Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-08 / 256. szám

Harmadik évi folyam. 256. — 1863. Szerkesztó-hivatal: Barátok-tere 7. az. a. földnint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. az. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 60 kr. Nejgredévre 4 „ 60 . Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 , Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ november—decemberi 2 h­avi folyamára 3 forint 40 krral. A „Sürgöny" kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ Ő cs. kir. Apostoli Felsége múlt hó 13-tól besz­tercze­bányai születésű Feneregger Antal, Mon­­dorlok községi jegyző vezetéknevének „Zólyom­y“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi october hó 23- ról pozsonyi lakos Pesendorfer Henrik vezetékne­vének „Marosay“-ra kért átváltoztatását legkegyel­mesebben megengedte. Köztudomásra juttatik, miszerint a cs. kir. szab. I-s. dunagőzhajózási társaság, annak tekintetéből, hogy a hazai szükölködök érdekében a gabnának a Dunafejedelemségekbeli bevitelét még inkább könnyítse, teljes elismerést érdemlő készséggel, nem csak a t. é. october 1-től öt árszabásilag megillető 20% nyi pótlék­ról mondott le, hanem azonfelül a gabnaszállítmányok­­ra nézve 15°/- nyi szállítási díj-levonást is (Rabatt) engedélyezett. Az erdélyi főkormányszék értesítése szerint a Du­­nafejedelemségekből a szarvasmarhák egészségi álla­pota iránt érkezett kedvező tudósítások folytán,a Mold­va- és Oláhország felüli egész határszélen behajtandó szarvasmarhákra nézve­ a 20 napi veszteg idő 10 napra szállíttatott le. «HIVATALOS RÉSZ. Orett, nov. 6. L. Megbuktunk tehát valamennyien : mi is, a kormány is, a birod. tanács is; mi és a kor­mány a birod. tanácsban, a birod. tanács pedig a lajthán-inneni közvélemény előtt, mely oly hangosan és élénken nyilatkozott a 30 millió mellett, hogy Skene úr azt, mint mai beszédében megjegyzi, már nyomasztónak is találta. Azon­ban ne pereljünk ! A fél­szivesség, igaz, hogy nem egész, de mégis csak szívesség s nyugodjunk meg azon gondolatban, hogy a birod. tanács szavazata nem tűzi ki határát sem a gondviselés kegyelmének, sem Felséges urunk s királyunk atyai gondoskodásának. A mai ülésben Mühlfeld ismét derekasan tartotta magát. Mellette tündökölt Berger jeles beszéde s Mende úgy, mint Recnbauer jóakaró inditványaik által. Nyolcz módosító indítvány volt szőnyegen. Az első Mende úré: A birodalmi hitel útján eszközöltessék 30 milliónyi kölcsön a magyar országos alap számára. A kezelés a magyar kan­­c­ellárra bizassék, kinek kötelessége leeniő eljá­rását a magyar országgyűlés előtt igazolni. Azon esetre, ha ezen indítvány megbuknék, »Mende úr ugyane módot ajánlja, azon különb­séggel, hogy a 30 millió helyébe 20-at tesz. A 3-ik Rechbauer úré és ekkép szól: I. czikk. A magyarhoni ínségesek segélyzésére hi­tel nyittatik 30 millió forintig. II. Az adósság­nak Magyarország részérőli elvállalását s a ka­matozást úgy, mint a visszafizetést illető meg­­állapítások mielőbb alkotmányos uton eszközlendők. 4. Terültessék ki a bizottmányi javaslatnak azon tétele, mely az azelőtti jurisdiktionális bir­tokokat a kölcsönből kizárja. 5. A bizottmányi javaslatban a 20 millió emeltessék 30-ra. 6. A közmunkákról szóló czikkbe vétesse­nek fel a vasutak is. — E három módosítást Mühlfeld ajánlá. 7. Aldub­án ajánlja, hogy a bizottmányi javaslatban az összeg 20 millióról 25-re emel­tessék. 8. Skene úr a 20 milliomot le akarja szál­lítani 15-re. Ez utóbbi indítvány nem talált támoga­tásra, úgy hogy tárgyalás alá sem került. A többiek ugyan támogatattak s tárgyaltattak is, még pedig elég élénken, s nagy ügyességgel vé­dettek, de a döntő szavazásnál mintegy 60 szavazattal 80 ellen megbuktak, egyedül a 4. alatt felhozott ajánlat kerülte el e szomorú sor­sot, — fennmaradván hírmondónak. E sorsot pedig sem Bergernek lelkes be­széde, mely a fenyegető külveszély ellenében egyetértésre és szoros összetartásra inté a biro­dalom népeit, sem az államminister ur közben járása nem birá elhárítani, ámbár ő excellenti­­ája még arra is figyelmezteté a gyülekezetet. A birodalmi tanács november 6-diki ülésében a magyarországi inségügy tárgyában szerkesztett törvényjavaslat volt napi­renden. A ministerpadon Ültek Schmerling, Lasser, Ple­­ner, b. Bnrger, dr. Hein, Eckstein és Somossy. Skene módosítványa, mely szerint csak 15 mil­lióra szavaz, nem támogattatik. Mende az 1. §. végéhez következő módosit­­ványt ajánl: „30 milliónyi rendkívüli hitel nyittatik, melyet a pénzügy­minister fog megszerezni, és a szük­séglet mérvéhez képest a birodalmi pénztárból,­­még pedig 1865. deczember végéig kamat nélkül, 1866. ja­nuár 1-től kezdve 5‰/a kamattal, 6 éves egyenlő részlet­ben visszafizetendőleg, a magyar országos alapnak át­­szolgáltatni.“ Ezen módositvány támogattatik. Mühlfeld pártolja Mendet és megjegyzi, hogy Herbst nem mondott ellenükben egyebet, mint hogy érzelmi politikát űznek. Hogy az érzelem szere­pet játszik a politikában, mutatja a lengyel ügy tár­gyaltatása. Azon megrovásokat, melyekkel szónokol Herbst, ki az értelmetlenséget proklamálta, illeti, visszautasítja. Ő mindenesetre olvasta a bizottmány javaslatát, azonban nem tartotta azt határozónak; egyébiránt a pénzügyminiszer kimutatta, hogy a Herbst által ajánlott 15 millióba sem a takarmány, sem a mar­ha Btk. nem volt belefoglalva. Szónok ezután Herbst magatartására hivatkozik, melyet a bizottmányban ta­núsított, mi miatt elnökileg megrovatik. Rechbauer 30 millióra szavaz és II. §-al ezen passust ajánlja : „Ezen adósságnak a magyar király­ságra leendő átvétele, továbbá alkalmazása, kamato­zása s visszafizetése iránt a szükséges intézkedések minél előbb alkotmányos uton tétessenek meg.“ Ezen módosítvány támogattatik. M U h 1 f e 1 d a III §-ban ezen szavaknak : „az eze­lőtt törvényhatósági joggal felruházva volt birtokok ki­vételével“ — kitörlését indítványozza; továbbá a „kész előlegezések“ tételében a 6,500,000 ftnak 14 millióra, az inség­munkákat illetőleg a 21­, milliónak 5 milli­óra és az egész összegnek 30 millióra leendő átvál­toztatását , továbbá néhány toldalékot a megkezdendő munkálatok elsorolására. (Támogattatott.) Mende, módosítványát, a 30 milliónak eshető­­leg buszra leendő leszállítása esetében is fenntartja. (Támogattatik.) Ai d n­­­e a­n (erdélyi) a kormányjavaslat ezen ki­tétele mellett „a leginkább sújtottak javára“ szól s előlegezésekre 9, ínség­munkákra 5 milliót óhajt fordít­­tatni. (Támogattatik.) Hopfen az ellen szól, hogy az összeg felhasz­nálása a magyar országos alapra bizassék. Nem az or­szágnak, hanem az ínséget szenvedőknek ad a biroda­lom előlegezési segélyt; 20 millió mellett szól. Buranda a gyors­segély érdekében és mert a magyar országgyűlés e segélyt nem igényelte, Rech­bauer ellen szól. Ennek javaslata oda megy ki, hogy az országgyűlésnek,a­mely három hónap alatt összeül­hetne , 30 millió hitel tartassák nyitva; ezen idő alatt azonban a szükséget szenvedők ne segélyeztes­­senek. G­r­o­­­s­z (erdélyi) pártolja a kormányjavaslatot s főleg a közmunkák hasznosságát hangsúlyozza, vala­mint annak szükségességét, hogy a népesség adóké­­pessége fentartassék. (Bravo.) Skene abból magyarázza ki, hogy némelyek oly könnyen szórják a milliókat, mert nem tudják, mily nehéz pénz szerezni. Most a bizottmány javaslatát pár­tolja és nem akarja a magyarokat pénz által meg­nyerni. Berger üdvözli Mende és Rechbauer javaslatait. Nem ingattatja meg magát Hopfen által azon nézetében, hogy itt a birodalom által Magyaror­szágnak adandó kölcsönről van szó; ezen véleményben vannak a magyar hírlapok is. Hopfen theoriájának il­­lustratióját a kanczellária képviselőire bízza. Ő csak a birodalmi alkotmány 13. § -ának az ország­ alkotmá­nyokra leendő átültetése ellen tesz óvást. A számítás­nál tekintetbe vették a vetőmagot, marhát stb., de az embereket nem, a­miért is 30 millióra szavaz. Nyilat­koztassák ki a magyar kanc­ellária képviselői, hogyan áll a dolog a magyar országos alappal, mi­által a Mende ellen tett megjegyzések elintéztetnének. Rechbauer csak arra akarja a pénzügymi­­niszert kötelezni, hogy magát a magyar országos kép­viselettel tegye érintkezésbe. A garantia kérdésének különösen oly ország irányában mint Magyarország, nem kell aggodalmat gerjesztenie. (Bravó) 30 milliót sürget. (Élénk bravók.) Miután Rechbauer, Hopfen, Etran­­da és Skene ellen védelmezte javaslatát, H­o­p­f­e­n válaszolt. Ryger Berge­rnek „doctrinás és dualistikus" nézpontja ellen szólt. Erőmet pedig szintén az utóbbi ellen nyilatkozott; erre a vita befeje­zése sürgetteték. P­­­e­t­e­r kijelenti, mikép a kormány épen nem akart e kérdésből politikai tőkét csinálni, hanem csak az ínséget tartó szemei előtt. A kért összeg nagyságát tekintve, a kormányelőterjesztés mellett kell szólnia. 180.000 kisebb földbirtokost sújtott az Ínség, és ha azok száma, a­kik önmagukon segíthetnek, '/a vagy '/a részt tesz is, mindamellett nagyobb összeget igényelné­nek az előlegezések, mint a­minőt a bizottmány javasolt. Szónok igazolja az összeg alkalmazásának rendszerét, főleg a vasútépítkezések tekintetbevételét, minélfogva Mühlfeld módosítványa mellett szól. Schmerling államminiszer : Ha a birodalom egy részében nagy nyomor lép elő, nem szokta kér­dezni, melyik a jogosított közeg, melynek a birodalom­tól segélyt kell kérnie, hanem kötelességnek ismeri, mindent elkövetni e segély megadására. Hogy a biro­dalmat nemcsak Magyarországban, hanem más tarto­mányokban is érték csapások, azt nem tagadja, azon­ban ezek a magyarországihoz képest csekélyek. Az amerikai bábok által a gyapotiparban okozott pangás folytán bekövetkezett csapás olyan, mely ellen a biro­dalom nem nyújthat segélyt, de igenis nyújthat itt, hol arról van szó, hogy forgalmi tőke szereztessék, mely a jövő évben lehetővé tegye az aratást. — Istria és Dalmátia oly szegények, hogy nekik nem kölcsön, hanem segély kell; míg Magyarország ín­ségén segitni nemcsak a humanitás, hanem az ildo­­mosság is követeli. Erre nézve nem arról van szó, ké­ri-e az országgyűlés a segélyt és hogy különösen Ma­gyarország segíttessék, hanem oly országról, mely jó napjaiban adóz a birodalomnak, melyen tehát segitni is kell. A 30 milliótól szónok is visszaijedne, ha aján­dék forogna kérdésben, de hiszen e pénz évek múlva vissza fog folyni, és így a pénzügyminiszériumnak még tartalékalapul is szolgáland. Igazoltnak találja a kor­­mányelőterjesztést az összeg felhasználása iránt is, mert nemcsak azokról van szó, kiknek birtokuk van, s miután egész falvak léteznek, melyek lakosai napszám­ra utalvák. Kéri a házat, hogy a kormányelőterjesz­­téshez lehetőleg hű maradjon , hogy e tárgygyal rész­ben politikai tőke is készíttetik, ezt kész megengedni, mert az, ki a birodalomtól elfogad valamit, nem is ta­gadja azt meg. (Élénk helyeslés). A törvényjavaslat 1. s 2. §. szavazás által a bi­zottmányi szerkezet szerint, — a 3. §, Mühlfeld és Aldób­án módosítása szerint elfogadtatik. Őszi és ta­vaszi magra 9,500,000 ft adatik, kész előlegre a bizott­mányi javaslat szerint 6,500,000 ft, megtagadtatván a módositványban előforduló magasabb tételek. Ínség­­munkára 2,500,000 ft forditta­tik, Mühlfeld m módo­­sitványa a vasút-épitkezésekre nézve elejtetvén. És igy egészben 20 millió szavaztatik meg. A 4—7. §. változás nélkül helybenhagyatott. Erre a harmadik fölolvasás is eszközlésbe vétetvén, a törvényjavaslat a ház által elfogadtatott. Napoleon császár trónbeszéde. A már távirati kivonatban közlött trónbe­széd egész szövege szerint igy hangzik: „Senator urak ! követ urak ! „A nagy államtestek évenkénti összejövetele min­dig oly kedvező alkalom, mely a magukat a közjónak feláldozó férfiakat közelebb hozza egymáshoz, s meg­engedi, hogy az országnak igazat mondjanak. Kölcsö­nös közleményünk lecsillapítja a nyugtalanságot, s meg­erősíti határozatainkat.Legyenek önök tehát üdvözölve ! A törvényhozói­­t a császárság alapítása után harmad­szor lett megújítva, s harmad ízben van okom, daczára némely helybeli viszályoknak, a választások eredménye fölött örvendenem (applaudit). Önök esküt tettek le előttem,s ez biztosít engem segítségükről. „Kötelességünk a haza ügyeit gyorsan és jól vé­geznünk, a midőn hőven maradunk az alkotmány mel­lett, mely 11 évi jóllétet idézett elő, s melynek megtar­tására önök megesküdtek. „A belügyek helyzetéről szóló előterjesztés bebizonyítandja, hogy daczára a munka fenakadásának bizonyos iparágakban, az előhaladás nem szűnt meg. „Iparunk előnynyel küzdött a külföldi verseny ellen, s az Angliával kötött kereske­delmi szerződésből származott aggodalmak a tagadhatlan tények által vég­kép eloszlottak. „Kivitelünk az év első nyolcz havában, hasonlítva a múlt év hasonló időszakához, 233 millióval szaporo­dott , míg ugyanezen időben hajózási üzletünk 175,000 tonnával, (s e között 136,000 tonna franczia zászló áll­tt) haladá meg a múlt évi mozgalmat. „A jelen évi gazdag aratás a gondviselés jótéte­ménye, mely a lakosokat az élelmi­szerek olcsó be­szerzéséről biztosítja s bizonyítja földművelésünk sike­res állását. „A közmunkák tevékenyen foly­tattattak. 1000 ki­lométer új vasút adatott át a forgalomnak. Kikötőink, folyóink, csatornáink, utaink folyvást javultak. „Miután az ülésszak a szokottnál korábban kez­dődik, a pénzügyminisztérium jelentése még­­nem téte­tik közzé , de legközelebb meg fog történni. Önök látni fogják abból, hogy ha reményeink egészen nem is tel­jesedtek, a bevételek növekedést mutatnak, s hogy a mexikói és cochinchinai háború által okozott költsége­ket rendkívüli pénzforrások nélkül fedezhettük. „Több reformot kell kijelölnöm, miknek behoza­tala czélszerű. A többi között a kenyérsütési ipar felsza­badítását c­élzó decretumot, továbbá azon intézkedést, mely a tengerészeti inscriptiót a pártlakosok javára kevésbbé teszi terhessé. — Továbbá azon javaslatot, mely az egyleti törvényt módosítja, s azt, mely a szín­házak számára a kizárólagos szabadalmakat eltörli. „Épen most van munkában azon törvényjavaslat, melynek czélja: a megyei és községi tanácsok illetősé­gét kiterjeszteni, s a centralisatio túlságain segíteni. „S valóban, a közigazgatási formaságokat egy­szerűsíteni , azon törvényeket szelidíteni, melyek azon osztályra alkalmaztatnak, mely gondosságunkra an­nyira érdemes, oly haladás lesz, melyhez önök szíve­sen járulandnak. Foglalkozni fognak önök a czukor­­kérdéssel, melynek elvégre tartós törvénynyel meg kell oldatnia. Az államtanács elé terjesztett javaslat a belföl­di termelésnek épen azon kedvezményt adandja meg , melyet a máshonnan behozott emukor­termé­nyek élveznek. A jegyzőkönyvezésről szóló törvény a kettős tized­adót eltörli, s a felen élt taksákat más igazságos felosztás által pótolandja. „Algírban, daczára azon anomáliának, hogy a la­kosok egy része polgári, másik katonai hatóság alatt áll, az arabok mégis felfogták, hogy a franczia uralom mennyire méltány­os és kibékítő volt, a­nélkül, hogy az európaiak a kormány védelmében kevésbbé bízhattak volna. „Gyarmataink látták, hogy hulltak le a forgalmu­kat gátló korlátok, de a körülmények nem kedveztek kereskedelmük fejlődésének. A legközelebb fölállított hitelintézetek, reményiem, segitni fognak sorsukon. „Az anyagi gondoskodás közepette semmi sem ha­nyagoltatok el, mi a vallásra, a szellemre és erkölcsre vonatkozik. A vallási jótékony egyletek, a tudomány és művészet, a közoktatás pártolásban részesültének. „1848 óta a tanodalátogatás egy negyedrész­zel szaporodott. Jelenleg közel 5 millió gyermek, s egy­har­mad díjtalanul látogatja az elemi tanodákat; törekvé­seinkben mindazáltal nem szabad megállapodnunk, mert még 600,000 nélkülözi az oktatást. „A magasabb tanulmányok a középtanodákban, melyekben a szak­tanítás szerveztetik, újabb lendületet nyertek. Ez uraim, áttekintése annak, mit már megte­­vénk, s mit még tenni akarunk. „Országunk jólléte bizony­nyal gyorsabban emel­kednék, ha politikai ügyek (préocc­­pations politiques) nem zavarnák, de a nemzetek életében előreláthatlan és elkerülhetlen események fordulnak elő, melyeknek félelem nélkül kell szemökbe tekinteniök s gyöngeség nélkül el­ülniök. „Ide tartoznak­ az amerikai háború, Mexikó és Co­­chinchina szükségképi elfoglalása s Lengyelország fölkelése. „A távol o­rszágokb­a küldött expedítiók,melyek any­­agi bírálat tárgyai, nem voltak előre kigondolt terv ki­vitele ; a dolgok hatalma idézte elő azokat s még sincs ok, miért sajnálkozzunk fölöttük. „Valóban,mik­ént fejleszthetnék kereskedelmünket, ha egyrészt lemondanánk minden befolyásunkról Ame­rikában, s ha másrészt Francziaország az angolok, spa­nyolok és hollandok birta nagy földterületekkel szem­ben az ázsiai tengerek mellékén egyedül maradna birtokok nélkül. „Cochinchinában oly állást vívtunk ki magunknak, mely, nem töprenkedve az ottani kormányzat nehézségei fölött, meg fogja engedni, hogy ama vidékek roppant segélyforrásait kizsákmányoljuk s a kereskedelem ál­tal polgárosítsuk azokat. „Mexicóban, váratlan ellenállás után, mélyen győ­­zelmeskedett katonáink és tengerészeink bátorsága, lát­tuk, mint üdvözölt szabadítókul a lakosság. Törekvéseink nem maradtak gyümölcstelenek s áldozatainkért de kár­­pótlást nyerünk, mihelyt ez ország sorsa, mely nekünk köszöni újjászületését, oly fejedelemre lesz bizva, kit fölvilágosodottság, és tulajdonságai e küldetésre mél­tóvá tesznek. „Legyünk tehát bizalommal tengerentúli vállala­taink iránt, melyek becsületünk megboszulására kezdet­tek, érdekeink diadalával fognak végződni, h ha az elfogult elmék nem sejtik is, mennyi gyümölcsöt rejt az a letett csira a jövőre, ne engedjük úgyszólván a világ két végén, Pekingban és Mexicóban szerzett dicsősé­günket ócsároltatni (denigrer.) „A lengyel kérdés bővebb fejtegetést (plus de developpement) igényel. Midőn a lengyel fölkelés kitört, Franczia­ és Oroszország kormányai a legjobb viszony­­ban álltak ; a béke óta a nagyobb európai kérdések min­­dig egyetértésben találták őket, s nem vonakodom ki­mondani, hogy az olasz háború alatt s Nizza és Savoya grófságok bekeblezésekor, Sándor császár által a leg­­őszintébben és legszívélyesebben támogattatom. E jó viszony tekinteteket (menagemente) igényelt, s hinnem kelle a lengyel kérdés népszerűségét Francziaország­­ban, hogy ne habozzam, a szárazföld egyik első szö­vetségét compromittálni s szót emelni oly nemzet javára, mely Oroszország szemében lázadó, de sze­rintünk a történelembe és szerződésekbe igtatott jo­gok öröklője. „E kérdés mindamellett is a legfontosabb európai érdekeket érintette . Francziaország nem tárgyalhatta elszigetelten (isolement) asokat. Csak becsületünk meg­sértése vagy határaink megtámadása teszi kötelességünk­ké, hogy előleges egyezmény (sans concert prealable) nélkül cselekedjünk. „Szükséges volt tehát, miként a keleti és syriai események idejében, hogy azon hatalmakkal megegyez­zünk, kiknek ugyanazok voltak jogaik és okaik a nyi­latkozásra mint nekünk. A lengyel fölkelés, melynek tartama nemzeti jelleget kölcsönzött, mindenütt rokon­­szenvet keltött s a diplomatia czélja volt, hogy ez ügy iránt minél nagyobb ragaszkodást gerjeszszen (attirer adhésions) s igy Orosz­oszágra Európa véleményének egész súlyával gyakoroljon nyomást (péser.) „A kiváltatok ezen egyhangú összemüködését te­kintettük legalkalmasabb eszközül arra, hogy a sz.-pé­­tervári udvarra meggyőzőleg hassunk. Szerencsétlen­ségre önzetlen tanácsunkat megfélemlítésre ma­garáz­­ták,s Franczia­, Angolország és Ausztria lépései a­helyett, hogy a harczot megszüntették volna, még elkeserítették. Mindkét részen történnek kicsapongások, melyek fölött az emberiség nevében sajnálatunkat kell nyilvání­tanunk. „Mi marad tehát fenn teendőül ? Egyedül a harcz vagy az elhallgatás alternatívájára vagyunk szorít­va ? Nem. „A­nélkül , hogy vagy fegyverhez nyúlnánk, vagy elhallgatnánk, marad számunkra egy m­ódszer , és az­­ a lengyel ügynek egy európai tribunál elé ter­jesztése. „Oroszország már kinyilatkoztatta, hogy oly con­­ferentiák által, melyeken minden egyéb kérdést, a­mi Európát izgalomban tartja, tárgyalnának, méltósága semmiben nem volna sértve. „Vegyük-e nyilatkozatot, tudomásul, szolgáljon ez hogy csakugyan politikai tőkét csinál, mert a ki segélyt nyerend a birodalomtól, az a birodal­mat bizonyosan nem fogja megtagadni. Különben a vita nem annyira folytatása, mint ismétlése volt a tegnapinak ;uj eszmét vagy nézetet egyik szónok sem hozott fel. Meglepőt minden körülmények közt egyet­len egy ember tud mondani: Skene ur. Berger hivatkozván beszédében Pápay ő méltóságának általunk is közlött előadására, és dicsérettel hal­mozván azt el, Skene úr a ház nagy meglepe­tésére hirtelen azon kinyilatkoztatással állt elő, hogy az említett előadás apokryph, mert a beszédet „in der Act“ Pápay úr a bizottmány­ban nem mondotta el. Mi erre csak azt válaszol­hatjuk, még­pedig egész határozottsággal, hogy Pápay ő méltósága a kérdéses beszédet szóról­­szóra mondotta a bizottmányban. Skene úr meg­jegyzését tehát alig bírnók érteni, ha őt magát nem értenék tökéletesen. Az expeditio a magyar gazdászat terére mindenképen roszul esett sze­génynek ! Vasárnap november­­8.

Next