Sürgöny, 1864. április (4. évfolyam, 75-99. szám)
1864-04-22 / 92. szám
Negyedik évi folyam. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. ,. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál t-¡F Sírkesztő-hivatal s Barátok-tere 7 sz. a. földszint. kiadó-hivatal, Barátok-tere 7. sz. a. földszint. 1. 92. sz. — 1864. 9 CBSÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 60 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre 102 forint Negyedévre 5 „ NEMHIVATALOS RÉSZ. Albrecht Főherczeg (Jr . cs. Fenségének válasza Budaváros tanácsának részvétfeliratára. Bár Albrecht eg. k. Főherczeg ur ő Fensége több ízben járult Magyarország királyi helytartója gr. Pálffy úrhoz azon kérelemmel, miszerint minden testleteket és az egész ország lakosságát a szenvedett pótolhatlan veszteség irányában tanúsított részvét feletti hálás elismeréséről biztosítsa, mégis nem akarta elmulasztani, a tekintetes tanácsnak és általa Budasz kir. fővárosának, melyben a jobb létre szenderült oly szívesen időzött, különös köszönetet mondani ama ragaszkodás- és tiszteletért, mely f. hó 11-én kelt levelében kifejezést nyert, s melyben ő cs. kir. Fensége keserű fájdalmában nem csekély vigaszt talált. Bécs, april 15-én 1864. Gróf Brada, m. k. altábornagy. Paris, april eleje. Engedje meg t. szerkesztő ur, hogy a párisi világboldogitó democrata táborból kikerült egyik szellemi művei ismertessem meg olvasóit ; hadd lássák azon jámborok is, kik még mindig netalán a „nemzetiségi“ elvet hirdető franczia democrata, s többé-kevésbé bevallottan forradalmi párttól várják Európa ügyeinek, s par ricochet hazánk sorsánk ábrándjaik szerinti változását,— hadd lássák, mondom, mily alaptalan ábrándok azok, mikkel ők táplálják veletöket, s mennyire más terveik vannak azoknak, kiktől ők ábrándjaik valósultát talán remélik. Ne higgyet, szerkesztő úr, hogy ily ábrándoszlató műtétetekre nincs szükség. Igaz ugyan, hogy a forradalmi párt kárhoztatásában mindenki egyetért, s — mint hallom — hazánkban sincs e részben legalább nyilvánvaló kivétel. De aki a forradalmi párt c célzatait s eszközeit oly közelről ismeri, mint nekünk arra itt alkalmunk van, csak az tudja, mennyire nem elég az, hogy a forradalmárokra az épen nem hizelgő epithetonok egész szótárát szórjuk ki, s hogy ezzel még sem különös lojalitást, sem rendkívüli okosságot nem mutattunk: mert van egy faja az embereknek, kik ha nem roszabbak is a forradalmároknál, de ezeknél sokkal bárgyúbbak. És ezek azok, kik csak elővigyázatból nem forradalmárok, hanem úgy okoskodnak, hogy ha a forradalom lehető volna, az nem volna utóvégre rész, sőt akkor a sült galamb . . . és a többi. Ezeknek egyéb okokon kívül, melyeket később felhozandunk, különösen ajánlom tanulmányul azon már régebben megjelent „Európa térképét“, mely a forradalmi pártnak állandó programmját s azon elveket tünteti ki, melyek szerint az Európát „újjászervezni“ szándékozik.*) A térkép főczíme „L'Europe en 1866“, Európa 1866 ban. Mint látjuk, igen rövid határidőt tűzött az ki a népek boldogítására, a természeti határok alapján. E természeti határok szerint — a brit hármas királyság marad, amint van. Francziaország mai határai maradnak, kivéve Németország felé, hol azok a Rajnáig nyúlnak ki. Olaszország természetesen egy, Oroszország csak lengyel tartományait veszti el, mert a nagy lengyel királyság helyreállittatik. Azután Németország jó „États Allemands“ név alatt egyesülve, csakhogy amott a rajnai tartományok Francziaországhoz, Csehország pedig az uj szláv birodalomhoz csatoltatik. Ezen új szláv birodalmat „États slaves“ név alatt alkotják a mai összes austriai birodalom tartományai, hozzácsatolván a török-szláv tartományokat. Magyarország s Erdély belefoglalvák, s eltűnnek a föld színéről. Azután jö a román és görög birodalom : États de Gréce et de Roumanie. Amint látjuk, Európának elméleti reconstructiója által nyer mindenki, csak a magyar részit és a német. Ebben is van a sorsnak egy ujjmutatása, mely szerint a két nemzet érdekegysége még ezen ábrándok irányában is nyilatkozik. Nem ingadozunk azokat ábrándoknak nevezni, amennyiben valósulásukra semmi kilátás nincsen, tekintve azt, hogy az európai status quo elég erővel bír magát fentartani. De jellemzők azon ábrándok, mert megtaníthatnak bennünket magyarokul, hogy a pozitív politikán, az uralkodó viszonyokkal való kiegyezésen kívül számunkra épen nincs jövő, s leggyanúsabb és legveszedelmesebb amitók azok, kik holmi elméleti elvek viadalától, és az európai forradalmi pártoktól ígérnek jót hazánknak s a felforgatás reményének perspectivájával vakitgatnak bennünket. A magyar nemzetnek a históriai jogon, a pragmatica sanctió alapján kívül nincsen más alapja, melyen megállni bírna, és érdekei sem a lengyel mozgalommal, sem Garibaldival, sem Napóleon herczeg pártjával és általuk mit sem nyernek; ezeknek elveivel a magyar korona létezése sem egyeztethető ki; ezek bennünket amúgy is igen lovagias, de aristocratico-feudális, és a kortól elmaradt, s a democratiával ellentétben álló nemzetnek tartanak, kikkel ők nem tudnak mit kezdeni, s kiket ők, mivel világboldogító terveikbe sehogy sem illeszthetnek be, egyszerűen ignorálnak, s a szláv államba temetnek el. És meg kell vallani, hogy ők következetesek. Hanem minek nevezzünk azután oly magyart, ki mégis ezen párt mozgalmaival szenveleg, s azokra többet hajlandó építeni, mint a szerény, de biztos alapot nyújtó törvényességre, mely az austriai birodalommal elvárhatlanul öszszeforrt. Sapienti pauca! A „Wiener Abendpost“ a dalmát országgyűlés feloszlatását ekkép indokolja: Midőn a kormány a dalmát országgyűlés feloszlatását elrendelte, magától érthetőleg csak fontos indokok lehettek azok, melyek azt ez alkalommal vezérlék. Ezen okokat a következőkben iparkodunk röviden kifejteni. Már a húsvéti ünnepek előtt oly hangulat és taktika nyilvánulása volt az oppositió részéről tapasztalható, amelytől nem lehete örvendetest várni. A spalatói kér. kapitány, Ale s a n i Hieronym urnak, a febr. alkotmány nyilvános pártolójának megválasztása nyutta az alkalmat a megindult föllépésre. A megválasztottnak állása és azon körülmény, hogy az szigorúan ragaszkodik az államalaptörvényhez, az ellenzéknek szemében szálka volt, és daczára annak, hogy az igazoló bizottmány majoritása a megválasztottnak akadálytalan elfogadását hozta javaslatba, mégis kisebbségi szavazat létesült ellene, melyet Bajamenti ur fejtett ki, s mely duzzogott a kormány elleni leghevesebb megtámadásoktól. A podesta letétele a viták alatt úgy jön föltüntetve, mint a kormány részéről. Koszutény és Klakc ur, az ultra-szláv töredék vezetője, azt állítá, miszerint nem akarnak egyebet, mint az országgyűlést egy akaratnélküli helytartósági osztálylyá letompítani. A szavazást egy magában véve egészen egyszerű eset fölött, mint amilyen Alesani választása is volt, az ellenzék meghiúsította, amennyiben a tanácskozási termet odahagyák és az országgyűlést határozathozatalra képtelenné tevék. Ugyanazon manőver ismétlődött azon nap estéjén , amelyen ülésnek kelle vala tartatnia.E közben iparkodtak a bizottmányi javaslatra nézve kedvezőtlen majoritást alakítani. Ezeken kívül még több esetben jön a szavazás megakadályozva. Immár világos, hogy ily magatartás mellett az ország ügyei szenvednek és hogy ezáltal az értelmes és megengedhető parlamenti polémiának határa megtöretik. A következő ülések egyikének végén Giorgi úr, Ragusából, azt kívánta, hogy a kormány képviselője a neki kimutatott,csak szerényen kiállítva lévő és magasságra nézve a követek székét semmi esetre fölül nem múló tiszteleti széket hagyja oda. Az indítványtevő az ügyletrend 17. § ára hivatkozott, amely csak az elnökök és alelnököknek rendel tiszteleti széket és habár indítványozó kezdetben azt nyilvánítá, hogy javaslatát írásban akarja beadni, ettől később mégis elállott és úgy vélekedett, hogy a hivatoti szakasz oly világos, miszerint kivonatának tényleg elég fog tétetni. Ki jön emelve, hogy a nevezett szék, eredetileg az országfőnök részére lévén rendelve, ennek meghitelesített helyettese által joggal fog elfoglaltatni. Azonban mit értek a leghelyesebb okok is szemben egy oly párttal, amely szilárdul csoportosult azon szándékban, hogy a kormány és közegei ellen ne csak rendszeres harcot folytasson, hanem azokat kigúnyolja és sértegesse. A feloszlatott országgyűlés áprilisi ülésében az olasz és szláv országos nyelveknek egyenlősítésére vonatkozó bizottmányi jelentés került tárgyalás alá. Itt meg kell jegyeznünk, miszerint a szláv és olasz ellenzéki pártok egyesültek, úgy hogy ez évben egy közösen kombinált jelentés lön előterjesztve, míg a múlt évben a szlávok csak kisebbségi szavazatot adának a gyűlés elé. Meg kell továbbá jegyeznünk, miszerint a kormány, őszintén hajlandó lévén az egyenjogúsítás elvét a birodalom minden részében keresztülvinni, — ezen törvényjavaslat vitatásába bizonyára készséggel bocsátkozott volna bele, minthogy valósággal nem is annak tartalma vala,mi a szakadást előidéző. Csupán azon egy körülményt kell tekintetbe venni, miszerint a kormány képviselője sem a bizottmányi ülésekbe meg nem hivatott, sem az indítványok tartalmáról idejében nem értesíttetett, úgyhogy arra kelle szorítkoznia, hogy az országgyűlést a kormánynak a nyelvkérdésre vonatkozó jóakaró intenzióiról általánosságban biztosítsa; — minda mellett az indítvány minden egyes pontja iránti véleményének szabatosítására magát — az említett oknál fogva — képtelennek nyilvánítá. A fővita azonnal rohamos jellemet öltött. Oly kifejezések valónak hallhatók, melyeket lehetetlen ismételnünk. A kormány közegeinek szemrehányások tértettek oly modorban, amely egyedül a követek mentességi joga által látszik külsőleg fedve lenni, azonban mivelt erkölcs álláspontjából soha sem igazolható. Az ingadozó és szenvedélyes kárhoztatások zűrzavarán véres fonalként húzódott keresztül az elkeseredettség, melyet két gymnasiumi tanárnak állomásaikról eltávolítása az ellenzéknél ébresztett. Itt nincs helye ezen rendszabályok közelebbi indokolásának ; az országhatóság nem csak jogosan járt el, midőn ezen rendszabályokat elhatározó, hanem a méltányosság és humanitás igényeinek is eleget tett, mielőtt azokhoz folyamodott. A kormány képviselője mindenesetre teljesen jogosítva volt, az országképviseletnek tisztán végrehajtási rend szabályba való beavatkozását határozottan visszautasítani és kimondani, hogy a szenvedélyes és sértő modor, mint amelyen a kormány cselekményeit mintegy ítélőszék elé akarják állítani, nem engedhető meg. Szóval: a végrehajtási rendszabályok feletti bíráskodás követelése hathatós visszautasítást igényelt Ez volt a dolgok egyszerű története. Aki nem sajnálja a fáradságot, olvassa meg az országgyűlési jegyzőkönyveket és állításaink valódiságát teljesen igazolva találandó. Az áprili ki ülés után, mely túlgazdag volt zajgási jelenetekben, úgy hogy az elnöknek a rend helyreállítására irányzott törekvései eredménytelenek maradtak, még csupán egy ülés volt, mely szintén rendetlenségben folyt le. Azonközben nyilvános titokká lett, hogy az ellenzék az efféle fellépéseket ismételni szándékozik, hogy ezáltal a gyűlés mérsékelt és kormánypárti elemeire terrorizáló nyomást gyakoroljon. A dolgok ily alakulása mellett nem maradt a kormánynak egyéb teendője, mint az országra hivatkozni, melynek jólléte ily czéltalan működés által bizonyára nem mozdíttatik elő. Saját méltósága iránti kötelessége volt, meg nem engedni, hogy oly közegek, melyek megbizatásukban legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint járnak el, mértéknélküli gyanúsítások és sértegetésekkel halmoztassanak el. Az ellenzéki liga túlizgatott állapota mellett annak józanabb útra térése nem lévén várható, tökéletesen igazolva látszik tehát lenni azon vélemény, hogy az országgyűléstől további üdvös működést remélni nem lehetett. Már a színhelyen minden nyugodalmas ítélő kívánatosnak, igazoltnak, de sőt — a történttek tekintetéből — elkerülhetlennek ismerte el a feloszlatási rendszabályt. Okaink vannak azon meggyőződés kifejezésére, hogy a gyülekezet mérsékelt tagjai ezen ítélethez teljesen csatlakoznak, és reméljük, hogy az ország nemsokára oly választásokat eszközlend, melyek neki szintúgy, mint a kormánynak nagyobb megelégedésére szolgálandnak. A Sz.István-társulat közgyűlése. Pest, ápr. 21. A közgyűlés második ülése, a tegnapi, a társulat újraszervezésének s további működése alapjainak letételére volt szentelve, melynek főmozzanatait t. olvasóink a következő sorokból látják. A tegnapi ülés s központi papnövelde első emeletén, II. Szabó József pápai prelátus ő mlga termeiben tartatott meg. Magyar ország herczegprímása, bibornok-érseki eminentiája 10 órakor a papnöveldébe érkezvén, a bemenetelnél a magas elnökség és püspöki kar által hódolatteljesen fogadtatván, riadó éljenzések között jelent meg a teremben. Az ülésben ismét számos társulati tag vett részt, kik tegnap jelen voltak, majd mindnyájan ismét megjelentek. Az ülés első tárgyát fontos határozat képezte. A társulati ügyek szervezése ugyanis az első napi közgyűlésen felhozott, elfogadtatott s általunk emlitett alapokon az igazgató választmányra bízatott, melynek egyszersmind kötelességévé tétetett, hogy munkálatát minél előbb fejezze be. Fel lett hatalmazva egyszersmind, hogy mindenben a nagygyűlés nevében működjék, s ez aegis alatt létesítse ennek, valamint a társulat szervezetére vonatkozó saját határozatait. Ezután ft. Kovács József, kir. táblai praetatus ő maga indítványozza, hogy a társulat volt hivatalnokainak adassék ki az absolutorium s ezek feltétlenül mentessenek fel minden felelősség alól. Banolder János veszprémi püspök ő excja pártolva az indítványt, a herczeg-primás ő eminentiájának ismert jó szivére hivatkozik, felkérve ő eminentiáját, hogy méltóztassék a történteket mint múltat feledni, s a társulat tisztviselői számára az absolutorium kiadatását elrendelni. Erre felszólalás történt, de ő excellentiájának indítványa legtöbb oldalról helyeslésre találván, ő eminentiája a végzést a veszprémi püspök ő excjának indítványa értelmében méltóztatott kimondani, s a közgyűlés jegyzője, st Sujánszky Antal prépost angy felkéretatt, hogy a határozatot még a nagygyűlés folyama alatt jegyzőkönyvbe igtassa s felolvassa, mi az ülés folytán meg is történt-dr. Garay Alajos, társulati helyettes igazgató az igazgatósági évi jelentést olvasá fel az utolsó nagygyűléstől fogva, mi tudomásul vétetett. Ő excja gr. Cziráky János kiemelte Bartakovics Béla, a nagynevű egri érsek ő excellentiájának szintoly nemeslelkű, mint bőkezű, a társulatnak tett adományait, nevezetesen a sz.irák kinyomatása tetemes költségei egy részének nagylelkű fedezését, és indítványozza, hogy az egri érsek ő excjának a közgyűlés a társulat nevében fejezze ki forró köszönetét. Az indítvány zajos tetszés között lett elfogadva. Sőt. Novákovics János, a társulati érdemteljes pénztárnok jelentésének felolvasására került a sor, melynek, valamint az erre következett tárgyalás részleteit még a jegyzőkönyv alapján közöljük, a fontosabbak közül e kettőt említjük fel. A felolvasott jelentésből ugyanis kiderülvén, hogy a társulat által venni szándéklott házra már 8000 forintnyi tőke van együtt, herczegprimás eminentiája áldott nagylelkűségéből e tőkét 2000 fttal 10,000 ftra kegyelmesen kiegészitni méltóztatott, de azon feltétel alatt, hogy a ház vételére azonnal tétessenek meg a kellő lépések. A legforróbb köszönet kifejezésével fogadtatott ő eminentiájának e kegyelmes adománya. Továbbá a pénztártoki jelentés alkalmával főt Kovács József, kir. táblai praelatus , mlga inditványozá, hogy miután az 1853-dik évi társulati számadások elhányódtak, azok egészittessenek ki, hogy igy a társulati számadások, a társulat keletkezte óta meglegyenek. Az indítvány elfogadtatott. Sp. Hndy Kálmán ur , beteg atyja, a társulat ügynöke helyett felolvassa az ügynökségi jelentést, mely tudomásul vétetett. Ft. Somogyi Károly kanonoksúga, a társulat alelnöke indítványozza, hogy keressék meg a kormány, miszerint engedtessék el a múlt 2 évre a könyvkiadási százalék, mely meghaladja a 3000 ftot. Az indítvány elfogadtatván, a herczegprímás ő eminentiája felkéretett, hogy hathatós befolyását a társulat e kérvényének teljesedésében kegyelmesen érvényre juttatni méltóztatnék. Gróf Cziráky János ő excsabka dicső méltóságát, kinek nyomdokait követni — úgymond ő excra — mindig szintoly szerencséje, mint kötelességének tartá, s ki a valláserkölcsi téren oly áldásgazdagon buzgalmaskodik, mint a társulat uj alapitó tagját mutatja be. A nemes báró ur zajos éljenekkel üdvözöltetvén, megindulva mond köszönetet a jelenvoltaknak iránta tanúsított figyelméért s azonnal lefizette az alapítványi összeget. A költségvetés felolvasása közben, mely a fentebbiekre következett, a kiadandó tagilletmények ügyében történt határozat, s ez alkalommal ő excja Haas Mihály, szathmári püspök a közgyűlés figyelmébe ajánlja, hogy jövő 1865-ki tagilletményül hazai történet is adassék ki, terjedelme mintegy 15 évet tehetne. Az indítvány figyelembe vételével az igazgató választmány lett megbizva. Ő excja Ranoder János, veszprémi püspök ajánlja, hogy Renan istenkáromló merényletei ellen mondja ki a társulat közgyűlésileg tiltakozását s igtattassék az egyszersmind a pápa szentségéhez intézendő feliratba. A hit lelkesedésével az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Ezután a tisztviselők megválasztása volt napirenden, de mig ez valósittatott, néhány közbeeső indítvány történt. A választásokat illetőleg a herczegprimás eminentiája azon helyes főelvet ajánlá a társulat figyelmébe, hogy a tisztviselők ne egy, hanem hat évre választassanak meg. Az egy évi választás folytán a társulat minden új választáskor kellemetlen hullámzásnak van kitéve, a megválasztottak s választatandók körül pártcsoportok alakulnak, s mindez nincs a társulat javára, eltekintve attól, hogy a hat évre való választás a tisztviselők jövőjét is némileg biztosítja s lehetővé teszi, hogy a társulat ügyei terén szerzett otthonosságuk és tapasztalataikat a társulat előnyére inkább érvényesíthetik, míg az évenkénti választás útján rövid időközökben a társulat ügykezelésében utonezok választathatnak meg tisztviselőkké, az ügymenetet ez természetesen zavarja. A közgyűlés elfogadta az ő eminentiája által kifejtett erőelvet és kinyilatkoztatá, hogy a megválasztandó tisztviselők hat évre megválasztottaknak tekintendők, az időközbeni leköszönés természetesen számukra fenn van tartva. Míg ez elv érelmében a választások megtörténtek volna, a következő indítványok tétettek: Főt. Kubinszky Mihály, kalocsai kanonok mnga indítványozza, hogy a Sz.István társulat közgyűlései ezután ne csak Pesten, hanem felváltva, más vidéki kath. városokban is tartassanak, hogy igy a kath. hitélet gyarapodására hathatós befolyásuk másutt is a közjó nevelésére szolgáljon. A herczeg-primás ő eminentiája igen szépnek találta az indítványt, de most még nem valósíthatónak. A társulat e közgyűlésen most mintegy újjászületett, s így nem teheti ki magát a közgyűlés helyeinek változtatásával az evvel karöltve járó esélyeknek. Az irattár, az elnöki, titkári s ügynöki hivatalok továbbá mind Pesten vannak, melyek a közgyűlés tárgyalásainak főforrásait képezik. De minthogy e szép eszme megérdemli, hogy önkiváltatván, idővel valósuljon, ő eminentiája indítványozza, hogy a jövőben való tekintetbe-vételre a jegyzőkönyvbe foglaltassák. Helyesléssel elfogadtatott. (Folyt. köv.) P. H. *) E térkép czime: Carte des frontieres naturelle des peuples de l'Europe dresée sur le indicatione de l'onoroga intitule „De réforme et des institutions Européennes par Felix Levacher Durdé. Paris 235. R. St Honoré.“ P< ntek április 22. Szellőztessük kissé a történelmet. I. Sz.-Fehérvár, ápril 11. Meddig nehezedik még hazánkra mintegy önsulylyal ama nagy átok, hogy a magyar soha együtt nem tart ? Mi lesz következése utóvégre is eme folytonos viszálynak, mely hazánkat századokon keresztül dúlta s most is dúlja ? Az első kérdésre csak akkor felelhetnék meg, ha jóstehetséggel bírnék, vagy képes volnék fellebbenteni a jövő fátyolét s beletekinthetnék a titkok titkába. A második kérdésre megfelel a szent könyv, mely azt hirdeti : Elvész minden ország, mely önmagában meghasonlik. — De megfelel a történelem is, mely a múltnak tükre s a jövőnek kulcsa. Ezen tükörről akarom a lepelt levenni, hogy beletekinthessenek honfitársaim. Jól tudom én, hogy sokan ismerik olvasóim közül e tükröt, de vagy káprázó szemekkel tekintettek bele s ferde alakban látták a képeket, vagy behunyták szemöket, hogy az elvonuló képeket ne lássák s igy e nagyszerű tükörből nem tanultak, nem okultak. Ezeknek hasztalan tárnám fel e tükröt, szólok tehát azokhoz, kik kevésbbé ismerik, kik jóhiszemüségekben vakon követik vezetőiket, mennek a sziréni hangok után; szólok, ha még nem késő, azért, hogy álljanak meg, mert útjuk örvény felé vezet, habár a honfiúi ábránd kábító virágokkal hintette is be azt. „A történelem a múltnak tükre s a jövőnek kulcsa“ azt mondja egy nagy német történész: vizsgáljuk tehát a nemzetek múltját s meg fogjuk találni jövőnk kulcsát Ki ne ismerné Palaestina, az egykor nagy zsidó nép és hazájának történetét ? Hiszen akik írni s olvasni tudunk, mindnyájan tanultuk az iskola padjait.