Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-08 / 256. szám

nekünk arra, hogy* » viszálkodás erjesztő anyagait egyszer mindenkorra elfojtsuk, melyek minden oldalról kitörni kénnek ; hadd támadjon magából e kerelmetlen helyidőből Európának a rendis megnyugvás ui korosak». „Nem jötte el a pillanat, az idők által aláásott s a forradalom által darabról darabra elétrombolt épületnek új alapokon fölemelésére. „Nem szrgetés-e, új egyezmények által azt elismerni, a mi visszavonhatlanul létre jött, s közös megegyezés által teljesiteni azt, a mit a világbéke megkíván. „Az 1815-ki szerződések megszüntek irányt adni. A tények hatalma buktatta meg őket, vagy kérészertette őket megbuktatni, csaknem mindenütt Megtörettek Görögországban, Belgiumban, Frankbonban, Olaszországban, valamint a Dunánál. Németország törekszik (s’sgue) megváltóztatásukon, Angolország módosította azokat nagylelküleg a róniai szigetek átengedésével s Orossország lábbal tapodja Varsóban. „Az európai alapszerződések e folytonos szétszakgatása közepett ajángoló szenvedélyek feliágulnak, s Délen úgy, mint, Éjszakán hatalmas érdekek követelik megoldatásukat. „Mi törvényesebb, mi estélyesebb tehát, mint Európa hatalmasságait congressusra hívni össze,hol az örszeretet és az ellenkezés egy legfennőbb itélőszék előtt elenyészend. „Mi felel meg inkább a kor eszméinek, a többség óhajtásainak, mint minden ország államférfiéinak lelkiismeretében, értelméhez fordulva azt mondani: nem elég régen tart e már az elítélt, a neheztelés, mely bennünket elválását? „Folytonosan akadályozza e a nagyhatalmak versenygése a civilisatio haladását ? „Folytonosan fenntartsuk a kölcsönös bizalmatlanságot túltott hadikészületek által? „A legdrágább segélyforrásokat a végtelenig kimerítük-e harcai erőnk hiúyitogtatása által. „Örökké akarunk fenntartani egy helyzetet, mely se nem a béke, a maga biztosságával, se nem a háború, szerencsés esélyeivel? „Ne adjunk továbbra is a végletes pártok felforgató szellemének mesterkélt hatalmat, midőn szűkkeblű kiszámításokkal a népek törvényes kívánalmainak ellenszegülünk. „Legyen bátorságunk egy beteges és kockáztatott (precarr) állapotot egy tartós (a szabályszerű helyzettel fölcserélni, bárha áldozatokba kerüljön is az. „Egyesüljünk minden előrekészített rendszer nélkül, minden kizárólagos dicsvágy nélkül, egyedül és csupán azon gondolattal lelkesülve, hogy a dolgoknak oly rendjét állapítsuk meg, mely ezentúl azuralkodók és népek jól megértett érdeken fog alapulni. „E felhívás, örömest akarom hinni,mindenkitől meg fog hallgattatni. Ennek elutasítása titkos tervezeteket fogna föltételeztetni, mik a teljes napfénytől irtóznak; de habár se indítvány nem helyeseltetnék is egyhangúlag , azon roppant haszna fogna lenni, hogy Európának megmutatta, hol a veszély, hol az üdv ? „Két út áll nyitva : az egyik a béke és a kibékülés által ai elhaladásra vezet; a másik, balszerencsére, a harciét idézi elő azon makacsság által, mely fenn akar tartani egy múltat,amely összeroskadt. „Önök ismerik már most, uraim, a hangot, mélyen szándékom Európához szólani. Önöktől helyeselve, a közmegegyezéstől szentesítve , nem hibázhatja az el, hogy meghallgattassék, mert én Francziaország nevében beszélek.“n Bécsi lapok a franczia trónbeszédről. Mindenekelőtt közöljük a „Wiener Abendpost“ nyilatkozatát a trónbeszédről, mert különös fontossággal bír, hogy micsoda viszhünekel arra hivatalos részről. E lap így szól: „Minél jelentékenyebb a francziák császárja által tartott trónbeszéd hordereje, minél meglepőbb ama benyomás, mit az előidézett, s mely hihetőleg Európában mindenütt egyforma leend, annál inkább nyugodt s komoly bírálatot igényel; mi egy ily ténynyel szemben annál kevésbbé lehet egyetlen perez műve, mivel legelőször is az összes érdeklett hatalmak véleményét kellene ismernünk. Csupán azon egyetlen megjegyzést nem hagyhatjuk el, miszerint a szerződések nem szünnek meg létezni azért, mivel azok későbbi népjogi kötmények által egy részben mártosíttattak, vagy mivel egyes pontokon azok fönnállása megingattazik. Nem szükség constatkroznunk azon tényt, miszerint Austria azokat mindig őszintén, sőt nem minden önföláldozás nélkül teljesíté, mivel ez magáról szól s átalánosan el van ismerve. A mi adnak a német reformpolitika teréni fáradozásait illeti, ki kell emelnünk, hogy azok az európai szerződésjog vonalán mozognak s épen Németország agitatiójának, melyről a beszéd alkalmilag említést tesz, elhárítására irányozvák. Továbbá most et eljárt még azt is kimondhatni hisszük, hogy a franczia trónbeszéd alapeszméje a hatalmak közti egyezkedés sa bábom eshetőségeinek lehetőleges elhárítása. Ezen eszméhez tökéletes,csatlakozásunkat nyilváníthatják, — az ezen czél elérésével eszközök fölött az ítéletet hasonlókép a minden oldalróli egyezkedésre bízván “ Ai „O. D. P.“, mely rendesen igen mérsékelt szokott lenni, következő commentárt közöl a trónbeszédhez : „Tizennégy napjta sokat gyanítgatták, vájjon barczina vagy békés lesz-e a franczia trónbeszéd ? Íme — egy sem a kettő közös , hanem nagy nyugtalanítás forrását tartalmazza az, bizonyos tekintetben előkérdést állít föl a békés bábom iránt, és pedig oly bangon, mely rejtett fenyegetést foglal magában nem csak a lengyel kérdésben különleg, hanem az összes függő európai kérdésekre nézve. Napóleon bejelenti a congressus iránti fölhívást, de mely nem fogna többé a lengyel kérdésre szorítkozni, hanem az európai térkép tökéletes szabályozását czélozza. Olaszország, Németország, Lengyelország, minden e forum elé fogna vonatni, és pedig azon elv kitűzése mellett, melyet a trónbeszéd kikiált: „Az 1815-ki szerződések megszűntek létezni.“ily határozottan ez elv még soha sem mondatott ki. Azon ünnepélyesség s a széles kimagyarázás, melylyel a trónbeszéd a congresses egybehivatását jelenti, tanúsítja, hogy nagy komolyság s messzeáyúló terv fekszik itt alapul.. Ez utóbbinak egy részét jelöli e fenyegetés : „A congressus visszautasítása titkos terveket engedne föltenni.“ Más szóval : ki a congresses ellen van, annak titkos czélzatokat kell Francziaország ellen táplálnia s ez utóbbinak az ily álcrázott ellenség ellen kellene fordulnia. Az ijesztgetés kézzelfogható. Azon szándékot árulja el, hogy Francziaország keze az ellen fog fordulni, ki a congressusba menni vonakodnék, legyen az Orosz-, Poroszország vagy Austria. Ez ugyan még nem hadüzenet, de mindenesetre előhírnöke nagy bonyodalmaknak. Mert hogy ily előföltevések mellett, milyenek itt a szerződések felforgatását illetőleg a legszélesb értelemben téteznek, a nevezett három hatalom közöl egy sem fog a congressusba beleegyezni, ez világos. De nem csak e három hatalom, hanem maga Anglia leghatározottabb ellenese ily congressusnak. Egyedül ebben fekszik némi megnyugtatás: európai coalitiót fölidézni, erre nem érezheti magát Francziaország elég hatalmasnak. Mindamellett ama tény nem kevésbbé fontos, hogy Napóleon el van határozva, a congressust kívánni, sőt ha szavait jól értjük, úgy arra a bevezető lépéseket már megtette.“ A „Botschafter“ szintén rendkívüli jelentőséget tulajdonít a trónbeszédnek, mondván: „A trónbeszéd mindenkoron az újabb történet legjelentékenyebb okmányai közé fog számíttatni. Ha a világ azon férfin szájából, ki Francziaország erejével rendelkezik, valamely egyes megnyugtató vagy nyugtalanító nyilatkozatot, az ijedelemnek vagy szerencsekívánatnak valamely okát várta, úgy csalódott; csalódott nem azáltal,amivel a trónbeszéd kevesebbet, hanem azáltal, amivel többet mond, mint minden várakozás. Mindkét, akár megnyugtató, akár nyugtalanító irányban többet mond az, mint a politika rendes mértéke szerint várni lehet. Mindkét tekintetben rendkívüli az, melytől a világ nem tagadhatja meg bámulatát. Béke vagy harcz manifestuma Európa számára, amint azt Európa fogadni fogja, oly nyíltsággal szól a helyzetről, mely egészen és tökéletesen megfelel azon magas állásnak, melyet a franczia császár maga és Francziaország számára igénybe vesz, az európai államrendszert központjábani állásnak. — A trónbeszédnek különösen két helyére kell figyelmeztetnünk. Az 1815 -i szerződések megszűntek — itt ezen, ott azon történelmi esemény által. „Lengyelországban pedig Oroszország lábbal tiporja azokat.“ Egyetlen helye a trónbeszédnek, mely ellenséges színezetet vesz föl, ha csak a második helyen, melyet kijelölünk, szintén hasonlót látni nem akarunk. „A congressus visszautasítása titkos terveket engedne föltenni, melyek félnek a teljes napvilágtól", s ez esetben tudná Európa, „hol van a veszedelem, s hol az üdv.“ „ Az olvasóra bizzuk, hogy magának e helyet megfejtse.“ Szinte még nagyobb jelentőséget tulajdonít a „Presse“ a trónbeszédnek, mondván : „III. Napóleon jelen trónbeszéde mindazok közt, miket ő ekkorig tartott, tartalmára nézve alighanem a legjelentősb s leghatalmasbb formájára nézve a legbevégzettebb. Ezúttal nem homályos beszédmódok, nem kétértelmű,csűrt csavart phramisok, hanem nyílt, tartaléktalan szavak, miket a franczia császár inkább Európához, mint saját országához intézett. A trónbeszéd a legnagyobb mértékben lehelli a hatalomra támaszkodó Bouverain önbizalmat; egyöntetű az, eleitől végig, egy s ugyanazon nagyszerű gondolattól áthatva, kifejezésében mérsékelt, határozatában hajtatlan, ünnepélyes, mint nagy elhatározások előestéjén, egészen alkalmas arra, hogy a franczia nép lelkesedését azon czélok irant fölébreszsze, miknek elérésére a napóleoni politika jövőben el látszik szánva lenni. A császár hatalomtelje teljes tudatában átallja a trónbeszédekben szokásos szólásmódot használni, mely a baulmachhozi viszonyokat jellemezze. Hogy Francziaországgal a legjobb viszonyban kell állni, ezt a császár magától érthetőnek látszik tekinteni. Kijelenti Európa előtt a maga tervét egész a részletekig, anélkül, hogy valamit elhallgatna ; császári tógája redöiben a békét és háborút rejti, választást enged Európának s nem titkolja el, miszerint egyik vagy másik esetben győzelmét bizonyosnak tartja. Napóleon császár nyilván nem csak Oroszország, hanem azon hatalmak irányában is, melyekkel ekkorig összeműködött, elvesztette türelmét. Az egész világ előtt bevallja ennélfogva, hogy az eddigi úton nem mehetnek többé a dolgok. A szenvedett diplomatiai vereséget meghiúsult kísérletnek jellemzi, a lengyel kérdés megoldásához eljutni. Ámde C e kérdést most oly módon formulázza, melyről a kabinetek ekkorig semmit sem álmodtak. Oroszország iránti tekintetből, mely Francziaországot Nizza bekeblezésénél oly hathatósan támogatta, nem léphetett mindjárt lengyel programmjával elő. Miután azonban minden alkudozás sikertelen maradt, kijelenti a császár a maga szándékét, anélkül, hogy további tekintetekkel törődnék. Ő tehát elismeri Lengyelország jogát, a mint az a történetben s a szerződésekben föl vsd jegyezve; elismeri a lengyel fölkelés nemzeti jellemét; kijelenti, hogy az 1815-ki szerződések megszűntek létezni, s meghívja Európát, hogy a lengyel úgy, mint minden függő kérdést egy általános congressuson megoldásra vigye, „habár ez áldozatokba kerülne is.“ E szerint tehát szemközt állunk a napóleoni politika alapjon dolatáva. III. Napóleon elérkezettnek hiszi a perczet,midőn a hatalmaknak a még fennálló, bár sokfélekép átlyukgatott szerződési jogot felmondhatja, s e felmondást oly nyugalommal nyilvánítja, mely csak rég előkészített, jól megfontolt, rendíthetlen elhatározás eredménye lehet. Ezen felmondás nyilván legnagyobb tette a napóleoni politikának. Nem volt ugyan titok, hogy azon gondolat, Lipcse és Waterloo következményeit eltörölni, III. Napóleon törekvéseinek magvát képezi; azt azonban mégis nem tarták lehetőnek, hogy az 1815- érti boszút politikája hivatalos programmjává tegye. A mai nappal megtörtént ezen végzetes nagy lépés. Francziaország a maga részéről ünnepélyesen, a világ szeme előtt tépte szét az 1815-ki szerződéseket, s ki a franczia nép valódi szelleme iránt magát szándékosan nem csalja, az nem fogja önmaga előtt titkolhatni,hogy az teljesen nemzeti programm, melyért minden franczia utolsó csepp vérét s utolsó tallérját kész feláldozni. A hatás, n. m. végül a „Presse,“ melyet a franczia császár trónbeszéde Európában előidézend, előreláttatólag megmérhetlen lesz. Mi nem merjük ezen hatalmas esemény következményeit az első benyomás alatt csak jelölgetni sem.“ TÁRGYI Sínpi újdonságok. •KarolinaAugusta Császárné Ő Felséges nádas-ladányi r. kath. templom építésére 500 irtot kegyeskedett ajándékozni. • Kir. helytartó gr. Pálffy Móricz ő elcsa f hórkán délelőtt az itteni városháza különböző hivatali helyiségeit látogatta meg és többekben az ügyfolyamatról a legrészletesb tudomást szerezte magának. Több magánfelek, akiknek itt-ott a városi hivatalnokoknál dolguk volt, panaszuk iránt Oezeja által leereszkedőleg kikérdeztettek. A városház megszemlélése után a helytartó úr a főpolgármester kíséretében a városi dologházba ment, hol hosszabb időt töltött s az ottani belkezelést szintén szemügyre vette. • F. hó 5-én reggel a józsefvárosi szőlőhegy utczában tűz támadván, két ház éa egy istálló égett le. A tűz egy tejárásnál ütött ki. Kir. helytartó úr ő exója, ki a színhelyen megjelent, egy károsodott szegény asszonyt megajándékozott. • Vidéky László, pesti születésű hazánkfia, ki tanulmányait a budapesti polytechnikumban végezte, a Braziliában a bachia san franciscoi vasútnál mint építészeti mérnök talált alkalmazást, s három évi dicséretes működése után a brazíliai kormány által építtetett vámhid tervét készítette, jelenleg pedig szintén az ottani kormány- nyal egy Dél-Amerika belsejébe terjedő folyam hajózhatóvá tételét célzó vállalathoz szerződtetett, s hetvenhat darab ritka brazíliai madárból álló gyűjteményt küldött az Óakadémiának, ígérve, hogy jövőre még szaporítani fogja e gyűjteményt. Hogy pedig e gyűjtemény birtokába minden költség nélkül juthasson akadémiánk , a szállítási költségeket nevezett hazánkfiának egyik rokona, Schnierer Lajos kir. tanácsos úr volt szivén saját erszényéből fedezni. Az akadémia köszönetet mondott mind a küldőnek, mind Schnierer kir. tanácsos urnak, ő a gyűjteményt a n. múzeumhoz teszi által, oly kéréssel, hogy ott, a küldő nyilván kifejezett kívánalmához képest, minél előbb állíttassék föl a közönség használatára. * Múlt szerdán — írja a „P. L.“ — a városházán bizottmányi ülés volt a még ez ősszel megkezdendő aldunasori kövezett part építése iránt. Legelébb is bizottmány alakíttatott, mely az építést vezetőedi és ellenőrzendi. Miután a városi főmérnök többféle bokros szolgálatai által nagyon igénybe van véve, semhogy a dunai kövezett part feletti aaj átlagos felügyeletet se vihesse, a bizottmány indítványozni fogja, hogy ezzel Reitter Ferencier bízassák meg, aki, mint tudva van, a felső kövezett part építését is vezette. A folyam kitisztitása és a kövezett part czölöpözése, — amennyiben az idő és a vízállás engedendi — még az idén munkába vétetvén, az említett bizottmány a dunagőzhajózási társulatnál az illető partvonal szabaddá tételét szorgalmazandja. • F. hó 5-kén reggeli 6 órakor az éjszaki vaspályán borzasztó szerencsétlenség történt. Midőn 1.- a pesti postavonat az 5-ik őrház közelében Sussenbrunnál az átjárati sorompó mellett a legsebesebb futásban vala, egy tikáaikocsi ment a pályán keresztül, melyen két egyén (apa és fia) valának. Noha a gépvezető a homály daczára a keresztül menő kocsit messziről észrevette és a lassítókat a legnagyobb erővel megfeszítette, mégsem volt képes a szerencsétlenséget többé megakadályozni, mert azon pillanatban, midőn a szekér hátulsó kerekei a második sínen voltak, már a mozdony is odaérkezett, a kocsit felfordító és a két egyén, valamint tyúkjaik az egész vonat által elgázoltattak. Apa és fiú borzasztó sérüléseket szenvedtek, s mint hírlik, meg is haltak. A lovaknak semmi bajuk. Rettentő volt a pillanat, midőn a vonat a bécsi állomáshelyen megérkezett, mert a nagyon megrongált „Orkán“ mozdony vérrel volt befecskendezve és a hajtó kerékben a szerencsétlenek egyikének kezét találták meg. * A „Humoristicke Listy“ szerkesztője Vilimek ellen Prágában f. hó 6-kán 11 órakor hirdették ki az ítéletet, mely szerint az ellene bebizonyított bűntény és vétség következtében nyolcz havi nehéz börtönre ítéltetett, havonkint egy böjtös nappal súlyosbítva; ezenkívül a lap biztosítékából ezer forint a szegény alap számára koboztatik el a maga a lap három hóra felfüggesztetik. — A dresdai kir. udvari színésznő, Bulyovszkyné második föllépte az itteni városi színpadon ismét oly szorongásig zsúfolt házat eredményezett, hogy a zenekari helyeket is újra zártszékekké kellett átalakítani. Ma harmadik vendégszerepéül „Stuart Máriát“ játsza. * A budai népszínházból is ismert Petropolis, a „kaucsukember“ Triestben oct. 30-dikán fogadást vesztett. A mondott napon a Guillaume circusban lépett fel, s a színlapokon hirdetteti, hogy 500 forintot fizet annak, ki 50 lábnyi kötéllel úgy megköti, hogy 10 percz alatt nem bontakozhatik ki. Két hajós sajátságos ügyességükkel aztán úgy megkötötték, hogy 10 peres alatt csakugyan nem bontakozhatott ki. Ekkor kitűnt, hogy a „kaucsuk-embernek“ nincs ICO ftja. Guillaume, a circus tulajdonosa a hajósoknak ICO ítot ígért, ezek azonban az egész díjra tartanak igényt és pert kezdettek. * A bánsági ágost. evang. esperességben a múlt hóban két szép egyházi ünnepély ment végbe : az ujonan épült templom fölszentelése Istvánfalván (Hajdúsicza) Torontálmegyében, mely 11 én, és a nagybecekereki új lelkipásztor Mrczkovcsák Károly beigtatása 18-én. * A többször említett Rosenthal tanár, aki még vizsgálati fogságban van, tébolyodottnak nyilváníttatott. * Tegnap egyik ujdonsági cikkünk alatt a forrást jelölő „M. S.“ betűk helyett „M. I.“ (Magyar Iraelita) olvasandó. Dr. Kante Gyula tanár a londoni kiállíításról, különös tekintettel Magyarországra. Tudva van, hogy a magyar helytartótanács dr. Kautz Gyula tanár urar a tavaly Londonban tartott világkiállításra elküldte volt, hogy ott mint nemzetgazdász tanulmányozzon és szemlélődjék. A jelentését a helytartósághoz 156 lapnyi nyomtatványban nyújtotta át. A kiállítás magyarországi része által a jelentést tevőben költött eszméket és elmélkedéseket kivonatosan közöljük, fentartván, hogy e tárgyra még magunk is visszatérünk. Miután elősorolta a legjelesebb honi kiállítmányokat a kiállítók neveivel, melyek olvasóink előtt régibb jelentésekből ismeretesek, következőleg kezdi értekezését . A magyar kiállítási osztály legfelületesebb áttekintése is azon meggyőződést kelthető a szemlélőben, hogy hazánk világrészünk legjelentékenyebb, a gondviseléstől természet adományokkal bőségesen ellátott tartományainak egyike, mely ildomos törvényhozás, ernyedetlen erőfeszítés és munkásság, vállalkozói szellem s tőkeszaporitás alapján egykor azzá válni leend képes, a minek magát sokszor büszkeséggel nevezi, t. i. Közép, és Nyugat-Európa egyik éléskamrájává, meg a keleti és nyugati világ közvetítő kapcsává! Lássuk már most azon következtetéseket, amelyek hazai közgazdaságunk előmozdítására, hiányainak eltávolítására, s egy jobb jövő megalapítására nézve az eddigiekből vonhatók. Tekintve mindenekelőtt a hazai közgazdaságunknak az utóbbi két évtizedben tapasztalható kétségtelen haladását (mely a kiállításon nyert tekintélyes arányú kitüntetések s érdemjelvényekben is fényesen nyilatkozott), ez jelentéstevő véleménye szerint : egyrészt újabb időben a nemzet átalában kifejtett élénkebb figyelmének a társadalom anyagi és gazdászati tényezői irányában, — a gazdászat és forgalom terén mindinkább élénkülő közsürgelemnek s növekedő erőfeszítésnek, meg a vállalkozási szellem és erély nagyobb mérvbeni kifejtésének, — másfelől azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a nemzetet ért nagy politikai megrázkódtatások közepette és folytán az őstermelést annyira lankasztó jobbágyviszonyok s hűbérjellemű intézmények megszüntetettek, a közgazdászati törvényhozás az azelőttinél sokkal tökélyesebb, okszerűbb elvekre fektettetett, a közlekedési eszközök rendszere csak kevéssel azelőtt sejthetett dimensiókban, s több irányban hatalmas lendületet nyert, az ipart és forgalmat lebilincselő számos elavult korlátok mellőztetek, a tőkegyűjtést és takarítási ösztön karöltve az okszerűbb gazdálkodásmód szükségessége felőli meggyőződéssel, (a tekintélyes mérvben szaporodott szükségletek, kiadások és államtartozások folytán) — tágabb körökben kifejlődött, a hitel és pénzüzlet elevenebb, mozgékony alakot öltött, — és igy a nemzet gazdászati erői és képességei, szorgalma és munkássága lényegleg termelőbbé, gyümölcsözőbbé is változott. Igen, Magyarország az utóbbi két évtizedben egy nagy, egy mélyenható ipari , közgazdasági forradalmon ment keresztül, jelesül amennyiben az ép említett körülmények és változalmak folytán nemzetgazdasága túlnyomólag középkorias, mozgékonytalan, hitléri s naturáloekonomiai jellemét leveté, s modern, szabadabb szervezetű, elevenebb mozgású, pénzoekonomiai irányú alakot öltött; tehát egyrészt anyagi s közvagyonossági tekintetben benstileg megerősbödött, okszerűbben szerveződni kezdett, másfelől szorosb és szakadatlan összeköttetésbe hozatván a külföldöt, a magasb műveltségű államok sokoldalúbb behatásai alá jutott, a fensőbb ipar és forgalom életalapjait és emeltyűit, szükségeit, feladásait jobban megismerte, előbbrehaladtabb népek , országok intézményeit és anyagi kulturáját tüzetesebben méltányolni, becsülni megtanulta, hogy mindezek folytán önnön közgazdasági hivatásának tisztább és helyesb felfogására is emelkedett. Mindez egyébiránt korántsem jogosít fel bennünket azon hiedelemre, mintha hazai közgazdászatunk már a fejlettség magas polcára letért, salakjai és hiányaiból kibontakozott volna. Az elfogulatlan és részre nem hajló szemlélő első pillanatra észreveeti ugyanis azt, hogy mily sok irányban és mily sokban vagyunk még igenis hátra, mennyi nagy és nehezen orvosolható bajokban sínylik nemzeti gazdászatunk, mily sok még a tenni-, meg a mellőzni való, ha az eddig csak megkezdett pályán szerencsésen továbbhaladni, erőink és természetforrásaink sikeres kifejtését és értékesítését eszközölni, anyagi jóllétünk alapjait megvetni akarjuk. Messze vezetne e hiányok részletes elősorolása, s azért csak egy két momentum kiemelésére szorítkozom. — Egyik legnagyobb hiányát, illetőleg akadályát nemzetgazdaságunknak képezi, a magyarnak azon sok tekintetben igenis mértékfeletti idegenkedése, melylyel minden intézmény , reform és javítás iránt, mely a külföldről származik, nem a hazai földből sarjadzott, s régies nézetei, szokásos eszmejárásával ellentétben állani látszik, viseltetik. Ez oka annak, hogy nem ritkán még a legokszerűbb, a legjobb eredményt biztosító javítás is vagy épenséggel nem, vagy csak igen nehezen honosítható meg a gazdasági üzletben, s hogy a puszta félszeg vélelem s előítélet nem ritkán a legáldásobb újítást csírájában elfojtja. — Egy másik nagy hiánya nemzeti gazdászatunknak az, hogy fajunk igen nagy része semmikép sem bir kibontakozni azon annyira lankasztó s már nagy Széchenyink által is oly hatalmasan ostorozott szokásból: minden bajnak s hiánynak forrását mindig másban (és másutt) s nem önmagunkban, öntévedéseinkben is keresni, minden bajért, viszásságért, anélkül, hogy elég komolyan nyomoztatnék, nem folytak-e be arra önrészünkről ballépések vagy balfogások — másokat okozni ! — így azután az erélyes önmegfeszítés, a törhetlen munkabuzgalom, az illő önsegélyezési irány helyett, sokszor csak panaszos magunkbavonulás, tétlen elzárkózottsággal találkozunk, mely között a legjobb erők , képességek gyümölcstelenül hevernek, meddő improductivitásban megdermednek. Egy további hiánya nemzeti iparéletünknek azon, minden mélyebben látó búvár előtt ismeretes s könnyen meg is fejthető jelenség, hogyúgy, mint minden olyan népeknél, amelyek hosszas elszigeteltség után a culturvilág haladási mozgalmától egyszerre annak közvetlen befolyása alá kerülnek , középkorias, meg modern irányú állapotok, intézmények és törekvések létszertelenül egymás mellett s még illőleg ki nem egyenlítve léteznek) minálunk Magyarországban is oly időszakát éljük a nemzetgazdászati fejlődés processusának, ahol igen igen sok ellentét, múlt és jelen, ókor és újkor, conservatismus és progressismus, illő kibékülésre még nem jutott, a gazdasági concret viszonyok meg az új aera követelései egymással ki nem egyenlíttettek, a közháztartás különböző ágai közt feltűnő aránytalanság létezik, 8 egyfelől a legmerészebb haladási és radi-kal-reformeri törekvésekkel, másfelől legridegebb maradási , nyitás-ellenzési irányzatokkal találkozhatni; — aminek káros következménye egyebek közt az, hogy míg némelyek, minden figyelem nélkül a fennálló viszonyok és körülményekre, üzletben és iparban a legmesszebb ható, de műveltségi fokunk egyéb igényeivel a Risfaludy-társaság. A Kisfaludy-társaság nov. 5 dikén tartott ülésében vasvári Kovács Ferencz úr „Lelencz“ czimü könyve nyujtatott be ajándékul a könyvtár számára. Szabó István tag görög anthologiája kiadásra méltónak ítéltetett. Lévay József tag beküldvén Shakespeare „Titus Andronicusa“ fordítását, ez bírálat alá bocsáttatott. Végül a társaság a legközelebbi közgyűlés előkészületei fölött tanakodott. Kelt Pesten, nov. 7-dikén 1863. Greguss Ágost, titkár.