is intéztetett, úgy hogy erről talán legközelebb írhatnak. Indítványozta, hogy a tanárok magánosok érdekében, nem tanári kötelmeikből folyó, hanem műszaki ismereteiken alapuló szolgálatokat ingyen tenni ne tartozzanak. Indítványozta, hogy az országos tanulmányi bizottságnál a reál- és technikai szakok is képviseltessenek, mit a nm. magyar kir. helytartótanács akként vélt teljesíthetőnek, ha az évenkint változó bizottsági kültagok felváltva műegyetemi tanárok közül is választatnak. Végül a műegyetemi tanártestület azt is kérte, hogy mint Bécsben, Prágában s Lembergben van, a td.egyetemi tanárokkal egyenlő rangba soroztassanak; harmincz évi hivataloskodás után teljes fizetéssel nyugdijaztathassanak s a műegyetem igazgatója a tudomány egyetem rectoraéival hasonló alkotmányos jogokkal ruháztassék fel stb. Napi újdonságok. * Zágráb megye május 19-i közgyűlésében felolvastatván a helytartóságnak abbeli közleménye, hogy Ő Felsége a déli-szláv tud. akadémia alapítását megengedni méltóztatott, határozatba ment, hogy bálafelirat küldessék egyrészt Ő Felségéhez, másrészt Strossmayer püspök önmagához is, mint a déli szláv tud. akadémia megalapítójához. Egyúttal a horvát-szlavon kanczellária is megkerestetni határoztatott, hogy a bécsi apóst, nunciatura utján tudomásra juttassa pápai szentségének Strossmayer püspök nagy érdemeit a vallás ügyében a törökországi délszlávok között, előterjesztvén egyszersmind Zigrábmegye abbeli legalázatosabb kérelmét, hogy e szentsége a déli szláv akadémiát valamely, a déli szlávokra nézve nagybecsű emlékkel boldogítani kegyeskedjék. * B i b o r n o k-hg-primál ő eminentiája május 22 kén Galgóczról, hol 2500 egyént részesített a bérmálás szentségében, esti 7 órakor taraczkdörgés és harangzúgás közt érkezett Nagy Szombatba. A város határain, írja a „P. H.“ nagyszámú bandérium a városbiróval — a város végén felállított diadalívnél a polgármester és tanács Üdvözlék. Az érsek-palotáig minden lépési ünnepélyes fogadás volt. Este fáklyás zene, a nép nagy lelkesedéssel éjfélig hullámzott az utczákon. * Mint az „Arad“ irja : Bonnaz Sándor Csanádi püspököt Aradra érkeztekor f. hó 23-kán Gájon túl a határnál városi küldöttség és bandérium fogadá, s igy tartott a tisztelgés Arad kapujáig. A városban a tanács, a polgármester úrral élén a Szent János szobornál készített sátor alatt várta a püspök urat. Az üdvözlő beszéd után, templomi ruhát öltve ő méltósága, körmenetben a templomba s az egyházi szertartás után a klastromban rendezett szállásba vonult, hol a tisztelgő küldöttségeket fogadá. Ő méltósága másnap megkezdte a bérmálást. 1 órakor a skrolában diszebéd volt. * A városban elterjedt hir szerint Szent Lászlón, Zalában, Osterbneber urnál, hol jelenleg mint sógoránál Deák Ferencz tartózkodik, rablók törtek be, kik az egész háznépet bántalmazták, annyi kímélettel azonban mégis voltak, hogy köztisztelet!! hazánkfiára merényletük daczára sem emeltek kezet, a pénzét azonban, valamint a házigazdáét (ettől 800 ftot) elrabolták. Deáknak , ki magát a rablók előtt megnevezte, aranyóráját, melyhez mint bscss emlékhez ragaszkodott, visszaadták. * Az Izsó-Gschwindt féle szobor-perben a kir. kúria május 2- án a városi törvényszék által f. é. martius 4-én hozott birói végzést, mely a szobor tulajdonjogát Sibó Miklósnak ítélte, egész terjedelmében helybenhagyta. Izsó ügyét Gyöngyösi Imre, fővárosunk egyik jelesebb ügyvéde vitte. * A magyar korona feltalálásának emlékére épített fogadalmi kápolnát Orsova mellett, mely Hauptmann karánsebesi építész vezetése alatt bizánti és újkori vegyes modorban lehető rövid idő alatt készült el, és ónkupolával van fedve, az „Ung. N.“ szerint még e hó folytán szándékoznak fölszentelni. * Főtiszt. Kelemen József pécsi nagy-prépost a faddi r. kath. templom, paplak és iskola épület építésére 6000 ftot ajándékozott. * Gr. Széchenyi Béla tegnap kelt fel először az ágyból. Minden veszélyen kívül van, de egy ideig még szobában kell maradnia. * A „Győri K.“ tudósítása szerint az ott közelebb elhunyt ügyvéd Zmeskál József az akadémiának 3000, a nemz. színház nyugdíjintézetének 1000, és a győri evang. községnek 2000 ftot hagyományozott, mint hazafias érzelme utolsó tanújelét. * A nemzeti múzeum könyvtári osztályában a „Széchenyi-terem“ már teljesen kész és nehány nap múlva fog megnyittatni. E termet gr. Széchenyi Ferencs, gr. Széchenyi István atyjának arczképe dissiti, ki ez intézetet 1802-ben alapította. * A pestvárosi tanács minden — a község tulajdonához tartozó épületét biztosította a magyar társaságnál. •Jégkárok. F. hó 21. és 22-én Nyüved (Bihar), 23-án Forró (Abaúj), 24 én N.-Átány (Tolna), 25-én Envin (Arad), 26-án Száján (Torontil) határaiban sok kárt okozott a jég. * A biros Derby-nap szerdán egy hete rendkívül kedvezőtlen idővel ment végbe. Egész nap esett, s a nagy közönség nem látott egyebet szürke felhőknél és esernyőknél, melyek mintegy földre szállt tarka szivárvány lepték el az epsoni mezőt. Az indulásra d. n. 4 órakor csendült meg a harangjel, s 33 ló dobta magát a pályasíkra. A szerencsés győztes ló neve Maccaroni, és valami Baylor úr tulajdona, se a ló se gazdája nem igen volt eddig ismeretes. A második ló, melyre a legtöbb fogadás történt, a „lord Clifden“ volt. Harmadik lord Glasgow „Rapid Rhone“-ja. * Koránknak mindenféle ritkaságai közt most egy újabb merült föl a kattenbergi 1 km Károly miniature Falstaff személyiben. E fia még esik hatéves és már is 121 fontot nyom. Minélfogva biztosan remélik, hogy hasonló gyarapodás mellett századinak legsúlyosabb embere lesz. * A 73 éves, régen kórágyhoz linczolt költő Lamartine — neje meghalt, ő Birch indus hadseregi angol vezérőrnagy leánya volt és a híres Charpbill családhoz tart