Sürgöny, 1864. július (4. évfolyam, 148-174. szám)
1864-07-01 / 148. szám
148. sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, Wesi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Dveri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kiir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek visszautasittatnak. iMasírus-hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri, hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — ■ Külföldröli hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban IMolten Ottó; Hamburg - Arjénában Ioannenatein és Vugler ; Hamburgban Turkiellu Jakab; Lipcsében Englern és Kilóén,’ valamint ugyanott Fortur is. Félévre . Negyedévre Buda-Pest. Péntek július 1. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. 10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ ~5 Előfizetési felhívás „SÜRGŐKY“ napilapra. A „Sürgöny“ folyó évi julius 1-től kezdve Budán, a m. k. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával fog megjelenni. Hivatalos részében a közönséget különösebben érdeklő kormányrendeletek egész terjedelmekben, valamint a kormányszékek, kir. kúria, kerületi táblák, váltóbiróságok, megyei s városi tisztikarok körében történendő változások, stb. fognak közöltetni; a „Hivatalos Értesítő“ pedig, mint eddig, valamennyi közigazgatási, törvénykezési, pénzügyi és katonai stb. hatóságok hivatalos hirdetményeit egész terjedelmükben haladék nélkül hozandja. Nemhivatalos részében politikai irányczikkeken kívül kimerítő vidéki tudósítások, érdekes napi újdonságok, s külföldi tudósítások és táviratok fognak tartalmaztatni; ezenkívül a hazai egyletek, vállalatok, tanintézetek működése, a nemzeti literatúra s művészet fejlődése élénk figyelemmel fog kisértetni. Végre a pesti s bécsi börze árkelete, a nyers termények ára hazai jelesebb piaczainkon, gőzhajók s vasutak menetrendje, az idegenek névjegyzéke s hasonló érdekes tudnivalók a lap állandó rovatát képezendik. Előfizethetni a magyar kir. egyetemi nyomdánál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvételnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak: Vidékre naponkint postán küldve félévre 10 ft. „ „ „ „ /i évre 5 ft. Buda-Pesten házhoz hordva félévre 8 ft. 50 kr. „ „ „ K évre 4 ft. 50 kr. Kelt Pesten, június 16. 1864. A„SÜRGÖNY“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége folyó évi junius 15-én 0,233. sz. a. kelt kegyelmes udv. rendelettel Minsek Péter zalamegyei alsó-lendvai lakos folyamodványa folytán, saját és három nagykorú gyermeke vezetéknevének „Lendvai“-ra végbetűvel leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. 110 cs. k. Apostoli Felsége folyó évi junius 15-én 10,255. szám alatt kelt kegyelmes udv. rendelettel Gross János veszprémi illetőségű könyvkötősegéd vezetéknevének „Nagy“-ra kért átváltoztatását legkegyelesebben megengedte. tr . cs. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 21-töl kelt legfelsőbb határozatával, Gombos Bertalan cs. kir. ministeri tanácsost s pesti pénzügyi ügyészt, s Széll Kristóf czimzetes udv. tanácsost s váltó-feltörvényszéki 3 Cseresnye-szüreti H.-Károlyban. (Jelenet a múlt heti záporos időből.) N.-Károly, jun. 19. A nagy-károlyi szölőkertre nézve, — hol az alább leírandó érdekes cseresnye-szüret történt — szükségesnek találjuk mindenekelőtt megjegyezni, hogy e szőlőskert hazánkban egy a legcsinosabbak s legkellemetesebbek közöl. Nem, mintha magasra emelkedő terjedelmes hegylánczolatok változatos szépségei kölcsönöznék ennek a még eddig nem látott bájt s tündér-regényességet, melynek szőlővesszejéről Andalúzia ege alatt termett nektárhoz hasonló borral kínálhatná meg az egyszerű, de szives házigazda a kebelébe érkező vendéget; mert ennek négyfelé s mintegy háromnegyed órányira futó dombjai nem fürdenek mint Tokaj szőlőhegyei a fellegekben, s bort is csak amolyan jó középszerű, de tiszta izüt adnak szőlővesszei; hanem főleg azért, hogy mint egy kis város rendezett utczákra lévén kiosztva, mindenik utczán egy-egy patak mellett kétfelől szép eleven zöld sövény szaladván át, a mintegy 280, mindannyi pinczével ellátott, ízletesen épült pajtának, a pompás gyümölcsfákkal megrakott lankákkal, valóban tuskulánumi kinézést ad. S minthogy a dombokba vésett nagyszerű köpinczékben az Érmellék minden fajú bora mint egy nagyszerű raktárban bőven van képviselve, az egyszer itt megfordult vendég kedélyén feledhetlen benyomást hagy hátra. Ha a n.károlyi polgár barátságos összejövetelt rendez, vagy az elegánsabb világ májusi mulatságra seregei fö®2, nem keresi sem benn a városban, vagy künn a szabadban a költséges vendéglőket, hanem kimegy a szőlőskertbe s mulat pénz nélkül, s nem az erkölcsiség rovására. Ez az oka egyfelől, hogy II.Károly városa népét valóban, — más városok népeihez mérve, — tiszta erkölcsi élet jellemzi. Épen cseresnye-éréskor junius 19-dike volt az 1864-dik esztendőben. — Délig szép napfény, délután bár kissé elborult is az ég, hozzá lévén készülve nem, hat kicsiny gyermekem, még más három kisgyermek, meg vagy három tizenötéves leány hozzá, vagy három 25 éves ifjú, s talán négy cseléd, összesen mintegy huszonnégyen cseresnyeszüretre, ki kocsin, ki gyalog sétálva, a szölöskertbe kimentünk. — Alig, hogy megállapodánk, az eső elkezdett szakadni, mely miatt a cseresnyének feléje sem mehetünk. — A kocsival a lankába a keskeny hidon, mely alatt egy árok futott el, beállani nem lehetvén, a kocsis nagy bölcsen a lovakat kifogván, a lankába egy terebély almafa alá kötötte; másféléves két iker kis fiú gyermekem, egy nyolcz éves kis fiammal s két pesztonkával künn a szekérúton játszani, a lehúzott körös kocsiban maradtak. — Mi, a szobában lévök, hat óra lévén, uzsonnához ültünk. Azonban, jóformán helyt sem foglalhatunk, már a velünk bennlévő gyermekek egymásután hozzák a hírt, hogy a lanka előtti árok megtelt vizzel. Az eső a szó teljes értelmében ömlött. Fölkelvén, ételünket félbenhagyva, megnéztük a zuhogó zápor szakadását, s már valóban a lankába csapott a víz. — Kiáltjuk a kocsiban ülő gyermekeknek, ne féljenek, mindjárt áthozzuk őket. Ekkor, egy percz alatt hihetetlen gyorsasággal a hidakat a víz felszaggatja, s minden közlekedést elvág. A felszakadt egész hidak, s szétrombolt híddarabok, a neki készült folyam árjától ragadtatva, belecsapnak a kocsi oldalába, mire a viz által tengővé tett kocsi megmozdul, s előbbre tolatik. — Ezt látva egy velünk levő ifjú A. J., ki e borzasztó jelenetnek némán remegő nézője volt, teljes öltözetében egy perez alatt neki rohan a féktelen vizárnak, s Szerencsésen átúszik. Azonban a tolakodó hid-darabokkal, melyek a lebegő kocsi körül csoportosultak össze, nem birván, a segítségért kiált, mert egy pillanat múlva minden veszve van. Erre én a hátsó szomszéd lankáján, a hidnak lefelé szaladva, melyet gondoltam, hogy még nem vitt el a vizát, egy más ifjú ember A. L.-tól kisérve a kocsiban jajveszéklők megmentésére siettem. Azonban mind én, mind kisérő társam a keresett Ind helyett a mélységes örvénybe sülyedve, mindkettőnk felett a tajtékzó folyam iszapos hulláma csapott össze. Le, a kocsi felé hömpölygetvén a víz, mindkettőnket valami hidlábhoz csapott, melynek segítségével, én magam sem tudom, miképen, a mély folyam medréből sikerült ki és a szekérútra vergődni. Nem láttam s nem hallottam e pillanatban egyebet a sötét felhőkön átszökő villámok röpülésénél, a földet rázó mennydörgés viharos zúgásánál, melyet a kétségbeesett nők sikoltása tulkiáltani igyekezett. — Egy perez alatt a kocsi mellett teremve, minden lélek meg volt mentve, s az átelleni pajtába a szárazra helyeztük el. Nekünk, a kik merőben át voltunk ázva, nehogy magunkat a meghűlés veszélyének tegyük ki, ismét menekülésről kellett gondoskodnunk. A határozat amily gyorsan fogamzott, épen oly hirtelen végre is hajtatott. Az. ifjú barátunk az előbbi lélekéberséggel, a rohanó folyamon átúszva, s egy véletlenül épen hozzá hajtott vékony hosszú cserfát átnyújtva, belekapaszkodtunk, s mindketten szerencsésen visszaüsztünk. — A gyermekek csak később, midőn a víz apadni kezdett, hozattak vissza. Éljen kiáltással üdvözlöttük a kandallóban az alatt gyújtott ropogó láng melegével, de még melegebb kebellel ránk váró nőket, kik, hogy a meghűlés veszélyeitől megóvjanak, saját öltönyeiket kölcsönözték nekünk. Két teljes órába került, mig hazulról öltönyeink kihozattak. Azalatt kedélyes tréfák közt elröpült az idő s estvéledni kezdett, hazamenetelről kellett gondolkozni, de az itt mindenfelé telve volt szétrombolt hidak száz meg száz darabjával. Késni lehetetlen volt, mert egy kis pajtában huszonegy, többnyire ápolást kívánó ember meghalására gondolni sem lehetett. Elindult tehát a kocsi több kisebb nagyobb gyermekkel terhelve, s alig egy negyedóra múlva az egész sereg, egy más fogatra áthelyezve azon megdöbbentő hírrel érkezik vissza, hogy a kocsi egy mély árokba beledült. Kimagyarázhatlan működése a gondviselésnek, hogy épen a dülés pillanatában egy, ugyancsak hazafelé tartó kocsiban ülő rokonunk leugorván, a remegő népet a halál torkából megmentette. V. J. rokonunk volt aztán szives hazaszállítani is, miután kocsisunk ügyességében senki sem bízott. Másnap reggel, szakadó esőben került haza a vert had utolja, kik többnyire álmatlanul virrasztották át a hosszú éjszakát. Ezen egy pár óra alatt a szép csinos nagy károlyi szőlöskert díszes alakjából egészen kivetkezett. Olyanná lett az, mint a harczmező, melyen az egymást kergető ellenség csak rombolás és pusztítás nyomait hagyta maga után. A borral megterhelt pinczékbe behatolván a vizát, házastól vagy Ibidig lerombolta, vagy a borokat romlás veszélyeinek tette ki; mig e sorokat irom, azalatt is mindenki dézsákkal siet a vész színhelyére, hogy megmentsen, a mit meg lehet menteni. így végződött a n.károlyi cseresnye-szüret, mely oly tetemes kárba, s csaknem nyolcz ember életébe került, s melyhez hasonlót hetvenhetedik nagyapánk sem látott, s adja Isten, hogy hetvenhetedik unokánk se lásson! I P.U.) ülnököt, a magyar kir. hétszemélyes tábla ülnökeivé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. pénzügyministerium Karay Ferdinánd 11-dik osztályú cs. kr. pénzügyi kerületi biztost I-fő osztályú pénzügyi kerületi biztossá, és Richter Lipót Gyula cs. k. pénzügyi fogalmazót III-dik oszt. pénzügyi kerületi biztossá a budai igazgatási kerületben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szerkesztői értesités. A „Sürgöny“ vezetését a felelős szerkesztőséggel együtt mai naptól fogva átvevén, erről a t. olvasó közönséget s a lap érdemes levelezőit azon hozzáadással értesítem, hogy a szerkesztőséget illető mindennemű közlések valamint egyedül alulírotthoz intézendők, úgy csak nevemben viszonozhatok. Pest, július 1-jén 1864. Kecskeméthy Aurél, a „Sürgöny“ felelős szerkesztője. Veszprém megye királyi biztosa 1100 ftot, és 3 darab aranyat, mint a pápai kaszinó által rendezett sorsjáték eredményét terjesztett fel a magyar kir. helytartótanácshoz, hogy ezen összeg az illetők kívánalma értelmében a pesti magyar gazdasszonyok egyletének bocsáttassák rendelkezése alá. Szemle. Mi a dán háború második szakának fő feladata, az csaknem az első ágyúdörgések után már el is van érve : Alsen szigete is a szövetségesek kezében van. Legalább ez tűnik ki a táviratból, mert miután a porosz csapatok, az angol hajóhad „Rolf Krake“ által a parti ütegek hathatós tüzelése folytán nem gázoltathatván, lábukat a sziget földjére tették, alig van többé abban kétség, hogy az egész sziget is ezen egy térfoglalásnál fogva kezükbe esett. Képzelhetlen azon vakmerőség, hogy a tengerövedzett téren nyílt csatát merjenek elfogadni, s tengerbe vettetéseket kockáztatni. Egy frankfurti magántávirat jelenti is már, miszerint a dán csapatok hajókra menekülnek, s egy perczig sem kételkedünk, hogy ezen hír hivatalos utón is bebizonyuland. Ezen művelet fölötte gyorsan hajtatott végre, s ez már maga gyanizni engedi, hogy a poroszok részéről ana már előre minden gondosan elő volt készítve. Annyi tudva van, hogy ők már régen számos átszállító naszádot szállítottak vasúton a Lundhoz, s hogy a többi előkészületek is mily erélyesek lehettek, tanúsítja az eredmény. Egy flensburgi távirat azonban arról is tanúskodik, hogy a dánok is erélyes ellenállásra voltak elszánva. E közlés szerint a dánok állásról-állásra vitézül védelmezték magukat, de azért a porosz zászlóaljak kiszállását s előnyomulását meggátolni nem bírák. Ezen haditénynél azonban — anélkül, hogy annak becsét legkevésbbé is kicsinyleni akarhatnék — még fontosabb azon londoni hir, miszerint a toryk csakugyan bizalmatlansági szavazatot hoztak indítványba a kormány eddigi magatartása ellen. A királynőhöz intézendő feliratban, Disraeli indítványára, a conferentia eredménytelenségét a kormány tehetlenségének akarják felróni, s szemére vetik, hogy Dánia épsége meg nem őriztetett, hogy Anglia európai befolyása gyengült s ezáltal a béke biztosítékai csökkentek. E szerint erős parlamenti baj ez közeleg; a toryk felemberedtek a támadásra, de a kormány- pártja nem kevésbbé határozott védelemre látszik elkészülve lenni. Palmerston lord kezében tartja máris a királynő felhatalmazását a parlament feloszlatására, s ezen kényszerű lépés esetében bizton néz az új választások eredménye elé. Egyelőre a whig kabinet a parlamentre igyekszik érveivel hatni. Ezek közt van adott nyilatkozataiban egy, melyről föltehető, hogy legtöbb hatást fog az angol parlament óvatos tagjaira gyakorolni. Ez az utalás az Amerikávali ellenségeskedések lehetőségére. Valóban ha ezen rövid utalást bővebben illustráljuk, beláthatjuk, hogy mily befolyással lehet az a féltékeny angol kedélyekre. Meglehet, hogy csak hetek telnek bele, s az éjszaki államok fővezére tönkre teszi a déliek hatalmát; ekkor az Egyesült államok ereje ismét felszabadul, mi az angol versenytársra nézve annál fontos a körülmény, minthogy az amerikai tengeri erő a háború folyama alatt roppantul felgyarapodott, s minthogy általánosan ismert dolog, hogy a hangulat az atlanti óczeánon túl Anglia iránt a lehető legellenségesebb. — Ily rémképpel szemben a parliamenti tagok mindenesetre gondolkozóba eshetnek, várjon a kormány békepolitikáját a dán ügyben kárhoztassák-e ? A toryk indítványának különben is egy gyönge oldala van: ők a kormányt szintén a béke érdekében róják meg, s a kabinet irányukban hivatkozhatik. Derbynek azon nyilatkozatára, hogy a toryk sem hajlandók magukat harczi politikára lekötelezni. Föltehető-e, hogy most csakugyan komolyan hajlandók? Ha igen, úgy Palmerston lord az angol közvéleményben hathatós támasztott békepolitikája számára, mert az, mennél inkább kezdi szemügyre venni egy Németországgali háború esetlegét, annál inkább győződik meg azon károkról, mik egy ily háborúból Anglia kereskedelmi érdekeire s általában anyagi jólétére hárulnának. Ezért tartják a lapok valószínűnek, hogy lesz sok szónoklat, de végre is a kabinet győzni fog. A nap kérdései közé tartozik az is, vájjon a német szövetség tényleg belépjen-e a háborúba? A bécsi tekintélyes lapok határozott igennel felelnek e kérdésre. Érveik közt első helyen áll az, hogy a háború-üzenetet a szövetség tekintélyes érdeke parancsolja. Azt hiszik, hogy ha a szövetség nem akar előbbi jelentéktelenségébe visszaesni, úgy a háborút szövetségivé kell alakítania. Csak ezáltal tüntetheti föl a német államrendszer népjogi egységét öszhatalom gyanánt, csak ha a szövetség együtt végzi be Austria és Poroszországgal a háborút, fogja Európa Németországot tényleg triósnak tekinteni. A másik érv a szövetség részvétele mellett az, hogy a dánnémet viszályügynek a háború folytatása által teljesen megváltozott népjogi alapja. Eddig a londoni szerződés Austria és Poroszországra nézve legalább félig, a külhatalmakra nézve pedig teljes érvénynyel bírt. A londoni szerződés elbukása után a herczegségek nincsenek többé Dániához népjogi kötelékekkel fűzve; a régi örökösödési jog föléledt. Schleswig-Holstein most ösz-szuverainitás gyanánt tűnik föl. Ebből következik, hogy a szövetség nem védelmezheti csupán annak egyik felét, Holsteint, míg a másikat feláldozhatja. Ekkorig Európa iránti tekintetből hajlandók lehetőnek a hatalmak Schleswig egy részének bizonyos föltételek melletti átengedésére. De most a német jog ismét föléledt s helyén van, hogy a német hatalom ennek javára valódi és correct formájában — mint német szövetségi hatalom — lépjen föl. Az említett tekintélyes lapok ezek folytán nagy megnyugvással fogadták azon tudósítást, hogy a szász kamrában indítvány létetett, melynek czélja, hogy a szövetség Dániának a háborút megszenje. Mi az augustenburgi és oldenburgi herczegek örökösödési igényeit illeti, igen nagy elhidegülés tűnik ki a porosz lapokban az első iránt, de annál melegebben szólnak róla a bécsiek. A „Botsch.“ azt tartja, hogy az augustenburgi herczeg azonnal behelyezendő, s aztán mindkét fejedelem addig kormányozza a maga országát, míg egy önmaguk által német fejedelmekből választott, úgynevezett austragal-bíróság igényeiket el nem dönti. A „Spener. Zrg“ ezzel ellenkező értelmű célzatról értesült. E szerint indítvány létetnék a szövetségnél, hogy Schleswig-Holstein egyesítve, a német nagyhatalmak közös igazgatása alá helyeztessék, mindaddig, míg az örökösödési kérdés eldöntve nincs. A nevezett lap szerint Austria és Poroszország közt erre nézve egyetértés léteznék. Erdélyi ügyek. S. C. Nagy-Szeben, jan. 25. A mai ülés kezdetén az elnök , b ert követet indítványának indokolására felszólítá. Ezen indítvány oda megy ki, hogy az országgyűlés, megfontolva, miszerint a katonai szolgálat jelen tartamát a népesség minden osztályai nyomasztó tehernek tekintik s annak megröviditése a földmivelést és ipart sikeresen előmozdítaná, a m. kormány elé tiszteletteljes kérelmet terjeszszen a katonai szolgálatidő leszállítása iránt. Ezen indítvány indokolására felhozó szónok, miszerint az erdélyi országgyűlés már 1863 aug. 21 -ki föliratában tartaléktalanul oda nyilatkozott, hogy Erdély népe a katonai szolgálatnak a józan nemzetgazdászat szükségleteit tekintetbe vevő szabályzását sóvárogva óhajtja. Ezenfölül már több ország képviselete a monarchiának, különösen a Bukovináé és Vorarlbergé, ezen törvény megváltoztatása mellett határozottan nyilatkozott. Állítják, hogy a kálszolgálati idő leszállítása a birodalom védképességét gyöngíti s a monarchia nagyhatalmi állását csökkenti; mondják, hogy a lakosság a joggal fenálló hadsereg-kiegészítési törvényt mindig hallgatva tűrte, abba belenyugodott. Azonban csak kérdezősködjenek a jómódúak házaiban, a szegények kunyhóiban, vidéken úgy mint a városokban s mindenütt azon panaszszal találkozunk, hogy a szolgálatidő mostani tartama nyomasztó teher. Minden esetre nagy baj, hogy az ifjúságnak legépebb része tíz éven keresztül akadályozva van, erejét háborútlanul a