Sürgöny, 1864. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1864-01-14 / 10. szám

mezésére lévén felhasználandók, a­mennyi­ben e megye nem volna képes a munkaképteleneket eltartani, e czélra némi segélyösszeget átengedne, m­ely végre lelkiismeretes összeírását kéri a munkaképtele­neknek. A kívánt összeírások már ezelőtt elrendeltetvén, és az alválasztmányok részéről be is adatván, elnöki utón a nilgii magy. kir. helytartótanácsnak fölter­jesztettek, egyúttal utasittatnak az alválasztmányok elnökei, hogy a netán szükséges pótösszeírások akként eszközöltessenek,hogy az összeírásban nem csak a csa­ládok, de a családtagok száma is bennfoglalva legyen. b)A kecskeméti alv. ev­. jelentése a dec. 9-én kiadott 1000 ft összegnek Abony, N.-Káta, Tószeg, Jánoshida, Rékas, Alpár, P.-Péteri, Ujszász, György, Kömpöcz, Szele, Farmos, Sz.-Márton, Ó- és Ujkécske és Törtei községek választmányainak lett ki­osztása iránt. A jelentés tudomásul vétetett, a kiadott pénzek­ről a községi választmányok maga idején számot adni köteleztetvén. c) A pesti járási alv. elnök jelenté­se, miszerint 214 véka rozskészletét és a’dec. 9-n nyert 500 ftot 528 munkaképtelen élelmezésére felosztván, 1864. január végéig egy-egy főre 16 itcze rozs és 92 kr kész­pénz esik. Tudomásul vétetett. d) Kiskőrös folyamodványa a község­ben mutatkozó élelmi szükség iránt. A választm. elnökének véleményadás végett kiadatik. e) A­b­o­n­y város kérvénye az ínségesek segé­lyezése tárgyában. Az alv. elnökének szabályszerű összeírás és vé­leményadás végett kiadatik. f) T.-Szent-Márton kérvénye kenyér-adomá­nyokért. Kiadatott szabályszerű összeírás végett. g) Felhozatott a cs. k. posta-igazgatóság ellen, hogy több — az inségügyben érkező levelekért a dijat megvette. E részben a bérmentességre való emlékeztetés végett a m vezető igazgatóság megkerestetik. h) Az fy jelentése, miszerint Kubinyi Géza 10 p. m rozsot, Trautmann Károly 6 p. m. búzát és Blasko­­vics László 80 ftot ajánlottak fel a ti­szt-mártoni ínsé­gesek részére. Határoztatott, hogy az egyes községekre tett ajánlatok a megyei gyűjtőívekre ne vétessenek fel, azok a közp. választmány rendelkezése alatt hagyan­dók, így Maglód stb. i) Jelentetett, hogy némely választó tagok a vá­lasztmányi elnök értesítése nélkül küldik be gyűjté­seiket. Határoztatott, hogy minden községi gyűjtés az alv. elnöke utján terjesztendő be, hogy az alv.­eln. min­den egyes adomány iránt tudomással bírjanak. k) Olvastatott Poroszkai Ignácz mérnök javaslata a Ferencz csatornának Pestig hosz­­sza­bbitása tárgyában, sat. Kiadatott a solti jár. alv. elnökének vélemény­­adás végett.­­) A közp. v. jegyző jelentése, melylyel a begyült delem-tárgyi könyöradományok jegyzékét bemutatja. (E szerint búza van 81 véka; rozs 486 véka s 13 tcze; á­r­p­a 4 véka 30 itcze; k­u­k­o­r­i­c­z­a 36 vé­ka, 11/2 ttcze szemes és 5­2 zsák csöves; bab egy véka s 20 itcze; vereshagyma egy itcze. Puha fa 100 öl.) A jelentés tudomásul vétetett. m) A közp. v. jegyzője jelenti, hogy Emich Gusz­táv, akad. nyomdász az inségügyre vonatkozó jegyző­könyveket díjtalanul nyomatta le. Örvendetes tudomásul vétetett s e részbeni szí­vessége külön levélben megköszöntetni határoztatott. n) Solti járási alv. elnöke jelenti, hogy az ordas­­nádori védtöltésre vonatkozó számadását bemutatta., E számadás felülvizsgáltatni s annak alapján jelentést tevő alv. elnök felmentő bizonylattal ellát­hatni fog. o) P. péteri kölcsönkérők folyamodványára alv. elnök véleménye, hogy a nevezettek dohánytermelők lévén, a cs. k. dohány-inspectoratushoz utalandók vol­nának, hogy a dohány-termelésre nyert előlegük ne vonassék le stb. Ily értelemben­ a folyamodók a járási szlgb. utján értesitendők. Magyar tudományos akadémia. E hó 11-dikén a bölcseleti, törvénytudományi s történelmi osztályok tartották ülésüket,mely egyszers­mind utolsó ülés volt a nagygyűlés előtt. Először is Csengery Antal jegyző olvasott föl egy részletet Szilágyi Sándor bev. tag legújabb, na­gyobb munkájából, melynek czime: „Báthory Gá­bor erdélyi fejedelemsége“, s melynek eddig első ré­szével készült el. Ez Báthory Gábor trónraléptét tárgyalja s ennek elejét hallottuk fölolvastatni. Ezután G­r­e­g­u­s­s Ágost rendes tag, ki egyik decemberi ülésben Bacot védelmezte Liebig megtáma­dásai ellen, egy azóta megjelent német röpiratot muta­tott be, mely szintén Liebiget czáfolja. E röpirat Böh­mer Henrik orvostudortól van s örvendetes bizonysá­gul szolgál, hogy Liebig merényet Baco, sőt az összes tudomány ellen, a német tudósok sem akarják hallgat­va elnézni. Legeredetibb gondolat e röpiratban az, mely a bölcselet és természettudomány kapcsolatára, viszonyára vonatkozik. E viszonyt szerző az érzéki szemlélet törvényeiből akarja meghatározni, mit azonban röpiratában csak érint, mert magukat az ér­zéki szemlélet törvényeit egy külön nagyobb munká­ban tárgyalja, de a­mely még nem jelent meg tel­jesen. A titoknok fölolvasta a statistikai bizottság ja­vaslatát azon pályakérdésre nézve, melynek megfejté­se az első általános magyar biztosító­társulat alapít­ványából lenne jutalmazandó. A jutalomkérdés, a ja­vaslat alapján, ekként állapíttatott meg: „Minő hatást gyakorol Magyarország anyagi fej­lődésére, név szerint mezei gazdaságára, iparára és ke­reskedelmére a birodalom határain mostanság fennálló birodalmi vámvonal ? mily értelmük van hazánk ter-­­melésével szemben az európai nevezetesebb vámterüle­teken (nevezetesen az angol, franczia, német, orosz és török vámterületeken) fennálló vámszabályzatok­­nak ? s végül: mily vámrendszer és szabályzat eszkö­­zölhetné leginkább Magyarország s a birodalom anya­gi fölvirágzását.“ Jutalma 1000 ft. Beküldési határnap 1865. jul. 1-je. A munka a szerző tulajdona marad. Következett az illető birálók véleményének föl­olvasása P­é­te­r­fi Károly lev. tag kiadás végett be­küldött munkájáról, melynek czime: „Filozófusok és filozófia históriája. Második rész “ A birálók Horváth Cyrill és G­r­egu­s­s Ágost rendes tagok voltak s indokolt véleményökben mind a ketten a munka kia­dása ellen nyilatkoznak. Az utóbbi bíráló e szavakkal fejezi be bírálatát: „Teljesen méltányolva szerző ki­tartását és szorgalmát, s meleg részvéttel viseltetve a sokat szenvedett ősz hazafi iránt, igen fájdalmasan esik, hogy könyvét, fentebb érintett hiányainál fogva, kiadásra nem ajánlhatom.“ Végül a nagygyűlés sora állapíttatott meg, mlég pedig következőleg: jan. 17-ike a megjelenés napja; jan. 18-dikán lesznek az osztályülések, neveze­tesen : a nyelv- és széptudományi osztályé d. e 10. óra­kor az akadémia termében; a bölcseleti osztályé d. e. 10 órakor a titoknoki szobában ; a törvénytudományi osztályé d. e. 11 órakor gr. Károlyi György osztályel­nök házánál ; a történelmi osztályé d. u. 6 órakor az akadémia termében; a mennyiségtani s természettudo­mányi osztályé délben 12 órakor Kubinyi Ágoston osz­­tályelnök szállásán a nemzeti múzeumban; jan. 19. és 20-dikán d. u. 4 órakor lesznek a nagygyűlések; jan. 21-dikén d. e. 10 órakor az igazgatósági ülés; jan. 23-dikán az ünnepélyes közgyűlés a nemze­ti muzeum dísztermében. Napi újdonságok. * Megjelent az „Alföldiek segé­ly albuma””. Szerkesztették Reviczky Szevér és Zilahy Károly. A köny­vet elől Deák Ferencz kőnyomain arczképe díszíti. A nyomdai kiállítás az albumhoz méltó. Benne a következő írók és írónők költői és prózai munkái foglaltatnak : Arany, Atala, Bajza Jenő, Bulyovszky Lilla, Cse­réli Imre, Degré, Dobsa, b. Eötvös, Flóra, Gyulai Pál, Jánosi Gusztáv, b. Jósika­­, Kecskeméthy Aurél, Kriza, Lauka, Lévai, Medgyes, gr. Mikó Imre, Országh Antal, Sárossy, Szabados, Szász Béla, Szász Károly, Szelestey, Szendrey Julia, Tanács Márton, Thaly Kálmán, Tolnai Lajos, Tompa, Tóth Kálmán, Zalár, Zálnoki, Zilahy, K. Wesselényi M. Mellékletét egy népdal képezi Tompától, zenéje Re­ményi Edétől. A könyv már eddig is kiválónak ismert darabja a „Zászlótartó“ ballada Eötvöstől, melyet a nemz. színpa­don elszavaltak. A vállalat jövedelméből eddig, mint említik, 1000 forint fordíttatott jótékony czélra. Könyvárusi utón még 600 példány kapható. Egy példány ára 3 ft. A­ki meg­szerzi, becses olvasmányt kap és jótékonyságot is gya­korol. Kiadója Pfeiffer Ferdinánd, ki a szerkesztőkkel együtt nyilvánosan fog az egész jövedelemről számolni. * Egy lapban megrovást olvastunk, hogy a tegnap­előtti tűzvész alkalmával, mely a Simonyi féle fényirdá­ban kitört, a városház közelsége daczára a tűzfecskendők csak huzamos­ idő múlva jelentek meg. Az említett lap a késést három­negyed órára teszi. E körülményben lehet valami igaz, de a­mennyi igaz benne, egyszersmind iga­zolva van azáltal, hogy a nevezett fényirdában a támadt tüzet az ott jelenlévők eleinte zajütés nélkül maguk pró­bálták eloltani és csak miután a tűz nagyobb terjedelmet vett és fáradságuk nem sikerült, akkor requiráltak se­gélyt. Ez természetesen egészen más szikibe állítja a vá­rosi tűzoltó intézkedések némi késedelmét. A tűz oka leg­elfogadhatóbb vélemény szerint a fényképezéshez használt aether meggyulladásának tulajdonítható.­­ A testvérfővárosok közt a jég megállapodott, s már találkoztak is vakmerő egyének, a­kik a jeget át­­rábolni próbálták. A városkapitányság szerencsétlenségek megelőzésére a dunapart hosszában őröket állíttatott fel, a­kik súlyos büntetés terhe alatt tiltják az életveszélyes közlekedést. * A „P. L.“ írja, hogy Varasdon a kincstári szi­varnáli f. hó 10-kén lángok martaléka lett. * Zágrábból érkezett távsürgöny szerint az ottani „Pozor“ megjelenése három hóra felfüggesztetett. * Pécskán, írják a „P. H.“-nek, f. hó 5-ről 6-ra éjjel a szép görög nem egyesült templom leégett. A tűz a to­ronyban támadt s a kár 50,000 frtra becs­ült­etik. * A bécsi Mária-segély-templomnak B. grófnő vég­­rendeletileg egy 30,000 frt értékű szentséget hagyomá­nyozott. A grófnő végakaratából e szentséget ékszereiből fogják összeállítani. A „Kikiriki“ épületes dolgokat mond­hat erről, hogy mikép profanálják az oltárt a világi hiú­ságra készült és viselt tárgyakkal, azonban e tett minda­mellett magasztos marad. * Ebergényben dec. 10-kén négy, egy családhoz tar­tozó egyén széngőz következtében megfalt. * Színi Károly „Óriás“ czimü életlap megjelenését hirdeti, mely minden hónapban egyszer fog megjelenni s előfizetési ára évenkint csak 3 ft. Kicsi ár egy óriásért. * A „P. H.“ értesül, hogy 8. itteni kereskedő, a­ki múlt szombaton bocsáttatott ki az adósok börtönéből, agyonlőtte magát. * A Partiak csillaga lehunyó félben van. Már Ade­line se nagyon tetszett egypár helyütt, hol vendégszere­pelt, s most Carlottáról írják, hogy Brüsselben csak ke­vés sikert aratott. Hangja se érczczel, se lágysággal, se hajlékonysággal nem bír, és csupán csak mesterkél, de a művészet hiányzik nála. * Budáról az „Ördög pilulákat“, mint értesülünk, már nem viszik fel Bécsbe, miután a közönség folyvást tódul e látványos darabot megnézni. A tegnapelőtti har­­mincz­nehányadik előadás ismét nagyon látogatott volt. * Vidéki János festész hazánkfia a velenczei képtárlatban festményt állított ki, melyről az olasz lapok nagy elismeréssel szólnak. A velenczei hivatalos olasz lap egész tárczaczikket szentel neki, mely tele van dicséret­tel. Az illető kép episodot tüntet elő a keresztyének ül­döztetéséből, Pompei utolsó napjaiból. * A berlini tud. akadémia — mint a „F. L.“-ban olvassuk — elhatározta, a többi európai nyelvé­szek sorában termét a magyar nyelvtan és a mostani iro­dalmi nyelv atyjának, a nagy Révainak szobrával is feldisziini. A mellkép gyászmintájának elkészítésével Izsó hazai szobrász van megbízva, magát a művet kőcse­répből 600 tallér díjért berlini szobrász fogja készíteni. Irodalmunk ezenkívül még Gyarmati Sámuel szobrával lesz képviselve a porosz akadémia szoborgyűjteményében. Gyarmati — mint tudva van — hires finnista volt, s azon finn nyelvtana által, mely I. Pál orosz czárnak volt ajánlva, európai hirű lett. A legközelebbi ülés határnapja 1864. jan. 13-án d. u. 5 órára tűzetett ki. Kelt, mint fenn. K­a­p­y Ede, v. elnök. Jegyzette: B. Orczy Béla, Réső Ensel S., Török Pál, választm. tagok. Pestm. közp. v. hr. Hitelesíttetett 1864. jan. 13. Vidéki levelek. — Beregszász, 1864. január 1. Elmúlt az 1863. év, de emléke sokáig fenn fog maradni, ezen év vége mintegy jóvá tenni szándékozván nyári szigorú mosto­­haságát, kedvező időjárásával őszi vetéseinket annyira megjavította, hogy marháinknak, melyek a nyári ko­pár legelőn már alig szédelegtek, elegendő legelőt szolgáltattak, rajta barmaink megjavultak, annyira, hogy a tiszta szalmán a teleltetést is kibírják. Midőn azonban az éhség fenyegetésétől barmainkat megóvni véltük, most a keleti marhavésztől kell rettegnünk, mely már a szomszéd Szathmár megyében is dü­höngeni állittatik. Mezőgazdaságunkat végtelenül emeli az e megyé­ben gyorsan haladó tagosítás. A rendbe szedett közsé­gek határait pár év alatt alig lehet megismerni, nincs kegyelem még a nagy vad gyümölcsfáknak se, minden bokrot irgalom nélkül kiirtanak, s az eke még az oly helyeket is felhasogatja, hol természetes han­gokban Csokonai „Béka-egér harczára“ emlékeztet­tünk csak pár évvel ezelőtt is. Beregmegye alsó ré­szén múlt 1863. évben 8 község tagosittatott, a 9-dik a hegyek közt a lónyai uradalom öt községe, végrehaj­tás alatt van még több, úgy hogy egy pár év múlva remélhető Beregmegye alföldjének tökéletes rendbe­szedése, csak az illető földesurak iparkodjanak. A bí­róságok megmutatták, miként ők a nemzeti élet ezen nagy szükségét értik, a nép kibékült ezen élete átala­kításával, az tehát, a­ki hátra marad most, magának tulajdonítsa. Megvan ennek azon nagy haszna is, miszerint a nép ezen új gazdasági rendszerbe belenyugodván, hoz­zá annyira ragaszkodó lesz, hogy azt tekinti ellensé­gének, ki a régit óhajtja vissza; megszűnik az embe­reknél a más tulajdona és jogai sérelmének vágya, minden gondját, idejét kétségtelen tulajdonának mive­­lésére fordítja, mely neki dusabban gyümölcsözik, mint a szétszórt birtoklás időkorában ugyszólva az egész határ, lemond a közös legeltetési vágyról, s az istáló­­zási rendszer előnyösebb voltát nemcsak beismeri, de el is fogadja és követi; szemlátomást vagyonosodik, s ezáltal sok bűnre való hajlama is megszűnik. A vidék néptelensége, a munkás kéz kevés volta e vidék mezőgazdaságának még mindig hátrányá­ra van. A kézműipar tekintetében előre nem haladtunk, p. o. alig van egy-két kovácsmester városunkban, de az élet szükségeihez megkívántató egyéb mestersége­ket tekintve, alig találtatik még mesterember is. Mint bortermesztő vidéken vannak ugyan jó bodnáraink, de kevés számmal, úgy hogy Beregszászban még mindig százszorta több hordót kellettk idegenektől vásárolni, kik rész­munkáikért nem csak a drága árt veszik meg, hanem a hordón hagyott és abroncscsal eltakart nyí­láson a bort is elfolyatják. Más ága az iparnak alig figyelemre méltó. A bor­­készítésnek itt nagy előnye volna, miután nyers­anya­got bőven kaphatni, de egyetlen mester sem ajánlja föl összes tehetségét ezen iparágra, s mihelyt 10 bőrt tehet a cserbe, már azt számítja, melyik szántóföldet vagy szőlőt fogja belőle megvenni, s ha földet vagy szőlőt vett, a varga név helyett tímárnak ne­vezteti magát. Hiszen szép az a czim, olyan hamar is meg tudja azt az ember szokni, de mit ér, ha a kama­rára nem hoz semmit ?! Pék az egész városban nincs, ezen ágát az ipar­nak zsidó űzi, s barna és savanyu süteményeit szennyes kosárban és­­ udon, nem igen mosdott zsidó fiuk árulják, kivált hajnalban oly boglyasok és tollasok, hogy apró kísérteteknek lehetne nézni. Iskola­ügyünk a reformátusok részéről nem áll ott, hol 1825-ben állott, ez időben az elemi osztályokon kivül a 6 gymnasialis osztályt is végezhette a tanuló, pedig a tanítóknak nem volt annyi fizetésük, mint je­lenleg. Azon időben a felügyelő helybeli vezetése alatt­­ a beregszászi iskola gyermekei mind kaptak tudomá­nyos képzettséget, s az országban szétszok­va több ki­­­­emelkedett növendékét találhatni ez iskolának. Most azonban nem csak a beregszászi iskola ér­demli a reformátusok részéről ezen megjegyzést, de több, és falukon különösen több iskoláink vannak, me­lyekben még a tanítót kellene először tanítani. — Oly kevés értelmiséggel tanítói pályára lépni valóban vak­merőség. Azt mondják többen is, s szeretik állítani, hogy ez onnan van, mert a tanítók roszul vannak dotálva. Lehet és van is benne igaz, de ennek is ott kell keres­ni okát, mert értelmes falusi embereket az iskolataní­­tók nevelni nem bírnak, sőt még oly helyek is van­nak, hol a tanító, curator erkölcsi bűnben is ré­szesek. Beregszászban a róm. kath. polgárság iskolájára áldozni nem akar, ingyen kívánná gyermekét taníttat­ni, holott csikója borja mellett fizetéses cselédet szíve­sen tart; gyermekét illetőleg azon véleményben van : elég, ha a keresztelésért fizetett, s ha meghal, azt is fizeti, de nevelésért nem fizet. Nem gondol a törvény­nyel, felsőbb rendszabályokkal, és — fájdalom — az embereket még erre is hatósági tekintélylyel kell­ kény­­szeríteni. A leánynevelde e vidéken még hátrább van, en­nek is oka pedig egyedül a szülők részvétlensége. A r­eformátusoknál Beregszászban a leánynevelés az or­gonistára van bízva; itt a könyvbeli tanulmányokban kapnak oktatást, megtanul írni, olvasni, keveset szá­molni könyv nélkül,sőt énekelni néhány zsoltárát sz. Dá­vidnak . . . punctum. De ez korunkban már nem elég. A nő, midőn anyává lesz, első nevelője a gyermeknek, ha ez kellő miveltséggel nem bír, mivelten hatni gyer­mekére nem tud, hogy a számadás négy első nemét is­meri, hogy írni és baktatva olvasni tud, ez még neki nem ad magas­abb életmódot, mindezek mellett a nő sorsa csak alárendelt állapot, mely a szomorú körül­mények közt szenvedéssé alakul. A sors egy iszonyú kegyetlenséget követett el, hogy Beregszásznak és vidékének e részbeli tovább el­­utasíthatlan szükségét pótolja, — egy fiatal nőt négy gyermekével árván hagyott, és talán csak azért, hogy kitűnő műveltségét az itteni leánynövelde alapítására kényszerítse, s ezáltal alkalmat nyisson a szülőknek, hogy leánygyermekeiket ne kelljen oly messze és oly tetemes költséggel neveltetni. Ezen nő Dusovszky, született Csatori Hoffmann Terézia. Beregszászba költözött 1860-ik évben, azóta itt ernyedetlen szorgalommal tanítja délelőtt a több könyvbeli tanulások között a német nyelvet, földrajzot, természetrajzot, számtant, levélírást; délután a min­denféle női munkákat, hímzést, kötést, horgolást, fehér­nemű-varrást. Iskolájában a vallástanításra is figyelem van for­dítva, de tanulhatnak — kik kívánnak — rajzolni is. Most kezdődik a franczia nyelvtanulása; szándéka van továbbá zongora-tanítási órát is nyitni. Mindezeknek tanulási díja valóban a bámulásig olcsóba kerül, s mégis az előhaladás óriási. Lelkiisme­retem ösztönének, s a közönség iránti tartozó köteles­ségemnek vélek némileg eleget tenni, midőn ezen jeles képzettségű és művelt női intézetével a beregszászi s beregszászvidéki műveltebb osztálynak, s magának Beregszász város polgárságának melegebb pártfogá­sába ajánlom, ki egész tehetségével a közélet ezen nagy szükségeit pótolni kész, s belőle csak annyit kér vissza, mi kevés számú és szükségű családját fönntar­tani képes, tehát élénkebb pártfogásra méltó. Mire van szüksége a nőnek nevelését illetőleg, azt a „Szeretet könyve“ elmondotta, valamint azt is el­mondotta ezen köny­v, miért van erre a nőnek szüksége? Ha nem mindenben is, de nagyrészben örömmel értünk egyet a „Szeretet könyve“ szellemdús írónőjével. Sipos Ferencz: Külföld. ANGOLORSZÁG A „London-Gazette“ egy kir. kiáltványt közöl, melynélfogva a parliament febr. - re hívatik össze. Mint Frankfurtból jelentik, a jan. 7-ki szövetség­­ülés elé terjesztett újabb angol jegyzéknek, mely a lon­doni jegyzőkönyv minden aláírójához megküldetett, gondolatmenete következő: VII. Frigyes halála után IX. Keresztélyt Angol, Franczia-, Orosz- és Svédország kifogástalanul elis­merték schl.-holsteini ágnek, s az országban is, daczá­ra néhány tanár és tisztviselő izgatásának, jogos feje­delmül tekintetett. Csak Ausztria és Poroszország, — noha szintén aláírói ama jegyzőkönyvnek, késlekedtek elismeréseikkel s azokat bizonyos feltételek teljesítésé­hez kötötték. Ha a király e feltételeket nem teljesíte­né is, el kellene ismertetnie. A dán miniszterelnök ál­tal az angol kormánynak tett előterjesztések jóindula­tú megvizsgálása után, melyek Dánia folytonos enge­dékenységét bizonyíták a túlcsapongó német táma­dásokkal szemben, megállapítja az angol jegyzék,­­ hogy a schleswig-holsteini kérdés megoldásának főaka­dályai Schleswig bekeblezése és Németország maga­tartása. E nehézségekkel szemben, melyeken azonban IX. Keresztély jóindulata, ki szintén német, sokat eny­hít, Angolország csak a Londonban vagy Párisban megtartandó conferentiában lát üdvöt, melyben a lon­doni jegyzőkönyv aláíróin kívül a német szövetség is képviselve legyen. Angolország sürgeti e conferentiá­­kat, mielőtt véres összeütközések oly viszályt támasz­tanának,melyről nem lehet tudni,minő lesz terjedelme­s minő vágyakat kelteni­ A „Times“ a német-dán viszály tár­gyában így nyilatkozik : „E pillanatban azt mondhatni, hogy Holstein m­ár egészen kiesett a dánok kezéből. Frigyes herczeg csakugyan a holsteini területen marad, miután kikiál­­tatta magát a herczegségek uralkodójául, daczára a szövetséggyűlés abbeli kijelentésének, hogy egyedül őt illeti az e feletti döntő határozás, s ámbár ily módon a maga kezébe veszi át az ügyet, mégis elvettetik Frank­furtban azon indítvány, hogy a hget fel kellene szólí­tani, miszerint távozzék egyelőre a hőségek területéről. A dánok kitakarodtak Holsteinből. Ezen áldozat büsz­keségük s talán területüknek is nagy csorbulásával es­hetett meg, mert meglehet, hogy Holstein végleges el­vesztése lesz annak a következménye. — Azonban, ha nem csalatkozunk, az Eider mellett vége szakad en­gedményeiknek. Akármit határoz is a király a nov. al­kotmányra nézve, az teljességgel nem valószínű, hogy Angol vagy Oroszország az éjszaki hőségnek katonai feladására is unszolná, vagy hogy az efféle tanácsot követni f­ogná.“ Folytatólag kijelenti a „Times“, mi­­szerint bízik Poroszországban, hogy Schleswig meg­szállásához nem nyújt segédkezet. Ezekből látható, hogy a „Times“ Holstein elfoglaltatása következtében resignatióval veszi a végrehajtott tényt. FRANCZIAORSZÁG. A törvényhozó-testület f. hó 8-ki ülésében az 1863-iki pót­hitelekre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalván, B­e­r­r­y­e­r azon nyilat­kozattal kezdé beszédét, mikép­p komolyan megbírálta a külügyi helyzetet, minden szenvedély nélkül, s ne­m annyira azon óhajtással, hogy ezen tanulmányozás köz­­ben alkalmat találjon, a legutóbbi 12 év alatti pénzügy­kezelést kárhoztatni, mint inkább azon óhajtással, hogy abban önmaga s mindenki számára hasznos intéseket találhasson Szónok azt véli, hogy ha a dolognak 1852. óta általános állását tekintjük, lehetetlen meg nem ré­mülnünk a függő s tőkésített adósság rendkívüli szapo­rodása fölött. Erre a különböző deficitek történelmére tér át. Azok 1814, áprilben 87, s 1815-30-ig 193 mil­lióra mentek föl. Szónok arra emlékeztet, ana korszak­ról szólva, hogy az akkori deficiteknek dicstelies okai voltak: t. i. Görögország megszabadítása s Algír elfog­lalása. 1830—1852-ig a deficitek 1313 millióra emel­kedtek. Azok okai a nagy középitmények, vasutak, Al­gír pacificatiója, s a párisi erőditmények építése vol­tak, s az azokérti kártérítések azokat 651 millióra száll­ták le. 1852 óta a mesterségesen leszállított defici­tek 971 millióra mentek. Szónok efölött megrémül, mi­vel a 12 év óta fölvett kölcsönök összege 3144 m­illióra megy. Szerinte helytelen eljárás volt, a bank kiváltságát 30 évvel meghosszabbitni; ő a rente unificatióját sze­rencsétlenségnek tartja, s a rente-átalakítás művele­tét igen szerencsétlennek tekinti. Ezenkívül igen szigorúan megrója azon eljárást, hogy minden lehető segélyfor­rás igénybe vétetett; így p. o. kölcsönt vettek föl a banktól, s csakhogy a 80 milliónyi spanyol adósságot tüstént megkaphassák, 25 milliót áldoztak föl. Ez utóbbi segélyforrás a franczia államkincstárhoz nem méltó rész segélyforrás volt. Erre a mexikói kérdésre tér át, melynek p­olitikai oldalát jelenleg nem akarja tekintetbe venni. A minis­zereket azzal vádolja, hogy a törvényt megsértők, mi­vel az ezen expeditióra tett, valamint több más hasonló kiadásokat a rectificatiós költségvetésbe igtaták be, holott ama kiadásokat már akkor is előre láthatták volna. Ez különösen áll Mexicót illetőleg, mivel a bud­

Next