Sürgöny, 1864. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-14 / 10. szám
mezésére lévén felhasználandók, amennyiben e megye nem volna képes a munkaképteleneket eltartani, e czélra némi segélyösszeget átengedne, mely végre lelkiismeretes összeírását kéri a munkaképteleneknek. A kívánt összeírások már ezelőtt elrendeltetvén, és az alválasztmányok részéről be is adatván, elnöki utón a nilgii magy. kir. helytartótanácsnak fölterjesztettek, egyúttal utasittatnak az alválasztmányok elnökei, hogy a netán szükséges pótösszeírások akként eszközöltessenek,hogy az összeírásban nem csak a családok, de a családtagok száma is bennfoglalva legyen. b)A kecskeméti alv. ev. jelentése a dec. 9-én kiadott 1000 ft összegnek Abony, N.-Káta, Tószeg, Jánoshida, Rékas, Alpár, P.-Péteri, Ujszász, György, Kömpöcz, Szele, Farmos, Sz.-Márton, Ó- és Ujkécske és Törtei községek választmányainak lett kiosztása iránt. A jelentés tudomásul vétetett, a kiadott pénzekről a községi választmányok maga idején számot adni köteleztetvén. c) A pesti járási alv. elnök jelentése, miszerint 214 véka rozskészletét és a’dec. 9-n nyert 500 ftot 528 munkaképtelen élelmezésére felosztván, 1864. január végéig egy-egy főre 16 itcze rozs és 92 kr készpénz esik. Tudomásul vétetett. d) Kiskőrös folyamodványa a községben mutatkozó élelmi szükség iránt. A választm. elnökének véleményadás végett kiadatik. e) Abony város kérvénye az ínségesek segélyezése tárgyában. Az alv. elnökének szabályszerű összeírás és véleményadás végett kiadatik. f) T.-Szent-Márton kérvénye kenyér-adományokért. Kiadatott szabályszerű összeírás végett. g) Felhozatott a cs. k. posta-igazgatóság ellen, hogy több — az inségügyben érkező levelekért a dijat megvette. E részben a bérmentességre való emlékeztetés végett a m vezető igazgatóság megkerestetik. h) Az fy jelentése, miszerint Kubinyi Géza 10 p. m rozsot, Trautmann Károly 6 p. m. búzát és Blaskovics László 80 ftot ajánlottak fel a tiszt-mártoni ínségesek részére. Határoztatott, hogy az egyes községekre tett ajánlatok a megyei gyűjtőívekre ne vétessenek fel, azok a közp. választmány rendelkezése alatt hagyandók, így Maglód stb. i) Jelentetett, hogy némely választó tagok a választmányi elnök értesítése nélkül küldik be gyűjtéseiket. Határoztatott, hogy minden községi gyűjtés az alv. elnöke utján terjesztendő be, hogy az alv.eln. minden egyes adomány iránt tudomással bírjanak. k) Olvastatott Poroszkai Ignácz mérnök javaslata a Ferencz csatornának Pestig hoszszabbitása tárgyában, sat. Kiadatott a solti jár. alv. elnökének véleményadás végett.) A közp. v. jegyző jelentése, melylyel a begyült delem-tárgyi könyöradományok jegyzékét bemutatja. (E szerint búza van 81 véka; rozs 486 véka s 13 tcze; árpa 4 véka 30 itcze; kukoricza 36 véka, 11/2 ttcze szemes és 52 zsák csöves; bab egy véka s 20 itcze; vereshagyma egy itcze. Puha fa 100 öl.) A jelentés tudomásul vétetett. m) A közp. v. jegyzője jelenti, hogy Emich Gusztáv, akad. nyomdász az inségügyre vonatkozó jegyzőkönyveket díjtalanul nyomatta le. Örvendetes tudomásul vétetett s e részbeni szívessége külön levélben megköszöntetni határoztatott. n) Solti járási alv. elnöke jelenti, hogy az ordasnádori védtöltésre vonatkozó számadását bemutatta., E számadás felülvizsgáltatni s annak alapján jelentést tevő alv. elnök felmentő bizonylattal elláthatni fog. o) P. péteri kölcsönkérők folyamodványára alv. elnök véleménye, hogy a nevezettek dohánytermelők lévén, a cs. k. dohány-inspectoratushoz utalandók volnának, hogy a dohány-termelésre nyert előlegük ne vonassék le stb. Ily értelemben a folyamodók a járási szlgb. utján értesitendők. Magyar tudományos akadémia. E hó 11-dikén a bölcseleti, törvénytudományi s történelmi osztályok tartották ülésüket,mely egyszersmind utolsó ülés volt a nagygyűlés előtt. Először is Csengery Antal jegyző olvasott föl egy részletet Szilágyi Sándor bev. tag legújabb, nagyobb munkájából, melynek czime: „Báthory Gábor erdélyi fejedelemsége“, s melynek eddig első részével készült el. Ez Báthory Gábor trónraléptét tárgyalja s ennek elejét hallottuk fölolvastatni. Ezután Greguss Ágost rendes tag, ki egyik decemberi ülésben Bacot védelmezte Liebig megtámadásai ellen, egy azóta megjelent német röpiratot mutatott be, mely szintén Liebiget czáfolja. E röpirat Böhmer Henrik orvostudortól van s örvendetes bizonyságul szolgál, hogy Liebig merényet Baco, sőt az összes tudomány ellen, a német tudósok sem akarják hallgatva elnézni. Legeredetibb gondolat e röpiratban az, mely a bölcselet és természettudomány kapcsolatára, viszonyára vonatkozik. E viszonyt szerző az érzéki szemlélet törvényeiből akarja meghatározni, mit azonban röpiratában csak érint, mert magukat az érzéki szemlélet törvényeit egy külön nagyobb munkában tárgyalja, de amely még nem jelent meg teljesen. A titoknok fölolvasta a statistikai bizottság javaslatát azon pályakérdésre nézve, melynek megfejtése az első általános magyar biztosítótársulat alapítványából lenne jutalmazandó. A jutalomkérdés, a javaslat alapján, ekként állapíttatott meg: „Minő hatást gyakorol Magyarország anyagi fejlődésére, név szerint mezei gazdaságára, iparára és kereskedelmére a birodalom határain mostanság fennálló birodalmi vámvonal ? mily értelmük van hazánk ter-melésével szemben az európai nevezetesebb vámterületeken (nevezetesen az angol, franczia, német, orosz és török vámterületeken) fennálló vámszabályzatoknak ? s végül: mily vámrendszer és szabályzat eszközölhetné leginkább Magyarország s a birodalom anyagi fölvirágzását.“ Jutalma 1000 ft. Beküldési határnap 1865. jul. 1-je. A munka a szerző tulajdona marad. Következett az illető birálók véleményének fölolvasása Péterfi Károly lev. tag kiadás végett beküldött munkájáról, melynek czime: „Filozófusok és filozófia históriája. Második rész “ A birálók Horváth Cyrill és Greguss Ágost rendes tagok voltak s indokolt véleményökben mind a ketten a munka kiadása ellen nyilatkoznak. Az utóbbi bíráló e szavakkal fejezi be bírálatát: „Teljesen méltányolva szerző kitartását és szorgalmát, s meleg részvéttel viseltetve a sokat szenvedett ősz hazafi iránt, igen fájdalmasan esik, hogy könyvét, fentebb érintett hiányainál fogva, kiadásra nem ajánlhatom.“ Végül a nagygyűlés sora állapíttatott meg, mlég pedig következőleg: jan. 17-ike a megjelenés napja; jan. 18-dikán lesznek az osztályülések, nevezetesen : a nyelv- és széptudományi osztályé d. e 10. órakor az akadémia termében; a bölcseleti osztályé d. e. 10 órakor a titoknoki szobában ; a törvénytudományi osztályé d. e. 11 órakor gr. Károlyi György osztályelnök házánál ; a történelmi osztályé d. u. 6 órakor az akadémia termében; a mennyiségtani s természettudományi osztályé délben 12 órakor Kubinyi Ágoston osztályelnök szállásán a nemzeti múzeumban; jan. 19. és 20-dikán d. u. 4 órakor lesznek a nagygyűlések; jan. 21-dikén d. e. 10 órakor az igazgatósági ülés; jan. 23-dikán az ünnepélyes közgyűlés a nemzeti muzeum dísztermében. Napi újdonságok. * Megjelent az „Alföldiek segély albuma””. Szerkesztették Reviczky Szevér és Zilahy Károly. A könyvet elől Deák Ferencz kőnyomain arczképe díszíti. A nyomdai kiállítás az albumhoz méltó. Benne a következő írók és írónők költői és prózai munkái foglaltatnak : Arany, Atala, Bajza Jenő, Bulyovszky Lilla, Cseréli Imre, Degré, Dobsa, b. Eötvös, Flóra, Gyulai Pál, Jánosi Gusztáv, b. Jósika, Kecskeméthy Aurél, Kriza, Lauka, Lévai, Medgyes, gr. Mikó Imre, Országh Antal, Sárossy, Szabados, Szász Béla, Szász Károly, Szelestey, Szendrey Julia, Tanács Márton, Thaly Kálmán, Tolnai Lajos, Tompa, Tóth Kálmán, Zalár, Zálnoki, Zilahy, K. Wesselényi M. Mellékletét egy népdal képezi Tompától, zenéje Reményi Edétől. A könyv már eddig is kiválónak ismert darabja a „Zászlótartó“ ballada Eötvöstől, melyet a nemz. színpadon elszavaltak. A vállalat jövedelméből eddig, mint említik, 1000 forint fordíttatott jótékony czélra. Könyvárusi utón még 600 példány kapható. Egy példány ára 3 ft. Aki megszerzi, becses olvasmányt kap és jótékonyságot is gyakorol. Kiadója Pfeiffer Ferdinánd, ki a szerkesztőkkel együtt nyilvánosan fog az egész jövedelemről számolni. * Egy lapban megrovást olvastunk, hogy a tegnapelőtti tűzvész alkalmával, mely a Simonyi féle fényirdában kitört, a városház közelsége daczára a tűzfecskendők csak huzamos idő múlva jelentek meg. Az említett lap a késést háromnegyed órára teszi. E körülményben lehet valami igaz, de amennyi igaz benne, egyszersmind igazolva van azáltal, hogy a nevezett fényirdában a támadt tüzet az ott jelenlévők eleinte zajütés nélkül maguk próbálták eloltani és csak miután a tűz nagyobb terjedelmet vett és fáradságuk nem sikerült, akkor requiráltak segélyt. Ez természetesen egészen más szikibe állítja a városi tűzoltó intézkedések némi késedelmét. A tűz oka legelfogadhatóbb vélemény szerint a fényképezéshez használt aether meggyulladásának tulajdonítható. A testvérfővárosok közt a jég megállapodott, s már találkoztak is vakmerő egyének, akik a jeget átrábolni próbálták. A városkapitányság szerencsétlenségek megelőzésére a dunapart hosszában őröket állíttatott fel, akik súlyos büntetés terhe alatt tiltják az életveszélyes közlekedést. * A „P. L.“ írja, hogy Varasdon a kincstári szivarnáli f. hó 10-kén lángok martaléka lett. * Zágrábból érkezett távsürgöny szerint az ottani „Pozor“ megjelenése három hóra felfüggesztetett. * Pécskán, írják a „P. H.“-nek, f. hó 5-ről 6-ra éjjel a szép görög nem egyesült templom leégett. A tűz a toronyban támadt s a kár 50,000 frtra becsültetik. * A bécsi Mária-segély-templomnak B. grófnő végrendeletileg egy 30,000 frt értékű szentséget hagyományozott. A grófnő végakaratából e szentséget ékszereiből fogják összeállítani. A „Kikiriki“ épületes dolgokat mondhat erről, hogy mikép profanálják az oltárt a világi hiúságra készült és viselt tárgyakkal, azonban e tett mindamellett magasztos marad. * Ebergényben dec. 10-kén négy, egy családhoz tartozó egyén széngőz következtében megfalt. * Színi Károly „Óriás“ czimü életlap megjelenését hirdeti, mely minden hónapban egyszer fog megjelenni s előfizetési ára évenkint csak 3 ft. Kicsi ár egy óriásért. * A „P. H.“ értesül, hogy 8. itteni kereskedő, aki múlt szombaton bocsáttatott ki az adósok börtönéből, agyonlőtte magát. * A Partiak csillaga lehunyó félben van. Már Adeline se nagyon tetszett egypár helyütt, hol vendégszerepelt, s most Carlottáról írják, hogy Brüsselben csak kevés sikert aratott. Hangja se érczczel, se lágysággal, se hajlékonysággal nem bír, és csupán csak mesterkél, de a művészet hiányzik nála. * Budáról az „Ördög pilulákat“, mint értesülünk, már nem viszik fel Bécsbe, miután a közönség folyvást tódul e látványos darabot megnézni. A tegnapelőtti harmincznehányadik előadás ismét nagyon látogatott volt. * Vidéki János festész hazánkfia a velenczei képtárlatban festményt állított ki, melyről az olasz lapok nagy elismeréssel szólnak. A velenczei hivatalos olasz lap egész tárczaczikket szentel neki, mely tele van dicsérettel. Az illető kép episodot tüntet elő a keresztyének üldöztetéséből, Pompei utolsó napjaiból. * A berlini tud. akadémia — mint a „F. L.“-ban olvassuk — elhatározta, a többi európai nyelvészek sorában termét a magyar nyelvtan és a mostani irodalmi nyelv atyjának, a nagy Révainak szobrával is feldisziini. A mellkép gyászmintájának elkészítésével Izsó hazai szobrász van megbízva, magát a művet kőcserépből 600 tallér díjért berlini szobrász fogja készíteni. Irodalmunk ezenkívül még Gyarmati Sámuel szobrával lesz képviselve a porosz akadémia szoborgyűjteményében. Gyarmati — mint tudva van — hires finnista volt, s azon finn nyelvtana által, mely I. Pál orosz czárnak volt ajánlva, európai hirű lett. A legközelebbi ülés határnapja 1864. jan. 13-án d. u. 5 órára tűzetett ki. Kelt, mint fenn. Kapy Ede, v. elnök. Jegyzette: B. Orczy Béla, Réső Ensel S., Török Pál, választm. tagok. Pestm. közp. v. hr. Hitelesíttetett 1864. jan. 13. Vidéki levelek. — Beregszász, 1864. január 1. Elmúlt az 1863. év, de emléke sokáig fenn fog maradni, ezen év vége mintegy jóvá tenni szándékozván nyári szigorú mostohaságát, kedvező időjárásával őszi vetéseinket annyira megjavította, hogy marháinknak, melyek a nyári kopár legelőn már alig szédelegtek, elegendő legelőt szolgáltattak, rajta barmaink megjavultak, annyira, hogy a tiszta szalmán a teleltetést is kibírják. Midőn azonban az éhség fenyegetésétől barmainkat megóvni véltük, most a keleti marhavésztől kell rettegnünk, mely már a szomszéd Szathmár megyében is dühöngeni állittatik. Mezőgazdaságunkat végtelenül emeli az e megyében gyorsan haladó tagosítás. A rendbe szedett községek határait pár év alatt alig lehet megismerni, nincs kegyelem még a nagy vad gyümölcsfáknak se, minden bokrot irgalom nélkül kiirtanak, s az eke még az oly helyeket is felhasogatja, hol természetes hangokban Csokonai „Béka-egér harczára“ emlékeztettünk csak pár évvel ezelőtt is. Beregmegye alsó részén múlt 1863. évben 8 község tagosittatott, a 9-dik a hegyek közt a lónyai uradalom öt községe, végrehajtás alatt van még több, úgy hogy egy pár év múlva remélhető Beregmegye alföldjének tökéletes rendbeszedése, csak az illető földesurak iparkodjanak. A bíróságok megmutatták, miként ők a nemzeti élet ezen nagy szükségét értik, a nép kibékült ezen élete átalakításával, az tehát, aki hátra marad most, magának tulajdonítsa. Megvan ennek azon nagy haszna is, miszerint a nép ezen új gazdasági rendszerbe belenyugodván, hozzá annyira ragaszkodó lesz, hogy azt tekinti ellenségének, ki a régit óhajtja vissza; megszűnik az embereknél a más tulajdona és jogai sérelmének vágya, minden gondját, idejét kétségtelen tulajdonának mivelésére fordítja, mely neki dusabban gyümölcsözik, mint a szétszórt birtoklás időkorában ugyszólva az egész határ, lemond a közös legeltetési vágyról, s az istálózási rendszer előnyösebb voltát nemcsak beismeri, de el is fogadja és követi; szemlátomást vagyonosodik, s ezáltal sok bűnre való hajlama is megszűnik. A vidék néptelensége, a munkás kéz kevés volta e vidék mezőgazdaságának még mindig hátrányára van. A kézműipar tekintetében előre nem haladtunk, p. o. alig van egy-két kovácsmester városunkban, de az élet szükségeihez megkívántató egyéb mesterségeket tekintve, alig találtatik még mesterember is. Mint bortermesztő vidéken vannak ugyan jó bodnáraink, de kevés számmal, úgy hogy Beregszászban még mindig százszorta több hordót kellettk idegenektől vásárolni, kik részmunkáikért nem csak a drága árt veszik meg, hanem a hordón hagyott és abroncscsal eltakart nyíláson a bort is elfolyatják. Más ága az iparnak alig figyelemre méltó. A borkészítésnek itt nagy előnye volna, miután nyersanyagot bőven kaphatni, de egyetlen mester sem ajánlja föl összes tehetségét ezen iparágra, s mihelyt 10 bőrt tehet a cserbe, már azt számítja, melyik szántóföldet vagy szőlőt fogja belőle megvenni, s ha földet vagy szőlőt vett, a varga név helyett tímárnak nevezteti magát. Hiszen szép az a czim, olyan hamar is meg tudja azt az ember szokni, de mit ér, ha a kamarára nem hoz semmit ?! Pék az egész városban nincs, ezen ágát az iparnak zsidó űzi, s barna és savanyu süteményeit szennyes kosárban és udon, nem igen mosdott zsidó fiuk árulják, kivált hajnalban oly boglyasok és tollasok, hogy apró kísérteteknek lehetne nézni. Iskolaügyünk a reformátusok részéről nem áll ott, hol 1825-ben állott, ez időben az elemi osztályokon kivül a 6 gymnasialis osztályt is végezhette a tanuló, pedig a tanítóknak nem volt annyi fizetésük, mint jelenleg. Azon időben a felügyelő helybeli vezetése alatt a beregszászi iskola gyermekei mind kaptak tudományos képzettséget, s az országban szétszokva több kiemelkedett növendékét találhatni ez iskolának. Most azonban nem csak a beregszászi iskola érdemli a reformátusok részéről ezen megjegyzést, de több, és falukon különösen több iskoláink vannak, melyekben még a tanítót kellene először tanítani. — Oly kevés értelmiséggel tanítói pályára lépni valóban vakmerőség. Azt mondják többen is, s szeretik állítani, hogy ez onnan van, mert a tanítók roszul vannak dotálva. Lehet és van is benne igaz, de ennek is ott kell keresni okát, mert értelmes falusi embereket az iskolatanítók nevelni nem bírnak, sőt még oly helyek is vannak, hol a tanító, curator erkölcsi bűnben is részesek. Beregszászban a róm. kath. polgárság iskolájára áldozni nem akar, ingyen kívánná gyermekét taníttatni, holott csikója borja mellett fizetéses cselédet szívesen tart; gyermekét illetőleg azon véleményben van : elég, ha a keresztelésért fizetett, s ha meghal, azt is fizeti, de nevelésért nem fizet. Nem gondol a törvénynyel, felsőbb rendszabályokkal, és — fájdalom — az embereket még erre is hatósági tekintélylyel kell kényszeríteni. A leánynevelde e vidéken még hátrább van, ennek is oka pedig egyedül a szülők részvétlensége. A reformátusoknál Beregszászban a leánynevelés az orgonistára van bízva; itt a könyvbeli tanulmányokban kapnak oktatást, megtanul írni, olvasni, keveset számolni könyv nélkül,sőt énekelni néhány zsoltárát sz. Dávidnak . . . punctum. De ez korunkban már nem elég. A nő, midőn anyává lesz, első nevelője a gyermeknek, ha ez kellő miveltséggel nem bír, mivelten hatni gyermekére nem tud, hogy a számadás négy első nemét ismeri, hogy írni és baktatva olvasni tud, ez még neki nem ad magasabb életmódot, mindezek mellett a nő sorsa csak alárendelt állapot, mely a szomorú körülmények közt szenvedéssé alakul. A sors egy iszonyú kegyetlenséget követett el, hogy Beregszásznak és vidékének e részbeli tovább elutasíthatlan szükségét pótolja, — egy fiatal nőt négy gyermekével árván hagyott, és talán csak azért, hogy kitűnő műveltségét az itteni leánynövelde alapítására kényszerítse, s ezáltal alkalmat nyisson a szülőknek, hogy leánygyermekeiket ne kelljen oly messze és oly tetemes költséggel neveltetni. Ezen nő Dusovszky, született Csatori Hoffmann Terézia. Beregszászba költözött 1860-ik évben, azóta itt ernyedetlen szorgalommal tanítja délelőtt a több könyvbeli tanulások között a német nyelvet, földrajzot, természetrajzot, számtant, levélírást; délután a mindenféle női munkákat, hímzést, kötést, horgolást, fehérnemű-varrást. Iskolájában a vallástanításra is figyelem van fordítva, de tanulhatnak — kik kívánnak — rajzolni is. Most kezdődik a franczia nyelvtanulása; szándéka van továbbá zongora-tanítási órát is nyitni. Mindezeknek tanulási díja valóban a bámulásig olcsóba kerül, s mégis az előhaladás óriási. Lelkiismeretem ösztönének, s a közönség iránti tartozó kötelességemnek vélek némileg eleget tenni, midőn ezen jeles képzettségű és művelt női intézetével a beregszászi s beregszászvidéki műveltebb osztálynak, s magának Beregszász város polgárságának melegebb pártfogásába ajánlom, ki egész tehetségével a közélet ezen nagy szükségeit pótolni kész, s belőle csak annyit kér vissza, mi kevés számú és szükségű családját fönntartani képes, tehát élénkebb pártfogásra méltó. Mire van szüksége a nőnek nevelését illetőleg, azt a „Szeretet könyve“ elmondotta, valamint azt is elmondotta ezen könyv, miért van erre a nőnek szüksége? Ha nem mindenben is, de nagyrészben örömmel értünk egyet a „Szeretet könyve“ szellemdús írónőjével. Sipos Ferencz: Külföld. ANGOLORSZÁG A „London-Gazette“ egy kir. kiáltványt közöl, melynélfogva a parliament febr. - re hívatik össze. Mint Frankfurtból jelentik, a jan. 7-ki szövetségülés elé terjesztett újabb angol jegyzéknek, mely a londoni jegyzőkönyv minden aláírójához megküldetett, gondolatmenete következő: VII. Frigyes halála után IX. Keresztélyt Angol, Franczia-, Orosz- és Svédország kifogástalanul elismerték schl.-holsteini ágnek, s az országban is, daczára néhány tanár és tisztviselő izgatásának, jogos fejedelmül tekintetett. Csak Ausztria és Poroszország, — noha szintén aláírói ama jegyzőkönyvnek, késlekedtek elismeréseikkel s azokat bizonyos feltételek teljesítéséhez kötötték. Ha a király e feltételeket nem teljesítené is, el kellene ismertetnie. A dán miniszterelnök által az angol kormánynak tett előterjesztések jóindulatú megvizsgálása után, melyek Dánia folytonos engedékenységét bizonyíták a túlcsapongó német támadásokkal szemben, megállapítja az angol jegyzék, hogy a schleswig-holsteini kérdés megoldásának főakadályai Schleswig bekeblezése és Németország magatartása. E nehézségekkel szemben, melyeken azonban IX. Keresztély jóindulata, ki szintén német, sokat enyhít, Angolország csak a Londonban vagy Párisban megtartandó conferentiában lát üdvöt, melyben a londoni jegyzőkönyv aláíróin kívül a német szövetség is képviselve legyen. Angolország sürgeti e conferentiákat, mielőtt véres összeütközések oly viszályt támasztanának,melyről nem lehet tudni,minő lesz terjedelmes minő vágyakat kelteni A „Times“ a német-dán viszály tárgyában így nyilatkozik : „E pillanatban azt mondhatni, hogy Holstein már egészen kiesett a dánok kezéből. Frigyes herczeg csakugyan a holsteini területen marad, miután kikiáltatta magát a herczegségek uralkodójául, daczára a szövetséggyűlés abbeli kijelentésének, hogy egyedül őt illeti az e feletti döntő határozás, s ámbár ily módon a maga kezébe veszi át az ügyet, mégis elvettetik Frankfurtban azon indítvány, hogy a hget fel kellene szólítani, miszerint távozzék egyelőre a hőségek területéről. A dánok kitakarodtak Holsteinből. Ezen áldozat büszkeségük s talán területüknek is nagy csorbulásával eshetett meg, mert meglehet, hogy Holstein végleges elvesztése lesz annak a következménye. — Azonban, ha nem csalatkozunk, az Eider mellett vége szakad engedményeiknek. Akármit határoz is a király a nov. alkotmányra nézve, az teljességgel nem valószínű, hogy Angol vagy Oroszország az éjszaki hőségnek katonai feladására is unszolná, vagy hogy az efféle tanácsot követni fogná.“ Folytatólag kijelenti a „Times“, miszerint bízik Poroszországban, hogy Schleswig megszállásához nem nyújt segédkezet. Ezekből látható, hogy a „Times“ Holstein elfoglaltatása következtében resignatióval veszi a végrehajtott tényt. FRANCZIAORSZÁG. A törvényhozó-testület f. hó 8-ki ülésében az 1863-iki póthitelekre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalván, Berryer azon nyilatkozattal kezdé beszédét, miképp komolyan megbírálta a külügyi helyzetet, minden szenvedély nélkül, s nem annyira azon óhajtással, hogy ezen tanulmányozás közben alkalmat találjon, a legutóbbi 12 év alatti pénzügykezelést kárhoztatni, mint inkább azon óhajtással, hogy abban önmaga s mindenki számára hasznos intéseket találhasson Szónok azt véli, hogy ha a dolognak 1852. óta általános állását tekintjük, lehetetlen meg nem rémülnünk a függő s tőkésített adósság rendkívüli szaporodása fölött. Erre a különböző deficitek történelmére tér át. Azok 1814, áprilben 87, s 1815-30-ig 193 millióra mentek föl. Szónok arra emlékeztet, ana korszakról szólva, hogy az akkori deficiteknek dicstelies okai voltak: t. i. Görögország megszabadítása s Algír elfoglalása. 1830—1852-ig a deficitek 1313 millióra emelkedtek. Azok okai a nagy középitmények, vasutak, Algír pacificatiója, s a párisi erőditmények építése voltak, s az azokérti kártérítések azokat 651 millióra szállták le. 1852 óta a mesterségesen leszállított deficitek 971 millióra mentek. Szónok efölött megrémül, mivel a 12 év óta fölvett kölcsönök összege 3144 millióra megy. Szerinte helytelen eljárás volt, a bank kiváltságát 30 évvel meghosszabbitni; ő a rente unificatióját szerencsétlenségnek tartja, s a rente-átalakítás műveletét igen szerencsétlennek tekinti. Ezenkívül igen szigorúan megrója azon eljárást, hogy minden lehető segélyforrás igénybe vétetett; így p. o. kölcsönt vettek föl a banktól, s csakhogy a 80 milliónyi spanyol adósságot tüstént megkaphassák, 25 milliót áldoztak föl. Ez utóbbi segélyforrás a franczia államkincstárhoz nem méltó rész segélyforrás volt. Erre a mexikói kérdésre tér át, melynek politikai oldalát jelenleg nem akarja tekintetbe venni. A miniszereket azzal vádolja, hogy a törvényt megsértők, mivel az ezen expeditióra tett, valamint több más hasonló kiadásokat a rectificatiós költségvetésbe igtaták be, holott ama kiadásokat már akkor is előre láthatták volna. Ez különösen áll Mexicót illetőleg, mivel a bud