Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1864-02-25 / 45. szám
Negyedik évi folyam. 45. sz. — 1864. Szerkesztő-hivatal: B.irátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: a. u ok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bér-mentes levelekben minden posta-hivatalnál Hl® SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége jobb a házi Dőry Miklós, magyaromági földbirtokost cs. k. kamarási méltósággal fölruházni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február hó 8-án 1803. sz. a. kelt kegy. kir. udvari rendelettel Anker Gyula baranyamegyei csendbiztos vezetéknevének „Horgonyi“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Denk Oszvald segélypénzzel díjazott cs. kir. nagyszebeni fogalmazó gyakornokot, és nemes Madtirovicz Elek lembergi cs. k. számvevői osztálysegédet, III ik osztályú ideiglenes fogalmazókká nevezte ki. M1HIVATALOS RÉSZ. A schleswig-holsteini hadjáratban sebesült cs. k. katonák felsegélésére tornyai Schossberger Vilmos és fiai, pesti nagykereskedők, ötszáz forintot és pedig 200-at a sebesült huszárok s 300 az egyéb sebesült cs. k. katonák részére ; Szalay István udvari tanácsos úr egy darab cs. k. aranyat. Pozner Károly Lajos, pesti nagykereskedő egyszáz forintot ajándékoztak. A dohánytermesztés pénzügyi és mezőgazdsági tekintetben. A magyar gazdasági egyesület legközelebb ismét felköltötte a közfigyelmet a dohány termesztésére, miután ez Magyarországnak oly nagy fontosságú növénye, mely azonkívül, hogy 80—100 ezer családot becsületesen táplál, még az államnak is, mint egyedárusság, évenként 15 millió forint tiszta hasznot hoz be, (tudniillik csupán a magyar dohány); s hogy ha a külföldrel kivitel útjában álló nehézségek és formalitások megszüntetve lennének, egyszersmindegyik legtekintélyesebb kiviteli czikké válhatnék. Nemzetgazdászati tekintetben azonban nemcsak arra kellene törekednünk, hogy a magyar dohány külföldrei kivitele minden lehető módon megkönnyíttessék, hanem azt is meg kellene kísértenünk, hogy a külföldről behozott finomabb dohányfajokat nem lehetne-e nálunk meghonosítani, vagy legalább az eredeti mag gyakoribb megvásárlásával hasonló minőségben termeszteni? Ezt azért hozzuk fel, mert bár a birodalomban elfogyasztott magyar dohány mázsa számra ötszörre felülmúlja a külföldről behozott dohány öszvegét, mégis a külföldi dohány csaknem annyiba kerül a kincstárnak, mint a Magyarországban termesztett, így például a financzminister ur által a birodalmi tanácsnak benyújtott költségvetésben 1863. nov. 1. — 1864-ik év végéig sigy 14 hónapra a külföldről behozandó dohány mennyisége 146,508 mázsára tétetik 7,979,000 forint értékben, ide nem számítván 13,000,000 darab szivart (1OOQ db. 70 forintjával) 911,600 ft, s 8 mázsa portubákot 1600 ft értékben. Ellenben a Magyarországból bevásárlandó dohány 800.000 mázsára, s 8.634.000 forint értékre számíttatik. Ezenkívül Galiczia adna még 100.000 mázsát,25.000 ft, Dél-Tirol 7000 mázsát 126.000 for., s Velencze 7000 mázsát 98.000 forint értékben. Tehát a nyers dohány kerül a kincstárnak 18.773.600 forintjába,mely summából külföldre 8.800.600 forint vándorol ki. A nyers dohány vételárához még hozzászámítván 1,613,120 ft fuvarbért, 4,163,565 ft gyártási, 4,548,135 ft eladási, 520,000 ft építkezési, s 65,139 ft nyugdíjköltséget, az összes kiadás teend 30,210,456 ftot, mit levonván a 61,960,280 ftra számított bruttó jövedelemből, marad a kincstárnak tiszta jövedelműi 31,749,824 forint. Az eladott dohánymennyiségből a birodalomra esik 716,751 mázsa,59,033,000 ft, ha külföldre 60,000 mázsa, 720,000 ft értékben; miből láthatjuk, hogy külföldre csaknem a legutolsó osztály vitetik ki. A birodalomban elfogyasztott s fentebb megirt dohánymennyiségből a magyar koronás országok 213,086 mázsát fogyasztanak el — 14.750.000 ft értékben, éspedig Magyarország 159,882 m. 11,330.000 ft, —Horvátország 21.000 m, 1,600,000 ft és Erdély 32,203 mázsát 1,820.000 ft értékben. Magyarország után Csehország a legnagyobb dohányfogyasztó, mert ez 134,375 mázsát s így középszámítással 10 millió értéket füstöl fel. Végre érdekes tudnunk, hogy a magyarországi dohánybeváltó-intézetek az említett költségvetés szerint következő mennyiséget váltanának be az 186i-ik évben: Pest 593,000 mázsát, Szolnok 1,135,000 m., Arad 2,905,000 m., Debreczen 755,500 m., Nagy-Károly 180,000 m., Vásáros-Namény 223,000 m., Tolna 547,000 m., Barcs (Somogybán) 267,500 m., Szeged 1.922.000 mázsát, Maros-Vásárhely (Erdélyben) 96.000 mázsát. S. Mécs, febr. 23. L. A főkanczellár ő nagyméltóságának egészségi állapota tegnap már valamivel jobb volt. A könnyebbülés következtében azonban indíttatva érzé magát a tanácsos urakat magához hivatni s előadásokat fogadni. Valószínüleg e megerőltetés nyomán ejtve ismét roszabbulás állott be, úgy hogy az orvosok ma eltiltottak e kegyelmességétől minden értekezést. Egészben véve a főkanczellár urnak betegsége komoly ugyan, de remélhető, hogy isten segélyével veszélyessé nem fog fejlődni. A politika terén a schleswig-holsteini ügy kizárólagosan foglalkoztatja az elméket, s a nap eseménye báró Manteuffelnek váratlan megjelenése Bécsben. A mai börze e látogatást igen jó kedvvel fogadd, s a tűzvéry „Österr. Zrg“ azt is hirdeti, hogy az osztrák s porosz kabinet az angol ajánlatot, miszerint a német-dán kérdés egy értekezleten volna megoldandó, már el is fogadó. Hogy Austria a conferentia eszméjét pártolja, régi dolog, hogy a bábomnak minél előbb szeretne véget vetni, az sem újság. Kétségtelen továbbá, hogy a bécsi kabinet ma, miután a porosz seregnek Jütlandba való áthatolása Franczia-s Angolországot komolyan nyugtalanítja, kész lesz a conferentia létrejöttét siettetni ; de ép oly bizonyos, hogy e tekintetben még csak folynak az alkudozások, s biztos tudomás in omán hozzátehetem, miszerint báró Manteuffel urnak feladata épen az, hogy az értekezlet a fegyverszünet dolgában tisztába jöjjön az itteni kabinettel. Berlinben, mint hallom, nagy bizalmatlansággal viseltetnek Anglia tanácsai iránt, attól tartanak, hogy a londoni kabinet fő czélja a hadioperatiót csonkítani, s a dánoknak időt szerezni arra, hogy erejüket jobban összegyűjthessék, kifejthessék, s tán a svéd szövetség által szaporíthassák. Ennélfogva, mint értesülök, báró Manteuffelnek ide hozott ajánlata akként szól, hogy a két német nagyhatalmasság békés hajlamainak bizonyítására fogadja el ugyan a conferentia eszméjét, de a fegyverszünet csak aznap álljon be, amikor az értekezlet első ülését tartandja. Az értekezletnek elvbeni elfogadása után természetesen még sok nyomatékos kérdést kell elintézni. A két német nagyhatalmasságra nézve igen fontos kérdés az, hogy mely államok veendnek részt az értekezletben; Dánia pedig alkalmasint nagyon kiváncsi lesz előre megtudni, vajjon mily alapból fog az értekezlet kiindulni s a két német kabinet elismeri-e még a londoni szerződés érvényét ? Ezen előkérdések tisztába hozatala valószinüleg huzamos időt fog igénybe venni s ezen időt Poroszország a hadi aktivra nézve annál kevésbé akarja elveszni hagyni , mert minden esetre szemmel kell tartania azon lehetőséget is, hogy az értekezlet létesítése épen ezen előkérdéseken akad meg. A porosz kabinet tehát óhajtja, hogy a conferentia feletti diplomatiai tárgyalások alatt a harcz folyjon és van okom hinni, hogy e felfogás itt viszhangra talál! Báró Manteuffel egyébiránt ma délben fogadtatott el gróf Rechberg által s holnap tán már valamivel több fog kiszivárogni abból, amit hozott, vezetőben állapodtak meg, mely lényegileg föltételes természetű s azon esetséghez van kötve, hogy a nagyhatalmak ilyen vagy amolyan eljárást és maguktartást fognak követni. Ezen mérséklet előidézésére kétségtelenül hatottak a német nagyhatalmak megnyugtató nyilatkozatai, de remélhető, miszerint a középállamok jövőben a tények fejléséből még nagyobb megnyugvást fognak meríteni, annyira, miszerint ezen közös cselekvés iránti egyezmény fölösleges voltát is belátandják. Az egész kérdésben mindenekelőtt az forog fönn, hogy a herczegségek jogai megóvattassanak s e czélra főleg az szükséges, miszerint ezen elvi része a kérdésnek az alárendeltebb mozzanatoktól elválasztassék, már csak azért is, nehogy épen ezen alárendelt kérdések nemzetközivé tegyék az egész viszályt. Ezen jogok megóvására pedig a nagyhatalmak már annyit tettek, miszerint maguk a középállamok kénytelenek megvallani, hogy ennyi eredményt ők ily tökéletesen, vagy legalább ily gyorsan nem bírtak volna kivívni. Ennélfogva a közös cselekvésük iránti egyezmény fölösleges, és nem igazolt volt. Annál kevesebb jogosultsággal bírna természetesen a külön csoportulásra való törekvés. A trias eszméje még a német szabadelvű körökben sem remélhet pártoltatást. A ,,K. Zig" azt hiszi, miszerint egy külön szövetségben csakhamar oly egyenetlenség uralkodnék, mint az 1815-ki régi szövetségben. Ámde ez eszme valósulásától nem is kell komolyan tartani; először, mert nem minden német állam volt Würzburgban képviselve, s nagy kérdés, vájjon a jelen nem voltaknak lenne-e kedvük ily szövetségbe belépni; s továbbá, mert ha valóban döntésre kerülne a nagyhatalmak ellenében a dolog, bizony nem egynek menne el azok közül a kedve ezen veszélyes kenyértöréstől. Egyébiránt a nap fő figyelmét ma nem is ezen ügy, hanem még mindig a porosz csapatoknak Jütlandba vonulása foglalja el. Ezen tény ma még inkább katonai okoknak tulajdoníttatik, s ha annál csakugyan ily okok döntöttek, úgy megmagyarázható az is, miért hogy ez esemény még mindig nincs teljesen felvilágosítva, valamint hogy a czélba vett eredmények elévetése előtt nem is igen lesz. Maga a „France“ is elismeri ma, miszerint nincs ez eseménynyel tisztában; mindamellett azt tartja, miszerint a nagyhatalmak azért gyorsítják a hadjáratot, hogy erős állást foglaljanak, s politikájukat a bevégzett tények alapjára állíthassák. Gyanúját még élesebben tünteti ki, midőn tovább mondja, miszerint az utolsó porosz haditettekből kiviláglik, hogy „a nemzeti érdek háttérbe vonult a porosz érdek, s talán még inkább porosz dicsvágy elől.“ E szavak mutatják, miszerint Párisban éles figyelemmel kísérik az eseményeket és megkülönböztetnek. De legyen bármi élesen megkülönböztető a „France“ ezen gyanúja, azon új stádiumban, melybe a dán-német viszály legújabb tudósítások szerint lépett, csakhamar ki fog derülni, mennyiben volt az alapos Poroszországra nézve is. Angliának t. i. sikerült volna a hadat viselő nagyhatalmakat rábírni, miszerint egy európai conferentia elfogadása iránt hajlandóságukat nyilvánítsák. Várjon létrejön-e valóban e conferentia? ezt, habár valószínű is, határozottan állítani nem lehet. A nagyhatalmak készségén kívül a békés alkudozásokra szükséges egyszersmind a többi német hatalmak megnyerése is, s ezek közül a würzburgiak, mint már minap írtuk, azt határzák, miszerint az örökösödési kérdésben csak a szövetség dönthet. Kétségtelen, hogy ez ügygyel kapcsolatban áll Manteuffel tábornoknak Bécsbe érkezése, kinek küldetésére nézve egyébként utaljuk olvasóinkat fölebbi bécsi levelünkre. hoz ragaszkodik. Szegedtől Horgos és Palicson keresztül Szabadkára, 5.3 mértföldnyire egészen sík földön halad a vonal, valamint Szabadkától Bajmok s Nemes- Militicsen át Zomborba szintén. 7.6 mértföldnyi hosszúságban a vonal Zombortól, melynek közelében a Ferenczcsatornán kel át, Apatin mellett a Zlatinán keresztül a Dunáig fut, és ezen át Eszékre 8 mf. öszhoszszúságban is csak a Duna s Dráva — mintegy — két mf. árterületén tesz szükségessé nagyobb földmunkákat, valamint 23/1 millióba kerülő dunai hidat, mely költséget azonban a vonal többi részének kedvező térviszonya egészen kárpótol. A 44,8 mértföldnyi nagyvárad-eszéki vonal egészben véve 24 millió forintot igényel. Az eszék-fiumei vonalat illetőleg még nem kész a részletes terv, az előmunkálatok azonban anynyira haladtak már, hogy az építési költségekre s forgalmi eredményre meglehetősen biztos és a terv kivitelére buzdító pillantást engednek vetni.“ A „P. Lloyd“ nem akar ezen adatokba tüzetesebben bocsátkozni. „Ezen sorok czélja"— úgymond — csak azt konstatírozni, hogy az alföld-fiumei és zimonyfiumei vasúttervek korántsem állapítják meg az érdekek összeütközését, sőt kölcsönösen egészítik ki egymást ; annyival inkább, miután az Alföldről Fiumébe vezetendő pályának, Fiuméig terjedő továbbfejlődésében, valamely partnál, akár Diakovárnál, akár Pozsegánál, a Zimonyból kiinduló vasúttal találkoznia kell. És e nézpontból a két tervnek az „alföld-slavon-horvát vasut“-ba leendő összeolvadása, Nagyvárad és Zimony kiindulási helyekkel, igen tanácsosnak fogna bebizonyulni. Más, ezen fusió mellett szóló indokok közt csak az épitési költségek mérsékletét említjük fel, mely a két vonal összeköttetéséből származnék. A zimony-fiumei vasút 800,000—1,000,000 ftba kerül mértföldenkint, mig a nagyvárad-eszéki vonal csak 300,000 ftba. Eltekintve ezen előnytől, melyet az alföldi pálya a szövetségbe visz,—a zimonyi pálya jövedelmezőségére nézve annyiban is kiegészítő tényező gyanánt, tekinthető, mennyiben folyam partjáról indulva ki, leginkább a hajózás által láthatná el magát szállítmányokkal. Azonban a hajózás télen át megszakad, sőt a Tiszán a Ferenczcsatornán rendesen — egypár hétre — nyáron is, minek folytán az egyik vagy másik forgalmi év pangása azáltal paralizáltatnék, hogy a hajózás eshetőségeitől ment nagyvárad-eszéki vonal minden évszakban ellátná a pályát teherrel.“ Szemle. (V.) Minap mondtuk, miszerint a würzburgi értekezlet tagjai valószínűleg maguk is még jobban megfontolandják határozataik horderejét, mielőtt azokat foganatosítanák. Mindenesetre nagyon csalódtak, kik azt hivék, hogy a középállamok most tüstént fel fognak még a polgári háború kockáztatásával is a nagyhatalmak ellen lépni, és hogy rögtön szilárd tagozatú államcsoporttá fognak alakulni külön directóriummal és parlamenttel. A mai tudósítások a mellett tanúskodnak, hogy a higgadt megfontolás máris túlnyomóságra jutott. Nem hiányoztak ugyan tüzes indítványok, mint p. Roggenbach badeni ministeré volt, ki általános mozgósítást, az összes országgyűlések egybehivását, ezeknek egy országgyűléssé egyesittetését s ad hoc directoriumot kívánt. Ezen indítvány azonban sokkal koczkáztatóbb volt, mintsem hogy higgadt kormányférfiaknál, még izgatottabb perczeikben is, pártolásra találhatott volna. Általában úgy látszik, hogy mennél tovább folyt a tanácskozás, annál nyugodtabbak lettek az elmék, s végre is Beust szász ministernek a közös cselekvés iránti ter ensié-terv czím alatt a „P. Lloyd“ következő czikket közöl: „Egy emlékiratról szóltunk minap, amely azon feladatot tűzte ki magának, hogy a Zimonytól Fiuméig, a Zeng, Eszék és Bródiba vezető szárnyvonalakkal építendő, vasúti jelentősségét tüntessem fel. Azóta egy „tanulmány“ küldetett be hozzánk, mely az alföld-fiumei, t. i. a Nagyváradtól Eszék, Sziszek Károlyvárosnak Fiumébe vezetendő pályavonalról értekezik. Ezen új pálya, a mely hazánk termelő vidékét a fájdalmasan nélkülözött közlekedési eszközzel ajándékozná meg, és annak második vonalban, a tengerrel egyenes összeköttetést igér, a „tanulmány“ szerint csak igen kevés költséget igényel, miután az alföld nagyon kedvező a vasútépítésre. A 12,3 mértföldnyi vonal Nagyváradtól Szegedig — mondja az idézett „tanulmány“ — csak Vásárhely- Algyő Szeged, illetőleg a Tisza árterülete közt igényel tömeges töltéseket, aztán Algyőnél, hol a vonal a Tiszán átkel, nagyobb épitkezést, mig másutt kevés emeledés s esés mellett csaknem a föld természetes ágya Csütörtök, február 15 ínség-ügy. Nagyvárad , febr. 18. 1864. Hazánkat a múlt 1863. évben meglátogatott aszály okozta Ínség Biharmegyét sem hagyá érintetlenül. A kormányilag e végett kiküldött királyi biztos Abonyi István úr, a múlt év június havában az inséglátogatta községeket velem együtt személyesen megtekintvén, vizsgálódás folytán kiderült, hogy az aszály e megyének 43 kiterjedettebb községeit változtatá át a nyomor helyeivé. A bekövetkezett felettébb szigorú téli időjárás az ínséget nem apasztó, sőt növelé, annyira, hogy jelenleg az ínséges községek száma 54-re emelkedett. Az említett királyi biztos úr által hozzám múlt évi július hó 15-ről Zomborból intézett felhívás folytán a megyére nézve központi segélyező-bizottmány alakítatott, mely a múlt évi September hó 17-kén tartott első üléséből a megyebeli lakosságot az ínség enyhítésére szolgálandó könyöradományok ajánlására felszólította. A megyéből begyült könyöradományok, habár mennyiségre nézve nem csekélyek, de az Ínség leküzdésére elégteleneknek látszatván : a központi bizottmány a magas kormánynál keresett segélyt, mely — mint alább kifejlend — meg is jön adva. A munkaképes Ínséggel küzdő lakosság részére az állam költségén építl-itni megkezdett illye-nagyteréndi és debreczen-vámospércsi útvonalaknál, úgy az állam által kölcsönözött pénzen létesítendő Kőrös- és Berettyó szabályozási munkálatoknál kereseti források nyittattak; ehhez képest a munkaképes ínségesek segélyzésére szolgáltak a múlt év november végéig ugyan nagyobb, ezután azonban a bekövetkezett fagy és hó miatt csekélyebb mérvben az illye-zeréndi és debreczen-vámospércsi útépítési, mint szinte a Berettyó-szabályozási munkák, minthogy a közös-szabályozási munka a felmerült akadályokba ütközése miatt a múlt őszszel meg nem kezdethetvén, az ínségesek nyomorának enyhítésére segélyforrásul nem használtathatott. A munkaképtelen ínségesek átalános segélyezésére, valamint a zordon téli idő miatt munkát nélkülöző dologképesek gyámolítására a megyéből befolyt — az Ínség nagyságához viszonyítottan csekélyebb könyöradományok, és a magas kormány által küldött tetemesebb pénzösszeg szolgálván, ezeket a megyei központi segélyező bizottmánynak a legjobb akarat és a körülmények megfontolása mellett sikerült úgy felhasználni, hogy rendeltetése czéljának megfelelve, eddigi működésének eredményét a következőkben teheti közzé. A megyei központi segélyező bizottmány bevételei. A. Készpénzben: 1- szer. Abonyi István királyi biztos úr által a debreczeni és aradi gyűjtőpénztárakból utalványozott 4000 ft. 2- szor. Szaniszló Ferencz n.váradi 1. sz. megyés püspök úr által országos könyöradományként adatott, azonban a nagyméltóságu magyar kir. helytartótanács által a megyebeli ínségesek részére átengedett 600 ft. 3- szor. A nagyváradi takarékpénztár adománya 201 ft. 4- szer. Nagyvárad város adománya 100 ft. 5- ször. Jombárt Emil és August kőröstarjányi birtokos urak közös adománya 100 ft. 6- szor. B. Friess Borbála, Péchy Ferenczné adománya 30 ft. 7- szer. „Elmélkedések a magyarországi közügyek állapota felett“ czimü röpirat eladott példányai árából 30 ft. I.