Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-22 / 268. szám

Harmadik évi folyam. 268. — 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám, . stíldszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGŐM? Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4­0 50 „ Félévre 101forint. Negyedévre 6 . Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ november—decemberi 2 havi folyamára 3 forint 40 krral. A­ Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. 1863 nov. 17 -i törvény, a Magyarországban­ Ínség által okozott rendkívüli kiadásra vonatkozólag,­­ érvényes az egész biroda­lomra. Birodalmi tanácsom mindkét házának beleegye­zésével rendelem, a mint következik: 1. Cz. A magyar királyság egy részében uralko­dó ínség alkalmából, a pénzügyi törvény utján megál­lapítandó állami kiadástól függetlenül, az 1863 ki köz­­igazgatási évben, ez utóbbinak tartamára következő rendkívüli hitelek nyittatnak. 2. Cz. A magyar udv. kanczellária számára mint jövőbeli dotatióra előlegezés, ezen czimek alatt: 1) rendkívüli út-épitések . . . 200,000 ft. 2) rendkívüli viz-épitések . . . 1,300,000, összesen: 1,500,000 ft. 3. Cz. A pénzügyministerium szá­mára következő czimek alatt: 1) A rosz­termés következményei által leginkább sújtott magyarországi kis földbirtokosok javára,kamatozó előlege­zések által : a) téli- s nyári vetőmagban . . 9,500,000 „ b) készpénzbeni előlegezésekben . 6,500,000 „ 2) Inségi munkálatok eszközlése végett, a magyar országos építészeti pénzalapok számárai kamatozó előlege­zések által, valamint egyletek s közsé­gek számára, folyamszabályozási, s mocsár-lecsapolási munkálatok eszköz­lése végett, kimutatható s elegendő biz­tositék mellett....................­ . . . 2,500,000 „ összesen : 20,000,000 ft 4. Cz. Mind a gabnábani, mind a pénzbeni előle­gezéseknek (3. cz. ad 1, a és b), a mennyiben maga a birtok elegendő biztosítékot nem nyújt, a községek közreműködése , kezessége mellett kell történniük. Ezen előlegek 1865. dec. végéig kamatnélküliek. 1866. január 1 -től a kamatok 5 százalékjával ez évre az államkincstár javára számítandók és az adópénz­tárakba féléves utólagos részletekben szállítandók be mint a folyó adók. A visszafizetésnek hat egyenlő évi részletekben kell történni, a kamatolás napjától kezdve. Az egyleteknek és községeknek adandó előlegek (3 czikk ad­ó) hasonló módon, mindazáltal az naptól, melyen kiadattak, fognak kamatozni. Visszafizetésük legfeljebb hat év alatt eszközlendő A határidőket éd módozatokat a kormány minden egyes esetben meg-­­­határozza. 5. Czikkely: Az egyes czimekre engedélyezett ki­adási kölcsönök csupán az azokban kitűzött czélokra és csupán valódi szükség következtében alkalmazan­dók. Az ezen törvényben engedélyezett összegek ke­­­zelése iránt a legközelebbi államköltségvetés előterjesz­tésekor számadás adandó. 6. Czikkely. Minden jogi okmányt, beadványt, jegyzőkönyvet, melyek a harmadik czikkely a és b T­A­R­C­Z L Az oltáregylet ügyében. Ranolder János, Isten s az apostoli szentszék kegyelméből veszprémi püsp­ök. A veszprémi egyházmegye tisztelendő papságának s buzgóbireinek ü­dvöts á­l­­dást az Urban! Örömmel adom tudomástokra, hogy a veszprémi egyházmegyebeli oltáregylet veszprémvárosi anyatár­­s­atát, melyhez az összes egyházaiegyebeli vidéki 6 ók társulatok tartozandanak, folyó hó Il­dikén Isten kegyelméből megalakítottam 8 vezetését a következő­­kép szervezett igazgatóságra bíztam : Igazgató: főtisz­­telendő Koroncz László, apát és örkanonok; helyettes igazgató: főtisztelendő Pribék István, prépost és ka­nonok ; aligazgató : nagyon tisztelendő Bogyay Győző, hittudor és tanár; elnöknő: méltóságos báró Fiáth Fe­­renczné ; másodelnöknők : Zsigray Emilia grófhölgy, és Szalatkay Györgyné asszonyság; tanácsnoknők: Árlet Jánosnő, Bochmayer Andrásné, Bogyay Miklós­­né, Bolla Andrásné asszonyságok, Deiverics Róza kisasszony, Gebhart Dömenc, Hagenauer Mátyásnő, Havranek Jánosnő asszonyságok, Illés Antónia kis­asszony, Járdánházy Dénesné asszonyság, Leporisz Te­réz kisasszony, Lichtenberger Károlyn­ö, Nagy Józsefnő, Jöbele Ferenczné pénztárnokné, Pfilf Károlyné, Polczer Ámándné, Racskó Mihályné, Ramazetter Károlynő, Ruttner Sándornő, Schill Eduardné, Sebül Károlyné, Suli Gáborné, Suli Jánosnő, Somogyi Lászlóné, Tóth Józsefnő, Vecsey Mihályné, ifjú Végh Istvánné, Zsol­­nay Károlyné asszonyságok. Reményem erős, hogy azon imádó s az ember­szivet megdicsőitő szeretetnél fogva, melylyel Krisztus Jézus, a legfelségesebb oltáriszentségben jelenvaló üdvözítő Istenünk iránt viseltetni tartozunk , nagy­­ számmal fogtok csatlakozni azokhoz, kik tisztelendő­­ lelkészeimnél ez ideig tagokul jelentkeztek. Különben is a végett, hogy az egyleti tagsággal járó anyagi áldozat senkinek se essék nehezére s ek­kép mindenki részt vehessen az egylet érdemeiben és imádságaiban, kedvesen fogadtatik, ha az egyleti tag a havi egy órai imádáson bölül havonkint csak egy ni­­krajczárnyi szeretetadománynyíl járul az egylet ma­gasztos czéljai előmozdításához, mely, ha ennyi sem telnék a tagtól, még csekélyebb adományt is szívesen veend. Az egyleti tagoktól ekkér megajáolt pénzbeli adományt a terjesztőnek, kiket tisztelendő lelkészeim egyszerűen bejelentenek, havonkint beszedik s tiszte­lendő lelkészeimnek átadják, kik az igy éven át be­­gyúrt összeget vagy egyházmegyei hivatalomnak,vagy, kik közelebb érik, méltó­ágos elnöknőnek mindig ja­nuár hóban, — a kézimunkákat pedig, miket egyik vagy másik tag az oltáregyletnek szánt, minden évben nagyböjt közepén beküldik. Mind a pénz mind a kézi­­munka-küldemények, mind átalán az egylet Ügye szük­ségelte­s egyházmegy­ei hivatalom utján történhető le­velezések a postán ujjmentesek, csak az illetők e sza­vakat: „az oltáregylet ügyében“ a borítékra írjak. — Egyéb teendőkre nézve az egylet küldött s a tagok számához képest jövőben is küldendő alapszabályai­ból meríthetni kellő tájékozást. És ekkér ez egyletben ismét egy szép virágos út nyilt meg előttetek, mely Krisztus Jézus szivéhez kö­zelebb visz benneteket; lépjetek rá lelkesedéssel, buz­­gósággal; ne riasszon vissza benneteket azon csekély áldozat, hisz Krisztus Jézusért teszitek azt, s azon ma­gas isteni szeretetért, melylyel az egész emberiséget szerette és szereti, mely emberi nyelven kimondhatat­lan, — mert meghalad minden emberi fogalmat, min­den emberi képzelmet, mely végbetlenül túlszárnyalja az ősatyák, apostolok, vértanúk, szentek, angyalok szeretetét, mely betölti az időt és örökkévalóságot, melytől indíttatva egészen nekünk adta magát, éret­tünk jött e világra gyarló emberi testben, érettünk élt, érettünk tűrt, fáradott, szenvedett, érettünk hullatta utolsó csepp vérét, érettünk volt szentséges szivének utolsó dobbanása is, érettünk halt meg, érettünk táma­dott­­el, érettünk áldozza fel magát az idők végéig ol­tárainkon, érettünk járul közben mennyei atyjánál, a­mely a legnagyobb csoda dicsfény­ét ölti fel lelki sze­meinkben, ha meggondoljuk, hogy e nagy isteni szere­­tetre semmi érdemet nem töltünk és sokszor hálátlan­sággal viszonozzuk azt. E nagy szeretetre, melylyel csak Isten szerethe­tett, saját telketek üdvére, melyért ezen isteni szeretet lángol, kérlek benneteket, egyesüljetek Krisztus oltárai körül, egyesüljetek engesztelő imáitokban, melyekre oly nagy szükség van e háborgó világban, írni lékves­, leit indulatok, a kárhozatot méhekben hordó önző ér­dekek foglalják el a sziveket; hol a szív, kivetkőzve soknál végkép az erény, a szentség magasztosságából, anyagot imád istenül s lélekben előre letépi a sírról halhatatlansága fényes keresztjét; hol az ember nem elégszik meg azzal, hogy önmagát lerontá, hanem is­tentelen könyvekben vakmerő eszmékkel az isteni ma­gasságba próbálkozik felnyúlni, hogy isteni üdvöz­lönk megváltói r­oszor­ját lerántsa s a sárba keverje ; hol annyi bűn, nyomor, ínség, fájdalom és f­ény van, hogy m­egszámláiba van, hol a gazságot igazságnak, az erő­szakot jognak keresztelik s az isteni tekintély helyébe a nyomsoru emberét állítják. — Ezen erénygázoló vi­lág ellenébe,) áttörhetlen vértül fog szolgálni imátok s édes mennyei vigaszszal tölti el lelketeket a gondolat, hogy alkatok ezen édes imája, e folyton tartó szent éneke, kimondhatlan gyönyörben ringató zenéje a szív­nek, túl fogja kiáltani a világ iszonya káromlásait s itt lelket ment, ott vérző szív sebét gyógyítja meg, én.itt a­ reményre serkenti a lankadót, amott a szenvedő kö­­nyeit törli le s mindenhová erőt, életet, áldást, ke­gyelmet visz azáltal, hogy Jézus szeretését, imádását előmozdítja. Ha nem látnátok nyomban imáitok sikerét, te csüggedjetek; bizonyosak lehettek, hogy Krisztus, az idők s örökkévalóság királya hallotta azt, hallja ő lel­ketek gondolatát, szivetek dobbanását, álmaitok titok­szerű képzeleteit, s midőn rá sem gondoltok többé, ak­kor szól hozzátok áldásaiban; de hinnetek kell imátok erejében, erős, rendületlen lélekkel kell hinnetek, hogy az ima, az emberi lélek e legszentebb hangja, melylyel Istenhez szól, Istenhez hat, ki gondviselése imádatos­­ utjain elhinti annak eredményét, habár emberi szeműt , látbatlanul; de a lélek, midőn az örökkévalóságban meg*­­­jelen, felismerendi imája hatását, s látni fogja, hogy ■ egy hang sem veszett el abból, látni fogja, hogy száz­ezrek életén keresztül az idők végéig működött ereje s mint a kegyelem s áldás szivárványa lűződött végig a lelkek egén, melyet az örökéletbe világitó reménynyel­v fényesitett meg. Annál mélyebben gyökereztessétek e hitet lel­­ketekbe, mennél kiáltóbb a szükség, hogy imára lel­kesüljetek e nyomorú korban, mely, úgy látszik, telemt, megtagadja Istenét, mert nincs ajkáé, szivében hozzá imája, nincs imája azon Istenhez, ki teremte, azon Isten­hez, ki megváltá, azon Istenhez, ki megszentelő, ki a ke­­­­resztségben fiává fogadta, a bérmálásban az élet veszé­lyes tusáira megerősitette, ki a bűnbánat szentségében­­ megbocsát neki s az oltáriszentségben, hol testével, lel­kével, emberiségével, istenségével jelen van, saját tes­­tével s vérével táplálja, ki kimondh­­atlan szeretettel­­ várja a szív egy bűnbánó fohászát, melyet sokszor, igen sokszor hiába vár, mert balmárkodó, számitó, anyag­imádó kor a mi korunk, a természetfeletti Világtól, mi­vel nem számíthatja ki számokkal a hasznot, elfordult s csak önmagában és az anyagi sikerben bízik, s arról, s kitől minden jó ado­mány jő, megfeledkezett, nem kö­­­­szönti őt szeretete buzgó imáival. Ezen, az isteni szeretet iránt érzéketlen, imádság­­i talán kor hibáját jóvátenni, az Isten iránti bérlő az s . imádat szent köte­lmeinek annyi mulasztását helyre­­­­hozni, a legfelségesebb oltáriszentség folytonos imádá- s­­ára alakult oltáregylet feladata. Megoldása annak buzgóságtoktól­a.Így, mely édes táplálékot nyerhet azon gondolatban, h­gy az oltáregyleti tagok folytonos im£­­dása folytán nem lesz egyeljen egy óra sem, melyben Krisztus Jézus, a mi isteni Üdvözítőnk ne imádtatnék valakitől; hogy soha sem fog kialudni a lámpa, mely czimében följegyzett inségi segélyezések alkalmából adatnak ki, valamint az azokra vonatkozó könyvi bel­­­írásokat, az 1850. aug. 2 ki k. t. k. 329 sz. és 1862.­­ dec. 13. b. t. k. 89. törvényekben határozott bélyegek­­ és közvetlen dijak mentessége illeti. 7. Czikkely. A jelen törvény végrehajtásával a­­ pénzügyminister és a magyar főkanczellár bízattak meg Bécs, 1863. nov. 17. Ferencz József s. k. Rainer főherczeg s. k. Gr Forgách Antal s. k. Pi­e­n­e­r s. k. Legfelsőbb rendeletre : Báró Kansonner s. k. ] Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. hó - ról pesti szüle­tésű S­z­a­i­t­z Fidelis nádasd­ladányi uradalmi lo­­vászmester vezetéknevének „S­z­é­k­e­l­y­i“-re kért át­változtatását legkegyelmesebb­en megengedte. Minthogy a Pozson megyében uralgó keleti mar­havész a kecskéket is meglepte, az ekkér megbetegült kecskékben fejlődött ragály pedig más állatokat, jele­sül a szarvasmarhákat megfertőztetni képes,a morvaor­szági cs. k. helytartóság, a szarvasmarhák és jahokra, úgyszintén ezen állatoktól származó nyers­anyagokra nézve elrendelt fül'.ellen beviteli tilalmat a kecskékre is kiterjesztvén, ezen állatoknak s azoktól eredő nyers termékeknek Magyarországból Morvaországba való bevitelét, további intézkedésig, eltiltotta. N KMHIVATALOS KÉSZ. Pécs, nov. 20. L. Hivatalos tudomás szerint az országban ismét kezd elharapódzni a zugirászat, a perle­kedő felek­, s még inkább a nép alsóbb réte­geinek nagy kárára, melyek szájas, de tudatlan emberek által zsákmányoltatak ki. A magyar kanczellária legújabban e bajnak megszünte­tésére intézkedéseket tett. A birói hatóságok az ügyvédek iránti törvények s törvényes gyakor­lat szigorú megtartására fognak felszólittatni ; a hatóságok utasítást veendnek, hogy a fe­leknek —­ a bíróságok előtt ügyvédi jogosult­sággal nem biró egyének általi képviseltetését közigazgatási úton akadályozzák, —, a me­gye területén létező bíróságoknál bejelentett ügyvédek névsorát időről-időre közzé tegyék,­­ az alsó néposztályt pedig czélszerű hir­detmények által figyelmeztessék, miszerint sa­ját érdekében ügyeit ügyvédi jogosultsággal nem bíró egyénekre ne bízza, kiknek már a kellő előkészület hiányánál fogva sincs módjuk­ban, az általuk felvállalt kötelezettségnek meg­bízóik megelégedésére megfelelhetni. Országszerte ismeretes a hazafias buzga­lom, melyet A­b­o­n­y­i helytartótanácsos úr az ínséges vidékek segélyzése ügyében mint kir. biztos fejtett vala­ki; méltán hihető tehát, hogy szintén országszerte rokonszenvvel fog fogad­tatni ahit, hogy ő Felsége e rendkívüli szolgá­latot a vaskorona-rend harmadik osztályával kegyeskedett megjutalmazni. párt fanatikusai mellett, kiket a német elleni düh any­ucira ragad, hogy észak-keleti nemzetiségi rokonaikkal inkább francziául leveleznek, mint németül, et a magas­­ kalapot, mert német hivatalnokok által viseltetni lát­­j­u­k, sárral dobálják, ezek mellett, mondom, minden pártnál vannak számos higgadt férfiak, kik az alkot­mány (t. i. a februári) számára megnyerhetők. „A magyar pártnak különösen oka van a jelen­legi állapot változását óhajtani. E párt az, melynek a nemzeti pártvezérektől legtöbbet kell szenvednie. Egy­kor hatalmas lévén, jobban érzi jelenlegi tehetetlensé­­­­gét, és az egykor általa megvetett ellenség nyomását. Ez még oly ném­et kormányzatot is, mely 1849 — 1860 ig virágzott, eléje telne a jelenlegi nemzeti kormányzat­nak (?) Ehhez járni még azon aggodalom, hogy las­­san kint kezdik belátni, miszerint Magyarország elkil­­lentési törekvéseit nem érvényesítheti, és ha ez sike­rülne is, érezik, miszerint nagyon csekély töredéket ké­peznek az országban arra nézve, hogy a Magyaror­szággal való csatlakozást keresztülvihessék. „Megvannak itt az alkotmányosság elemei. De a másodot pártnak is vannak tagjai, kiket e tekintetbe­n meg lehetne nyerni. Nem tekintjük mi a bármely párt­hoz tartozó ultrákat. A többivel szemben csak egy esz­köz van: a valódi politikai állás földerítése a művei­tek és a parasztok előtt. Saját szemeinkkel kell látni és fülünkkel hallani, hogy a hibás felfogásban, az al­kotmány és a viszonyok teljes tudatlanságában mennyi ellenállás gyökeredzik.“ E nézetek megc­áfolása, ezen a februári alkot­mány ismeretének terjesztése az „Oest. Ztg.“ szerint azon eszközök, melyek megtéríthetik ezen elemeket. Ha a kormány programmját nyíltan és őszintén terjeszt elő Horvátországban, azután hírja össze az or­szággyűlést, — ekkor reméli az „Oest. Ztg", hogy e szép ország képviselőit a birodalmi tanács jövő üléssza­kában sorai közt fogja látni, s velük úgy az egyes, mint az őszállam jólétére együtt működhetni. A harmadik czikk a nemzeti párt megtámadására van intézve, s kivonatosan így hangzik: „Ámbár az „Oesterreichische Zeitung“ azt hiszi, hogy „a nemzeti párt lábai alatt fogyni kezd az alap mert országszerte utat tör magának azon meggyőződés, hogy a negatív állapotban örökké maradni nem lehet. A­míg csak annak tagadásá­ról és gyalázásáról volt szó , a­mi „felülről" jött, addig a „Pozor“ emberei egészen folyam mentében vol­tak ; most azonban, midőn valami „positivitás“ szüksé­gének érzete a különböző körökben terjedni kezd, ke­­lepczébe szorultak. Jól tudják, hogy előbb vagy utóbb Horvátországra nézve is bekövetkezik a pillanat,mely­ben a birodalomhoz­ viszonyát tisztáznia kell, és azt is jól tudják, hogy ha a kormány a horvát országgyű­lés elé ismét e kérdéssel lép: „részt akar-e venni Horvát­ország a birodalom összes népeinek alkotmányos jo­gaiban?“ — hogy ekkor az 1861 diki gyűlésen hasz­nált phrasisok, melyek a horvát nemzet érzelmeit el­leplezvén, merő tagadásban nyilvánultak és az orszá­got két éven túl a levegőben való függésre kárhoztat­­ták, ezúttal nem lesznek elegendők. A „Pozor“ férfiai nem odázhatják el maguktól azon sajnos meggyőző­­dést,hogy az ország mindig több hajlandóságot érez,azon positivitást, mely felülről nyujtatik, köszönettel elfo­gadni és így birtokába jutni annak, a mi 1848 és 49 ben csupán mint szép álom lebegett előttünk. Könnyen megfogható, hogy a nemzeti párt, a­mint magát neve­zi, ily viszonyok között Stroszmayer püspök hosszas távollétét kétszeresen érezi. A nevezett egyháznagy­­ban a „nervus rerum gerendárum“-ot vesztették el. A „Pozor“ kis csapata a püspök áldozatkészségét igen ügyesen fel tudta használni. „Ezen benyomások, — folytatja tovább czikkiró, — nagyon alkalmasak arra, hogy ezen urakat az 1861-diki országgyűlés magyar töredékével csatlako­zásra bírják. Kiváncsiak vagyónk, hogy e par excel­lence nemzeti pártiak a magyar táborban mily fogad­tatásban fognak részesülni?“ Közöltük e czikkeket, mint azon időnek előjeleit, melyet a bécsi centralista körökben most Horvátországra nézve közelinek látszanak tekinteni, a­mely elé ott reménykedve néznek; megjegyzésünk az „OeStr. Zig“ czikkére­ csak az van ezúttal, miszerint maga sem látszik tisz­tában lenni aziránt, vájjon a magyar­ és horvát nemzeti párt közti csatlakozás lehetőségét hi­­gye-e, vagy nem , pedig ez annál lényegesebb, mert ennek valósulásával épen megfordított vi­szonyban áll talán különben is kissé vérmes reményeinek teljesülése. Lapszemle. Az „Oesl. C. Ztg“ „A pár­tok Horvátország­ban és a bírod, tanács“ czim alatt még két czikket hoz, miket ezennel ismertetünk : „A magyar párt legtúlzottabbjai és a nemzeti Vasárnap november 22. Az erdélyi országgyűlési bizottmányok munkálatáról. A harmadik kir. előterjesztés érdekében alaki­­tott választmány f. hó 13-iki ü­lésében, melyben a kor­mány képviselőjéül Jakab főkorm. tanácsos jelent meg, megkezdetett az országgyűlési képviselet elve fe­letti vita, s ezt megelőzőleg a kért előadó, az elnök felszólítására részletesen indokolta ebbeli dolgozata egyes pontjait. E javaslat a következő alapelveket tartalmazza: 1) Az országgyűlésen legyenek képvisel­ve : a) az egyházak, b) a tudomány, c) a kereskede­lem és ipar, a) a nagy földbirtok, e) a kis földbirtok. — 2) A választási kerületek, tekintettel a nemzeti te­­rületekre s ezeken belől a nemzetiségi elv lehető te­kintetbe vételével kerüttessenek el. — 3) A fűkormány­szék elnöke, ale­lnöke és tanácsosainak joguk van or­­szággyű­lési üléseken résztvenni és bármikor felszó­lalni. Üléssel és szavazati joggal csak a választott képviselők birnak. A kir. hivatalosok intézménye el­­mellőztetik. Ez elveket a jelentést tevőn kívül három választ­mányi tag a magáénak vallotta. Ellenük három tag szólalt fel és a kir. hivatalo­­sok intézményének megtartása mellett nyilatkozott és pedig a kormány és az országgyűlés közötti egyensúly fentartása érdekében, valamint azon tekintetből, hogy ez intézmény, az ideiglenes országgyűlési rendszabály értelmében felfogva, alkalmas az érdekek képviselte­­tése iránti óhajok teljesítésére. A kir. hivatalosok mel­lett, az országgyűlési rendszabálynak többi , az or­szággyűlés összealakítására vonatkozó intézményei is megtartandók. Egy tag határozottan az érdekképviselet ellen ■ az országgyűlésnek a képviseleti rendszer értelmében való összealakítása mellett nyilatkozott. A négy orszá­gos nemzet által választott képviselők ne érdeket, ha­nem a népet képviseljék ! A vita igen élénk volt és körülbelül 3 órán át tar­tott; a kormány képviselője ismételve felszólalt. A leg­közelebbi ülésben a tárgyalás folytattatik Az előadói választás javaslata nem fogadtatott el; a választmány azt határozta, hogy csak a folyó tárgyalás befejezte után választ, mert csak akkor fog eldőlni, hogy a többség mily elv mellett nyilat­kozott. Bír. Kautz Gyula tanár a londoni kiál­lítás Iránt, különös tekintettel Magyar­­országra. "(Folytatása.) A kereskedéslét maga az összes nemzetgazdaság­i iparműveltség leghathatóbb rugóját és emeltyűjét, mint köztudomású dolog, czél- és tervszerűen megállapított, erélylyel s lehetőleg kevés költséggel előállított köz­lekedési rendszer (ország és folyamat, gázhálózat és vaspályahálózat) képezi.­­ De kétszeres, sótű­zszeres fontosságú ügy ez hazánkra nézve, mely gazdag erő­forrásainak illő mérvbeni értékesítése, productív erői­nek minden irányban­ kifejlesztése, különböző physicai és oekonomiai jellemmel bíró vidékeinek szerencséi

Next