Sürgöny, 1864. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1864-01-14 / 10. szám

Negyedik évi folyam. 10— 18 4. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó­hivatal: Barátók-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidé­ken kármentes levelekben minden posta-hivatalnálSÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Felévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 , 50 , Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY czimű politikai lap 2004-e­ik évi folyamára. ELŐFIZETÉSI ÁR : január—júniusi V* ©ví© 10 forint, január—marti’isi *|4 ©vr© 5 „ A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS KÉSZ. Szabad kir. Temesvár városában uralgó keleti marhavész miatt az e városbani szarvasmarhavásárok megtartása, a vész tartama idejére, további intézkedé­sig ezennel betiltatott. MMHIVATAL­OS RÉSZ. A magyar gazdasszonyok egylete múlt hó 22-én 2000 ftot terjesztett fel a m. k. helytartótanácshoz, azon kikötéssel, hogy az alább megnevezett helységekben a szenvedőknek a szent ünnepekre nyújtandó vigasz gyanánt, a helybeli lelkészek közbejövetele mellett, kik is híveik közül a legnagyobb nyomorban lévőket legjobban ismerhetik, valláskülönbség nélkül osztas­­sék ki, nevezetesen: Temesmegyebeli Angyalkut községében 150 ft. Torontálmegyei M.-Szt.-Márton községében 200 és a márczius 4-kig jogilag fenn nem állanak és nem állhatnak fenn, mert a két alkotmányos té­nyező, azaz a király és az országgyűlés sem az egyiken sem a másikon nem tudtak megegyezni; ebből tehát az következnék, hogy a debreczeni convent határozata még sem követelhet jogerőt, e logikai következményt azonban az alkotmányos „Dest. Ztg“ nem fogadja el. Neki, ha akarja, vemhes; ha akarja, nem vemhes. De hát miért foglalkozunk mi ez örült be­széddel ? Mert róla is áll, hogy: „es ist Methode in dem Wahnsinn“. A badar szóhalmaznak czélja csakugyan az, hogy érvényt bitoroljon egy for­radalmi eszmének, azaz, hogy a lojalitás mezét öltse a Vérwirkolás tanára. Nekünk pedig kö­telességünk, fennhangon s erélyesen óvást tenni úgy a jogtapadó czél, mint a felségsértő eszköz ellen; kötelességünk kimutatni, hogy az eszmék, melyek a törvényes ösvénytől eltérnek, mily könnyen és készségesen szövetkeznek forradal­mi tanokkal, s hogy hová visz a jogtagadó cy­­nismus, ha nemcsak megnőni engedik, de ápol­ják is. Az „Oest. Ztg“ ugyan bír annyi szívesség­gel, hogy, miután az ősi magyar alkotmányt el­tette láb alul, megállapodik a pragmatica sanc­tion. De a czikkíró előtt a pragmatica sanctio nyilván csak változata a ma jelszónak, mely alatt tiz évig küzdöttek az „Augsburgi Alig. Ztg“ bécsi hősei , a tabula rasanak. Bizonyítja ezt azon kijelentése által, hogy a birodalmi belszer­­vezésnek kérdése csak a közvetlen választások által fog megoldatni. Ez eszmével koronként bi­zonyos lapok szeretnek bennünket ijeszteni, de mindeddig csak azt tapasztalhatták, hogy ama fe­nyegetés nem fog rajtunk. A magyarban rendít­­hetlenül él a meggyőződés, hogy az octoberi di­ploma után, mely csakugyan a pragmatica sanc­tiót tűzi ki a birodalom rendezésének alapjául, a belpolitikát nem lehet többé a bureaucraticus forradalom terére visszavinni. A „Centerr. org“ persze nagyon számít arra, hogy a jövő országgyűlés magatartása Európa előtt az egyezkedés lehetetlenségét fog­ja bebizonyítani. Bennünk pedig épen azon hit él, hogy a hazafiak, ha rá kerü­l a sor, meg fog­nak emlékezni, miket várnak, miket remélnek Magyarország ellenei. De ha csalatkoznánk, ha a jövő országgyűlés is üdvösebbnek tartaná a meddő vitát, mint a gyakorlati politikát — még ezen esetre is elképzelhetlennek tekintjük, hogy Austria legitim Uralkodója valaha megbarát­­kozhassék a forradalom eszközeivel. Valamint az alkotmányos népnek sérelmei orvoslásá­ra nincs más módja, mint a­roszul értesített királytól a jól értesülthöz folyamodni, úgy a legitim Fejedelem a bonyodalmak megoldá­sára nézve sem ismerhet más tényezőt, mint a nemzetnek törvényes képviseletét, az ország­­gyűlést s mindig csak az országgyűlést. iusitja a hires oraviczai hegypályán épült M­a­n­­­e 1 alagút, melyet ő készített. Tervének, mint a legkönnyebben kivihetőnek, rö­vid elemzése után észreveszszük, hogy benne a termé­szettől nyújtott előnyök mellett, a gépészetnek legki­tűnőbb szerkezetei is alkalmazzák. Különösen a víztorony alapja azon rendszer sze­rint készül, mely az angolhoni legújabb kísérletek foly­tán, a műtani gyakorlatban általános elismerést nyert. Gőzgépe nemcsak igen egyszerű, hanem azáltal is igen előnyös, hogy tüzelő helyének szervezete évenként több ezer forint áru tüzelő anyagot megkímél.­­ Az egész tervben általában a legszigorúbb számítás mutatkozik, s az lelkiismeretesen van végrehajtva. forint. Makó mezővárosában 200 ft. Heves megyebeli Tisza-Igar községében 200 ft és Nagy-Ivány községében 200 ft. Aradmegyebeli Ménes községében 150 ft. Nagy-kunkerületi Kardszag városában 250 ft, és Kis Újszállás községben 200 ft. Békésmegyebeli Orosháza községben 300 ft és Borsodmegyebeli Bánfalva községben 150 forint. Mi ezennel a nemes felebaráti tett méltó elisme­réséül azon megjegyzéssel hozatik köztudomásra, hogy ezen pénzösszeg az illető helyekre még múlt hó 23 án szétküldetett legyen. I g a z i t­á s. Az alföldi ínségesek felsegélésére beérkezett könyöradományokróli jegyzékben, mely a „Sürgöny“ múlt évi dec. 8 ki 281-ik számában közzé­tételeit, a liptómegyei segélyző bizottmány által fel­terjesztett 766 ft 625/in­kinyi könyöradomány összege hibásan 266 ft 625/fo­krral tétetett ki. Ilőcs, jan. 10. L. Nagy újságot mondok, meglepőt, hihe­tetlent, s mégis igazat. Itt Bécsben néhány nap óta forradalmi közlöny jelenik meg, gúnyára a szigorú sajtó­törvénynek, —daczára a figyelmes Staatsanwaltnak — a rendőrségnek mindig nyílt szeme előtt. E lap rendesen jelenik meg, kihor­­datik, szétküldetik, mintha a világnak legjám­­borabb lapja volna, világos nappal. A külön­féle forradalmi kormányok, comiték és comitá­­tok rendeleteit még eddig ugyan nem közli, azt alkalmasint későbbre hagyja, míg majd szert te­hetett egy kis olvasó körre , de vezérczikkekben védi a forradalom jogát, a forradalmi tények jo­gosultságát és érvényét. A t. olvasó bizonyosan azt hiszi, hogy és ez lesz a dolognak vége. Nem lesz az. Komolyan szólok, nagyon is komoly do­logról. De hát lehetséges-e, hogy Bécsben ily lap jelenjen meg? Megvan minden dolognak a módja, s ezt a forradalmárok ezúttal sok eszélylyel eltalálták A farkast ugyanis juh­bőrbe bujtatták : a forra­dalmi közlöny a — Constitutionelle! Österrei­chische !! Zeitung!!! Az ősi magyar alkotmányt, úgymond e be­cses lap legújabban, eltörleszték az 184­8-diki törvények, ezeket pedig megsemmisíték a deb­­reczeni convent határozatai, melyek érvényt igé­nyelnek, miután az országnak minden hatóságai által közzé tétettek. A rendes, szokott sanctiót e törvények ugyan nem nyerték meg, de szen­tesítettek közvetlenül azáltal, hogy a magyar király is elállt a 48-diki törvényektől s kibocsá­­tá a mártius 4-diki alkotmányt. Az ápril 14-diki tény tehát rendes ország­gyűlési határozat, mely Ő Felségének szente­sítése által törvényerőt nyert! Ezt bécsi lap írja, s aztán mondja valaki, hogy Bécsben a sajtószabadság korlátolt! Hogy a debreczeni convent nem is annyira a 48-diki törvényeket, mint a pragmatica sanc­tiót tépte szét, s hogy ily tényt a Habsburg háznak tagja nem szentesíthet, azt a furfangos „Oest. Ztg“— magasabb czélok lebegvén szeme előtt, — mint csekélységet fel sem veszi. Később ugyan azt mondja az „Oest. Ztg“, hogy a 49-diki alkotmányok (azaz a debreczen) A pesti vízvezetéki­ől Petényi Ottó vasúti mérnök a többek közt így szól : Mindenek előtt kijelentendő azon óhajtás, hogy ezen nagyobbszerű vállalat vajha honi tőkéből nyerne létesülést,­­ mert ha már éri világításunkat külföldiek vállalati szellemének kellett — kicsinyes csökönyössé­günk miatt — hozzánk importálni, különös volna, ha még vizünk miatt is a külföldhöz kellene folyamod­nunk. Pénztelen viszonyaink közt okvetlen előnynyel bírand azon terv, mely legkisebb költség mellett az igényeknek megfelel. Szemlét tartva a vízvezetési választmánynak ezen iránybani működésén, azt látjuk, hogy annak felszólí­tására egy terv érkezett be, még pedig egészen Angol­honból, G­­r­i­s­s­e­­ mérnöktől, ki már több jeles víz­vezetékek szerzőjeként ismeretes. — Ezen terv azon­ban egy általános művízvezetéki elméletnek a pesti di­­mensiókra való alkalmazása, s e szerint mindazon költ­séges részletekben van kifejtve, a­melyek a legroszabb helyi viszonyok közt előfordulnak. Nélkülözi tehát az olcsóságnak azon tetemes fac­­torát, melyet minden szakértő rögtön felfedezi ki Bu­dapest földtani viszonyait, s név szerint a fövényes ta­lajnak szivar­képességét (Capillar-Fähigkeit) ismeri. Szakavatott hazánkfiai közül tehát többen terve­ket készítettek önszántukból,­­­s mellőzve azon busás jutalmakat, melyekben a választmány az angol mérnöki tekintély iránt bőkezüskö­dött, azokat a választmány­nál versenyzőleg benyújtották. Ezek közt egyik olcsóbb a másiknál, azon egy­szerű okból egyebeken kívül, hogy mesterséges szűrő (filtrir) szerkezet helyett a dunapartnak természetes földárját használták fel. — Kiemelendők e tervek közt: P­o­r­t­á­k, az alföldi vaspálya főmérnökéé, — Bürgermeister pesti víz- és kútmesteré — s végre : V­e­r­e­b­é­l­y­i Imre mérnöké. Ezen utóbbi valamennyi közt a legolcsóbb, ugy any­­nyira, hogy sanyarú viszonyaink daczára a kiviteléhez kellő csekély tőke igen könnyen lenne előte­remthető. — Szerzője Verebélyi úr az utóbbi években Német-, Olasz-, Francziaországban és Helvétiában tartózkodván, különös figyelmet látszott ezen mű­ ágnak szentelni, s hogy sikerült művekkel foglalkozik, azt­­a. A kolozsvári iparkamra felirata a vasut tárgyában Cs. k. Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Fejedelmünk ! E legalázatosabb kereskedelmi és iparkamra keletkezésének 12 éve óta nem mulaszta el egy alkal­mat sem, a melyben igénytelen, de legbensőbb meg­győződés sugallta szavát ne emelte volna fel azon kér­désben, a­melyhez szegény hazánk anyagi mint szel­lemi elő­haladásának annyi feltétele van kötve, értjük az Erdélyen átépítendő v­a­s­ú­t k­é­r­d­é­s­é­t, a­mely az ország elszigetelt állásából kiemelve, termé­nyeinek, iparának, kereskedelmének a világ piac­át megnyissa. A civilisatio e nélkülözhetien tényezőjét ma már kevés tartomány nélkülözi, s e kevesek közt fájdalom! Erdély még mindig ott van. Hálásan kell elis­mernünk, hogy cs. kir. Apostoli Felséged legkegyel­­mesb parancsára a magas kormány e pillanatban e kérdés végleges megoldásán fáradoz, s alapos kilátá­sunk nyílik, hogy hazánk óhajtása a valósuláshoz kö­zeig. Ha azonban e nagy fontosságú s csengve várt pillanatban szíveinket aggodalom szorongatja, az on­nan van, mert tartanunk kell, hogy hazánk ez élet­kérdése a végmegoldásnál nem úgy talál eldőlni, a mint az ország jól felfogott érdekei kívánják, s cs. k. Ap. Felséged atyai szive­s fejedelmi bölcsesége a m. évi január hó 8-án mondott legkegyelmesb nyilatko­zatában értette. E legkegyelmesb nyilatkozat ad erőt s bátorságot e legalázatosabb kereskedelmi s iparka­marának, gyenge szavát az ügy fejlődése tizenegyedik órájában a trón zsámolyáig emelni, s esdekelve sze­gény hazánk jövőjének ügyében Felséged atyai szivé­hez folyamodni. Az erdélyi vasut szükségessége az eldöntött kér­dések sorába tartozik. Annak csak iránya körül oszol­tak meg a nézetek, s míg egyfelől II.-Várad, Kolozs­vár, Brassó a k.­fehérvári és nagyszebeni szárnyvona­lakkal jön a jelszó, másfelől az arad-szeben-verestoro­­nyi vonal mellett emelkedtek hangok, míg most a ma­gas kereskedelmi ministérium tervezetében mindkét irányzat közvetítése van czélozva, azon feltétellel, hogy az erdélyi vasút­hálózat csomója Károly-Fehér­­vár lévén, a pálya építése az arad­­.-fehérvári vonallal vegye kezdetét. Ha e tervezet így létesül, bátran ki merjük mon­dani azon erős hitünket, hogy Erdélynek még sok év­tizedig nem lesz vasútja, mert a tervezett vonal által érintett országrész hazánknak csak csekély területét érinti, s mégis hosszú időre lehetlenné teszi az ígért szárnyvonalak kiépítését. Ez idők szerint Erdélynek ily költséges hosszú szárnyvonalai nem lehetnek, ma­gán­vállalkozó nem koc­káztatja értük pénzét, az ál­lamkincstár segélye pedig roszul kamatozna. S ki volna képes megjósolni, mikor emelkedik a most elkerült ország azon fokára a fejlődésnek, amely a vasút­építést jövedelmezővé teszi ? Hiányában a mai nap nélkülözhetlenné vált gyors közlekedésnek, s hiányában a fejlődés annyi más eszközeinek, a már­is jólétben annyira alászállt ország lakói, a közbiroda­lom kiszámíthatlan kárára, nem fognak-e még jobban el­szegényedni ? A vasút egyedül ugyan nem menti meg hazánkat a bajok azon halmazától, a­melyet az utóbbi idők s körülmények reá raktak, de hogy vasut nélkül végromlása elé megy e bérczektől körülzárt, hajózható folyóktól át nem szelt szegény ország , több mint ag­­godalom-sugta sejtelem. A mily fontos szerepe van az erdélyi vasútnak —■ végczélját tekintve — a birodalom vasúthálózatá­ban s a világforgalomban, ép oly fontos, sőt birodalmi és országos szempontból fogva fel, sokkal fontosabb szerepet fog játszani Erdély jövője érdekében. Hogy a legrövidebb vonal nem egyszersmind a legczélszerűbb, bizonyítja az oláhországi kormány né­zete a vaspálya-hálózat felett, a­hol a világkereskede­lem kívánalmait az ország érdekeivel minden áron ösz­­hangzásba akarják hozni, s előre kimondta a kormány, hogy nem engedélyezi az oly vonalt, a­mely — bár rö­­videbb — az ország érdekeinek nem felel meg. Ha állana is az újabban felvett elv, hogy az er­délyi pályák gyopontja K.-Fehérvár, minden­­­k inkább a mellett látszik küzdeni, hogy e pontra is N.­­Váradról Kolozsváron át kell előbb érkezni, mert a távolság e vonalon is alig pár mértfölddel több, mint az arad-fehérvárin, a­mely a Ma­ros folyamban eddig is kárpótolva lehet a közlekedés­re nézve, a­míg vasútja megépülhet, s a­melynek meg­épülését a nagyvárad-kolozsvár-fehérvári vonal nem akadályozza oly nagy mértékben, mint viszont. A II.-Váradról jövő vonal már K.-Fehérvárig az ország annyi emelkedésnek indult városát érintené, s oly vidékeket hozna a forgalom körébe, a­mennyivel s a minőkkel a másik vonal nem dicsekedhetik. Csak nagyjában említve, e vonal részint érintené, részint köz­vetett kihatással birna Telegd, Élesd, Báród, Fekete­tó, B.-Hunyad, Gyalu, Kolozsvár, Torda, Felvincz, Ma­ros-Újvár, Nagy-Enyed, Tövis városokra, s ezenkívül a Szilágyság gazdag, de elzárt kebelére, Doboka, Belső-Szolnok, sőt Besztercze vidéke, s az eddig hozzá­­férhetlen mezőségre, s e tájak kis és nagyobb váro­saira. Egy uj életre mindenben alkalmas, természeti kincsekben mondhatlanul gazdag terület kebelén, s az országnak csaknem szivén át húzódnék e vonal, míg a másik egyfelől a hon határát, másfelől a hegységek terméketlen régióját érinti. Ámde nem lehet czélja e legalázatosabb esede­­zésnek e kérdés tüzetes taglalása, a melyet annyi évi vita s tanulmányozás a szükséges határokig kimerí­tett, s a­mely ma már szavazat­készen áll. Nem is ereszkedhetünk untig elsorolt ismétlések nélkül a kér­dés megvitatásába, talán közigazgatási, politikai, vagy épen hadtani szempontból; de legalázatosabb hódolat­tal bá­­trak vagyunk cs. kir. Apostoli Felséged előtt fel­említeni, hogy a most eldöntéshez közelgő két vonal közül a n.-váradi összeköttetés mellett nyilatkozott : a) a szakértők egész serege a birodalomban, s a had­tani tekintélyek mindenike; b) mellette nyilatkoztak a külföldi pénztekintélyek, midőn a n.-várad-brassói pá­lyának megépítésére vállalkoztak; c) testvérhazánk, a nagy Magyarország egész közvéleménye és értelmi­sége, a sajtó utján ép úgy, mint gazdasági egylete ál­tal, a melynek alázatos küldöttsége cs. kir. Apostoli Felségednél a két országot annyira elragadott kegyel­mes fogadtatásra talált; d) mellette nyilatkozott Er­dély lakosságának oly túlnyomó többsége, hogy az egész országnak nevezhetjük azt, a­mennyiben még a nagy Hunyad megye is kész lemondani előnyeiről az ország többi része javára, s jelesen tette e nyilatko­zatot az ország, a­midőn egyszerű felszólításra önként s minden kényszerítés nélkül, a 47 törvényhatóságból 40 hatóság, s ezekben 17 város és 10­4 község, sze­génységéhez képest, munkát, pénzt, anyagot és földte­rületet ajánlott fel; e) végül mellette nyilatkozott kez­det óta Erdélyország kormányszéke, kereskedelmi és ipar-érdekeinek képviselője, a két kereskedelmi kamara, s a mezőgazdászat közsege az orsz. gazdasá­gi egylet. Ily öszhangzó nyilatkozványa a közvéleménynek szól e vonal előbb épitése mellett, s annyi érdek s annyi remény van csatolva a fejedel­mi bölcse­­ség véghatározatához. E legalázatosabb kereskedelmi és iparkamra kö­telessége öntudatában az általa képviselt fél ország any­­agi érdekei nevében, mulaszthatlan feladatának tartá ezeket elősorolni, s ez ügyben Ő cs. kir. Apostoli Fel­séged atyai jósága előtt alattvalói mély hódolattal meg­hajolni. Kik tántorithatlan hűséggel, bizalommal s hódo­latteljes tisztelettel öröklünk szentséges császári ki­rályi Apostoli Felségednek. Kolozsvártt, december 30-kán 1863. legalázatosabb szolgái s hű alattvalói a kereskedelmi­ s iparkamra. (K­k.) Csütörtök, január 14. ínség­-ügy. Pest-Pilis és Solt t. e. megyékben alakult központi segélyző-választmány 1863. december 21 én tartott ülésének jegyzőkönyve. Jelen voltak : Kapivári Kapy Ede főispáni helytartó mint vá­lasztmányi elnök, b. Orczy Béla, Kubinyi Ferencz, ftt­­tisztelendő Török Pál superintended, íző Holló Mihály esperes, Bernáth Lajos, Jordán István, Szilassy István, Wodianer Béla, Szeles Mihály, Patay György és Rése Ensel Sándor választmányi tagok, utóbbi mint tollvivő. Az elnöklő főisp. helytartó a solti járás alv. elnö­kének értesítése nyomán bejelenti a következő, f. hó 9 óta bejelentett adományokat : a) Mgos Nagy István örökösei Dabról készpénz­ben 100 ft és 1000 kéve rőzse. b) Gr. Széchenyi Dénes 100 pozs. mérő búza. c) Gr. Pejacsevics 100 pozs. mérő búza. A közp. vál. pénztár valódi pénzkészlete maradt 4394 ft. Ezután felolvastattak a jár. alv. elnökei jelenté­sei a dec. 9-ki ülésből tett rendelkezések miként tett foganatosításáról, s a további rendelkezések ekként tétettek meg járásonként . I. A pilisi és váczi járást illetőleg, az alválasztmányok továbbra is a december hó 9-kén hozott határozatok értelmébeni eljárásra utasítvák, megjegyeztetvén, hogy a váczi járásban gyűjtött ga­­bonanemüekből újólag 25 pezs. mérő a pesti jár. alv. elnökének Szilassy Istvánnak rendelkezése alá bocsáttatik. II. A pesti járást illetőleg, a közp. vál. megnyugvással vette az alv. evn. azon jelentését, hogy a dec. 9-kén rendelkezése alá bocsátott 500 ft és az ott gyűjtött élelmi­szerek, gabonanemű­ek, úgy a váczi já­rásból átutalt 25 pozs. mérő rozszsal 1864. jan. 15-ig a munkaképtelen ínséges egyének ellátásáról gondos­kodva leend. A közp. vál. egyúttal 25 pozs. m. gabonát a vá­czi járás gyűjtéséből átszármaztat. III. A solti járást illetőleg. Az e járás­ban eddig begyült pénzbeli, úgy élelembeli adomá­nyok, a mai napon bejelentett mgos Nagy István, gr. Széchenyi Dénes, gr. Pejacsevics adományait ide ért­ve, a járásban lévő Ínséges lakosok felsegélésére 1864. jan. 15-ig elegendőknek találtatván, újabb ren­delkezés szüksége fenn nem forog. IV. A kecskeméti járást illetőleg. Ezen leginkább sújtott járásból kevés könyöradomány foly­ván be, az alv. elnöke b. Orczy Bélának a beállott Ínségre vonatkozó szóbeli előterjesztése meghallgatá­sa után újabb segedelmezésnek kiadatását látja szük­ségesnek, s tekintettel az ezen járásban összeírt szűköl­­ködők számára, nevezett alv. elnöke kezeihez a már a dec. 9-i ülésből adott ezer forintnyi öszeghez újból 1000 azaz ezer ft utalványoztatik. A segedelmezés módjára határoztatván, hogy az továbbra is kenyér, só, liszt és fa kiosztásából álljon, és az inségi központi választmányok külön számadással tartoznak az alv. elnökének, az általuk átvett készpén­zek miként lett felhasználásáról. Ezek után a beérkezett tárgyak következő sor­rendben olvastattak: a) A nmlgy magy. kir. helytartótanács a nov. 27-i 2972. sz. alatti felterjesztésre, hogy a begyült könyöradományokból egyelőre 1­4.000 ft közmunkák foganatosítására a vál. rendelkezése alá bocsáttassék, válaszolja, hogy a befolyó könyör adomá­nyok kizárólag munkaképtelenek élet-

Next